Csongrád Megyei Hirlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-01 / 282. szám

Kedd, »59. december 1. (Folytatás a 3. oldalról.) sát kezdeményezték a dol­gozók. Ezeket az újsághíre­ket követően mintegy két­­három héten belül minden központi kezdeményezés nél­kül, egyidejűleg az ország különböző részén százszám­ra alakítottak brigádokat, amelyek a »szocialista bri­gád« címén«* elnyeréséért versenyeznek. Ezek a brigá­dok, igen helyesen, a terme­lési célokon és a munka fejlesztésén kívül a szocia­lista magatartás és erkölcs fejlesztésén is munkálkod­nak. Ma már mintegy három és fél-négyezer ilyen brigád dolgozik az országban. Az évi terv első három­negyedének teljesítése a kö­vetkező képet mutatja: A mezőgazdaságban meg­szilárdítottuk a termelőszö­vetkezeteket. Az ipari ter­melés 12 százalékkal, a ter­melékenység 4 százalékkal növekedett a múlt év azo­nos időszakához képest. A kiskereskedelmi forga­lom 10 százalékkal, a la­kosság összes pénzbevétele 8 százalékkal, a lakosság takarékbetét-állománya 69 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az első háromnegyed év összes eredménye azt mu­tatja, hogy az ipari termelés, az ön­költség és valószínűleg a termelékenység tekinteté­ben is elérjük a márciusi határozat céljait, azaz néhány fő mutató te­kintetében egy évvel hama­rabb elérjük a hároméves tervben 1960 végére terve­zett szintet. Életszínvonalunk alakulásának fokozatai Elvtársak! Pártunk állás­pontja, amely az elmúlt há­rom év alatt töretlenül ér­vényesült, az, hogy a szocia­lizmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszín­vonalának rendszeres emel­kedésével. Nézzük, hogyan alakult a dolgozók életszín­vonala hazánkban: az élet­­színvonal 1949-re elérte az 1938-as év színvonalát. Azt követően a legnagyobb horderejű eredmény, hogy gyakorla­tilag megszűnt a dolgozó osztályok életének hajdani átka: a munkanélküliség. A Horthy-rendszer idején évente átlag 200—300 000, az 1928—33-as válság idején pedig 700—800 000 munkanél­küli volt! Rendszerünkben az 1949-et követő 10 év alatt 650 000-rel növekedett a ke­resők száma. 1945 után, há­rom-négy éven keresztül a munkások és alkalmazottak életszínvonala a parasztság­hoz képest elmaradt. 1958 végéig a munkások és alkalmazottak reáljövedel­me 56 százalékkal, a pa­rasztság reáljövedelme 26 százalékkal növekedett, vagyis pótoltuk a munkások és alkalmazottak életszínvo­nalában mutatkozott átme­neti elmaradást is. Az életszínvonal emelke­dését jellemzően mutatja néhány alapvető élelmiszer fogyasztási alakulása. Az egy főre jutó átlagos húsfo­gyasztás nálunk 1938-ban 33 kilo­gramm volt, 1958-ban 42 kiló, ugyanakkor zsiradékból az átlagos évi fogyasztás 17 kilogramm­ról 21-re, cukorból 10,5 ki­logrammról 24,8-ra, tojás­ból 93 darabról 147 da­rabra növekedett. A sörfogyasztás az 1938-as évi átlagos fogyasztásról 1958-ra pontosan tízszeresé­re növekedett. Tudvalévő, hogy a Horthy-rendszer ide­jén Magyarországon az egy­szerű emberek — Spanyol­­ország és Törökország dol­gozóival együtt — a leg­gyengébben és legrosszabbul táplálkoztak Európa népei közül. Ma a helyzet a kö­­vetkező: Olaszországban az egy főre­­eső napi kalóriafo­gyasztás 2560, Jugoszláviá­ban 2710, Franciaországban 2830, Ausztriában 2950, a Német Szövetségi Köztársa­ságban 2970, Angliában 3210 és Magyarországon ennél is több, 3240 kalória. Nálunk 1958-ban a munká­sok és alkalmazottak összes béralapjára 41,9 milliárd