Csongrádmegyei Hirlap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
A Saar-vidék visszakerült Nyugat-Németországhoz Tovább folyik az ENSZ-közgyűlés munkája Francia lap az amerikaiak közép-keleti terveiről Az új esztendő első napja-ban — ellentétben a korábbi esztendőkkel — igen ese,ménydús a nemzetközi poli- tikai élet: az ENSZ-közgyű-lés tegnap tovább folytatta munkáiét. Csou En-lai kínai, miniszterelnök Nehru indiai miniszterelnököt látogatta meg s a világsajtó részleteiben foglalkozik a közép-keleti helyzettel kapcsolatos ameri-kai elképzeléseikkel. Ami az ENSZ-közgyűlés munkáiétlleti, a Népszabadság című lap jelentése alapján közöltük, hogy a magyar ENSZ- küldöttség ismét bekapcsolódik az ENSZ-közgyűlés munkájéba. Sík Endre, a magyar küldöttség vezetője és Mód Péter, a küldöttség tagja, állandó ENSZ-megbízott, már el is utazott New Yorkba. ] ■ Dr. Vajda Imre egy tetemi tanár, a delegáció harmadik tagja néhány nap múlva jutaizik New Yorkba. Az ENSZ-közgyűlés napi- , rendjén egyébként egy egész sor ügy szerepel, többek között ■ a leszerelés, a koreaikérdés. Ciprus, Algéria és Nyugat-Új-Guinea kérdése. * Az ENSZ-közgyűlés november 9-én Ausztria javaslatára egyhangúlag hozott határozatban felszólította az ENSZ összes tagállamait, hogy nyújtsanak gyors és kiadós gazdasági segítséget Magyarországnak. A szocialista államok — állapítja meg ezzel kapcsolatos cikkében az österreichische Volksstimme című osztrák lap — valóban eleget tettek a határozatnak és már eddig is 15 millió dollár értékű árut szállítottak Magyarországnak, Nyugaton viszont csaknem teljesen hatástalan maradt az ENSZ-határozat. A Nemzetközi Vöröskereszt-szerve- zeten kívül úgyszólván senki sem küldött segélyt Magyar- országra. Nyugatról eddig mindössze 1,5 millió dollár értékű segélyküldemény érke- t vett Magyarországra. A szép, ENSZ-határozat is értéktelen papírcafatnak bizonyult. Eny nyit érnek a Nyugatnak az ENSZ-határozatok, ha azok nem szolgálják közvetlenül a nyugati hatalmak érdekeit *— írja az osztrák lap. — Fontolóra kell venni: sem indokolt-e, hogy Ausztria ENSZ-beli képviselője emlékeztesse a közgyűlést Magyarország megsegítéséről egyhangúlag hozott határoízatára — fejezi be cikkét az österreichische Volksstimme. A BBC jelentése szerint: Eisenhower elnök közölte a, ikongresszus vezetőivel, hogy a legközelebbi öt vagy hat napon belül kérést terjeszt eléjük egy törvényjavaslattal kapcsolatban, amely felhatalmazná az elnököt az amerikai fegyveres erő bevetésére , szükség esetén bármely kéi dél-keleti állam támogatására,amely kommunista táma-dásnak esik áldozatul". A Fehér Ház nyilatkozata szerint Eisenhower elnök felhatalmazást fog kérni a kongresszustól ezenkívül egy közép-keleti szélesebb körű gazdasági segítség-tervezetre. A francia lapok jórésze arról ír, hogy Amerikában fenntartásukkal fogadták az elnök javaslatát. A Le Monde szerint az Egyesült Államokban komoly ellenállás mutatkozik a tervvel szemben. A lan washingtoni tudósítója megállapítja, hogy az amerikai közvélemény még nincsen kellően előkészítve arra, hogy elfogadja azt az áláspontot, amely szerint az Egyesült Államaik védelme a Földközitenger keleti részén új katonai intézkedéseket követel ■meg, mivel ennek a területnek védelme nem érinti az Egyesült Államok létérdekeit. Az idiai lapok rámutatnak, hogy Indiában eddig nem hoztak nyilvánosságra sem hivatalos, sem félhivatalos visszhangot az amerikai elhatározással kapcsolatban írt pi~vb*hsT''’'van emlékez tetnek -arra hosy Nehru miisiitrelnök az indiai parlamentben kijelentette: hazáig azt óhajtja, hogy a Közél- Kelet érdekelt, országai mai aak töltsék■ be az angol és a francia befolyás csökkenése folytán támadt űrt. Az indiai napilapok végül hangoztatják, hogy az Eisenhower