Csongrád Megyei Hirlap, 1961. március (6. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

Vasárnap, 1961. március 26. A külpolitika elmúlt heti eseményei Az ENSZ-közgyűlés vontatott munkája A kongói probléma és az algériai kérdés A laoszi helyzet az Egyesült Államok érdekeinek tükrében Sajátságos jellemzője az utóbbi napok külpolitikai fejleményeinek, hogy néhány, eddig az érdeklődés közép­pontjában állt kérdés — mint például a kongói prob­léma és az ENSZ-közgyűlés folytatódó ülésszakának iz­galommal várt kibontakozá­sa — viszonylagosan háttér­be szorult. Helyükre a genfi "nukleáris értekezlet" újból megkezdett tanácskozás-so­rozata és a növekvő feszült­ség miatt egyre inkább vál­ságossá váló laoszi helyzet került. Általános vélemény szerint e két kérdés-komp­lexumban kell mindenek­előtt megállapodásra jutni a tárgyaló- illetve a szemben álló feleknek ahhoz, hogy a nagyobb fontosságú kérdé­sekben, elsősorban pedig a leszerelésben­­ megfelelő légkör és az eredményes táv­tárgyalásokhoz szükséges feltételek legtöbbje kialakul­jon. Ami az ENSZ-közgyűlés tevékenységét illeti, az vál­tozatlanul vontatott. Maga a közgyűlés mindössze három­szor, kedden, csütörtökön és pénteken ült össze, amikoris a kongói kérdésről vitázott, illetve döntött arról, hogy napirendre tűzi Angola, Por­tugália afrikai gyarmata helyzetének megvitatását. Azt is eldöntötte a közgyű­lés, hogy április 21-ig ülé­sezik. Ülést tartott a köz­gyűlés politikai, különleges politikai és gyámsági bizott­sága is, de különösebb ér­deklődés e bizottság tevé­kenysége iránt sem mutat­kozott. A vontatottság és ér­dektelenség oka állítólag az, hogy még mindig nem tör­tént döntés az ülésszak na­pirendjéről és arról, hogy a leszereléssel kapcsolatos tár­gyalások az ENSZ keretében, vagy szovjet—amerikai szin­ten, esetleg keleti-nyugati vonatkozásban folytatódja­nak-e. A kongói probléma viszonylagos háttérbe szoru­lását mutatja, hogy az ENSZ- közgyűlés március 22-i ülé­se, amelyen csak a kongói kérdésről lett volna szó, fel­szólalók "hiánya" miatt el­maradt Közrejátszik a kon­gói probléma ilyen alakulá­sában az ENSZ 11 tagú, úgynevezett kongói békélte­tő bizottságának március 21-i, a közgyűlés elé terjesz­tett jelentése is. E bizottság­tól Hammarskjöld és a nyu­gati ENSZ-delegációk csak­nem mindegyike azt várta, hogy jelentésében helyesli és támogatja a Nyugat nagy ál­talánosságban ismert kongói álláspontját. Ehelyett a bi­zottság kétségbevonta Ibeo, Kaszamibu miniszterelnöke kormányának törvényessé­gét. Sőt, a jelentés arra is rámutatott, hogy a kongói válságnak két fő oka van: az első az, hogy Belgium a Biztonsági Tanács eddigi ha­tározatai ellenére sem vonta még ki csapatait és­­szak­értőit­ Kongóból, a második pedig az, hogy az ENSZ nem határozta meg saját kongói megbízottjának feladatát sem s nem foglalt, határo­zottan állást egyebek kö­zött a törvényes hatalom kérdésében sem. Jól haladnak viszont az algériai—francia tárgyalások előkészületei. Eddig a hely­zet az, hogy április 5-én , Evian­ban, a Genfi tó fran­cia partján lévő szépfekvésű kisvárosban megkezdődnek a két ország küldötteinek esz­mecseréi. — »Nem szabad azonban gyors sikerekre szá­mítanunk — mondotta már­cius 23-i, tuniszi rádióbeszé­dében Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke. — A tárgyalások