Csongrád Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

A kereskedelemnek is lépést kell tartania a fejlődéssel Megjegyzések a „Preszelekciós üzlet“ című cikkhez A Hírlap folyó ho 7-i szá­mában cikk jelent meg az­zal a hírrel kapcsolatban, hogy Hódmezővásárhelyen a közeljövőben preszelekciós boltokat kívánunk létesíteni. A cikk, mint ismeretes, el­marasztalta ezt a törekvé­sünket, megállapítván, hogy ha a bolti dolgozók kiküszö­bölnék az udvariasság a ve­vővel való foglalkozás, te­hát az »eladás művészete« terén meglévő hiányosságo­kat, »nem lenne szükség preszelekciós üzletekre«. Amellett, hogy a kereske­delem eladási munkájának hibáira utaló észrevételek­kel egyetértünk­, — azokat köszönettel vesszük konkrét esetekben —, rá kell mutat­nom, hogy a szóban lévő cikk nem valami szerencsés módon nyúlt hozzá ehhez a témáihoz. Ez pedig csak azért történhetett, mert a cikkíró, ezen a megyénkben eddig ismeretlen, új keres­kedelmi eladási formák cél­jával, lényegével nem került közelebbi ismeretségbe. Mindenekelőtt ismeretes, hogy napjainkban a techni­ka az élet minden területén rohamosan fejlődik. Hatása alól nem vonhatja ki magát a kereskedelem sem, igye­keznie kell a hagyományos formákon változtatni, és fejlődéssel lépést tartani. Ez az oka annak, hogy nap mint nap egyre többet ta­lálkozunk a kereskedelmet illetően olyan fogalmakkal, mint az önkiszolgáló bolt, fél-önkiszolgáló bolt, gyors­kiszolgáló bolt, preszelek­ciós­­önkiválasztó) bolt, kü­lönféle árusító automaták stb. Mi is hát az a preszelek­ciós bolt? — Miért szorgal­mazza ezek létesítését a Bel­kereskedelmi Minisztérium, ért vele egyet a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága, és egyengeti útját a megyei kereskedelmi osztály? A lényeg az, hogy első­sorban csökkenti a vásárlás­ra fordított időt, növeli a boltok áteresztő­képességét, ugyanakkor kulturáltabbá teszi a kiszolgálást, emeli a bolti munka termelékenysé­gét. Tehát olyan következ­ményekkel jár, melyek mind a vásárlók, mind a kereske­delmi dolgozók érdekét szol­gálják és a szocialista keres­kedelem fejlődésének irá­nyába hatnak. A belkereskedelmi minisz­ter elvtárs a múlt hónapban megtartott XI. országos bel­kereskedelmi tanácskozás al­kalmával előadásában rá­mutatott, hogy az eddigi ta­pasztalatok szerint az új el­adási formákat alkalmazó boltokban, a vevő 40 száza­lékkal fordít kevesebb időt a vásárlásra, a bolt forga­lom-lebonyolító képessége és termelékenysége hasonló mértékben emelkedik. Emel­lett az eladóknak is kényel­mesebb a munkájuk. Nem véletlen tehát, hogy a Szovjetunióban ez év már­ciusában már több mint 7000, Csehszlovákiában pe­dig ez év végére 680 külön­féle új kiszolgálási formá­ban működő boltot mond­hat magáénak a fogyasztó. De nem véletlen, hogy a nyugati, tőkés országok kis­kereskedelmében is ezekkel az új formákkal találkozik a szemlélő. Nálunk ez évben kezdett kibontakozni vidéki viszony­latban is az új formák bevezetése és bizony, megyénk ez ideig nem haladt együtt az orszá­gos átlaggal. Ezt a lemara­dást kívánjuk behozni, ta­pasztalatokat szerezni a cikkben említett preszelek­ciós boltok megvalósításá­val. Hogyan formálódnak át rövidesen mai képükről ezek