elnöknek tulajdonított ■ tervek nagymértékben csökkesztették Indiának azt a reményét, hogy a Közép-Keleten hamarosan helyreáll a béke. A Franciaország és a Né■met Szövetségi Köztársaság között korábban létrejött, és mindkét ország törvényhozása által jóváhagyott szerződés értelmében újév napján megtörtént a Saar-vidék visszacsatolása Nyugat-Németországhoz. Az ez alkalommal a Saar-vidék fővárosában, Saar-Brückenben lezajlí lott hivatalos ünnepségen részt vett Adenauer nyugatnémet kancellár is. A kancellár kedden, a francia főbiztos jelenlétében mondott Saar- Brücken-i beszédében kijelentette: a Saar-kérdésben most történt végleges rendezése után szabaddá vált az út a Német Szövetségi Köztár - saság és a Franciaország szoros együttműködéséhez a nyugateurópai országok ecyséné- félék megvalósítására. A francia lapok ezzel kapcsolatban beszámolóikban kiemelik, hogy a Saar-vidék lakossága nem nagy lelkesedéssel fogadta a terület németté válását. Több lap arról számol be, hogy Adenauer bonni kancellárt, aki részt vett a visszacsatolás első napjainak üninepségein, kevés kíváncsiskodó várta és néhány fütty is felcsattant, amidőn kocsiuián az ünnepség színhelyére hajtatott. A Le Monde azt írja, hogy, s a Saar-vidék munkásainak egy része kedvezőtlenebb helyzetbe juthat, mert a saar-vidéki bányákban magasabb a munkabér, mint Nyugat-Németországban, a gyári munkásság pedig igen sok szakmában többet keresett eddig, mint a nyugatnémet I munkásság. A saar-vidéki kereskedők attól félnek, j hogy a francia piacon boli- i kottáini fogják árujukat, másrészt pedig attól tarta- nak, hogy a nyugat-németor j szági alacsonyabb árak a saar-vidéki árak leszállítá-sát fogják kikényszeríteni. : * A Humoraié című francia lap j i budapesti tudósítója tollából i cikket közöl Magyarországról. A j I cikk többek között arról ír, hogy ■ 1957 első hónapjai nehezek leszi nek a magyar nép számára. Meg is kell fizetnie a múlt hibáinak és a közelmúlt véres eseményeinek I i tragikus számláját. Január 2-tól kezdve — írja a lap — életbe lépnek azok a kormányintézkedések, amelyeknek célja az október 26-i események okozta gazdasági és politikai válságból kivezető út megtalálása. Ennek az útnak egy szakasza már lezárult : a helyreállítás szakasza. A második szakasz most kezdődik. A magyar közvélemény várakozása az új év első napjaiban a kormány új lépései felé fordul. A kormány célja maga köré tömöríteni minden becsületes hazafit egy mindenki által elfogadható program számára, amelynek megvalósítása megengedi Magyarországon egy olyan szociialista társadalom felépítését, amely mentes a múlt hibáitól, " és alkalmazkodik a magyar népi adottságaihoz és sajátosságaihoz, i — állapítja meg az Ihlmanité. Hruscsov: 1957-ben a béke erői megszilárdulnak Vezető államférfiak nyilatkozatai az új esztendő alkalmából Az újesztepidő alkalmából elhangzott állam- és kormányfői nyilatkozatokat az idén is nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadta a nemzetközi közvélemény. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió legfelső tanácsának elnöke a Kremlben rendezett nagyszabású fogadás során mondott nyilatkozatában többek között megállapította, hogy az el-ímúlt esztendő nagy eredménye ket hozott a szovjet nép életé-ben. A szovjet nép túlteljesítette az ipar évi tervét, nagyszerű termést aratott a mezőgazda®i- jgi termékekből. Megemlítette a szovjet nép életének megjavítása és jólétének érdekében hozott intézkedéseket, majd miután le ,szögezte, hogy a szovjet, nép joggal büszkélkedhetik az elért eredményekkel — nem feledkezve meg a fogyatékosságokról és nehézségekről, amelyeket még le kell küzdeni — hangsúlyozta —, s az elmúlt esztendőt a szovjet ál slám aktív békeszerelő Unipolitijkaja jellemezte. »Ennek egyik bizonysága — jelentette Iki Vorosilov —, hogy az elmúlt évben sok, kormány- és parlamenti küldöttség látogatta meg a Szovjetuniót«. A szovjet nép és a béke minden barátja — mondotta befejezésül 5orosilov — levonja az eseményekből a tanulságot, még erősebben tömöríti sorait, hogy szavatolja a tartós békét és a biztonságot. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a lengyel rádió főszerkesztőjének azon kérdésére, hogy Bulganyin véleménye szerint — mit vár az emberiség az 1957-es évtől, többek között a követke-zőket válaszolta: teljes joggal feltételezhető, hogy az elkövetkező 1957-es év folyamán a népek fontos győzelmeket vívnak majd ki a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, a nemzzetközi feszültség enyhítéséért. N. Sz. Hruscsov , az SZKP KB. első titkára a Slude Bravo című csehszlovák lapnak adott nyilatkozatában főleg a nemzetközi kérdésekkel foglalkozott és meg-állapította: a múlt év legfontosabb tanulságainak egyike az, hogy fokozni kell a népek óberségét az imperialista agresszorokkal szemben, határozottan fel kell bontakoznia a békéért folyó harcban. Nem kétséges, hogy az elkövetkező esztendőben a béke erői méginkább megszilárdulnak, és ez jelentékeny mértékben elő fogja segíteni a nemzetközi helyzet javulását. Tito jugoszláv elnök a jugoszláv rádióállomások által is közvetített újévi nyilatkozzatában arról beszélt: tudja, hogy a jugoszláv polgárok közül is többen néznek aggo- l dalommal a jövő elé a világo I ban ma fennálló bizonyos feszültségek és zavarok miatt. . • Ez az aggodalom — folytattaó beszédét Tito elnök — ma többé-kevésbé megvan min- den országban, s az idézte elő, hogy egyes országok, fiigyelmen kívül hagyva a közvéleményt és az ENSZ szerepét, durva katonai erőt alkalmaztak az ENSZ illetékességébe tartozó egyes vitás kérdések megoldására. Bár- mennyire is tragikusak voltak ezek a lépések — mert feleslegesen nagy áldozatot követeltek —, mégis megmuatták, hogy a nemzetközi közvélemény és a béke erői a második világháború urán nem közömbösek többé olyanok agresszív eljárásával szemben, akik azt hiszik, hogy a durva erőszak alkalmazásával minden megoldható. Az erkölcsi tényező mind jelentősebb szerepet tölt be a világban. Kínai állásfoglalás a nemzetközi munkásmozgalom nagy kérdéseiről A Zsenminzsipao »Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól« című cikkében összefoglaltak Kína Kommunista Pártja és Központi Bizottsága politikai főbizottságának bővített üléséns elhangzott vita alapján a ki- tnai elvtársak nézeteit a proletárdiktatúráról, a szovjet tapasztalatokról, Sztálin szerrepéről és hibáiról, a magyarországi eseményeikről és a jugoszláv elvtársak nézeteiről. A cikket folytatásokban közöljük terjedelmessége miatt. 1856 áprilisában a Sztálin. kérdéssel kapcsolatban meg-j : ''itattuk a proletárdiktatúra I i történelmi tapasztalatait — j ; hangzik a cikk. — Azóta a j ! nemzetközi kommunista ́ j mozgalomban ismét több I olyan esemény zajlott le, | I amely magára vonta népünk . I feszült figyelmét. Miután lapjaink közölték Tito elv- Iztárs november 11-én mondott beszédét, valamint a különböző országok kommunista pártjainak e beszédről írt kommentárjait, sokaknál több választ követelő kérdés merült fel. E cikkben különösképpen a következő kérdésekre térünk ki: először aszovjetunóbeli forradalom és építés alapvető útijáberő értékelése; másodszor: Sztálin szolgálatainak és hibáinak értékelése; harmadszor: a dogmatizmus és a revízionizmus elleni harc; negyedszer: a világ proletariátusának nemzetközi szolidaritása. A jelenlegi nemzetközi kérdések vizsgálatakor mindenekelőtt a legalapvetőbb tényből kell kiindulnunk, mégpedig abból, hogy az imperialista agresszív tömb és a világ népeinek erői között antagonizing