Csongrád Megyei Hirlap, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

Csütörtök­, 1980. Július 81. 2 Budapestre érkezett az indonéz kormány első minisztere Dr. Münnich Ferenc: E látogatás hozzájárul a magyar—indonéz kapcsolatok további erősödéséhez Dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének meghí­vására szerdán Budapestre érkezett dr. H. Djuanda,­­az Indonéz Köztársaság első minisztere (Indonéziában és Franciaországban első mi­niszternek nevezik a mi­niszterelnököt — a szerk.). Vele együtt hazánkba láto­gatott felesége is. Az indo­néz első minisztert több szakértő is elkísérte. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség fogadására meg­jelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró An­tal, a kormány első elnök­helyettese, dr. Sik Endre külügyminiszter, továbbá a politikai élet számos más vezető személyisége.. Meg­jelent a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője is. Dr. H. Djuanda és kísére­tét dr. Münnich Ferenc kö­szöntötte. Nagyra értékeljük az In­donéz Köztársaság kormá­nyának mindazon erőfeszíté­seit, amelyek a világbéke megszilárdítására és tartóssá tételére, a népek közötti ba­rátság és a­­jó nemzetközi kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére irányulnak " — mondotta többek között dr. Münnich Ferenc, majd így folytatta: Meggyőződésünk, hogy Excellenciád mostani láto­gatása szintén további hoz­zájárulást jelent Magyaror­szág és Indonézia baráti kapcsolatainak megerősítésé­hez és elmélyítéséhez. Dr. H. Djuanda az üdvöz­lésre válaszolva a követke­zőket mondotta: örömmel, boldogan jöt­tem magyar földre. A hoz­zám és népemhez intézett kedves szavak is azt bizo­nyítják, hogy a magyar nép szívében baráti érzéseket, táplál Indonézia és az indo­néz nemzet iránt. Biztosítom önöket, hogy a mi szívünk­ben ugyanez a baráti érzés él. Elhoztam a ,, kilencven­­milliós indonéz népnek a magyar néphez szóló szívé­lyes üdvözletét. Remélem, magam részéről is sikerül előmozdítanom népeink ba­rátságát. Jóllehet, kapcsola­taink még viszonylag fiata­lok, e kapcsolatok kívánsá­gaink szerint évről évre fej­lődhetnek. Valamennyiünk feladata, hogy erősítsük a kölcsönösen előnyös együtt­működést. Rövid látogatásunkkal igyekszünk új fejezetet nyit­ni az indonéz—magyar ba­rátság történetének könyvé­ben. Meggyőződésem, hogy ezt újabb és újabb fejezetek követik majd, amelyek ba­rátságunk fejlődésének mind magasabb fokait jelzik — fe­ Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szerdán délben fogadta dr. H. Dju­­andát, az Indonéz Köztársa­ság első miniszterét. Az in­donéz első miniszterrel együtt részt vett a látogatá­son Suwito Kusumowidagdo, az indonéz külügyminiszté­rium államtitkára, B. M. Diah, az Indonéz Köz­társaság budapesti nagykö­vete és dr. Ismael M. Thajeb, az indonéz külügyminiszté­rium nemzetközi gazdasági kapcsolatok­­ főosztályának vezetője. Magyar részről jelen volt a fogadáson Apró Antal, a Minisztertanács első elnök­helyettese, dr. Sik Endre külügyminiszter, Csergő Já­nos kohó- és gépipari mi­niszter, Szarka Károly kül­­ügyminiszterhelyettes, fe­jezte be beszédét az indonéz első miniszter. A nagy tapssal fogadott üdvözlő beszédek után dr. H. Djuanda dr. Münnich Fe­renc társaságában elhaladt a repülőtér betonján felsora­kozott dolgozók hosszú sorai előtt, s köszöntötte őket. M­czoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. A magyar államférfiak szívélyes eszmecserét foly­tattak az indonéz első mi­niszterrel és az indonéz