Csongrádmegyei Hirlap, 1956. november (1. évfolyam, 3-10. szám)
1956-11-22 / 3. szám
I. évfolyam, 3. szám Csongrádmegyei A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. november 22. ÚJ AGRÁRPOLITIKA Válságban van a mezőgazdaság, semmi értelme nem volna ezt tagadni. Nem csoda, hiszen az elmúlt időszakban olyan célokat tűztek elé, amelyek megvalósulását minden szakember kilátástalannak ítélte. A tsz-mozgalom számszerű fejlesztésének erőltetése, az egész magyar mezőgazdaság szocialista átépítésének viszonylag igen rövid perspektívája (a második ötéves terv ideje) eleve lehetetlenné tette a másik feladat: az egész mezőgazdasági termelés emelését. Akkor, amikor az egyéni parasztok ezreit évről évre zaklatták a tagosítással, akkor, amikor a parasztságnak évről évre mélyen a termelési költségek alatt kellett beadnia az államnak termékei nagyobb hányadát, milyen körülmények között elsikkadt a termelést előrevivő oly fontos anyagi érdekeltség elve. A forradalmi munkás-paraszt kormány új alapokra fekteti agrárpolitikánkat. Erről már az októbert megelőző időkben is szó hangzott el, a szakemb 1ek, politikusok, szakírók régiről élénk vita folyt. Milyen alapokon nyugodjék ez az agrárpolitika? Mindenekelőtt nagyon komolyan figyelembe kell venni egy tényt, amiről régen is beszéltünk ugyan, de kellő figyelmet erre mégsem fordítottunk: Csongrád megyében a szántóterület 71,3 százalékán (1955-ös adat, de a most feloszlott tsz-ek területével az arány aligha )változott, az egyéni parasztság gazdálkodik. Az egyéni parasztság termeli a megyében a kenyérgabona 75.3, a zöldség és burgonyaút, a takarmánygabona 77.4, az ipari- és olajosnövények 73.2 százalékát. Az egyéni parasztság tulajdonában volt — 1956. március elsején tartott állatszámlálás szerint ■— a megye állatállományának 81.2 százaléka. A megye ellátása tehát zömében az egyéni parasztságnak köszönhető, amelyre nagyon, de nagyon kevés tisztelettel, nagyon, de nagyon kevés figyelemmel voltak eddig. Nem élvezte a népi rendszer támogatását olyan mértékben, ahogyan megérdemelte volna, ahogyan kivette részét az ország élelemmel való ellátásából, nem gondoltak reája. Az egyéni parasztság ennek ellenére becsülettel termelt, s miközben arról beszéltünk, hogy egyre nehezebbé válik az ország mezőgazdasági termékekkel való ellátása, nem vettük számításba az egyéni gazdaságokban rejlő lehetőségeket. Most ezen a téren is gyökeres változás következik, s ennek első lépése a minden kényszertől mentes termelés lehetővé tétele, a föld adás-vételének megengedése. Az kétségtelenül igaz , s erre nemcsak a szovjet mezőgazdaság, de a nagyüzemi amerikai farmergazdálkodás is példa !s, hogy a nagyobb táblán mindenfajta, korszerű mezőgazdasági gép alkalmazható, ezáltal olcsóbbá válik a termelés, nagyobb termésre kényszeríthető a föld. De, hogy erről a parasztság meggyőződjék, ehhez szemmellátható bizonyosság kell, mert csak így hajlik a társulás felé. S valljuk be: eddig nem volt a megye minden községében jó psélda, de volt számos rossz termelőszövetkezet, rosszul dolgozó állami gazdaság. Amikor az állami gazdaságok a megyében sem 1954-ben, sem 1955- ben például kukoricából nem érték el a megyei átlagot, csak ennek 83,7, illetve 91,2 százalékát, nem lehet a nagyüzem fölényéről még beszélni. Ráadásul arról a megyei átlagról van szó, amelynek zömét kisüzemi módon termelték, s amit a nagyüzemnek túl kellett volna szárnyalnia! Amikor például 1955- ben (frissebb statisztikai adatunk még nincs) májusi morzsokat számítva a Felgyői Állami Gazdaság 4.5, a Nagymágocsi Állami Gazdaság 5.8, az Algyői Tangazdaság 1.9, a Szentesi Tangazdaság 5.8 mázsa kukoricát termelt egy holdon, akkor még nem lehet a nagyüzem fölényéről beszélni. (Mellesleg megjegyezve: milyen tangazdaságok az ilyenek!) Mindezekre joggal mondta az egyéni paraszt: ennyit én is termelek, sőt sokkal többet, ilyen nagyüzemet én nem kívánok és jobban megélek, ha egyénileg gazdálkodom. Csak a jól gazdálkodó, a nagyüzemi termelés fölényét