Csongrád Megyei Hirlap, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-01 / 178. szám
4 Tudósítások a XXI. századból Bizonyára érdekesnek találták kedves olvasóink azt a sétaautózást, amit J. A. Dolmatovszkij mérnökkel tettünk a XXI. század gépkocsiján. Mai riportunkban egy szédületesen fejlődő, sokat ígérő tudomány, a szerves kémia jövőjéről szeretnénk képet adni, amikor a műanyagok világában teszünk látogatást. A műanyagok világában Elmondta: A. N. NYESZMEJANOV akadémikus A szerves kémia fejlődésének első szakaszában csupán az élő természet anyagait tanulmányozta, a múlt század második harmadában azonban már az önálló alkotás útjára lépett. Az első eredmények mindenkit megleptek: a szerves kémia a szervezetben lévő anyagokat a maga sajátos módjain, nem pedig a természettől kölcsönzött módokon hozta létre, így indult el a szerves kémia a szintézis útján. A vegyészek szintetikus úton létrehoztak olyan szerves anyagokat is, amelyek a természetben nem fordulnak elő. Közéjük tartoznak a szintetikus fonalanyagok, mint például a kapron, egyes robbanóanyagok, például a nitroglicerin, vagy a trotil. Sok más szerves anyag — a természetben elő nem forduló festékek, orvosságok, motorüzemanyagok — molekuláit is az ember hozta létre. Ez volt a szerves kémia második nagy győzelme. A természetes anyagok alkonya Az emberek zöme észre sem vette a XIX. század végén bekövetkezett technikai forradalmat, ugyanígy ma sem veszi mindenki észre azt a nagyszabású változást, amelynek során a mindennapi életben használatos természetes anyagok helyét elfoglalják a műanyagok. Egészen észrevétlenül nőtt bele mindennapi életünkbe a műszál. Amikor az ember a műselyeminget felveszi, aligha gondol arra a csodálatos átalakulásra, amelynek folyamán a fenyőhasáb műselyemszövetté válik. Még érdekesebb azok a tisztán szintetikus fonalak, amelyeknek semmi közül az »élő« természethez. A kapron, a nylon, a terplen, a poliklorvinil és sok más műszál sokkal szebb, tartósabb, higiénikusabb, mint a természetes. A műanyagok korszakába léptünk Vitathatatlan, hogy a XXI. század embere csupán műszövetruhát, műbőrcipőt, szintetikus szőrméből készült bundát hord és műanyagokból készült tárgyak veszik körül. Az emberiség anyagi kultúrájának történetében korszakokat neveztek el arról a legfontosabb anyagról, amelyet az emberek fejlődésük bizonyos fokán használtak. Volt kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak, ma a műanyagok korszakába léptünk. Már vannak olyan műanyagok, amelyek a savaknak és lúgoknak ugyanúgy ellenállnak, mint a platina. A szobrászatban a márvány kezd meghátrálni a műanyag előtt. Az új moszkvai trolibuszokon a közönséges föníciai eredetű szilikátüveg helyett sokkal könnyebb, átlátszóbb, az ibolyántúli sugarakat is átbocsátó szerves üveget látunk. Kétségtelen, hogy a rugalmas és szép műanyagok rövidesen kiszorítják a polírozott fát. A XXI. században nehéz lesz olyan tárgyat találni, amely nem műanyagból, hanem a természettől változatlan formában átvett anyagból készülne. A természet élő laboratóriumának titkai Az élő természet nem ismeri azokat a módszereket, amelyekkel a szerves kémia az említett győzelmeket aratta. Már említettem, hogy a szerves kémia fejlődésének kezdetén különvált a természettől. Még akkor is a maga útján haladt, midőn ugyanazokat az anyagokat állította elő, amelyek a természetben is előfordulnak. Az élő természet azonban csábító egyszerűséggel és gyorsasággal szintetizálja a maga anyagait. Gondoljunk csak emésztőrendszerünk munkájára, amely elemi »téglácskákra« bontja a táplálékot, majd a sejtjeinkben végbemenő szintézis révén felépíti belőlük legbonyolultabb szöveteinket: az izmokat, a csontokat, az agyvelőt. A műgumit olyan módszerrel állítjuk elő, amelynek semmi köze a kaucsuktermő növény szintetikus laboratóriumához. A műgumigyárban a műveletek gyakran magas hőmérsékletet követelnek meg. Az élő sejtben ezt a különféle enzimek (fermentumok) igen finom hatásai helyettesítik. A szerves kémia harmadik nagy győzelmét akkor aratja majd, ha elsajátítja a természetben végbemenő vegyi átalakulás e bonyolult mechanizmusát. Meggyőződésem, hogy a kémia még a mi századunkban megünnepli ezt a győzelmet. A szerves kémia történetében új szakasz nyílik: az enzimatikus kémia. Ennek kezdetén minden bizonnyal megfejtjük a természet élő laboratóriumában készülő anyagok termelésének titkait. Később majd beköszönt az az idő, — ettől azonban még messze járunk — amikor az élő természet e sajátos módszereivel a természetben elő nem forduló anyagokat állítunk elő. Mesterséges élelmiszerek Ma még nehéz megmondani milyen gyakorlati eredményekre vezet a szerves kémiának ez a harmadik győzelme, de az eddigieknél még nagyszerűbb eredményre számíthatunk. Lehet, hogy az élő szervezet sejtjeiben végbemenő anyagátalakulásokban rejlik az a titok, amelynek kifürkészése megajándékoz bennünket a jövő mesterséges élelmiszergyártásának technológiájával. Ezek az új élelmiszerek minőségüket, célszerű összetételüket és asszimilálhatóságukat tekintve felülmúlják majd mai természetes élelmiszereinken Az emberek megtalálják a módját, hogy a Nap energiáját sokkal eredményesebben használják fel, mint ahogy ezt a növények teszik. Szentesi gyerekek és az ötágú csillag Két kis, általános iskolai tanuló előbb körülnézett a szentesi MÉH kapujáén kívül, majd beszivárgott a telepre. Kibontották, amit eladni akartak. Ezüstözött, aranyozott ötágú csillag volt. Nem nehéz megállapítani: a Kossuth téri szovjet hősi emlékműről került le, amikor a múlt év októberében a tíz és fél méter magas obeliszket gyáva és gaz randalírozók ledöntötték és összetörték. — Épp ezt vártuk, gyerekek, milyen jó, hogy végre elhoztátok — örvendezett a telepvezető. S a közeli Marx téri rendőrségi épületből percek alatt ott termettek a nyomozók. A gyerekek aztán elmondták, amit tudtak és hogy kitől kapták a megbízást a szép csillag eladására. Az eredeti nagy csillag tehát felkerül ismét a megújított emlékműre, amelyen erősen dolgoznak az Épületjavító és Karbantartó Ksz munkásai. — Szentes népe annyira röstellte, hogy ellenforradalmi alakok meggyalázták a hősi emlékművet, hogy sietve, még a múlt év végén újat emeltek — mondják. — De az kezdetleges munka volt, lebontottuk és most a véglegest építjük vasbetonból, műkővel födve. Igyekezünk tökéletes munkát végezni. ■— Mikorra készül el? — Augusztus 20-ra ünnepélyesen felavatják, ez bizonyos. Olyan lelkesen dolgozik a mi kis kollektívánk, hogy a határidő betartása becsületbeli kötelességünk. Tudvalevőleg a Kossuth utca és a József Attila utca érintkezési pontján álló másik szovjet emlékművet ledönteni már nem tudták az októberi támadók, az ott okozott károkat szakmunkásaink gyorsan kijavították. Nem engedték meg azt sem a helytálló munkások, hogy a temetőben kárt okozzon az ellenforradalmi csőcselék. Egyébként — mint lapunk már erről beszámolt — a szentesi randalírozókat bűnvádi úton felelősségre vonták és a több mint százezer forintos kárösszeget — egymás közt elosztva — meg fogják fizetni. Dűlőutakat javítottak meg Csongrádon A csongrádi városi tanács ipari-műszaki csoportja ebben az esztendőben 14 kilométer hosszú dűlőutat javíttatott ki a külterület különböző részein. Elsősorban a rakodókertekhez vezető utakat javították ki. Rendbehozták a szántói, a kettőshalmi dűlőutat, a gátéri határutat, a szélmalom dűlőt, a nagyréti, a márnairéti és a Holt-Tisza mellett levő árterületi dűlőutat most javítják. (119. — És milyen erkölcsi felfogást tartott szem előtt, mikor gerendákat dobott a feltörőbe zuhant kisfiúra és amikor az élőhalott Románt meggyilkolta? — A körülmények kényszerítettek rá. A kisfiú minden bizonnyal Romántól tudta meg, hol van az Elátkozott bánya légaknája. Roman ugyanúgy megmutathatta volna az utat Pavel Raszkovalovnak is, aki ugyancsak Lófejben telepedett meg. — Tegye hozzá, hogy annál is inkább megölte Romant, mivel az tanúja volt a bányában lejátszódott drámának. — Mondjuk... Egyébként rendkívül csodálkozom azon, hogy a kisfiúnak sikerült