Csongrád Megyei Hirlap, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

A Honnan a­­­ zt hiszem, viták, tár­salgások közben mindannyian talál­koztunk azzal a mondattal, hogy »­ugyan kérlek, ezt a fejlődés hozza magával!« Leggyakrabban akkor hang­zik el a népi demokráciával kevésbé szimpatizáló embe­rek szájából, amikor min­denféle ravasz okoskodásuk erejét veszti az érvek súlya alatt, és mindenfajta mellé­beszélésük megdől mai éle­tünk kézzelfogható igazi té­nyéitől. Ők azok, akik a vá­sárhelyi főtér korszerű vilá­gítását vagy a szentesi szé­lesvásznú mozi építését a »►fejlődéssel« magyarázzák, mert úgymond: »az hozza magával« többek között azt is, hogy az üzletek tömve vannak áruval, a munkás­asszonyok háztartási gépeket vásárolnak és Magyarorszá­gon már nem gyártanak többé gőzhajót. Szóval minek a kommu­nisták «dicsekvése«, hogy a ►►múlt rendszerben ez nem volt, a népi demokrácia vi­szont megteremtette«? Minek az ismételgetés, a »szimp­la« összehasonlítás, s amikor a »világban minden roham­léptekkel halad és jó, hogy már nem tartunk ott, mint évekkel ezelőtt«. Ezt mond­ják azok, akik ennek az országnak, a párt és a kor­mány politikájának az ered­ményeit nem akarják elis­merni, mert nem tetszik ne­kik a kubikosból lett tanács­elnök, a szegedi szabadtéri játékokra szóló jegy a sző­­regi parasztemberek kezében és nem tetszik, hogy a mun­kásosztály vezetésével érnek el sikereket ebben az or­szágban. És mindezt meg­­oldják azzal a nagyvonalú semmitmondással, hogy »ugyan kérlek, ezt a fejlődés hozza magával!« K­edvelt módszere ez a velünk békétlenke­­dőknek, “az intellek­tuális magasságban« szem­­lélődőknek: a nagy és álta­lános “fejlődésre« fogni a midennapi életben tapasz­talható javulást, haladást és nem a népi demokráciának tulajdonítani azokat a vív­mányokat, amelyek körülöt­tünk születtek és születnek. A fejlődésnek ilyen téren és időn kívül való helyezése, a politikai, társadalmi és gaz­dasági valóságtól való füg­getlen beállítása logikailag értelmetlen, politikailag pedig reakciós. Mert azt hinni, hogy “önmaguktól a világot átfogó érvénnyel« szolgálják a technika felfedezései a politika és a gazdaság javai a társadalom, a dolgozó osz­tályok, a munkások, parasz­tok, értelmiségiek érdekét — nagyon súlyos tévedés. A Horthy-rendszerben miért nem villamosították Csong­­rád megye községeit? Pedig Edison rég feltalálta az első villanyégőt és az általános »fejlődés» megkövetelte vol­na, hogy a falusi földszintes házakba is bevezessék az áramot. Vagy miért nem voltak olyan fejlett paraszt­gazdaságok az úri Magyar­ország idején, mint az ugyancsak tőkés Hollandiá­ban vagy Dániában? Pedig »a világ már a mezőgazda­ság gépesítésénél tartott« — és ha kapitalista módon is — a nagyüzemek kialakulá­sa felé törtek. Fordítsuk meg az érvelést: vajon miért van már villany a megye valamennyi községében, az egy Bokros kivételével, aho­vá jövőre mennek a szere­lők? Miért éppen most? És vajon miért működik a népi demokrácia éveiben — és nem máskor — a seregnyi gépállomás, a szegedi, a szentesi és a makói járás­ban, korszerű gépekkel se­gítve a termelőszövetkeze­teket? Honnan a fejlődés, az