Csongrád Megyei Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

­ Csongrád m­egyei A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA III. évfolyam, 70. szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1958. március 23. s VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 3Váratlan háztulajdonosok n­ Nem álom, hanem valóság, hogy Murányi Imrét, a­­­Szentesi Sertéstenyésztő Vállalat traktorosát és menyasszo­­­y­nyát, Lovas Margitot lepte meg a szerencse istenasszonya­i­ kegyeivel. A két boldog fiatal kétszobás, összkomfortos, 164 g négyszögölnyi kertes, családi házat nyert a legutóbbi lottó­­tárgynyeremény-húzáson. Képünk azt a jelenetet örökítette­­ meg, amikor a két fiatal a hivatalos nyeremény­jegyzékből is meggyőződött arról, hogy háztulajdonosok lettek. Most már­­ elhárult a­z­ utolsó akadály az esküvő elöl... " (Kiss Gy. felvétele) Fejlesszük üzemeinkben a munkásdemokrácia fórumait! Irta: Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa elnöke A magyar párt- és kormányküldöttség folytatta körútját a Német Demokratikus Köztársaságban A napokban a szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak és az üzemi bír­­áttságok tagjai szakszerve­zeti nagygyűlésen hallgattak meg a szakszervezetek­ XIX. kongresszusáról tartott tájé­koztatót. Az egybegyűltek a város szervezett dolgozóihoz nyílt levélben fordultak, amelyben többek között ez áll: »Öntudatos szervezett dolgozók! Vegyetek részt a szakszervezetek üzemi szer­veinek munkájában. Támo­gassátok személyes tevé­kenységetekkel az üzemi­szakszervezeti bizottságokat, bizalmi titokat. Vegyetek, részt a munkásdemokrácia üzemi fórumain. A szakszer­vezetek csak a ti közvetlen részvételetekkel válnak va­lóban mozgalommá". A szakszervezeti és üzemi demokrácia különböző ta­nácskozásain mostanában igen sokat beszélünk erről a fontos kérdésről. A dolgo­zók megértik a szakszerve­zetek XIX. kongresszusának legfőbb tanítását, azt, hogy a termelő munkában, a csa­ládjukban és a közéletben bátran meg kell vallaniuk a munkáshatalom iránt ér­zett személyes felelősségü­ket. Megértik­, hogy a­ prole­tárdiktatúra rendszerében meg kell semmisíteni a mun­káshatalom ellenségeit, az osztályárulókat, az ellenfor­radalom belső ügynökeit. Megértették, hogy az öntu­datos munkásoknak meg kell ismerniök az osztályharc törvényeit, hogy a szakszer­vezeteknek támogatniuk kell a pártot, a munkás­államot az osztályellenség megsem­misítésében, jelenünk és jö­vőnk biztosítéka, a munkás­hatalom védelme és szilár­dítása érdekében. De ugyan­akkor az élet apró lényei­nek százai és ezrei igazolják a dolgozó tömegek vágyait, hogy mind komolyabban be­lefolyhassanak saját üzemük, községük, városuk közü­gyei­nek intézésébe. Ezér­t kell ápolnunk a munkásdemokrá­cia szellemét, ezért kell elő­segítenünk, hogy az anyagi javak megteremtői minél hatékonyabban vegyenek részt a közéletben, mert a párt és a kormány azzal a megtisztelő feladattal bízta meg a szakszervezeteket, hogy az üzemekben legyenek a munkásdemokrácia ápolói, fejlesztői, szervezői. Erre a feladatra a szakszervezeteket alkalmassá teszik történelmi tradíciói, az osztályharcban felnevelt kádereink és társa­dalmi aktivistáinak ezrei. Egyáltalán nem túlzunk és mindenképp a sokszínű gyakorlat elemzése alapján állunk, ha azt