kiszabadulnia a bányából. Ha ő nincs, elég indőnk lett volna, hogy kiaknázzuk az »almarin lelőhelyet«. — Maguk akarva, nem akarva segítettek a kisfiúnak, mikor hozzáláttak a festőhelyhez vezető omladék eltakarításához és nem fejezték be ezt a műveletet. Most feleljen a következő kérdésre: hogyan alakult a kapcsolata Haluzevvel Gilevkában és miért tört Haluzev életére? — Haluzev néhány nappal azután jött Gilevkába, hogy én befészkeltem magam a kőbányába. Többször találkoztunk Bazsenovka és Gilevka környékén és hosszasan elpolitizáltunk. Ahogy Haluzev egészségi állapota javulni kezdett és halálfélelme ennek következtében alábbhagyott, egyre nagyobb figyelemmel hallgatta elbeszélésemet a nyugati országokról, arról, hogy ott új háború készül Szovjetoroszország ellen és hogy a mi célunk a szovjet hatalom felszámolása. Ugyanakkor azonban határozottan megtagadta, hogy cselekvően közreműködjék csoportunkban. Úgy félt a szovjet államvédelmi szervektől, mint a tűztől. Szinte minden lépésemet figyelte és próbált lebeszélni minden kockázatos vállalkozásról. Attól félt, hogy lebukásunk esetén csoportunkhoz való viszonya is napvilágra kerül. Haluzev egész idő alatt próbált meggyőzni engem, hogy hagyjak fel az »almarin lelőhelyért« folytatott veszélyes játékkal, mert az eleve nem sikerülhet ugyan, csak makacsul tiltakozott abbeli elképzeléseim ellen, mi hozhatta Pavel Raszkovalovot az Elátkozott bányába és Pavel Raszkovalov megjelenését közönséges véletlennek minősítette. Szombaton, mikor már tudtam, hogy Pavel Raszkovalov elleni tevékenykedésünk sikerrel járt és Raszkovalovot leváltották, Haluzev magából kikelve felkeresett a kőbányában és kellemetlen híreket hozott: kiderült, hogy Haluzev előző este beszélt Raszkovalovval Latejben, igyekezett megvigasztalni és anyagi segítséget ajánlott fel neki. Haluzevnek ez a meggondolatlansága súlyos következményeket vont maga után: Raszkovalov faggatni kezdte, ki küldte Haluzevet, kinek áll érdekében, hogy őt eltávolítsa az Elátkozott bányából, ki volt az ajtó mögött Haluzev házában a végrendelet átnyújtásának napján. Szombat reggel pedig valami kőcsiszoló állított be Haluzevhez, azzal vádolta, hogy Pavel Raszkovalovot drágakőfeketézésbe keverte, s megfenyegette, hogy »illetékes helyen« jelenti ezt az ügyet. »Most mindennek nyomára jönnek, feltétlenül!— hajtogatta Haluzev. — Maga elveszett, de magával együtt elvesztem én is!« A helyzet valóban válságosra fordult. Azt ajánlottam Haluzevnek, jöjjön velem a bányába, férkőzzünk az »almarin lelőhelyhez«, fejtsünk ki anynyit, amennyit csak bírunk, aztán velünk együtt meneküljön külföldre. Haluzev erre nem volt hajlandó és kijelentette: »Engem is megölne, mint Pjotr Raszkovalovot«. Csak egy megoldás maradt: eltenni láb alól az öreget, aki okvetlenül az államvédelmi hatóság kezébe került volna és elárult volna bennünket. (Folyt. köv. LIKSZTANOV REGÉNYE Bcdfr&wfrifiwk«. • B&UúwútftUA • • • | Riportválasz egy szurkolónak a bélyeggyűjtésről Mikor egy labdarúgó-mérkőzés alkalmával a vásárhelyi pályán a csatár öt lépésről a kapu mellé rúgta a labdát, egy öblös, basszus hang a pálya felé kiáltotta: — Menj el fiam bélyeggyűjtőnek!'1* Ho-hó, kedves közbekiáltó! Lassabban a testtel! Önnek fogalma sincs, mi is az a bélyeggyűjtés, — de, hogy mégis legyen, jöjjön el velünk Vásárhelyen Égető Lajoshoz, a Báthori utca 16. szám alá, hogy lássa, milyen egy igazi bélyeggyűjtő, Történelem, bélyegekben... Talán kezdjük a »Felszabadulástól — napjainkig« sorozaton. A többezernyi darabot tartalmazó bélyeggyűjtemény a felülbélyegzett adópengős bélyegeken kezdődik, és megtalálható rajtuk hazánk minden nevezetesebb eseménye (olimpiák, évfordulók, hídavatások stb.) minden, minden rajzban elbeszélve és — gondos csomagolásban. De még milyen csomagolásban! Az apró bélyegek celofánpapírba burkolva, gondosan ragasztva, védve a hőtől és a nedvességtől. — Ugye milyen gyönyörűek, — sóhajt a házigazda, mert az éjszaka is éjfélig rendezgette, csomagolta őket. — És mit szólnak