Csongrád Megyei Hirlap, 1961. március (6. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
Vasárnap, 1961. március 26. A külpolitika elmúlt heti eseményei Az ENSZ-közgyűlés vontatott munkája A kongói probléma és az algériai kérdés A laoszi helyzet az Egyesült Államok érdekeinek tükrében Sajátságos jellemzője az utóbbi napok külpolitikai fejleményeinek, hogy néhány, eddig az érdeklődés középpontjában állt kérdés — mint például a kongói probléma és az ENSZ-közgyűlés folytatódó ülésszakának izgalommal várt kibontakozása — viszonylagosan háttérbe szorult. Helyükre a genfi "nukleáris értekezlet" újból megkezdett tanácskozás-sorozata és a növekvő feszültség miatt egyre inkább válságossá váló laoszi helyzet került. Általános vélemény szerint e két kérdés-komplexumban kell mindenekelőtt megállapodásra jutni a tárgyaló- illetve a szemben álló feleknek ahhoz, hogy a nagyobb fontosságú kérdésekben, elsősorban pedig a leszerelésben megfelelő légkör és az eredményes távtárgyalásokhoz szükséges feltételek legtöbbje kialakuljon. Ami az ENSZ-közgyűlés tevékenységét illeti, az változatlanul vontatott. Maga a közgyűlés mindössze háromszor, kedden, csütörtökön és pénteken ült össze, amikoris a kongói kérdésről vitázott, illetve döntött arról, hogy napirendre tűzi Angola, Portugália afrikai gyarmata helyzetének megvitatását. Azt is eldöntötte a közgyűlés, hogy április 21-ig ülésezik. Ülést tartott a közgyűlés politikai, különleges politikai és gyámsági bizottsága is, de különösebb érdeklődés e bizottság tevékenysége iránt sem mutatkozott. A vontatottság és érdektelenség oka állítólag az, hogy még mindig nem történt döntés az ülésszak napirendjéről és arról, hogy a leszereléssel kapcsolatos tárgyalások az ENSZ keretében, vagy szovjet—amerikai szinten, esetleg keleti-nyugati vonatkozásban folytatódjanak-e. A kongói probléma viszonylagos háttérbe szorulását mutatja, hogy az ENSZ- közgyűlés március 22-i ülése, amelyen csak a kongói kérdésről lett volna szó, felszólalók "hiánya" miatt elmaradt Közrejátszik a kongói probléma ilyen alakulásában az ENSZ 11 tagú, úgynevezett kongói békéltető bizottságának március 21-i, a közgyűlés elé terjesztett jelentése is. E bizottságtól Hammarskjöld és a nyugati ENSZ-delegációk csaknem mindegyike azt várta, hogy jelentésében helyesli és támogatja a Nyugat nagy általánosságban ismert kongói álláspontját. Ehelyett a bizottság kétségbevonta Ibeo, Kaszamibu miniszterelnöke kormányának törvényességét. Sőt, a jelentés arra is rámutatott, hogy a kongói válságnak két fő oka van: az első az, hogy Belgium a Biztonsági Tanács eddigi határozatai ellenére sem vonta még ki csapatait ésszakértőit Kongóból, a második pedig az, hogy az ENSZ nem határozta meg saját kongói megbízottjának feladatát sem s nem foglalt, határozottan állást egyebek között a törvényes hatalom kérdésében sem. Jól haladnak viszont az algériai—francia tárgyalások előkészületei. Eddig a helyzet az, hogy április 5-én , Evianban, a Genfi tó francia partján lévő szépfekvésű kisvárosban megkezdődnek a két ország küldötteinek eszmecseréi. — »Nem szabad azonban gyors sikerekre számítanunk — mondotta március 23-i, tuniszi rádióbeszédében Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke. — A tárgyalások még nem jelentik magát a békét«. Miközben Souvanng Phouma laoszi miniszterelnök »világjáró-körútja« során Burmában, Új-Delhiben Karacsiban és Kairóban utóbb pedig Párizsban ismerteti kormányának álláspontját, Laosz körül tovább nőtt a feszültség. Az Egyesült Államok kormánya által gazdaságilag és katonailag támogatott Boun Oum és lázadó klikkjének katonai egységeit az elmúlt napokban is a vereségek egész sora érte s helyzetük emiatt váltságossá vált. Souvanna Phouma, a törvényes kormány miniszterelnökének csapatai több kulcsfontosságú helységet foglaltak el. Ezzel megtörtént az, amitől az amerikaiak rettegtek: a törvényes kormány csapatai előtt szabad az út Vientiane, a főváros és Luang Prabang, a királyi székváros felé. Vientiane-nak nem szabad elesnie — mondotta Kennedy csütörtöki sajtóértekezletén