Csongrád Megyei Hirlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA * Ára: 70 fillér Vasárnap, 1961. április 9. XVIII. évfolyam, 83. szám Célratörő politikai-gazdasági szervező munkát! (R. L.) Az egész megyében közismertek azok a határozatok, amelyeket a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése nemrégiben a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban hozott. Ezek a határozatok megjelentek lapunk március 29-i számában is, hiszen e két vezető testületnek az az álláspontja, hogy csak abban az esetben valósulhatnak meg a célkitűzések, ha az egész megye lakossága világosan ismeri a tennivalókat. Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy megyénk mezőgazdaságának fejlesztési feladatairól szóló határozatok minden választott tanácsszervre, a tanácsok hivatali apparátusaira, minden választott pártszervre és minden egyes kommunistára kötelező érvényűek, határozatok, amelyek feltételezik az egyöntetű cselekvést, a menetközbeni ellenőrzést és a számonkérést Nem tudjuk azonban sikeresen megoldani megyénk mezőgazdasági fejlesztési feladatait, ha munkánk nem lesz konkrét, célratörő politikai-gazdasági szervező munka, ha nem ismerjük fel az új helyzet új jellemvonásait és az ezekből adódó feladatokat. Az együttes ülésen a politikai munka konkrétságáról felszólalásában Török László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is részletesen beszélt. Munkánk során feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy amint a számszerű fejlesztés befejezése is csak a parasztság aktív támogatásával mehetett végbe, amelynek során nagymértékben megnövekedett a parasztság politikai öntudata, ugyanúgy a termelőszövetkezetek megszilárdítása, gazdálkodásuk megszervezése és magasabb színvonalra emelése is feltételezi ezt az aktív támogatást. A szövetkezeti parasztság megyénkben is ezer és ezer ténnyel igazolja: bátran számíthatunk rájuk, megyénk okos, művelt parasztsága teljes tudásával, szorgalmával és minden erejével közreműködik a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításában, ha jól vezetik és ha meghallgatják tanácsát. Megvannak-e a feltételei annak, hogy ebben az évben jelentős eredményeket érjünk el a termelőszövetkezetek gazdálkodási színvonalának emelésében? Az előbb említettük a legfontosabbat: a megye szövetkezeti gazdáinak aktivitását. Ma már kialakult egy új paraszti vezető garnitúra is, és nem elegendő ma még, de jelentős eredmény, hogy több mint kettőszáz agronómus is dolgozik már a tsz-ekben, s az elmúlt évben és az idén nyolcszáz termelőszövetkezeti dolgozót küldtünk különböző iskolára és tanfolyamra. S vegyük figyelembe, hogy most már minden energiánkat a tsz-ek gazdaságának megszervezésére, termelésének fellendítésére, a tagság nevelésére tudjuk összpontosítani, ma már nem köt le óriási energiát a számszerű fejlesztés. Végül, de nem utolsósorban, a szövetkezetek a továbbiakban is élvezik az állam hatalmas gazdasági támogatását. Ezért mondhatta a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése, hogy megnyílt a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése előtt az út és a termelési értéket rövid idő alatt duplájára emelhetjük. Megnyílt most már a lehetősége annak, hogy rövid idő alatt a szegedi járás homokvidékéről úgy beszéljünk, mint amelynek fő profilja a szőlő- és gyümölcstermelés, a szentesi járás és főleg Szentes környéke zöldségtermelő járássá fejlődik, tovább fejlődnek a Makó környéki kultúrák, mindenekelőtt a világhírű makói hagyma- és az újburgonyatermelés, jelentős területre fejleszthetjük ki az öntözéses takarmánytermelést és így tovább. Mindez azonban csak lehetőség. Az új helyzet azt követeli, hogy a pártszervezetek és tanácsok tevékenységében előtérbe