Csongrád Megyei Hirlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA * Ára: 70 fillér Vasárnap, 1961. április 9. XVIII. évfolyam, 83. szám Célratörő politikai-gazdasági szervező munkát! (R. L.) Az egész megyében közis­mertek azok a határozatok, amelye­ket a megyei pártbizottság és a me­gyei­­ tanács együttes ülése nemrégi­ben a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban hozott. Ezek a határoza­tok megjelentek lapunk március 29-i számában is, hiszen e két vezető tes­tületnek az az álláspontja, hogy csak abban az esetben valósulhatnak meg a célkitűzések, ha az egész megye lakossága világosan ismeri a tenni­valókat. Talán nem felesleges hang­súlyozni, hogy megyénk mezőgazda­ságának fejlesztési feladatairól szóló határozatok minden választott tanács­szervre, a tanácsok hivatali appará­tusaira, minden választott pártszerv­re és minden egyes kommunistára kö­telező érvényűek, határozatok, ame­lyek feltételezik az egyöntetű cselek­vést, a menetközbeni ellenőrzést és a számonkérést Nem tudjuk azonban sikeresen megoldani megyénk mezőgazdasági fejlesztési feladatait, ha munkánk nem lesz konkrét, célratörő p­o­l­i­t­i­ka­i-gazdasági szer­vező munka, ha nem ismerjük fel az új helyzet új jellemvonásait és az ezekből adódó feladatokat. Az együt­tes ülésen a politikai munka konkrét­ságáról felszólalásában Török László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is részletesen beszélt. Munkánk során feltétlenül figyelem­be kell vennünk, hogy amint a szám­szerű fejlesztés befejezése is csak a parasztság aktív támogatásával me­hetett végbe, amelynek során nagy­mértékben megnövekedett a paraszt­ság politikai öntudata, ugyanúgy a termelőszövetkezetek megszilárdítása, gazdálkodásuk megszervezése és ma­gasabb színvonalra emelése is felté­telezi ezt az aktív támogatást. A szö­vetkezeti parasztság megyénkben is ezer és ezer ténnyel igazolja: bátran számíthatunk rájuk, megyénk okos, művelt parasztsága teljes tudásával, szorgalmával és minden erejével köz­reműködik a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításá­ban, ha jól vezetik és ha meghallgat­ják tanácsát. Megvannak-e a feltételei annak, hogy ebben az évben jelentős ered­ményeket érjünk el a termelőszövet­kezetek gazdálkodási színvonalának emelésében? Az előbb említettük a legfontosabbat: a megye szövetkezeti gazdáinak aktivitását. Ma már kiala­kult egy új paraszti vezető garnitúra is, és nem elegendő ma még, de je­lentős eredmény, hogy több mint ket­­tőszáz agronómus is dolgozik már a tsz-ekben, s az elmúlt évben és az idén nyolcszáz termelőszövetkezeti dolgozót küldtünk különböző iskolára és tanfolyamra. S vegyük figyelembe, hogy most már minden energiánkat a tsz-ek gazdaságának megszervezésére, termelésének fellendítésére, a tagság nevelésére tudjuk összpontosítani, ma már nem köt le óriási energiát a számszerű fejlesztés. Végül, de nem utolsósorban, a szövetkezetek a to­vábbiakban is élvezik az állam hatal­mas gazdasági támogatását. Ezért mondhatta a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes ülése, hogy megnyílt a mezőgazdaság gyors üte­mű fejlődése előtt az út és a terme­lési értéket rövid idő alatt duplájára emelhetjük. Megnyílt most már a le­hetősége annak, hogy rövid idő alatt a szegedi járás homokvidékéről úgy beszéljünk, mint amelynek fő profil­ja a szőlő- és gyümölcstermelés, a szentesi járás és főleg Szentes kör­nyéke zöldségtermelő járássá fejlődik, tovább fejlődnek a Makó környéki kultúrák, mindenekelőtt a világhírű makói hagyma- és az újburgonya­termelés, jelentős területre fejleszt­hetjük ki az öntözéses takarmányter­melést és így tovább. Mindez azonban csak lehetőség. Az új helyzet azt követeli, hogy a párt­­szervezetek és tanácsok tevékenysé­gében előtérbe kerüljön a konkrét politikai-gazdasági szervező