Csongrád Megyei Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-23 / 70. szám
Csongrád megyei A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA III. évfolyam, 70. szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1958. március 23. s VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 3Váratlan háztulajdonosok n Nem álom, hanem valóság, hogy Murányi Imrét, aSzentesi Sertéstenyésztő Vállalat traktorosát és menyasszoynyát, Lovas Margitot lepte meg a szerencse istenasszonyai kegyeivel. A két boldog fiatal kétszobás, összkomfortos, 164 g négyszögölnyi kertes, családi házat nyert a legutóbbi lottótárgynyeremény-húzáson. Képünk azt a jelenetet örökítette meg, amikor a két fiatal a hivatalos nyereményjegyzékből is meggyőződött arról, hogy háztulajdonosok lettek. Most már elhárult az utolsó akadály az esküvő elöl... " (Kiss Gy. felvétele) Fejlesszük üzemeinkben a munkásdemokrácia fórumait! Irta: Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöke A magyar párt- és kormányküldöttség folytatta körútját a Német Demokratikus Köztársaságban A napokban a szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak és az üzemi bíráttságok tagjai szakszervezeti nagygyűlésen hallgattak meg a szakszervezetek XIX. kongresszusáról tartott tájékoztatót. Az egybegyűltek a város szervezett dolgozóihoz nyílt levélben fordultak, amelyben többek között ez áll: »Öntudatos szervezett dolgozók! Vegyetek részt a szakszervezetek üzemi szerveinek munkájában. Támogassátok személyes tevékenységetekkel az üzemiszakszervezeti bizottságokat, bizalmi titokat. Vegyetek, részt a munkásdemokrácia üzemi fórumain. A szakszervezetek csak a ti közvetlen részvételetekkel válnak valóban mozgalommá". A szakszervezeti és üzemi demokrácia különböző tanácskozásain mostanában igen sokat beszélünk erről a fontos kérdésről. A dolgozók megértik a szakszervezetek XIX. kongresszusának legfőbb tanítását, azt, hogy a termelő munkában, a családjukban és a közéletben bátran meg kell vallaniuk a munkáshatalom iránt érzett személyes felelősségüket. Megértik, hogy a proletárdiktatúra rendszerében meg kell semmisíteni a munkáshatalom ellenségeit, az osztályárulókat, az ellenforradalom belső ügynökeit. Megértették, hogy az öntudatos munkásoknak meg kell ismerniök az osztályharc törvényeit, hogy a szakszervezeteknek támogatniuk kell a pártot, a munkásállamot az osztályellenség megsemmisítésében, jelenünk és jövőnk biztosítéka, a munkáshatalom védelme és szilárdítása érdekében. De ugyanakkor az élet apró lényeinek százai és ezrei igazolják a dolgozó tömegek vágyait, hogy mind komolyabban belefolyhassanak saját üzemük, községük, városuk közügyeinek intézésébe. Ezért kell ápolnunk a munkásdemokrácia szellemét, ezért kell elősegítenünk, hogy az anyagi javak megteremtői minél hatékonyabban vegyenek részt a közéletben, mert a párt és a kormány azzal a megtisztelő feladattal bízta meg a szakszervezeteket, hogy az üzemekben legyenek a munkásdemokrácia ápolói, fejlesztői, szervezői. Erre a feladatra a szakszervezeteket alkalmassá teszik történelmi tradíciói, az osztályharcban felnevelt kádereink és társadalmi aktivistáinak ezrei. Egyáltalán nem túlzunk és mindenképp a sokszínű gyakorlat elemzése alapján állunk, ha azt mondjuk, hogy megyénk üzemeiben is a gazdasági és ezzel egyidőben a politikai-erkölcsi előrehaladás kulcsa, a szakszervezeti- és munkásdemokrácia fórumainak fejlesztése. A mi munkásdemokrácia üzemi intézményei nagy hatással lehetnek és lesznek is a termelőerők fejlesztésére és mérhetetlenül nagy gazdasági tartalékokat tárhatnak fel. A mi társadalmunkban maguk a termelők rendelkeznek a termelőeszközökkel. De sokakban a szocialista társadalom építésének e fontos feltétele csak a munkásdemokrácia intézményeiben, a huzamosabb üzemi közéletben válik felismertté. Aki járja ma megyénk üzemeit, tanulmányozza a termelés megszervezésének jelenlegi helyzetét, minduntalan belebotlik az alacsony kultúrájú üzemi munkaszervezésbe. A sok szervezetlenség sok bosszúságot is