Csongrád Megyei Hirlap, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

Kedd, 1958. december 8. 2 NAPLÓ ■lilUilHlllillHljillillliiiíiiiltliljHIiiliiilUII'ÜLlilUlllilllllllitUllllllillilllllli Valamikor, nem is olyan régen, az írók és a költők (még régebben a regösök és a lantosok) »régi dicsőségé­ről­» sóhajtoztak, amire bizonyára megvolt az okuk, mert szabadulni akartak attól az átkos jelentől, mely reájuk és az általuk szeretett népre nehezedett. Tehát ahogy tudták, úgy ébresztgették a népet, hogy szükség esetén »talpon" legyen. Ma ennek fordítottja áll. A mi népünk múltjáról nem mondhatunk semmi szépet, semmi jót, ha­csak azt meg nem említjük — persze szégyenkezve —, hogy volt itt egy »kegyelmes, méltóságos, úri Magyaror­szág», ahol »alázatosan» kellett viselkedni. Mi több: olyan címkórság nyomta a levegőt, amelyik nemcsak a tüdőt sorvasztotta, de a dolgozók hátát is meggörbítette időnap előtt. Miért említem mindezt? Csak annál az egyszerű ok­nál fogva, mert az utóbbi időben sokan orrfintorral ve­szik, ha a múlt hibáit hánytorgatják. Persze, csak azok, akik dédelgetett, dajkált alakjai voltak annak a rendszer­nek, amelyet visszasóvárognak, s amelynek bűnét, hibáit nem ismerik el. Dehát hasztalan ma már minden alaptalan acsarko­­dásuk: az igazság igazság marad. És senki fia nem vál­toztathat azon az íratlan törvényen, mely szerint a múlt mindig a mindenkori jelen iskolája, s aki ebből nem ta­nul,­­ elbukik. Amikor a múlt hibáit, bűneit kiteregetjük, ez a je­len minél jobb, minél szebb kialakításáért történik. És nem azért, hogy a penésztől szellőztessük. De takargatni­­valónk sincs, mert hiszen nem szégyen, hogy — évszáza­dokon át — elnyomottak voltunk. Csaknem minden em­beröltő felmutat történelmünkben egy-egy szabadságvágy­tól fűtött felkelést, de hol az egyik, hol a másik »jószom­széddal« elnyomták a nép igazságát. Aztán hazaárulók is akadtak bőven, amit úri nyelven »felséghűségnek» titu­láltak. És az ország, vagyonát, a földet osztogatták ezért a hűségért. Így alakult ki az áldatlan, átkos rendszer, mely egyiknek-másiknak több ezer holddal mérte a ter­mőföldet, s milliókkal pedig dolgoztatott a »kegyelmes»­­birtokon. Hát igazság volt ez? Hát fájhat ennek az igaz­ságtalanságnak az emlegetése? Nem fájhat jobban, mint annak a proletárnak, fájt, akinek se hajléka, se egy kapa­vágás krumpliföld nem jutott az ezerholdas birtokok mellett. Végül honnan, miként tudná meg a mai nemzedék, hogy nem az a világ van ma, amit elődei éltek, csordul­tig telített szenvedéssel, ha nem emlegetnénk a múltat, ha nem teregetnénk ki a múlt bűneit és hibáit? Csak ki vele, bátran, hadd okuljanak, akik nem ismerték. Mert akinek nem inge, nem veszi­­magára. —los Némelyek már szinte sportszerűen űzik a gyalogjár­dán való kerékpározást Csongrádon — felelőtlenül kari­­kázva le és fel. Megtörténik számos esetben, hogy még ők csenget­nek le gyalogost a járda szélére, hogy lóhalálában elsu­hanjanak a széles aszfalton,­­ mintha az legalábbis ver­senypálya lenne. S ha