Csongrád Megyei Hirlap, 1958. november (3. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-11 / 266. szám

N. Sz. Hruscsov és V. Gomulka beszélt a hétfő délutáni moszkvai nagygyűlésen útja lenne. Ezt meg kell ér­teniük mindazoknak, akik felelősek Nyugat-Németor­­szág politikájáért, akik az új háború kirobbantására törekednek. — Mi nem akarunk sem­miféle háborús konflik­tust — jelentette ki a gyű­lés résztvevőinek tapsa kö­zepette Hruscsov hangsú­lyozva: a Szovjetunió és a szocialista országok min­dent megtesznek, hogy el­hárítsák ezt a súlyos ve­szélyt.­­ A szovjet kormányfő a továbbiakban azzal fog­lalkozott, hogy Nyugat-Né­­metország a hírek szerint javaslatot akar terjeszteni a négyhatalom elé — hívja­nak össze tanácskozást Né­metország egyesítésére. — Semmiféle hatalomnak nincs joga azonban arra, hogy beavatkozzék a német nép és a Német Demokrati­kus Köztársaság belügyeibe — mondotta. A német kérdés megoldá­sához vezető egyetlen út a két meglévő német állam közeledésének, a közvetlen tárgyalásoknak az útja kizá­rólag a német nép belügye. Más a kérdés a német béke­­szerződés aláírásával. A Szovjetunió véleménye sze­rint ez a lépés elősegítheti a német kérdés megoldását. Hruscsov emlékeztetett, hogy 1945-ben a fasizmuson győzelmet aratott hatalmak a potsdami egyezményben fontos kötelezettségeket vál­laltak. Ezek a kötelezettsé­gek előírták többek között azt, hogy egész Németország területén akadályozzák meg a fasizmus, a militarizmus újjáéledését, tiltsák meg a fasiszta, militarista háborús propagandát, kövessenek el mindent a közélet megtisz­tításáért, akadályozzák meg azoknak a kartelleknek, trösztöknek, monopóliumok­nak újjáéledését, amelyek annak idején uralomra jut­tatták Hitlert és mindvégig támogatták és segítették po­litikáját. 13 évvel a potsdami szer­ződés után más és más kép tárul elénk Németország két részében — állapította meg Hruscsov, rámutatva, hogy a Szovjetunió becsülettel telje­sítette a potsdami egyez­ményből ráháruló köteles­ségét. A nyugati hatalmak azonban bevonták Nyugat- Németországot az agresszív Északatlanti Szerződésbe, amelynek nyílt támadó je­lege van, s nemcsak tűri, ha­nem segíti Nyugat-Németor­szág militarizálását, a had­­sereg újjászervezését, új fegyverekkel történő felsze­relését. Ezt a támadó had­sereget egykori hitlerista tá­bornokok revansiszta, na­cionalista szellemben készí­tik elő új háborúra, a Ke­let felé irányuló előretörésre. Legújabban a nyugati ha­talmak segítő kezet nyújta­nak abban is, hogy a nyu­gatnémet hadsereget atom- és rakétafegyverekkel szerel­jék fel. Nyugat-Németor­­szágban újjáéledtek a mo­nopóliumok és az ország ma már vezető helyet foglal el Nyugat-Európa gazdasági életében. A gazdasági ered­ményeket a Német Szövet-­­­ségi Köztársaságban csak­nem teljesen a militarista, revansiszta politika szolgála­tába állítják. Hruscsov emlékeztetett a potsdami egyezménynek ar­ra a pontjára, amely szabá-­­ lyozza Berlin státusát. Meg­állapította: ez az egyetlen pont, amelynek megtartásához a nyugati hatalmak ragasz­kodnak, mert ez az ő érde­keiket szolgálja. Nyugat­ : Berlin ma valóságos állam : az államban, idegen test a­­ Hruscsov ezután méltatta a Lengyel Népköztársaság békés politikájának eredmé­nyeit, az európai atommen­a nyugatnémet militarista körök gátolták meg. A né­met militarizmus ma veszé­lyesebb, mint valaha. A nyu­gatnémet revansiszta körök nyíltan területi igényekkel lépnek fel, elsősorban Len­gyelországgal és Csehszlo­vákiával szemben. Nem is­merik f­el az Odera—Neisse­­határt. A Szovjetunió ezt nem hagyhatja figyelmen kí­vül. A szovjet kormány szá­­­mára az Odera—Neisse-ha­­tár békehatár. Német Demokratikus Köz­társaságban, amelyet hídfőül használnak fel az NDK, Len­gyelország, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor