Csongrád Megyei Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
^ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGVE! L Ji PJJÍk' ^ Szocialista magatartás (L. A.) Ha fellapozzuk a magyar nyelv értelmező szótárát, a »magatartás« címszónál ezt olvashatjuk: »Az a mód, ahogy jellemünk, neveltetésünk szerint a társadalom jelenségeit megítéljük, dolgaiban állást foglalunk, ahogyan másokkal szemben viselkedünk: viselkedés«. Az idézett meghatározásból kiderül, hogy összetevője van egy-egy ember helyes, avagy kifogásolható magatartásának. Mindenekelőtt jelzi világnézetét, a társadalom kérdéseiben való állásfoglalását, de jelzi azt is: mit tarthatunk az egyes ember viselkedéséről, ha kilép munkahelyéről, avagy otthonából az utcára? Egyesek viselkedéséről nem sok jót válaszolhatnak sokan. Különösen akkor nem, ha ilyesmit tapasztalunk: a minap egy nagymama utazott a Békéscsabára tartó vonaton olyan 12—13 éves forma unokájával. A kislány az ablak mellett ülve, vizsgálódva figyelte a rókusi állomáson felszálló utasokat. Persze hely nem volt, még az idősebbeknek sem jutott. Egy ősi hajú, idős néni már másodszorra préselte magát keresztül az álldogálók tömegén — helyet keresve —, míg végül ismételten a nagymama és az unoka mellett állt meg. »Bentebb sem talált helyet?« — szólította meg a nagymama. Az együttérző nagymama azonban csak a sajnálkozásig jutott el, mert egyetlen szóval sem mondta a kisleánynak, hogy adja át helyét az idősebbnek, bár korban »sorstársak« voltak. Ez az eset kétségtelenül nem egyetlen, mert az utazók — vonaton, autóbuszon, villamoson — egyaránt tapasztalhatják a fiatalabbak szigorú »helyfoglalását«, no meg a tolakodást. Ilyenkor mellékes, hogy gomb, avagy a ruha szakad-e; az idősebbeket, a nőket kiszorítják-e — az a legfontosabb, hogy a futásra, tolakodásra képes fiataloknak jusson ülőhely. Azt is megkérdezhetjük: türelmes-e a vásárló a pultnál, vagy éppen a pénztár előtt? Nem, mert siet! Mindenki siet, s jónéhányan annyira, s csak azért, hogy embertársaikat megelőzzék, háttérbe szorítsák, önmaguk előnyösebb helyzetbe jussanak. De beszélhetnének — ha tudnának — az egyes emberek kifogásolható magatartásáról a szeméttel, papírgalacsinokkal »díszített« utcák, közterek, a megrongált kerti padok, az összetaposott világágyak is. Hiszen ilyen figyelmeztető jelekkel mindenki — mindenhol találkozhat. Nem feledkezhetünk meg azonban azokról sem, akiknek ma még kifogásolható a viselkedése, avagy a környezetükben nevelkedő gyermekek magatartása, a gazdasági élet legkülönbözőbb területein dolgoznak. Napi munkájukkal közös célunkat, a szocialista társadalom felépítését segítik elő. Lehet, hogy ma még nem céltudatosan, csak abból a belső indítékból adódóan, hogy munkahelyükön rendesen, becsületesen dolgozzanak. Viszont nem elegendő — bár elsőrendű fontosságú — a termelő munkában való helytállás, a becsületes munka, hiszen hazánkban olyan szocialista társadalmat akarunk felépíteni, ahol a társadalmi érintkezésben is — nevezzük úgy, hogy a munkahely és az otthon között az utcán — a szocialista elvek az uralkodók. Szocialista emberi közösséget akarunk kialakítani, ahol az emberi kapcsolatokban a hummanizmus törvényei momdéktalanul érvényesülnek. A humanizmusnak íratlan törvényei vannak, melyek szokássá váltak. Ezeknek az íratlan törvényeknek lényegét azonban a leghaladóbb társadalmat, a kommunizmus építését szervező SZKP új programjában írásba is foglalta. A kommunista ember jellemvonásai között olyan magatartásbeli követelmény is szerepel, mint »humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek között: az ember az embernek barátja, elvtársa, testvére«. Hazánk még távolabb van attól, hogy a kommunizmus építésének korát élje, mivel még csak most építjük fel a szocialista társadalmat. Viszont máris beszélhetünk erről, sőt, cselekednünk is kell azért, hogy humánus kapcsolat, kölcsönös megbecsülés alakuljon ki társadalmunk tagjai között. Mindazok, akiknek ma még kifogásolható a magatartásuk, talán abból az elgondolásból indulnak ki, hogy egyedül vannak a világon. Viszont ha nemcsak látják, de tudomásul is veszik, hogy körülöttük is hozzájuk hasonló emberek vannak, akkor eljutnak ahhoz az igazsághoz, hogy az embertársaikkal szemben tanúsított, a társadalom íratlan törvényei szerinti udvariasság is szükségszerű. Az emberek évszázados, sőt évezredes együttélés alakította ki azt a szokást, hogy figyelmesebbek legyünk az idősebbek iránt, segítsük