Csongrád Megyei Hirlap, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió, a szocializmus és a béke legfőbb támasza! _________________________ (az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) Munkásőrök a munka őrhelyén Ma nálunk a népé a hatalom, tehát, a népnek is kell megvédenie mindenfajta ellenség támadásától Ez az egyszerű, kristálytiszta logikájú elv pártunk poli­tikájában fokozottabban érvényesül az ellenforrada­lom óta s ennek eredménye a munkásőrség létrejötte ió. Egyszerű gyári munkások, tsz-parasztok, értelmisé­giek szabad idejük egy részét feláldozzák arra, hogy gyakorolják a fegyverforgatást, hogy elsajátítsák a megfelelő ismereteket és védjék a dolgozók nyugal­mát, békés alkotómunkáját. Mindez fáradsággal, áldo­zatvállalással jár, de a my’n'kísérők nem pénzért te­szik ezt, hanem a nép iránti hűségből és a szocia­lizmus ügye iránti odaadásból. Álljon erre bizonyíté­kul két munkás példája. ★­­ JUHÁSZ FERENC a Deszki Gépállomás brit vádvezetője. Egyszerű, nyílt arcú fiatalember, akin szin­te látszik, hogy magas, erős termetével arra született, hogy traktort vezessen és a gépeket irányítsa» a föl­deken. Éppen brigádjának területéről jött motorke­rékpárral, nyakában az el­maradhatatlan bőrtáskával. — Hogy miért lettem munkásőr? — elmosolyodik kérdésemet ismételve. — Erre talán választ ad éle­tem sorsa.1. — Deszken születtem cselédem kér gyerekeként és amit a világból megismer­tem gyerekkoromban az is a cselédsors és a nyomor volt. A Ricsey-, meg a triesner-gazdaságba jártam napszámba alighogy ott­hagytam az iskolát. Aztán meg az újszegedi fakerté­szetben dolgoztam. A ‘kom­munistákról akkor még csak annyit tudtam, amit a leventében mondtak róluk, hogy­­büdös kommunisták«. A­­ felszabadulás után azon­ban nekem is kinyílt a szemem. tartom, hogy vég­re elérkezett a mi időnk, a munkásemberek ideje, így lettem én is kommunista, 1943-ban léptem be a párt­ba. — Feleségem van és há­rom gyermekem. Tíz év óta a gépállomáson dolgozom. Munkagépkezelőként kezd­tem, majd megszerettem a traktort és elvégeztem a traktoros iskolát, öt év óta brigád­vezető vagyok. Feleségem a helyi Kossuth Tsz-ben dolgozik. Elégedet­tek vagyunk sorsunkkal. Családomat, gyermekeimet, rendesen, tisztességesen já­ratom, nem úgy, mint aho­gyan szegény szüleim en­gem voltak kénytelenek járatni. Én akkor nem ta­nulhattam, pedig jó tanuló voltam. Most az jelenti éle­tem egyik legnagyobb örö­mét, hogy gyermekeimet tová­bb taníttathatom majd. — Hát ezért lettem én ímli­kásőr. Hogy ez a világ így maradjon, illetve to­vább fejlődjék, a régi pe­dig örökre eltiltóján. Kom­munista vagyon s kiállók elve­te mellett. Kötelessé­ge tvsnek tartom hogy véd­tem ezt a rendszert. Ot a Felyom a munkásőrségben. Egyenes, r­yílt arcán ha­tározottság és elszántság fü­zrőzdöik. Biztosak Ikre­­türte abban, hogy az ellen­ség nem tud többé átad­ul­t dolgozók k­at­ni mára s­or­ra, mert olyan egyszerű, ön­tudatos emberek ezrei­t­ telik, mint Juhász Ferenc. Gyártók, akik számára a pepi hatoló­n az életet, a szabadságot, a napsugarat jelenti, a rráfi világ pedig úgy él ba­jak, mint a számkivetettség és megelőz­­tetás keserű világa! ★ LAJTOS SÁNDOR az erős emberek közé ut­­­azik. Kovács a gépállomá­son. Zavartan törölheti