Csongrád Megyei Hirlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

HOGYAN LETT Vlagym­ágocs TERHELŐSZÖVETKEZETI KÖZSÉG? M­egy a vonat. Parasz­tokat visz Szentesről Árpádhalomra és kör­nyékére. Piacon voltak. Az asszonyok megszokott szaba­dossággal vitatják az ottho­ni eseményeket. — Mink, beléptünk — mondja egy fiatalasszony és még roppant is hozzá. — Én nem sajnálom az egyénit. Ott egye a fene... Meghát a mágocsi határban már majdnem mindenki tag. De úgy is kell. Ha én belép­tem a krisztusát neki, gyűl­­jön más is. Aki nem lép be, kikergetjük a határból... Aki hallja a félig tréfás, félig komoly szavakat — ne­vet. Mert hát nem ilyen egy­szerű a dolog. Minden esetre Nagymágocson az asszonyok valahogy hamarabb döntöt­tek. Kapásfaluban előfordult, hogy két menyecske valóság­gal csúfolt egy gyűlésre való férfiembert: — ...ugyan! Gyávák. Mért nem írják alá?... Bár* a jelenlévők ez eset­ben sem sokat adtak az asz­­szony beszéd­re. A nyilatkoza­tot csak napok múltán írták alá, de akkor valamennyien. Kapásfalu 75 házából egyet­len egyéni sem maradt. Pe­dig ... Hogy fogadkoztak. Nagymágocsot 11 ezer hold szántó öleli körül. Egy­séges az itt élő nép szinte sohasem volt. Régen a grófi birtok te­remtett különbségeket az itteniek életmódjában, va­gyoni helyzetében, nézetei­ben. Ezek a különbségek a felszabadulás és a szocialis­ta építés eredményeként nagy mértékben csökkentek, de születtek új különbségek is, a szocialista állami nagy­üzem, meg a tsz-mozgalom kibontakozása, fejlődése kö­vetkezményeként. Régen egyes kevesek gazdagok vol­tak, a többség zsellérsor­ban élt. Ma ilyen nincs. Jel­lemző a megelőzöttség, a rendes életkörülmények ki­alakulását azonban — ami­kor a földműves élete való­ban hasonlít a városi embe­réhez — gátolta a szétszórt­ság, az egyéni gazdálkodás. Az új iránti igény, az em­berségesebb élet utáni vágy a mágocsi parasztok százait, ezreit mozgatta meg, hogy összefogással megteremtsék a kívánt és megérdemelt jobb körülmények alapját, a többtermelés helyi feltéte­leit. Megelégedéssel látják, hogy pártunk és népi álla­munk a lehető legnagyobb mértékben támogatja aka­ratukat és a szocializmus további helyi építésére irá­nyuló törekvésüket, mert ez a törekvés országunk fejlő­désének része, azt segíti elő. Február 16-a után szinte minden eddiginél nagyobb lom bontakozott ki a nagy­­mágocsi tanyavilágban. A párt helyi szervezetei, vala­mint a tanács 100 tagú szö­vetkezeti fejlesztési bizottság létrehozásával, ez a bizott­ság pedig széleskörű szervező és nevelő munkával segítette és segíti elő az átszervezést. Február 16-a óta 4 új tsz ala­kult és már nincs olyan határ­része a községnek, ahol ne a szövetkezés hívei lennének többségben. A nagymágocsi föld túlnyomó többsége a szocialista nagyüzemek ke­zelésébe került. Regényt lehetne írni a má­gocsi eseményekről, mert most a forradalmi átalakulás az érzésre ható esetek renge­tegét produkálja. Lássunk ilyen eseteket: Gyűlés van Mágocsoldalon. Tsz alakul. Már csak egy em­ber ellenzi a megalakulást. Mindig beszél, közbeszól s bár semmi rosszat nem mond, mégis fékezi a többie­ket. Váratlanul kiszólítja egyik ismerőse a teremből, hogy valami fontos dolgot még külön megtárgyaljanak. Pár perc az egész, de mire a jóember visszatér, a gyűlés határozata kész — megala­kult a tsz. Emberünk