Csongrád Megyei Hirlap, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

Ittúvum gazdálkodás — VIRÁGZÓ KERTÉSZET Látogatás az újszegedi »Haladás« Termelőszövetkezetben » Nemcsak a megyénkben, , hanem az ország más vidé­kein is jól ismerik az újsze­gedi Haladás Tsz kert- és növénygazdaságát. Termel­­­vényeiket minőségük révén már többször tüntették ki elismerő oklevelekkel. Erről beszélgetünk Fodor István elvtárssal, a termel­őszövet­kezet elnökével. — A Dél-alfödi Mezőgaz­dasági­ Kiállításon első díjat nyert az őszi árpánk, a kü­lönféle facsemetéink és Pri­­tamin-féle parad­icsom­ papri­­kánk. A bíráló bizottság má­sodik fokozattal díjazta a T­ogó-fajta sárgadinnyénket is. *­z Interfest Híres a tsz gyümölcsfa­­csemetekertje. Mintegy 40 holdon tenyésztenek kiváló minőségű, különböző alma­-, sásk­a-, őszibarack-, körte­­fajtákat. Ezeknek a szemzé­se, illetve nemesítése most folyik. A gyümölcsfák fokozottabb é­s mind nagyobb területen történő nevelése kettős ok­ból is igen jelentős a tsz számára. Először is: céljuk, hogy minél több jófajta, ne­mesített csemetékkel lássák el azokat a tsz-eket, állami gazdaságokat és egyéb szer­veket, ahol a helyi lehetősé­gek nem biztosítják a cse­meték kinevelését, másod­szor pedig a tagság részére is kedvező feltételeket nyújt a gyümölcsfák szaporítása. Ezért két-három évenként 30—40 holdem telepítenek fa­iskolát. a— Igen jelentős területen sárgadinnyét is termelünk — mondja, az elnök. — De nem is, akármilyent ám ... — kapcsolódik a be­szélgetésbe tréfálkozva Szá­rai József elvtárs, a tsz párto­­szervezetének titkára. — Ugyanis főként a Togó-féle sárgadinnyét termeljük. Eb­ből 30 hold van... Ez a dinnyefajta igen kedvelt a fogyasztók körében magas cukortartalma és zamatos íze miatt. A nyár eleji eset­­len időjárás ellenére is úgy reméljük, hogy holdanként meglesz az a 130—140 má­zsa ... A gabonamernyele, árpa, búza, zab stb. termesztése mellett a termelőszövetkezet nagy gondot fordít a kert­gazdálkodásra is. Dobó Mihály brigádvezető kertész szerint vitamindús paprikát 60, paradicsomot 10, dohányt 7, fokhagymát pedig 10 holdon termelnek. A Haladás Tsz-ben tehát a mennyiségi és a minőségi termelésnek meg is vánn az értelme, mert úgy vélik, hogy a munkaegységenként betervezett 46,60 forintos összeget elérik. "Juttatok, diakolitaláda, cd nevelédt A szövetkezet kertészeté­ben az idősebbek mellett sok fiatal fiú és leány is dolgozik. Az elméleti okta­tásokon kívül a gyarkorlati foglalkozásokon ismerked­nek meg a kertész-szakma különféle fogásaival, forté­lyaival. A tanulók többsége meg van elégedve választott szakmájával és becsüli is azt, mert hivatásának te­kinti. Dobó elvtárs elismeréssel szól munkájukról, későbbi megvalósítandó terveikről. A tanulók gyakorlati képzé­se jórészben őreá hárul. El­sőnek Pisztrai Jenő másod­éves kertésztanuló nevét említi meg és úgy véli, hogy jó kertész lesz belőle, ha továbbra is ilyen komoly ér­deklődést tanúsít munkája iránt. De varrnak itt, még jó néhányan, akik szintén ott­honosan kezdenek mozogni a kertészet különböző ága­zataiban, így például — és sorolja a neveket —, Kovács Ilonka, Tanács József, Sel­­meczi Mihály, Hangai Jó­zsef, Majzik László, vala­mint a kis Fischer Lajos öcs­­csével együtt. Ezek a fiata­lok jókedvűen, szorgalmasan dolgoznak és igyekeznek mind nagyobb