kül­döttség tagjaival. Ebéd az indonéz államférfi tiszteletére Dr. Münnich Ferenc és fe­lesége szerdán délben az Or­szágház vadásztermében ebédet adott dr. H. Djuanda és felesége tiszteletére. . A rendkívül szívélyes, ba­ráti légkörű ebéden dr. Mün­nich Ferenc és dr. H. Dju­anda pohárköszöntőt mon­dott, amelyben méltatták a magyar és az indonéz nép barátságának, a két ország közötti kapcsolatok fejlődé­sének jelentőségét. Dr. Münnich Ferenc fogadta dr. H. Djuandát ----------------■* *--------------------------­ Acélos jóminőségű az idei búza A malmok már megkezdték az új búza őrlését Az Élelmezésügyi Minisz­térium Malomipari Igazgató­ságán megvizsgálták a mal­mokba eddig beszállított bú­zák minőségét. Az ország minden megyéjéből össze­gyűjtött búzafajtákra az idén jellemző az acélosság. Megállapították, hogy az újbúza a szabványnál jobb minőségű, általában két-há­­rom kvóval haladja meg a 78 kilogrammos hektoliter súlyszabványt Az újbúzák nedvességtartalma alatta ma­rad a szabványos 14,5 szá­zaléknak. A minőségi vizsgálatok mellett azt is megállapítot­ták, hogy az idei búzák ál­talában tiszták, jóval keve­sebb idegen magot és egyéb szennyeződést tartalmaznak, mint a múlt évben betaka­rított gabonák. A legutóbbi napokban a malmok többségében teljes erővel megkezdték az újga­­bonák őrlését. Kiváló minőségű sörárpa termett Csongrád megyében Csongrád megyében az idei nyár rendkívül kedvezett a sörárpának, ennek a kalászosnak ugyanis a mérsékel­ten meleg éghajlat felel meg a legjobban. Hazánk legdé­libb és legmelegebb vidékén ezen a nyáron a szemkép­ződés idején hűvös volt az idő, így nem szorultak még a szemek, nagyra fejlődtek és fehérjetartalmuk is kitűnő. A hektolitersúly a szokvány 65 helyett még a leggyen­gébbeknél is eléri a 68-at, ugyanakkor a termés a becsült­nél magasabb. Megyei szinten 8 mázsára számítottak hol­danként, s az átlagtermés 9—10 mázsa között van. A Ter­ményforgalmi Vállalat már megkezdte a sörárpa átvéte­lét, s jóllehet a cséplés csak most kezdődött, máris 130 vágó­nál vettek át. ■ (4) Ezekben a napokban gyakran emlékeztetik a vati­káni köröket ezekre a té­nyekre, miközben a szent­széki diplomácia mindent megtesz, hogy Eichmannt ki­mentse a sors kezéből. Sok olyan tény került nyilvánosságra, amely rávilágít, hogyan sikerült számos náci háborús bűnösnek Német­országból Olaszországon keresztül Argentínába menekülnie. Kimondottan nácifasiszta érzelmű egyének segítették őket, hogy­ elkerüljék az igazságszolgáltatás sújtó kezét. Ma már bizonyos, hogy 1945 második felében Adolf Eichmann álnéven Olaszországba szökött és közel két évet töltött el Róma és a bolzanoi tartomány több helysége között utazgatva. Tengerentúli utazásához Rómában szer­zett hamis okmányokat: vatikáni útlevelet, a spanyol vöröskereszt útlevelét és egy spanyol útlevelet. Sem a vatikáni államtitkárságon, sem az olasz kormány archívu­mában nem sikerült Eichmann névre kiadott útlevél nyo­mára bukkanni. Nyilvánvaló, hogy szükségtelen is ezt nyomozni, mert évekre visszamenőleg nem maradt feljegy­zés az útlevelekről és Eichmann úgysem saját nevére szer­zett útlevelet. Rómában az az általános vélemény, hogy nagy kereskedelem folyik mind valódi, mind pedig hamis vatiká­ni útlevelekkel, sda már, évek múltával, nem lehet meg­állapítani, hogyan jutott Eichmann az útelvél birtokába. ■Mindenesetre bizonyos, hogy Eichmann érintkezésbe lépett az egyházi hatóságokkal és az erről az oldalról nyert támogatás segítette őt is, mint Európa számos országának