és ez magyarázza legfőképpen azt az amerikai magatartást, amelynek lényege, hogy az Egyesült Államok kormánya szinte hisztérikus hangon adta tudomására a világnak, hogy »meg akarja védeni Laosz semlegességét«, azaz továbbra is fenn kívánja tartani a Bomndumrendszert, azt a rendszert, amely mindenben az Egyesült Államok utasításai szerint jár el. Kennedy hadügyminisztere nem titkolta, hogy csaknem 400 ezer amerikai katona és az Indiaióceánon lévő hajóraj áll készenlétben, hogy adott esetben laoszi katonai akciót tegyen lehetővé. Azok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi események alakulását, bizonyára emlékszenek arra, hogy az elmúlt év őszén Souvanna Phouma nagyon sokszor tárgyalt Boun Oum-mal és katonai vezetőjével, Nosavan tábornokkal. Souvanna Phouma akkor valósággal »könyörgött«, hogy alakítsanak koalíciós kormányt és hogy ne kezdjenek polgárháborút. Boun Oum és Nosavan azonban annak idején nem voltak hajlandók tárgyalni Souvanna Phoumával a javasolt kormányról s amikor megkezdték a polgárháborút, csapataik szinte hetek alatt feljutottak a Rizsesköcsögsíkságig. Azóta azonban, hogy a törvényes kormány egységei rendezték soraikat és ellentámadásba kezdtek, Boun Oum katonái csak visszavonulnak s pillanatnyilag a legválságosabb helyzetben vannak. A törvényes laoszi kormány változatlanul egy széleskörű, koaliciós, semleges politikát folytató kormány megalakítását javasolja. Kennedyéknek előbb-utóbb tárgyalniok kell erről, mert katonai döntést nem tudnak, elérni. Hogy az amerikai elnök és közvetlen környezete mégis "köti az ebet a karóhoz", az azért vak, mert szeretné átmenteni laoszi katonai befolyását, miután a SEATO nevű délkelet-ázsiai agresszív szövetség jövőjére, sőt pillanatnyi jelenére is katasztrofális következményekkel járna az Egyesült Államok bármilyen indokínai vonatkozású »visszakozása«. A genfi atomértekezlet múlt héten , ismét megkezdett tanácskozásain lehetőség van egy megállapodás tető alá hozására. A négy legutóbbi ülésen természetesen még nem történt érdemleges. Az a tény azonban, hogy a nyugati álláspontok egyikében-másikában — az ellenőrzés számának csökkentésében és a tilalmi időszak tartamára vonatkozóan — módosításokra került sor, remélni engedi, hogy a »genfi alku« — további nyugati engedményekkel — végül is egyezséggé válik. Perényi István ------------------ .Nyomorgó körzetek“ Amerikában Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériuma közzétette márciusi jelentését az Egyesült Államok 150 fő ipari körzetében uralkodó munkanélküliségről A jelentések adatai szerint e körzetek közül 101 a »nyomorgó körzetek« közé tartozik, amelyben száz munkás közül legalább hatnak nincs munkája. Januárban ebbe a kategóriába 17 körzetet soroltak. Az autóiparnak olyan központjai, mint Detroit és South Bend (Indiana állam), valamint olyan vasipari központok, mint Youngstown és Lorain (Ohio állam) azok közé a városok közé tartoznak, amelyekben a munkaerőnek több mint 12 százaléka van munka nélkül. (6) Két nappal Dieter Wisliceny Nürnbergben tett vallomása után, Eichmann megszökött az Oberdachstätten-i táborból. Ebben az időszakban a táborokat már nem őrizték valami gondosan és a szökés nem volt nehéz. Másnap reggel Otto Heninger vonaton elutazott Münchenbe, onnan pedig Prienfpe. Hat hétig tartózkodott itt, azután elutazott végcéljára, az észak-németországi erdőövhöz. Minden nehézség nélkül tette meg az utat az országon keresztül. Március elején érkezett meg Cellebe, amely kétszáz kilométernyire van Berlintől, nyugatra és 80 kilométerre Hamburgtól. Jelentkezett az erdőőrnél, aki egy szomszédos faluban favágóként alkalmazta. Eichmann itt három éven keresztül békés nyugalomban élt. Ha örökre ott marad, neve talán sohasem került volna az újságok címlapjára. A családjára való gondolás és a félelem, hogy felelőssége vonják a sok millió zsidó kivégzéséért, nem hagytanyugton. Folyton reménykedett benne, hogy majdcsak félhet megint teljes szabadságban. 