Csongrád Megyei Hírlap, 1967. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
1997 JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK HÍRLAP Kelemen Antalnét leánykori nevén jobban ismerik Makón. Mert a fürge Kalász Mari volt évekig a kézilabdacsapat erőssége és a szurkolók kedvence. Egyéves kisfiúk, Csabika kedvéért hagyta abba a sportolást . Sokan nem értik ezt meg — panaszolta első találkozásunkkor a tüdőgondozó intézet csendes szobájában, ahol asszisztensként dolgozik. — Nagy elfoglaltságom miatt kellett megválnom a csapattól... Ha leteszem itt a köpenyt, sokszor még nem hazafele tartok, hanem a tanácsházára sietek. KISZ-alapszervezeti titkár és párttag vagyok ... és tanácstag az 51-es körzetben. — Mi foglalkoztatja körzete lakóit? — Ami a legtöbb makóit: a közművesítés. A víz, a járda és az út. Azt hiszem, sokan nem ismerik eléggé a városfejlesztési terveket és a lehetőségeket. Egyszerre szeretnének mindent ... — A napokban jártak nálam, hogy mikor csinálják már meg a Nyizsnyai utcában összetört járdát. 1968 végére volt előirányozva, de szeretném előbbre hozni. Ha megalakul a tanács városfejlesztési házi brigádja, másutt is előbb elkészülhetnek a járdák — említi első hivatalos közbenjárását. — Nem tartok fogadóórát, mert nem biztos, hogy akkor érnek rá a választók. Akármikor felkereshetnek. A kötetlen beszélgetéseken egyébként is bizalmasabban vethetik fel a problémákat, és talán hasznosabb javaslatokat is tehetnek. — Miket javasoltak már? — Hát... kezdjük a szemétszállítással. A mi utcánkból nem hordják el, de máshol is úgy rakják a lovaskocsira, hogy ottmarad a nyoma végig ... Vannak, akik azt mondják: örüljünk, hogy ez is van. Én igazán nem örülök, hogy így van. Hordják el környékünkről is, máshonnan is, de egészségügyi szempontból biztonságosan. Így érvelt a tanácsülésen is a város tisztaságáért. S interpellációja nyomán határozatot hoztak a szemétszállítást szabályozó rendelet felülvizsgálására és az élelmiszerboltok előtt szeméttárolók elhelyezésére. Szót emelt a Vörös Hadsereg és a környező mellékutcák jobb megvilágításáért és szorgalmazta a nagyforgalmú utca burkolatának korszerűsítését a várható idegenforgalom érdekében. Ugyanakkor kezdeményezte a lakosság hatékonyabb bevonását a városfejlesztésbe. A társadalmi munka egykori becsületének helyreállítására mozgósította a fiatalokat is a KISZ makói küldöttértekezletén. — Hozzuk rendbe a szabadtéri színpadot és segítsük elő a Maros-part üdülőteleppé fejlesztését. A mi érdekünk elsősorban, kiszistáké, hogy kellemesebb szórakozóhelyünk legyen. Tetszés fogadta szavait és már szervezik a munkabrigádokat Javaslatai megvalósításához igényli a lakosság támogatását és közreműködését a fiatal tanácstag. Ezért tartja fontosnak, hogy a tanácsülésről rendszeresen beszámoljon választóinak. — Töprengjünk együtt, hogyan tudnánk minél gyorsabban és minél gazdaságosabban fejleszteni Makót és benne a mi környékünket — vallja Kelemenné. Feladata bőven lesz a következő években. Sokat vitáznak szomszédai az utcai baromfinevelésről és a parkosításról. Nehéz ebben igazságot tenni, de nem is lényeges annyira, mint az iskola előtti mély gödör mielőbbi betemetése, vagy a szennyvíz utcára öntésének megakadályozása. Ezek a kisebb gondok körzetében. A nagyobb az orvosi rendelő és a gyógyszertár megépítése, pár éven belül. Együtt fáradozik választóival a gondok enyhítéséért — a tervek megvalósításáért Kalász Mari. RAFFAI ISTVÁN Kalász Mari a tanácsban Község ? — Hallotta, mi történt? — fordult hozzám izgatottan egyik lokálpatrióta csongrádi ismerősöm és válaszomat meg se várva, folytatta: — Csongrádot — az ünnepi könyvhét eseményeiről tudósítva — a Népszabadság cikkírója május 28-án megfosztotta városrangjától! — Kezembe nyomott egy agyongyűrött lappéldányt — egyet a sok százezerből —, és odabökött erre a sorra. „Csongrád községben Dobozy Imre találkozik olvasóival . A szőkébb hazájukat szerető csongrádiaknak, mi tagadás, rosszul esett ez a tévedés. Mert