a cikkben említett vásárhe­lyi boltok? A 43-as textilüzletben, a bolt nagyobb részében, a pultok helyére háromlépcsős árubemutató állványok ke­rülnek, úgyszintén a bolt közepére is, szigetszerűen. Ezeken nyer elhelyezést kü­lönböző módokon az árudá­ban lévő szinte valamennyi cikk bemutatás és kiválasz­tás végett, sorszámmal és egységárral ellátva. A vevő által kiválasztott árut — melyhez az eladók is segít­séget nyújtanak — azután a bolt hátsó részében lévő pultokon mérik le és csoma­golják. Egyébként az áruda jelenlegi áruállványai meg­maradnak, melyek az áru elhelyezésére szolgálnak to­vábbra is. A kirakat is át­alakításra kerül hátsó üveg­fallal úgy, hogy az üzlet az utcáról, mint egy nagy ki­rakat, betekinthető lesz. A 37-es cipőbolt esetében is azonos a cél, a kivitelezés viszont abban különbözik, hogy a bolt belsejében üve­gezett vitrinek lesznek elhe­lyezve, melyek eltakarják az egyáltalán nem gusztusos, dobozokkal teli áruállványo­kat. A vitrinekben bemuta­tásra kerül a bolt árukész­lete, amelyből kiválaszthat­ja a vevő a neki tetsző árut. Ez ideig naponta számtalan dobozt kellett leemelniök és visszahelyezniük az eladók­nak árubemutatás végett, és a kirakatban sem lehetett bemutatni az áruda készle­tének csak egy kisebb ré­szét. A kirakat hasonló mó­don lesz kiképezve a textil­boltéhoz. A teljesség kedvéért azt is megemlítem, hogy ugyan­csak célként tűztük ki Makón is egy háztartási-vegyi bolt fél­önkiszolgáló rendszerre való átállítását, mivel az árudát egyébként is fel kell újítani. Ebben az esetben a szakmát illetően úttörő szerepet ját­szunk, mert az országban ilyen bolt még nem műkö­­dik. Meggyőződésünk, hogy a vásárlók örülni fognak ezek­nek a boltoknak, mert egy­részt gyorsabban vásárol­hatnak, másrészt szívesen veszik, ha nagyobb befekte­tést igénylő vásárlásaikat — akár méteráruról, akár ci­pőről van szó — az eddi­gieknél nyugodtabban vé­gezhetik. Szívesen veszik majd bizonyára, hogy a bolti dolgozók, vagy egy má­sik vevő feltartása, vala­mint vételkényszer nélkül akár órák hosszat is válo­gathatnak. Deák Ferenc, a megyei tanács keres­kedelmi osztályának vezetője. 3 Ausztotápy­­ára együttlét kér viel­m­i b­lass baráttal Megáll az autó a hódme­zővásárhelyi városi tanács­háza előtt, s kilép a jármű ajtaján egy feketehajú férfi és mandulavágású szemeivel felénk mosolyog. Távolkelet gyermeke 6, 10 ezer kilo­méternyire van a hazája, de a szíve ugyanúgy dobog, mint a miénk. Odahaza pe­dagógus volt, itt pedig a hős vietnami nép budapesti nagykövetségén dolgozik kul­turális attasé beosztásban, hogy a két nép minél közelebb kerülhessen egymáshoz szív­ben, gondolatban, a közös eszmében. Ahogyan derűs arcát nézem, 32—33 évesnek becsülöm az életkorát, de kiderül róla, hogy már nagy­apa, s közel jár az ötvenedik évhez. Cap Ant­­iét a neve, s Hódmezővásárhelynek, Csongrád megyének és az egész magyar népnek igaz barátja. Nagyon szereti Hód­mezővásárhelyt, a vásárhe­lyi embereket. Már többször járt megyénkben, s mint mondja: mikor idejön, haza­érkezik. Testvéreihez. A másik elvtárs, aki utána kiszállt az autóból, szintén a vietnami nép fia. Quoc Hu­­ong-nak hívják, itt tanul Budapesten, s odahaza par­tizán volt. Szülei, testvérei mind meghaltak a felszaba­dító háborúban, de nem érzi magát társtalanul, egyedül, mert itt hazánkban is na­gyon sok igaz testvériére ta­lált Vass Imre elvtárs, a ta­nács v. b.