mondjuk, hogy megyénk üzemeiben is a gazdasági és ezzel egyidő­­ben a politikai-erkölcsi elő­rehaladás kulcsa, a szak­szervezeti- és munkásdemok­rácia fórumainak fejlesztése. A mi munkásdemokrácia üzemi intézményei nagy hatással lehetnek és lesznek is a ter­melőerők fejlesztésére és mérhetetlenül nagy gazdasá­gi tartalékokat tárhatnak fel. A mi társadalmunkban maguk a termelők rendelkez­nek a termelőeszközökkel. De sokakban a szocialista társadalom építésének e fon­tos feltétele csak a munkás­demokrácia intézményeiben, a huzamosabb üzemi köz­életben válik felismertté. Aki járja ma megyénk üze­meit, tanulmányozza a ter­melés megszervezésének je­lenlegi helyzetét, mindunta­lan belebotlik az alacsony kultúrájú üzemi munkaszer­vezésbe. A sok szervezet­lenség sok bosszúságot is okoz. Nemegyszer a munka­bér mögött nincs megtermelt érték. Ennek igazolására hadd említsek meg egy ada­tot. Az elmúlt évben a napi 8 órás munkaidőt az állami iparban megyeszerte csak 88,7 százalékban tudtuk kihasználni. A munkanap je­lentős részében üzemzavar, anyaghiány, vagy más okból ■belső munkanéküliség« lé­pett fel A dolgozók látták ezt a helyzetet és úgyszólván mindenütt szenvedélyesen bírálták ezeket az állapoto­kat. Sokszor azonban ezek a bírálatok nem kaptak meg­felelő fórumot, ezért szár­nyát szegték a kezdeménye­zéseknek és fásultságot te­remtettek. Itt van például a munka­­verseny-mozgalom ügye is. Már hónapok óta sokat be­szélünk erről. Pedig sokszor magunkat is meglep az a lelkesedés, az a versenyző szándék, amely az emberek­ben él­ő munkások akar­nak versenyezni, nagyon egyetértenek azzal is, hogy a munkaverseny-mozgalmat a gazdaságos termelés szolgá­latába kell állítani, de — te­szik hozzá — ennek vannak feltételei És milyen feltéte­lekről beszélnek? Mindenek­előtt arról, hogy a minőségi termelésért, a nyersanyag, a segédanyag, a szerszám, a munkaidő megtakarításáért stb. indított versenymozgal­mat a leghozzáértőbbek, maguk az üzemi dolgozók mérjék és ők döntsék is el, hogy ki érdemli a jutalmat. E nemes szándékot és kez­deményező erőt egyes helye­ken önkényeskedések nyir­bálják meg. Sokszor szeretnék, ha azok a gazdasági vezetők, — akik könnyen kikerülik az üzemi demokrácia ellenőrzését és maguk döntenek — velünk együtt hallgatnák a dolgo­zók szenvedélyes kifakadá­­sait az igazságérzet megsér­tése felett. A közelmúltban a Nagylaki Kendergyár tö­rőüzemében egyszerre tízen, tizenöten is mondták: »Mi­lyen igazság az elvtárs, hogy valaki csak egy hónapja van a gyárban, őt jutalmazzák, s alighogy felveszi a jutal­mat, már odébb is áll«. Vagy itt van például Dénes István lakatos levele, aki a Hódme­zővásárhelyi Mérleggyár bi­zalmija. »Az ü. b.-elnökkel — írja levelében — kihúztuk néhány érdemtelen nevét a jutalomra javasoltak közül és másokat javasoltunk. A jutalom ennek ellenére mégis a haveroké lett«. Az üzemi demokrácia fó­rumai között úgyszólván első helyet foglal el a termelési tanácskozás. Ennek helyéről, az üzemi közéletben betöl­tött szerepéről egyébként törvény intézkedik Mégis, ha mi a dolgozókkal beszé­lünk és megkérdezzük: miért nem mondták el ezeket a problémákat a termelési ta­nácskozásokon, a válasz nemegyszer lemondó,­­ de ebben a formájában is so­kat kifejező­­ kézlegyintés. Ez azért van, mert még elő­fordul, hogy