ilyenkor a járókelő méltatlanko­dik, még a kerékpárosnak áll feljebb. Nemegyszer sértő szavakkal illeti a figyelmeztetőt. Ezek az emberek sajnálatosan nagy tévedésben élnek. Ugyanis elfelejtik, hogy az utcai aszfaltjárda nem a ke­rékpárosok számára készült. Ez a gyalogosoké. A gépjár­művek részére ott a kocsiút, mely minden időben járható. És éppen Csongrádon az, ahol szinte minden utca köves már, így kényelmesen lehet közlekedni rajta. Semmi szük­ség nincs, a talán sokszor csak mániából űzött gyalogjár­dán való karikázásra. Ez alól nincs felmentés senkire nézve sem, mert a közrendészet szabályai mindenkire kö­telezőek. A járdán való kerékpározás egyébként különféle ve­szélyeket rejt magában. A nyílt utcán bányán és hányán járnak, öregek, fiatalok, gyerekek. Ezeknek testi épsége forog kockán. Például bármelyik házból kiléphet egy sze­mély, mit sem sejtve, s az éppen ott elrobogó kerékpáros beleütközik és már el is gázolta... Hány baleset előfordult így... Tudunk egy esetről a Vég utcában: idősebb asz­­szony ballagott haza a kútról, telt vizeskannákkal és a há­tulról jövő kerékpáros beleszaladt, s elütötte. Lábzúzódást szenvedett. Azóta is sánta, és még súlyosbodik betegsége. Az eset, évekkel előbb történt, de örökké magán viseli nyomát az illető. Csongrád földrajzi fekvésénél, rendezettségénél fogva szép város. S a város vezetősége mindent elkövet, hogy még szebbé varázsolja. Új házak falait húzzák fel, új kö­­vésutak, aszfaltjárdák, csatornahálózatok létesülnek. A megyének ez a névadó, történelemben gazdag, ősi városa szépen halad a fejlődés útján tovább. A városnak jó hír­neve van. Ezt a jó hírnevet ne ássa alá senki neveletlen visel­­­kedésével. Mert az idevetődő idegenek meglátják ám a­ járdán kódorgó kerékpárosokat is, és ez nem tesz kelle­­mes benyomást rájuk, bizonyosan, hegyenek fegyelmezet­­­­tek a kerékpárosok is, és haladjanak csak az ő útjukon,­­ a kocsiúton. Gondoljanak arra, hogy az önfegyelem, a he­­­­lyes úton való közlekedés is egyik fokmérője a kultú-­­rának. (v. i.) • Javul Csongrád vízellátása Új artézi kút fúrását kezdték meg a városban Csongrád ivóvizet szol­gáltató kútjainak zöme el­öregedett, felújításra nem érdemes. Jelenleg a város mindössze néhány kúttal rendelkezik, amelyek job­bára a felszabadulás utáni építőmunka eredményei. A lakosságnak — amint az többek között a tanácstagi jelölőgyűléseken is kifeje­zésre jutott — az a kérése, hogy a vízellátást meg kell javítani. A város vezetői a rendelkezésre álló anyagi erőhöz mérten, idejében lé­péseket tettek a lakosság jogos kérésének teljesítésé­re, s ennek alapján tegnap megkezdődött egy percen­ként ezer liter vízhozamú, új artézi kút fúrása. Az új kút, melyet a Csongrád me­gyei Vízmű és Kútépítő szakemberei készítenek el, az alsóváros vízellátá­sát segíti majd elő. Ez a város egyik legnépesebb települése. Az itt épülő kút elkészülte után a kútmeste­­rek hozzálátnak egy másik, ugyancsak ezerliteres artézi kút fúrásához, Csongrád ivóvízben hasonlóan sze­gény negyedében, a Herin­­gertelepen. Csongrád főmérnökének tájékoztatása szerint a vá­ros jó vízellátásához törpe­vízművek építése esetén 7—8 megfelelő kút elegen­dő és a vízprobléma teljes megoldása a következő évek feladata lesz. ­ Rejtélyes leltárhiány Földeákon . A rendőrség vizsgálatot­­ indított Kiss Imre hódme­­­­zővásárhelyi (Kinizsi u. 2.)