nadrágjához olajos kezét, mikor beszédbe elegyedem vele. Látszik, hogy nem a szavak, hanem inkább a tették embere. Mikor mun­kájáról kérdezősködöm, fel­csillan a szeme. — Nagyon szeretem a mesterségemet, pedig mikor még én iiaskodtam, akkor a kovácsmesterek bizony nem nagyon kímélték azo­kat a legénykéket, akik a szakma titkaival akartak megismerkedni. Már 1930 óta dolgozom a gépállomá­son, s minden büszkeség nélkül mondhatom, hogy majdnem én vagyok a mű­hely legrégibb dolgozója. Becsületes, kissé izzadt­ságban fürdő arcán a mun­­kásemberek természetes egyszerűsége sugárzik. Sok­féle embertípus található a munkások között is. Van aki »örökmozgó«, tréfás kedvű ember, mondhatnám­­Vidám fickó«, aki fejét állandóan ugratásokon, vic­ceken töri, s Van másféle típus is. Olyan, aki nyu­godt, megfontolt, jóságos. Sajtos Sándor bizonyára az utóbbiak közé tartozik. Sza­vai csendesek, de izmos ke­zéből az erő sugárzik, s erős szálú haja majd át­fúrja a sols fekete svájci­­sapkát, ő még csak most jelent­kezett a munkásőrségbe. Szándékáról, céljáról, elha­tározásáról nem sokat mond, de szavai egyszerű­ségük ellenére is tele van­nak érzéssel, meggyőző erővel. — Nem akarjuk, hogy mégegyszer 1956 legyen. Az szégyen volt ránk, munká­sokra, dolgozó emberekre nézve. Majdnem hagyjuk, hogy az utak, a nép sa­nyargatói újra ránk teleped­­jenek! Ilyet többé nem en­gedhetünk! Ezért kértem a felvételemet a munkásőr­ségbe. ★ Egyikük sincs magas­­funkcióban­, nincs vezető helyen. Egyszerű munkások mindketten, akiknek kemé­nyen meg kell dolgozniuk a kenyérért, azért a kenyé­rért, amelyből azonban ma már összehasonlíthatott akiul több jut mindenkinek, mint a felszabadulás előtt. S­ok azt is fontosnak tartják, hogy­ a munkában is jól meg­állják helyüket, mert más­ként nem vívhatják ki munkástársaik bizalmát. Juhász Ferenc brigádja az elmúlt évben a brigádok versenyében a második he­lyen végzett, Sajtos Fe­rencé­ pedig mindenki úgy tekint, mint a műhely egyik legmegbízhatóbb munkájá­ra. Hétköznapjaik tehát szor­gos, nehéz munkában tel­nek, mégis vállaltak aó ál­dozatokat, a fáradságot, mert mélyen él bennük a népi hatalom, a dolgozók társadalma iránti felelős­ség. Munkásőr mivoltukkal járó kötelezettségeiket sza­bad idejükben, társadalmi munkaként végzik, amelyért nem­­ jár fizetés, hanem csak tisztelet és a nép, a dolgozó emberek elismerése, szeretete. A munkásőr-foglalkozás, a szolgálat bizony sok sza­bad idejüket elrabolja. Ju­hász Ferenc el is mondotta, hogy felesége haragszik, is rá, mert sokszor csak késő éjszaka tud hazajutni és már kora hajnalban el is megy hazulról. Mondja is felesége szemrehányóan: »Neked mindig a közösért kell dolgoz­nod? Mi hasz­nod van belőle?« Igaz, ezt csak nagyon elkeseredett hangulatában mondja, mert ő is tisztában van azzal, mi haszon van abból, hogy félje munkásőrő. Tudja, hogy itt mér nem az egyé­ni haszon, nemcsak az egyéni érdek, hanem az egész nép haszna és érde­ke a döntő. Tamási Mihály Ezüstkalászos tanfolyamokon 918 hallgató vizsgázott le Megyénk területén az ősz folyamán 50 ezüstkalászos tanfolyamot szerveztünk, de a nagyarányú tsz-szervezés miatt egy részük még kezdet­ben megszűnt. A megszerve­zett ötvenből 39 maradt, amelyből kettő, a rúzsai és a bordányi másodéves