tapasztalatok­ra szert tenni. A szép és dicséretes ered­ményeket elérő tanulók mel­lett varrnak kissé hanyagok is. A nemtörődömség és a fegyelmezetlenség sűrűn fel­üti fejét­­körükben. Jellemző ez Varga Pálra, Esztró­­ La­josra, Varga Jánosra és még jó néhányukra, úgy véljük, hogy ezekkel a fiatalokkal is meg lehet­ne és meg is kell szerettet­ni a munkát. Persze, ehhez némi kis időre, nevelésük­höz pedig türelemre van szükség. A Haladás Tsz tagjainak minden törekvése arra irá­nyul, hogy még szebbé, vi­rágzóbbá tegyék gazdaságu­kat és ezen­ keresztül köny­­nyebbé saját életüket! Bozóki István Egy őszülő ember kaszál­ja a lucernát a Holt-Tisza partján. Jobbról a nádzúgás, balról Csongrád zaja töri meg az »aranysigot- csend­jét. Szinte csorog a víz a ka­szásról — forró ez az au­gusztusi délután, s a 18 hol­das kert gyümölcsfái között még jobban megszorul a me­leg. De nem veri el az idő az őszülő embert. Vágja­m rendületlenül. — Én vagyok a párttitkár, engem keresnek? — kérdezi érkezésünkkor. Aztán, hogy megtudja, mi járatban vagyunk, legyint: — Van baj elég nálunk. Sok mindenről lehetne írni. Nehéz az első esztendő. A legnagyobb baj az, hogy csak márciusban kezdtünk a kö­zös munkához és nem a múlt év őszén. Akkor már nem így állnánk. Invitál a kis sárkunyhóba, ami pihenőül szolgál a gyü­­mölcskertészetben. — Legtöbbször csak így, egyedül vagyok a kertben. Kevés a tagunk, s a munka meg szinte fojtogat bennün­ket Számvetést készít magya­rázatul: — Amikor az idei tava­szon elkészítettük szövetke­zetünk gazdálkodási tervét, 361 embert vettünk számí­tásba a munkákhoz, úgy gondolt­uk, hogy lesz elég munkaerő és jócskán vethe­tünk kukoricát és többfajta kapásnövényt. Négyszáz hol­lón kellett volna dolgozni­­ok a kapásoknak és akkor volt is elég ember... De csak papíron. Nem is­merte még a vezetőség a tagság összetételét a csong­rádi »Haladás«-ban és a ter­­vet a megalakulás utáni na­pokban készítették el. Ké­sőbb tudták meg, hogy 9­1 munkaképtelen, idős a 361- ből, harmincaii pedig hóna­pokig feléje se néztek a szö­vetkezetnek. — A lábunk majd lesza­kadt a sok gyaloglástól, ami­kor a párttaggyűlés határo­zata alapján mi, kommunis­ták elindultunk a tsz-tagok­­hoz, hívogatni őket a közös munkára. Hirdettük, hogy jövedelem, boldogulás csak­­ munka árán lehetséges — emlékezik a párttitkár. Aztán régi jegyzőkönyvet keres, írást az első párttag­gyűlésről. Olvassa: »Gyovai Jánosné felszóla­lása: Nekünk, kommunisták­nak kell meggyőzni minden­kit, hoggy álljon munkába és harcoljon azért, hogy a tsz­ben­ is olyan lelkiismerete­sen, becsületesen dolgozza­nak a gazdák, mint egyévi korukban«. —Mészáros István ezt mon­dotta: A m­unkacsapat veze­tők is hibásak, mert nem kö­vetelik meg a pontos m­un­­kábaállást. Kérjék számon az elmaradóktól, miért nem jönnek rendszeresen, és mi­ért vétenek önmaguk és a közösség érdeke ellen is*.