el­len irányuló aknamunkához. Ezt a helyzetet nem lehet tovább tűrni — állapította meg Hruscsov, majd hang­súlyozta: a nyugatnémet re­­vansiszták Berlint, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság fővárosát akarják fel­használni az NDK elleni ak­ciókban. Hruscsov ezután hangsúlyozta: mivel a nyu­gati hatalmak nem tartot­ták meg a potsdami egyez­ményből rájuk háruló köte­lezettségeket, a Szovjetunió szükségesnek látja az egyez­mény felülvizsgálatát, illet­ve a Berlinre vonatkozó megállapodás revideálását. A Szovjetunió Berlinnel kap­csolatos valamennyi még meglévő jogát a Német De­mokratikus Köztársaság ha­tóságainak adja át. S ha a nyugati hatalmak valamit óhajtanak Berlinnel kapcso­latban, közvetlenül az NDK hatóságaihoz kell fordul­­niok. — A Szovjetunió nem fe­ledkezik meg arról, hogy az NDK szövetségese, s hogy a varsói szerződésből származó minden kötelezettségének to­vábbra is híven eleget kíván tenni. A Német Demokra­tikus Köztársaság elleni ag­resszív imperialista támadást a Szovjetunió úgy tekinti, mint a saját maga, vagy a szocialista tábor ellen irá­nyuló támadást — jelentette ki a gyűlés résztvevőinek lelkes tapsa közepette Hrus­csov. Nyugat-Németország kor­mányának politikáját ele­mezve hangsúlyozta: a nyu­gatnémet kormány olyan színben akarja feltüntetni a jelenlegi helyzetet, hogy a szovjet—nyugatnémet vi­szony megjavítása a Szovjet­uniótól függ. E »»javulás« fel­tétele az lenne, hogy a Szov­jetunió szüntesse meg az NDK támogatását, sőt igye­kezzék azt olyan irányba te­relni, amely megfelelő lenne a nyugatnémet vezető körök­nek. Erről szó sem lehet — állapította meg Hruscsov, hangsúlyozva: ha a nyugat­német vezető körök valóban jó viszonyt akarnak az NSZK és a Szovjetunió kö­zött, akkor fel kell hagyniuk ezzel a követeléssel. tes övezet kialakítására vo­natkozó lengyel javaslatot és egyúttal rámutatott: a javaslat megvalósítását »♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦♦♦«♦«·#♦♦#♦♦♦# A szocialista országok, a kommunista mozgalom egy­ségének megszilárdításában jelentős állomás volt az egy évvel ezelőtt Moszkvában megtartott tanácskozás, amelynek nagy fontosságú dokumentumai az egész vi­lágpolitikában éreztették ha­tásukat.­­ A múlt év legfontosabb jelensége éppen a­z, hogy megerősödött a szocialista országok, a kommunista mozgalom egysége. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára bizonyságul megemlítette, hogy a kom­munista és munkáspártok egységesen szálltak szembe Ezt követően a jelenlévők lelkes tapsa közepette Go­mulka emelkedett szólásra. A Lengyel Népköztársa­ság küldöttségének látogatá­sa elérte célját, s a lengyel és a szovjet nép testvéri, ba­ráti kapcsolatai ma erőseb­bek, mint bármikor — mon­dotta Gomulka. Gomulka részletesen mél­tatta a lengyel—szovjet kap­csolatok jelentőségét, s azt, hogy Lengyelország ma a szocialista tábor tagja, hang­súlyozta: ez a tény az egész ország életében érezteti ál­dásos hatását. Részletesen szólt a lengyel népgazdaság eredményeiről és a soron lévő feladatokról. Beszéde további részében a Lengyel Egyesült Munkás­párt fejlődésével foglalko­zott. Méltatta a párt VIII. kongresszusának jelentősé­gét. — A kongresszus után megnőtt a párt befolyása a tömegekre, megnőtt a veze­tő szerepe. A párt követke­zetesen harcol a revizioniz­mus ellen. Napjainkban a revizionizmus jelenti a fő veszélyt, mert aláássa a pro­letárdiktatúra elvét a párt­vezető szerepét, a kommu­nista pártok és a szocialista tábor egységét — hangsú­lyozta Gomulka, majd meg­állapította: — a LEMP ugyanakkor harcol a dog­mati­zm­us ellen, amely szin­tén veszélyezteti a szocialis­ta építés programját és a párt vezetését. A fő veszélyt azonban a lengyel kommu­nisták a revizionista jelensé­gekben látják. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt az első pilanattól bírálta a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének prog­ramját. A párt két vezetőjét Jugoszláviába küldték, hogy baráti vita során próbálják megismertetni a lengyel kommunisták álláspontját a programtervezetről, s meg­győzzék a JKSZ vezetőit. Hruscsov röviden foglalko­zott a nemzetközi helyzet más vonatkozásaival, első­sorban az iráni kormánynak átadott szovjet jegyzékkel. Beszéde további részében a szocialista táborral foglal­kozott. Megállapította: e tá­bor erőforrása az egység és a szilárdság. Ezért az impe­rialisták mindent elkövet­nek az egység megbontásá­ra, a kommunista pártok be­folyásának csökkentésére, a mai revizionizmussal, mely a JKSZ programjában feje­ződött ki a legteljesebben. Hruscsov ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta Wladislaw Gomulka több kijelentésének nagy fontosságát. Gomulka megállapította: a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetősége elkülöníti Jugo­szláviát a szocialista orszá­gok együttműködésétől, s ez­zel kárt okoz a nemzetközi munkásmozgalomnak, továb­bá, hogy a JKSZ vezetőinek álláspontja objektíve előse­gíti a nemzetközi reakció tö­rekvéseit. Teljesen osztozunk a jugo­szláv revizionizmusnak a,­hogy a program revizionista nézeteket tartalmaz. A JKSZ vezetői azonban kitar­tottak saját álláspontjuk mellett, nem hallgattak sem a lengyel kommunisták, sem más országok kommunistái­nak figyelmeztető szavára. A kommunista pártok elő­zőleg mindent megtettek, hogy megjavítsák kapcsola­taikat a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségével. Azt hitték, semmi akadálya nincs annak, hogy a JKSZ visszatérjen a kommunista és munkáspártok testvéri családjába. Ha a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége most továbbra is elszigeteli magát a kommunista és munkáspártok családjától, továbbra is fenntartja revi­zionista álláspontját, ezért a felelősség kizárólag a JKSZ-t terheli — állapítot­ta meg Gomulka. A kommunista és mun­káspártok annak idején so­kat tettek a viszony megja­vításáért, mert ez nem kis részben az ő hibájukból romlott meg, a jelenlegi helyzetért azonban kizáró­lag a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségét terheli a felelősség. Gomulka méltatta a kom­munista és munkáspártok múlt évi moszkvai deklará­ciójának és manifesztálsá­nak nagy jelentőségét, majd hangsúlyozta: a Jugoszláv Kommunisták­­ Szövetségé­nek programja, a párt po­litikája, meggyőző erővel mutatta meg, hogy a JESZ mind az elmélet, mind pe­dig a gyakorlat terén a re­vizionizmus útjára lépett. A Lengyel Egyesült Mun­káspárt harcol a revizionis­ta nézetek ellen és a párt­tagok sokmilliós tábora el­ítéli ezeket a nézeteket — mondotta, majd a reményé­nek adott kifejezést, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége szakít a revizio­nista nézetekkel, s vissza­tér a kommunista és a­­munkáspártok nagy család­jába. A kezdeményező lépé­seket azonban most már feltétlenül a jugoszláv kom­munistáknak kell megtenni­ük. A továbbiakban Gomulka a nemzetközi helyzettel fog­lalkozott, s részletesen ki­tért Nyugat-Németország politikájára. Rámutatott, hogy Nyugat-Németország­­ban a revansiszta kampány elsősorban Lengyelország ellen irányul, s ezt a kam­pányt számos hivatalos sze­mélyiség is támogatja. Az Adenauer-kormány egyre nyíltabban foglal el revan­­siszta-militarista álláspon­tot. Lengyelország ebben a politikában súlyos veszélye­ket lát. Ezért osztja a Szovjetunió álláspontját a német kérdésben. Gomulka a jelenlevők­ban az értékelésében, ame­lyet Gomulka elvtárs mon­dott róla — mondotta Hrus­csov. Sajnos, a jugoszláv veze­tők a munkásosztály állás­pontjáról lecsúsznak a mun­kásosztály ellenségeinek ál­láspontjára — hangoztatta