Csongrádmegyei Hirlap, 1956. november (1. évfolyam, 3-10. szám)

1956-11-22 / 3. szám

I. évfolyam, 3. szám Csongrádmegyei A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁ­RT MEGYEI LAPJA Ara: 50 fillér Csütörtök, 1956. november 22. ÚJ AGRÁRPOLITIKA Válságban van a mezőgazda­ság,­­ semmi értelme nem vol­na ezt tagadni. Nem csoda, hi­szen az elmúlt időszakban olyan célokat tűztek elé, amelyek meg­valósulását minden szakember kilátástalannak ítélte. A tsz-moz­­galom számszerű fejlesztésének erőltetése, az egész magyar me­zőgazdaság szocialista átépítésé­nek viszonylag igen rövid pers­pektívája (a második ötéves terv ideje) eleve lehetetlenné tette a másik feladat: az egész mezőgazdasági termelés emelé­sét. Akkor, amikor az egyéni pa­rasztok ezreit évről évre zaklat­ták a tagosítással, akkor, ami­kor a parasztságnak évről évre mélyen a termelési költségek alatt kellett beadnia az állam­nak termékei nagyobb hánya­dát, m­ilyen körülmények kö­zött elsikkadt a termelést előre­vivő oly fontos anyagi érdekelt­ség elve. A forradalmi munkás-paraszt kormány új alapokra fekteti ag­rárpolitikánkat. Erről már az októbert megelőző időkben is­­ szó hangzott el, a szakemb 1­­ek, politikusok, szakírók ré­gi­ről élénk vita folyt. Milyen al­apokon nyugodjék ez az ag­rárpolitika? Mindenekelőtt nagyon komo­lyan figyelembe kell venni egy tényt, amiről régen is beszél­tünk ugyan, de kellő figyelmet erre mégsem fordítottunk: Csongrád megyében a szántóte­rület 71,3 százalékán (1955-ös adat, de a most feloszlott tsz-ek területével az arány aligha )vál­tozott­, az egyéni parasztság gazdálkodik. Az egy­éni paraszt­ság termeli a megyében a ke­nyérgabona 75.3, a zöldség és burgonya­út, a takarmánygabo­na 77.4, az ipari- és olajosnövé­nyek 73.2 százalékát. Az egyéni parasztság tulajdonában volt — 1956. március elsején tartott ál­latszámlálás szerint ■— a megye állatállományának 81.2 százalé­ka. A megye ellátása tehát zö­mében az egyéni parasztságnak köszönhető, amelyre nagyon, de nagyon kevés tisztelettel, nagyon, de nagyon kevés figyelemmel vol­tak eddig. Nem élvezte a népi rendszer támogatását olyan mér­tékben, ahogyan megérdemelte volna, ahogyan kivette részét az ország élelemmel való ellátásából, nem gondoltak reá­ja. Az egyé­ni parasztság ennek ellenére be­csülettel termelt, s miközben ar­ról beszéltünk, hogy egyre ne­hezebbé válik az ország mező­­gazdasági termékekkel való ellá­tása, nem vettük számításba az egyéni gazdaságokban rejlő le­hetőségeket. Most ezen a téren is gyökeres változás következik, s ennek első lépése a minden kényszertől mentes termelés le­hetővé tétele, a föld adás-vételé­­nek megengedése. Az kétségtelenül igaz , s er­re nemcsak a szovjet mezőgaz­daság, de a nagyüzemi ameri­kai farmergazdálkodás is példa !s, hogy a nagyobb táblán min­denfajta, korszerű mezőgazdasá­gi gép alkalmazható, ezáltal ol­csóbbá válik a termelés, nagyobb termésre kényszeríthető a föld. De, hogy erről a parasztság meggyőződjék, ehhez szemmel­­látható bizonyosság kell, mert csak­ így hajlik a társulás felé. S valljuk be: eddig nem volt a megye minden községében jó psélda, de volt számos rossz termelőszövetkezet, rosszul dol­gozó állami gazdaság. Amikor az állami gazdaságok a megyé­ben sem 1954-ben, sem 1955- ben például