Csongrád Megyei Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1957-07-05 / 155. szám

"■, Péntek, 1957. július 5. PEDAGÓGUSOK — A PÁRTRÓL Az elmúlt napokban pedagógus elvtársaimmal, kartársaimmal beszélgettem. Valamennyien az ellenforradalom fegyveres megsemmisítése óta eltelt időszakról elismerően nyilatkoztak. Mindezt egyértelműen a Magyar Szocialista Munkáspártnak tulajdonítják. Tóth Sándor elvtársat, a Hódmezővásárhelyi Központi Általános Iskola igazgatóját éppen a nevelői szobában találom, ahol órahelyettesítési ügyeket intéz, hogy zavartalanul biztosítsa a kis nebulók tudásszomját. Nemrégen ismerjük egymást, csupán december óta, amikor a pedagógus-pártszervezet létrehozásához kezdtünk hozzá. Tóth Sándor elvtárs régi kommunista veterán. A tőle megszokott higgadtsággal a következőket mondja pártunkról, amely nélkül elképzelhetetlen volna az élete. — Amikor a munkás-paraszt kormány megalakult, a pártalakítás sokak szemében reménytelennek látszott. Az üzemek vonalán mély sebet ütöttek azok a hangadók, akik igyekeztek lépten-nyomon megtéveszteni mindenkit. Minket, elvhű kommunistákat azonban nem sikerült. Ma az MSZMP-nek ereje van. Örvendetes, hogy a párt soraiba a legjobbak kerültek be. Ez azoknak az érdeme, akik irányították az egészséges élet kialakítását. Helyes, ha megválogatták és megválogatják az embereket, ezt látom a legnagyobb hatóerőnek. Az eltelt 12 esztendő hibái ellenére is olyan mozgósító erő volt, amely lehetővé tette, hogy a tömegek most is bíznak a pártban. Olyan eredmények születtek, amelyen a tőkés külföld is elbámult. Ez bizonyítja a szocialista építőmunka erejét. Jóformán nem érzünk semmit gazdaságilag, megszűnt a sorbanállás, elkerültük az inflációs veszélyt. Rendeződtek a bérek, az 1957-es költségvetés reális, nem deficites. A mi eddigi eredményeink nem papírmintaszerűek, hanem élő valóság. A kibontakozás útján nem voltunk és nem vagyunk egyedül, mert segített és segít bennünket a szocialista tábor, tehát az internacionalizmus élő valóság. — Ami a pártszervezés kérdését illeti — folytatta Tóth elvtárs —, a következőket mondhatom. Itt Hódmezővásárhelyen nyolc pedagógus indult el a pártalapítás útján. Jelenleg 32-en vagyunk. Igaz, sok körülményt kell elbírálnunk a tagfelvételeknél, mégis azt kell megállapítanom, hogy pártszervező munkánk jobb is lehetne. Gondolok itt arra, hogy minden elvtársnak konkrét vállalást kellene itt tenni és az elvégzett munkát az alapszervezetnek számon kellene kérni. Igen helyes, hogy alapszervezetünk nemcsak egyénenként vállalja a felvilágosító munka megszervezését, hanem közösségi alapon is. Gondolok például a Tettamanti professzor által tartott előadásra, Németh Károly elvtárs előadására. Ez nagyon helyes, ezt folyamatosan kell végezni, így tisztulnak az emberekben a kételyek s kialakul sokakban, hogy helyes úton járunk. Mindent összevetve érzelmeimben az csúcsosodik ki, hogy október óta képzeletet felülmúló eredményeink vannak. Pártomtól pedig azt várom, hogy az ellenforradalmárok felszámolásának folyamatát gyorsítsa meg. Ha nap mint nap következetes harcot folytatunk az ellenforradalmárokkal szemben, fejlődésünk annál felfelé ívelőbbé válik. Véleményem szerint a legenyhébb októberi ténykedést is számon kell kérnünk, hiszen lehet, hogy e kis enyheség elkövetői, ha a körülmények megengedték volna, nagyobb bűnt is elkövettek volna — fejezte be nyilatkozatát Tóth elvtárs. Dr. F. Kiss Zoltána K,bz __________________A gazdagazdasági Technikum tanára, a pedagógus pártalapszervezet fiatal