Csongrád Megyei Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

^ A MAGYAR SZOCIALISTA­ MUNKÁSPÁRT MEGVE! L Ji PJJÍ­­k'­ ^ Szocialista magatartás (L. A.) Ha fellapozzuk a magyar nyelv értelmező szó­tárát, a »­magatartás« cím­szónál ezt olvashatjuk: »Az a mód, ahogy jellemünk, ne­veltetésünk szerint a társa­dalom jelenségeit megítél­jük, dolgaiban állást fogla­­lunk, ahogyan másokkal szemben viselkedünk: visel­kedés«. Az idézett meghatá­rozásból kiderül, hogy össze­tevője van egy-egy ember helyes, avagy kifogásolható magatartásának. Mindenek­előtt jelzi világnézetét, a tár­sadalom kérdéseiben való ál­lásfoglalását, de jelzi azt is: mit tarthatunk az egyes em­ber viselkedéséről, ha kilép munkahelyéről, avagy ottho­nából az utcára? Egyesek viselkedéséről nem sok jót­­ válaszolhatnak so­kan. Különösen akkor nem, ha ilyesmit tapasztalunk: a minap egy nagymama uta­zott a Békéscsabára tartó vo­naton olyan 12—13 éves for­ma unokájával. A kislány az ablak mellett ülve, vizsgá­lódva figyelte a rókusi állo­máson felszálló utasokat. Persze hely nem volt, még az idősebbeknek sem jutott. Egy ősi hajú, idős néni már másodszorra préselte magát keresztül az álldogálók tö­megén — helyet keresve —, míg végül ismételten a nagy­mama és az unoka mellett állt meg. »Bentebb sem ta­lált helyet?« — szólította meg a nagymama. Az együttérző nagymama azonban csak a sajnálkozásig jutott el, mert egyetlen szóval sem mondta a kisleánynak, hogy adja át helyét az idősebbnek, bár korban »sorstársak« voltak. Ez az eset kétségtelenül nem egyetlen, mert az utazók — vonaton, autóbuszon, villa­moson — egyaránt tapasz­talhatják a fiatalabbak szi­gorú »helyfoglalását«, no meg a tolakodást. Ilyenkor mellékes, hogy gomb, avagy a ruha szakad-e; az időseb­beket, a nőket kiszorítják-e — az a legfontosabb, hogy a futásra, tolakodásra képes fiataloknak jusson ülőhely. Azt is megkérdezhetjük: türelmes-e a vásárló a pult­nál, vagy éppen a pénztár előtt? Nem, mert siet! Min­denki siet, s jónéhányan annyira, s csak azért, hogy­ embertársaikat megelőzzék, háttérbe szorítsák, önmaguk előnyösebb helyzetbe jussa­nak. De beszélhetnének — ha tudnának — az egyes embe­rek kifogásolható magatartá­sáról a szeméttel, papírgala­­csinokkal »díszített« utcák, közterek, a megrongált kerti padok, az összetaposott vi­lágágyak is. Hiszen ilyen fi­gyelmeztető jelekkel min­denki — mindenhol találkoz­hat. Nem feledkezhetünk meg azonban azokról sem, akik­nek ma még kifogásolható a v­iselkedése, avagy a környe­zetükben nevelkedő gyerme­kek magatartása, a gazdasá­gi élet legkülönbözőbb terü­letein dolgoznak. Napi mun­kájukkal közös célunkat, a szocialista társadalom felépí­tését segítik elő. Lehet, hogy ma még nem céltudatosan, csak abból a belső indíték­ból adódóan, hogy munka­helyükön rendesen, becsüle­tesen dolgozzanak. Viszont nem elegendő — bár első­rendű fontosságú — a ter­melő munkában való helyt­állás, a becsületes munka, hiszen hazánkban olyan szo­cialista társadalmat akarunk felépíteni, ahol a társadalmi érintkezésben is — ne­vezzük úgy, hogy a munka­hely és az otthon között az utcán — a szocialista elvek az uralkodók. Szocialista em­beri közösséget akarunk ki­alakítani, ahol az emberi kapcsolatokban a humm­a­­nizmus törvényei momdék­­talanul érvényesülnek. A humanizmusnak íratlan törvényei vannak, melyek szokássá váltak. Ezeknek az íratlan törvényeknek lénye­gét azonban a