Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

scerda, 1957. december SS. A BÉKE ÜGYE a mi ügyünk Szamor Mihály véleménye a békekiáltványról A nemrégiben megjelent békekiáltvány tanulmányozása egyre több dolgozó embernek juttatja eszébe a múlt szenvedéseit, a nélkülözésben, a háborúkban eltöltött nehéz, küzdelmekkel telített éveket. A Moszkvában megszövegezett békedekrétum szerte a világon, így hazánkban is a dolgozó nép kívánságával találkozott. Ezzel kapcsolatban nyilatkozik Számor Mihály, a szentesi Dózsa Tsz tagja: — Én hatgyermekes ember vagyok. Megjártam két világháborút. Harcoltam a 19- es forradalomban, és az 1956. októberi ellenforradalom leverésében, ötéves koromtól járom az élet rögös útját, mint cseléd, majd mint kubikos. Hazátlannak neveztek engem is. Mi tudjuk csak, és érezzük, mit jelent nekünk a szabadság, amit a Szovjetunió felszabadító hadserege hozott nekünk. Ma, mint szabad ember, családommal együtt emberhez méltó módon élünk. Kilenc éve, mint termelőszövetkezeti tag dolgozom, és elmondhatom, mindenünk megvan, ami az emberi élethez szükséges. Szeretném, ha minden ember a világon úgy ragaszkodna a békéhez, mint én, és általában minden dolgozó. Én is tanulmányoztam a békekiáltványt. Ezt a békedekrétumot valamennyi dolgozó magáénak vallhatja. Nagyon elegünk volt már a háborúkból, ahol százezrek haltak meg, sebesültek meg, vagy csonkán élnek, nyomorognak. A háború csak egyedül a tőkés uraiknak érdeke. Tehát mi, dolgozó százmilliók ne engedjük soha egy újabb háború kirobbanását. — A kommunista és munkáspártok békekiáltványa ma már felnyitja valamennyi dolgozó ember szemét, megvilágítja értelmüket. Világosan láthatják, hogy csak az emberek kis csoportjának érdeke a háború, a nagy többségnek, a sokszáz millió dolgozónak, munkásnak és parasztnak, bányásznak és tsz-tagnak, mérnöknek, tudósnak, írónak és kubikosnak csak a béke kell. Ha harcról lehet szó, akkor csakis a béke ügye melletti harcról. Mint ahogy én teljesen magamévá teszem, és vallom a moszkvai békekiáltványt, úgy fogadja magáénak azt saját érdekében minden dolgozó hazánkban is, és az egész világon. Ne hagyjuk magunkat többé félrevezetni semmilyen imperialista hisztériától. Szüntessék be Nyugaton az embereket pusztító atom- és hidrogénfegyverek gyártását, és a tudományt állítsák a béke szolgálatába ", fejezte be nyilatkozatát Számor Mihály tsz-tag. Közérdekű közlemény az adóösszeírásról A hódmezővásárhelyi városi tanács V. b. pénzügyi osztálya értesíti a város lakosságát, hogy a 40/1957. P. M. sz. rendelet alapján az adóalanyok, adótárgyak 1958. évi összeírását megkezdi 1957. december 24-től 1958. január 15-ig bezárólag. A zavartalan lebonyolítás érdekében felhívom a lakosság figyelmét nyomatékosan arra, hogy minden családból 1 fő tartózkodjék otthon és készítsé elő adóívét és érvényes haszonbérleti szerződéseit, vagyis általában minden olyan okiratot, amely az adóköteles jövedelem forrásának, vagyontárgyainak (ingatlanainak) megállapítására szolgál. Összeírási íveket kel kitölteni minden olyan személynek, akinek bármilyen adóköteles jövedelemforrása, vagyontárgya vagy állatállománya van. Az összeírási ív helyett nyilatkozatot kell kiállítani annak a személynek, akinek munkaviszonyából származó jövedelme, illetőleg nyugdíja van, de adóköteles jövedelemforrása, vagyontárgya, vagy állatállománya nincs. Az összeírási ívet az átvételtől számított 3 napon belül pontosan kitöltve és aláírva az öszszeírás helyén az összeíró közegnek, vagy a városi tanács adócsoportjának az illetékes kerületénél kell leadni. Aki az összeírási ívet (nyilatkozatot) határidőn belül nem adja vissza, vagy abban tudatosan valótlan adatot tüntet fel, illetőleg valamely olyan adatot eltitkol, amely az adó megrövi- töltésére alkalmas, az általános jövedelemadóról szóló 13 400.