néz, aztán elrohan. Haza. Félóra múlva ismét benyit s megy az asztalhoz egyenest. — Hol az a papír? — s ke­mény öklével az asztalra ül. — A betyár!... ötöd­­magammal megyek ... Őszülő parasztemeber ko­pog a tanács elnöki szobá­jának ajtaján. Az elnök nincs itthon, de a jelenlévő két vidéki azt tanácsolja a jövevénynek, adja elő amit akar. — Mit akarnék? — moso­lyog a földműves. — Aláír­ni... Emiatt majd néhány agitátor alighanem megha­ragszik rám, amiért nem ne­kik írtam alá, dehát... Most már határoztam. Kitöltik a lapot — 12 hold szántó, 1 hold jó gyümöl­csös — aláírás: Bálint Ist­ván, Lajosszállás. Este, mi­kor az agitátorok megtud­ják a hírt, kitör a nevetés: — Ez a Pista bácsi!... De­hogy haragszunk, hiszen Pis­ta bácsi a környék egyik leg­tekintélyesebb embere... Vannak persze nagyritkán kötekedők is. Rostás László földbérlő 26-án azzal fogadta a népnevelőket, hagyják őt, hiszen nem bolond rosszat választani a jó helyett. — Hogy-hogy? — néztek rá a látogatók. — Hát... itt van a Sallai, tavaly egy tag összesen 3 forintot kapott. — A Sallaiban? — Ott. — Ilyet ne mondjon, hi­szen mi a Sallai tagjai va­gyunk. — És mondták a ne­vüket: Fúvó György, a Sal­lai Tsz elnöke, Csontos Im­­réné tsz-tag. Csontosné bú­csúzásul még hozzátette: — férjem meg 19 éves fiam dolgozik. Nekem tavaly 120 kál­a a 15 holdat, s még­hozzá nagyon jól. A szom­szédos termelőszövetkezet­ben viszont mindössze 10 hold föld jut egy tagra és ráadásul ott gépekkel mű­velik. A középparaszt né­hány nappal beszélgetésünk után belépett a termelőszö­vetkezetbe. És amikor emlé­keztettem szavaira, harsány nevetésre fakadt. S ez így van rendjén. A szövetkezeti ember kineveti a fortélyos­­kodó egyéni gazdát. Rengeteg a mossolyogtató eset. Íme még egy: Tekintélyes középkorú gaz­da beszélget a község egyik vezetőjével. Megegyeznek, hogy belép. A vezető elő­veszi a belépési nyilatkoza­tot: — Mennyi is a föld? — kérdezi —. Tizenkét hold? Mert mi ennyiről tudunk. — Hát... — s a parasz­ton látni, hogy erős gond­ban­ van. Izzad és pirul — No? — bíztatja a ve­zető és mosolyog. — A men­y­nyi van, mondja be, nyugod­tan, most már mindegy. Szó­val 12 hold? Vagy van még valamennyi? Úgy melléke­sen ... No... Az ember feláll az asztal­tól. — Még van öt... öt... hold... — és akkorát só­hajt, mintha mázsányi teher­től szabadult volna meg. Színes, gazdag az élet Nagymágocson. De milyen lesz, ha mindenki összefog és teljesen szabad lesz az út a fejlődés előtt? Most az érzelmek, mint örvény ka­varognak, az ember egyik percben átkozódik, a másik­ban sír, a harmadikban mo­solyog, aztán gondolkodik és megint mérges, megint sír, megint nevet, nincs sem éj­jele, sem nappala — nincs nyugta, még alá nem írja. Maguk mondják ezt, akik már aláírták. Azt mondják, azóta jobb még az étvágyuk is. Talán soroljunk fel né­hány nevet: Nyilas János 8 hold, Ki­rály Sándor 6 hold, Vörös Mihály 15 hold (Lajos-tanyai Petőfi), Dajka János 11 hold, Jelinek Gyula 3 és fél hold gyümölcsös, Gy. Szabó József tanácstag 8 hold (atompai Béke), Nyíri Antal tanácstag, Bakos István ta­nácstag (19-es veterán lász­­lóteleki Hunyadi), Balogh István 16 hold (február 25- én estig egyéni volt, 26- án reggel már mint az új tsz elnöke agitált), Macelka József tanácstag 14 hold, Macelka János 12 hold, He­gyi Márton 23 hold (má­­gocsoldali