leghaladóbb társadalmat, a kommuniz­mus építését szervező SZKP új programjában írásba is foglalta. A kommunista em­ber jellemvonásai között olyan magatartásbeli köve­telmény is szerepel, mint »humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek között: az ember az embernek barátja, elvtársa, testvére­«. Hazánk még távo­labb van attól, hogy a kom­munizmus építésének korát élje, mivel még csak most építjük fel a szocialista tár­sadalmat. Viszont máris be­szélhetünk erről, sőt, csele­kednünk is kell azért, hogy humánus kapcsolat, kölcsö­nös megbecsülés alakuljon ki társadalmunk tagjai kö­zött. Mindazok, akiknek ma még kifogásolható a maga­tartásuk, talán abból az el­gondolásból indulnak ki, hogy egyedül vannak a vilá­gon. Viszont ha nemcsak látják, de tudomásul is ve­szik, hogy körülöttük is hoz­zájuk hasonló emberek van­nak, akkor eljutnak ahhoz az igazsághoz, hogy az ember­társaikkal szemben tanúsí­tott, a társadalom íratlan törvényei szerinti udvarias­ság is szükségszerű. Az em­berek évszázados, sőt évez­redes együttélés alakította ki azt a szokást, hogy figyel­mesebbek legyünk az idő­sebbek iránt, segítsük a gyengébbeket. Akkor is, ha fel kell segíteni őket a kü­lönböző járművekre; akkor is, ha éppen ülőhelyet kell átadni; akkor is, ha tiszte­letből, megbecsülésből előnyt adunk részükre az ajtón való kilépéskor, az utcán stb. A női egyenjogúság nem menti fel a társadalom férfi tagjait a hagyományos udvariassági formák alól. Ellenkezőleg: figyelmességet és tiszteletet köv­etel meg az anyák, a nők iránt. Vajon, gondoltak-e va­laha arra — ha utólag is — a parkrombolók, a cserjék tördelői, a közterek szeme­­telői, hogy saját városuk, községük képét teszik csú­nyábbá? S jutott-e valaha eszükbe, ha saját munkáju­kat valaki ily módon tönk­retenné a gyárban, a földön, vagy éppen a hivatalban — örülnének-e neki? Mindenki önmagába néz­zen először, s ha ezt teszi, akkor megváltozik magatar­tása, viselkedése a társadal­mi érintkezésben is. A felnövekvő ifjúságot a szocialista magatartásra vi­szont ránevelhetjük, oly mó­don, ha a társadalom írat­lan törvényeit, szüntelenül ismételve és gyakorolva előt­tük, megismertetjük velük. Ebben elsősorban a szülői házra, a környezetre vár nagy feladat. Az iskolára nem lehet a nevelő munkát hárítani. "A gyermek csak­ néhány órán át tartózkodik az iskolában, viszont élete javát otthonában, környeze­tében tölti. Ha a helyes ma­gatartást meg is tanulja az iskolában, gyakorolni csak otthon, s környezetében tud­ja. A szülők, a felnőttek pél­damutatása lehet a legjobb nevelőiskola. A bevezetőben esetekről, egyesek kifogásolható maga­tartásáról szóltunk. Valóban egyes emberekről kell be­szélni, hiszen a társadalom többsége emberi módon vi­selkedik. E többség azonban elvárja azoktól a kevesek­től is — bár számuk még így is elég szép —­, hogy az egyé­ni önzés helyett megbecsü­lési tiszteletet tanúsítsanak embertársaik, s azok munká­ja iránt. ^------------------------------- ----- ------j ■ [ 2 Jelentések az argentin­­ és az algériai­­ helyzetről : j ■ ■ ' B ■ Befejeződött­­ a SZÖ­VOSZ It V. kongresszusa­­ Szombati sporteredmények : ■ l . Ufi íi1íiitif»yifn ■ mif ■ > Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága •• A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 28-án, 29-én és 30-án kibővített ülést tartott. Az ülésen tanácskozási joggal részt vettek a megyei és a buda­pesti kerületi