Csongrád Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

feedd, 1958. szeptember 8. 2 NAPLÓ Szeptember elseje az iskolásoké. Mint minden évben, most is benépesültek hétfő reggel is vásárhelyi utcák, különösen pedig a Sztálin út, az isko­lába siető gyermekekkel. Oldalt, a mellékutcákból a kol­légisták jöttek szép sorjában, egymást kézenfogva a lányok,­­ hátul lépegetve a fiúk. Fehér ruhák, piros kardigánok, csillogó gyerekszemek és harsány nevetés keveredett végig az utcán mindenütt, amerre néztünk. Ez volt az első felvonás. A második az iskolában játszódott, ahol még festék- szagúak voltak a falak, új festéstől csillogtak a padok, s a tábla még morcosabb feketébe öltözött, feledvén a kréta­nyomokat. Ünnepélyes volt a hangulat, s ünnepélyes szava­kat vertek vissza a tiszta falak. Egyszóval: minden újra k­ezdődött megint. Csak az arcok változtak. Volt, aki végleg búcsút mondott már az iskolának a tavalyiak közül, s most, érettségi után már az életben próbálgatja a küzdést, amit itt abbahagyott. De változtak az arcok másképpen is. Meg­­kövéredtek, megbámulták — némelyiken előlopakodott a nyár idején a bajusz, másikat meg mássá formálta a leg­újabb, nagylányos frizura. De a vidámság, a fiatalság, az a régi maradt mindenkiben. Nem szólt még a csengő, nem kezdődött még meg az izgulások, az örömök és apró kudarcok időszaka, de csak iskola volt ez azért már mégis. Az igazgató bácsik szava már felidézte mindazt, ami holnaptól kezdve ezekre a gon­dosan fésült fejecskékre vár és ez, meg a régi, második otthon képe már ízelítőt adott a holnapról, amikor végérvé­nyesen megkezdődik a munka, a tanulás. Ez­ volt a második felvonás. S a harmadik az aranyszabadság utolsó délelőttje volt. Sétáló, csivitelő lánycsoportok, mutáló hangú fiúk csapatai lepték el az ucát és a cukrászdákat. Kijutott itt minden­kinek a fagylaltból, meg a süteményből, mert — mert el­jöttek az édesanyák is. S kézenfogva vezették a kis­fiúkat és lányokat fagylaltozni. És örült a sok gyerek, amint fagylalttal kezében végig­sétált az utcán, a bágyadt napsütésben, amely hírnöke már az ősznek, bárhogy is ellenkezünk. S hogy ez így van, tud­juk, de mégsem vettük észre, mert a tavasz járt itt közöt­tünk ezen a szeptember elsején vidám fiúk, fehérblúzos lányok, kacagás, fürge lábak koppanása és hamvas arcok képében. (zoltán) ..iiiiiniiiiiiiiiiniiiiir Az állatforgalmi vállalatoktól egységesen 10 forintos kilónkénti áron vásárolhatnak tenyésztésre alkalmas üszőket a tsz-ek A 3004-es kormányhatáro­zat 11000 tenyész-szarvas­­marha és 10 000 tenyész­ti értés felvásárlásához bizto­sított a termelőszövetkeze­teknek árutermelési feltéte­lekhez kötött kedvezménye­ket. A rendelet megjelenése után erőteljesen megnöve­kedett a termelőszövetkeze­tek tagságának állattenyész­tési kedve, s a megadott ke­ret csakhamar kevés lett. Ezért a gazdasági bizottság, a Földművelésügyi Minisz­térium előterjesztése alap­ján a közelmúltban további hatezer tenyész-s­zarvasmar­­ha és kétezer tenyészsertés felvásárlását engedélyezte a korábbi feltételek szerint. A pótakció lebonyolítása megkezdődött. A lebonyolí­tás viszonylag lassúbb, a szállítás folyamatos