fo­rintot fizettek ki, a béren kívüli juttatások összege 11,6 milliárd forint volt. Az állam ma már csaknem min­den dolgozó embernek úgy­szólván térítés nélkül nyújt egyéb szolgáltatásokat is: 1938-ban például a lakos­ságnak még csak 31 száza­lékát vonták be a társa­dalombiztosításba, ma már 71 százalékát! Az orvosok száma a felsza­badulás óta 40 százalékkal növekedett. E tekintetben a Szovjetunió áll világviszony­latban a legjobban: 10 000 lakosra 17 orvos jut, de ha­zánk is kiállja az összeha­sonlítást bármely országgal. Míg Franciaországban 10, Dániában 12, Belgiumban 12, addig Magyarországon 14 orvos jut 10 000 lakosra. Kádár János elvtárs hang­súlyozta, hogy az elmúlt három évben a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy a Központi Bizottság és a kormány milyen követ­kezetesen érvényesíti állás­pontját az életszínvonal fej­lesztésében. Már 1957-ben 14—16 szá­zalékkal emelkedett a mun­kások és alkalmazottak re­álbére, a parasztság reáljövedelme pedig 8—10 százalékkal. Eltöröltük a begyűjtést és jobb felvásárlási árakat ál­lapítottunk meg Bevezet­tük a nyereségrészesedés rendszerét is. 1958 elején nyíltan megmondottuk, hogy 1958-ban nem lehet emelni az életszínvonalat, hanem az esztendőt arra kell fel­használni, hogy az elért eredményeket megszilárdít­suk, a termelés fejlesztésé­vel alátámasszuk. A töme­gek megértették, helyesel­ték és támogatták ezt az állásfoglalást, így a tavalyi tervet a várt­nál jobban teljesítettük, s a reáljövedelmet több mint 2 százalékkal emel­hettük. A tavalyi jó eredmények alapján a Központi Bizott­ság napirendre tűzhetett néhány­ megoldást sürgető kérdést. A Politikai Bizott­ság a közelmúltban meg­vizsgálta, hogyan hajtottuk végre a Központi Bizottság­nak a munkásosztály hely­zetéről szóló határozatát. Jelenthetem a kongresz­­szusnak, hogy a határozat valamennyi olyan pontját teljesítettük, amely össze­függésben van az­ életszín­vonal alakulásával. A határidő 1959 első fél éve volt. A végrehajtás: 1959. január elsejével 25 000 ala­csony keresetű munkás ka­pott 8—15 százalékos fize­tésemelést. Az egészségre különösen ártalmas munka­körökben 50 000 dolgozó munkaidejét csökkentettük. Ugyancsak január elsején 82 000 pedagógus fizetését emeltük jelentősen. Febru­ár elsejei hatállyal lépett életbe 55 000 egészségügyi dolgozó fizetésrendezése. Ja­nuár elsejétől 408 000 idős ember nyugdíját emeltük. Április 1-től felemeltük az egyedül dolgozó, gyermeket nevelő nők és a több gyer­mekesek családi pótlékát. Mindez évente egymilliárd 487 millió forintot tesz ki. Nálunk most jók az élet­viszonyok, van értelme a munkának, mert mindenki tudja, hogy a munka teremtette értéket részben a termelés fejlesz­tésére, vagyis a jövendő magasabb életszínvonalának megalapozására , részben pedig közvetlenül fogyasz­tásra, a ma soribá tételére, a dolgozók életszínvonalá­nak rendszeres emelésére fordítjuk. A gazdasági építésben előttünk álló feladatok kö­zül a legfontosabbakat emelte ki Kádár János, mi­vel a gazdasági feladatok­kal külön beszámoló fog­lalkozik a kongresszuson. Hansúlyozta: meg kell gyor­sítani a szocialista társada­lom felépítését. Az ez évi és a jövő évi terv végrehajtásával, a há­roméves terv túlteljesíté­sével jó alapot kell terem­teni az új ötéves tervhez. Az állami és gazdasági ve­zetésben meg kell szüntet­nünk a bürokratikus voná­sokat és növelni kell a tervszerűséget, a terv- és állami