pártbizottságok első titkárai, a tömegszerveze­tek vezetői, a mezőgazdasági termelés fejlesztésében köz­vetlenül érdekelt szakminisztériumok, főhatóságok vezetői, mezőgazdasági szakemberek, tudósok, kutatók — köztük sokan pártonkívüliek —, a megyei tanácsok végrehajtó bi­zottságainak elnökei, a fővárosi lapok főszerkesztői és más meghívottak. A kibővített ülés részvevői három előterjesztést vitat­tak meg: 1. Fehér Lajos elvtárs, a Központi Bizottság titkára bevezető előadása után beterjesztette a Politikai Bizottság . A mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról" cí­mű határozati javaslatát. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezéséről adott jelentést, és a mezőgazdasági termelés előttünk álló feladatairól szóló beszámolót kétnapos széles körű vita kö­vette, amelyben 23-an szólaltak fel. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára. 2. Gáspár Sándor elvtárs, a Központi Bizottság titkára ismertette a Politikai Bizottság álláspontját a dolgozók ál­tal a VIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett szo­cialista munkaverseny kérdésében, és beterjesztette »A Köz­ponti Bizottság határozata a kongresszusi munkaverseny­ről« című határozati javaslatot. 3. Nemes Dezső elvtárs, a Központi Bizottság titkára tájékoztatta az ülés részvevőit az időszerű külpolitikai kér­désekről. A Központi Bizottság a napirenden szereplő mindhá­rom kérdésben egyhangú határozatokat hozott. (A határoza­tokat lapunkban ismertetjük majd.) Kubai szakszervezeti delegáció érkezett hazánkba A Pedagógusok Szakszer­vezetének meghívására né­hány napra szombaton ha­zánkba érkezett a kubai pe­dagógusszakszervezet kül­döttsége. A delegáció vezető­je Leslie Rodriguez Aguilera, a szakszervezet titkára. Tizenkét éve a (Fotó: Enyedi) Rácz Jánosné orsózó 12 éve dolgozik a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyárban. Özve­gyen nevelt fel három gyereket, legidősebb fia mérnöke, a középső technikus, a »ki­csi« pedig most érettségizik. »Mari néni« szereti munkáját. Elnyerte a »Kiváló dol­gozó« megtisztelő címet is, és a brigád, amelynek eredményeihez derekas munkájával hozzájárult, kiérdemelte a »szocialista « címet Felkészültek az éjszakai vetésre a szentesi traktorosok Nemrég tették közzé a Szentesi Gépállomás dolgo­zói termelési tanácskozásu­kon elfogadott felhívást, amelyet a megye gépállo­másaihoz intéztek. A trak­torosok ennek tudatában ké­szültek fel tervszerűen a vál­lalások teljesítésére. A százkilenc erőgépes gép­állomás dolgozói számításba vették azt, hogy a kitava­szodás legalább három-négy hetet késik, ezért a munkák gyorsítására, a gépek legjobb hasznosítására kell töreked­­niök. Úgy tervezik, hogy mi­vel szántanivalójuk már nincs, ezért a kormos trak­torok vezetőit áthelyezik más erőgépekre. Így minden traktor éjjel-nappali mű­szakban dolgozhat. Az erő­gépeket már most hátsó vi­­lágítású reflektorokkal is felszerelték, hogy éjszaka is kellő fény legyen a precíz munkát igénylő vetéshez. Elkészült a pontos menet­irányterv is: először az eper­jesi, fábiánsebestyéni­­ és pankotai vidéken, a gyor­sabban szikkadó földeken látnak majd munkához a gépek, s utána mennek át a később felszáradó kötöttebb talajokra: a magyarrési, a nagytőkéi, a cserebökényi határba. Vállalásuk sikeréhez se­gítségül hívják a ter­melő­­szövetkezeteket is. Azt ké­rik tőlük, hogy az éjszakai műszakban — akár