válasz nélkül hagyják a­ munkások javas­latait, felszólalásait. A Hécsi mezővásá­rhelyi Harisnya­­gyár bizalmijai elmondották, hogy a termelési tanácsko­zásoknak azért nincs becsü­lete, mert aki a panaszokat orvosolni tudná, az nincs ott. Az üzemi demokrácia fó­rumai a forradalmi rmunikás­­mozgalom fejlődésének adott szakaszában, osztály­harcban születtek és osztály­harcban is erősödnek. Ezek a fórumok a párt, a kom­munisták vezetésével a mun­­káshatalom erősítői. Bennük lehetővé válik az öntudatos mun­kások példamutató ma­gatartásával, okos, meggyő­ző szavával a szocialista m­unkáserkölcsnek a kedvező közhangulat kialakítása. Olyan erények, mint a nyílt­ság, az őszinteség, a hibák bátor feltárása, a politikai bátorság, a felelősök meg­nevezésénél stb. rendkívül pozitíven hatnak az osztály­öntudat kialakítására. A szakszervezeti és az üzemi demokrácia fórumain lehe­tővé válik a kapitalista munkaerkölcs bírálata, itt szétoszlathatók az egyes munkásrétegekben még élő illúziók, a megváltozott ter­mészetű kapitalizmusról stb. stb. Az üzemi demokráciának egészen új szervei az üze­mi tanácsok és máris meg­mutatkozik , ezekben a sí­ne­vekben a munkások mély­séges felelősségtudata. Szin­te mindenütt felháborodás­sal és megvetéssel beszélnek az üzemi tanács ülésein a társadalmi tulajdon pocsé­kolásáról, követelik a be­csületes munkás-közerkölcs kialakítását. A Hódmezővá­sárhelyi Mérleggyár üzemi tanácsülésén hoztak olyan határozatot, hogy meg kell szigorítani és lehetőleg ele­jét kell venni a lopási alkal­maknak. Hanyag, nemtörő­döm munkások széthagyják szerszámaikat, anyagot, se­gédanyagokat, ilyen állapot a gyengébb jelleműeket szinte csábítja a drága mű­szerek, szerszámok, anyagok eltulajdonítására. De nem egyedülálló a Szegedi Ken­­derfonógyár üzemi tanácsá­nak példája sem. Itt az üze­mi tanács elé került 12 la­kás szétosztása. Az üzemi tanács tagjai nem fogadták el a beterjesztett javaslato­kat, hanem úgy döntöttek, hogy az igénylők szociális helyzetét nagyon gondosan tanulmányozniok kell. En­nek érdekében több üzemi tanácstag felajánlotta társa­dalmi munkáját az üzemi bizottságnak, így az üzemi bizottság munkásellátási al­bizottsága rövid időn belül 82 igényjogosult családot lá­togatott meg. Ilyen gondos előkészítő munkával azután el lehet érni, hogy a mun­kások igazságérzetének leg­inkább megfelelő igényjogo­sultakat válassza ki. A munkáshatalom belső és külső ellenségei szeret­nék, ha ezek a szervek a munkások közönyében elsor­vadnának. Ez azonban na­gyon hiú remény. Megyénk tapasztalatai is százszorosan cáfolják ezt. Erre kár is szót vesztegetni. De bizony érdemes néhány szót szólni azokról a szórványos ese­tekről, amikor elvtársai­m­­ nem­ veszik komolyan az üzemi demokrácia fórumait. Magatartásukból kitűnik, hogy ezeket az intézménye­ket csak olyan átmeneti, jobb esetben kísérleti ese­teknek tekintik. Politikai és erkölcsi támogatásukat a­­Folytatás a 2. oldalon.