gyakorlatban bemutató szövetkezetek lehetnek vonzók az egyéni parasztokra. Arra kell törekednünk, hogy a megmaradó szövetkezetek, valamint az álami gazdaságok ilyen példás nagyüzemek legyenek. Másrészt az olyan társulások lesznek vonzók, amelyeket maguk az egyéni parasztok kezdeményeznek, amelyek a termelést, s ezáltal a jövedelmezőséget elősegítik, amelyek a magyar valóságban és hagyományokban gyökereznek, amelyek megkönnyítik a rendkívül nehéz paraszti munkát. Csak ilyen módon folytatható a mezőgazdaság szocialista fejlesztése — lassúbb ütemben, mint eddig —, a legteljesebb önkéntesség alapján és úgy,, hogy egyidejűleg a termelés színvonala ne essék vissza, hanem évről évre emelkedjék. A mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb fékjét, a kötelező beszolgáltatást a forradalmi munkás-paraszt kormány eltörölte. Várható, hogy ez az intézkedés hatalmas mértékben megnöveli a termelési kedvet, hiszen minden dolgozó paraszt személyes érdeke lesz ettől a gazdasági évtől kezdve, hogy a leggondosabban művelje földjét, gondoskodjék a talajerő visszapótlásáról, mert a termés hasznát most teljes egészében ő élvezi, s ez a haszon annál nagyobb lesz, minél többet termel egy hold földön. Agrárpolitikánknak tovább kell fejlesztenie a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelési és eladási önállóságát is, hogy a mezőgazdasági szakemberek mindenütt kialakíthassák a korszerű vetésforgót, alkalmazhassák a korszerű agrotechnikát, s olyan növényeket termelhessenek, amelyekre a talaj és természeti adottságok legkedvezőbbek. A kormány — amint Dögei Imre földművelésügyi miniszter mondotta — fokozott gondot fordít a mezőgazdasági termelés felkarolására, az évek óta nagy nehézségekkel küzdő mezőgazdaság megsegítésére. Csak ezen a módon várható a mezőgazdasági termelés fellendítése. Megfelelő árpolitikával és külkereskedelmi szerződésekkel, az állami felvásárlás kiszélesítésével viszont elegendő élelem jut az ország lakosságának, elegendő mezőgazdasági eredeti nyersanyag az ipar számára. A megye tapasztalt, szorgalmas parasztságának, a kitűnő mezőgazdasági szakembereknek most nagy lehetőségük nyílik arra, hogy bebizonyítsák: a Nagyalföld déli csücskét, Csongrád megyét valóban az ország egyik leggazdagabb éléstárává lehet tenni. Ezért a legelső tennivaló most az őszi búza elvetése, amit vétek lenne tovább halogatni. Hogy lesz-e elég kenyerünk jövőre, ez attól függ, lesz-e elég őszi kenyérgabona vetésünk. Ez most a mezőgazdasági munkák közül a legfontosabb. Még csak mintegy 123 ezer új őszi búzavetés van a megyében Még nem érkezett kormányrendelet az őszi búzavetési kötelezettség megszüntetéséről, de a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága mégis úgy határozott, hogy eltörli a vetés bejelentési kötelezettséget. A megyében eddig még csak mintegy 123 ezer k.holdat vetettek be őszi búzával s ez a terület a tavalyi vetésterületnél mintegy 40 ezer holddal kevesebb. Az ország jövő évi kenyérellátása tehát azt kívánja, hogy újabb területeket vessenek be búzával. A megyében az őszi betakarítás általában befejeződött, némely helyen azonban még szedetlen a cukorrépa, és igen sok répa vér elszállításra. Remélhető, hogy a vasúti forgalom mind erőteljesebb megindulása után a répaszárítás meggyorsul. A termelőszövetkezetek zömében már a mélyszántást is elvégezték a gépállomások, ezért gépeikkel mind több segítséget adhatnak az egyéni parasztoknak. A szántást az üzemanyaghiány itt-ott gátolja, bár a napokban Békéscsabáról kaptak hat teherautó üzemanyagot. * Lapzárta után jelentik: Békéscsabáról további 10 tonna üzemanyag érkezett a megyébe. Mindezen túl Csongrád megye nagyobb mennyiségű üzemanyag ideszállítására kötött szerződést Romániával. Ebből a menynyiségből valószínűleg két vagon (összesen 327 mázsa) ma hajnalra megérkezett. Ugyanezzel a szállítmánnyal az állami gazdaságok is kaptak egy vagon üzemanyagot. Energiahiány miatt csökkentett üzemben, de minden vásárhelyi üzem dolgozik A vásárhelyi