Csongrád Megyei Hírlap, 1968. március (13. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
Még nem problémamentes, de sokat javult a gépállomások és a szövetkezetek kapcsolata Kiállítással egybekötött értekezlet Szentesen Tegnap délelőtt a termelőszövetkezeti elnökök és gépcsoportvezetők vettek részt a Szentesi Gépjavító Állomáson tartott és kereskedelmi kiállítással egybekötött értekezleten. A találkozót a Szentes térségében működő tsz-ek területi szövetsége, az Állami Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat és az AGROKER megyei vállalat szervezte a kölcsönös kapcsolatok erősítése céljából. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa képviseletében megjelent Szekeres István főmérnök, megnyitót mondott Molnár Lajos, a területi tsz-szövetség elnöke, majd Berár Demeter, a megyei gépjavító vállalat igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket az időszerű kérdésekről. Az előadó megemlítette, hogy 1968 jubileumi évnek számít mert húsz esztendővel ezelőtt alakultak meg országszerte az első termelőszövetkezetek és gépállomások. Ez a kétféle mezőgazdasági üzem az idők folyamán nemegyszer összekapott elvódott egymással, de mindig felülkerekedett az egymásra utaltság, a közös érdekek valósága és a hasznos együttműködés határozza meg a jelen és a közeljövő tennivalóit is. A technikai ellátottság, valamint a javítások és karbantartások színvonala még sokáig arra készteti a tsz-eket, hogy a gépjavító állomásokhoz vigyék az erő- és munkagépeket. Ezt konkrét adatok igazolják például a szakmunkásokkal, a javító- és tárolóterületekkel kapcsolatban. Persze ez nem zárja ki a tsz-műhelyek tevékenységét és a gépállomások nem fogják, úgymond, vetélytárs-vállalatnak tekinteni a közös gazdaságokat A megyében levő gépjavító állomások közül a szentesi a Bjelorusz-, az UTOS- traktorok, a dorozsmai a lánctalpasok, a mindszenti a pótkocsis és öntözőgépek, a kisteleki a Zetorok, a makói a gépkocsik, a székkutasi a magyar gyártmányú traktorok karbantartásával és javításával foglalkozik. A székkutasi állomás profiljába tartozik még a majorok villamosítása és fejőgépek stb. javítása. A tsz-ek vegyék igénybe a csereszolgálatot fennádó kedvezményeket, másrészt a gépjavító állomások törekednek a javítási idény gazdaságosabb kijelölésére. Bár a gépállomások az utóbbi időben folyamatos ipari tevékenységet is folytattak, ennek ellenére a közös gazdaságok az elsőrangú partnerek, és a termelőszövetkezetek igénye még sokoldalúbb kielégítésén fáradoznak. Felmérik az alkatrész-igényeket. Ezután Fehér János, az AGROKER megyei vállalat osztályvezetője beszélt az alkatrész-ellátásról, és az idei kilátásokról. Teljes egészében ezután sem szűnnek meg a problémák, de a javulás kézzelfogható a korábbi helyzethez képest Az AGROKER felkeresi a tszeket a várható megrendelésekkel kapcsolatban és a megyében egyes gépállomásoktól közvetlenül lehet majd beszerezni a főbb alkatrészeket Az idén forgalomba kerülnek a román és a jugoszláv kukoricavető gépek, a német répaművelő gépek, ezenkívül a cséplő- és fosztógép a kukorica-betakarításban nyújt segítséget. Jövőre új típusú ekét bocsáta-nak piacra a hazai gyárak. Jelen pillanatban a gabonavető gépekhez hiányzanak alkatrészek. Az AGROKER foglalkozik a főbb építőipari anyagok — cement, mész, fűrészáruk — eladásával is. Az értekezlet résztvevői a szünetben megtekintették a gépjavító állomás egyik műhelyében megrendezett kereskedelmi kiállítást. Itt a szentesi, a székkutasi és a dorozsmai gépállomás mutatta be szolgáltatásait és a saját gyártmányú gépi felszereléseit és egyéb eszközeit. A kiállítás számos darabja sikert aratott a résztvevő szakemberek körében. A székkutasi és a szentesi gépjavító állomás külön ismertető prospektussal rukkolt ki. A kiállítás megtekintése után kialakult őszinte vitában a felszólalók — a termelőszövetkezetek részéről — nagyon sok gyakorlati példán mutatták be a még meglevő fonákságokat, amellett, hogy elismerték a gépjavító állomások és a termelőszövetkezetek kapcsolatainak nagymértékű javulását Elsősorban a korrekt pénzügyi szempontokra, a javítások minőségére, a felesleges adminisztrációk csökkentésére, az elszámolások pontosságára hívták fel a figyelmet Végül a feltett kérdésekre a gépjavító vállalat és az AGROKER képviselői válaszoltak. Hitelszabályozás Középlejáratú hitelt általában egyidejűleg meg nem jelölt beruházásokhoz, forgóalap-bővítéshez nyújtanak. A