áll fenn. A kínai nép, amely oly erő-sen szenvedett az imperia- liista agressziótól, sohasem feledi el, hogy az imperia- i lizmus mindig a világ népeinek felszabadulása és valamennyi elyomott nemzet függetlensége ellen lép fel, hiszen a népek érdekeit következetesen kifejező kommunista mozgalom szólk a a szemében. A legsúlyosabb támadás a koreai háború óta Az imperialisták szerepe s az 1956 októberi magyar eseményeikben a szocialista tábor elleni legsúlyosabb támadás volt a Koreában kit robbantott támadó háború óta. Ahogyan a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglejenes központi bizottságának határozata megállapítja, a új magyar események különféléje, mind belső, mind külső okok következményei voltak. Az egyoldalú magyarázat helytelen, de az okok között a nemzetközi imperializmus játszotta a fő és döntő szerepet. Miután kudarcot vallott az új imperialista hatalmaknak az az összeesküvésük, hogy Magyarországon ismét győzz- jelemre segítsék az ellentorrajadalmat, az Egyesült Államok , irányításával addig mester-kedtek, amíg az ENSZ olyan határozatokat fogadott el, amelyek a Szovjetunió ellen irányulnak és beavatkozást jelentenek Magyarország bel- ügyeibe. Ugyanakkor hisztérrikus kommunistaellenes hullámot indítottak meg az egész nyugati világban. Az amerika imperializmus kihasználja ugyan az Egyiptom ellen indított angol—francia támadó háború kudarcát, hogy minden lehető módon | magához ragadja a közép- | keleti és észak-afrikai angol | és francia érdekeket, de 1 ugyanakkor azt ígéri, hogy | kiküszöböli az Angliával és | Franciaországgal támadt | ►•félreértéseket«, igyekszik : »szorosabb és bensőségesebb | megértésre« jutni velük, és ilyen módon helyreállítani a kommunizmussal, az ázsiai és afrikai népekkel és a világ békeszerető embereivel szem-ben álló egységfrontot. Az imperialista országoknak tö mörülniök kell a kommunizmus elleni, a népek elleni, a béke elleni harc érdekében — ez az alapvető értellme a NATO tanácsának ülésszakán Dulles által előterjesztett, úgynevezett »élet-és cselekedet-filozófiának, amelyet a világtörténelem e kritikus pillanatában vallani kell«. Dulles az illúziói Dulles némileg megvészegedve saját illúziódtól, azt állította: »A szovjetkommu nista struktúra az elkorcsosulás (?) állapotában van, a vezetők hatalma pedig széthulló télben (?) ... A szabad országoknak e helyzetben erkölcsi nyomást kell kifejteniük, amely előmozdítja a szovjet—kínai kommunista rendszer aláásását, ezenkívül pedig fenn kell tartani katonai eltökéltségüket«. Dulles a NATO-oszágokat a ►»militarista (?) és aiheista koncepciókra alapozott szovjet despotizmus (?) hatalmának megsemmisítésére« hívta fel, ezenkívül kijelentette: »jelenleg úgy látszik, hogy a kommunista világ jellegének megváltozása a lehetőség határán belül mozog«. Mindig az volt a véleményünk, hogy az ellenség a legjobb tanítónk, s most Dulles ismét leckét ad nekünk. Rágalmazzon bár ezerszer is bennünket, átkozzon el minket tízezerszer is — ebben semmi új és csodálatos sin- csen. Dulles azonban a »filo-zófia« szempontjából azt követeli az imperialista világ- tól, hogy az a közte és a kommunizmus közt levő el-lentéteket minden más ellentét fölé helyezze, hogy min- den a »kommunista világ jellegének megváltoztatása- ra«, a Szovjetunió vezette szocialista rendszer »aláásására« és »megsemmisítésére« irányuljon, s jóllehet ez szá- ■ irtukra kétségkívül hiába való fáradozás, számunkra azonban rendkívül hasznos lecke. Mi mindig a szocialista és kapitalista országok bé-kés egymás mellett éléséért, a köztük levő békés versengésért szálltunk és szálltunk a jövőben is síkra, azonban az imperialisták, a korábbi módon továbbra is megsemmisí- ■ lésünkre törekszenek. Ezért sohasem szabad elfelednünk, hogy