okoz. Nemegyszer a munkabér mögött nincs megtermelt érték. Ennek igazolására hadd említsek meg egy adatot. Az elmúlt évben a napi 8 órás munkaidőt az állami iparban megyeszerte csak 88,7 százalékban tudtuk kihasználni. A munkanap jelentős részében üzemzavar, anyaghiány, vagy más okból ■belső munkanéküliség« lépett fel A dolgozók látták ezt a helyzetet és úgyszólván mindenütt szenvedélyesen bírálták ezeket az állapotokat. Sokszor azonban ezek a bírálatok nem kaptak megfelelő fórumot, ezért szárnyát szegték a kezdeményezéseknek és fásultságot teremtettek. Itt van például a munkaverseny-mozgalom ügye is. Már hónapok óta sokat beszélünk erről. Pedig sokszor magunkat is meglep az a lelkesedés, az a versenyző szándék, amely az emberekben élő munkások akarnak versenyezni, nagyon egyetértenek azzal is, hogy a munkaverseny-mozgalmat a gazdaságos termelés szolgálatába kell állítani, de — teszik hozzá — ennek vannak feltételei És milyen feltételekről beszélnek? Mindenekelőtt arról, hogy a minőségi termelésért, a nyersanyag, a segédanyag, a szerszám, a munkaidő megtakarításáért stb. indított versenymozgalmat a leghozzáértőbbek, maguk az üzemi dolgozók mérjék és ők döntsék is el, hogy ki érdemli a jutalmat. E nemes szándékot és kezdeményező erőt egyes helyeken önkényeskedések nyirbálják meg. Sokszor szeretnék, ha azok a gazdasági vezetők, — akik könnyen kikerülik az üzemi demokrácia ellenőrzését és maguk döntenek — velünk együtt hallgatnák a dolgozók szenvedélyes kifakadásait az igazságérzet megsértése felett. A közelmúltban a Nagylaki Kendergyár törőüzemében egyszerre tízen, tizenöten is mondták: »Milyen igazság az elvtárs, hogy valaki csak egy hónapja van a gyárban, őt jutalmazzák, s alighogy felveszi a jutalmat, már odébb is áll«. Vagy itt van például Dénes István lakatos levele, aki a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár bizalmija. »Az ü. b.-elnökkel — írja levelében — kihúztuk néhány érdemtelen nevét a jutalomra javasoltak közül és másokat javasoltunk. A jutalom ennek ellenére mégis a haveroké lett«. Az üzemi demokrácia fórumai között úgyszólván első helyet foglal el a termelési tanácskozás. Ennek helyéről, az üzemi közéletben betöltött szerepéről egyébként törvény intézkedik Mégis, ha mi a dolgozókkal beszélünk és megkérdezzük: miért nem mondták el ezeket a problémákat a termelési tanácskozásokon, a válasz nemegyszer lemondó, de ebben a formájában is sokat kifejező kézlegyintés. Ez azért van, mert még előfordul, hogy válasz nélkül hagyják a munkások javaslatait, felszólalásait. A Hécsi mezővásárhelyi Harisnyagyár bizalmijai elmondották, hogy a termelési tanácskozásoknak azért nincs becsülete, mert aki a panaszokat orvosolni tudná, az nincs ott. Az üzemi demokrácia fórumai a forradalmi rmunikásmozgalom fejlődésének adott szakaszában, osztályharcban születtek és osztályharcban is erősödnek. Ezek a fórumok a párt, a kommunisták vezetésével a munkáshatalom erősítői. Bennük lehetővé válik az öntudatos munkások példamutató magatartásával, okos, meggyőző szavával a szocialista munkáserkölcsnek a kedvező közhangulat kialakítása. Olyan erények, mint a nyíltság, az őszinteség, a hibák bátor feltárása, a politikai bátorság, a felelősök megnevezésénél stb. rendkívül pozitíven hatnak az osztályöntudat kialakítására. A szakszervezeti és az üzemi demokrácia fórumain lehetővé válik a kapitalista munkaerkölcs bírálata, itt szétoszlathatók az egyes munkásrétegekben még élő illúziók, a megváltozott természetű kapitalizmusról stb. stb. Az üzemi demokráciának egészen új szervei az üzemi tanácsok és máris megmutatkozik , ezekben a sínevekben a munkások mélységes felelősségtudata. Szinte mindenütt felháborodással és megvetéssel beszélnek az üzemi tanács ülésein a társadalmi tulajdon pocsékolásáról, követelik a becsületes munkás-közerkölcs kialakítását. A Hódmezővásárhelyi Mérleggyár üzemi tanácsülésén hoztak olyan határozatot, hogy meg kell szigorítani és lehetőleg elejét kell venni a lopási alkalmaknak. Hanyag, nemtörődöm munkások