még nem jelentik magát a bé­két«. Miközben Souvanng Phouma laoszi miniszter­elnök »világjáró-körútja« so­rán Burmában, Új-Delhiben Karacsiban és Kairóban utóbb pedig Párizsban is­merteti kormányának állás­pontját, Laosz körül tovább nőtt a feszültség. Az Egye­sült Államok kormánya ál­tal gazdaságilag és katonai­lag támogatott Boun Oum és lázadó klikkjének katonai egységeit az elmúlt napok­ban is a vereségek egész so­ra érte s helyzetük emiatt váltságossá vált. Souvanna Phouma, a törvényes kor­mány miniszterelnökének csapatai több kulcsfontossá­gú helységet foglaltak el. Ezzel megtörtént az, amitől az amerikaiak rettegtek: a törvényes kormány csapatai előtt szabad az út Vientiane, a főváros és Luang Prabang, a királyi székváros felé. Vientiane-nak nem szabad elesnie — mondotta Kenne­dy csütörtöki sajtóértekezle­tén és ez magyarázza legfő­képpen azt az amerikai ma­gatartást, amelynek lényege, hogy az Egyesült Államok kormánya szinte hisztérikus hangon adta tudomására a világnak, hogy »meg akarja védeni Laosz semlegességét«, azaz­ továbbra is fenn kí­vánja tartani a Bomn­dum­­rendszert, azt a rendszert, amely mindenben az Egye­sült Államok utasításai sze­rint jár el. Kennedy had­ügyminisztere nem titkolta, hogy csaknem 400 ezer ame­rikai katona és az Indiai­óceánon lévő­ hajóraj áll ké­szenlétben, hogy adott eset­ben laoszi katonai akciót te­gyen lehetővé. Azok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi esemé­nyek alakulását, bizonyára emlékszenek arra, hogy az elmúlt év őszén Souvanna Phouma nagyon sokszor tár­gyalt Boun Oum-mal és ka­tonai vezetőjével, Nosavan tábornokkal. Souvanna Phou­ma akkor valósággal »kö­­nyörgött«, hogy alakítsanak koalíciós kormányt és hogy ne kezdjenek polgárháborút. Boun Oum és Nosavan azon­ban annak idején nem voltak hajlandók tárgyalni Souvan­na Phoumával a javasolt kormányról s amikor meg­kezdték a polgárháborút, csapataik szinte hetek alatt feljutottak a Rizsesköcsög­­síkságig. Azóta azonban, hogy a törvényes kormány egységei rendezték soraikat és ellentámadásba kezdtek, Boun Oum katonái csak visszavonulnak s pillanat­nyilag a legválságosabb hely­zetben vannak. A törvényes laoszi kor­mány változatlanul egy szé­leskörű, koaliciós, semleges politikát folytató kormány megalakítását javasolja. Kennedyéknek előbb-utóbb tárgyalniok kell erről, mert katonai döntést nem tudnak, elérni. Hogy az amerikai el­nök és közvetlen környezete mégis "köti az ebet a karó­hoz", az azért vak, mert sze­retné átmenteni laoszi kato­nai befolyását, miután a SEATO nevű délkelet-ázsiai agresszív szövetség jövőjére, sőt pillanatnyi jelenére is katasztrofális következmé­nyekkel járna az Egyesült Államok bármilyen indokínai vonatkozású »visszakozása«. A genfi atomértekezlet múlt héten , ismét megkez­dett tanácskozásain lehető­ség van egy megállapodás tető alá hozására. A négy legutóbbi ülésen természete­sen még nem történt érdem­leges. Az a tény azonban, hogy a nyugati álláspontok egyikében-másikában — az ellenőrzés számának csök­kentésében és a tilalmi idő­szak tartamára vonatkozó­an — módosításokra került sor, remélni engedi, hogy a »genfi alku« — további nyu­gati engedményekkel — vé­gül is egyezséggé válik. Perényi István ------------------­ .Nyomorgó körzetek“ Amerikában Az Egyesült Államok Mun­kaügyi Minisztériuma