Csongrád Megyei Hírlap, 1963. május (8. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Jubilál a MÁV Szegedi Igazgatósága A 75 éves évforduló alkalmára A vízi- és a szárazföldi közlekedés kifejlődése előtt a dél -magyarországi részekről is sárszekerekkel hordták a kereskedők árucikkeiket az ország minden részébe. Egy ilyen fuvar Szegedtől Pestig hatökrös szekérrel tíz napig tartott, s mindössze 16 mázsás terhet szállított. Érdemes azt is megjegyezni, hogy ebben az időben a személyszállítás is nyomorúságos volt. Hetenként kétszer közlekedett postakocsi Szeged és Pest között. Az út ára 8 forint 20 krajcárba került. Ez az állapot már rendkívül elavult volt, s a haladásért folyó harc ösztönözte Szeged tehetős polgárait arra, hogy először a tiszai hajózást, majd akésőbbiek során a vasút építését szorgalmazzák. Az első gőzhajó 1833-ban tette meg próbaútját a Tiszán. Ez a hajó megérkezett ugyan Szegedre, de csak 11 év múlva, 1844-ben alakult meg az első részvénytársaság a hajózás biztosítása érdekében. Ilyen előzmények után merült fel a vasútépítés első terve 1840-ben. Bizonyos birtokokat érintő szempontok miatt csak 13 évvel később, 1853-ban került azonban komolyan szóba a vasút építésének ügye. Az első állomásház építése 1854-ben kezdődött a mai szegedi rendező pályaudvar területén, és ugyanebben az évben sor került az első vonal megnyitására is. A szeged—félegyházi vonal 1854. március 4-én, a szeged—temesvári vonal 1857. április 15-én, a ’ szeged—hódmezővásárhelyi vonal 1870. november 16-án nyílt meg. Nagy fontosságú volt a Csanád megyei vasútvonalak kiépítése is. Ezzel egyidőben szükségessé vált állomásos létesítése is. ‘ E vonalak kiépülésével Szeged vasúticsomóponttá fejlődött, illetve szükségessé vált a vasút irányítása központjának Szegedre való helyezése. Ebben az ügyben Szeged törvényhatósági bizottsága 1884. május 7-én tartott közgyűlésén felterjesztéssel élt a kormányzathoz. A javaslat szerint »szükséges a vasútvonal üzletvezetésének Szegedre történő helyezése« — állapította meg a törvényhatósági bizottság. Az ügy érdekében küldöttség is felkereste az akkori Közmunka- és Közlekedési Minisztériumot. A küldöttségnek és a feliratra adott válasz 1884. október 5-én érkezett meg, amelyben értesítik a város vezetőségét, hogy az alföldi vasút államosításával kapcsolatban Szegeden új vasúti üzletvezetőséget a nagy költség miatt nem állítanak fel. Ugyanis ebben az időben az üzletvezetőség Szabadkán működött. Az árvíz után Szeged újjáépítése volt soron. A város közgyűlésén 1886. május 19-én újra felvetődött a vasúti üzletvezetőségnek Szegedre történő helyezése. Határozatot hoztak, hogy újra felkeresi a kormányt egy küldöttség, amely felvilágosítja az illetékeseket Szeged és környéke lakosságánál-, helyzetéről. Ennek eredménye az lett, hogy bár Szeged vasútigazgatóságot nem kapott, de augusztus 11-én forgalmi főnökséget állítottak fel Szegeden. Az egyik szabadkai napilap november 9-én azt közölte: »Ismét hírek keringenek, hogy a szabadkai üzletvezetőséget feloszlatják és Budapestre helyezik«. Ezzel a hírrel kapcsolatban került újra kombinációba a szegedi üzletvezetőség felállítása. Közben újabb és újabb vasúti szolgálati főnökségek kerültek Szegedre. A Szegedi Napló 1887. január 11-én közölte, hogy a leszámoló hivatalt Szegedre helyezték, április 10-én pedig azt írta, hogy a vasúti osztálymérnökség is átkerült Szabadkáról Szegedre. A város évek óta tartó problémáját oldotta meg Veres Gábor miniszter, amikor a szabadkai vasúti üzletvezetőségnek Szegedre való áthelyezését 1887. október 16-án elrendelte. A város közgyűlése megtette ekkor a szükséges intézkedéseket és helyet biztosított az üzletvezetőség számára. 