úgy gondolják nincsenek a világ végén, csupán 140 kilométerre Budapesttől, ahol — úgy tűnik — jobban is lehetne ismerni a földrajzot. .. (-) Rendelet a foglalkozási betegségek kötelező bejelentéséről Az egészségügyi miniszter újból szabályozta a foglalkozási megbetegedések kötelező bejelentését. A nyugdíjtörvény szerint kártalanítandó foglalkozási megbetegedések jegyzékében több olyan foglalkozási ártalom szerepel, amelyet eddig nem kellett bejelenteni. Az új rendelkezés ezt a hiányosságot megszünteti és összhangot teremt ezen a téren. Ezentúl kötelezőleg bejelentendő foglalkozási betegségnek számít a metilalkohol, a nitroglicerin, nitroglikol, szénkéneg, fluor, műtrágya által okozott mérgezés, a sűrített levegővel működő szerszámoktól eredő vibrációs ártalmak, különböző csont- és érszűkületes betegségek. Be kell jelenteni a csontok, ízületek, inak és izmok olyan megbetegedéseit is, amelyek egyoldalú túlzott terhelésből származnak. Ilyen például az anyagmozgatásban dolgozók lábain a kiscsontok kifáradásos jellegű törései, a rakodómunkások vagy gépírónők ínhüvelygyulladása. Új kategóriát jelentenek a foglalkozási eredetű fertőző betegségek, amely két csoportra oszthatók: az emberről emberre és az állatról emberre terjedő betegségekre. Ezek a betegségek azonban csak akkor tekinthetők foglalkozási betegségnek, ha az összefüggés a foglalkozás és a betegség között bizonyítható. Be kell jelenteni a foglalkozási eredetű, nyomás okozta ideggyulladásokat is. Búcsúznak Vásárhelytől a végzős állattenyésztők Lovasbandérium, ötösfogatok felvonulása a szombati Sárgulási ünnepségen ötödik alkalommal rendezik meg Vásárhelyen a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum és a középfokú technikum végzős diákjai az úgynevezett Sárgulási ünnepséget. A fiatalok látványos, jellegzetes ballagása azt jelképezi, hogy megértek az életre és megfelelő képességekkel rendelkeznek szakmájuk gyakorlásához. Az intézmény 46 felsőfokú és 32 középfokú képesítésű állattenyésztési technikusa a vásárhelyi állami gazdaság Kutasi úti tankerületéből indul a városba szombaton este, lóháton és fogatokon. Elöl egy hintán viszik majd az iskola zászlaját és utána egy 16 főből álló lovasbandérium vonul fel. Várható, hogy nagy közönségsikert arat az öt ötös- és az egy négyesfogat is. A menetben 15 kettesfogat zárja le a kocsik sorát. Ezeket a fogatokat a vásárhelyi tsz-ek bocsátják a végzősök rendelkezésére. Az ötös-, illetve a négyesfogatok viszont a vásárhelyi, a gorzsai, a mezőhegyesi és a töviskesi állami gazdaságokból érkeznek a felvonulásra. A menet végén a mezőhegyesi csikósok haladnak, akik a vasárnapi lovasverseny bemutatóin is résztvesznek. A menet a techinikum épületénél áll meg és egy küldöttség búcsúzik a tantestülettől és az iskola igazgatójától. Az intézmény igazgatója, miután fogadja a diákok köszöntését, felül a hintára és együtt vonul tovább a fiatalokkal. A végzősök a Kossuth téren áthaladva a pártbizottság elé vonulnak, ahol szintén egy küldöttség vesz búcsút Vásárhely politikai és gazdasági vezetőitől. A menet az Ady Endre, a Tóalj, a Szőnyi utcákon át vonulva ismét visszakanyarodik a Kossuth térre , és a Szántó Kovács János, valamint a Petőfi utcákon folytatja útját a vásárhelyi állami gazdaság tankerülete felé. Az intézményben egyébként szombatig befejeződnek a félévi vizsgák és a felsőfokú technikum diákjai a közeli hetekben az államvizsgákra és a középfokú technikum hallgatói az érettségire készülnek. A hagyományokhoz híven a végzősök a Béke Szálló nagytermében tartják meg a szombati Sárgulási bált. 3 Közgondolkodásunkról Milyen a mai közgondolkodás, és mennyi már ebben a szocialista elem? Ez a kérdés egyaránt foglalkoztatja a politikusokat és a szociológusokat. Hiszen ezen lehet lemérni azt a tudati változást, amely most már több mint két évtized társadalmi átalakulásának gyakorlata idézett elő a közgondolkodásban. A IX. pártkongresszus beszámolójában — belső viszonyaink elemzése során — szóba