lejárat ideje a hitelnyújtástól számítva legfeljebb 36 hónap lehet. Ha nagyobb összegről, vagy konvertábilis valutárólvan szó, akkor a bank ragaszkodhat ahhoz, hogy a konkrét fejlesztési célt is jelöljék meg. Ilyenkor a 36 hónapos határidő kezdetét későbbi időponttól, a beruházás tervezett befejezésének napjától is számíthatják. Hosszúlejáratú hitelt csak olyan konkrét fejlesztési célra adnak, amely megfelel a hitelpolitikai irányelvekben meghatározott feltételeknek. A nagyobb jelentőségű beruházások esetén a kérelmek elbírálásához a bankok igénybe veszik a központi és egyéb gazdaságirányító szervek közreműködését. A beruházások telepítése szempontjából elsősorban az Országos Tervhivatallal konzultálnak, a minisztériumokkal pedig azt beszélik meg, hogy a tervezett fejlesztés összhangban van-e a népgazdasági terv követelményeivel, az iparág fejlesztési irányvonalával. A megalapozott hosszúlejáratú hitelkérelmeket rangsorolják, mégpedig aszerint, hogy az mennyi idő alatt térül meg és mennyi idő alatt tudja visszafizetni a vállalat. A fizetési mérleget javító beruházásokat nagymértékű kedvezményben részesítik. A bankok a középlejáratú hitelkérelmeket folyamatosan bírálják el. A hosszúlejáratú hitelkérelmeket folyamatosan vizsgálják felül és a hitelezési lehetőségeknek megfelelően döntenek a kérelmekről. Bár a hiteligények elbírálása általában csak ezután kezdődik meg, 24 vállalat kérelmét soron kívül máris jóváhagyták. (MTI) A Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Beruházási Bank együttes tájékoztatóban szabályozta a fejlesztési hitelkérelmek összeállításának és benyújtásának módját továbbá az elbírálás rendszerét. A vállalatok beruházásaikhoz és forgóalapjuk bővítéséhez közepes hosszúlejáratú bankhitelt igényelhetnek. Már a húsvétra készülnek Húsvétra készülnek a Szerencsi Csokoládégyár diósgyőri részlegében. Mintegyik vagon húsvéti csokoládéfigurát gyártanak az idén belföldi eladásra képünkön: Kun Zsuzsa csoportvezető mecs a minőséget ellenőrzi. (MTI fotó : Kovács Lászlói Több múlik a lakosságon Többször írtunk arról, hogy a gazdaság irányításának új viszonyai között nagy szerephez jut a község- és várospolitika. Korábbi kötöttségek, előirányzatokat meghatározó jogszabályok lassacskán kikerülnek a forgalomból, s ezzel párhuzamosan növekszik a községek, városok vezető szerveinek önállóbb működési lehetősége. Indokolt ezzel kapcsolatban sokkal határozottabban hangsúlyozni, hogy az önálló tevékenység nemcsak az elképzelésekre vonatkozik, legalább ilyen mértékben arra is, hogy az úgynevezett helyi erőforrásokat sokkal célszerűbben, okosabban és nagyobb mértékben használják ki. Voltaképpen község- és várospolitikánknak már most, de a jövő években még inkább ez az egyik sarkpillére. Az a község, illetőleg város vezetősége boldogul, aki képes arra, hogy fejlesztési elgondolásaihoz a lakosság anyagi és munka szerinti hozzájárulását biztosítsa. Szükséges néhány korábbi elgondolást felülvizsgálni. Az első az, hogy egy-egy üzem, vagy termelőszövetkezet nem vendégként él és működik az adott városban és községben. Ennélfogva a község és város gondja, problémája a sajátjuk is. A munkás és a szövetkezeti tag élete nemcsak az üzemen és a szövetkezeten belül érdekes, legalább ilyen fontos a munkahely falain kívül is. Az üzemek, szövetkezetek, városok és községek sok ponton azonos érdekeltségűek. S ezt az azonos érdekeltséget most már indokolt konkrét formában kimunkáltan is megfogalmazni. Egy gyárigazgató nem nézheti érdektelenül, hogy munkásai milyen körülmények között élnek, például lehetőségük volna arra, hogy lakásukban gázzal tüzeljenek, de ehhez szükség volna nagyfokú társadalmi munkára... Az igazgató ösztönzi-e őket erre, vagy sem. Ott, ahol lehet segítséget nyújt-e e munkához, vagy érdektelenül megy el mellette? A községek, városok kommunális fejlesztésében, járda-, útépítésben, közvilágítás fejlesztésében, üzemek szociális intézményének bővítésében, vagy termelőszövetkezeti objektumok fejlesztésében tehát egyformán érdekeltek a tanácsok, üzemek, termelőszövetkezetek. De érdekeltek a lakosok is, tehát a munkások, vagy szövetkezeti tagok is. Szociális kérdésekben is hasonló módon jelentkeznek a megoldásra váró kérdések. Akár óvoda-, napköziotthon-fejlesztésről, iskolai napközi bővítéséről, vagy szociális otthonok fejlesztéséről stb. volna szó. Amennyire közérdek, annyira érdeke az állami és a gazdasági vezetőknek is. A