fegyelmet. Bér-, fi­zetés- és prémiumrendsze­rünkben is van még tökéle­tesíteni való. A tervező iro­dákban például olyan a ju­talmazási rendszer, hogy nem az olcsóbb és rövidebb idő alatt készített tervek, hanem a drágább és hosszú ideig készülő tervek növe­lik a keresetet. A kormány már másfél évvel ezelőtt utasította az illetékeseket, hogy dolgozzanak ki jobb módszert, amely megfelel a tervezők egyéni érdekeinek is és a népgazdaság érde­keinek is. Mindmáig nem történt meg ez. Egy másik példát: nem természeti tör­vények idézték elő azt, hogy szeptember 28-án, 29-én, és 30-án napi 14, 16, illetve 17 ezer sertést vásároltak fel, október elsején és a követ­kező napokban viszont csak 2000—2800 darabot. Az ilyen hullámzás káros a népgazdaságra. Az oka nyilvánvalóan az, hogy szeptember 30-án zár’’ i negyedév, s a fe­ve~' '' - kat a negyedév végéig el­ért eredmények alapján premizálják. Bizony, gazdasági életünk­ben még sokfelé van ilyen hátrafelé »ösztönző« erő. Feltétlenül meg kell őket szüntetni. A gazdasági élet vezetői az eddiginél nagyobb mérték­ben és bátrabban támasz­kodjanak fejlődésünk legna­gyobb lendítő erejére, a tö­megek öntudatára, vélemé­nyére és lelkesedésére. Ve­gyék figyelembe és haszno­sítsák a szocialista munka­verseny, a szocialista brigád címéért küzdők mozgalmá­nak ez évi nagyszerű tapasz­talatait. A dolgozók az el­múlt két évben túlteljesí­tették a terveket, látni kell, hogy a fejlődés nagy lendítő ereje mindinkább a dolgo­zók növekvő szocialista társadalmi tudata. Gazdasági vezetőink na­gyobb mértékben hasznosít­hatják népi gazdaságunk javá­ra a szocialista országok együttműködésében rejlő le­hetőségeket. A Központi Bizottság úgy véli, hogy kedvezőek a fel­tételek gazdasági életünk fejlődésére. Az előttünk álló feladatok megoldása alapot teremt népünk életszínvona­lának további reális emelé­séhez is. A kongresszusi irányelvek kimondják, hogy a következő ötéves tervben az egy főre jutó reáljövede­lem legalább 26—29 százalék­kal, a lakosság fogyasztási alapja pedig a jelenlegihez képest legalább 40—45 szá­zalékkal növekedjék 1965 végéig. A lakosság életkörül­ményeinek hatékony megja­vítását szolgálja az ötéves terv nagyszabású lakásépíté­si programja is. Központi Bizottságunk kez­deményezte, hogy minde­nekelőtt a lakásépítés 15 éves fejlesztési tervét kell kidolgozni. A kormány már jóváhagyta a tervet. Eszerint az ötéves terv idején állami és ma­gánerőből kétszázötvenezer lakást, az utána következő ötéves tervben 350 000-ret, majd az azt követőben 400 000 lakást kell építeni. A három ötéves terv te­­hát összesen egymillió kor­szerű, egészséges új la­kást ad, ami ezt jelenti, hogy e 15 év alatt a lakosság mintegy 40 százaléka újonnan épült lakásba költözhet. Ezt más­képpen úgy mondhatjuk, hogy a 15 éves lakásépítési terv megvalósításával min­den igényjogosult család ön­álló lakáshoz jut. Az élet­színvonal emelését szolgálja, hogy az ötéves tervben jelentő­sen növekszik a tartós fo­gyasztási cikkek termelése is. Beszámolója negyedik ré­szében a kulturális fejlődés időszerű és megoldásra váró feladatairól beszélt Kádár János elvtárs, dolgozó tömegek, szocia­lista építésünk szükségle­tei felé forduljon és azt szolgálja. — Le kell küzdeni a bor­zsoá rendszer szellemi örök­ségét, a nacionalizmus, a so­vinizmus, az antiszemitiz­mus maradványait. Következetesen kell har­colni a szocializmus győ­zelmét gátló kispolgári né­zetek, az önző