a gyengébbeket. Akkor is, ha fel kell segíteni őket a különböző járművekre; akkor is, ha éppen ülőhelyet kell átadni; akkor is, ha tiszteletből, megbecsülésből előnyt adunk részükre az ajtón való kilépéskor, az utcán stb. A női egyenjogúság nem menti fel a társadalom férfi tagjait a hagyományos udvariassági formák alól. Ellenkezőleg: figyelmességet és tiszteletet követel meg az anyák, a nők iránt. Vajon, gondoltak-e valaha arra — ha utólag is — a parkrombolók, a cserjék tördelői, a közterek szemetelői, hogy saját városuk, községük képét teszik csúnyábbá? S jutott-e valaha eszükbe, ha saját munkájukat valaki ily módon tönkretenné a gyárban, a földön, vagy éppen a hivatalban — örülnének-e neki? Mindenki önmagába nézzen először, s ha ezt teszi, akkor megváltozik magatartása, viselkedése a társadalmi érintkezésben is. A felnövekvő ifjúságot a szocialista magatartásra viszont ránevelhetjük, oly módon, ha a társadalom íratlan törvényeit, szüntelenül ismételve és gyakorolva előttük, megismertetjük velük. Ebben elsősorban a szülői házra, a környezetre vár nagy feladat. Az iskolára nem lehet a nevelő munkát hárítani. "A gyermek csak néhány órán át tartózkodik az iskolában, viszont élete javát otthonában, környezetében tölti. Ha a helyes magatartást meg is tanulja az iskolában, gyakorolni csak otthon, s környezetében tudja. A szülők, a felnőttek példamutatása lehet a legjobb nevelőiskola. A bevezetőben esetekről, egyesek kifogásolható magatartásáról szóltunk. Valóban egyes emberekről kell beszélni, hiszen a társadalom többsége emberi módon viselkedik. E többség azonban elvárja azoktól a kevesektől is — bár számuk még így is elég szép —, hogy az egyéni önzés helyett megbecsülési tiszteletet tanúsítsanak embertársaik, s azok munkája iránt. ^------------------------------- ----- ------j ■ [ 2 Jelentések az argentin és az algériai helyzetről : j ■ ■ ' B ■ Befejeződött a SZÖVOSZ It V. kongresszusa Szombati sporteredmények : ■ l . Ufi íi1íiitif»yifn ■ mif ■ > Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága •• A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 28-án, 29-én és 30-án kibővített ülést tartott. Az ülésen tanácskozási joggal részt vettek a megyei és a budapesti kerületi pártbizottságok első titkárai, a tömegszervezetek vezetői, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében közvetlenül érdekelt szakminisztériumok, főhatóságok vezetői, mezőgazdasági szakemberek, tudósok, kutatók — köztük sokan pártonkívüliek —, a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei, a fővárosi lapok főszerkesztői és más meghívottak. A kibővített ülés részvevői három előterjesztést vitattak meg: 1. Fehér Lajos elvtárs, a Központi Bizottság titkára bevezető előadása után beterjesztette a Politikai Bizottság . A mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról" című határozati javaslatát. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséről adott jelentést, és a mezőgazdasági termelés előttünk álló feladatairól szóló beszámolót kétnapos széles körű vita követte, amelyben 23-an szólaltak fel. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára. 2. Gáspár Sándor elvtárs, a Központi Bizottság titkára ismertette a Politikai Bizottság álláspontját a dolgozók által a VIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaverseny kérdésében, és beterjesztette »A Központi Bizottság határozata a kongresszusi munkaversenyről« című határozati javaslatot. 3. Nemes Dezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára tájékoztatta az ülés részvevőit az időszerű külpolitikai kérdésekről. A Központi Bizottság a napirenden szereplő mindhárom kérdésben egyhangú határozatokat hozott. (A határozatokat lapunkban ismertetjük majd.) Kubai szakszervezeti delegáció érkezett hazánkba A Pedagógusok Szakszervezetének meghívására néhány napra szombaton hazánkba érkezett a kubai pedagógusszakszervezet küldöttsége. A delegáció vezetője Leslie Rodriguez Aguilera, a szakszervezet titkára. Tizenkét éve a (Fotó: Enyedi) Rácz Jánosné orsózó 12 éve dolgozik a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárban. Özvegyen nevelt fel három gyereket, legidősebb fia mérnöke, a középső technikus, a »kicsi« pedig most érettségizik. »Mari néni« szereti munkáját. Elnyerte a »Kiváló dolgozó« megtisztelő címet is, és a brigád, amelynek eredményeihez derekas munkájával hozzájárult, kiérdemelte a »szocialista « címet Felkészültek az éjszakai vetésre a szentesi