lesz, s az év végén fejeződik be. A felvásárlás és a szállí­tás lassúbb üteme miatt a termelőszövetkezeteknek nincs okuk nyugtalanságra. Az elfogadott igényeket minden körülmények között kielégítik. Az ütem lassítá­sára azért volt szükség, mert az első évi nagy kereslet az árak felhajtásával fenyege­tett, továbbá erősebb minő­ségi szelekciót kívánnak ér­vényesíteni. A pótakció keretében szál­lított tenyészállatok na­gyobb része az állatforg­almi vállalatok által szerződött vemhes üszőktől, kisebb ré­sze az állami gazdaságokból került ki. A minisztérium értékelése szerint megfelelő számú állat áll rendelkezés­re, éppen ezért a keretben biztosított tenyészállatok fel­vásárlása csak a tenyészál­latforgalmi gazdasági iroda útján, illetve a TEGI-nél lé­vő hitelfedezet terhére tör­ténhet. lehetőség nyit arra, hogy a termelőszövetkezetek az állatforgalmi vállalatoktól, állami hitel igénybevétele nélkül, igen kedvezményes áron tenyésztésre alkalmas üszőket vásároljanak. Az ilyen módom vásárolt állatok kilónkénti árát egységesen tíz forintban állapították meg. Az árkülönbözetet az állatforgalmi vállalatoknak az állam megtéríti. Továbbra is érvényes szempont az elosztásnál, hogy csak azok a termelő­szövetkezetek kaphatnak te­nyészállatot, amelyek meg­felelő tak­armánykészlett­el rendelkeznek. A megyében 15 termelőszövetkezet ünnepli meg szeptember 14-én tízéves jubileumát Tíz éve annak, hogy dol­gozó parasztságunk a párt iránymutatása nyomán elin­dult a termelőszövetkezeti gazdálkodás útján. Tíz év alatt jelentős eredményeket értünk el. Ma már számos szövetkezet példát mutató, eredményes gazdálkodása bi­zonyítja a szocialista nagy­üzem fölényét az egyéni kis­­parcellás gazdálkodással szemben. Az évforduló al­kalmából a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány határozatot hozott a tíz éve működő mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek és a tízéves tagsággal rendel­kező alapító tagok kitünte­téséről. A kormánykitüntetéseket szeptember 13-án, szomba­ton Budapesten, a Parla­ment épületében ünnepség keretében adják át. A megyében 15 termelő­­szövetkezet, mégpedig az eperjesi Ifjú Gárda, a fá­­biáni Petőfi, a mártélyi Fürst, az árpádhalmi Lenin, a nagytőkéi Kalinin, a szeg­vári Gorkij, a székkutasi Petőfi, a sándorfalvi Rózsa Ferenc, a szőregi Petőfi, a csanádalberti Kossuth, a hód­mezővásárhelyi Somogyi Bé­la, Alkotmány, Szántó Ko­vács János, Dózsa és Kos­suth Termelőszövetkezet ün­nepli meg alakulásának 10 éves jubileumát A megyében a 10 éves év­fordulóval kapcsolatos ün­nepségeket szeptember 14-én, vasárnap rendezik meg. Az ünnepi közgyűlésekre a jubiláló termelőszövetke­zetek meghívják a környező termelőszövetkezetek tagjait is, valamint az egyénileg dolgozó parasztokat és a nagyüzemi munkásságot. Ezeken a közgyűléseken ad­ják át a jubiláló termelő­szövetkezetek részére a kor­mány elismerő oklevelét, to­vábbá a 10 éves tagsággal rendelkező alapító tagoknak a kormány oklevelét és a földművelésügyi miniszter által adományozott kitünte­téseket: »Kiváló termelőszö­vetkezeti tag« címet és jel­vényt Szüret előtti séta a bokrosi tangazdaság szőlőjében A homok féllábszárig