élet szüntelen javulása, a min­denkit megelégedéssel eltöltő gazdasági, tár­sadalmi eredmények sokasá­ga? Onnan, hogy Magyar­­országon a nép kezében vannak a földek, a bányák, a gyárak, a bankok, a mun­kás-paraszt szövetség alap­jaira épült a társadalmi rend, onnan, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány politikája érvénye­sül hazánkban! Ezért van a haladás, nemzeti fejlődés Magyarországon. És ez nem »az általános haladás« visz­­szatükrözése, hanem olyan sodró fejlődés, ellenállhatat­lan folyamat, mely elszakít­­hatatlanul és magától érte­­tődően a proletárdiktatúra viszonyaiból következik. N­em igaz tehát azoknak a véleménye, akik a sterilizált, mindenek felett álló »fejlődésre» hi­vatkoznak, amikor a népi demokrácia sikereiről van szó. A fejlődést nem lehet önmagával magyarázni, mint ahogyan a repülőgép sebes­ségét sem a gyorsasággal mérik, hanem az időegység alatt megtett távolsággal. Ugyanígy a népi demokrá­ciák társadalmi, gazdasági eredményeit ■ sem­ lehet ú­gy felfogni, hogy azokat »a fej­lődés hozza magával.« Ellen­ben lehet­­úgy mérni, hogy milyen politika folyik, kik és­­ hogyan cselekednek eb­ben az országban Egyes egyedül csak így látjuk és tapasztaljuk, milyen sebes­séggel haladunk a szocializ­mus, a kommünizminc felé! Szabó Róbert Lottósorsolás — Már reggel nyolc órakor elindultak az első csoportok a hídon át Újszegedre, hogy tanúi legyenek a lottósorso­lásnak. Háromnegyed tízre, mire a hivatalos aktus el­kezdődött, több mint három­ezer ember szorongott a sza­badtéri színház nézőterén, dacélba a forró napsütéssel. Nagy sikert aratott a Tisza Állami Áruház rendezte di­vatbemutató­n Lakatos Géza zenekara, különösen akkor, amikor a sorsolás kezdete előtt, stílusosan, a »Nincsen pénzem, de majd lesz« csár­dásra zendített rá. Ahogy a hivatalos sorsolá­si bizottság elfoglalta a he­lyét, a belépéskor kiosztott számok alapján, kisorsolták a nézők közül azt az öt sze­­­mélyt, akinek szerep jutott a sorsolásnál. Vecsernyés­ János szegedi nyugdíjasra,­ Pázmányi Mária csinos­­ nyíregyházi fiatal lányra,­­ Szarka Gyula dorozsmai lak­i­kosra, Csikós Ferenc gépkom­­csivezetőre és Szobota Jó­­­­zsefné szegedi háziasszonyra­ esett a sor. A bizottsággal­­ együtt közösen megvizsgál-­­­ták, megvan-e mind a ki­­­lencven lottószámot tartal­­­ mazó gömb, majd, miután a­ gömböcskéket elhelyezték a­ nagyobb sorsolási üveg-­­ gömbbe, egymás után húz­­­­ák ki az öt számot. Ve­­­­csernyés bácsi a 81-es, Páz-5­mányi Mária a 48-as,­­ Szarka Gyula a 28-as, Csi-­­kós Ferenc a 17-es és Szó-I­bota Józsefné pedig az 54-­­ es számot vette ki az üveg- a gömbből a nézőtérről hal- 3 látszó szakmai tanácsok. (Bal kézzel húzza!... »Hét-­­szer forgassa meg a göm-1 bőt!« stb.) között Pázmányi Mária sorsolta­ ki, hogy a július hónapi öt­ játékheti szelvények közül, a tárgynyeremény sorsolá-­ son a 29-es szelvények vesz-­­ nek részt. A közönség tü­­ relmesen megvárta, míg el-­ dől, hogy a kiosztott belépő-­ számok tulajdonosai közül kis nyeri azokat az ajándékokat,­ amelyekkel az Állami Áru­­­ház kedveskedett néhány­­ résztvevőknek. Sokan azon-­­ban nem kockáztatták meg­ di­vatbemutatóval hogy mindjárt visszamenje­nek a forróságot árasztó hí­don Szegedre, hanem azon­nal lefordultak a partfürdő­be, vagy a versenyuszodába. Mások viszont a liget ár­nyas fái alatt kerestek me­nedéket.