traktorosok Nemrég tették közzé a Szentesi Gépállomás dolgozói termelési tanácskozásukon elfogadott felhívást, amelyet a megye gépállomásaihoz intéztek. A traktorosok ennek tudatában készültek fel tervszerűen a vállalások teljesítésére. A százkilenc erőgépes gépállomás dolgozói számításba vették azt, hogy a kitavaszodás legalább három-négy hetet késik, ezért a munkák gyorsítására, a gépek legjobb hasznosítására kell törekedniök. Úgy tervezik, hogy mivel szántanivalójuk már nincs, ezért a kormos traktorok vezetőit áthelyezik más erőgépekre. Így minden traktor éjjel-nappali műszakban dolgozhat. Az erőgépeket már most hátsó világítású reflektorokkal is felszerelték, hogy éjszaka is kellő fény legyen a precíz munkát igénylő vetéshez. Elkészült a pontos menetirányterv is: először az eperjesi, fábiánsebestyéni és pankotai vidéken, a gyorsabban szikkadó földeken látnak majd munkához a gépek, s utána mennek át a később felszáradó kötöttebb talajokra: a magyarrési, a nagytőkéi, a cserebökényi határba. Vállalásuk sikeréhez segítségül hívják a termelőszövetkezeteket is. Azt kérik tőlük, hogy az éjszakai műszakban — akár szállítási, akár egyéb munkákról lesz is szó — adjanak rakodókat, munkagépkezelőket. Régebben ugyanis előfordult, hogy azért nem haladtak a munkákkal, mert egyes helyeken a tsz-tagok nem voltak hajlandók éjszaka dolgozni. A közös gazdaságoknak a kettős műszak legalább annyira érdekük, mint a gépállomásnak. Hamarosan munkához látnak megyénk téglagyárai is Több téglagyárban korszerűsítették a gépeket A rendkívüli időjárás következtében a tavaszi felkészülési munkákat késve tudják elvégezni a téglagyárakban. Azzal a szándékkal kerestük fel Bese Lajos elvtársat, az Építőanyagipari Vállalat vezetőjét, hogy tájékoztassa lapunkat arról, hogyan haladnak az előkészületi munkákkal, mikor kezük megyénkben a téglagyártást . A régi gyakorlathoz híven minden évben április 1-ig rendbehozzuk téglagyáraink gépi felszerelését, víztelenítjük a bányákat, kijavítjuk a sínhálózatot — kezdte Bese elvtárs. Az Építőanyagipari Vállalat igazgatója ismertette ezután az időjárás okozta nehézségeket Sajnos, az idén a fagy március elejéig tartotta magát, gátolva a karbantartási munkálatokat. A Hódmezővásárhelyi Téglagyár bányájában például több ezer köbméter hójé gyülemlett össze, az apátfalvi bányában pedig jelenleg 2500 köbméternyi víz található, a kövegyi bányában meg egy méter magasságú víz áll. A kedvezőtlen időjárás miatt mintegy kéthetes eltolódás adódott a téglagyárak gépei rendbehozásának munkálataiban. A makói 7-es számú téglagyárban korszerű gépsort szereltünk fel. Az eddigi kézi anyagmozgatásról gépi vontatásra térünk majd át. Ezért a telepen 30 sínváltót helyeztünk el, mintegy 150 ezer forint értékben, továbbá a téglagyartés megkezdésekor két motorosmozdonyt állítunk munkába. Apátfalvi telepünkön gépesítettük az anyagadagolást. A kanalas kotró mintegy 250 ezer forintba került A korszerű, modern munkagép egy óra alatt csaknem 30 köbméternyi földet képes a csillékbe rakni. A Terv szerint, amennyiben az éjszakák is fagytalanok maradnak, április 5-én Vásárhely, Kövegy, Apátfalva és Derekegyháza téglagyáraiban megkezdődik a munka. A makói 7-es telepünkön az átalakítások miatt, csak április 15-én kezdjük a nyerstégla gyártását –— követte Bese elsztárs. Emlékünnepségek Bulgáriában A bolgár nép emlékünnepségek sorozatán emlékezik meg felszabadulásunk 17. évfordulójáról. A kolarovgradi bolgár—magyar barátsági hét után Tolbuhinban, a bolgár Dobrudzsa fővárosában is baráti hetet rendeztek. Ünnepség volt hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Blagojevgrádban, Timovóban, a Szófia melletti Gara-Janaban és még több más bolgár városban és faluban is. Könnyűipari dolgozók kitüntetése Szombaton délelőtt a Könnyűipari Minisztériumban hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter kormánykitüntetéseket adott át. Munkaérdemrendet kapott Döbrentei Károly pamutipari igazgató, Klenk Frigyes, a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője, Major Erzsébet, a Hazai Pamutszövőgyár fűtő-ője, Czett József, a Vörös-Október Férfiruhagyár igazgatója, Kovács Lajos, a Magyar Posztógyár igazgatója, dr. Ékés Mihály, a Textilipari Kutató Intézet igazgatója, Vámos György, a Papíripari Kutató Intézet igazgatója. Ezenkívül 18-an szocialista munkáért, érdemérem és 40-en a munkaérdemérem kitüntetés kaptak a könnyűiparban végzett jó munkájuk elismeréséül. (MTI)