ér a dűlőutakon s az ember bi­zony elfárad, mire megköze­líti a csongrádi tangazdaság bokrosi szőlőjét. Szőlőtőkék ezrei mosolyog­nak az útra. Mint fiatal sze­mérmes menyecskék muto­gatják kék fürt­ melleiket, melyeknek már édesülő méztejét szopogatják az ősz­­eleji napsugarak. A tangazdaság mintapél­dája a szőlőhegynek! Hogy ilyen szép, az annak tulaj­donítható, hogy szakirányí­tás mellett elsőrendű kezelést kap. Mert igaz az a szólás­mondás: »A szőlő a görbe embert szereti, az egyeneset nem kedveli«. Ennek pedig az az értelme, hogy a szőlő­nek az tetszik, ha mindig benne görnyednek, dolgoz­nak, nem pedig hipp-hopp módra kiszaladnak bele. Nincs még egy hasonló sok munkát igénylő termény. A tangazdaság 9 holdnyi kadarszőlőjén valóban meg­látszik a gondos kezek mun­kája. A munkák a csongrádi Mezőgazdasági Szakiskola irányításával folynak és a növendékek is itt veszik ki részüket a gyakorlati foglal­kozásokból. Az üzemegység területén állandóan dolgozik egy bri­gád. Most is munkában ta­láljuk őket. Gálig István brigádvezető hattagú mun­kacsapata éppen most fejezi be az érés előtti károsolást. — Még ilyen szépnek nem láttam a szőlőnket — mond­ja Gálig elvtárs, az üzem­egység vezetője. — Igaz, meg is dolgoztunk érte. Benne vagyunk állandóan. Benne lakunk és a szőlő ezt szereti. — Hogy érték el ezt a szép terméseredményt? — kérdezzük. — A szakirányítás mellett végzett gondos munkával. A szőlő a legkényesebb ter­mény a világon. A munkája — mint mondják — kará­csonykor ér véget és kará­csonykor kezdődik újra. Mi is dolgoztunk a télen is, ahogy a fagy elmúlt. Meg­trágyáztuk a szőlőt fekál­­trágyával, valamint kálisó, szuperfoszfát és pétisó mű­trágyákkal. Az utak hátjá­­ba jó mélyen beforgattuk az egészet. Ez nagy munka, de meghozza a gyümölcsét. Néz­zék, milyen vastagok a vesz­­szők és mennyi a szőlő raj­tuk! Milyen lakottak a tő­kék! Azután gondosan nyi­tottunk, metszettünk, kapál­tunk, hatszor permeteztünk, kétszer poroztunk. Állandó­an irtottuk a gyomot, azért olyan tiszta most a szőlőnk. Ez is igen fontos. A présház udvarán is nagy a sürgős forgás. Most foly­nak a szüreti előkészítő­munkálatok. Hordók javítá­sa, ellenőrzése, kénezése stb. — Most kaptunk egy hidro­likus szőlőprést, — magyarázza az üzemegy­ség vezetője —, ez olajnyo­másra működik. Igen érde­kes. Két ember kell a keze­léséhez csak. Egy láda szőlő­ből 175 liter mustot sajtol ki egyszerre. Az üzemegység területén hatalmas nádtetős pince is van. Ajtaja nyitva. Lenn se­rény kezek takarítanak az »ünnep előtt«, kunyhónyi naggyságú hordók az ászko­kon guggolnak, miért kispa­­don pletykálkodó vénasszo­nyok. Egyenként 33, 45, 48 hektósak. Lakásnak beille­­nének. — Ezek, sajnos most mind üresek még, de nemsokára megtöltjük őket — bizako­dik Gálig elvtárs. — Mennyi termésre szá­mítanak? — Kétszáz hektó körül. Már a jövőre is gondol­nak. Mint megtudjuk a to­vábbiakban, már most el­végzik az úgynevezett »válo­gatást«, ami abból áll, hogy a termett tőkéket megjelölik és jövőre azokról szednek vesszőket ültetni az új tele­pítéshez. Mert a tangazda­ság gyulai telepén 10 hold új telepítésű szőlőt szándékoznak létesíteni jövő évben. Ehhez