széthagyják szerszámaikat, anyagot, segédanyagokat, ilyen állapot a gyengébb jelleműeket szinte csábítja a drága műszerek, szerszámok, anyagok eltulajdonítására. De nem egyedülálló a Szegedi Kenderfonógyár üzemi tanácsának példája sem. Itt az üzemi tanács elé került 12 lakás szétosztása. Az üzemi tanács tagjai nem fogadták el a beterjesztett javaslatokat, hanem úgy döntöttek, hogy az igénylők szociális helyzetét nagyon gondosan tanulmányozniok kell. Ennek érdekében több üzemi tanácstag felajánlotta társadalmi munkáját az üzemi bizottságnak, így az üzemi bizottság munkásellátási albizottsága rövid időn belül 82 igényjogosult családot látogatott meg. Ilyen gondos előkészítő munkával azután el lehet érni, hogy a munkások igazságérzetének leginkább megfelelő igényjogosultakat válassza ki. A munkáshatalom belső és külső ellenségei szeretnék, ha ezek a szervek a munkások közönyében elsorvadnának. Ez azonban nagyon hiú remény. Megyénk tapasztalatai is százszorosan cáfolják ezt. Erre kár is szót vesztegetni. De bizony érdemes néhány szót szólni azokról a szórványos esetekről, amikor elvtársaim nem veszik komolyan az üzemi demokrácia fórumait. Magatartásukból kitűnik, hogy ezeket az intézményeket csak olyan átmeneti, jobb esetben kísérleti eseteknek tekintik. Politikai és erkölcsi támogatásukat aFolytatás a 2. oldalon. Szombati számunkban már közöltük, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség, amely dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnökének és az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, pénteken látogatást tett Suhlban, az NDK egyik legjelentősebb ipari városában. A város ipari üzemeiben teli látogatás után a magyar párt- és kormányküldöttség részt vett a város főterén tartott nagygyűlésen, amelyen Otto Grotewohl, az NDK minisztertanácsának elnöke szólt elsőként az egybegyűltekhez. Grotewohl beszédében többek között hangsúlyozta, hogy a magyar és a német nép barátsága csakis egy irányba változhat — még mélyebb és még erősebb lehet. Ezt a mostani látogatás is elősegíti — mondotta. — Magyar barátaink látogatása —folytatta Grotewohl — az egész világ előtt demonstrálja azt a jelentőséget, amit a Német Demokratikus Köztársaság képvisel, mint az európai béke fontos tényezője. A magyar párt- és kormányküldöttség részéről dr. Münnich Ferenc elvtárs mondott beszédet. Bevezetőben szólott a két nép történetének sötét időszakáról, ami után most annál fényesebben bontakozik ki a jelen, a széttéprhetetlen, ragyogó barátság. Ez azt mutatja, hogy a német és a magyar proletariátus felismerte az igazságot. Münnich elvtárs a továbbiakban az 1956. októberi eseményekről beszélt és ismételten köszönetet mondott azért a nagy segítségért, amelyet abban a kritikus időben a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói nyújtottak a magyaroknak; szólt a »Szocialista Magyarországért« elnevezésű német bizottság működéséről és külön kiemelte, milyen hálás köszönettel fogadta a magyar gyermekek ezreinek nyújtott segítséget. Az ellenforradalomról szólva Münnich Ferenc hangsúlyozta: a magyar munkásosztály és pártja minden tekintetben levonta a tanulságokat. Feltette a kérdést: vaj 'ik'az imperialisták is levorják-e a tanulságokat a magyarországi ellenforradalmi eseményekből? Szólt ezután a két Németország különböző irányú fejlődéséről, a Nyugaton egyre nagyobb mértékben jelentkező reakciós erőkről és hangsúlyozta, hogy Magyarország mind nagyobb mértékben el akarja mélyíteni az együttműködést a Német Demokratikus Köztársasággal, politikai tekintetben éppúgy, mint gazdasági téren. Beszédét a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának éltetésével fejezte be. A nagygyűlés résztvevői zajos helyesléssel tapsolták meg a felszólalásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség szombaton reggel tovább folytatta thüringiai körútját. A küldöttség egyik része — amely dr. Münnich Ferencből, a Minisztertanács elnökéből, Marosán György államminiszterből, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjából, továbbá