munka. Hogy ez mit jelent, vizsgáljuk meg néhány példán keresztül. Azt látjuk, hogy megyénk csaknem egész paraszt­sága bent van a termelőszövetkeze­tekben. De ez a szövetkezeti paraszt­ság ma még nem egységes. Vannak szilárd hívei a szövetkezésnek, van­nak ingadozók, sőt vannak — hogy az együttes ülés egyik felszólalójának szavával mondjuk — olyanok, akik mikor kapálni mennek, hónuk alá csapják a zsákot is, mert soha nem lehet tudni, mi akad az úton. A konk­rét politikai munka azt jelenti, hogy az ingadozókat a szövetkezés szilárd híveivé tegyük, a­­zsákosokat­ pedig legalább ingadozókká. Két világ csap össze életünkben, s e két világ harca a tsz-eken belül is tükröződik. Mert nemcsak az előbb említett különbsé­gek vannak a tsz-ekben, sőt, nemcsak olyanok, hogy egyik tsz-gazda jobb, a másik gyengébb anyagi helyzettel lépett a közös útra, hanem egy ko­rábbi, a parasztság rétegeződéséből megmaradt szemlélet is, amely szerint nekem harminc holdam volt, neked pedig csak feleannyi, esetleg semmid se volt, nekem volt kanászom, kére­sem, s lehet, hogy éppen a te fiad volt nálam kanász és béres. Míg az ilyen megkülönböztetéseket a tagság tudatából nem tudjuk kinevelni, tel­jes egységről nem beszélhetünk. A konkrét politikai munka tehát azt je­lenti ebben az esetben, hogy küzdeni kell az ilyen megkülönböztetések el­len, s a szövetkezeti tagság között csak aszerint lehet különbséget ten­ni, ki hogyan dolgozik, ki mennyit tesz a közösség érdekében. Vagy gondoljunk arra, hogy sok szövetkezeti gazda a most belépettek közül még nem hisz a közösség ere­jében, nem bízik eléggé a közösség­ben. Szívós politikai munkát kell vé­gezni, emberről emberre történő meg­győző politizálást, amíg minden szö­vetkezeti gazdában megerősítjük a hitet, hogy helyesen cselekedett, ami­kor belépett. Nap mint nap szilárdíta­ni kell a bizalmat a szövetkezet iránt. Aztán gondoljunk arra, hogy sok pa­rasztember felteszi magának a kér­dést: mielőtt beléptem, azt mondták, itt meg fognak becsülni. Ha tényleg megbecsülik, máris közelebb kerül egy lépéssel ahhoz, hogy a szövetke­zés szilárd hívévé váljék. Felteszi ma­gának a kérdést: azt mondták, itt jobban megtalálom a megélhetésemet. Ha megtalálja, erősödik hite a szövet­kezésben. Azt mondtuk az agitálás­­kor, hogy a szövet­keze­tbeli szava lesz. Ha nincs szava, úgy érzi, becsaptuk a szövetkezéssel. Mindezekből tehát kitűnik, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács együttes határo­zata alapján harcba kell indulni­­ a szövetkezeti demokráciáért. Ennek leglényegesebb vonásai: a tagság min­dig tudja, mit miért cselekszik a ve­zetőség. Ha megmagyarázza a vezető­ség, hogy azért ruháztak be, mondjuk, fél milliót, hogy jövőre többet oszt­hassanak, ezt megértik a tagok és nem mondják, hogy azért lett kisebb az idén a jövedelem, mert a vezető­ség kivette a tagok zsebéből a pénzt. Tehát a tagságot mindenről, gazda­módjára tájékoztatni kell. A másik: a tagok véleményének kikérése. Egyes helyeken nem kérik ki a tagság véle­ményét és a vezetőség nem egyenlő félként kezeli a tagságot. A tagság azonban nem kiskirálynak választotta a vezetőséget, hanem azért, hogy meghallgassa véleményét és akként vezessen. Amelyik szövetkezetben nincs szövetkezeti demokrácia, ott ké­sőbb alakul ki az egység. Mert első­sorban egységnek kell lenni a veze­tőségben, hiszen ez előfeltétele, hogy egység legyen a vezetőség és tagság között. Ahol nem így van, ott ennek megteremtésére kell irányítani a po­litikai munkát, ott ez jelenti a konk­rét politizálást. De azt is megállapí­totta az együttes tanácsülés, hogy egyes helyeken nem működnek meg­felelően a szövetkezeti demokrácia szervei, a közgyűlések, rendszertelen az igazgatósági ülés, nem működnek, vagy csak formálisan az ellenőrző, a fegyelmi és a szociális