munkástanácsok intézőbizottságától kapott értesítés szerint szerdán Hódmezővásárhely valamennyi üzemében dolgoztak. Az energiakorlátozás következtében azonban a legtöbb üzemben csak csökkentett ütemben. A Majolikagyárban — ahol legkésőbb indult meg a munka — kedd délután fél kettő óta szintén folyik a munka. A Mérleggyár csökkentett ütemű munka mellett mintegy másfél, két hétig rendelkezik anyaggal.. A malomnak azonban már nincs szene. Ha nem tudnak szerezni, rövidesen kenőolaj hiánya miatt leáll a szántás is. Több üzemben rendkívül nagy szükség volna a régebben is nehezen beszerezhető szögvasra. Az intézőbizottság felhívta a város üzemeinek és vállalatainak figyelmét, arra: jelentsék be anyagkészletüket és az anyaghiányt, hogy közös erővel próbáljanak megoldást találni. Az a terv, hogy megbízottat küldenek Romániába és Jugoszláviába a szükséges nyersanyagokért, amelyért cserébe készárut, tudunk adni. Például a Harisnyagyár kardigánokat. ÚJ VONATPÁR INDULT SZEGED—OROSHÁZA KÖZÖTT Botka Sándor, a MÁV vásárhelyiforgalmiszolgálata munkástanácsának elnöke közöl rá munkatársunkkal, hogy szerdától kezdve új vonatpár közlekedik Szeged— Orosháza között. Hódmezővásárhelyről fél 10-kor indul a vonat Szegedre, Orosházára 15 óra 29 perckor indul az ellenvonat Vásárhelyről. A vásárhelyi pályafenntartási dolgozók is munkához láttak, azonban anyaghiány lassítja a munkát. DARABBÉRRE TÉRNEK ÁT AZ I-ES SZÁMÚ TÉGLAGYÁRBAN A Hódmezővásárhelyi I-es számú Téglagyár munkástanácsa a téglagyári munkások kívánságának megfelelően az üzem vezetőjével együtt tervezetet készít a norma megszüntetésére. A tervezet szerint ezer tégla után állapítják meg a behordást, a kihordást, az égetés stb után a béreket. Az üzemben egyébként a forradalmi időszakban is zavartalanul folyt a két körkemencében az égetés. A nagyobbik kemencében másfél hét alatt mintegy 210 ezer, a kissebben pedig 120 ezer téglát égettek ki. Eden levele Bulganyishoz Eden angol miniszterelnök tegnap rövid jegyzéket intézett Bulganyin szovjet miniszterelnökhöz. Az angol miniszterelnök üzenete válasz volt Bulganyin november 15-i levelére. A jegyzék szövege a következő: „Mint ahogy ön tudja, a Közép-Keleten történt beavatkozásunk célja az volt, hogy korlátozzuk az Izrael és Egyiptom közötti konfliktus hatását. Én már november 1-én javasoltam, küldjenek oda ENSZ-csapatokat. Örülünk annak, hogy ENSZ- megfigyelők vannak velünk. A világ örömmel üdvözölné a szovjet kormány hasonló lépését Magyarországon! ESTI BESZÉLGETÉS A kis szobából beszélgetés, vitatkozás zaja szűrődik ki. A kellemes meleget adó kemencét körbeülik a szomszédok, a háziak. Pipaszó mellett beszélgetve töltik el ezeket a hosszú, téli estéket. Szóba kerül ilyenkor minden. A napi események mellett felmerülnek az országos gondok, de leginkább mégis a paraszti élet ezernyi nehézségéről esik szó. — Hogy mire alakulnak, nem tudom — kezd új témát a házigazda —, de úgy látszik, ez lesz a kormányunk. Hisz nemcsak ígért, hanem adott is. — Adott, adott — tromfol rá a szomszédasszony, — de csak azt akarja Kádár is, ami ezelőtt volt. — Nem értesz le ehhez — csitítja koros élettársát Kovács bácsi, s ő veszi át a szót tőle. Higgadtan, megfontoltan beszél arról, hogy szerinte dolgozni kellene, hisz a munkások nemcsak saját maguknak ártanak így, hanem nekik, parasztoknak is, mert nem tudnak ekevasat éleztetni, lovat vasaltatni, kocsit javíttatni. Márpedig e nélkül meg sem tud mozdulni a parasztember. Persze, nem feledkezik meg arról sem, amit a felesége mondott, s szép sorjába elmondja, melyik rendelet mit rejteget. Kis darabka papírt, ceruzát kerít, s így bizonyítja zsörtölődő élettársának, hogy menynyivel több ruhát vehetnek gyermekeiknek, mennyivel lesz könnyebb, jobb az életük. — Hogy könnyítettek rajtunk, az így van — szól közbe elgondolkozva a ház feje — csak az a kérdés, nem odajutunk-e egy év múlva, ahol voltunk? Szavait pillanatra néma csend követi, majd megindul az élénk vitatkozás, hogy elveszi, elveheti-e a kormány az