az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára. — Ezért pártvonalon aligha számítha­tunk kölcsönös megértésre a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségével való kapcsolata­inkban, bár erre vonatkozó reményeinket nem szeretnék elveszíteni. Állami vonalon arra tö­rekszünk, hogy barátságos kapcsolatokat fejlesszünk ki Jugoszláviával — mondotta Hruscsov —, s elégedetten ál­lapította meg, hogy a Szov­jetunió és Jugoszlávia állás­pontja a nemzetközi küzdő­téren sok fontos kérdésben gyakorta egyezik. Hruscsov beszéde végén azokról a lelkesítő távlatok­ról szólt, amelyeket a szov­jet nép a XXI pártkongresz­­szuson megvitatásra kerülő hétéves tervben tár fel, majd sok sikert kívánt a Lengyel Népköztársaságnak, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt­nak a szocializmus építésé­ben. nagy tapsa közepette jelen­tette be: a lengyel küldött­ség teljesen helyesli és tá­mogatja a Szovjetunió állás­pontját a potsdami egyez­mény felülvizsgálásáról. Beszéde további részében a nyugatnémet helyzettel foglalkozva, Gomulka elíté­lően szólt arról, hogy a Német Szövetségi Köztár­saságban a szociáldemokra­ta párt mind nyíltabban kapcsolódik be a hivatalos politikába, mind nyíltabban támogatja a revizionizmust, a militarizmus újjáéledését Adenauer oldalán. Ade­nauer kormánya megakadá­­lyozta az atommentes öve­zet megteremtésére vonat­kozó lengyel javaslat meg­valósítását, útját állja Né­metország egyesítésének, sőt új háborút igyekszik elő­készíteni. Gomulka éles szavakkal bélyegezte meg ennek a politikának alapve­tő vonásait, s megállapítot­ta: Adenauer, von Brentano és a többiek már teljesen elfeledkeztek a fasiszta­ Né­metország bűneiről, s arról, milyen árat fizetett ezért a német nép. Különösen éle­sen ítélte el a Nyugat-Né­­metországban terjesztett lengyelellenes propagandát. A lengyel—nyugatnémet kapcsolatokról szólva rámu­tatott: amennyiben Ade­nauer kormánya feltételek­hez szabja a kapcsolatok megjavítását, nincs lehető­ség erre, s a lengyel kor­mány ilyen körülmények között nem is tartja szük­ségesnek Lengyelország és Nyugat-Németország kap­csolatainak a megváltozta­tását. Gomulka hangsúlyozta: Lengyelország politikáját a szocialista tábor fennállá­sára, hatalmára, a Szovjet­unióval és a többi szocialis­ta országokkal létrejött testvéri barátságra alapozza. A Lengyel Egyesült Munkáspárt elnöke végül szeretettel meghívta Hrus­­csovot, Vorosilovot és a Szovjetunió más vezetőit lengyelországi látogatásra. A nagygyűlés végén a 15 000 főnyi közönség lel­kes ünneplésben részesítette a Lengyel Népköztársaság­­küldöttségének tagjait. A potsdami megállapodást csak a Szovjetunió tartotta be Az Oc­era—Neisse-határ: békehatár A mai revizionizmus a IKSZ programjában fejeződik ki a leg­teljesebben Wladyslaw Gomulka beszéde (Világi(fuiáqi nap. November 10-én, hétfőn volt 13 éve an­nak, hogy 1945 őszén, nem sokkal a má­sodik világháború befejezése után, Lon­donban megalakult a Demokratikus If­júsági Világszövetség. Azóta ezt a napot — november 10-ét — minden évben meg­ünnepeljük és új világifjúsági nap­­nak ne­vezzük. A 13 évvel ezelőtt alakult DIVSZ védi a világ ifjúságának jogait és érdekeit, har­col az új világháború kirobbantása ellen, a fiatalok közötti együttműködésért és ba­rátságért. Az ifjúsági világszövetség évről évre bővül és egyre több ifjúsági szerve­zetet egyesít tagjai sorában. Az idén kü­lönösen fokozta harcát a gyarmatosítás ellen. Áprilisban, a bandungi konferencia évfordulóján nagy akciót kezdeményeztek szerte a világon a nemzeti ifjúsági szer­vezetek a gyarmati fiatalok megsegíté­sére. Növelték a szolidaritási­­alapot, amelyből anyagi támogatást nyújtottak a nehéz helyzetben küzdő gyarmati fiatalok számára. Magyarország sem maradt ki eb­ből a nemes versenyből, mert