tan­folyam a vezetők áthelyezé­se miatt megszűnt. Tehát eredményesen 37 tanfolya­munk fejeződött be, amelye­ken összesen 918 hallgató tette le sikeresen a vizsgát. A­ közülük első évfolyamosok 534-en, második évfolyamra járók pedig 384-en. A tanfolyam hallgatói lel­kiismeretesen hozzájárultak az ősz folyamán m­dvénk te­rületén folyó szervezés sike­réhez, sőt, a mindszenti I. és II. évfolyam hallgatói 79- en új termelőszövetkezetet alakítottak. Hasonlóan csele­kedett a vásárhelyi II., a sándorfalvi II. éves és több más tanfolyam hallgatósá­ga. Örvendetes az is, hogy a megalakult új ter­ek tag­sága a vezetőségbe elsősor­ban az ezüstkalászos tanfo­lyamot, végzett gazdákat vá­lasztotta meg brigádvezetők­­nek, munkacsapatvezetőknek, raktárosoknak. Így cseleked­­tek Mar­oslelén is, ahol a II. évet végzett hallgatók 90 százalékban vezető beosztást kaptak a tsz-ben. A tapasztalatok alapján kí­vánatos lenne, hogy az el­méleti részeket csökkente­nék a tanfolyamok anyagá­ban és a gyakorlati megol­dásokat, valamint a nagy­üzemi technikai módszere­ket bővebben tárgyalnák, tekintettel arra, hogy a tsz­­tagok körében a szaktudást és a nagyüzemi szemléletet jelentősen fokozni kell. Hasz­nos lenne a tápanyagban vi­lágnézeti neveléssel is rész­letesebben foglalkozni. Az elmúlt év azt mutatta, hogy a speciális tanfolyamok nyúj­tottak legtöbbet a hallgatók­nak a gyakorlati munkájuk­hoz. (Például a vásárhelyi baromfitenyésztési és a mindszenti gyümölcstermelő tanfolyam.) A speciális tan­folyamok szervezése indokolt azért is, mert termelőszö­vetkezeteinkben a szakmun­kás képzésnek az ezüstkalá­szos tanfolyam lesz az alap­ja. Jó munkájáért dicséretet érdemel Ambruzs Sándor, a tápéi Ady Endre Tsz mező­gazdásza, és ő vezette a tá­péi ezüstkalászos tanfolya­mok ahová a hallgatók a szétszórt to­ny­a világból jár­tak. A tanfolyam vezetője két éven át, viharos, jeges időben is a Tiszán kelt át csónakon, mivel abban az időben a kompjáratot meg­szüntették. Ugyancsak jó munkát végzett Szegény An­na, a niszpeletei Ui Barázda Tsz­aki a ma­rottelei ti. éves tanfolyamért vezette. Bodonovics István Felkészülés­­ a tavaszi ,nyári egészségvédelem­re Április 6-tól kezdődően egésznapos oktatáson vettek részt a városok, valamint a járások mezőgazdasági üze­meinek — gépállomásoknak, állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek — egészségügyi felelősei. Az utolsó oktatási nap április 26-án, kedden volt a szen­tesi járásban. Az egészség­védelemre való jó felkészü­lést célzó oktatásokon me­gyei­ viszonylatban mintegy 190 fő vett részt. Az­ egészségügyi felelősök­nek a vezető orvosok, vala­­­­mint higiénikusok tartottak­­ előadásokat a, tisztasági moz­­galomról, az elsősegélynyu­j­­tás megszervezéséről, a­ he­lyes tejkezelésről, a mun­kásszállások egészségügyi kö­vetelményeiről, valamint az ivóvízellátás helyes meg­szervezéséről. A Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság üdvözli a megye dolgozóit A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZTÁLY NAGY ÜN­NEPNAPJA, MÁJUS ELSEJE ALKALMÁBÓL FORRÓ ÜDVÖZLETÉT KÜLDI A MAG­YAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT CSONGRÁD MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A MEGYE MUNKÁSAINAK, DOLGOZÓ PARASZTJAINAK, ÉRTELMISÉGIJEINEK, NŐKNEK, FIATALOKNAK. KÍVÁNJUK, HOGY BOLDOG, VIDÁM ÜNNEP LEGYEN AZ IDEI MÁJUS ELSEJE, ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN, JÓKEDVVEL TÖLTSÉK EZT A NA­­POT, S MERÍTSENEK ERŐT BELŐLE A TOVÁBBI NAGY FELADATOK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ. LEGYEN ÚJABB ERŐFORRÁSA AZ IDEI MÁJUS ELSEJE A DOLGOZÓ NÉP TOVÁBBI F­ELEMELK­EDÉSÉN­EK, ÉS SEGÍTSE ELŐ A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LE­­RAKÁSÁT, A SZOCIALIZMUS GYORSABB ÉPÍTÉSÉT, MINDNYÁJUNK JÓLÉTÉNEK NÖVELÉSÉT. AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A munkacsapat élén és otthon Csodásán kéklő az ég, de nagy szürke felhők vonul­nak el alatta, s árnyékot vetnek a földre. A Nap már magasan van s ha kibújik egy-egy gomolyag alól, me­legen süt. A szélnek azon­ban mintha foga volna , pirosra csípi az emberek ar­cát. Fél hét körül jár az idő. A makói József Attila Tsz asszonyai már a teherautó­kon Ülnek. Indulnak ki a határba. Vidámak, frissek. Pedig a nedves városi ház­tetőkön még csillog a dér. A hagymásoknak persze nem árt a kicsi hideg. Ahogy kiérnek a­ hagymaföldre, már le is dobálják a vasta­gabb holmit, fogják a ka­­parót és beállnak a sorba. Ki-ki a saját területére, munkacsapatába megy. Meg­elevenedik és új szilit kap a hatalmas hagymatábla. Ez a terület a Gera-brigádé és fel van osztva munkacsapatok­ra. Szénáéi Sándorné is leveti a nagykabátot, a zsebéből kiveszi a­­jelenléti ívet, fel­jegyzi, hogy ki van jelen, ki állt a munkába és letér­del a sor szélére. Már 8 éve tagja a termelőszövetkezet­nek, s­­­ról van szó, amit térdelve kell eltölteni, hanem­ hetek­ről, hónapokról. Sőt, azt is lehet mondani, hogy a ta­vaszt és a nyarat is így töl­tik el. A hagymát­­ három­szor kell kaparni, a fokhagy­mát is. Azután ott van a cu­korrépa kapálása, egyeléce, az apróhagym­a kapálása, a gyökértermesztés. S ez mind­mind az asszonyok feladata. Nyáron meg jön a szedés, azt is guggolva, térdelve Végzi ír. Aki nem hagymás, annak talán leszakadna a dereka. Ők meg csak csa­csognak, énekelnek, tréfál­nak. A dikkelt (sarabolt) hagymából 400 ölet kapar­nak meg, két munkaegysé­get teljesítenek naponta. Ahogy mondják: ebben az évben sokat akarnak keres­ni, hiszen olyan szép tavasz van, mintha megrendelték volna, s ilyen időben a télen választották meg a csapat élére. Negyvenöt-­ ötven körüli asszony, tele élettel és erővel. Négy­gyermekes anya. Széles hom­lokára barázdákat vésett az idő, fekete, hajába ősz szá­lak vegyülnek, de a moso­lya fiatalos. Vajon hogyan tudja elvé­gezni feladatát itt a terme­lőszövetkezetben a munka­csapat élén és otthon a csa­ládban, mint háziasszony és édesanya? Mint kiderül a termelőszö­vetkezetben nem sok baja van. Számon tartja, ki mi­kor dolgozik, leméri a telje­sítményt és beírja a munka­­könyvekbe. No meg hát ösz­­szetartja csapatát. Sok he­lyen persze ezzel van a leg­több baj. Az emberek vitat­koznak, olykor össze is kap­nak és egyesek nem járnak el rendszeresen minden nap dolgozni. Volt ilyen itt is a termelőszövetkezet kezdeti idejében, volt bizony. A mun­­kacsapatvezetőnek akkor több fáradságába került a rend és fegyelem betartása, mint a reggeltől estig tartó fizi­kai munka. Most azonban más a helyzet, mindenki dolgozik, de még hogyan