közzé­tette márciusi jelentését az Egyesült Államok 150 fő ipa­ri körzetében uralkodó mun­kanélküliségről A jelentések adatai sze­rint e körzetek közül 101 a »nyomorgó körzetek« közé tartozik, amelyben száz munkás kö­zül legalább hatnak nincs munkája. Januárban ebbe a kategó­riába 17 körzetet soroltak. Az autóiparnak olyan köz­pontjai, mint Detroit és South­ Bend (Indiana állam), valamint olyan vasipari köz­pontok, mint Youngstown és Lorain (Ohio állam) azok közé a városok közé tartoz­nak, amelyekben a munka­erőnek több mint 12 szá­zaléka van munka nélkül. (6) Két nappal Dieter Wis­­liceny Nürnbergben tett val­lomása után, Eichmann meg­szökött az Oberdachstätten-i táborból. Ebben az időszak­ban a táborokat már nem őrizték valami gondosan és a szökés nem volt nehéz. Másnap reggel Otto Henin­­ger vonaton elutazott Mün­chenbe, onnan pedig Prien­­fpe. Hat hétig tartózkodott itt, azután elutazott végcél­jára, az észak-németországi erdőövhöz. Minden nehézség nélkü­l tette meg az utat az­­ országon keresztül. Március elején érkezett meg Cellebe, amely kétszáz kilométernyire van Berlin­től, nyugatra és 80 kilomé­­­­terre Hamburgtól. Jelentke­­zett az erdőőrnél, aki egy szomszédos faluban favágó­ként alkalmazta. Eichmann itt három éven keresztül bé­kés nyugalomban élt. Ha örökre ott marad, neve talán sohasem került volna az új­ságok címlapjára. A család­jára való gondolás és a fé­lelem, hogy felelőssége vonják a sok millió zsidó­­ kivégzéséért, nem hagyta­­nyugton. Folyton reményke­­­dett benne, hogy majdcsak félhet megint teljes szabad­­s­­ágban. 1949 őszén úgy gondolta, •­ hogy elérkezett menekült • 'életének döntő szakaszához: •'olyan életet teremthet ma­jmának, amelyben ismét sza­mbád lehet és feleségét is vi­­szon­tlátja. Számos törté­­­­netet hallott arról, hogy ma­­r­gasrangú volt nácik külföl­dön milyen jól elhelyezked­tek. Eichmann azért gondolt a Közép-Keletre vagy Latin- Amerikára, mivel tudomása volt titkos náciszervezetek létezéséről, amelyek már több ízben kisegítették a Gestapo volt tisztjeit ezekre a terü­letekre. A náci szervezetek ügynökei Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban működtek. Olaszország volt a legjobb ugródeszka az emigráció fe­lé. A menekültek Bariban szálltak hajóra Közép-Kelet felé, vagy Génuában, ha Argentínába utaztak. A náci szervezetek legjob­bika ügyesen megtévesztő címen működött. ODESSA- nak nevezte magát (»Orga­nisation der SS Angehöri­gen«, vagyis »Nácik hozzá­tartozóinak Szervezete«) és hivatalosan az Oroszország­ból vagy kelet-európai or­szágokból menekült szemé­lyek segélyezésével foglal­kozott. Eichmann 1950 elején ke­rült érintkezésbe az ODES­SA ügynökeivel. Májusban megszervezték távozását Cel­­jeből és Ausztrián keresz­tül Rómába juttatták. Akko­riban a határokon való át­kelés viszonylag könnyű volt és bizonyos rokonszenvvel viseltettek azok iránt, akik »keleti országból menekül­tek«. Ez a rokonszenv konkrét segítségben nyilvánult meg olyan nemzetközi menekült­­ügyi szervezetek részéről, mint amilyeneket pl. a Vö­röskereszt és a katolikus egyház tartott fenn. Génuá­ban élt egy ferencrendi szer­zetes, aki nácibarát volt és segített a nácik kiszöktet­é­­­sében. Ő szervezte meg Eich­mann menekülését is. Elő­ször átmenetileg lakást szer­zett neki Génuában, majd írt a