kerüljön a konkrét politikai-gazdasági szervező munka. Hogy ez mit jelent, vizsgáljuk meg néhány példán keresztül. Azt látjuk, hogy megyénk csaknem egész parasztsága bent van a termelőszövetkezetekben. De ez a szövetkezeti parasztság ma még nem egységes. Vannak szilárd hívei a szövetkezésnek, vannak ingadozók, sőt vannak — hogy az együttes ülés egyik felszólalójának szavával mondjuk — olyanok, akik mikor kapálni mennek, hónuk alá csapják a zsákot is, mert soha nem lehet tudni, mi akad az úton. A konkrét politikai munka azt jelenti, hogy az ingadozókat a szövetkezés szilárd híveivé tegyük, azsákosokat pedig legalább ingadozókká. Két világ csap össze életünkben, s e két világ harca a tsz-eken belül is tükröződik. Mert nemcsak az előbb említett különbségek vannak a tsz-ekben, sőt, nemcsak olyanok, hogy egyik tsz-gazda jobb, a másik gyengébb anyagi helyzettel lépett a közös útra, hanem egy korábbi, a parasztság rétegeződéséből megmaradt szemlélet is, amely szerint nekem harminc holdam volt, neked pedig csak feleannyi, esetleg semmid se volt, nekem volt kanászom, kéresem, s lehet, hogy éppen a te fiad volt nálam kanász és béres. Míg az ilyen megkülönböztetéseket a tagság tudatából nem tudjuk kinevelni, teljes egységről nem beszélhetünk. A konkrét politikai munka tehát azt jelenti ebben az esetben, hogy küzdeni kell az ilyen megkülönböztetések ellen, s a szövetkezeti tagság között csak aszerint lehet különbséget tenni, ki hogyan dolgozik, ki mennyit tesz a közösség érdekében. Vagy gondoljunk arra, hogy sok szövetkezeti gazda a most belépettek közül még nem hisz a közösség erejében, nem bízik eléggé a közösségben. Szívós politikai munkát kell végezni, emberről emberre történő meggyőző politizálást, amíg minden szövetkezeti gazdában megerősítjük a hitet, hogy helyesen cselekedett, amikor belépett. Nap mint nap szilárdítani kell a bizalmat a szövetkezet iránt. Aztán gondoljunk arra, hogy sok parasztember felteszi magának a kérdést: mielőtt beléptem, azt mondták, itt meg fognak becsülni. Ha tényleg megbecsülik, máris közelebb kerül egy lépéssel ahhoz, hogy a szövetkezés szilárd hívévé váljék. Felteszi magának a kérdést: azt mondták, itt jobban megtalálom a megélhetésemet. Ha megtalálja, erősödik hite a szövetkezésben. Azt mondtuk az agitáláskor, hogy a szövetkezetbeli szava lesz. Ha nincs szava, úgy érzi, becsaptuk a szövetkezéssel. Mindezekből tehát kitűnik, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes határozata alapján harcba kell indulni a szövetkezeti demokráciáért. Ennek leglényegesebb vonásai: a tagság mindig tudja, mit miért cselekszik a vezetőség. Ha megmagyarázza a vezetőség, hogy azért ruháztak be, mondjuk, fél milliót, hogy jövőre többet oszthassanak, ezt megértik a tagok és nem mondják, hogy azért lett kisebb az idén a jövedelem, mert a vezetőség kivette a tagok zsebéből a pénzt. Tehát a tagságot mindenről, gazdamódjára tájékoztatni kell. A másik: a tagok véleményének kikérése. Egyes helyeken nem kérik ki a tagság véleményét és a vezetőség nem egyenlő félként kezeli a tagságot. A tagság azonban nem kiskirálynak választotta a vezetőséget, hanem azért, hogy meghallgassa véleményét és akként vezessen. Amelyik szövetkezetben nincs szövetkezeti demokrácia, ott később alakul ki az egység. Mert elsősorban egységnek kell lenni a vezetőségben, hiszen ez előfeltétele, hogy egység legyen a vezetőség és tagság között. Ahol nem így van, ott ennek megteremtésére kell irányítani a politikai munkát, ott ez jelenti a konkrét politizálást. De azt is megállapította az együttes tanácsülés, hogy egyes helyeken nem működnek megfelelően a szövetkezeti demokrácia szervei, a közgyűlések, rendszertelen az igazgatósági ülés, nem működnek, vagy csak formálisan az