került, hogy a szocializmus ma már a társadalom, az egész nemzet természetes életelemévé vált. S ez akkor is igaz, ha még sok részkérdésben — emberek kisebb vagy nagyobb csoportja — nem is ért egyet a hivatalos politikával. De mivel sokunk előtt a kommunista embertípus valamiféle idealizált eszményképe lebeg, miközben az élet valósága bizony igen gyakran visszásságokat, néha még becstelenségeket is produkál, nem vesszük észre a közgondolkodás általános folyamatában az egyre erősödő szocialista vonásokat. Ez persze hiba, mert az esetenként jelentkező negatív társadalmi hatások elkedvetleníthetnek bennünket, mintha annak a töméntelen szocialista nevelő munkának semmi hatása se lenne. Néha nem vesszük észre, hogy a szocialista termelési-társadalmi viszonyok objektíve is formáló hatással vannak társadalmunkra. A kis és nagy társadalmi kérdések hazánkban gyorsan össztársadalmi kérdéssé válnak, mert az emberek ezt a rendszert, ezt az országot — eredményeivel és hibáival együtt — sajátjuknak, magukénak tekintik. Amikor nagy szocialista társadalmi kérdések kerülnek az élet előterébe — mint ahogyan gazdálkodjunk és ezzel kapcsolatban a gazdaságvezetés mechanizmusának reformja, vagy a háború és béke kérdése, vagy az emberekkel való bánásmód ügye, a felvetett és hosszú időre szóló tennivalók kimunkálásában olyan széles társadalmi rétegek vesznek részt, amelyek messze túlhaladják a kommunisták vagy akár az értelmiség köreit. A közgondolkodás szocialista tartalmának vizsgálata során arra is rájövünk, hogy a szocialista építés rendkívül bonyolult kérdései megoldása közben nagymértékben formálódott, hallatlan nagyot nőtt a nép öntudata, gazdagabbá vált az egyéniség, nőtt a mai ember méltóságtudata. Ez persze sokszor nem látszik világosan, mert az élet napi sodrában az ember gyakran találkozik ellentmondásokkal. Ezek mindjárt szembetűnnek, hiszen a hétköznap során jobban látszik a kitűzött cél és az elért eredmény közötti ellentmondás, amiatt, hogy a célok mindig messzebb mutatnak, mint ahogy a napi eredményekkel fedezni lehetne ezeket De éppen a célok e szüntelen közelítésének folyamatában alakult ki az, amit szocialista közgondolkodásnak nevezünk. Csak ebben a folyamatban válhatott a magyar társadalom természetes életelemévé a szocializmus. A kizsákmányolás már az ország határain belül teljes erkölcsi elmarasztalást és felháborodást szül. Még nem ilyen egyértelmű azonban, ha tőkés ország megítéléséről van szó. A viszonylag széles körű Nyugat-imádat egyik gyökere éppen ebben kereshető. De, ha valahol herdálják, rongálják a köztulajdont, az emberek többsége azon nyomban szóvá teszi. S ebből az sem von le semmit, hogy igaz, akadnak, akik mintegy mentegetődzve nyomban megjegyzik „pedig én nem vagyok kommunista, de ezt azért már én se nézhetem”. Lehet, hogy az ilyen ember formálisan tényleg nem tagja a kommunisták szervezetének. És talán maga sem tudja, hogy gondolkodása már mennyire rokon a kommunistákéval, azok felfogásával, akik a társadalmi tulajdon védelmében és gyarapításában látják a társadalom anyagi előrehaladását. Nemrégen tanúja voltam két asszony utcai beszélgetésének. Az egyik dicsekedve mutogatott valami olyan ruhafélét, amit fia küldött Münchenből. Se vége, se hossza nem volt a dicsekvésnek, hogyan él ott egy munkás, hogy „régen se telt nálunk ilyenre egy munkásembernek, de ma sem”, s eleinte még beszélgető partnere is csak bólogatott, de végül maga is megsokallta és epésen megjegyezte: „Nézze kedves, én azt tudom hogyan élt régen egy munkásember, mert apám — magammal együtt — öt gyereket tartott el munkájából, ha néha volt neki. Én nem vagyok ugyan kommunista, de mondhatom, hogy fiaimnak, leányaimnak ilyesmire ma itthon is mindig telik ...” S hogy ebben mennyi volt a családi önérzet és mennyi a szocialista társadalom hatása, nehéz lenne különválasztani. De annak az asszonynak a megjegyzése, hogy „én ugyan nem jártam szemináriumra, de azért tudok különbséget tenni családunk mai élete és régi