szállítási, akár egyéb munkákról lesz is szó — adjanak rakodókat, munkagépkezelőket. Régeb­ben ugyanis előfordult, hogy azért nem haladtak a mun­kákkal, mert egyes helyeken a tsz-tagok nem voltak haj­landók éjszaka dolgozni. A közös gazdaságoknak a ket­tős műszak legalább annyira érdekük, mint a gépállomás­nak. Hamarosan munkához látnak megyénk téglagyárai is Több téglagyárban korszerűsítették a gépeket A rendkívüli időjárás kö­vetkeztében a tavaszi felké­szülési munkákat késve tud­ják elvégezni a téglagyárak­ban. Azzal a szándékkal ke­restük fel Bese Lajos elv­társat, az Építőanyagipari Vállalat vezetőjét, hogy tájé­koztassa lapunkat arról, ho­gyan haladnak az előkészü­leti munkákkal, mikor kez­ük megyénkben a téglagyár­tást . A régi gyakorlathoz hí­ven minden évben április 1-ig rendbehozzuk téglagyá­raink gépi felszerelését, víz­telenítjük a bányákat, kija­vítjuk a sínhálózatot — kezdte Bese elvtárs. Az Építőanyagipari Válla­lat igazgatója ismertette ez­után az időjárás okozta ne­hézségeket Sajnos, az idén a fagy március elejéig tar­totta magát, gátolva a kar­bantartási munkálatokat. A Hódmezővásárhelyi Tég­lagyár bányájában például több ezer köbméter hójé gyülemlett össze, az apátfalvi bányában pedig jelenleg 2500 köbméternyi víz található, a kövegyi bá­nyában meg egy méter ma­gasságú víz áll.­­ A kedvezőtlen időjárás miatt mintegy kéthetes elto­lódás adódott a téglagyárak gépei rendbehozásának mun­kálataiban. A makói 7-es számú téglagyárban korszerű gépsort szereltünk fel. Az ed­digi kézi anyagmozgatásról gépi vontatásra térünk majd át. Ezért a telepen 30 sín­váltót helyeztünk el, mintegy 150 ezer forint értékben, to­vábbá a tégl­agya­rtés meg­kezdésekor két motorosmoz­donyt­ állítunk munkába. Apátfalvi telepünkön gépe­sítettük az anyagadagolást. A kanalas kotró mintegy 250 ezer forintba került A korszerű, modern mun­kagép egy óra alatt csak­nem 30 köbméternyi földet képes a csillékbe rakni. A Terv szerint, amennyi­ben az éjszakák is fagyta­­lanok maradnak, április 5-én Vásárhely, Kövegy, Apátfalva és Derekegyháza téglagyáraiban megkezdődik a munka. A makói 7-es tele­pünkön az átalakítások miatt, csak április 15-én kezdjük a nyerstégla gyártását –— kö­­­vette Bese elsztárs. Emlékünnepségek Bulgáriában A bolgár nép emlékünnep­ségek sorozatán emlékezik meg felszabadulásunk 17. év­fordulójáról. A kolarovgradi bolgár—ma­gyar barátsági hét után Tolbuhinban, a bolgár Dobrudzsa fővárosában is ba­ráti hetet rendeztek. Ünnep­ség volt hazánk felszabadu­lásának 17. évfordulója al­kalmából Blagojevgrádban­, Timovóban, a Szófia melletti Gara-Janaban és még több más bolgár városban és fa­luban is. Könnyűipari dolgozók kitüntetése Szombaton délelőtt a Könnyűipari Minisztérium­ban hazánk felszabadulásá­nak 17. évfordulója alkalmá­ból Nagy Józsefné, könnyű­ipari miniszter kormányki­tüntetéseket adott át. Munkaérdemrendet kapott Döbrentei Károly pamutipari igazgató, Klenk Frigyes, a Nyomdaipari Igazgatóság ve­zetője, Major Erzsébet, a Hazai Pamutszövőgyár fűtő-­­­­ője, Czett József, a Vörös-Október Férfiruhagyár igaz­gatója, Kovács Lajos, a Ma­gyar Posztógyár igazgatója, dr. Ékés Mihály, a Textil­ipari Kutató Intézet igaz­gatója, Vámos György, a Pa­píripari Kutató Intézet igaz­gatója. Ezenkívül 18-an szo­cialista munkáért, érdem­érem és 40-en a munkaér­demérem kitüntetés kaptak a könnyűiparban végzett jó munkájuk elismeréséül. (MTI­)

Next