tagja a következő nyilatkozatot adta. — Az októberi ellenforradalom mutatta meg számomra a helyet. Az igaz, hogy már előbb is, a XX. kongresszus utáni időkben is kezdtem gondolkodni a pártba való belépésemről, mert láttam azt, hogy megindult az egészséges fejlődés. Szánékomat azonban sajnálatosan az októberi események megszakították. Az elkövetkezendő időben tanítási munkámon keresztül is részt akarok venni az országépítő munkában. Úgy látom, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd elvi alapokon áll. Helyesnek tartom azt, hogy az elvi harcban nincs megalkuvás. Helyes az tény is, hogy a párt harcol minden általánosítás ellen, mert az általánosításokban ártatlanok is szenvedhetnek. Különbséget kell tenni az olyan személyek között, akik jóhiszeműek, de megtévedtek és azok között, akik tudatos ellenforradalmárok. Az előbbiek részére meg kell adni azt a lehetőséget, hogy munkájukkal bebizonyítsák, hogy elkövetett hibáik náluk nem tudatos volt, hanem tévedés. Az embereket elvi vitákban kell meggyőzni. Új módszerekkel kell velük foglalkozni, olyan légkört kell teremteni, hogy az emberek merjenek beszélni. Az elfojtott problémák élhetnek és élnek az emberek tudatában, megoldást várnak rá és nem szabad, hogy a megoldást azok az elemek adják, akik már bebizonyították, hogy a szándékuk a régi kapitalista rend visszaállítása. Katona Lajost, a sparofusintézetek igazgatóját serény munka közben találom. Az év végi vizsgák helyes megszervezésén fáradozik. Kérdéseimre a tőle megszokott szerénységgel válaszol. Ő nem párttag, de az októberi súlyos napokban kommunista módon viselkedett, örömmel újságolja, hogy ha a taggyűlés úgy dönt, nemsokára tagja lesz a pártnak. Majd nyilatkozatát így folytatja: Pártvezetés nélkül proletárdiktatúra nincs. Októberben, amikor a párt elvesztette vezető szerepét, veszélybe került a munkáshatalom. A párt iránti bizalom akkor növekszik egyre jobban, ha nem szakad el a tömegektől, hanem a legszorosabb kapcsolatot tartja azzal. A tömeg véleményét figyelembe kell venni, de ugyanakkor ügyelni kell arra, nehogy a párt a tömegek uszályába kerüljön. Amit népünk eddig elért, azt a párt irányítása nélkül sohasem érte volna el. Többpártrendszer esetén ez lehetetlenné vált volna. Ez is bizonyítja, hogy egészséges irányítást csak a munkásosztály pártja képes megvalósítani. Véleményem szerint az ellenforradalom felszámolása normális ütemben halad. A tudatos ellenforradalmárokat meg kell fosztanunk mindennemű ténykedéstől, hiszen nem akarunk újra októbert-novembert. Ami pedig a párt erejét illeti, a párttagok mennyiségének növelése egészségtelen volna. Véleményem szerint döntő a minőség, hiszen októberből e téren is tanultunk. A párttagoknak a kitűzött célokat maradék nélkül meg kell valósítani. Én az egészséges fejlődést így képzelem el, — fejezte be nyilatkozatát Katona Lajos igazgató, Varsányi Péter Az orkánt, amely végig száguldott a Viharsarok területén, még száz év múlva is emlegetni fogják, a nép emlékezése és a följegyzések nyomán. Közvetlenül tapasztaltuk a rádióból, az újságokból tudjuk, hogy egész hónapban, bel- és külföldön szélviharok ismétlődtek felhőszakadásokkal, nem egyszer jéggel és mindenfelé rengeteg kárt okoztak. De a több héten át ismétlődő orkán a mi megyénkben együttesen nem okozott annyi kárt, mint a június 23-i. Most aztán, amikor itt az aratás ideje s már túl vagyunk Péter és Pál napján, a váratlan vihar következményei a nyakunkba szakadtak. Nézzük csak a kórógyi nagy, sokrétű üzemegységben előállott