-elnöke fogadja szobájában a kedves vendé­geket, akik a TIT és a Ha­zafias Népfront meghívására jöttek hozzánk »haza­«, láto­gatóba. Este hét órakor már a szikáncsi tanyaközpont is­kolájában vagyunk velük. Legalább 300 ember várta az érkezésünket. Meleg kézszo­rítások, néhány röpke szó, s a két vietnami elvtárs, va­lóban úgy érezzük, hogy­­haza érkezett, mintha itt születtek volna. Dr. Galambosi Józsefné, aki férjével, családjával kö­zel egy esztendőt töltött Vietnamban, a szikáncsiak­­nak elmondja kinttartózko­dásának élményeit, beszél a vietnami nép nagy hősiessé­géről, szabadságszeretetéről. S a jelenlévők meghatottan nézik a két vendéget, rajtuk keresztül csodálván az egész hős Vietnamot. Az élménybeszámoló után k­ét elvtárs szól a szikán­­csiakhoz, majd Quoc Huong kedveskedik a vendéglátó »házigazdáknak«. Magyar népdalokat értekel magyar­nyelven és bemutat néhány vietnami népdalt is. Hatal­mas sikere van gyönyörű hangjának. Felzúg a tapsor­kán. Újabb dalt kérnek, hogy énekeljen, s ő kedvesen eleget tesz a kívánságnak. Az ünnepi est után közös vacsora van az egyik tante­remben a vendégek tisztele­tére, s ürítjük poharainkat a magyar—vietnami nép testvéri barátságára. A következő napon a csongrádi szüretet tekintik meg vietnami barátaink, majd az esti órákban Kis­­kundorozsmára kísérjük el őket, hogy találkozhassanak a pamutszövő dolgozóival, majd a moziban a község la­kosságával. Ennek a napnak is emlékezetes marad szá­momra minden perce, mert igaz barátokkal együtt len­ni, velük örülni, lelkesedni, beszélni a jövőről, csodálato­san nagyszerű dolog. (v. gy.) Október 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a HAZAFIAS NÉPFRONT Szeged városi bizottsága a Klauzál téren választási nagygyűlést rendez Előadó: APRÓ ANTAL elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyet­tese, a Csongrád megyei képviselőjelöltek listavezetője. A nagygyűlésre minden választópolgárt szeretettel hív és vár a NÉPFRONT. Szombat, 1958. október 18. A NÉP JELÖLTJEI A gyermek senkiben sem bízik annyira, mint az édes­anyjában. A felnőtt ember legalább ennyire bízik az orvosban, akihez betegség esetén gyógyító orvosságért, tanácsért fordul. S az olyan orvost, aki nemcsak a beteg­ség esetén törődik az ember­rel, hanem máskor is, még nagyobb tisztelet övezi és ez nagy erőt ad számára. Az igazi orvos, a köztisztelet­ben álló orvos egészen a társadalomé, s bár szinte nincs sem éjjele, sem nap­pala, mégis derűs szívvel fá­radozik. Fűti, hajtja a leg­nagyobb erő, az emberszere­tet. Csongrádon ilyen ember­nek ismerik dr. Kádár Lász­lót. Nem mondanak róla so­kat az emberek, csupán né­hány szót: népszerű, jó or­vos, jó ember. Nemcsak a városiakon segít, amikor kell, hanem előszerettel lá­togatja a tanyai népet, a termelőszövetkezeteket is. Egészen bizonyos, hogy dr. Kádár Lászlót ezért jelölték a városi tanácsba 1950-ben, majd 54-ben és most is 8 évi jó munka után. "Nem lehet minden peda­gógus városban, a falusi gyerekeket is tanítani kell«. Ennél helyesebb célt aligha tűzhet maga elé falun élő pedagógus. Bánfi Mihályné tömörkényi nevelő a mun­kásosztályt képviseli. "Mun­kásfiatal voltam« — mondja komoly hangon a fiatal pe­dagógus, majd hozzáteszi — »azt tudtam, hogy a munká­soknak és a dolgozó parasz­toknak össze kell fogniok. Szerintem ez azt jelenti, hogy tanuljunk és menjünk ki a földek emberei közé, segítsünk városiassá formál­ni a falusi életet.