deportáltakat segélyező vatikáni központnak és út­levelet kért egy Richard Klement nevű menekült ré­szére. Ez a vatikáni központ a ■ háború utáni években sze­■ mélyazonossági papírokat szerzett menekültek részére, hogy új életet kezdhessenek valamilyen külföldi­ ország­ban. Június elején megérkezett a Klement névre kiállított ■ útlevél. Nyolc nappal később ■ Eichmann megkapta az ar­gentin vízumot is. A hó­nap végén hajóra szállt és július közepén megérkezett Buenos Airesbe. Alighogy partraszállt, Eich­mann már azon fáradozott, hogy felesége és gyermekei is utána jöhessenek. Argentínába érkezve Eich­­marynak mindenekelőtt mun­kát kellett találnia. Ehhez különleges személyazonossági igazolványra, ún. »cedula«­­ra volt szüksége. Az iga­zolvány iránti kérelmében önmagát Ricardo Klement, katolikus vallású, nőtlen, hontalannak tünteti fel, is­kolai végzettségként közép­­iskolát említ, továbbá né­met és angol nyelvtudást. Az adatokból kitűnik, hogy 7 évvel fiatalította magát. Október elején megkapta a szükséges papírokat. Most először érezte, hogy elég biztonságban van ah­hoz, hogy kapcsolatot te­remtsen családjával. Óvatos levelet intéz feleségéhez, kézírással, hogy felismerje írását és ebben bejelenti, hogy »a gyerekek nagybáty­ja«, akit már halottnak hit­tek, Argentínában él. Mi­helyt megfelelően elhelyez­kedett, őket is ki­hozatja. Ez persze — mint írja — még bizonyos időbe telik, de ha már ennyi ideig vártak, még egy kis türelemmel kell len­­niök, hogy minden kockáza­tot elkerüljenek. Röviddel később egy második levél­ben Eichmann hangsúlyoz­za, hogy felesége mindenki­vel szemben őrizze meg ar­gentínai tartózkodásának tit­kát és javasolja, hogy az asszony váltsa ki az ő halotti bizonyítványát. Eichmann persze nem tudta, hogy 3 évvel ezt megelőzőleg Eich­­manné már megjelent őieid­ben a hatóságoknál és egy Karl Lukas nevű tanúra hivatkozva kérte férje ha­lotti bizonyítványát. Lukas azt állította, hogy 1945. áp­rilis 28-án Prágában jelen volt Eichmann halálánál. Rá­jöttek azonban, hogy Karl Lukas nem más, mint Eich­­manné sógora, (nővérének férje) és mivel a nürnbergi per különböző vádlottjai azt vallották, hogy Eichmannal 1945. április 28-a után is ta­lálkoztak, Eichmanné visz­­szavonta kérelmét. Az argentínai levél vétele után az asszony már tudta, hogy a sok éves várakozás nem volt hiábavaló. Mégis még két esztendő telt el, míg utánamehetett férjének, ez­alatt azonban rendszeres és óvatos életmódján semmit sem változtatott. Anyagi gondja nem volt, mert a há­ború vége óta férjének csa­ládja tartotta el, akik igen jó körülmények között éltek. (Folytatjuk) így nyomoztak Eichmann után Az »Express« című nyugati lap folyta­­tásának körülményeiről és arról, hogy kik másokban közölte Moshe Pearlman, volt rejtegették oly hosszú ideig a milliók gyűl­­izraeli diplomata írását Eichmann elfoga­­kását. Ezt a cikket közöljük kissé rövidítve. 