kistulajdo­nosi szemlélet ellen. E célok eléréséhez nélkülöz­hetetlen, hogy a­ marxiz­mus—leninizmus eszméi az ideológiai életben, a tudo­mány és a kultúra vala­mennyi területén uralkodó világnézeti alappá váljanak. — Közoktatásunkat meg kell reformálnunk. Iskoláinkat következetesen szocialistává kell tennünk. Közelebb kell hoznunk az iskolát az élethez. Iskolarendszerünk megrefor­málása igen gondos előkészí­tést kíván és megköveteli saját közoktatásunk tapasz­talatainak, valamint a nem­zetközi tapasztalatoknak a leggondosabb figyelembe vé­telét. Szélesítsük azokat az oktatási formákat , a le­velező oktatást, az esti is­kolák rendszerét —, ame­lyek a termelésben dolgozó fiatalok és felnőttek tovább­tanulásának lehetőségeit biz­tosítják. A műszaki színvonal fejlő-­ dése magasabb műszaki is­mereteket kíván meg a gép mellett dolgozó munká­soktól is. Teremtsük meg a terme­lésben dolgozó munkások számára a műszaki tovább­képzés célszerű formáit. Új ötéves tervünkben biztosít­juk a tudományok fejleszté­séhez szükséges feltételeket. A műszaki és agrártudomá­nyokra nagy szerep vár nép­gazdaságunk műszaki fej­lesztéséb­en, a korszerű me­zőgazdasági nagyüzemi ter­melés elősegítésében. Különösen fontos, hogy a társadalomtudományok művelői elemezzék leg­újabb fejlődésünk, szocia­lista építésünk alakulását és nyújtsanak segítséget a gyakorlati szakemberek­nek. Komoly feladatuk: a vallá­sos és más idealista nézetek­kel szemben segítsék a meg­felelő tudományos propa­gandát. — A művészetnek, az­ iro­dalomnak számottevő szere­pe van népünk tudatának, érzelmeinek, ízlésének for­málásában. Irodalmi és mű­vészeti életünk egészséges fejlődésének kulcskérdése: szilárdan marxista-leni­nista eszmei egység fogja össze a kommunista írók és művészek sorait, hogy megfelelő befolyást és vonzást gyakoroljanak a kultúra nem kommunista művelőire. Pártunk termé­szetesen elsősorban a kom­munista írókra és művészek­re támaszkodik, ugyanakkor számít minden becsületes szándékú író és művész alkotásaira és támogat mindenkit, aki műveivel népünk fejlődésé­nek fő, szocialista irányza­tát mozdítja elő. A nép világos színvallást vár — elsősorban művei­ben — minden írótól és minden művésztől arra a kérdésre, hogy az osztály­harcban ki mellett áll, ki­vel tart. A párt és a nép a kulturá­lis élet kérdéseinek megoldá­sában, a kultúra továbbfej­lesztésében számít az újjá­szervezett írószövetség, s va­lamennyi művészeti szövet­ség hatékony támogatására. A szocialista nevelés köve­telményeit kell érvényesíte­ni a tömegek műveltségi színvonalának további eme­lésében is. E területen meg­van a maga sajátos felada­ta a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, a filmnek, szín­házainknak, a művelődési otthonoknak és az öntevé­keny kulturális mozgalom együtteseinek. (Folytatás az 5. oldalon) Tanácskozik a párt VII. kongresszusa Ülésezik a kongresszus. 4 Büszkék lehetünk kulturális vívmányainkra is . A magyar dolgozó nép műveltségében, kulturális fejlődésében a felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas mennyiségi fejlődés minősé­gi változást is jelent: közele­dés a jövendő társadalom szocialista gondolkodású, sokoldalúan képzett, kultu­rált emberéhez — a szocia­lista forradalom győzelmé­hez a kultúrában. — A felszabadulás idősza­kában kereken 600 ezer volt hazánkban az írni-olvasni nem tudó felnőtt ember. Az írástudatlanság Magyaror­szágon lényegében megszűnt. A