ellenőrző, a fegyelmi és a szociális bizottságok és így tovább. Ahol ebben a tekintetben van hiba, ott ez a konkrét politikai tennivaló. Ami viszont a konkrét gazdasági szervező munkát illeti: nekünk az együttes ülés határozata értelmében meg kell indítani a harcot a mázsákért mázsában kell beszélnünk és literben gondolkodnunk, azaz: mindenkinek a maga posztján úgy kell megoldania feladatát, hogy már az idén több gabona, több hús, tej, tojás, zöldség és gyümölcs kerüljön közfogyasztásra a termelőszövetkezeti gazdaságokból. Ugyanis valljuk, hogy a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás többre képes, mint a kisparcella, olcsóbban termel, mint a kisgazdaság. Azonban, hogy ezt a feladatot a gazdaságok megszervezésével egyidejűleg rövid évek alatt megoldjuk, sokat kell tenniök a kommunistáknak, a tanácsoknak, a szövetkezeti vezetőségeknek és a tagságnak, valamennyiünknek. Az együttes ülés határozata értelmében az idén Csongrád megyéből 100 hold szántó után a háztájiból eredő jószággal együtt 26,2 hízott sertést kell az állami felvásárlásnak átadni. Ez azonban átlag, s nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi, szentesi és makói járási feketeföldekről többet, mint a szegedi járás homokvidékéről. Az idén úgy kell gazdálkodniok a szövetkezeteknek, hogy 100 hold közösre a megyében átlag 4—4,5 koca és átlag 3,7 darab tehén jusson és a baromfi-törzsállomány elérje a 100—110 ezer darabot. Az idén nemcsak a közös szántón, de lehetőleg a háztájiban is bővebben termő hibridkukoricát kellene vetni. Lám, mennyi konkrét tennivaló, de egy-egy szövetkezeten belül más feladatok is adódnak, amelyeket csak céltudatos gazdaságszervező munkával oldhatunk meg. Nyilvánvaló, hogy mondjuk, a szentesi városi tanács mezőgazdasági osztálya gazdaságszervező munkájának konkrétságát az év végén úgy is lehet mérni, hogy sikerül-e elérnie, hogy a mintegy ötezer holdon gazdálkodó és valamikor országos hírű Felszabadulás Tsz-ben megvessék a közös baromfitenyésztés alapjait. Ugyanis bármilyen hihetetlen, ebben a közös gazdaságban az idén nem terveztek közös baromfinevelést. Másrészt, hogy mennyire volt konkrét, vagy mennyire általános a tsz pártszervezetének, kommunistáinak, elnökének és egész vezetőségének politikai-gazdasági szervező munkája, ugyanígy le lehet mérni abból, hogy megoldják-e ezt a feladatot. A konkrét gazdaságszervező munka azt jelenti, hogy ne beszéljünk jövőre Csongrád megyében gyenge termelőszövetkezetekről. Ehhez az szükséges, hogy a ma még gyenge szövetkezetekre olyan erőt összpontosítsunk, amely képes felemelni e gazdaságokat. Ha új vezető szükséges, ezt kell megoldani, ha nincs szakember, ide küldjön a tanács agronómust, ha gyenge a könyvelő, gondoskodjunk erősítésről, valamint a patronáló üzem könyvelője tanítsa meg a helyes számvitelre és így tovább. Nem nagy szavakra, nem a szocializmus nevének mindennapos hangoztatására van tehát szükség, nincs szükség ún. »elvi vezetésre«, ami gyakorlatilag semmittevést és csak az idő eltöltését jelenti, hanem szükség van konkrét tettekre, gyors és határozott, de emellett átgondolt intézkedésekre, szükség van arra, hogy mindenki a maga posztján, tehetsége és tudása szerint megtegye kötelességét. Megyénk és egész országunk mezőgazdaságának szocialista átszervezésével a legnépesebb dolgozó osztály, a parasztság is a szocializmus útjára lépett és a sokszektorú gazdálkodást most már felváltotta a népgazdaság egységes, szocialista szektora. A lehetőségek csaknem korlátlanok, csak ésszerűen élnünk kell velük. Egyetlen termelőszövetkezetnek sem szabad kihasználatlanul hagynia azokat a lehetőségeket, amelyek révén már az idén több lesz a termés és nagyobb lesz a tagság jövedelme. Az idén szántóföldjeinken