­­ lakos ellen, mivel alapos a­­ gyanú, hogy felelőtlenül bánt a társadalmi tulajdon­nal. Kisst néhány hónappal­­ ezelőtt a földeáki földmű­vesszövetkezet textilboltjá­nak vezetésével bízták meg és látszólag jól végezte a munkáját. Egy váratlan leltárvizsgálat azonban 14 ezer 700 forintos hiányt mutatott ki. Ha a vizsgálat azt bizo­nyítja be, hogy Kiss kezé­hez nem tapad a 14 ezer forintos összegből, akkor csupán társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt indul ellene bűnvádi eljárás. El­lenkező esetben sikkasztá­sért vonják felelősségre. A rejtélyes leltárhiány okát még nem sikerült megállapítaniuk a rendőri szerveknek.­­ A CSONGRÁDI HÁZI­IPARI SZÖVETKEZET KIS­­SZERVEZETE népi tánccsoportot és énekkart szervezett. Egy alkalommal már bemutatkoztak a kö­zönség előtt. A KISZ-szer­­vezet elhatározta: a tánc­csoport létszámát 15, az énekkarét 50 főre emeli. — TELEVÍZIÓT VÁSÁ­ROLT a Csongrádi Műve­lődési Ház. Az előadásokat a nagyközönség is megte­kintheti, ugyanis a műve­lődési ház egyes előadáso­kat meghirdet és azt a klubhelyiségben közvetíti. warn» Hogyan szórakoznak a Csongrádi Bútorgyár fiataljai? Elhatároztam, hogy meg­tudom hogyan tölti a hét végét a Csongrádi Bútor­gyár fiatalsága. Persze tel­jes képet nem tudtam erről alkotni, hiszen ahhoz hosz­­szú időre lenne szükség, de azt hiszem, egy kis ízelítőt azért sikerül adni abból, hogy ki mit csinál szombat este és vasárnap. EGY SZERELMES LEÁNY Nem árulom el a vezeték­nevét. Ilonkának hívják. Amikor felkerestem munka­helyén, keveset akart be­szélni arról, hogyan tölti a hétvégét. Valósággal hara­pófogóval kellett kiszednem belőle azt a néhány szót, amelyből megtudtam, hogy udvarlója Pesten dolgozik és havonta egyszer jöhet csak haza. Három vasárnap délután levelet ír neki, s amikor a negyediken haza­jön, együtt mennek el vala­hová szórakozni. — Olvasók is gyakran va­sárnap délutánonként, dél­előtt pedig édesanyámnak segítek főzni — mondja Ilon­ka, majd hozzáteszi, főleg a szerelmes tárgyú könyvek érdeklik. Ez érthető is. táncművész-JELÖLT Az emeleten dolgozik Gál Jenő. A 19 éves asztalos­se­géd az íves sarok méretre gyalulását végzi. Többek szerint az egyik legjobb tán­cos a környéken. — Szeretem a népi tánco­kat és főleg a színpadi tán­cot kedvelem — mondja a zömök termetű legény és megjegyzi, hogy valamelyik vasárnap is a »Tápéi daru döbögés­t« és a »Fergete­gesét ropta a színpadon Je­nő. Nemrégiben meg a KISZ-szervezet kultúrgárdá­­jában jól alakította a béres legényt. Amikor azonban arról érdeklődöm tőle, va­jon gyors táncos létére miért olyan lassú a munkában, el­­komorodik tekintete. Végül kimondja azt, amit már má­soktól úgy is tudok. — Táncművész