tennivalókat. Azért esett választásunk éppen az említett 600 holdas kórógyi egységre, mert a napokban vizsgálatot kért az üzemegység pártszervezete, vajon miképp állott elő a túlnagy önköltség, holott a kórógyi vezetés az önköltségi tervet teljesíteni tudta ... A Szentesi Sertéstenyésztő Vállalat négy üzemegységből és négy telepből áll, közülük legsokoldalúbb a kórógyi. A szentesi vállalatnak évek óta Kovács Imre elvtárs az igazgatója, Endrődi László volt a főkönyvelője, akit ez év elején Forgács Tivadar váltott fel. Forgács az Élelmezési Minisztériumból jött, aki a minisztériumi megszokott módszer szerint felülről próbált irányítani. Ehhez a módszerhez hozzátartozott az is, hogy »arányosan« elosztották a bruttó önköltséget az üzemegység s a 4 telep közt. Mit jelent ez az arányos elosztás a SERNEVÁL- nál, vagy más állami vállalatoknál, avagy állami gazdaságoknál? Azt, hogy ha egy üzemegység önköltsége a jó, helyi vezetés folytán kitűnő volt, ez nem derült ki tisztán, mert a rossz vezetésű másik üzemegység önköltségi túllépését »egalizálták«. 1956 végéig így technikáztak az ország sok száz állami vállalati (állami gazdasági) üzemegységeiben, minek folytán a vállalati vezetőségek az illetékes minisztériumok jóváhagyásával elkenték a dolgokat, — a revizorok, osztályvezetők, szak- és laikus bizottságok csak globálisan ejtették meg a felülvizsgálatokat, így aztán az egyes üzemegységek külön teljesítési ügye fel sem merült, minek következménye az lett, hogy a gyökeres hibák és helyi hiányok megszüntetése elmaradt. Az MSZMP és a kormány új munkastílusát bizonyítja, hogy mérlegelte az érdekelt vállalati dolgozók , kívánságát, az üzemegységek önállóságát illetően. A SERNEVÁL külügyi üzemegységének önállósági problémája a dandármunkák ellenére is napirenden marad. Ez a kérdés nem olyan egyszerű, mert a minisztérium és a SERNEVÁL központi igazgatása aligha megy bele simán abba, hogy az ő kiterjedt adminisztrációs keretüket tovább szűkítsék. Vegyük csak sorra ezeket az adminisztrációs intézkedéseket. Az igazgatás úgy határozott, hogy ezentúl valamennyi üzemegysége és telepe számára a városi központi konyhán főznek. Azért ilyenképpen, mert az önköltséget leszoríthatják. Beteg elgondolás volt. Ugyanis az önköltség csak nőtt, naponta embereket, kocsikat mozgósítottak az ételhordásra, 3—4, sőt több kilométer távolságra, miközben az ebéd olykor egy órát is késett. Másrészt rosszabbá vált. »Ilyen ebéd mellett kánikulai hőségben nem bírjuk sem az aratást sem a cséplést« — panaszkodnak a dolgozók. Vagy nézzük a helyzet más oldalát. Hiába teljesíti Kórógy a sertéstenyésztést, a sertésnevelést, a tehenészeti, vagy akár a mezőgazdasági terveket, a dolgozók ennek előnyét nem látják. Ugyanis csak a vállalat globális tervteljesítése kerül a minisztérium felé. Hogy egyik üzemegység lemarad-e, vagy a másik az élre szökött, ennek kézzelfogható jele nem mutatkozik meg sem prémium, sem más örvendetes formában. Szakítsunk azzal a nem egészen reális és kevésbé áttekinthető szokással, hogy amikor valamit ismertetünk, vagy valami fölött kritikát mondunk, az olvasó vagy hallgató találgassa, no, mi a több, a pozitív-e, esetleg a negatív jelenség. Legfőképpen ezt kell tisztáznunk mindig és így kell a mérleget megvonnunk. És hogy a kórügyi üzemnél maradjunk, a pozitív hatványozottan több, mint a hiányok negatív oldala. Mindenekfölött biztató az a szilárd összedolgozás és közvetlen egyetértés, amely eltölti a 17 párttagot (október előtt 24 volt a számuk) úgyszintén a