­­ Szombati számunkban már közöltük, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség, amely dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnökének és az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának vezetésé­vel a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, pénteken látogatást tett Suhlban, az NDK egyik leg­jelentősebb ipari városában. A város ipari üzemeiben teli látogatás után a magyar párt- és kormányküldöttség részt vett a város főterén tartott nagygyűlésen, ame­lyen Otto Grotewohl, az NDK minisztertanácsának el­nöke szólt elsőként az egy­begyűltekhez. Grotewohl be­szédében többek között hangsúlyozta, hogy a ma­gyar és a német nép barát­sága csakis egy irányba vál­tozhat — még mélyebb és még erősebb lehet. Ezt a mostani látogatás is előse­gíti — mondotta. — Magyar barátaink látogatása —foly­tatta Grotewohl — az egész világ előtt demonstrálja azt a jelentőséget, amit a Né­met Demokratikus Köztársa­ság képvisel, mint az euró­pai béke fontos tényezője. A magyar párt- és kor­mányküldöttség részéről dr. Münnich Ferenc elvtárs mondott beszédet. Bevezető­ben szólott a két nép törté­netének sötét időszakáról, ami után most annál fénye­sebben bontakozik ki a je­len, a széttéprhetetlen, ra­gyogó barátság. Ez azt mu­tatja, hogy a német és a ma­gyar proletariátus felismerte az igazságot. Münnich elvtárs a továb­biakban az 1956. októberi eseményekről beszélt és is­mételten köszönetet mondott azért a nagy segítségért, amelyet abban a kritikus időben a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói nyújtottak a magyaroknak; szólt a »Szocialista Magyar­­országért« elnevezésű német bizottság működéséről és kü­lön kiemelte, milyen hálás köszönettel fogadta a ma­gyar gyermekek ezreinek nyújtott segítséget. Az ellenforradalomról szól­va Münnich Ferenc hangsú­lyozta: a magyar munkásosz­tály és pártja minden tekin­tetben levonta a tanulságo­kat. Feltette a kérdést: va­­j 'ik'az imperialisták is le­­vorják-e a tanulságokat a magyarországi ellenforradal­mi eseményekből? Szólt ez­után a két Németország kü­lönböző irányú fejlődéséről, a Nyugaton egyre nagyobb mértékben jelentkező reak­ciós erőkről és hangsúlyozta, hogy Magyarország mind na­gyobb mértékben el akarja mélyíteni az együttműködést a Német Demokratikus Köz­társasággal, politikai tekin­tetben éppúgy, mint gazda­sági téren. Beszédét a Né­met Demokratikus Köztársa­ság lakosságának éltetésével fejezte be. A nagygyűlés résztvevői zajos helyesléssel tapsolták meg a felszólalásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó magyar párt- és kormány­­küldöttség szombaton­ reggel tovább folytatta thüringiai körútját. A küldöttség egyik része — amely dr. Münnich Ferenc­ből, a Minisztertanács elnökéből,­­ Marosán György államminiszterből, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagjából, továbbá Rostás Istvánból, a Magyar Népköztársaság ber­lini nagykövetéből állt — meglátogatta az erfurti Hen­ry Pels-gépgyárat. A 61 éves gyár kapujában az üzem dolgozói üdvözölték a ma­gyar küldötteket. A gyár gyártmányai — fémvágóbe­rendezései és présgépei — Magyarországon is ismertek és becsültek. A gyár kultúrtermében megrendezett ünnepségen az üzemet bemutató fényképal­bumokat, valamint az üzem­ben gyártott karosszéria présgépnek kicsinyített má­sát adták át a küldöttségnek. Münnich Ferenc, a küldöttség vezetője megköszönte a szí­vélyes fogadtatást és vi­szonzásul »A Magyar Nép­­köztársaság párt- és kor­mányküldöttségétől« feliratú zászlót, továbbá a Magyar Népköztársaság népének éle­tét ismertető albumokat nyújtott át. A gyár dolgo­zóinak gyűlésén dr. Münnich Ferenc kifejezte afeletti