Rómán­­ keresztül menekülő fasisztáit. Nehéz lenne meg­állapítani, hogy az Eichmann által használt útlevelek közül melyik volt a valódi és melyik a hamis. Minden­esetre a körülmények elgondolkoztatnak. Az bizonyos, hogy Eichmann »vatikáni« útlevelet használt. A második világháború végén a Vatikánban a náci­barát egyházi körök két befolyásos egyházi személy körül csoportosultak: az egyik csoport vezetője az el­hunyt XIX. Pius magántitkára, a jezsuita páter Ricardo Leiber volt, míg a másik érdekeltségi kör élén Ela cím­zetes püspökét, Monsignor Luigi Hudalt találjuk. Leiber atya XII. Pius halála után Svájcban tevékenykedett,­ ma ismét a Római Szentszéki Gregorián Egyetem professzora. Monsignor Hudal a Szent Kongregáció tanácsosa. Rómában a via Anagnina 93 alatt lakik. Ez a villa évek óta a Olaszból fordította Szentirmai László Rómán keresztül utazó ex-náci vezetők kedvenc találkozási helye. Hála Leiber atya magántitkárságának és monsignor Hudal tevékenységének, sikerült Olaszország főbb városai­ban egy messzire kiterjedt német papi hálózatot kiépíteni. Ma már abban a helyzetben vagyunk, hogy pontos fel­sorolást tudunk adni országunk német »missziós központ­jairól«, amelyek minden esetben elsőrangú feladatuknak tekintik, hogy elhelyezzék, tanáccsal ellássák, vagy tovább segítsék Hitler egykori munkatársait, ha azok nyugodtabb vizekre kívánnak evezni. A római »székhely« a via della Pace 20. alatt talál­ható. Vezetője Jakob Weinbacher és Franz Wolff. A fi­renzeit Theodor Bützler irányítja a Michelangelo út 46. alól. A milánói központ vezetője Hubert Krey, és a via Serafino Biffi 4. alatt ütötte fel székhelyét. Hasonló német egyházi gócokat találunk még Triesztben, Nápolyban, Genuában és Velencében. A felsorolásból kitűnik, hogy valamennyi német egy­házi központot kikötővárosban alapítottak, azzal a nyil­vánvaló céllal, hogy »védenceiknek« segítsenek hajóra szállni. Ez az olaszországi »német hálózat« egy sokkal hatalmasabb szervezet parányi része, amely kiterjed a világ összes országaira és amelyről hamarosan pontos felvilágosítást tudunk nyújtani. Ha merülnének is fel kétségek, hogy Eichmann Olasz­országban kapcsolatot létesített a »német hálózattal« ren­delkezésére állt egy másik egyházi segítő szervezet, amelyet a fasiszta jugoszláv klérus tagjai létesítettek a háborús bűnös Ante Pavelics kormányának a pénzén. Eichmann esetleg jó szimattal megérezhette, hogy a német központok talán nem olyan biztosak, mert bár a Vatikán támogatását élvezik, de ezeket a szövetségesek jobban megfigyelés alatt tarthatják, miközben a nürnbergi pert készítik elő. A fa­siszta jugoszláv szervezet nagy befolyású egyházi körök védelme alatt működött, és így nagyobb bizalmat kelthe­tett esetleg Eichmannban. De Eichmannt más okok is vezethették, hogy az Usztasa-szervezethez forduljon. A jugoszláv fasiszta egyházi központ jelenlegi vezetője az a Crunoglav Draganovics, aki több éven keresztül munkatársa és beosztottja volt Eichmannak. A háborús bűnös abban az időben az »antiszemita had­műveletet« vezette a hitleri »Új Európában« és így töb­bek között a megszállt Jugoszláviában is. Eichmann ren­deleteinek végrehajtására a fasiszta horvát kormány veze­tője, Ante Pavelics, a Ponova (Megújhodás) nevű szerve­zetet hozta létre. A Ponova-mozgalomnak az volt a fel­adata, hogy Horvátországban összeírja és átadja a néme­teknek a zsidókat. A zsidók elhurcolásakor a hátramaradt ingóságokra és vagyontárgyakra a Ponova tette rá a kezét. A mozgalom helyettes