kukoricából nem ér­ték el a megyei átlagot, csak ennek 83,7, illetve 91,2 százalé­kát, nem lehet a nagyüzem fö­lényéről még beszélni. Ráadásul arról a megyei átlagról van szó, amelynek zömét kisüzemi mó­don termelték, s amit a nagy­üzemnek túl kellett volna szár­nyalnia! Amikor például 1955- ben (frissebb statisztikai ada­tunk még nincs) májusi mor­­zsok­at számítva a Felgyői Ál­lami Gazdaság 4.5, a Nagymágo­­csi Állami Gazdaság 5.8, az Al­győi Tangazdaság 1.9, a Szentesi Tangazdaság 5.8 mázsa kukori­cát termelt egy holdon, akkor még nem lehet a nagyüzem fö­lényéről beszélni. (Mellesleg megjegyezve: milyen tangazda­ságok az ilyenek!) Mindezekre joggal mondta az egyéni paraszt: ennyit én is termelek, sőt sok­kal többet, ilyen nagyüzemet én nem kívánok és jobban meg­élek, ha egyénileg gazdálkodom. Csak a jól gazdálkodó, a nagy­üzemi termelés fölényét gyakor­latban bemutató szövetkezetek lehetnek vonzók az egyéni pa­rasztokra. Arra kell töreked­nünk, hogy a megmaradó szö­vetkezetek, valamint az álami gazdaságok ilyen példás nagy­üzemek legyenek. Másrészt az olyan társulások lesznek von­zók, amelyeket maguk az egyé­ni parasztok kezdeményeznek, amelyek a termelést, s ezáltal a jövedelmezőséget elősegítik, amelyek a magyar valóságban és hagyományokban gyökereznek, amelyek megkönnyítik a rend­kívül nehéz paraszti munkát. Csak ilyen módon folytatható a mezőgazdaság szocialista fejlesz­tése — lassúbb ütemben, mint eddig —, a legteljesebb önkén­tesség alapján és úgy,, hogy egy­idejűleg a termelés színvonala ne essék vissza, hanem évről évre emelkedjék. A mezőgazdasági termelés egyik legnagyobb fékjét,­ a kö­telező beszolgáltatást a forradal­mi munk­ás-paraszt kormány eltörölte. Várható, hogy ez az intézkedés hatalmas mértékben megnöveli a termelési kedvet, hiszen minden dolgozó paraszt személyes érdeke lesz ettől a gazdasági évtől kezdve, hogy a leggondosabban művelje földjét, gondoskodjék a talajerő vissza­pótlásáról, mert a termés hasz­­­nát most teljes egészében ő él­­­­vezi, s ez a haszon annál na­­­­gyobb lesz, minél többet termel egy hold földön. Agrárpoliti­kánknak tovább kell fejlesztenie a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok termelési és el­adási önállóságát is, hogy a mezőgazdasági szakemberek mindenütt kialakíthassák a kor­szerű vetésforgót, alkalmazhas­sák a korszerű agrotechnikát, s olyan növényeket termelhesse­nek, amelyekre a talaj és ter­mészeti adottságok legkedvezőb­bek. A kormány — amint Dö­gei Imre földművelésügyi mi­niszter mondotta — fokozott gondot fordít a mezőgazdasági termelés felkarolására, az évek óta nagy nehézségekkel küzdő mezőgazdaság megsegítésére. Csak ezen a módon várható a mezőgazdasági termelés fellendí­tése. Megfelelő árpolitikával és külkereskedelmi szerződésekkel, az állami felvásárlás kiszélesíté­sével viszont elegendő élelem jut az ország lakosságának, elegen­dő mezőgazdasági eredeti nyers­anyag az ipar számára. A me­gye tapasztalt, szorgalmas pa­rasztságának, a kitűnő m­ezőgaz­­d­asági szakembereknek most nagy lehetőségük nyílik arra, hogy bebizonyítsák: a Nagyal­föld déli csücskét, Csongrád me­gyét valóban az ország egyik leggazdagabb éléstárává lehet tenni. Ezért a legelső tennivaló most az őszi búza elvetése, amit­­ vétek lenne tovább halogatni. Hogy lesz-e elég kenyerünk jö­vőre, ez attól függ, lesz-e elég őszi kenyérgabona vetésünk. Ez most a mezőgazdasági munkák közül a legfontosabb. Még csak mintegy 123 ezer új őszi búzavetés van a megyében Még nem érkezett kor­mányrendelet az őszi búza­vetési kötelezettség megszün­tetéséről, de a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága mégis úgy határozott, hogy eltörli a vetés bejelentési kö­telezettséget. A megyében eddig még csak mintegy 123 ezer k.