örö­mét, hogy a magyar küldött­ség megismerkedhetett en­nek az üzemnek a dolgozói­val. »Ez az üzem a Német Demokratikus Köztársaság büszkesége, amely a szocia­lizmus felépítéséhez szüksé­ges gépeket gyárt a mi szá­munkra, a magyar dolgozók számára is« — mondta a töb­bi között. Ezután Marosán György mondott rövid beszédet. A küldöttség tagjai ezután megtekintették a gyár üze­meit. Dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke és Marosán György állammi­niszter, a Politikai Bizottság tagja elbeszélgetett a gyár dolgozóival, köztük két, már régebben Németországban dolgozó magyar munkással. A küldöttségnek ez a ré­­­sze ezt követően Weimarba­­ utazott, ahol a város lakosai­nak sokezres gyűlésén Ma­­­­rosán György és Münnich I Ferenc beszélt. Marosán György államminiszter a többi között kijelentette, hogy régebben is járt már Thüringiában és ismeri az itteni munkásokat. »Legye­tek büszkék hagyományai­tokra és emeljétek magasra azt a lobogót, amelyen a munkásosztály vörös csillaga ragyog« — hangoztatta. Dr. Münnich Ferenc Wei­mar dolgozóihoz intézett be­szédében a többi között han­goztatta: »Azért jöttünk, hogy meghajoljunk és tisz­telegjünk a német nép nagy­jai, az egész világ kultúrá­jának nagyjai előtt.. Még tovább­, akarjuk erősíteni azt a szilárd barátságot,­ amely, népeinket­ összefűzi. Abban a hitben üdvözöljük önöket, hogy a német nép nemsoká­ra egy zászló, egy szocializ­mus lobogója alatt egyesül­het. Hiszünk ebben, s az azért folytatott harcban hű fegyvertársai vagyunk a né­met dolgozóknak. Békét, ba­rátságot, egységet kívánunk­. A küldöttség másik része — Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, valamint Antos István pénz­ügyminiszter — a graefen­­tonnai »Új élet« termelőszö­vetkezetben és a helyi gép­állomáson tett látogatást. Fehér Lajos a termelőszövet­kezet és a gépállomás dol­gozóinak gyűlésén beszédet mondott. A magyar küldött felszóla­lására Erich Mückenberger, Németország Szocialista Egy­ségpártja Politikai Bizott­ságának póttagja válaszolt. A küldöttség délben részt vett Weimarban, a város polgármesterének ebédjén. Az ebéden Sík Endre, a Ma­gyar Népköztársaság külügy­minisztere pohárköszöntőjé­ben utalt Goethe irodalmi jelentőségére és beszélt­ a nagy német költőnek, a ma­gyar irodalomra gyakorolt hatásáról. Délután a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai el­látogattak Liszt Ferenc egy­kori lakóhelyére, a weimari Liszt-házba, majd ezt köve­tően megkoszorúzták Goethe és Schiller weimari síremlé­két és ellátogattak a Buchen­wald-i egykori koncentrációs táborba, ahol a mártírok em­lékművén szintén koszorút helyeztek el. Buchenwaldban a küldöttség tagjai megte­kintették a német munkás­­mozgalomnak itt elhelyezett múzeumát is. A magyar kormánykül­döttség szombaton a kora esti órákban visszatért Ber­linbe. Bolgár kereskedelmi delegáció Budapesten Huszonkilenc tagból álló bolgár kereskedelmi delegá­­c­ió látogat el több népi de­mokratikus országba. Szom­­­­baton a küldöttség Buda-­­­pestre érkezett, ahol a Bol­­l Kereskedelmi Minisztérium­­ vezetői tájékoztatták a kül­­döttség tagjait a magyar ke­­­­reskedelem szervezetéről, s működéséről. A delegáció­­ tagjai megtekintettek több budapesti áruházat, üzletet­­ és vendéglőt. Ma este utaz­nak tovább Romániába.

Next