­­Takács Lászlóné az if­jak ügyében szólt: Ne en­gedjük el a fiatalságot új termelőszövetkezetünkből. Itt is égetően kell a munkás­kéz boldogulásunkhoz. Ál­landó és határozott legyen a­­párt politikai nevelőmunká­ja és ehhez kérjük a párton­­kivüliek segítségét is*. Valamennyi kommunista a legnagyobb felelősségérzet­tel beszélt már akkor is a közösség ügyéről. A párt­­szervezet az első perctől a közösség lámpása lett; lám­pás, amely után lehet mene­telni, amely mutatja az utat. Az első párttaggyűlés óta hányszor kellett útmutatás a fiatal szövetkezet gazdái­nak... Órákig tartó viták során, a meggyőzés, a­ hatá­rozathozatal, a javaslattétel útján segítette a pártszerve­zet­ a gazdaságvezetést, hogy mielőbb gyümölcsöt hozzon a közösség erőfeszítése. — Talán jövőre — mond­ja Lantos Rókus, aki idő­közben érkezett a gyümöl­csösbe. Valami tanácsért jött a párttitkárhoz. , Magyarázza, hogy mire gondol: — Megvan bennünk az akarat, de az egyik munká­tól nem jutunk el mindig időben a másikhoz. Most is a 20 hold karfiol majdnem, megölte a kukoricát. Nem tudtuk annyiszor megkapál­ni a tengerit, ahányszor kel­lett volna. Ez a termésen is meglátszik. Gond gyűrődzik a két em­ber homlokán. Az egyik párttag, a másik pártonkí­­vüli. De a közösség boldo­gulása mindkettőjük szív­ügye. S így van ez rend­jén ... Az bánt bennünket ■— mondja Lantos —, hogy a karfiol sem sikerült úgy, ahogy gondoltuk. Rossz ve­tőmagot kaptunk a szerze­dest kötő vállalattól, és most értéktelen, rossz minőségű a termés. Beleöltük a sok mun­kát __ — De nem hagyjuk any­­nyiban — egészíti ki Nagy Antal, a párttitkár. — A tegnapi párttaggyűlésen ja­vaslatot tettem, hogy indít­sunk kártérítési pert a vál­lalat ellen. Nem tehetnek tönkre egy szövetkezetet ilyen felelőtlenséggel. Mi élni, gyarapodni akarunk és nem hagyjuk magunkat. Arany­bánya lesz majd ez a szö­vetkezet, hiszen földünk 80 százaléka öntözhető. A Holt- Tiszából, az artézi kutak­ból ... A jelen gondja nagyon rá­nehezedik még a­­Haladás­­tagjaira. A kezdet, az útke­resés az, amiben ők most vannak. De az a fontos, hogy a kommunisták és a párton­­kívüliek többsége már a jö­vőbe lát, a lehetőségeket mérlegeli és munkálkodik az elégedettebb holnapért. Erős a hitük, hogy a ba­jok csak a ma gondjai... A pártszervezet nemcsak e hitet erősíti bennük, hanem teremtő munkára szólítja a tagságot a szövetkezés gyü­mölcsét termő holnapért. S ahogy múlik az idő fö­löttük, úgy oszlik a gond és alakul a holnap. A kommu­nisták példamutatásával..., a tsz-gazdák összefogásá­val... S tóth­ai Küzdelem a holnapért.. Nagyszabású művészeti szemle az úttörőszövetség fennállásának­ 15. évfordulójára A Magyar Úttörőszövetség Országos Tanácsa a szerve­zet fennállásának 15. évfor­dulójára nagyszabású orszá­gos művészeti szemlét ren­dez, amelyben minden paj­tás részt vehet, aki megfe­lel az előírt követelmények­nek. A szemlén résztvevők több művészeti ágban in­dulhatnak.­­ A pajtások november 7-ig írásban a­ városi, járási út­törő elnökségeknél jelent­kezhetnek. A járási és a vá­rosi bemutatókat 1961. már­cius közepétől május elejé­ig rendezik meg. A megyei szemlék bemutatóira június 19-én kerül sor. A megyék­ben legjobb eredményt elért pajtásokat és úttörőcsapato­kat meghívják majd a csil­­­lebérci központi úttörőtábor­ba, ahol a jubileumi talál­kozóval egyidőben rendezik meg az országos döntőket. A művészeti szemle része­ként megrendezik az orszá­gos úttörő képzőművészeti és díszítőművészeti, vala­mint a fotóművészeti kiállí­tást is. A pályázók ceruza, szén, toll, vagy vízfestékkel készült rajzokat küldhetnek be. Ezenkívül agyagmun­kákkal, kisplasztikákkal, fa­faragásokkal, hímzésekkel, népviseletbe öltöztetett ba­bákkal is pályázhatnak. A résztvevők november 7-ig ugyancsak a városi és a já­rási úttörő elnökségeknél je­len­tkezhetnek. Az országos kiállítást meg­előzően 1961. április 4-én valamennyi megyében meg­rendezik a megyei úttörő képzőművészeti kiállítást és az ott díjat nyert munkákat mutatják majd be a buda­pesti kiállításon. 