dolgozik. Szénásinénak biz­tatni sem kell az asszonyo­kat, mondják azok anélkül is egymásnak, hogy ‘­gye­rünk, mert a Kabókék el­hagynak«. Kabókék ugyanis a mel­lettük dolgozó munkacsapat, amelynek vezetője Kabókné. Nincsen hivatalos verseny közöttük, de azért állandóan lesik egymást, nehogy egyik a másiktól lemaradjon. S ha netalán megtörténik, hogy vagy az egyik, vagy a má­sik Csapat lemarad, kezdő­dik a hajrá, amíg a lemara­dást be nem hozzák. Reggeltől estig térdelnek a földön s nem fájdul meg a derekuk. Azt mondják: megszokták. Ezt csak a hagymások bírják ki. Mert ugyanis itt nem egy-két nap- minden úgy nő, mintha húznák. S az idén munka is volt elég. Szénási Sándornénak 80 munkaegység van már a könyvébe írva. Tavaly nem volt ennyi,­— tavaly egész évben 236-ot teljesített. Persze sok volt a gondja, nem dolgozhatott nyugodtan. Vettek egy há­zat, azaz hogy először elad­ták az övékét, mert az kicsi volt s amit vettek, nem tud­ták átírni. Később lemond­tak róla és 70 ezerért egy nagygazdáét vették meg. Most már nyugodtan dolgoz­hat. Persze gondja van most is bőven. A családot rendbetartani sok munkába kerül. Igaz nagyok már a gyerekek. A legidősebb lány­ka már férjhez ment a fiú a Makói Gépállomáson trakto­­rista, a kisebbik leány Bu­dapesten az Egyesült Gyógy­szergyárban dolgozik mint vegyésztechnikus. Egy kis­fiú van még otthon. A fér­je is a termelőszövetkezet­ben dolgozik. De mosni, va­salni rájuk, sütni, főzni, ta­karítani az a háziasszony feladata. S ahogy ő mondja, erre való a reggel, meg az este. Mostanában sokat be­szélnek a két műszakról. A pa­raszt asszonyok valóban két műszakot dolgoznak le minden nap­­, de a Szom­bat délután, meg a vasárnap délelőtt is munkával te­lik el. Az ember azt gondolná, hogy Szénási Sándornénak elég a háztartás, a sütés, fő­zés, vasalás, foltozás, meg a többi apró munka, ami akad a ház körül. Pedig nem így van. Tavaly például leszer­ződött és meghízlalt 8 hízót. Szinte hihetetlen: nyolc da­rabot. És az idén is van már egy nagy koca és 3 öthóna­­pos süldő. Mind a hatot meg­fogja hizlalni. Mennyi, de mennyi munkát ad ez. De csinálja fáradhatatlanul év­ről évre minden áldott nap. Helyt áll a maga posztján a termelőszövetkezetben éppen úgy, mint a családban, a munkacsapat élén és otthon. Bernula Mihály Telefon-diszpécserszolgálat Budapesttel Általában úgy szokott len­ni, hogy amikor legsürgetőbb valami munka, akkor törté­nik meg a baj, ha nagyon kellel­e aratni, akkor rom­lik el a kombájn, vagy az aratógép. Ilyenkor aztán a gépállomás vezetői, ha nincs megfelelő anyaguk kéznél. Sürgős ütemben a vásárhelyi anyagellátó vállalatot kere­sik fel a meghibásodott al­katrész beszerzésére. Az FM­ Anyagellátó Vál­lalatának megyei kirendelt­sége már most­ készül a ta­vaszi és a nyár munkák so­rán várható nagyobb alkat­rész-szükséglet kielégítésére. Az aratógépekhez, kombáj­nokhoz beszerezték a leg­gyakrabban elhasználódó al­katrészek pótlásához szüksé­ges anyagot és a terv szerint, a nagy munkák ideje alatt a vállalatnál ügyeleti szolgá­latot, is tartanak. Ezenkívül a budapesti központtal tele­fondi­szpécseri szolgálat köti a vállalatot össze­ért a na­gyon *am­"' -'•-‘«kb-n repü­­lőgéppel szállítják le a te­lefonon megrendelt alkatré­szeket, anyagokat.

Next