szeretnék lenni. Jobban szeretem, mint ezt — mutat munkájára. Bizonyára idővel Jenőnek is megváltozik a véleménye az üzemi munkáról. Ha pe­dig tehetséges marad­­ to­vábbra is a táncban, előbb­­utóbb teljesül álma. VÉRBELI SZERVEZŐ Vincze Rókus vagyok — mutatkozik be a nyúlánk termetű legény és még hoz­záteszi, hogy ő a KISZ kul­­túrcsoport szervezője. Amikor közlöm vele, mi­ről érdeklődöm, mit csinál a hétvégén, elmondja, hogy teadélutánt szervez és rö­vid színdarabokat tanít be a Bútorgyár kultúrcsoportjá­­val. — Segít a szervezésben menyasszonyom is — mond­ja, amint közelebb hajol hozzám. Ez a fiatal legény, mint látom, megoldotta azt a nagy problémát, ami annyiaknak okoz gondot. Menyasszonya elkíséri a szombati, vasárna­pi kirándulásokra, sőt nem­régiben súgó volt az egyik előadáson. Azt hiszem, a házasság megkötése után sem lesz civakodás a fiata­lok között, mivel a jelek szerint megértő lány a fe­leségnek való. »RUHAMINTA­TERVEZŐ" Azért mondom idézőjel­ben, mert a 16 éves Eke Er­zsiké csak műkedvelésből az. Alig várja, hogy eljöjjön a szombat és vasárnap. Sza­bad idejében előveszi színes ceruzáit, ecsetjét és szebb­nél szebb ruhamintákat ter­vez. Már több mint száz rajz bizonyítja, hogy Erzsi­ké tehetséges. — Jövőre szeretnék ruha­minta tervező iskolába men­ni — mondja és szeme fel­ragyog. Mindemellett Erzsi­ké jó munkát végez az üzemben is: mindenki meg van vele elégedve. — Festettem már tájképet is, de azért jobban szeretek ruhamintákat rajzolgatni — jegyzi meg a fiatal leány. Búcsúzóul még azt is meg­tudom, hogy néhány hete a helybeli háziipari szövetke­zet elfogadott tőle egy-két rajzmintát, s valószínűleg kivitelezésre is sor kerül. Erzsikéből tehát lehet még valódi ruhatervező is. Megérdemli.* Ezeket mondták — az új­ságíró így jegyezte fel: Azóta telt-múlt az idő. S mire e so­rok ólomba öntődtek, új hét kezdődött. S az ember vissza­pillanthat: hogy is volt, mit is terveztem? Aztán meg­látja, mi valósult meg be­lőle.Hát mi reméljük, hogy az elmúlt szombat-vasárnapi programokat mind sikerült megvalósítani, s a Csongrá­di Bútorgyár fiataljai tény­leg olyan jól szórakozva töl­tötték el a szombat estét, meg a vasárnapot, ahogy el­tervezték. Ha meg nem, akkor a hét­végén biztos sikerül... K. Gy. Tanácsülés Bakson HIRTELEN HAJLIK­­; eszébe az idő, s a szétter­je­­­­­dő szürkeséggel birkóznak a­­ [felgyulladó villanyfények. Az halig néhány ezer lelket szám­­­­háló kis községben, Bakson, [ [ szokatlanul élénk a szom­­­bat este. Messzire világi tá­ji pák a pártház ablakszervei,­­­­­de a tanácsháza kivilágított­­­ablakai is. • ■ A tanácsháza elnöki szo­bájában élénk vita folyik. ; — Olyan embereket java­soljunk a végrehajtó bizott­­­­ságba, akik nem csupán »bó­­­­logatójánosok« lesznek, ha­­­nem tudásukat a köz javára ; • fordítják — mondja a vitat­­okozók egyike. .. Szavait élénk helyeslés fo­­­­gadja, s a Hazafias Népfront ;; elnöksége latolgatja a javá­ért neveket. A vitát hallgat­ja önkéntelenül is jó érzés ;önti el az embert. íme, eb­­ben a kis faluban is milyen­­ komolyan veszi a népfront,­­hogy kikre bízza a község­­ vezetését — ez is a párt két­­­éves politikai munkájának­­nagy vívmánya! • Közben a vita eldőlt, az • elnökség megegyezik, s •nyomban el is határozzák,­­ hogy az elnökség javaslatát­­ Prágai Ferenc népfronttitkár­­terjeszti a tanácsülés elé.