­­­­ A 31. játékhéten egyéb­ként országosan némileg esett az eladott lottószelvé­nyek száma, Szegeden azon­ban — a sorsolásra tekin­tettel — megnőtt. A szege­di lottó körzeti fiókok te­rületén 404 ezer szelvényt adtak el a héten 3____ Szombat, 1959. augusztus . Két kiállítás­ ra délután két kiállítás nyílik. A vásárhelyi Tornyai Múzeumban délután 5 órai kezdettel a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak itt készült vázlataiból ren­dezett kiállítást nyit­ják­ meg. Szentesen pe­dig »Hal- és halgazdálko­dás« címmel a Koszta Mú­zeum József Attila utcai he­lyiségében délután 6 órai kezdettel nyitják meg az Országos Természettudomá­nyi Múzeum által rendezett kiállítást. Részleges tanácstag-választás megyénkben Az elköltözött, visszahívott, lemondott, vagy elhalálo­­zot községi tanácstagok helyének betöltésére részleges ta­nácstag-választást írt ki a szegedi és 3­ makói járási ta­nács a két járás 17 községében. A választások augusztus 30-án lesznek a következő községekben: a szegedi járásban Domaszéken, Zákányszé­ken, Kisteleken, Kübekházán, Mórahalmon, Rúzsán, Sö­vényházán, Tiszaszigeten és Szatymazon, a makói járásban Ambrózfalván, Apátfalván, Csanádpalotán, Ferencszállá­­son, Kiszomboron, Magyarcsanádon, Nagyéren és Pitvaro­son. A Hazafias Népfront a 17 község, összesen 21 választó­­kerületében állít községi tanácstag-jelöltet. Egyenletesen fejlődik Hódmezővásárhely A község­fejlesztési terv végrehajtásáról tárgyalt a városi tanács A végrehajtó bizottság­nak félévenként számot kell adnia a községfejlesztési terv végrehajtásának állá­sáról a városi tanácsnak. Tegnap a Deák Lajos ta­nácstag elnökletével tartott tanácsülésen Vass Imre, v. b.-elnök számolt be az első fél év eredményéről. Hang­súlyozta, hogy minden biz­tosíték adva van ahhoz, hogy az 1959. évi tervet teljesítsék. Eddig több mint 8 millió forint felhasználásával az eredmény közel 60 száza­lékos. Ismét bebizonyosodott, hogy a város lakossága helyesen ítélte meg és a városi ta­nács is helyesen határozott, amikor határozottan kiállt a derítő és csatorna megépí­tése mellett, mert ez elő­feltétele a város további nagyobb arányú fejlesztésé­nek. A továbbiakban a v. b.-elnök részletesen beszá­molt az egyes építkezések állásáról. Megemlítette hogy ebben az évben megjavul a VIII. kerület vízellátá­sa, új kút fúrásával és mintegy 2 kilométer hosz­­szú vízvezeték építésével. Ez a Majolikagyár vízellá­tását is megoldja, s ez a vízrendszer később bekap­csolódhat a város egységes vízrendszerébe. Szólt a be­számoló az óvoda- és isko­laépítkezésekről is. Jelentős összegeket for­dítanak az óvodák, külterü­leti iskolák felújítására. A kútvölgyi tanyaközpontban épülő iskola csak 1960-ra lesz kész, de feresyesével meggyorsul a tanyaközpont fejlődése. Elkészült az Er­zsébeti tanyaközponton épülő új iskola terve, s az iskola építéséhez 1960-ban kezdenek hozzá. A felsőbb szervek nagyobb támogatá­sával, a környékbeli