3 Csü­törtök, 1968. szeptember *• Ahol a söntésből könyvtár lett... Még nincs egy éve, hogy önálló községi könyvtárat kapott Deszk. Hatalmas vi­hart vert fel ez akkor, hi­szen a »legrosszabb" helyen kapott szállást; a söntésből lett könyvtár. A higgadtabb emberek is »baklövésnek“ tartották, a bor kedvelői pe­dig azzal vigasztalták ma­gukat, hogy nem sokáig lesz az könyvtár, mert oda ugyan be nem teszi senki a lábát. Szerencsére azonban többen voltak, akik bíztak a könyv­tár sikerében és nagy jelen­tőséget tulajdonítottak neki. .A szanatórium, vezető orvo­sa az első közt üdvözölte a könyvtárost, és nemcsak sok sikert kívánt, hanem támo­gatást is ígért. Alig nyílt meg a könyv­tár, máris akadt, néhány ember, aki »betette a­ lábát­*. Aki pedig betette egyszer, az betette többször is. Sőt el­mondta, a faluban, hogy na­gyon kedves, barátságos asz­­szony a könyvtáros, éppen nem látszik rajta, hogy­­vá­rosi*. Úgy el lehet beszélget­ni vele akármiről, mint bér­­lei mással. Aztán jöttek azok, akik csak­ kíváncsiskodtak; kí­váncsiak voltak, milyen* is az a könytár; kap-e ott min­denki könyvet, meg aztán jó könyvet kap-e? * Persze, hogy kapott min­denki, méghozzá kívánsága szerint. Az­ olvasók főleg a könyvtároson csodálkoztak, hiszen akármelyik könyvet vették le a polcról, mindről elmondta, hogy miről szól, de azt is m­emondta, hogy ezt, vagy azt a könyvet nem javasolja, helyette inkább mást­ adott. Nehéz munka volt pedig, mert csupán 270 kötet közül kellett minden­kinek­ jó könyvet adnia. Ma már több mint 1300 kötet a könyvek száma. A .. könyvtáros, Faragó Józsefné munkájának ered­ményességét legjobban a számok.. igazolják: alig há­rom hónap alatt 209 olvasó iratkozott be és látogatta rendszeresen a könyvtárat. Pedig a falu lakosainak szá­ma nem éri el a 3 ezret sem. Most pedig 305 ember áldja azt a gondolatot, hogy könyvtár lett a söntés helyén. Né­hány gyermeket, felnőttet mindig lehet találni a könyvtárban, akik lelkendezve mesé­lik el, milyen szép, milyen érde­kes könyvet ol­vastak, vagy pe­dig egyéni prob­lémáikat beszélik meg a könyvtá­rossal, hiszen ne­ki mindent el le­het mondani. Az elmúlt év­ben 33 nyolca­dikos hagyta el az iskolát. Közü­lük 27 beiratko­zott olvasója a könyvtárnak. Nag­yon boldogan vetek tudomásul, hogy ballagáskor a­ könyv­tárba is elvezet az útjuk. F.gyre suttogták a­ megható­­dottan álló könyvtáros né­ninek, aki mindnyájuknak adott néhány szál virágot, hogy ők nem búcsúzni jöt­tek á­m, jönnek a nyáron is. És valóban jöttek. F.gyre többen látogatják a könyvtárat a délszláv anyanyelvűek közül­ is. Ta­lálnak itt könyvet is, sőt új­ságot is a közeljövőben, sa­ját nyelvükön. Furcsa érzéssel kezdte el a kölcsönzést Faragó József­né egy éve, de most boldog, nem hagyná el olvasóit sem­miképpen sem. Ez pedig na­gyon érthető, hiszen ilyen eredménnyel kevés könyvtá­ros dicsekedhet. Örömét fo­kozza az, hogy a közelmúlt­ban kapott könyvtára új bú­torokat, ízléses, szép asztalo­kat és székeket. H. D.