­holdat vetettek be őszi búzával s ez a terü­let a tavalyi vetésterületnél mintegy 40 ezer holddal ke­vesebb. Az ország jövő évi kenyérellátása tehát azt kí­vánja, hogy újabb területeket vessenek be búzával. A megyében az őszi beta­karítás általában befejező­dött, némely helyen azonban még szedetlen a cukorrépa, és igen sok­ répa vér elszállí­tásra. Remélhető, hogy a va­súti forgalom mind erőtelje­­sebb megindulása után a ré­­paszárítás meggyorsul. A termelőszövetkezetek zö­mében már a mélyszántást is elvégezték a gépállomások, ezért gépeikkel mind több segítséget adhatnak az egyé­ni parasztoknak. A szántást az üzemanyaghiány itt-ott gátolja, bár a napokban Bé­késcsabáról kaptak hat teher­autó üzemanyagot. * Lapzárta után jelentik: Békéscsabáról további 10 tonna üzemanyag érkezett a megyébe. Mindezen túl Csongrád megye nagyobb mennyiségű üzemanyag ide­­szállítására kötött szerződést Romániával. Ebből a meny­­nyiségből valószínűleg két vagon (összesen 327 mázsa) ma hajnalra megérkezett. Ugyanezzel a szállítmánnyal az állami gazdaságok is kap­tak egy vagon üzemanyagot. Energiahiány miatt csökkentett üzemben, de minden vásárhelyi üzem dolgozik A vásárhelyi mun­kástaná­­csok intézőbizottságától ka­pott értesítés szerint szerdán Hódmezővásárhely valamennyi üzemében dol­goztak. Az energiakorlátozás követ­keztében azonban a legtöbb üzemben csak csökkentett ütemben. A Majolikagyárban — ahol legkésőbb indult meg a munka — kedd délután fél kettő óta szintén folyik a munka. A Mérleggyár csök­kentett ütemű munka mellett mintegy másfél, két hétig rendelkezik anyaggal.. A ma­lomnak azonban már nincs szene. Ha nem tudnak sze­rezni, rövidesen kenőolaj hiá­nya miatt leáll a szántás is. Több üzemben rendkívül nagy szükség volna a régeb­ben is nehezen beszerezhető szögvasra. Az intézőbizottság felhívta a város üzemeinek és válla­latainak figyelmét, arra: jelentsék be anyagkészletü­ket és az anyaghiányt, hogy közös erővel próbáljanak megoldást találni. Az a terv, hogy megbízottat küldenek Romániába és Ju­goszláviába a szükséges nyersanyagokért, amelyért cserébe készárut, tudunk ad­ni.­ Például a Harisnyagyár kardigánokat. ÚJ VONATPÁR INDULT SZEGED—OROSHÁZA KÖZÖTT Botka Sándor, a MÁV vá­sárhelyi­­forgalmi­­szolgálata munkástanácsának elnöke közöl rá­ munkatársunkkal, h­ogy szerdától kezdve új vo­natpár közlekedik Szeged— Orosháza között. Hódmezővásárhelyről fél 10-kor indul a vonat Sze­gedre, Orosházára 15 óra 29 perckor indul az ellen­vonat Vásárhelyről. A vásárhelyi pályafenntar­tási dolgozók is munkához láttak, azonban anyaghiány lassítja a munkát. DARABBÉRRE TÉR­NEK ÁT AZ I-ES SZÁ­MÚ TÉGLAGYÁRBAN A Hódmezővásárhelyi I-es számú Téglagyár munkásta­nácsa a téglagyári munkások kívánságának megfelelően az üzem vezetőjével együtt ter­vezetet­ készít