pártonkívülieket, valamennyit. Ha az üzemről van szó, a munkák becsületes elvégzéséről, akkor nem alkusznak. Egymás munkatempóját figyelik, ha jó, nyíltan felhívják az összesség figyelmét. — Nézzétek már meg tik is, a Zelei-gyerek, hogy dolgozik! (KISZ-tag). Ahogy az előkészíti a hasas kocákat az ellésre. — Hát a vele szembeni szállás vezetőjét, a kis szőke leányt... Figyeltétek? Hajnaltól kezdve nincs megállása. — Node Labancz Pista bácsit se hagyjátok ki. Az úgy tudja etetni a süldő falkákat, hogy élvezet nézni... azért szinte dekára egyforma a rengeteg jószág, mert a villámgyors szétosztás folytán mind eleséghez jut. Elégedett büszkeséggel megállapítják: »Évről évre szebbek a malacok«. Egyikük Bodnár bácsit méltatja. Már vagy 50 hatalmas, nemzetközi viszonylatban is príma hússertés kant egrecéroz s a behemót jószágok gondozójuk szavára úgy engedelmeskednek, hogy öröm. »Gyere ide Alfonz!«, »Mi bajod Frigyes?«, »Nyughass Petár«, »Ne röfögj Géza« — hangzik egymás után az intelem, miután Bodnár bácsi lehetőleg csak császári és királyi neveket ad a disznóinak. Ezek a jó dolgok, de éppúgy megbeszélik egymással a rossz dolgokat is. r.. Halljátok, ez mégse járja! Sípos Pali, nehogy megakadás legyen, a leépített raktáros munkáját is zokszó nélkül átvette a magtárkezelés mellé. Erre az igazgatóság felemelte a havi fixét 100 forinttal. Napi 10 óránál is többet dolgozik, rettentő felelősséggel. Ez nem méltányos. Hegyi Imre a. b.-elnököt faggatjuk. Az üzemi bizottság tagjai minden kérdésben simán megszoktak egyezni. Az idén nem volt rá eset, hogyha a melós gyorssegélyt kért, ne adtak volna neki 300 vagy 400 forintot (amit nem kell visszaadni). Igen, mert csak az kér, aki bajba került, sok az apró gyerek, súlyos beteg az asszony. Közös jelző: senkit nem hagyhatnak el 2 bajban. De azt is öröm látni, ahogy valamennyien hallgatnak a fiatal Kiss Ernő elvtárs agronómusra, aki a hónap óta olyan mezőgazdasági eredményeket mutat, hogy azok ki illenek propagandának — a környék egyéni gazdái, közép- és kisparasztjai körében. Hogyha Szentesről kifelé megyünk a derekegyházi kövesúton, jobb kézről végig húzódnak a meszelt földek, balrél pedig a SERNEVÁL kórügyi üzemegysége. Ez az első esztendő, amikor ezen a vidéken bebizonyítva látják és elismerik az egyéni gazdák a nagy, egy tagban való művelés rendkívüli fölényét. Szalai János * A szerkesztőség megjegyzése: A beérkezett cikkel egyidőben közölte a SERNEVÁL igazgatósága, hogy felsőbb intézkedésre július 1-től kezdve minden üzemegységnél kimutatják az önköltség alakulását Ezáltal a jobban dolgozó üzemegységek megtudhatják elsőségüket, míg a rosszabbul működők hátramaradásukat, a szentesi SERNEVÁL-nál A köztulajdon herdálói Az utóbbi időben több vállalatnál tartottak ellenőrzést, és ennek során kiderült, hogy a megbízott vezetők a társadalmi tulajdonnal nem bántak megfelelő módon. Így került sor kedden délután Gotlib László felgyői szövetkezeti italboltvezető ügyének bírósági tárgyalására. Gotlib László ellen társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt indult eljárás. Az italboltvezető mintegy 80—100 ezer forintos kárt okozott az államnak. A bíróság ítéletet nem hozott, mert újabb bizonyítási eljárást rendelt el. Kőrincz Miklós, Csongrád, Iskola utca 8. szám alatti lakost is letartóztatta a rendőrség. Lőrincz az elmúlt év őszén Gotlib László leváltása után vette át a felgyői italbolt vezetését. Az azóta eltelt 7 hónap alatt mintegy 10—11 ezer forintos leltárhiánya lett. Ügyében folyik a vizsgálat. Eljárás