nyomorúsága között” szintén egy erősödő, reális, egészséges életszemléletről beszél, egyfajta új büszkeségről, hogy mifelettünk sem múlt el két évtized eredmények nélkül! Olyan élet, olyan társadalom nem létezik, amelyben minden egyes ember, élete minden egyes napján csak örömmel találkozna. Nálunk is bőven vannak problémák, egy-egy nehézség kapcsán — ahogy mondani szokták, „morgás” is bizonyos rétegekben. De figyeljük csak meg, hogy ma már a legszélesebb társadalmi rétegek sem tűrik el, hogy velük gorombáskodjanak (ha ők maguk még olykor-olykor gorombáskodnak is másokkal!), mert nagyon jól tudják, hogy a szocialista rendszernek nem ez a lényege, hanem a humanitás, az ember, a munka és a munkás tisztelete. Szóval úgy is mondhatnánk, hogy ma már a legszélesebb társadalmi rétegek — azok, akik olykor „morognak” is — őrködnek az úgynevezett „szerzett jogokon”, amit a mindennapok demokráciájaként lehetne nevezni. Mert az emberek azt viszonylag könnyebben megértik, hogy ha a népgazdaság erszényéből erre vagy arra most még nem telik, hiszen saját „házi költségvetésük” alakította ki bennük ezt a beosztással járó tapasztalatot. Azt azonban senki nem érti meg, hogyha igazságtalanságot, jogtalan kivételezettséget, méltánytalanságot, durva hangot, figyelmetlen ügyintézést, antiszociális magatartást tapasztal. Hiszen jól tudja, hogy a szocialista közgondolkodástól és tartástól mindezek teljesen idegen tulajdonságok. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a szocializmus gondolatától, eszmeiségétől talán semmi nem taszíthatja az embereket úgy, mint a pökhendiség, az antiszociális bánásmód. Hiszen ebben a hirdetett elvek és ezek megvalósulásának gyakorlata között fedeznek fel ellentétet. Ma már az emberek állampolgári jogaik tudatában vetik oda az ilyen ügyintézőknek „nem ezt tanultuk a szocializmusról!” Persze van egy átkos jelenség, amely nem magyar sajátosság ugyan, de amit a szocializmus sem tudott még kiirtani, hogy a hivatali rang — legyen az nagy vagy piciny — hatalommal is jár. Viszont már Gogol megírta, hogy a kistisztviselő hatalma a legrombolóbb valami, amelyen kicsorbulhatnak a legszentebb elvek! Az embert ma még lépten-nyomon érik méltánytalanságok — egyes kalauzok részéről a villamoson, a hiánycikk esetében a boltokban, a tsz-elnök egy-egy goromba megjegyzése, a pincér figyelmetlensége és így tovább. Azaz: az ügy szolgálat helyett — hatalmaskodás. S a baj, hogy sokszor ezt is a szocializmus nyakába varrják. Így válhatnak — gyakori előfordulás esetén — a kis ügyek — nagy politikai kérdéssé. A közgondolkodás szüntelen mozgása az egész világszemléletet átformálja. Új tartalmat kap ma minden. Hogy mást ne mondjunk: régen elképzelhetetlen volt, hogy például a fiatal esztergályosok vagy riporterjelöltek versenye országos izgalmat keltsen. Ebben a fizikai és szellemi munka megváltozott tisztelete tükröződik. Vagy az a jogos — szinte személyes — büszkeség, amivel például vidékünkön minden új olajkutat vagy más gazdasági sikert fogad a közvélemény. És a kapcsolatokban is sok az új elem. A dolgozó osztályok és rétegek nagyarányú közeledése figyelhető meg. Régen szinte „társadalmi igazságnak” tűnt, hogy a munkás fia csak munkás, a paraszté csak paraszt legyen. Hogy hazánk legmagasabb állami méltóságába parasztember fia került, aki maga is földművelő volt, az nálunk nem meglepetés szabály, amit a társadalom ma természetesnek vesz éppúgy, mint, hogy a falusi tanítónő is jobb partit lát ma a traktoristában, mint a hajdani községháza tisztviselőjében. Fordított világ? Nem! Ez a természetes világ! RÁCZ LAJOS Új tornyok a szegedi Dóm téren Befejezéséhez közeledik az a nagyszabású építkezés, amelynek során kibővítik a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadát, és új technikai berendezéseket szerelnek fel. Képünk az egyik új világító tornyot mutatja, amely 16 méter magasságból önti majd a fényt a hatalmas színpadra. A Dóm téri építkezés több 10 millió forintba kerül. (Zsichmain, B. felv.)