és 1948. (1949. I. 7.) Korai, sz. rendelet 42. és 44. §-a értelmében pénzügyi bűntettet, illetve pénzügyi szabálysértést követ el. Pénzügyi Osztály Elítélték a húsfeketézőt Kedden délelőtt hirdettek ítéletet Hódmezővásárhelyen Karácsonyi Pálné (Hódmez 5-ivásárhely, Marx u. 18) hús-füzér bűnügyében. A tárgya] lás során bebizonyítást nyert, hogy Karácsonyiné 16 borjút] és birkát vásárolt és vágott] le engedély nélkül és a hústvr.név haszonnal adta el. A vásárhelyi városi bíróság) figyelembe véve Karácsonyi Pálné előbbi felfüggesztett) börtönbüntetését, a húsfeketézőt 2 és fél évi börtönre,) 3000 forint vagyonelkobzásra és ötévi jogvesztésre ítélte.) A húsüzérnek 10 hónapos fel- függesztett börtönbüntetését) is le kell ülnie, így tehát 3 év és 4 hónapig lesz börtön- ben. Az ítélethozatal után Ka- rácsonyiné háromnapos gon-dolkodási időt kért, tehát az ítélet nem jenerős. • A vásárhelyi Állami Zeneiskola tanárainak második bérleti hangversenyét hallottuk szombat este. Ezúttal Márffy János hegedűművész, Erdeiné Abrahám Éva és Budainé Iszlay Magda szerepeltek. A hangverseny kezdete előtt Török Imre igazgató emlékezett meg a nagy magyar zeneszerzőről, tudósról és nemzetnevelőről, Kodály Zoltánról szépen összeállított előadásban. Márffy János ezután Corelli: D-dúr hegedűszonátáját adta elő B. Iszlay Magdával. Az első tétel kissé bizonytalanul indult, de a második és harmadik tételnél már szépet kaptunk. Márffy lendületes játéka, szép meleg tónusú szárnyat adott a műnek. Kár, hogy Budainé nagyon szerényen a háttérben maradt, pedig a szonátában egyenrangú félnek kellett volna lennie. A második számot D. Scarlatti: C- dúr szonátáját és J. S. Bach: Gis-Moll prelúdiumát és fugáját E. Ábrahám Éva adta elő. A Scarlatti szonátánál ő is küzdött a lámpalázzal, de a Bachmil remekül sikerült! Teljes átélés, tiszta stílusismeret jellemezte ezt a művet, remek billentéssek jól kidolgozott technikával. Grazioli még nem hallott Adagioját Márffy igen jól játszotta Budainé alkalmazkodó, precíz kíséretével. Ezután Márffy Ábrahám Évával Mozart: C- A vásárhelyi zeneiskola második tanári hangversenyéről dúr szonátáját adta elő szépen mozarti levegőt teremtve. A műsor második fele Chopin Fisz-dúr Noctamjét, Debussy Minskell-ét és Kodály műveiket hozott. A nagy magyar mester korai időszakából válogattak jórészt, Márffy a mindig megkapó, de még alig kodályos Adagio-t és a Valsette-et játszotta Budainéval, E. Ábrahám Éva a Székely keservest és a ritkán hallható, de végtelenül szellemes és bájos Giocosot játszotta élvezetesen, nagy tudással. Nagy örömünk mindenkor, ha helyi művészeink törekednek arra, hogy tudásukat a város zenei művelése érdekében ne rejtsék véka alá. Még nagyobb volna ez az öröm, ha végre tapasztalnék, hogy zenekedvelő közönségünk kellően méltányolná ezt a megbecsülésre méltó törekvést és jobban támogatná ezt a szép kezdeményezést. Megismétlem: érdemes ezekre a hangversenyekre járni, mert igazi