­­ Néhány perc múlva kicse­rélődnek a szobában ülők, s­­ a kommunista tanácstagok­­tanácskoznak. Kimondják a­­ pártcsoport megalakulását és­­ háromtagú vezetőséget vá­lasztanak Farkas Ignác, Bába János és Prágai Ferenc sze­mélyében. A megbeszélés rö­vid ideig tart, mert a nép­front elnökségének javaslatá­val egyetértenek és elhatá­rozzák: a kommunisták a ta­nácsülésen egyhangúlag tá­mogatják a javaslatot... HAT ÓRA MÚLT 1­5 perccel, amikor belépünk a pártszervezet helyiségébe, ahol az új tanács ünnepi ülé­sét tartják. A hosszú aszta­lokat piros drapériával terí­tették le — ünnepélyes a hangulat. A férfiak csoportokat ala­kítva beszélgetnek — mint mondani szokták, »teszik a törvényt". A fal mentén el­helyezett székeken három nő ül egymás mellett. — Mindhárman tanácsta­­go­k — kérdezzük. — Igen, ebben a tanácsban hárman vagyunk nők — szó­lal meg a legfiatalabb, Mi­hály Mária tanítónő. — Az első tanácsba, 1950-ben engem, beválasztottak, a másodikban nem volt nő, most pedig hárman vagyunk — szólal meg P. Szabó Ferenc­­né parasztasszony. Szavait megerősíti Kaszer Lajosné is. Jelentős eredmény ez, hi­szen a nők is helyet kaptak a tanácsban, most már az ő szavukra is lehet számítani. Mihály Mária tanítónő, a legfiatalabb a tanácstagok közül. Mindössze 21 éves. Bakson nevelkedett fel, itt tanította először a betűvetés­re a tanyai parasztgyereke­ket négy évvel ezelőtt, s most a kossuthtelepi iskolá­ban tanít. Ott is választották meg a körzet lakói tanácsta­­goknak. — Szívesen vállaltam a meg­bízatást — mondja kereset­len szavakkal véleményét —, mert a gyermekeket nagyon szeretem, s úgy vélem, hogy a tanácsban is tudok dolgoz­ni jövőjuivtért... Hirtelen elcsendesedik a terem, az 57 éves korelnök, Bisztriczki Béla megnyitja az ünnepi tanácsülést. Egyi­ke azoknak, akik a tanács­hatalom létrejötte óta a közért dolgoznak. Igaz, nem ő a legidősebb, mert Tábith Kálmán tanácstag már 65 éves, de ezt a tisztséget át­engedte társának, mert hát, akinek lámpaláza van, az nem szeret 60 ember előtt beszélni. Ugyanis a tanács­tagokon kívül a­­meghívottak is ott ülnek a teremben,­ ­ A ESEMÉNYEK PEDIG­­ zajlanak egymásután. A ta­nácsülés hitelesíti a 40 tanács­tag mandátumát, megválaszt­ják a 7 tagú végrehajtó bi­zottságot és most ünnepélyes pillanat következik: a v. b.­­tagok esküt tesznek, hogy a néphez, a párthoz és a kor­mányhoz hűen vezetik Bak­son a tanácsot. A figyelem most a v. b.­­tagok felé irányul, Balogh Pál, Bába János, Farkas Ig­nác, Gémes Ferenc, Kovács Sándor, Ménesi József és Székesi Béla van a pillantá­sok kereszttüzében. A v. b. elnökének újabb 4 esztendőre ismét Bába Já­nost, elnökhelyettesnek Ba­logh Pált, titkárnak pedig Székesi Bélát választják meg. Most Bába János v. b.