1949 őszén úgy gondolta, • hogy elérkezett menekült • 'életének döntő szakaszához: •'olyan életet teremthet majmának, amelyben ismét szambád lehet és feleségét is viszontlátja. Számos történetet hallott arról, hogy margasrangú volt nácik külföldön milyen jól elhelyezkedtek. Eichmann azért gondolt a Közép-Keletre vagy Latin- Amerikára, mivel tudomása volt titkos náciszervezetek létezéséről, amelyek már több ízben kisegítették a Gestapo volt tisztjeit ezekre a területekre. A náci szervezetek ügynökei Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban működtek. Olaszország volt a legjobb ugródeszka az emigráció felé. A menekültek Bariban szálltak hajóra Közép-Kelet felé, vagy Génuában, ha Argentínába utaztak. A náci szervezetek legjobbika ügyesen megtévesztő címen működött. ODESSA- nak nevezte magát (»Organisation der SS Angehörigen«, vagyis »Nácik hozzátartozóinak Szervezete«) és hivatalosan az Oroszországból vagy kelet-európai országokból menekült személyek segélyezésével foglalkozott. Eichmann 1950 elején került érintkezésbe az ODESSA ügynökeivel. Májusban megszervezték távozását Celjeből és Ausztrián keresztül Rómába juttatták. Akkoriban a határokon való átkelés viszonylag könnyű volt és bizonyos rokonszenvvel viseltettek azok iránt, akik »keleti országból menekültek«. Ez a rokonszenv konkrét segítségben nyilvánult meg olyan nemzetközi menekültügyi szervezetek részéről, mint amilyeneket pl. a Vöröskereszt és a katolikus egyház tartott fenn. Génuában élt egy ferencrendi szerzetes, aki nácibarát volt és segített a nácik kiszöktetésében. Ő szervezte meg Eichmann menekülését is. Először átmenetileg lakást szerzett neki Génuában, majd írt a deportáltakat segélyező vatikáni központnak és útlevelet kért egy Richard Klement nevű menekült részére. Ez a vatikáni központ a ■ háború utáni években sze■ mélyazonossági papírokat szerzett menekültek részére, hogy új életet kezdhessenek valamilyen külföldi országban. Június elején megérkezett a Klement névre kiállított ■ útlevél. Nyolc nappal később ■ Eichmann megkapta az argentin vízumot is. A hónap végén hajóra szállt és július közepén megérkezett Buenos Airesbe. Alighogy partraszállt, Eichmann már azon fáradozott, hogy felesége és gyermekei is utána jöhessenek. Argentínába érkezve Eichmarynak mindenekelőtt munkát kellett találnia. Ehhez különleges személyazonossági igazolványra, ún. »cedula«ra volt szüksége. Az igazolvány iránti kérelmében önmagát Ricardo Klement, katolikus vallású, nőtlen, hontalannak tünteti fel, iskolai végzettségként középiskolát említ, továbbá német és angol nyelvtudást. Az adatokból kitűnik, hogy 7 évvel fiatalította magát. Október elején megkapta a szükséges papírokat. Most először érezte, hogy elég biztonságban van ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen családjával. Óvatos levelet intéz feleségéhez, kézírással, hogy felismerje írását és ebben bejelenti, hogy »a gyerekek nagybátyja«, akit már halottnak hittek, Argentínában él. Mihelyt megfelelően elhelyezkedett, őket is kihozatja. Ez persze — mint írja — még bizonyos időbe telik, de ha már ennyi ideig vártak, még egy kis türelemmel kell lenniök, hogy minden kockázatot elkerüljenek. Röviddel később egy második levélben Eichmann hangsúlyozza, hogy felesége mindenkivel szemben őrizze meg argentínai tartózkodásának titkát és javasolja, hogy az asszony váltsa ki az ő halotti bizonyítványát. Eichmann persze nem tudta, hogy 3 évvel ezt megelőzőleg Eichmanné már megjelent őieidben a hatóságoknál és egy Karl Lukas nevű tanúra hivatkozva kérte férje halotti bizonyítványát. Lukas azt állította, hogy 1945. április 28-án Prágában jelen volt Eichmann halálánál. Rájöttek azonban, hogy Karl Lukas nem más, mint Eichmanné sógora, (nővérének férje) és mivel a nürnbergi per különböző vádlottjai azt vallották, hogy Eichmannal 1945. április 28-a után is találkoztak, Eichmanné viszszavonta kérelmét. Az argentínai levél vétele után az asszony már tudta, hogy a sok éves várakozás nem volt hiábavaló. Mégis még két esztendő telt el, míg utánamehetett férjének, ezalatt azonban rendszeres és óvatos életmódján semmit sem változtatott. Anyagi gondja nem volt, mert a háború vége óta férjének családja tartotta el, akik igen jó körülmények között éltek. (Folytatjuk) így nyomoztak Eichmann után Az »Express« című nyugati lap folytatásának körülményeiről és arról, hogy kik másokban közölte Moshe Pearlman, volt rejtegették oly hosszú ideig a milliók gyűlizraeli diplomata írását Eichmann elfogakását. Ezt a cikket közöljük kissé rövidítve. 