2 így röppentek a magasba... Az új és az ötödik szput­­nyik űrhajó sikeres felbocsá­tása és visszahozása ma a technika és a tudomány iránt érdeklődők legelső számú beszédtémája. Közölt felvé­telünk a korábban felbocsá­tott egyik szputnyik­ űrhajó »útnak indításáról« készült. Fideszta jegyzetek Az ifjúságvédelem — közügy A szocialista társadalom humanizmusa különöskép­pen vonatkozik a felnövek­vő, új nemzedékre, az if­júságra és annak védelmé­re. A szocialista ifjúság­­védelem nem szavakból áll, hanem semmilyen áldoza­tot nem kímélő, társadalmi összefogásra alapuló tettek­ből. Számtalan példáját lát­hatjuk ennek: magukra ha­­gyott, a züllés útjára in­dult fiatalok felé mindig kinyújtja segítő kezét a társadalmunk, és pénzzel, munkaalkalommal, s a segítőkészség ezer más meg­nyilvánulásával teszi szá­mukra lehetővé, hogy be­csületes, dolgozó emberek­ként illeszkedhessenek bele a szocialista társadalom nagy gépezetébe. Csongrád megyében éven­ként milliókat költünk if­júságvédelemre. S most, amikor első ízben rendez­zük meg megyénkben az ifjúságvédelmi napot, visz­­szapillantva már komoly eredményekről beszélhe­tünk. Száz és száz fiatal lenne elmondója annak, hogy milyen nagy segítsé­get jelentett számára az, amikor melléálltak, otthont, ételt, munkaalakalmat ad­tak neki, amikor iskolába járatták és megszabadítot­ták a létfenntartás úgy­szólván valamennyi gond­jától. Az ifjúságvédelem nálunk — közügy. Közügy nem csak azért, mert a társada­lom minden tagja felessé­­get érez vele kapcsolatban — és mert pedagógusok, nőtanácsban tevékenykedő asszonyok, rendőrök, ügyé­szek, pedagógusok közös erőfeszítése rejlik az ered­ményekben; közügy a tár­sadalmi összefogás tekinte­tében is. A nagymágocsi nevelőotthon létrehozása érdekében megyei tanácsi dolgozók, községi vezetők, tsz-vezetők fogtak össze, s amikor munkához kezdtek, minden oldalról érezhették a társadalom segítő­kész­ségét. Senki számára nem volt közömbös, hogy egy újabb­­ifjúságvédelmi bá­zist teremthetünk a megyé­ben és negyven fiatalnak adjuk meg ezzel a becsü­letes fejlődés lehetőségét. Ma megyénk minden községében és városában megrendezik az ifjúságvé­delmi napot. Ügyészek, nő­tanácsi vezetők, pedagógu­­sok szólalnak fel a gyűlé­seken. Elmondják eredmé­nyeiket, az előttünk álló feladatokat. Mert napról napra erősebbé és szerve­zettebbé kell tennünk az ifjúságvédelem nagy háló­zatát. Tovább kell fokoz­nunk ezzel kapcsolatban a társadalmi összefogást, és növelni a szülők, a felnőt­tek felelősségét. Nem kis dolgok ezek. És senki nem lehet közömbös irántuk. S ha sikerül elér­nünk, hogy az ifjúságvédel­mi nap gyűlésein a társa­­dalom minél szélesebb ré­tegei képviselve legyenek, akkor nagyot lépünk előre az összefogás, a további eredményes munka alapjai­nak megteremtésében.. Papp­s Zoltán. Mentesítő vonatokat indít a MÁV A MÁV vezérigazgatósága közli, hogy a hármas ün­nepre való tekintettel, a vár­ható nagy utasforgalom zök­kenőmentes lebonyolítására, több "gyors- és távolsági mentesítő vonatot indít. A mentesítő vonatok me­netrendjéről a pályaudva­rok felvilágosító irodái részletes tájékoztatást ad­nak az érdeklődőknek. A jegyváltások megkönnyí­tésére a budapesti pályaud­varok jegypénztárai március 27-től egész napon át elő­vételben is adnak ki bár­milyen menetjegyet. Az egyes nagyobb vidéki állomásokon és az ösz­­szes menetjegyirodákban ugyancsak váltható elővé­telben menetjegy. A MÁV vezérigazgatósága kéri az utazóközönséget, hogy menetjegyét lehetőleg elő­vételben váltsa meg, mert így elkerülhető a torlódás, kényelmesebb a jegyvál­tás. Az elővételért külön díjat fizetni nem kell. Aki jegyét elővételben váltja meg, kö­zölte a pénztárossal, hogy melyik napon kíván utazni. (MTI)

Next