tsz-ek és egyéni gazdák társadalmi munkájával azonban elér­hető, hogy már jövőre ta­nítani lehessen az isko­lában. Igen jelentős, hogy 13 kül­területi iskolában szétvá­lasztják a tantermeket, ez is mutatja, hogy a városi tanács különösen nagy gon­dot fordít a külterületi ál­talános iskolákra. A tanter­mek szétválasztásával egy­részt szertárak létesíthe­tők, másrészt alkalmas helyiségek az úttörő­ foglal­kozásokhoz. A vasházi is­kola villamosítása is meg­valósul ebben az évben. A munka eddig azért húzó­dott, mert a szerelő válla­lat nem tudta vállalni. Kor­szerűsítik a Petőfi Műve­lődési Ház világítását is. Foglalkozott a beszámoló a társadalmi munkával is. Az első fél évben a város, lakói 59 000­­forint érték­ben végeztek társadalmi munkát, s a legjobb ered­ményt a III. kerületben érték el. Az eredmény nem kielégítő. Lehetőség van a járdák felújításánál, különösen a VIII. kerület vízellátásának megjavítását szolgáló épít­kezés megkezdésekor arra,, hogy a lakosság társadalmi ,­ munkában fokozottabban­­ részt vegyen a saját érde­­­két közvetlenül szolgáló vá­ll­­osfejlesztési «■ munkákon. z Felhívta a beszámoló a vá­r­­rosi tanács figyelmét arra, a hogy az állandó bizottsá­­­goknak gondosabban ellen­őrizniük kell az egyes köz­s­­égfejlesztési tervfeladatok­­ végrehajtását, s felkérte a­­ Hazafias Népfrontot, segítse­­ elő a tanácstagokat a társa­­­dalmi munka szervezésében. Az első napirendi pont­­­hoz számos tanácstag hoz­­­zászólt, többen a tanács­­ egyes hivatalainak merev és­­ késedelmes intézkedéseit­­ bírálták. Ezután Kardos­­ János á. b.-elnök számolt­­ be a mezőgazdasági állan­­­dó bizottság eddig végzett­­ munkájáról. Hangsúlyozta a­­ beszámoló, hogy a jövőben­­ a tanács mezőgazdasági osz­­­tályának több segítséget kell­­ nyújtania az állandó bi­­­­zottság munkájához, elő­­ kell segíteni, hogy az á.­­ b. javaslatai, határozatai­­ megvalósításra kerüljenek.­­ Az állandó bizottságnak több gondot kell fordíta­­­­nia a­­ termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére, a­­ tsz-ek eredményeinek szé­leskörű ismertetésére­­ és többet kell foglalkoznia ■ a minőségileg jobb és al­­i­csőbb­i termelés érdekében termelési kérdésekkel. A vásárhelyi városi ta­­­­nács a továbbiak során több­­ előterjesztéssel kapcsolato­­­ban határozatokat fogadott ■ el. Az egyik határozat sze­­­rint i­s jóváhagyta az új állatvá-­­sártér létesítésének tervét, az úgynevezett serháztéri kertben. Ez látszik legalkalmasabb­nak takarmány-, termény- és állatpiac céljára. Az ál­latvásártér létesítésének munkálatait megkezdték, és 6000 négyzetméteres terüle­ten a teret terméskővel­­ burkolják ki. Egy másik­­ határozat megbízta a v. b.-t,­­ hogy mintegy félmillió fo­♦ rintos ♦ bankhitelt vegyen igény­be a batidai tanyaköz­pont villamosítására. Jelentős összeget szavazott meg a tanács az Autó- és Gépjavító Vállalat üzemi ♦ épületeinek kibővítésére. A­­ községfejlesztési alapon be­­­­lül néhány tervfeladatot­­ módosított a városi tanács. ♦ Eszerint, a Vörösmarty ut­­♦ cában fúrandó kút vizét , a Délibáb utca és a makói or­­­­szágút kereszteződéséhez * vezetik el, valamint az ] Achim András utcában víz­­] vezetéket és kifolyót létesí­­­­tenek. A Szeremlei és Baj­­­­csy utca sarkán levő sütö­­­­de szennyvizének levezeté­­­­sére fedett csatorna létesül.