2 így röppentek a magasba... Az új és az ötödik szputnyik űrhajó sikeres felbocsátása és visszahozása ma a technika és a tudomány iránt érdeklődők legelső számú beszédtémája. Közölt felvételünk a korábban felbocsátott egyik szputnyik űrhajó »útnak indításáról« készült. Fideszta jegyzetek Az ifjúságvédelem — közügy A szocialista társadalom humanizmusa különösképpen vonatkozik a felnövekvő, új nemzedékre, az ifjúságra és annak védelmére. A szocialista ifjúságvédelem nem szavakból áll, hanem semmilyen áldozatot nem kímélő, társadalmi összefogásra alapuló tettekből. Számtalan példáját láthatjuk ennek: magukra hagyott, a züllés útjára indult fiatalok felé mindig kinyújtja segítő kezét a társadalmunk, és pénzzel, munkaalkalommal, s a segítőkészség ezer más megnyilvánulásával teszi számukra lehetővé, hogy becsületes, dolgozó emberekként illeszkedhessenek bele a szocialista társadalom nagy gépezetébe. Csongrád megyében évenként milliókat költünk ifjúságvédelemre. S most, amikor első ízben rendezzük meg megyénkben az ifjúságvédelmi napot, viszszapillantva már komoly eredményekről beszélhetünk. Száz és száz fiatal lenne elmondója annak, hogy milyen nagy segítséget jelentett számára az, amikor melléálltak, otthont, ételt, munkaalakalmat adtak neki, amikor iskolába járatták és megszabadították a létfenntartás úgyszólván valamennyi gondjától. Az ifjúságvédelem nálunk — közügy. Közügy nem csak azért, mert a társadalom minden tagja felességet érez vele kapcsolatban — és mert pedagógusok, nőtanácsban tevékenykedő asszonyok, rendőrök, ügyészek, pedagógusok közös erőfeszítése rejlik az eredményekben; közügy a társadalmi összefogás tekintetében is. A nagymágocsi nevelőotthon létrehozása érdekében megyei tanácsi dolgozók, községi vezetők, tsz-vezetők fogtak össze, s amikor munkához kezdtek, minden oldalról érezhették a társadalom segítőkészségét. Senki számára nem volt közömbös, hogy egy újabbifjúságvédelmi bázist teremthetünk a megyében és negyven fiatalnak adjuk meg ezzel a becsületes fejlődés lehetőségét. Ma megyénk minden községében és városában megrendezik az ifjúságvédelmi napot. Ügyészek, nőtanácsi vezetők, pedagógusok szólalnak fel a gyűléseken. Elmondják eredményeiket, az előttünk álló feladatokat. Mert napról napra erősebbé és szervezettebbé kell tennünk az ifjúságvédelem nagy hálózatát. Tovább kell fokoznunk ezzel kapcsolatban a társadalmi összefogást, és növelni a szülők, a felnőttek felelősségét. Nem kis dolgok ezek. És senki nem lehet közömbös irántuk. S ha sikerül elérnünk, hogy az ifjúságvédelmi nap gyűlésein a társadalom minél szélesebb rétegei képviselve legyenek, akkor nagyot lépünk előre az összefogás, a további eredményes munka alapjainak megteremtésében.. Papps Zoltán. Mentesítő vonatokat indít a MÁV A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a hármas ünnepre való tekintettel, a várható nagy utasforgalom zökkenőmentes lebonyolítására, több "gyors- és távolsági mentesítő vonatot indít. A mentesítő vonatok menetrendjéről a pályaudvarok felvilágosító irodái részletes tájékoztatást adnak az érdeklődőknek. A jegyváltások megkönnyítésére a budapesti pályaudvarok jegypénztárai március 27-től egész napon át elővételben is adnak ki bármilyen menetjegyet. Az egyes nagyobb vidéki állomásokon és az öszszes menetjegyirodákban ugyancsak váltható elővételben menetjegy. A MÁV vezérigazgatósága kéri az utazóközönséget, hogy menetjegyét lehetőleg elővételben váltsa meg, mert így elkerülhető a torlódás, kényelmesebb a jegyváltás. Az elővételért külön díjat fizetni nem kell. Aki jegyét elővételben váltja meg, közölte a pénztárossal, hogy melyik napon kíván utazni. (MTI)