1888. május 1-től ötévi időtartamra kibérelte a városi közönség nevében az üzletvezetőség számára a Zsótér-ház első és második emeletének 46 helyiségét évenként 5000 forint bérért. Szeged lakosságának fáradozása tehát a vasúti üzletvezetőségnek Szegedre történő helyezése ügyében hoszszú huzavona után eredménnyel járt. A helyi sajtó március 31-i száma már örömmel közli, hogy az üzletvezetőség költözése április első felében megkezdődik és május 1-gyel a hivatal megkezdi működését. Hetvenöt év telt el azóta, hogy a szegedi üzletvezetőség, majd a későbbiekben a MÁV Igazgatóság Szegedről irányítja az igazgatóság mindinkább szélesedő és gazdagodó területi munkáját. A szegedi igazgatóság, amikor visszatekint 75 éves múltjára, eredményekben és sikerekben gazdag éveket könyvelhet el. Ma is az Igazgatóság központi szolgálatának irányítása alatt két élüzem, három vezérigazgató elismerésben, 25 igazgatói elismerésben részesülő szolgálati hely van. Ahhoz, hogy a nemzetközi munkaversenyben 1962 második felében a MÁV foglalta el az első helyet, nagy részük van az Igazgatóság területén levő határállomásoknak. Sziládi Sándor s_ Kedvezmények a most alakult nyúltenyésztő társulásnak Hódmezővásárhelyen megalakult Csongrád megye harmadik nyúltenyésztő társulása. A társulás 17 tagjának 120 anyanyula van. A társulás ügyvezetőjévé Szakács Gyulát választották. A MEK központ a megalakult társulásnak külön támogatást nyújt. Az anyanyulaknak, abraktakarmányt juttattak függetlenül attól, hogy a társulás leszerződik-e az összes szaporulatra. A takarmányjuttatáson felül, amennyiben a társulás 50 darabnál több nyulat ad át a felvásárlóknak, kilogrammonként 15,80 forintos átvételi ár helyett egy forinttal többet fizet feláranként. A megalakult nyúltenyésztési társulás iránt komoly érdeklődés mutatkozik meg Hódmezővásárhelyen. Akik még jelentkezni akarnak tagként, azok mielőbb keressék fel a földművesszövetkezetet, vagy a nyúltenyésztő társulás ügyvezetőjét, Szakács Gyulát Ifjúsági építőtáborok Egy kis statisztika A KISZ felhívására hatodik alkalommal indulnak táborba a középiskolás és egyetemista fiatalok az idei nyáron. Az elmúlt öt év során 51 helyen 87 ezer fiatal vett részt a közös munkában, öt nyáron át 197 kilométer hoszszú csatornát építettek, a csatornák 41 ezer katasztrális hold öntözését tették lehetővé. Az útépítő táborok lakói 10 kilométer hosszú utat építettek, a Dunai Cementmű építésénél 19 ezer köbméter földet mozgattak meg, másfél kilométer utat és három kilométeres csatornát építettek. A lángok öt év alatt kb. 100 ezer mázsa gyümölcsöt és zöldséget szedtek, kétmillió 100 ezer szőlőtőkét kötöttek és 22 ezer katasztrális holdon végezték el a kukorica címerezését. Az idén június 30-tól augusztus 24-ig kéthetes turnusokban napi 6 órás munkaidővel 10 ezer 300 fiú és 13 ezer 400 lány dolgozik majd az ifjúsági építőtáborokban. Megyénkben a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaságban 300 fiú és 300 lány végzi majd a kukorica címerezését. Szerda, 1963. május 1. Az első májusi vers szerzője Az első magyar májusi verset Palágyi Lajos írta. Benne a többek között ezeket mondja: Magunk alkottunk ünnepet szivünknek S nem kényre-kedvre, vagy parancs szerint,Ellestük, hogy mikor van igaz ünnep A végtelen nagy természetben kint; A költészetnek csodabájú napját. Legfényesebb perced, élete drága lét, Ellestük, hogy megüljük a szabadság Egyetlen méltó örök ünnepét. Mutassuk meg, hogy egy a Földnek népe, A Földön minden munkás ünnepel És kormányzóknak millió cselszövénye Embert embertől nem választhat el. Fajok, színek között nincs többé különbség Egy szeretetben eggyé olvadunk, . A nemzetek között megszűnt a gyűlölség, Világ munkást: egy nemzet vagyunk! A magyarországi munkásmozgalom történetéből tudjuk, hogy a világ munkássága 1890-ben ünnepelte először május elsejét. A magyarországi munkások Palágyi versével vettek részt az ünnepen. Az akkori feljegyzések szerint sok ezren és ezren vonultak fel annak bizonyságául, hogy: „egy földnek népe” és „mindnyájunknak egy a keserve”. . Palágyi alkotásai túl azon a legnemesebb célon, amelynek szolgálatában