Új Élet), és így tovább. (Jó, hogy minden új belépő neve nem férne tál az egész újságba sem.) Az eredmények alapja a meglévő nagyüzemek. Az ál­lami birtok eredményeit az egyéniek meg sem közelítik, ez lehetetlenség. De a tsz-ek számára lehetséges, hiszen a tsz is nagyüzem. És a mágo­csi tsz-ek már tavaly átlago­san 2 mázsa búzával, 5 má­zsa kukoricával, 25—30 má­zsa cukorrépával termeltek többet holdanként az egyéni gazdaságok községi átlagai­nál. Minden tsz-ben gyors a fejlődés, szép az állatállo­mány, egyre gépesítettebb a földművelés, nőnek a hoza­mok, nő a jövedelem. Ta­valy az aszály ellenére 40— 45 forint volt egy-egy mun­kaegység értéke, ezt elérte még a Kossuth Tsz is, pedig 1958 tavaszán alakult. Nincs ami a nagyüzem ellen szól­na, sőt, minden komolyabb tény a szövetkezés mellett beszél Nagymágocson is, mint másutt. Mit lehet itt mondani? Azt, hogy lépje­nek be mielőbb a tsz-be őszi kezdéssel, vagy mostanival, ahogy akarják, de mielőbb lépjenek be azok a becsü­letes mágocsi földművesek is, akik — máris kisebbségben —, de még nem írták alá a papírt. Kövessék a község túlnyomó többségét, így lesz nyugodtabb és jobb az élet leghamarabb. Nem csak­ a saját érdekük, hanem emel­lett a község és egész ha­zánk érdeke ez. Az események gördülnek tovább, az élet halad. Nagy­­mágocs ma vagy holnap szö­vetkezeti község lesz. Írta és fényképezte: Kaczúr István egységem volt. Összes jö­vedelmünk a háztájival 40 ezer forint. Akár papíron ki­mutatom ... Ezután még több lesz. S azzal istenáldja — ott­hagyták Rostást furcsa hí­veivel együtt. Hadd gondol­kodjék ... Aztán meg a betegség. Alighogy megkezdődött a szövetkezeti agitáció Nagy­mágocson, mindjárt az első napokban az a furcsa gon­dolat jutott eszembe, hogy úgy tűnik, a statisztikai je­lentésekkel ellentétben így falusi helyen rettenetesen megromlott az egészségügyi helyzet. Erre abból követ­keztettem, hogy bármerre mentünk, kisebb tanyába, vagy nagyobb tanyába, azt tapasztaltuk, hogy az embe­rek mindenütt betegek. Lajos-tanyán egy 15 hol­das középparaszt felsorolta két dűlő összes egyéni gaz­dáit és mindössze egy em­bert talált, aki alkalmas vé­leménye szerint a ter­be. A többiek majdnem egytől­­egyig betegek. Megmondta őszintén, nagyon pártolja a szövetkezetét, de sajnos, semmi esetre sem léphet be, mert mindig beteg. Az egésznek csupán az az érdekessége, hogy ismerő­sünk szinte egyedül mun­arányú szövetkezési mozgat A Petőfi Tsz vezetősége: balról Gabnai János, jobbról Remzső János, középen az elnök, Kupeczik János. Külön egyikük sem, együtt mindhárman be­léptek, s velük az egész Lajostanya ... Döntés után a Petőfi Isiben. Indulás a tanyavilágba. A szövetkezetfejlesztési bizottság agitátorai minden nap beszélgetnek a parasz­tokkal. Mácsai László tanácstag. Nyíri Antal tanácstag. D. Kiss Ernő kisparaszt. Krajnek János középparaszt. Makai Sándor kisparaszt. Vida János kisparaszt. 3 Vasárnap, 1959. március . Lapzártakor érkezett: Nagymágocs — szövetkezeti község (Telefonjelentés.) Az elmúlt napokban gyors ütemben fejlődött a tsz-moz­galom a szentesi járásban. Ennek eredményeként Nagy­mágocs 13 322 katasztrális hold összterületének 84 szá­zaléka a szocialista nagy­üzemek kezelésébe került. Így Nagymágocs termelő­szövetkezeti község lett és területén rövidesen megkez­dődik a földrendezés.

Next