­­ A Görbe utcai kút vizét el­­► vezetik a Tornyai, Rostély ► és Levél utca sarkáig, s két ► kifolyót létesítenek.­­ Kiszélesítik a népkerti ál­­l­­omás előtti utat, hogy az­­ autóbusz könnyebben for­­r­dulhasson. S jelentős összeg felhaszná­­­­lá­sával megjavítják Simo­­­­nyi, Klauzál és Tornyai Já­­­­nos utcák tégla kocsiútbur­­­­kolatát. A zárszó során Vass Imre , v. b.-elnök hangsúlyozta, hogy egyenletesen fejlődik Hódmezővásárhely, s a fej­lődés üteme az elkövetke­zendő években gyorsulni fog, olyan mértékben, aho­gyan teljesítjük ipari és mezőgazdasági célkitűzésein­­ket. I­I I A nehezebbet vállalta... ZÖLDZOMBÚ NAGY FÁK között nagy sárga ház, oszlopos verandá­val. Széles, lépcsős bejárata dél felé néz, előtte fügefák, távolabb orgona­bokrok s körötte féltörzsű gyümölcs­­fák. Hajdanában úri kastély volt, most a csanádalberti Kossuth Terme­lőszövetkezet központja. Távolabb egy raktárféleség eresze alatt bárányt nyúznak, két kutya ki­­lógó nyelvvel nézi a rózsás, véres húst. Egy másik épület előtt piros robogó, az elnök Pionírja. Az épületből liba­­vágogás hullik. Ajtó nyílik s akkor asszonyokat látni, ahogy kis sámlin egymással szembeülve, lábuk között egy-egy libát tartva tépik le róluk a tollat. Az elnök Dovalovszki János mellettük. Magas, derék ember, szür­ke nadrágban, szürkésbarna ingben. Arca, keze, nyakbőre is hasonló, ki­­fújta a szél, megbarnította a nap. Mintha a haja sem akarna különböz­ni, az ősz szálak azt is szürkésbarnává eszik. Évekig pártmunkás volt, már­­cius elsejével lett tsz-elnök. Ismerte a területet, tudta, hogy ez az egyik leggyengébb tsz a járásban, mégis vál­­alta a vezetését, rendbehozását. Mo­solyogva nézi az asszonyokat, bal sze­nével erősen hunyorít. Az előtte való lap szervezte be őket, összesen hu­szonhármat. Közülük csak néhány agja a tsz-nek, a többiek társadalmi munkában lépnek, azaz hogy nem egé­szen társadalmi munkában, mert mindnyájukat meghívta ebédhez, leá­­ánypörköltre. Kilenc órára már■ vé­geztek is a lépéssel s a­mikor a borsó­­csépelő embereknek e Mondtuk, el sem akarták hinni. Tisztelettel nézték az elnököt, aki csendesen, szerényen be­szélgetett s ilyen csendesen sok prob­­émát megoldott már. Nem nagy a Kossuth Termelőszövet­kezet, taglétszáma is csak 53. S az emberek mégsem tudták egymást megérteni, pedig ha nem is mindnyá­­an, de akik megalapították, 11 éve dolgoznak együtt. Nem volt jó a ve­­zetés. A korábbi elnök egy jóindula­­ú, becsületes ember volt, de a veze­­téshez nem értett, az agronómus egy fiatal lányka, meg minden tapaszta­lat nélkül került oda, egyenesen az iskolából. Csináltak is olyan dolgokat, hogy még most is nyögik a következ­ményeit. A télen például összevásá­roltak 80 hívónak való süldőt, olyano­kat, amelyek már senkinek sem kel­lettek. Rájuk pazarolták a sok kukori­cát, de nem híztak. Még most is van belőlük egy, az elnök szerint egy sze­met se hízott tavasz óta. Volt egy né­hány darab, amelyik 15—20 kilóval volt könnyebb, amikor eladták, mint