értékeket kapnak, a zene birodalmának örokértékű alkotásait hallhatják, jó, élvezetes előadásban. Örömmel várjuk a folytatást! : hl ki. (2.) Mindenki Vargára nézett. Kocsis kilépett a csoportból , és Gyurka felé fordult. — Lassabban öcsém — karjánál fogva visszatartotta a magas fiatalembert, hogy a többiek ne hallják. — Nem lehet így, ilyen hangon nem érünk el semmit. — Az a baj, hogy ilyenek vannak köztünk — idegeskedett Varga —, azért nem sikerült a múltkor sem. Mind bementek dolgozni. Ezek árulók. Kocsisnak nem tetszett Varga viselkedése, de azért csak halkan szólt rá. — Mondtam már, hogy ne hangoskodj, azt hiszed így el lehet érni valamit? — Dehát nézze meg, hogy néz ki! Harminc éve dolgozik a gyárban, már alig jár a lábán, mert soha nem lakott jól. Mindig spórolt, dese ruhája, se cipője — morogta Varga, majd hozzátette —, de még esze sincs. Kocsis vállánál megfogta Vargát és maga felé fordította. — Hát idefigyelj! Azt hijszed te, hogy az olyan köny-jö nyű. Azt hiszed, hogy az emberek, akiknek négy-öt családjuk van, olyan könynyen hagyják ott a munkát? Nagyon tévedsz, barátom. És ha így fogsz viselkedni, ha így fogsz az emberekkel beszélni, csak elrontod az egészet. Ne gondold, hogy olyan egyszerű mindenkinek, mint neked ... Akinek öt-hat szájba kell kenyeret keresni, az nem egykönnyen határozza el magát a sztrájkra. Komoly és figyelmeztető volt Kocsis hangja és az egész magatartása. Sűrű fekete szemöldökét összevonta, barázdált arca megfeszült, mélyen ülő nagy barna szeme ellentmondást nem törően csillogott. — No, hát azért nekem se olyan könnyű — mondta Varga kissé szégyenkezve. — Mi is hatan vagyunk és csak én egyedül dolgozom. Apám beteg. — No látod! Éppen azért nem kell kiabálnod. Szép szóval sokkal többre megyünk az emberekkel. Hidd el nekem. Én már öreg róka vagyok — barátságosan Varga vállára tette a kezét és visszaküldte a mögöttük jövő csoporthoz, hogy beszéljen velük: »nem mennek dolgozni, csak ha harminc százalékkal emelik a bért«. Lelkére kötötte, hogy szépen beszéljen, nehogy elrontsa az egész ügyet. Varga megfogadta, hogy úgy lesz. Kiállt az út szélére és várt, míg a csoport odaér. Ott még nem tudtak semmiről. Jöttek behúzott nyakkal, mert az eső még esett és szidták az igazgatóságot a levonások miatt. Az egyiknek öt százalékot vontak le, mert rajtakapták, amikor cukrot öntött a kávéjába. Másik kőműves mérnöktől két pofont kapott, mert a WC-ben cigarettázott és még megbüntették öt pengőre. — Rohadt alak az a Kőműves, ha egyszer elkapnám, egyedül összetörném a bordáját. A csoport végén jöttek az idősebbek, akiknek Novák Mátyás a világháborúban szerzett tapasztalatairól messélt. Őszülő, ötven körüli ember volt, kissé nehézkesen lépkedett és kemény hangon beszélt. Azt mondta, »három évig volt Oroszországban, és ha nem jött volna haza, most nem kellene a cukorgyárba járnia. Földet, házat kapott ingyen, dehát húzta haza a honvágy«. Ezt nem mindenki hitte el, s így aztán elkezdődött a vita. Lindák Péter, aki nagyon tudálékos ember volt, azt mondta: az nem igaz, ingyen sehol nem adnak semmit. — De ott más világ van, az uraktól mindent átvettek a dolgozók. Ott már nincsenek urak — próbálta magyarázni Novák. Lindák nagyot nevetett. Kihívóan, gúnyosan tudott nevetni. — Az csak a mesében van. Urak mindig voltak és mindig lesznek. A világ nem lehet meg urak nélkül. Ki irányítaná a rendet? Ki venné