­ ­Horvath D. felvételei Ketteg a könyvtár látogatói közé! Több mint­ nyolcezer vagon gabonát fémzárolnak Az állami gazdaságokból már nagy tételekben szállít­ják az idei termésű, tisztí­tott és fémzárolt vetőmag­vakat. A gazdaságokban na­ponta 8—10 ezer mázsa nyers vetőmagvat dolgoznak fel. A hazai fajtákból­­ eddig 1500 vagonnal, a betermő syiwiet, és­ olasz fajtákból 900 vagonnal, az őszi árpá­ból 800 vagonnal, a rozsból pedig 150 vagonnal fémzá­roltak. Az idén az állami gazda­ságok üzemei 8 ezer vagon tisztított és fémzárolt vető­magot biztosítanak, részben saját célra, részben a ter­melőszövetkezeteknek. Magyar malomberendezést , vásárolt Irak A magyar gyártmányú malomberendezések már több országban jól beváltak, a kö­zelmúltban az irakiak is vá­sároltak egy malomhoz szük­séges teljes felszerelést. A malom Bagdadban épül, és rövidesen naponta IS 1 90 tonna, lisztet ad. A magyar malom októ­berben már meg is kezdheti működését A »Szakma ifjú mesterei« Nagylakon A Nagylaki Kenderfonó­­gyár dolgozói tudatában van­nak annak, hogy a technika rohamos fejlődése, a szocia­lizmus gyors építése meg­követeli, hogy mindennapi munkáját a maga helyén mindenki a lehető legjob­ban, s megfelelő szakmai tudással lássa el. Az a fia­tal dolgozó, aki ismeri és szereti munkáját, szereti munkahelyét, s benne a gé­peket, többet és minőségben is jobbat termel. . Ezekkel a gondolatokkal kezdett a »Szakma ifjú mes­tere« mozgalom szervezésé­hez a Nagylaki Kenderfonó­gyár párt- és KISZ-szerve­­zete. Megindult a széleskö­rű tudatosítás, s a fiatal dolgozókkal való beszélgetés. ■Ez év május 1-én 11-en je­lentkeztek a mozgalom fel­tételeinek teljesítésére. Az üzem jellegének megfelelő­en a fonóslányok kerültek a mozgalom tagjai közé. A kezdeti nehézségek le­küzdése után Ludmann Ist­ván KISZ-vezetőségi tag, a gyár szakmányvezetője vet­te át a mozgalom irányítá­sát. A feltételek bizony elég nehezek voltak, mert teljesí­tésük szakmailag és elméle­tileg igen magas felkészült­séget kíván a fiatal dolgo­zóktól. Gyakorlatban, a terme­lőmunkában kellett bebizo­­nyítaniuk, hogy valóban mesterei akarnak lenni szak­májuknak. Keményen ta­nultak és dolgoztak a fiata­lok. És eljött az az idő, mi­kor be kellett bizonyítaniuk felkészültségüket. A vizsga napján megje­lentek a párt- és a KISZ- szervezet, valamint a gyár vezetői, hogy elbírálják, ki jogosult a­­Szakma ifjú mas­tere- büszke cím viselésére. A nehéz perceket vidámab­bak követték, amikor Szabó Ferenc főmérnök átnyújtot­ta a hét fiatalnak a szép jel­vényt. Az első fokozat arany­jelvényét Ranák Zsuzsanna, a második fokozat ezüstjel­vényét Danyi Erzsébet, Ka­rika Ilona, Kelló Anna, Kel­lő Lídia és Nagy Etelka, a harmadik fokozat bronzjel­vényét Nagy Katalin és Mó­ni Ilona kapta. A jelvények odaítélésekor természetesen a bizottsági figyelembe vette a fiatalok munkához való viszonyát, az üzemben tanú­sított, fegyelmezett magatar­tásukat. E nemes mozgalom véget ért, de reméljük, szelleme megmarad, további elvtár­sakat is ösztönözni fog a mozgalomba való bekapcso­lódásra. Bizonyosan nem marad el munkájuk gyü­mölcse, minőségileg és meny­­nyiségileg is jobban és töb­bet fognak termelni. Párt­os KISZ-szervezetümk to­vábbra is éberen figyelem­mel fogja kísérni fiataljaink termelőmunkáját. Tanulja­nak, művelődjenek és a köz hasznára végzett munkájuk­kal bizonyára megtalálják az élet igazi szépségeit, a munka örömét. Debreczeni Géza

Next