« Ennyit mond s barátsá­gosan mosolyogva elköszön a megyei tanácstagjelölt, a tanácsház nagytermében ugyanis várják az emberek, előadást tart számukra. Szívvel beszél a szocializ­musról, amely 14 év alatt szebb ruhába öltöztette, de­rűsebbé formálta Tömör­kényen is az utcákat és az embereket. A Petőfi Tsz Székkutason az új falusi élet képviselője. Erősödésének egyik forrása az egyéniekkel kialakult jó kapcsolatában van. Juhász N. János elnök igazi ková­­csolója ennek a kapcsolat­nak, az a célja, hogy az el­lenforradalom által megté­vesztett és a tsz-ből emiatt kilépett dolgozók, főként a középparasztok, visszatér­jenek a közös élet útjára. Ezt a célt növelő szóval, a szövetkezeti eredmények népszerűsítésével és oly mó­don igyekszik elérni a Pető­fi tagsága, hogy vetőmag­gal, géppel segíti az egyéni­leg gazdálkodókat. Ennek eredménye az, hogy az egyé­niek növekvő érdeklődéssel szemlélik a szövetkezetet és legutóbb is kilencen jelen­tették be belépési szándéku­kat. A szövetkezetről beszél­tünk, de azért, mert az ered­ményeket a Petőfi Tsz kol­lektívája Juhász N. János kommunista­ elnök vezetésé­vel érte el. Juhász elvtárs­ban jó vezetőt ismertek meg a székkutasiak, ezért jelöl­ték a járási tanácsba. el lengyel-szovjet és a bolgár-szovjet baráti társaságok főtitkárai Vásárhelyen „Egy úton haladunk a szocializmus megvalósulása felé“ Mint már pénteki szá­munkban írtuk, az MSZBT megyei titkársága vendége­ként egy napig Hódmezővá­sárhelyen tartózkodott Ed­­warda Orlowska, a Len­gyel—Szovjet Baráti Társa­ság főtitkára, Mihail Manev, a Bolgár—Szovjet Baráti Társaság főtitkára és Wla­­diszlaw Strzelecki, az LSZ­­BT lódzi vajdasági társaság titkára. A délutáni órákban sorra kerülő baráti beszél­getéseken a küldöttségek tagjai és az MSZBT megyei és városi vezetői elmondot­ták tapasztalataikat a tár­saságok eddigi munkájával, ténykedésével kapcsolatban. Különösen az iránt érdek­lődtek kedves vendégeink, hogyan ismerteti az MSZ­BT a Szovjetunió életét, a szovjet technika fejlő­dését és fölényét. Ezzel kapcsolatban Nagy Jó­zsef elvtárs, az MSZBT megyei titkára elmondotta, hogy az elmúlt évben 15 aktíva járt a Szovjetunió­ban és eddig 100 élménybe­számolót tartottak. A to­vábbiakban arról szólott, hogy vándorkiállításokat szerveznek, melyeknek cél­ja, hogy megyénk dolgozói még alaposabban — fény­képeken, festményeken ke­resztül is — tájékozódjanak a Szovjetunió mindennapos életéről, eredményéről. Orlowska elvtársnő — mivel szó esett a mezőgaz­daság szocialista átszerve­zéséről is — elmondotta, hogy Lengyelországban a tanácsok mezőgazdasági osztályainak dolgozói állan­dó kapcsolatot tartanak a termelőszövetkezetekkel. Ezek az elvtársak — mondotta — rendszeresen tájékoztat­ják a mezőgazdaság dol­gozóit, segítik őket az agrotechnika helyes al­kalmazásánál. A baráti társaságok szerve­zésében a mezőgazdasági osztályok tagjai gyakran, filmvetítésekkel egybekö­tött előadásokat tartanak. A Bolgár—Szovjet Baráti Társaság főtitkára Manev elvtárs megjegyezte, kevés szó esett az ifjúsági és a honvédelmi sportszövetség­gel való szoros együttmű­ködésről.