meg a szegény embertől a csirkét, meg a tojást, ha nem volnának urak. »No, magának csak ennyi esze van, mint a csirkének« — gondolta magában Varga, de nem szólt. . .Folytatása következik*) A MEGYE MUNKÁSMOZGALMÁNAK MÚLTJÁBÓL A cukorgyárban megállnak a gépek... Most húsz esztendeje, hogy sikerrel fejeződött be a nagyéri, csanádalberti, csanádpalotai, kövegyi, battonyai, pitvarosi cukorgyári munkások sztrájkja, hogy a tőkés nyomorúságból összefogással egy kicsit kiemelkedjenek. Sokan azok közül, akik már ebben az időben is dolgoztak a Mezőhegyesi Cukorgyárban, megfeledkeztek a múlt nyomorúságáról, nem becsülik eléggé, amit a munkáshatalom részükre adott. Számukra és más könnyen felejtőknek is szól Bernula Mihály elbeszélése. Négy nap Szuboticán Röszke ... Horgos ... Szubotica. A jókedvű vásárhelyi kosárlabdacsapat izgatottan, várakozással tele tette meg azt az utat, amely egy külföldi államba adott betekintést. Legtöbbjüknek ez volt az első »igazi« utazás, tehát érthető ez az izgatott hangulat. A Szubotica állomás jelzésekor ez a hangulat még fokozódott. Az állomáson már az egy héttel előbb Hódmezővásárhelyen vendégül látott csapat vezetősége és tagjai fogadtak sok szeretettel. A város az esti neonvilágítással kedvező benyomást tett ránk már az első pillan natban. A kényelmes szállo-dai elhelyezés után elindultunk ismerkedni ezzel az újdonságot ígérő várossal. Az utcán vidám emberek sokasága megy az esti szórakozásra, mely elég tág lehetőséget nyújt magyar és szerb színházával, normál és szélesvásznú mozijával, vendéglőkkel és bárokkal. Mivel mi sportolni mentünk, első este egy film megtekintése után igyekeztünk a másnapi mérkőzésre pihenéssel is felkészülni. Vasárnap délelőtt került sor a kosárlabda-mérkőzés lejátszására, mely igen barátságos hangulatban folyt le. Délután Palicsra látogattunk, ahol gyönyörködtünk a tó szépségében, és az újonnan létesített állatkertben, mely exotikus állataival nagy népszerűségre tett szert. Este suboticai barátaink megvendégeltek számunkra teljesen ismeretlen étellel, a sevabcsicsával egy eredeti bunyevác kisvendéglőben, ahol a zenekar, mikor megtudta, hogy kik vagyunk, magyar nótával kedveskedett és tette felejthetetlenné az esténket Másnap a fiatalabbak és nem kevésbé a vezetők örömére is a csokoládégyárba vittek el vendéglátóink, ahol a szabad kóstolás a csapat kondícióját nagymértékben növelte. Ezután az »édes« láttogatás után, vendéglátónk kalauzolása mellett tettünk nagyobb sétát a városban, így jutottunk el az új városrészbe, ami modern nagy házaival óriási fejlődésről tett tanúbizonyságot Az utolsó napunk kisebb vásárlásokkal hamar elszaladt és kedves vendéglátóinktól búcsút véve, a mielőbbi viszontlátás reményében indultunk haza Vásárhelyre,hogy a további jó munkánkkal a jövő évi találkozón minél eredményesebben szerepeljünk. Balogh Imre testnevelési tanár — A Mátrába és Egerbe rendez kirándulást január 12—13—14-én a TTIT és az IBUSZ. Részvételi díj 320 forint. Jelentkezni december 31-ig lehet a TTIT-titkárságokon. Makói Járási és Városi Hazafias Népfront Bizottsága nmtettet kíván minden igaz hazafinak ---------- --------- MARÉKKAL SZÓRTA A SZERETETET A vásárhelyi Tarján-végen, az egyik fehérre meszelt parasztházban a karácsonyi ünnepekre készül egy kedves öregasszony. Csend van a szobácskában, csak a kis vaskályha tüze dorombol, dalol halkan, hogy kedvében