bizottságok és így tovább. Ahol ebben a tekintetben van hiba, ott ez a konkrét politikai tennivaló. Ami viszont a konkrét gazdasági szervező munkát illeti: nekünk az együttes ülés határozata értelmében meg kell indítani a harcot a mázsá­kért mázsában kell beszélnünk és li­terben gondolkodnunk, azaz: minden­kinek a maga posztján úgy kell meg­oldania feladatát, hogy már az idén több gabona, több hús, tej, tojás, zöldség és gyümölcs kerüljön közfo­gyasztásra a termelőszövetkezeti gaz­daságokból. Ugyanis valljuk, hogy a szocialista, nagyüzemi gazdálkodás többre képes, mint a kisparcella, ol­csóbban termel, mint a kisgazdaság. Azonban, hogy ezt a feladatot a gaz­daságok megszervezésével egyidejűleg rövid évek alatt megoldjuk, sokat kell tenniök a kommunistáknak, a ta­nácsoknak, a szövetkezeti vezetősé­geknek és a tagságnak, valamennyi­­ünknek. Az együttes ülés határozata értelmében az idén Csongrád megyé­ből 100 hold szántó után a háztájiból eredő jószággal együtt 26,2 hízott ser­tést kell az állami felvásárlásnak át­adni. Ez azonban átlag, s nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi, szentesi és makói járási feketeföldekről többet, mint a szegedi járás homokvidékéről. Az idén úgy kell gazdálkodniok a szö­vetkezeteknek, hogy 100 hold közösre a megyében átlag 4—4,5 koca és át­lag 3,7 darab tehén jusson és a ba­romfi-törzsállomány elérje a 100—110 ezer darabot. Az idén nemcsak a kö­zös szántón, de lehetőleg a háztáji­ban is bővebben termő hibridkukori­cát kellene vetni. Lám, mennyi konk­rét tennivaló, de egy-egy szövetkeze­ten belül más feladatok is adódnak, amelyeket csak céltudatos gazdaság­szervező munkával oldhatunk meg. Nyilvánvaló, hogy mondjuk, a szen­tesi városi tanács mezőgazdasági osz­tálya gazdaságszervező munkájának konkrétságát az év végén úgy is lehet mérni, hogy sikerül-e elérnie, hogy a mintegy ötezer holdon gazdálkodó és valamikor országos hírű Felszabadu­lás Tsz-ben megvessék a közös ba­romfitenyésztés alapjait. Ugyanis bármilyen hihetetlen, ebben a közös gazdaságban az idén nem terveztek közös baromfinevelést. Másrészt, hogy mennyire volt konkrét, vagy mennyi­re általános a tsz pártszervezetének, kommunistáinak, elnökének és egész vezetőségének politikai-gazdasági szer­vező munkája, ugyanígy le lehet mér­ni abból, hogy megoldják-e ezt a fel­adatot. A konkrét gazdaságszervező mun­ka azt jelenti, hogy ne beszéljünk jö­vőre Csongrád megyében gyenge ter­melőszövetkezetekről. Ehhez az szük­séges, hogy a ma még gyenge szövet­kezetekre olyan erőt összpontosítsunk, amely képes felemelni e gazdaságo­kat. Ha új vezető szükséges, ezt kell megoldani, ha nincs szakember, ide küldjön a tanács agronómust, ha gyenge a könyvelő, gondoskodjunk erősítésről, valamint a patronáló üzem könyvelője tanítsa meg a helyes számvitelre és így tovább. Nem nagy szavakra, nem a szocializmus nevé­nek mindennapos hangoztatására van tehát szükség, nincs szükség ún. »elvi vezetésre«, ami gyakorlatilag semmit­tevést és csak az idő eltöltését jelenti, hanem szükség van konkrét tettekre, gyors és határozott, de emellett át­gondolt intézkedésekre, szükség van arra, hogy mindenki a maga posztján, tehetsége és tudása szerint megtegye kötelességét. Megyénk és egész országunk mező­­gazdaságának szocialista átszervezésé­vel a legnépesebb dolgozó osztály, a parasztság is a szocializmus útjára lé­pett és a sokszektorú gazdálkodást most már felváltotta a népgazdaság egységes, szocialista szektora. A lehe­tőségek csaknem korlátlanok, csak ésszerűen élnünk kell velük. Egyetlen termelőszövetkezetnek sem szabad ki­használatlanul hagynia azokat a le­hetőségeket, amelyek révén már az idén több lesz a termés és nagyobb lesz a tagság jövedelme. Az idén szán­tóföldjeinken csak szövetkezetek gaz­dálkodnak, ezek a szövetkezetek, ve­zetőségeik