adott kedvezményt? Nem lesz-e újra begyűjtés? — Nem beszélhetsz így Józsi — korholja szomszédját Kovács bácsi —, hisz láthatod: követeltük, elismerték, megadták. S most már el nem vehetik tőlünk. De nem is akarják, ezt tudom, ta - Rá ne fizess erre a nagy hitedre — kockáztat meg újra egy rövid közbeszólást Kovács néni — emlékezz, hogy kezdődött. — Ezt tudod te csak fújni állandóan — magyarázza tovább türelmesen ez az éltesként, halkszavú ember, s egyik ellenérvet a másik után zúzza szét, míg bebizonyítja, hogy a kormány saját maga alatt vágná a talajt, ha egyik percben adna, a másikbanvisszavenné, hogy ezzel a nép jogos haragját váltaná ki; azt, hogy elfordulna tőle mindenki. Márpedig a becsületes ember csalt becsületes embert támogathat, s ez így van rendjén. Ezért bízik Kovács bácsi, ez a becsületes mindszenti dolgozó paraszt a kormányban, annak rendelkezéseiben, ezért oszlatja a kételyeket rendületlenül, mert azt akarja, azgit a kormány, az egész magyar nép szebb, boldogabb életét. A külpolitika hírei — röviden A nyugati hatalmak folytatják tanácskozásaikat a szovjet leszerelési javaslatról és valószínű, hogy néhány napon belül elküldik válaszaikat. A nyugat-német kormány képviselője nyilatkozott a szovjet javaslatról. Kijelentette: Németország sohasem egyezhet bele olyan európai biztonsági intézkedés megvalósításába, amely Németország kettéosztottságán alapul. * Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, aki jelenleg Tokióban, Japán fővárosában tartózkodik, nyilatkozata során kijelentette: amenynyiben pártja győztesként kerül ki az 1957. szeptemberében tartandó nyugat-németországi általános választásokból, úgy átveszi a kormányzást és normális kapcsolatokra fog törekedni a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Ez nem jelenti azt — mondotta Ollenhauer —, hogy el akarjuk ismerni e két ország belső rendszerét. Kommunista Kínát illetően nem helyes figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ezen ország létezik. * Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke kedden délután a lengyel képviselőházban beszámolt a Lengyel Egyesült Munkáspárt küllölöttségének moszkvai tanácskozásáról. A lengyel sajtó továbbra is nagy cikkekben méltatja a LEMP és az SZKP küldöttsége között lefolyt moszkvai tárgyalásokat. A Zjcie Warszawi, a lengyel kormány félhivatalos lapra utalva a magyarországi események lengyelországi viszszahatására, a következőket írja: „Minden értelmes ember tudta és tudja, hogy ha októberben és novemberben súlyosabb szovjetellenes kalanddal próbálkoztak volna, ez megsemmisítette volna a forradalom vívmányait és testvérharcok szörnyű zűrzavarába taszította volna az országot“. Gomulka hétfő esti rádiónyilatkozatában többek között kijelentette: a moszkvai értekezleten rendeződtek mindazok a problémák, amelyek, ha nem találnak megoldást, nem kedveztek volna a két ország jószomszédi viszonya fejlesztésének. Lelsiférlakást Gyilaszt A Tanjug jelenti Belgrádból: a Gyilasz letartóztatásáról szóló hírekkel kapcsolatban a Tanjug munkatársa a belgrádi kerületi bírósághoz fordult, ahol a bírósági titkár a következőket közölte: a belgrádi kerületi bíróság a kerületi ügyészség indítványára 1956. november 20-án a 958/56. szám alatt kelt végzésével a bűnvádi perrendtartás 156—158 paragrafusa alapján Gyilasz ellen elrendelte a vizsgálatot, mert alapos gyanú merült fel ellene, hogy több, , a külföldi sajtóban megjelent nyilatkozataival, amelyekkel a valóságnak meg nem felelően és a tények elferdítésével tüntette fel Jugoszlávia külpolitikáját és belső rendszerét, a bűnvádi perrendtartás 118. paragrafusa értelmében bűntettet követett el. Gyilasz ellen elrendelték a vizsgálati fogságot, mert alaposan lehet tartani attól, hogy a terhelt — aki már ellenséges propaganda miatt egyszer el volt ítélve — ismét hasonló bűntettet követ el. A bíróság végzése alapján Gyilaszt a bírósági szervek megfosztották szabadságától. A vizsgálatot a belgrádi kerületi bíróság vizsgáló bírája vezeti.