­­— Nálunk Bulgá­riában — mondotta — ezt tartjuk egyik legfontosabb feladatunknak. Majd rész­letesen ismertette, hogyan működnek a baráti körök, milyen formában és mód­szerrel méltatják a Szovjet­uniónak a gazdaság, a tu­domány és a művészet te­rén elért eredményeit. — A legszívélyesebb üd­vözletünket küldjük me­gyéjük dolgos népének — mondotta búcsúzóul Or­lowska elvtársnő. — Nagyon örülünk, hogy pártjuk, a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével sikerrel gyógyították be az ellenfor­radalom által okozott se­beket. Hasonló sebeket ne­künk is okoztak ellensé­geink, de a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok dolgozói rajtunk is se­gítettek és ma már megerő­södve, egy úton haladunk a kitűzött célunk, a szocializ­mus megvalósulása felé. Manev elvtárs több száz­ezer bolgár—szovjet baráti társasági tag üdvözletét tol­mácsolta, majd így folytat­ta: — Láttam milyen seré­nyen és fáradhatatlanul dol­gozik népük a szocializ­mus építésén. Ez közös vo­nás népünkben. Mindazokat, amelyeket itt láttam Önök­nél, átadom a bolgár nép­nek. Köszönöm szíves fogad­tatásukat és további sike­rek elérését kívánom. Ma Szentesen operettest, holnap Csongrádon a Subavásár A Petőfi Művelődési Ház előadásai a megyében Az őszi népművelési évad megindulásával a vásárhelyi Petőfi Művelődési Ház Népi Együttese és szimfonikus zenekara ismét sorba járja a megye művelődési házait. Bizonyára sokan emlékeznek olvasóink közül a nagy si­kert aratott magyar opera- és balettestre, a vásárhe­lyen bemutatott francia ope­raestre. Ennek a zeneiro­dalmi sorozatnak a folytatá­saként mutatja be ma Szen­tesen az operettirodalom legszebb alkotásait a zene­kar. A műsorban Strauss Cigánybáró, Jacobi Leány­vásár, Lehár Mosoly orszá­ga, Kálmán Csárdáskirály­nő című operettjeinek leg­szebb melódiái kerülnek be­mutatásra. Az est sikerét még két kitűnő énekes biztosít­ja. A legszebb szólókat és kettősöket Iván Margit, a Szegedi Nemzeti Színház énekese és az országos nevű, rádióból közismert Szabó Miklós énekli. Az összekötő szöveget dr. Dömötör János mondja el. A műsort leg­közelebb november 13-án Csongrádon ismétlik meg. Holnap, vasárnap este 1 órakor Csongrádon pedig a népi együttes fog bemutat­kozni a budapesti műsorá­val. Annak idején tájékoz­tattuk olvasóinkat, milyen nagy sikert aratott az együt­tes a budapesti közönség előtt. Ezt a műsorát mutat­ja be holnap Csongrádon, november 9-én Mártélyon az új művelődési otthon avatá­sán, november 16-án pedig Makón. A 70 tagú együttes egész estét betöltő műsora minden bizonnyal nagy si­kert arat megyénkben is. A műsor két részből áll. Első részben az együttes reper­toárjából 4 táncszámot mu­tat be és a zenekar úgy­szintén. A második részben pedig a Subavásár című tánc­játék kerül bemutatásra. Az együttes november 6- án Hódmezővásárhelyen is­mét új műsorral mutatkozik be.

Next