sok vessző kell. A telepítéshez szüksé­ges előmunkálatokat éppen most fejezte be a Szolnoki Talajjavító Vállalat. A ho­mok mély megforgatást, fe­­kál és istállótrágyázást nyert. A tangazdaságnak 1800 négyszögöl ez évi újtelepíté­sű szőlője is van. Gyönyörű. Érdekes módszerrel ültet­ték a vesszőket, mely újítás­nak tekinthető. A pajorku­kac elleni védekezés érde­kében agritoxos agyagpépbe mártogatták a vesszők végeit és körmös ültetővel igazítot­ták a homokba, majd vízzel szorították be. Ez a módszer remekül bevált. A szőlőtábla szélén gondo­zott gyümölcsös látható. Jo­­nathán, delicsesz és húsvéti rozmaring almafák karéja súlyosodik. Bőséges szüretet kívánva köszönünk el. Várkonyi István Az ország első elit-rekord tehene A Csongrád megyei Törzskönyvezési Felügyelőség Kiss Zoltán hódmezővásár­helyi tenyésztő »171-es Jámbor« nevű tehenét a Földművelésügyi Minisztériumba ►elit-rekord«-ra terjesztette fel. Jámbor 4 év alatt 41 980 liter tejet adott. Ebből 1490,6 kiló volt a tejzsír, ami 3,6 zsír százaléknak felel meg. Kiss Zoltán tehene az elmúlt négy év alatt négy egészséges borjút is ellett. A TEGI Törzskönyvezési Osztálya most értesítette a megyei törzskönyvezési felügyelőséget, hogy a »171-es Jámbor« nevű tehenet besorolta az »elit-rekord« törzs­könyvbe. Méltán lehet büszke erre a tehén gazdája, mert az országban ez az első »elit-rekord« tehén. Képünk a *171-es Jámbort« ábrázolja. Eszperantó kiállítás nyílt Vásárhelyen Szombaton este 6 órakor a vásárhelyi Petőfi Művelődé­si Ház előcsarnokában kiál­­lítás nyílt a vásárhelyi esz­­perantisták levelezési anya­­­gából és az eszperantó íro­­dalom dokumentumaiból. Farkas Ernő, a szegedi Rad­nóti Gimnázium tanára, a megyei eszperantó társulat titkárának megnyitó szavai után Halka László budapesti eszperantista irodalmár, műfordító méltatta a helyi eszperantisták jó munkáját, a mozgalom jelentőségét a békeharcban, önálló irodal­muk fejlettségét és elter­jedtségét. A kiállítás kicsi, de gaz­dag és változatos anyaga szépen mutatja a nagymúltú mozgalom igazi arcát: meg­értés és baráti együttműkö­dés a világ népei között. Szemléltető világtérkép mu­tatja a vásárhelyi eszperan­tisták nemzetközi kapcsola­tait, amelyek Djakartától New York-ig terjednek. A szebbnél szebb képeslapok sok-sok távoli ország üzene­tét hozták el. Jó szolgálatot tesz az eszperantó a külön­böző gyűjtőknek, amint ezt a kiállítás érdekes japán gyermekrajz-, gyufacímke- és színésznőkép-gyűjteménye mutatja. Szép példája a népek együttműködésének a »Pa­co« (Béke) című folyóirat, amelynek minden számát más-más ország eszperantis­­tái adják ki. Irodalmuk fejlettségét mu­tatja a kiállítás gazdag könyvanyaga. Több híres művet fordítottak már le eszperantóra, és az önálló eszperantó irodalomnak szin­tén sok alkotása kerül for­dításra, némelyik 10—12 nyelven is. Az értékes kiál­lítás ma még megtekinthető, reggel 7-től este 8 óráig. Mint már közöltük, eszpe­rantó nyelvtanfolyam is in­dul a Közgazdasági Techni­kumban, amelynek vezetője Halka László lesz. ­ Vízhasználati társulást kívánnak alakítani a fábián­­sebestyéni termelőszövetke­zetek és egyéni parasztok, hogy elejét vegyék a