és tagságuk felelőssége ha­talmas mértékben megnövekedett, mert az ő munkájuktól függ most már az ország ellátása. Ha ezt a fele­lősséget mindenki átérzi, bőséges ter­mést takarítunk be az idén, megyénk közös gazdaságai politikailag és gaz­daságilag megszilárdulnak. Pályacsere Makó—Újszeged között (Enyedi ferv.) A MÁV Makó és Újszeged közötti szakaszán lassan be­fejezéséhez közeledik a régi, elavult pályatest, valamint a fatalpfák kicserélése. A makói marosi híd és a Szőreg közötti szakaszon már befejeződtek a munkálatok. Je­lenleg a makói nagyállomás és a híd közötti szakasz cse­réje folyik. A pályacserével folyamatosan a vasú­ti töltést is szélesítik. Fényképezőgépünkkel a K­­-es pályamesteri szakasz dolgozóit örökítettük meg munka közben Kádár János elvtárs: Népünk függetlensége, haladása elválaszthatatlan a magyar-szovjet barátságtól A szovjet delegáció szombaton elutazott hazánkból V. I. Usztyinov, a­ Szovjetunió budapesti nagykövete pénteken este fogadást adott az A. P. Kirilenko vezette szovjet küldöttség magyarországi látogatása alkalmából. Részt vett a fogadáson Dobi István, a­­N­épköztársa­­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kiss Ká­roly, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Megjelent a fogadáson az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak, valamint a Minisztertanácsnak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. A szovjet emberek örülnek a magyar nép sikereinek Usztyinov nagykövet po­­hárköszöntőjében egyebek között kijelentette: Őszintén örülünk annak, hogy állan­dóan növekszik a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye. Az Önök országa a szocia­lista tábor közösségében állhatatosan harcol a na­pirenden lévő nemzetközi kérdések megoldásáért, a béke megszilárdításáért, a leszerelésért, a gyarmati rendszer megszüntetéséért. A szocialista tábor országai egységesek ebben a harcban. Pohárköszöntőt mondott A. P. Kirilenko, a szovjet küldöttség vezetője is. Lá­togatásunk során meggyőződ­tünk arról — mondotta töb­bek között Kirilenko — hogy a magyar nép mély érzése­ket táplál a szovjet nép, kommunista pártja és a ma­gyar nép nagy barátja, Hruscsov elvtárs iránt. Meggyőződtünk arról, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a haza, a munka,­­ a szocializmus szeretetére­­ neveli a népet és itt tartózkodásunkkor ta­pasztaltuk azt is, hogy a magyar nép egységesen kö­veti a Magyar Szocialista Munkáspártot, annak Köz­ponti Bizottságát, amelynek élén a szovjet nép nagy ba­rátja, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet emberek örü­lünk ennek az egységnek, örülünk annak, hogy a magyar nép odaadással kö­veti pártját. Hazánk kiszakít­hatatlan a nagy szocialista táborból Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára pohárkö­­szöntőjében a következőket mondotta: — E héten, egy gyönyörű tavaszi napon ünnepeltük meg hazánk felszabadulásá­nak 16. évfordulóját. Minden népnek kedves és gyönyörű nap a legnagyobb nemzeti ünnepe. A magyar népnek különö­sen szívéhez nőtt ez a szép nap. Ezt mindenki tudja, aki ki­csit is ismeri a magyar nép történetét. A magyar nép lélekszámban kicsi és ahogy mondani szokták, rokontalan népként élt itt Európa szívé­ben. Valóban, évszázadokon át rettenetes harcot kellett vívnia a nemzeti fennmara­dásáért, szabadságáért. Nem kevésbé tövises utat járt vé­gig a magyar munkásosztály. Amikor 1919-ben a munkás­­osztály először emelte ma­gasba a szabadság vörös zászlaját,­­ a reakció túl­ereje akkor elnyomta. Tehát ilyen történelmi előzmények után jött el az a nap, most 16 éve, amikor a magyar nép — szovjet testvéreink segítségével — visszanyerte nemzeti függetlenségét, s a szabadság, a társadalmi ha­ladás útjára lépett — hitünk. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next