a norma meg­szüntetésére. A tervezet szerint ezer tég­la után állapítják meg a behordást, a kihordást, az égetés stb után a béreket. Az üzemben egyébként a for­radalmi időszakban is zavar­talanul folyt a két körkemen­cében az égetés. A nagyob­bik kemencében másfél hét alatt mintegy 210 ezer, a kis­­sebben pedig 120 ezer téglát égettek ki. Eden­ levele Bulgan­y­ish­oz Eden angol miniszterelnök tegnap rövid jegyzéket intézett Bulganyin szovjet miniszterel­nökhöz. Az angol miniszterelnök üzenete válasz volt Bulganyin november 15-i levelére. A jegy­zék szövege a következő: „Mint ahogy ön tudja, a Kö­zép-Keleten történt beavatkozá­sunk célja az volt, hogy korlá­tozzuk az Izrael és Egyiptom közötti konfliktus hatását. Én már november 1-én javasoltam, küldjenek oda ENSZ-csapatokat. Örülünk annak, hogy ENSZ- megfigyelők vannak velünk. A világ örömmel üdvözölné a szov­jet kormány hasonló lépését Ma­­gyarországon­! ESTI BESZÉLGETÉS A kis szobából beszélgetés, vitatkozás zaja szűrődik ki. A kellemes meleget adó kemen­cét körbeülik a szomszédok, a háziak. Pipaszó mellett be­szélgetve töltik el ezeket a hosszú, téli estéket. Szóba ke­­rül ilyenkor minden. A napi események mellett felmerülnek az országos gondok, de legin­kább mégis a paraszti élet ezernyi nehézségéről esik szó. — Hogy mire alakulnak, nem tudom — kezd új témát a házigazda —, de úgy látszik, ez lesz a­­ kormányunk. Hisz nemcsak ígért, hanem adott is. — Adott, adott — tromfol rá a szomszédasszony, — de csak azt akarja Kádár is, ami ezelőtt volt. — Nem értesz le ehhez — csitítja koros élettársát Kovács bácsi, s ő veszi át a szót tőle. Higgadtan, megfontoltan be­szél arról, hogy szerinte dol­gozni kellene, hisz a munká­sok nemcsak saját maguknak ártanak így, hanem nekik, pa­rasztoknak is, mert nem tud­nak ekevasat éleztetni, lovat vasaltatni, kocsit javíttatni. Márpedig e nélkül meg sem tud mozdulni a parasztember. Persze, nem feledkezik meg arról sem, amit a felesége mon­dott, s szép sorjába elmondja, melyik rendelet mit rejteget. Kis darabka papírt, ceruzát kerít, s így bizonyítja zsörtö­lődő élettársának, hogy meny­nyivel több ruhát vehetnek gyermekeiknek, mennyivel lesz könnyebb, jobb az éle­tük. — Hogy könnyítettek raj­tunk, az így van — szól köz­be elgondolkozva a ház feje — csak az a kérdés, nem odaju­­tunk-e egy év múlva, ahol voltunk? Szavait pillanatra néma csend követi, majd megindul az élénk vitatkozás, hogy el­veszi, elveheti-e a kormány az adott kedvezményt? Nem lesz-e újra begyűjtés? — Nem beszélhetsz így Jó­zsi — korholja szomszédját Kovács bácsi —, hisz láthatod: követeltük, elismerték, megad­ták. S most már el nem vehe­tik tőlünk. De nem is akarják, ezt tudom­, ta - Rá ne fizess erre a nagy hitedre — kockáztat meg újra egy rövid közbeszólást Ko­vács néni — emlékezz, hogy kezdődött. — Ezt tudod te csak fújni állandóan — magyarázza to­vább türelmesen ez az éltes­­ként, halkszavú ember, s egyik ellenérvet­ a másik után zúzza szét­, míg bebizonyítja, hogy a kormány saját maga alatt vágná a talajt, ha egyik percben adna, a másikban­­visszavenné, hogy ezzel a nép jogos haragját váltaná ki; azt, hogy elfordulna tőle minden­ki. Márpedig a becsületes em­ber csalt becsületes embert tá­mogathat, s ez így van rend­jén. Ezért bízik Kovács