rizs­­termelést gátló vízhiánynak. Helyi adottságaiknak meg­felelően a Vízügyi Igazgató­ság javaslata alapján meg­állapítják, hol szükséges csa­tornaépítés, majd a közel­jövőben kidolgozzák meg­alakulásuk feltételét, az alapszabályt. — Helyesbítés. Vasárnapi keresztrejtvényünk rajzában az egyik fekete kocka rossz helyre került. Helyesen a rajz utolsó vízszintes sorá­ban balról 7 kocka marad üresen, majd a fekete kocka következik, amelytől jobbra szintén 7 kocka értendő üresnek. Fellendülőben a műszaki élet a Vásárhelyi Mérleggyárban­ ­ A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület nemrégiben megalakult szegedi csoport­jának 26 mérleggyári tagja van, és közülük hárman a csoport vezetésében is részt vesznek, név szerint: Nagy János, Czuczi János és Var­ga Sándor. Ezzel összefüg­gően a gyár 30 dolgozója nézte meg a közelmúltban Szegeden »Az ívhegesztés alapelemei« című filmet. A jövőben az egyesület tudo­mányos filmjeit Vásárhelyen vetítik, hogy minél többen megtekinthessék.­­ A korszerű ismeretek megszerzését szolgálja az, hogy bel- és külföldi szak­lapok és könyvek állnak a műszaki dolgozók rendelke­zésére. A főmérnök szobájá­ban levő könyvtárat a na­pokban máshová helyezik, hogy könnyebben hozzáfér­hető legyen. Tanulmány­­utakra is nyílik lehetőség, például 33 műszaki dolgozó — vannak köztük műhely­­munkások is — ismerkedik a különböző magyarországi gyárak technikai újdonsá­gaival. Ugyanakkor a me­gye más üzemeit is sorra­ Napjainkban az élet egy­re jobban megköveteli a mérnököktől és techniku­soktól, hogy gyarapítsák tudásukat, bővítsék isme­reteiket, és egyre több hasznos tapasztalatot sze­rezzenek. Ez a megállapí­tás a Vásárhelyi Mérleg­gyárral kapcsolatban is ér­vényes, ahol most a ter­melési feladatok erőteljes megoldása közben a mű­szaki élet fellendítéséről sem feledkeznek meg. Nagy István, a gyár megbízott főmérnöke az üzem mű­szaki gárdájának tovább­képzési lehetőségeiről az alábbiakat mondotta: járják majd a Mérleggyár műszaki gárdájának képvi­selői.­­ A műszakiak régi óhaja teljesül azzal, hogy szeptem­ber 8-án Budapesten a külső szerelők és a gyár mérnökei­nek részvételével megtár­gyalják a kooperációs tenni­valóikat, és ezzel lehetővé válik az, hogy a műszaki dolgozók a helyi körülmé­nyek közepette ismerjék meg a mérlegek beszerelését és működését. A Lengyel Mé­résügyi Hivatal és az illeté­kes magyar intézmény kö­zött létrejött megállapodás értelmében cserelátogatások­ra kerül sor, melynek során a két ország szakemberei kölcsönösen tudomást sze­reznek a mérleggyártás leg­újabb tapasztalatairól. A külföldi tanulmányútra a Mérleggyárból is jelölnek ki mérnököket és technikuso­kat. * — Nagy jelentőségű dolog az, hogy a Mérleggyár köz­reműködésével a Méréstech­nikai Központi Kutató La­boratórium nemrégiben be­mutatta az elektromos mér­leg kísérleti típusát és egy regisztráló berendezést. A kutató laboratórium és a gyár műszaki együttműkö­dése gyümölcsözően hat a gyártmányok fejlesztésére. Különösen akkor tűnik ez igaznak, hogyha figyelembe vesszük: a jelenben egyre sürgetőbb feladat a mérle­gek munkaigényességének fokozása az anyagigényes­séggel szemben.

Next