az ellenség és a köztünk folyó éles harc világméretű osztályharc. Ellentétek köztünk és ellenségeink között — ellentétek a népen belül A proletárdiktatúra és a szovjet fejlődés Jellegük szerint két ellentétes típusú ellentét áll előttünk: Az első: a köztünk és ellenségeink közti ellentétek (az imperialista tábor és a szocialista tábor közti ellentétek; egyrészt az imperialisták és a világ valamennyi népe, minden elnyomott nemzet közti, másrészt pedig a burzsoázia és a proletariátus közti ellentét az imperialista országokban stb.) Ezek a gyökeres ellentétek, alapjuk az ellenséges osztályok érdekeinek összeütközése. A második: a népen belüli ellentétek (a nép egyik és másik része közti, a kommunista pártokban az elvi társak egyik és másik része közti, a szocialista országokban a kormány és nép közti, a szocialista országok közötti, a kommunista pártok közötti ellentétek stb.). Ezek rendszerint nem gyökeres ellentétek, nem az osztályérdekek gyökeres összeütközése miatt keletkeznek, hanem a helyes és hibás nézetek közti, ellentétek, vagy pedig a magánjellegű érdekük köztiellentétek miatt. Ezen ellentétek megoldását elsősorban az ellenség ellen vívott harc általános érdekeinek kell alárendelni. A népen belüli ellentéteket a tömörülés iránti törekvésekből kiindulva, a bírálat vagy a harc útján lehet és kell megoldani és e megoldásnak az új körülményeikben új tömörüléshez kell vezetnie. Magától értetődik, hogy a gyakorlati élet bonyolult. Hogy ellenálljanak a fő közös ellenségnek, néha még olyan osztályok is egyesülhetnek, amelyeknek gyökeres érdekeik összeütközésben állanak. És fordítva. Bizonyos körülmények közt a népen belüli ellentétek is következetesen antagonisztikus ellentétekké alakulhatnak át azért mert a szóban forgó ellentétben az egyik szembenálló fél fokozatosan az ellenség oldalára áll. Az ilyesfajta ellentétek végeredményben teljességgel megváltoztatják minőségüiket, és többé nem nipen belüli ellentétek, hanem az ellenség és köztünk levő ellentétekké válnak. Ilyen jelenségek előfordulnak a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Kínai Kommunista Pártnak történetében. Egyszóval, feltéve, hogy az ember a nép álláspontján vart, sosem azonosítja a népen belüli ellentéteket a köztünk és ellenségeink közt levő ellentétekkel, és sosem fogja öszszekeverni ezen ellentéteket, még inkább nem állítja majd a népen belüli ellentéteket a köztünk és ellenségeink közti ellentétek fölé. Aki tagadja az osztályharcot és nem tesz különbséget köztünk és az ellenség közt, semmilyen esetben nem kommunista, semmilyen esetben sem marxista -leninista. Az imperialistáknak a nemzetközi kommunista mozgalom ellen intézett támadásai hosszú ideje főképpen a Szovjetunió ellen irányulnak. A nemzetközi kommunista mozgalmon belüli, az utóbbi időkben felmerült viták jobbára szintén a Szovjetunió értékelésével kapcsolatosak. Ezért a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető útjának helyes értékelése az egyik legfontosabb olyan kérdés, amelyre a marxista-leninistáknak válaszolniok kell. A proletár forradalomról és a proletárdiktatúráról szóló marxista tanítás a murakási mozgalom tapasztalatainak tudományos általánosítása". Azonban a csupán 72 napig fennállt párizsi kommün kivételével Marxnak és Engelsnek személyesen nem sikte■rült meglátnia a proletárforrradalom és proletárdiktatúra megvalósulását, amiért egész életében küzdött. 1917-ben az, orosz proletariátus Lenin és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével sikeresen megvalósította a proletárforradalmat és I. proletárdiktatúrát, ezután pedig sikeresen felépítette a szocialista társadalmat. A pillanattól kezdve a tudományos szocializmus az elméletből és álomból — élő valósággá vált. (Folyt, köv.)