álltak, tiszta és nemes irodalom. A legjavából. Két verseskötete jelent meg. Elsőnek mottójául Petőfi híres sorait idézi: „Ha majd a bőség szarujából”. S ez a szellem az, amely áthatja minden költeményét. A félelem nélküli világforradalmár szólal meg „A hatalom ellen” című költeményében, midőn ezt mondja: Nem ismerek országhatárt körültem, Ki ember, azt testvéremül fogadom, Mindnyájunknak egy a keserve, Mindnyájan egy bilincsbe verve. Egyébként apja tanító volt. Politikai magatartása miatt üldözött. Fiát nem tudta taníttatni. Később mégis tanári diplomát szerzett, s néhány éven át tanított, de 1919-ben őt is elűzték a tanteremből, s 1932-ben nehéz és küzdelmes élet után nagy nyomorúságban halt meg. H. Szabó Imre Május 1-i felvonulás 1919- ben Budapesten A mártélyi gátőrház Amolyan szalonvíz van mostanában a Tiszán. Az ártér favágói, a gátőrök, vagy az árvizek próbált harcosai egyaránt ,tudják, hogy nincs addig baj a két töltés között, amíg szalonvíz feszíti oldalát a partnak. Mert most még a töltés alját simogatja a Tisza, nem érzi magát elég erősnek a harchoz. Kevés a vize. A gátőrház is csendes, a csavargó folyót követő töltés tövében. De a széles portán és arrébb a gát padkáján kihegyezett oszlopok, szabályos rőzsekazlak, a raktárban ásók, lapátok, kapák, talicskák garmada jelzi, hogy készül az ember a víz kényszerű vendégfogadására. Külön világ egy gátőrház, a saját telefonhálózatával, törvényeivel és baj esetén korlátlan hatalmával. Mártélyon csak egy sor öreg lucfenyő választja el a verandát a zöld gyepű földsánctól, amelyen túl áradáskor ott háborog, mozog a víz... A gátbiztos, aki már 20 éve ügyeli a vizet, Mindszenttől le az alattomos sodrú Marosig — maga is vízi emberré alakult. Nem olyanná, mint a halász, aki csak megfeji hálójával a folyót, s aztán odébb áll; ő a partról parancsol a töméntelen árnak. Akkor is készül erre a harcra, amikor a víz csak bujkál a medrében a szárazság miatt. Őszülő halántékú, barna szemű, vállas, markáns ember Hős Pál, a mártélyi gátbiztos. Harmincöt kilométer hosszú gátszakasz felett lát el parancsnoki tisztet a hat őrházzal, szivattyútelepekkel együtt. Most voltam Újszásznál, ahol a Zagyva és a Tápió izzasztott meg bennünket. Ott egy 9 méteres gátszakaszt védtem az embereimmel. Volt olyan gátszelvény, ahol 3000 ember is verte a cölöpöt, hordta a homokzsákokat — emlékezik. Az ásványrárói és a mohácsi árnál is járt a katasztrófa idején. Ha veszély van valahol, a legkipróbáltabb embereket parancsolják öszsze a víz ellen. S néha bizony mégis legyőzi az embert az ár, Szolnok felett is 20 évenként árad meg a Zagyva annyira, hogy átlépjen a töltés tetején. S az idén így történt. — A legnagyobb vizünk 1932-ben volt, 9 méter 54 centis magasságban. Tavaly csak 8 méter 56 volt a legnagyobb vízszint Néhol átbújt az ár a gát alatt, s nem jöttünk el onnan addig, míg meg nem szűnt a szivárgás. Fürgén lépdel fel a gátőr a ház előtti lépcsőn a töltés koronájára. Arrafelé mutat, ahol szűkül a folyó teste köré tapadó gát, amely néhol 60 méter széles fenékkel ül a parton és 10 méter magas falként tartja kordában a vizet. — Ott a kanyaron túl csupaszik a föld, ott lehet tartani a csuszámnastól. Körtvélyesen futóhomok a talaj, lazább a töltés. Lúdvárnál viszont alacsony a határrész és ott a legnagyobb a gát. Ha itt csak a töltés alját éri a víz, ott már 3 méteresre emelkedik — mondja. Ismeri a behemót földkígyó természetét, gyöngéjét, szokását Hős Pál és ezért lapul meg előtte a víz. Ő is, de a többi gáti ember is szinte orvosként találja meg az egészségesnek tűnő földtöltés sok kis apró baját, amelyek elhanyagolása végül árvizet jelenthet. Úgy járjuk be naponta a szakaszokat, mint a vasúti pályaőr a rábízott sínutat: figyelmesen, gondosan, gyalog. Minden reggel cseng a telefon az egész vonalon, jelentik a gátőrházak az előző napi helyzetet. Egyforma szigorúsággal kell »tartani« a gátat, mert