népi demokrácia bevezet­te a 8 osztályos általános is­kolát. A közép- és felsőfokú oktatás hazánkban nagymér­tékben fejlődött. A tudo­mány, a tudományos képzés és a tudományos kutatás te­rén is jelentős az előrehala­dás. Három új nagy egyete­met hozott létre a népi de­mokrácia. A Magyar Tudo­mányos Akadémiának ma 35 intézménye van, amelyből hetet az ellenforradalom óta hoztunk létre. A tudományos kutatómun­ka jelentős eredményei már ma is közvetlenül se­gítik iparunk, mezőgazdasá­gunk és a népgazdaság ál­talános fejlődését.­­ Felépült a kísérleti atomreaktor, izotópelőállítás is folyik és a rövid felezési idejű izotópokban a hazai szükségletet már magunk ál­lítjuk elő.­­ Az agrártudományok te­rén működő tudósok, kuta­tók is jelentős eredményeket értek el: a homok-, láp- és szikes talajok hasznosításá­ban kiváló hibridkukorica­fajtákat, jó minőségű, neme­sített répamagvakat állítot­tak elő. Igen jónak ígérke­zik a tudósaink közreműkö­désével nemrégiben konstru­ált, univerzál traktorra szerelhető kukoricabetakarí­­tó-gép.­­ A közoktatás, a tudo­mányos képzés és kutatás eredményei mellett bíztató eredmények vannak az iro­dalomban, a művészetben. Az új, szocialista, realista alkotások egész sora szüle­tett, különösen értékesek az eredmények a dráma- és filmművészetben. A legújabb termésből meg­említhetjük a Kormos ég, a Harminckilences dandár, a Tegnap, a Szélvihar, a Pesti emberek című műveket, ör­vendetes egy új, pártos, fia­tal nemzedék jelentkezése a társadalomtudományokban, a művészetben, az irodalom­ban. — Kulturális fejlődésün­ket, egyben a nép kulturális felemelkedését jelzik könyv­kiadásunk adatai is. Míg 1938-ban 2400 mű jelent meg 9 millió 200 ezer­ pél­dányszámban, addig 1958- ban már 2700 mű jelent meg 27 millió 300 ezer példány­ban. Az ország majdnem vala­mennyi községében van könyvtár, még az ezer lakosnál kisebb községek 94 százalékában is.­­ A színházi látogatók száma az utóbbi tíz eszten­dőben két és félszeresére emelkedett és 1958-ban elér­te a 6 millió 800 ezret. A mozik száma ma hétszer any­­nyi, mint a Horthy-rendszer idején volt, a mozilátogatóké pedig az utóbbi tíz évben a háromszorosára növeke­dett. A nemzetközi összeha­sonlítást e tekintetben is áll­­juk: egy lakosra egy évre Hollandiában kereken 6, Svédországban 10, Francia­­országban 10, Magyarorszá­gon 13 mozilátogatás jut. A tudománynak és a művészetnek is szocialista építésünket kell szolgálnia — Elvtársak! A szocialis­ta forradalom előretörése és győzelme a kulturális fron­ton a nagyszerű eredmények ellenére viszonylag elmaradt a politikai és gazdasági eredményekhez képest. Je­lenleg még mindig érezteti hatását az a rombolás, ame­lyet az ellenforradalom, a revizionista zavart keltés az ideológia területén okozott. Ugyanakkor előny az, hogy az ellenforradalommal e té­ren vívott harcban erősö­dött értelmiségünk marxista törzse, tudományos, művé­szeti életünk és ugyanez nagy nevelőiskolája volt a tömegeknek is Új, jó harci fegyvereink: a párt művelődéspolitikai irányelvei, az irodalom kérdéseivel, a népi írók­kal, a nacionalizmus kér­déseivel foglalkozó párt­­okmányok.­­ A tudományok szerepe felbecsülhetetlen jelentőségű szocialista építésünk felada­tainak megalapozásában. Az ideológia és a kultúra fel­adata, hogy a szocializmus építésére neveljen, mozgó­sítson. Elengedhetetlen követel­mény, hogy tudományos és művészeti életünk még jobban a munkásosztály, a

Next