vezetője Crunoslav Draga­novics páter lett. Róma felszabadulása előtt Pavelics Rómába küldte Draganovicsot, hogy ott megnyerje a vatikáni körök tá­mogatását és előkészítse az Usztasa háborús bűnösök La­­tin-Amerika országaiba történő menekülését, ha a náciz­mus összeomlik. Tekintélyes anyagi eszközökkel felsze­relve Draganovicsnak sikerült Rómában fontos kapcso­latokat teremteni befolyásos egyházi körökkel és a Római Kúria vezetőivel. Amikor aztán 1945 tavaszán megindult a nácifasiszták özönlése Olaszországba, Draganovicsnak nem volt nehéz összegyűjteni, elrejteni és tovább indítani őket Dél-Amerika felé. Pavelics 30 teherautó aranyat és egyéb drágaságot ho­zott magával, amelyet a Ponova a zsidóktól rabolt el. A drágaságok egy részét Olaszországban arra használták fel, hogy abból támogassák az »ellenállási mozgalmat« és segítsék a náci vezetők menekülését. Pavelics olaszországi menekülése és bujdoklása volt a szervezet mesterműve. Draganovics volt államfőjét né­hány bizalmas munkatársával együtt egy Róma melletti, délamerikaiak által fenntartott, kolostorban helyezte el. Néhány hónapon keresztül Pavelics franciskánus barátnak öltözve járt-kelt a via Veneton. Draganovicsnak közben ajándékok és vatikáni kapcsolatai révén sikerült elérnie, hogy Peron kormányával olyan jó kapcsolatot létesített, csak az ő névjegye volt igazi értékű ajánlólevél Argen­tínában a menekültek kezében. (Folyt. köv.) Láncra verve a vérengző vadállat Irta: Sergio Serge. Megjelent a Vie Nuove június 18-i számában A­klap: Helyzetről tárgyalt szerdán este a Biztonsági Tanács A Biztonsági Tanács szer­dán este — magyar idő sze­rint 20 óra 30 perckor — ült össze, hogy megvitassa a kongói helyzetet. Az ülés néhány órás elhalasztására azért került sor, hogy le­hetővé tegyék a kongói kül­döttek részvételét, mivel az őket szállító repülőgép a ter­vezett üléskezdés után érke­zett csak meg.­­* Ralph Bunche-nek, a Leo­­poldville-ben, a Kongói Köz­társaság, fővárosában tartóz­kodó ENSZ-főtitkárhelyet­­tes jelentésének már nyilvá­nosságra hozott szövege sze­rint megkezdődött a Leo­­poldville-ben lévő belga csa­patok visszavonása a belga kézen lévő kongói támasz­pontokra. Bunche és a bel­,­ga nagykövet megállapodása szerint a csapatok kivonása július 23-án befejeződik. A jelentés hangoztatja, hogy az ENSZ rendfenntar­tó erőknek e hét végén már módjukban lesz gondoskod­ni a Kongóban tartózkodó valamennyi európai bizton­ságáról. Bunche jelentésének nyil­­vánosságra hozatalával egy­­időben van den Bosch belga nagykövet Leopoldville-ben sajtóértekezletet tartott. Ki­jelentette, hogy megállapo­dása Bunche-csel a belga csapatok kivonásáról kizáró­lag a leopoldville-i egysé­gekre vonatkozik. Mint mon­dotta, nem volt szó arról, hogy Belgium kivonja a Kongó más városaiban állo­másozó »több ezer katoná­ját«, ellenkezőleg: a nagykö­vet közléséből kiderül, hogy újabb belga ejtőernyősöket irányítottak Kongó keleti tartományának öt városába. Katanga továbbra sem kíván csatlakozni Csembe. • Katanga tarto­mány miniszterelnöke ked­den ismét sajtóértekezletet tartott. Újból hangoztatta a katangai kormánynak a töb­bi kongói tartománytól való elszakadására vonatkozó el­határozását és kijelentette »Katanga a szabad világ egyik erődítményévé vált«. Szemére vetette Lumumbá­­nak, hogy ENSZ-csapatok segítségéhez fordult, pedig a rend helyreállítására az is elegendő lett volna, »ha ide­jében kéri a belga csapatok közreműködését«. * A Szovjetunió keddi tilta­kozása kapcsán az amerikai