indult Major István csongrádi lakos ellen is, aki a városi tanácsházán a város- és községgazdálkodási osztály dolgozója volt. A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt mintegy 140 ezer forintos kárt okozott. Majort a rendőrség letartóztatta. ÉLET A NAGYMÁGOCSI SZOCIÁLIS OTTHONBAN Abban a kastélyban, hol egykor a külföldről hazalátogató gróf Károlyiak, s rokonságuk, a Horthy-familia urai és úrnői dőzsöltek Nagymágocson, most egy sereg öreg, munkában megfáradt, megrokkant bácsika és nénike talált nyugodt otthonra. Innen kaptuk az alábbi levelet: Ebben az évben nyolcvanhét gyönyörű sertés hízik az ólakban az otthonban abból a célból, hogy az ittlakók szükségleteit kielégítse. Ez a tény is bizonyítja, hogy társadalmunk milyen sokat törődik a munkában megfáradt öregekkel, akik most itt, a grófok és bárók egykori kastélyában töltik öregkoruk napjait. Olyan a mi kis közösségünk, mint egy család, ahol mindenki családtagnak számít. Az otthonban cipész-, papucsos-, asztalosműhely, valamint varroda is működik, hogy kielégítse azoknak vágyát, akik dolgozgatni akarnak. Hozzájárul szép életünkhöz a tó partján felállított büfé, valamint a nagyon szép, rádióval felszerelt ebédlő is. Mi, akik itt lakunk, a gondoskodásért köszönetet mondunk Kovács Istvánnak és Bartos Jolánnak, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy még jobban érezzük itt magunkat. H. K. S Nagy visszaélések a pusztamérgesi földművesszövetkezetben Szűcs János, a pusztamérgesi földművesszövetkezeti áruház vezetője éveken keresztül rendszeresen árdrágítást követett el. A vevőknek blokkot soha nem adott, hogy ne tudják sérelmeiket orvosoltatni. Horváth Józsefné úgy kapott bőrkabátot az üzletben, hogy 10 liter bort kellett először átadnia Szűcsnek. A hiszékeny asszony gondolta, hogy a bor árát majd leszámítják a kabátból, de tévedett. A 29,90 forintos ruhaanyagot 37 forintért adták Szűcsék. Szűcs áruházában minden méter textil átlag 4, 5 forinttal volt drágább, mint máshol. 9,50 forintos zsebkendő Szűcs Jánosnál gyakran 14,50 forintért került forgalomba. Hitt Jánosné 56 forintért kapott meg egy női szövetet, ez volt az ára. Császárné ugyanezt már csak 80 forintért vásárolta meg Szűcstől. í®5 Szűcsné is rendszeresen bejárt az üzletbe, hetipiacos napokon „kisegíteni”. Azt vitt el az üzletből, amit szeme-szája megkívánt. Ha valaki szólni mert — ez nagyon ritkán fordulhatott elő —, a „gazda” lemocskolta, szavajárása ez volt: „maga ne pofázzon, nincs véleménye, érti? Itt én vagyok a főnök, maguk azt tesznek, amit én parancsolok”. Szűcsnek „még az isten is barátja volt”. Egyes helyi vezetőknek Szűcs többször adott ingyen is árut. S ha Szűcsnek „nézeteltérése” támadt valamelyik vevővel, Csomós Pál rendőrőrsparancsnok igyekezett a helyszínen tenni igazságot. Egy Bálint Imre nevű balotai dolgozó parasztot a 19 forintos tévedés miatt öszszervert. Az eféle „jó szolgálatokért” Szűcs később motorkerékpárhoz juttatta Csomóst. A sötét üzelmekben valamivel kisebb „mester” volt Kalmár János szövetkezeti TÜZÉP-vezető. Egy-egy mérésnél 5—8 kiló rézgáliccal is kevesebbet kaptak a vevők Kalmártól, mint amennyiért fizettek. Tömegesen adott el betonkádakat, cementgyűrűjűket, átlagosan 100 forinttal drágábban, mint amennyiért szabad lett volna. A pusztamérgesi parasztság és a vezetésből teljesen kirekesztett, Szűcséknek „nemkívánatos” igazgatósági tagok azt kívánják, szabadítsák meg a Pusztamérges és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetet a Szűcs-féle klikktől és famíliától.