a víz nem tréfál — sorolja a gátbiztos. A távolból gépek zaját hozza a szél, erősítik a töltést. Mindig él a gát, mint egy elkényeztetett gyerekről, úgy gondoskodnak róla. A gátbiztos indítja motorját, indul ellenőrizni a tavaszi árvízvédelem előkészületeit. Mögötte az első kanyarban eltűnik a töltés ölében meghúzódó ház, amely néha százezer holdak, tanyák, falvak, emberek megmentésének főhadiszállásává válik. Végvár a ház a gát ölén, ahonnan naponta indulnak az ár harcosai szívós küzdelemre. A természet, s az ember párharcának végvára a tanya, amelynek katonái éjjel-nappal készek visszaverni az ár sokszor oly dühös támadásait. TÓTH JÓZSEF • •Ötven esztendeje A félelem iszonyatos légköre nehezedett népünkre 1913 késő tavaszán. A Monarchia urai háborúval fenyegetőztek a délszlávok ellen, s ez Magyarországot is véres katasztrófával fenyegette. A tömegekből elemi erővel tört ki a felháborodás. Antimilitarista megmozdulások zajlottak le, s ezek legnagyobbja éppen május 1-i ünneppel esett egybe. Csongrád megye szocialistái is komoly előkészületeket tettek annak érdekében, hogy a hagyományos májusi munkásünnepet béketüntetéssé változtassák. Különösen élénk aktivitást fejtettek ki a hódmezővásárhelyi elvtársak. A szociáldemokrata pártközponthoz intézett jelentésükben megírták, hogy nem feledkeztek meg a háború veszedelméről egy percig sem. „Sokat foglalkoztunk a behívott tartalékosok fegyverben tartásával... amely ellen több alkalommal tiltakozott a szociáldemokrata párt.” feljött május első napja. Sokezer dolgozó vonult fel Hódmezővásárhelyen „Le a háborúval!” „Éljen a világszabadság!” jelszavak alatt. Külön érdekes színfoltja volt a tüntetésnek mintegy 300 nőmunkás részvétele. „A szokottnál is nagyobb tömegben és lelkesedéssel vettek részt elvtársaink a felvonulásban” — állapítoták meg a helyi munkásság vezetői. A május 1-i ünnep fontosságát ez alkalommal még csak fokozta, hogy teljesült a város proletárjainak többéves kívánsága: felavatták a Munkásotthont. A tömeg részére Kiss Sándor mondott beszédet. A hatóság az elején mindjárt a gyűlés feloszlatásával fenyegetőzött, ha a háború kérdéséről csak egy szót is szól a szónok. De amit Kiss Sándor nem tehetett meg, a tömeg megtehette: antimilitarista közbeszólások sokasága hangzott soraikból. Komoly megmozdulásra került sor aznap Makón is. Mintegy négyezer ember vonult fel antimilitarista jelszavakkal. Külön érdekességet adott ennek a napnak, hogy itt a munkások a demokratikus polgársággal együtt ünnepeltek. A helyi köztársaságiak és baloldali függetlenségiek is képviseltették magukat a májuéi megmozduláson. A munkások gyűlésén Zombori Lajos SZDP-vezető mondott beszédet, melyben elítélte, a Monarchia külpolitikáját és a reakciós kormány elnyomó intézkedéseit. Ugyancsak szép példája történt a munkásság és a demokratikus polgárbon. Az ebben a községben elég erős köztársasági szervezet tagjai is részt vettek a május 1-i szocialista ünnepségen. A gyűlésnek két szónoka volt: a szociáldemokrata Nyisztor György és a köztársasági Espersits János. A politikai helyzettel és különösen a béke problémájával foglalkoztak mindketten. Lezajlott a május 1-i ünnep, során az akkori Csongrád és Csanád megyék szocialistái helyes politikával országos viszonylatban kiemelkedő példáját mutatták a különböző társadalmi rétegek háborúellenes összefogásának. Hamarosan pedig jó hírek érkeztek: a Monarchia nem merte megkockáztatni az agressziót, s így a háború veszélye elmúlt. Megkönnyebbült sóhaj szállt fel a keblekből a Tiszatájon is ... Azóta eltelt egy fél évszázad. Hazánk népe most is május 1-ét ünnepel, de egészen más körülmények között, mint annak idején. Ma már ugyanis miénk az ország. A béke megőrzésének reális lehetőségei is sokkal nagyobbak ma, mint ötven éve. Ezt tudva, büszkén emlékezhet vissza Csongrád megye népe az fél évszázad előtti május 1-i antimilitarista tüntetésekre. Merényi László