járjon Dudás néninek. Özv. Dudás Lajosné már kereken húsz esztendeje, hogy özvegy. Gyermeke nem született neki soha, mégis felnevelt majdnem egy tucatra valót. Mindig nagyon szerette a gügyögő kisbabákat, a gyermekkacaj mosolyt, vidámságot varázsolt az ő gondekével szántott arcára is, ezért amikor csak tehette, lelenceket fogadott be magához. És édesanya helyett igazán szerető édesanyjuk lett. A Kökény utcai kis házacskában így nem érezte egyedül magát. Volt, akikhez szóljon, akiket szeressen, s akiket kibocsáthasson az életbe. Régen, sokan azért fogadtak magukhoz lelencgyerekeket, hogy dolgoztassák azokat. Dudás néni éppen fordítva tette, ő azért vette magához a szülőktől eldobott emberpalántákat, hogy dolgozhasson értük. Dolgozott is önzetlenül, fáradságot nem ismerve minden áldott napon. Mosást vállalt a módos házakban, az utóbbi években pedig kerékpármegőrző lett százalékos haszonra. Édes mostoha. Mintha őreá szabták volna ezt a kifejezést Legutóbb négy gyermeket nevelt fel. Olyan gonddal, olyan szeretettel, mintha a véréből való vér, húsából való hús lett volna mindegyik. Az egyik ma már géplakatos a mérleggyárban„ Péter november közepén vonult be katonának, így bizony, Dudás néninek katonafia is van." Pista, a harmadik, akit 6 hónapos kora óta nevelt, jelenleg Szegeden tanul az építőipari technikumban. A negyedik fiú , Lajos, a nyár folyamán érettségizett itt Hódmezővásárhelyen, s ma már irodában dolgozik az egyik közeli városban. — Hogyan viszonozzák a gyermekek Dudás néni szeretetét? — kérdezzük a kis, csupaszív nénikét, ott a Kökény utcai lakásában, amint a duruzsoló kályha közelében éppen a karácsonyi ünnepekre készülődik. A kis öregasszony egy kis ideig nem felel rá, csak kedves mosollyal magában mereng. Aztán megszólal halkan, csendesen: — Jó fiúk ők nagyon ... Igazi édesanya. Hogyan is beszélne, panaszkodna arról, hogy nevelt fiai nem úgy szeretik a „mamát”, mint ahogyan illene. Da jos például aki az idén érettségizett és ma már „önálló kereső”, még nem küldött egy fillér támogatást sem a nevelőanyának. Meg sem köszönte az érettségi után, hogy anya helyett anyja volt 18 éven át... Péter, aki katona lett, novemberben, bevonulása előtt szintén munkában volt, de haza, a „mamának” nem adott a keresetéből semmit. A fizetését magára költötte teljesen... Ottó, aki a mérleggyárban dolgozik, s jelenleg is Dudás néninél lakik, az elmúlt években egyszer csak elment hazulról s másfél esztendeig oda volt. Egy esztendeig levelet sem írt a nevelőanyjának. De aztán mégis visszatért, s Dudás néni ölelő karokkal fogadta megtért fiát. Marákkal szórta a szeretetet fiaira, s csak morzsákat kapott vissza. Ez az anya sorsa? . Pista, a legkisebb, aki most ipari tanuló, sűrűn haza-hazajár Szegedről, s ígéri: ha ő majd keres, nem feledkezik ám meg a mamáról. Dudás néni különösen boldog ezekben a napokban Hiszen fiainak süti a karácsonyi kalácsot, a katonának most küldött 100 forint zsebpénzt, hiszen karácsony a szeretet, a család ünnepe. Ilyenkor, akik szeretik egymást, különösen gondolnak szeretteikre. Vasa György Vaskereskedősegédet raktárvezetőnek azonnal felvesz a MEZŐSZÖV. Hunvásárhely, Sztálin út 52. x Szakképzett kádárokat azonnali belépéssel felviszünk. Kereseti lehetőség 1500-tól 2200 Ft-ig. Jelentkezni lehet a Csongrádvidéki Állami Pincegazdaságnál Szeged, Tábor u. 3. szám alatt a munkaügyi csoportnál. 1894