ehhez az alumínium bélyeghez? Még ilyen érdekeset , s — lelkendezik tovább Lajos bácsi. * Hát valóban mesteri munka! Ezt mi is megállapíthatjuk! Dr. Jaques Letron, Collombelles Ezt a címet az egyik borítékon olvassuk. — Honnan ismeri ezt a La Manche-csatorna melletti kis városkának az orvosát? — nézünk kérdőn Égető Lajosra. — Ez az én bélyegcserélő barátom. Évek óta levelezünk. A levelezésben kezdetben volt egy kis nehézég, mert én az első leveleimet eszperantó nyelven írattam, de nem tudta az orvos elolvasni, s csak a harmadik városban talált egy illetőt, aki végre megfejtette. Azóta franciául levelezünk, én úgy fordíttatom le a leveleket — kapjuk a kimerítő választ. A házigazda ezután újra lapozgatni kezd a hatalmas albumokban és lenyűgözve nézi Peru, Szíria, Libéria, Uruguay, Izrael, Island bélyegcsodáit. Megszűnik körülötte ilyenkor a zajló világ, mert bélyegei mindent kárpótolnak.. . Az októberi zsebpénz helye Még egy bizalmas kérdés Égető Lajosáétól: — Ugye egy kicsit költséges szórakozás ez... — és fejünkkel a bélyegalbumok felé biccentünk. — Hát igen? — mosolyodik el. — Már októberi zsebpénzét is betáblázta a férjem, hogy kiegészítse a Bahawalpur-sorozattot is a Bahawalpur -.s, Bahamalpur... Ugyan hol is lehet, ugyan merre is létezik a nagyvilágban ...? Na, kedves futballszurkoló, ugye nem is olyan egyszerű bélyeggyűjtőnek lenni ,.J I fc- b fcs Augusztusban újra megjelenik a „Pártélet" című folyóirat Az MSZMP Központi Bizottságának folyóirata, a ,,Pártélet”,, az ellenforradalom óta először augusztus első napjaiban ismét megjelenik. A folyóirat ezt követően rendszeresen, havonta jelenik meg. A párt közvéleménye már sürgette és várja, hiszen régi olvasótábora ismeri, hogy a gyakorlati pártmunkában, elvi és politikai kérdésekben hasznos tanácsokat adott. E hagyományaihoz hűen, a lap első száma több cikkben foglalkozik az MSZMP országos pártértekezlete alapján a pártmunka időszerű kérdéseivel. Közli Marosán György elvtárs „Az egységesen hozott határozatok egységes végrehajtásáért c. cikkét. Bárányos József a Szereti Szabályzatról. Szirmai Jenő a pártegységért folytatott harc Somogy megyei tapasztalatairól ír. Kalmár Györgytől „Az intrikák és rágalmak ellen” c. cikkét közli a lap. A pártmunka időszerű feladatai közül a kádermunkáról, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták feladatairól, a pártfegyelmi munkáról, a termelés pártellenőrzéséről, a kommunisták tömegek közötti munkájáról közöl cikkeket. Ezenkívül több cikk foglalkozik a pártmunka tapasztalataival. Elméleti cikk jelenik meg a szocializmus építésének általános és sajátos vonásairól, továbbá a burzsoá nacionalizmusról és az internacionalizmusról. A folyóiratnak már az első száma is azt a törekvést szolgálja, hogy hasznos segítőtársa legyen a pártmunkásoknak a párt politikájának megvalósításában és gyakorlati végrehajtásában. Tizennyolc mázsás átlagtermés a mindszenti Lenin Tsz-ben E hónap 22-én 34 cséplőgép kezdte meg a cséplést a mártélyi, mindszenti és szegvári határban. A 34 gép eddig összesen mintegy 30— 31 tonna gabonát csépelt el, ami napi átlagban 130—140 mázsás teljesítménynek felel meg. A Mindszenti Gépállomás értékelése alapján legjobb teljesítményt Vígh István és Gila Ferenc felelős gépvezető érte el, akik már 1000 mázsánál több gabonát eresztettek le gépükön. Ugyancsak jó eredményeket ért el Tóth János is és Mártélyon Joó Sándor. Az eddigi eredmények alapján elég jónak mondható a termésátlagok alakulása is. A mindszenti Lenin Tsz-ben például volt olyan árpavetés, melynek holdja megadta a 22 mázsát. Az átlag végeredményben 18 mázsa 40 kiló lett. Ugyancsak jól fizetett a kombájnnal csépelt 193 hold kalászos is, melyről 1325 mázsa 95 kilogrammot takarítottak be. Csütörtök, 1957. augus. AZ ÁRBAN BENNE VAN A PÁPA IS Egy amerikai idegenforgalmi iroda a következő reklámmal igyekezett ügyfeleket szerezni egy olaszországi társasutazásra: »Utazás Rómába! Nagyszerű napok az Örök Városban! — Az árban bennefoglaltatik a látogatás a pápánál«.