a budapesti egyetemen ösztöndíjat létesítettek ázsiai és afrikai diákok számára. Megalakulásának 13. évfordulóján to­vább növekszik- a DIVSZ tekintélye. Az ifjúsági világszövetség hatása már olyan ifjúsági rétegekre is kiterjed, amelyek semmiféle nemzetközi ifjúsági szervezet­hez nem tartoznak. Ilyen például sok af­rikai és ázsiai ifjúsági szervezet. A jövőre Bécsben megrendezésre kerülő VII. VIT — amelyre eddig 17 ezer kül­földi fiatalt hívtak meg — tovább növeli a DÍVSZ tekintélyét és máris újabb len­­­­dületet ad az ifjúság nemzetközi együtt­működéséért, a béke megvédéséért indí­tott mozgalomnak. – Kedd, 1958. november 11. Megkezdődött a váratlan támadás megelőzéséről tanácskozó értekezlet Genfben Kuznyecov: a Szovjetunió megtette az első lépést Genfben hétfőn délben megnyílt a váratlan táma­dás megelőzésének problé­májával foglalkozó, keleti­nyugati szakértői értekezlet. Az értekezleten a varsói szerződés országai részéről a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, és Albánia, a NATO részéről az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, Kanada és Olaszország kép­viselői vesznek részt. A megnyitó ülés körülbe­lül egy óra hosszat tartott A következő ülésre ma, ma­gyarországi időszámítás sze­rint délelőtt 10 óra 30 perc­kor kerül sor és azon Wil­liam Forster, az amerikai küldöttség vezetője elnököl. Az értekezlet zárt ajtó mö­gött folytatja munkáját és az egyes küldöttségek ve­zetői felváltva elnökölnek . A hétfői ülésen megnyitó­­beszédet az amerikai kül­döttség vezetője mondott. Hangoztatta, hogy vélemé­nye szerint az értekezlet fel­adata­­tárgyilagos és tudo­mányos formában megvizs­gálni azokat a technikai té­nyeket, amelyek jelentősek a váratlan támadás megelő­zésének problémája szem­pontjából.­ Felszólalt az értekezlet megnyitó ülésén Kuznyecov külügyminiszterhelyettes, a szovjet küldöttség vezetője is és rámutatott: a jelenlegi nemzetközi helyzet egyet­len lehetséges megoldása a nukleáris fegyverek teljes betiltása, az összes nukle­áris fegyverkészletek elpusz­títása, a külföldi katonai támaszpontok felszámolása és az összes fegyveres erők ál­talános csökkentése. _ A váratlan támadás prob­lémája — folytatta a szovjet küldött — annak következté­ben merült fel, hogy bizo­nyos államok »az erő hely­zetének politikáját« folytat­ják. Ez vezetett a fegyvere­kezési hajszához. A váratlan támadás prob­lémája lényegében egy újabb háború kirobbantásának prob­lémája — hangsúlyozta Kuz­nyecov. — Egy ilyen háború sokkal nagyobb pusztítást zúdítana a világra, mint a második világháború és tel­jes megsemmisítéssel járna. Minden nép számára a leg­jelentősebb kérdés a háború megakadályozása. Valameny­­nyi kormány kötelessége, hogy megakadályozza a tö­megpusztítást és ennek ér­dekében elejét vegye a vá­ratlan támadásnak. Kuznyecov rámutatott: a Szovjetunió megtette a kez­deményező lépést, amikor ennek az­­ értekezletnek az összehívását javasolta. Minden tőlünk telhetőt el­követünk, hogy az értekez­let — a korábbi leszerelési értekezletek kudarca ellené­re — eredményes legyen — jelentette ki végül Kuznye­cov. Az Osztrák Kommunista Párt jubileumi ünnepsége Linzben Linz (TASZSZ). Szomba­ton Linzben ünnepi gyűlé­sen emlékezett meg az Oszt­rák Kommunista Párt felső­­ausztriai szervezete a párt megalakulásának 40. évfor­dulójáról. Az­­ ünnepségen felszólalt N. M. Svernyik, az SZKP Központi Bizottsá­ga elnökségének tagja. A Szovjetunió Kommunista Pártja nevében üdvözölte az osztrák kommunistákat. A hallgatóság viharos tapssal fogadta Svernyik szavait a Szovjetunió újabb kimagasló eredményeiről. Nagy beszé­det mondott J. Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt elnöke is. Ezután Svernyik átnyúj­totta a szovjet testvérpárt ajándékát, az első szputnyik modelljét.

Next