amikor megvették. Ugyanígy jártak a marhahízlalással, mert arra is csak ráfizettek. A TAVASSZAL már nem volt egy szem kukoricájuk. Még szerencse, hogy a járási tanács segítette őket s közbenjárására a legeltetési bizottsá­goktól kaptak azután 200 forintos áron. Most már úgy dolgoznak, hogy takarmányhiányuk sohse legyen. Van vagy ezer mázsa széna, kazalokba rakva, több hold silónak való kukori­ca, tíz hold borsóból 110 mázsát csé­peltek. Árpatermésük holdankénti át­laga több mint 18 mázsa. A tavalyihoz képest nőtt az állat­­állományuk is. Fejőstehénből van 13, növendékmarhából 16. Az anyakocák száma 10-ről 17-re emelkedett. 73 sül­dőt tartanak őszi hizlalásra, kétszáz­ötvenöt libát tömésre. Van 1150 ba­romfijuk és most kapnak 1500 napos­csibét nevelésre. De ez az 527 hold földhöz nagyon kevés. S amikor azt kérdem, miért nem fejlesztik az állat­­állományt gyorsabban, az elnök azt mondja, hogy nem lehet. Nem lehet, mert még most is a ré­gi tartozást kell törlesztenie a tsz-nek. Az volt itt a szokás, hogy a borjú még meg sem volt, máris leszerződ­tek, mert kellett a pénz. A múltkor is leadtak az Állatforgalminak hét darabot, három üszőt és négy birkát. Általában az volt a szokás, hogy mindent elosztottak. A tsz vagyona nemigen gyarapodott. Az idén már van valami fejlődés. Bevezetik a vil­lanyt és egy baromfiólat is építenek. Nagy feladatot vállalt Dovalovszk elvtárs. Mondták is neki a csanádal­berti egyéni parasztok, hogy minél kellett ez neki. Ő mosolyogva vála­szolt: »Azért, hogy mielőbb tsz-köz­ség legyen Csanádalberti és hogy majd maguk is jobban éljenek.« Ő azt hiszem nem gondolt olyan nagy rendetlenségre, mint amilyet talált, a volt könyvelő például hónapokig név könyvelt. Ha valamilyen aktát kértek tőle, órákig kereste asztalfiókjában Úgy turkált ott, mint a szemétkosár­ban. Egyesek meg még a közgyűlés ha­tározatát se tartották be, azaz hogy most sem akarják betartani. Egy asz­szonynak például saját bemondása szerint háztáji gazdaságában 15 bir­ka van. A közgyűlés felhívta figyel­mét arra, hogy nyolc napon belü vagy adja át a termelőszövetkezet­nek, vagy adja el, s az eladás ár 20 százalékát az alapszabály sze­rint fizesse be a közös alapba. A nyolc nap letelt, az asszony nem hajtota végre a közgyűlés határozatát. Pedig ő, ahogy mondják, nagyon szeret bí­rálni s főleg a vezetőket bírálja ét nem is mindig helytállóan. SOK TEHÁT ITT A TENNIVALÓ de az elnök nem csügged. Fáradha­tatlanul dolgozik, az a terve, hogy elő­ször rendet, fegyelmet teremt. Ez­zel egyidőben gazdaságilag erősíti a termelőszövetkezetet, hogy vonzó le­gyen az egyéni parasztok szemében Lassan, sokoldalúan végzi munkáját, építve a legjobb tagokra: Zsidó Já­nosra, Mészáros Jánosra, Tóth János­ra, Igaz Istvánnéra, Bakacsi Annára, Kovács Andrásra, Bucskó Istvánra, mindazokra, akik követik. Sokat vár az új agronómustól is, aki a jövő hó­napban érkezik hozzájuk. De persze az egész tagságtól is, hiszen a terme­lőszövetkezet megerősítése nemcsak az ő ügye, hanem valamennyiőjüké. Csend­es természete, erős akarata és tapasztalatai, biztosíték arra, hogy amit vállalt, végre is fogja hajtani. Beraula Mihály

Next