hadügyminisztérium egy szóvivője kijelentette, hogy mintegy száz amerikai tiszt tartózkodik Leopoldville tér­ségében. A szóvivő szerint ezek közül húsznak az a fel­adata, hogy a leopoldville-i amerikai nagykövetség se­gítségére legyen az európai­ak elszállításában, a másik nyolcvan pedig az ENSZ lé­­gihídjával kapcsolatban tel­jesít szolgálatot. Lapzártakor érkezett Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a Kongói Köztársaság kormánya szer­dai minisztertanácsán elha­tározta, felhívással fordul a Szovjetunióhoz és az afrikai —ázsiai tömb bármely más országához, hogy siessen a Kongói Köztársaság segítsé­gére a belga csapatok távo­zásának előmozdítása céljá­ból. A minisztertanács után Lumumba miniszterelnök sajtóértekezleten ismertette a kormány határozatát. Lu­mumba többek közt elmon­dotta: a kormány határozatára azért volt szükség, mert Belgium nem hajlandó a Biztonsági Tanács dönté­sének eleget téve kivonni csapatait a Kongói Köz­társaság területéről, a Kongóba érkezett ENSZ- csapatok pedig nem képesek elérni a belga egységek tá­vozását. A minisztertanács határozata nem azt jelenti, hogy a Kongói Köztársaság »politikai kapcsolatot létesít bármely tömbbel« — mon­dotta Lumumba. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy a minisztertanácsi határo­zat végrehajtásával addig vár, amíg nem válik isme­retessé a Biztonsági Ta­nács szerda esti vitájának eredménye. Lumumba elmondotta, hogy kormánya a következő fel­adatok megvalósítására szán­dékozik felkérni a Szovjet­uniót, illetve más afrikai­­ázsiai országokat: 1. A belga csapatok kivonásának elérése békés eszközökkel; 2. Hoz­zájárulás a rend fenntartá­sához, összhangban a köz­társaság kormányának hatá­­rozataival; 3. Minden külső agresszió megakadályozása. A szóban forgó csapatok nyomban elhagyják majd a Kongói Köztársaság terüle­tét, mihelyt a belga katona­ság távozott és a rend hely­reállt — mondotta Lumum­ba. Washingtoni hivatalos kö­rökben »megütközéssel« fo­gadták a kongói miniszter­tanács szerda délelőtti ha­tározatát. A külügyminisz­­­­térium vezetői sietve össze­ültek a helyzet megvitatá­sára. Egyelőre nem foglal­tak állást Lumumba bejelen­tésével kapcsolatban. * * Külpolitikai hírek sarakban A török igazságü­gyminisz­­térium kedden bejelentette, hogy Yassi szigetén hama­ro­san megkezdik Bayar volt köztársasági elnök, Menderes ■ volt miniszterelnök, és a hazaárulással vádolt több más török politikus peré­nek tárgyalását. A sziget­­erődben ez idő szerint mint­egy 800 személyt őriznek,­­ köztük a­­ Menderes-párt­­ csaknem összes nemzetgyű­­j­tési képviselőjét. * Herter amerikai­­ külügy­miniszter kedd este New Portba utazott, ahol Eisen­hower elnökkel tárgyalt. A külügyminiszter a kétórás megbeszélés után sajtóérte­kezletet tartott, amelyen ki­jelentette, hogy az elnökkel a leszerelésről, a kongói, va­lamint a kubai helyzetről, s főként a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyá­ról tárgyalt.­­ Spanyolország fasiszta rendőrsége ismét a munká­sok százait vetette börtönbe. Az AP amerikai hírügy­nökség­ »megbízható kor­mánykörökre« hivatkozva je­lenti, hogy főleg Cordobában és Sevillában, de más , spa­nyol városokban is összesen több mint ezer munkást ve­tettek börtönbe azzal a vád­dal­, hogy »szabotázs-cselek­ményeket terveztek«. * Az angol alsóház kedden jóváhagyta a Ciprus és Ni­géria függetlenné nyivání­­tásáról szóló törvényjavas­latot. Ezek szerint Ciprus augusztus 16-án, Nigéria pe­dig október 1-én nyeri el függetlenségét

Next