csak szövetkezetek gazdálkodnak, ezek a szövetkezetek, vezetőségeik és tagságuk felelőssége hatalmas mértékben megnövekedett, mert az ő munkájuktól függ most már az ország ellátása. Ha ezt a felelősséget mindenki átérzi, bőséges termést takarítunk be az idén, megyénk közös gazdaságai politikailag és gazdaságilag megszilárdulnak. Pályacsere Makó—Újszeged között (Enyedi ferv.) A MÁV Makó és Újszeged közötti szakaszán lassan befejezéséhez közeledik a régi, elavult pályatest, valamint a fatalpfák kicserélése. A makói marosi híd és a Szőreg közötti szakaszon már befejeződtek a munkálatok. Jelenleg a makói nagyállomás és a híd közötti szakasz cseréje folyik. A pályacserével folyamatosan a vasúti töltést is szélesítik. Fényképezőgépünkkel a K-es pályamesteri szakasz dolgozóit örökítettük meg munka közben Kádár János elvtárs: Népünk függetlensége, haladása elválaszthatatlan a magyar-szovjet barátságtól A szovjet delegáció szombaton elutazott hazánkból V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykövete pénteken este fogadást adott az A. P. Kirilenko vezette szovjet küldöttség magyarországi látogatása alkalmából. Részt vett a fogadáson Dobi István, aNépköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kiss Károly, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Megjelent a fogadáson az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak, valamint a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A szovjet emberek örülnek a magyar nép sikereinek Usztyinov nagykövet pohárköszöntőjében egyebek között kijelentette: Őszintén örülünk annak, hogy állandóan növekszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. Az Önök országa a szocialista tábor közösségében állhatatosan harcol a napirenden lévő nemzetközi kérdések megoldásáért, a béke megszilárdításáért, a leszerelésért, a gyarmati rendszer megszüntetéséért. A szocialista tábor országai egységesek ebben a harcban. Pohárköszöntőt mondott A. P. Kirilenko, a szovjet küldöttség vezetője is. Látogatásunk során meggyőződtünk arról — mondotta többek között Kirilenko — hogy a magyar nép mély érzéseket táplál a szovjet nép, kommunista pártja és a magyar nép nagy barátja, Hruscsov elvtárs iránt. Meggyőződtünk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a haza, a munka, a szocializmus szeretetére neveli a népet és itt tartózkodásunkkor tapasztaltuk azt is, hogy a magyar nép egységesen követi a Magyar Szocialista Munkáspártot, annak Központi Bizottságát, amelynek élén a szovjet nép nagy barátja, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet emberek örülünk ennek az egységnek, örülünk annak, hogy a magyar nép odaadással követi pártját. Hazánk kiszakíthatatlan a nagy szocialista táborból Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pohárköszöntőjében a következőket mondotta: — E héten, egy gyönyörű tavaszi napon ünnepeltük meg hazánk felszabadulásának 16. évfordulóját. Minden népnek kedves és gyönyörű nap a legnagyobb nemzeti ünnepe. A magyar népnek különösen szívéhez nőtt ez a szép nap. Ezt mindenki tudja, aki kicsit is ismeri a magyar nép történetét. A magyar nép lélekszámban kicsi és ahogy mondani szokták, rokontalan népként élt itt Európa szívében. Valóban, évszázadokon át rettenetes harcot kellett vívnia a nemzeti fennmaradásáért, szabadságáért. Nem kevésbé tövises utat járt végig a magyar munkásosztály. Amikor 1919-ben a munkásosztály először emelte magasba a szabadság vörös zászlaját, a reakció túlereje akkor elnyomta. Tehát ilyen történelmi előzmények után jött el az a nap, most 16 éve, amikor a magyar nép — szovjet testvéreink segítségével — visszanyerte nemzeti függetlenségét, s a szabadság, a társadalmi haladás útjára lépett — hitünk. (Folytatás a 2. oldalon.)