bácsi, ez a becsületes mindszenti dolgozó paraszt a kormányban, annak rendelkezéseiben, ezért oszlatja a kételyeket rendületl­­enül, mert azt akarja, azgit a kormány, az egész magyar nép szebb, boldogabb életét. A külpolitika hírei — röviden A nyugati hatalmak f­oly­tat­ják tanácskozásaikat a szovjet leszerelési javaslatról és való­színű, hogy néhány napon be­lül elküldik válaszaikat. A nyugat-német kormány kép­viselője nyilatkozott a szovjet javaslatról. Kijelentette: Német­ország sohasem egyezhet bele olyan európai biztonsági intéz­kedés megvalósításába, amely Németország kettéosztottságán alapul. * Erich Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, aki jelenleg Tokióban, Japán fővárosában tartózkodik, nyilat­kozata során kijelentette: ameny­­nyiben pártja győztesként kerül ki az 1957. szeptemberében tar­tandó nyugat-németországi ál­talános választásokból, úgy át­veszi a kormányzást és normá­lis kapcsolatokra fog törekedni a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Ez nem je­lenti azt — mondotta Ollen­hauer —, hogy el ak­arjuk is­merni e két ország belső rend­szerét. Kommunista Kínát ille­tően nem helyes figyelmen kí­vül hagyni azt a tényt, hogy ezen ország létezik. * Cyrankiewicz, a Lengyel Nép­­köztársaság miniszterelnöke kedden délután a lengyel kép­­viselőházban beszámolt a Len­gyel Egyesült Munkáspárt kül­­l­ölöttségének moszkvai tanácsko­zásáról. A lengyel sajtó továbbra is nagy cikkekben méltatja a LEMP és az SZKP küldöttsége között­ lefolyt moszkvai tárgya­lásokat. A Zj­cie Warszawi, a lengyel kormány félhivatalos lapra utalva a magyarországi események lengyelországi visz­­szahatására, a következőket írja: „Minden értelmes ember tudta és tudja, hogy ha októberben és novemberben súlyosabb szovjet­ellenes kalanddal próbálkoztak volna, ez megsemmisítette volna a forradalom vívmányait és testvérharcok szörnyű zűrzava­rába taszította volna az orszá­got“. Gomulka hétfő esti rádiónyi­latkozatában többek között ki­jelentette: a moszkvai értekezle­ten rendeződtek mindazok a problémák, amelyek, ha nem ta­lálnak megoldást, nem kedvez­tek volna a két ország jószom­szédi viszonya fejlesztésének. Lelsiférlak­ást Gyilaszt A Tanjug jelenti Belgrádból: a Gyilasz letartóztatásáról szóló hírekkel kapcsolatban a Tanjug munkatársa a belgrádi kerületi bírósághoz fordult, ahol a bíró­sági titkár a következőket kö­zölte: a belgrádi kerületi bíró­ság a kerületi ügyészség indít­ványára 1956. november 20-án a 958/56. szám alatt kelt végzé­sével a bűnvádi perrendtartás 156—158 paragrafusa alapján Gyilasz ellen elrendelte a vizs­­­gálatot, mert alapos gyanú merült fel el­lene, hogy több, , a külföldi sajtóban megjelent nyilatko­zataival, amelyekkel a való­ságnak meg nem felelően és a tények elferdítésével tün­tette fel Jugoszlávia külpoli­tikáját és belső rendszerét, a bűnvádi perrendtartás 118. paragrafusa értelmében bűn­tettet követett el. Gyilasz ellen elrendelték a vizs­gálati fogságot, mert alaposan lehet tartani attól, hogy a ter­helt — aki már ellenséges pro­paganda miatt egyszer el volt ítélve — ismét hasonló bűntet­tet követ el. A bíróság végzése alapján Gyilaszt a bírósági szer­vek megfosztották szabadságá­tól. A vizsgálatot a belgrádi ke­rületi bíróság vizsgáló bírája vezeti.

Next