Rostás Istvánból, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövetéből állt — meglátogatta az erfurti Henry Pels-gépgyárat. A 61 éves gyár kapujában az üzem dolgozói üdvözölték a magyar küldötteket. A gyár gyártmányai — fémvágóberendezései és présgépei — Magyarországon is ismertek és becsültek. A gyár kultúrtermében megrendezett ünnepségen az üzemet bemutató fényképalbumokat, valamint az üzemben gyártott karosszéria présgépnek kicsinyített mását adták át a küldöttségnek. Münnich Ferenc, a küldöttség vezetője megköszönte a szívélyes fogadtatást és viszonzásul »A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségétől« feliratú zászlót, továbbá a Magyar Népköztársaság népének életét ismertető albumokat nyújtott át. A gyár dolgozóinak gyűlésén dr. Münnich Ferenc kifejezte afeletti örömét, hogy a magyar küldöttség megismerkedhetett ennek az üzemnek a dolgozóival. »Ez az üzem a Német Demokratikus Köztársaság büszkesége, amely a szocializmus felépítéséhez szükséges gépeket gyárt a mi számunkra, a magyar dolgozók számára is« — mondta a többi között. Ezután Marosán György mondott rövid beszédet. A küldöttség tagjai ezután megtekintették a gyár üzemeit. Dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke és Marosán György államminiszter, a Politikai Bizottság tagja elbeszélgetett a gyár dolgozóival, köztük két, már régebben Németországban dolgozó magyar munkással. A küldöttségnek ez a része ezt követően Weimarba utazott, ahol a város lakosainak sokezres gyűlésén Marosán György és Münnich I Ferenc beszélt. Marosán György államminiszter a többi között kijelentette, hogy régebben is járt már Thüringiában és ismeri az itteni munkásokat. »Legyetek büszkék hagyományaitokra és emeljétek magasra azt a lobogót, amelyen a munkásosztály vörös csillaga ragyog« — hangoztatta. Dr. Münnich Ferenc Weimar dolgozóihoz intézett beszédében a többi között hangoztatta: »Azért jöttünk, hogy meghajoljunk és tisztelegjünk a német nép nagyjai, az egész világ kultúrájának nagyjai előtt.. Még tovább, akarjuk erősíteni azt a szilárd barátságot, amely, népeinket összefűzi. Abban a hitben üdvözöljük önöket, hogy a német nép nemsokára egy zászló, egy szocializmus lobogója alatt egyesülhet. Hiszünk ebben, s az azért folytatott harcban hű fegyvertársai vagyunk a német dolgozóknak. Békét, barátságot, egységet kívánunk. A küldöttség másik része — Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, valamint Antos István pénzügyminiszter — a graefentonnai »Új élet« termelőszövetkezetben és a helyi gépállomáson tett látogatást. Fehér Lajos a termelőszövetkezet és a gépállomás dolgozóinak gyűlésén beszédet mondott. A magyar küldött felszólalására Erich Mückenberger, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának póttagja válaszolt. A küldöttség délben részt vett Weimarban, a város polgármesterének ebédjén. Az ebéden Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere pohárköszöntőjében utalt Goethe irodalmi jelentőségére és beszélt a nagy német költőnek, a magyar irodalomra gyakorolt hatásáról. Délután a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai ellátogattak Liszt Ferenc egykori lakóhelyére, a weimari Liszt-házba, majd ezt követően megkoszorúzták Goethe és Schiller weimari síremlékét és ellátogattak a Buchenwald-i egykori koncentrációs táborba, ahol a mártírok emlékművén szintén koszorút helyeztek el. Buchenwaldban a küldöttség tagjai megtekintették a német munkásmozgalomnak itt elhelyezett múzeumát is. A magyar kormányküldöttség szombaton a kora esti órákban visszatért Berlinbe. Bolgár kereskedelmi delegáció Budapesten Huszonkilenc tagból álló bolgár kereskedelmi delegáció látogat el több népi demokratikus országba. Szombaton a küldöttség Buda-pestre érkezett, ahol a Boll Kereskedelmi Minisztérium vezetői tájékoztatták a küldöttség tagjait a magyar kereskedelem szervezetéről, s működéséről. A delegáció tagjai megtekintettek több budapesti áruházat, üzletet és vendéglőt. Ma este utaznak tovább Romániába.