-el­­nök beszél. — Köszönöm a bizalmat — mondja meghatódottan. — Igyekszem a jövőben még jobban dolgozni, hogy köz­ségünk tovább fejlődjön. S a kis községről beszél. Baksról, amely valamikor a nagy uradalom egy kis része volt. Rádiót csupán a két in­téző hallgatott. Ma meg nem­csak villany van a község­ben, hanem több mint 400 rádió is. A dolgozó parasz­todnak már nem a néprádió, hanem a nagy, világvevő rá­dió kell. A tanácshatalom létrejötte óta 430 ház épült a községben, s csupán eb­ben az esztendőben 36 ház épült fel. A 30-as években két tanító volt, akik 36 gyer­meket tanítottak, s ma 16 nevelő tanít a községben 342 gyermeket , s számuk ke­vés! MINDEN A FEJ-­­ LŐDÉSRŐL Ezen az úton azonban nem sza­bad megállni, s most már a szövetkezeti mozgalom kér­désében kell előrelépni. E­­r­ről nemcsak az elnök szól, hanem a hallgatóság nagy figyelme közepette a járási pártbizottság kiküldötte és Kovács Imre elvtárs, a me­gyei tanács v. b. elnökhelyet­tese is. — A parasztságnak nagy­üzemet kell létrehoznia, hogy még jobban éljen, hogy or­szágunk életképesebb legyen a világpiacon — hangoztatja. S a figyelő szemekből lát­szik, hogy a tényeken, ada­tokon sokan elgondolkod­nak ... Élénkké válik a tanácsülés, egyik tanácstag a másik után szólal fel. S szavaikból az dől­­ ki, hogy megbízatásuk­hoz híven cselekedni akarnak községükért, a falu dolgozó lakosságáért... L. A. — ELKÉSZÜLT AZ AMBRÓZFALVI DIMIT­ROV Tsz jövő évi termelési terve. A közösben a szán­tóterület 15 százalékán pil­langós növényeket, lucer­nát és vörösherét termelnek. Holdanként másfél mázsa műtrágyát már ki is szór­tak a földekre. — TERVEN FELÜLI NYERESÉGBŐL öltözőszek­rényeket és étkezőberende­zési tárgyakat vásároltak az apátfalvi malomban. A bú­tordarabok ára mintegy 20 ezer forintot tesz ki. A csa­­nádpalotai malomban szin­tén ilyen összegből 15 ezer forintért korszerű étkező- és öltöző­helyiség épült.­­ AZ ÁRPÁDHALMI községi népfrontbizottság télen előadássorozatot ren­dez a község dolgozó pa­rasztsága részére a politika, a kultúra és a mezőgazda­­sági szakkérdések tárgykö­réből. Az előadásokat két­hetenként tartják meg a községi művelődési házban. Gázolt a motoros, bíróság elé kell Az elmúlt hét egyik éj­szakáján történt 10 óra táj­ban, hogy Szabó Sándor 19 éves makói legény a rákosi országúton kerékpáron ha­ladt hazafelé. Egyszerre csak a háta mögött 200— 300 méterre motorkerékpá­ros tűnt fel. Szabó észre­vette, hogy a lámpa erősen ingadozik, ezért egészen le­tért az út jobboldalára A Horváth-tanya irányá­ban érte utól a motoros a kerékpárost, akit teljesen leszorított az útról,­­ sőt, eddig még ismeretlen okból elgázolta a kerékpárost, aki felső kar- és lábtörést szen­vedett. Szabót a makói kór­házba szállították. A rendőrség megállapítot­ta, hogy a motoros Erdész Sándor 25 éves rákosi ta­nító volt, akitől nyomban bevonta a motorvezetői jo­gosítványt és az ellenőrző­­lapokat A KRESZ-t »kevés­bé tudó« motoros ellen meg­indult az eljárás.

Next