közös erőfeszítések, közös társadalmi munkák végzésében, közösbe adott anyagi javak útján kerülhet megoldásra, sokkal gyorsabban, mint hogyha tíz vagy száz kérvényt adnak be állami támogatás iránt. Kern érdektelen szóvá tenni a kulturális lehetőségek fejlesztését, mert erre is nagy szükség van és megfelelő lehetőség is kínálkozik. Szórakozásra alkalmas klubok szervezésében, elfogadható művelődési otthonok kifejlesztésében, vagy átalakításában, jobb iskolai felszerelések beszerzésében, sportlehetőségek bővítésében egyaránt csak összefogott módon, az anyagi és a fizikai, szellemi erők koncentrálásával lehet eredményre jutni. Az elkülönülés csak pangást hozhat magával. A szétszórt anyagi és egyébként közreműködni kívánó erők parlagon hagyása tehetetlenségi bizonyítvány is egyben. Község- és várospolitikában most már sokkal inkább összekapcsolódik az egyéni, családi és a közösségi érdek, mint a korábbi években. Ennek bizonyítéka például a makói vízműtársulás, amely megmozgatta az egész város lakosságát. Hasonló következtetésre jutottak Csongrádon is, ahol úgy vélekednek a vezetők, hogy ha az idén elkészül a tervezett vízhálózat, s a jövőben a mintegy hátralevő 40 százalékot már a lakosság önerejére támaszkodva valósítják meg vízműtársulások útján. Ahol a vezetők okosan felismerik, hogy az öntevékeny nép szívesen segít magán , ott érdemlegesen találkozik össze vezetők és vezetettek akarata. Ugyanezt a példát mondhatjuk el például a gáz családi hasznosításáról. Makón nagy erőfeszítés folyik azért, hogy megoldják a gáznak az állam által biztosított távvezetékekről történő levételét családi hasznosítás céljára. Ez is csak összefogással, társulás útján, anyagi és fizikai munka igénybevételével történik. Csongrádon is úgy látják, hogy körülbelül kétezren jelentkeztek, hogy anyagilag és munka szempontjából is közreműködnek azért, hogy lakásukba kerüljön a gáz. Nemcsak gáz és a víz esetében találkozik a családi és egyéni érdek, de például városi sportpályák szépítése, fejlesztése, vagy rendelőintézetek bővítésében, alakításában is összevonható az állami és a lakosság támogatása. Soha nem nyílt még lehetőség arra, hogy az önmagán segíteni akaró lakosság és a vezetők okos szervezőkészsége, előrelátó elképzelése a gyakorlat alapján ilyen jól összetalálkozzék. Érdemes azonban arról is beszélni, hogy nem lehet a jószándékú, munkát és anyagiakat szívesen vállaló lakosság elé illuzórikus, fantasztikus elképzeléseket terjeszteni. Ha a vezetők nem tudják jól kiszámítani a realitások alapján a legszükségesebb teendőket és valóraválthatókat, akkor egy-két kudarc után elveszítik a lakosság ez irányú készségét. Nem okozhat elcsüggedést és lemondást az sem, ha egy-egy akciónál a lakosság lelkesen szavaz és amikor a kivitelezésre kerül sor, akkor ..., akkor ... már nehezebben megy a dolog. Ilyenkor a vezetők ne csüggedjenek el, vegyék figyelembe, hogy könynyebb valamit megszavazni és azután gyakorlatilag, anyagilag támogatni. Az okos szóra, türelmes meggyőzésre ebben az utóbbi esetben rendszerint szükség van. Ennek bizonyítékát már néhány helyen produkálták, különösen Makón, Csongrádon, de másutt is. Azért tettük szóvá ezeket a kérdéseket ismételten, mert a községfejlesztési alaphoz történt korábbi állami támogatás elmarad. Ennek pótlását a jól szervezett önerő képes biztosítani. A gazdaságirányítás új rendszere üzemeknél és termelőszövetkezeteknél nagyobb anyagi lehetőségeket hozhat, ha okosan és jól gazdálkodnak. Ezekből a javakból többet lehet fordítani közös célokra is. Tehát végső soron a munkás, vagy a szövetkezeti tag termelő tevékenysége összekapcsolható a közös gondok enyhítésével is, városi, községi méretekben. A Hazafias Népfront községi és városi bizottságai érdemben foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel, mert hatáskörükbe tartozik. Nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a lakosság kívánsága, elképzelése jobban összhangba kerüljön községek, városok állami vezető szerveinek elképzeléseivel. Persze ez nem megy beszélgetések, viták nélkül, amely magával vonja a közvetlen demokrácia egészségesebb, okosabb formálását, fejlesztését is. Nem akarunk senkit sem túlzott várakozásokra hangolni. Még kevésbé szeretnénk illúziókat kergetni. De most egész közéletünk új fellendülés előtt áll politikai, gazdaságpolitikai és tegyük hozzá város- és községpolitikai értelemben egyaránt. De ennek a fellendülésnek a mértéke, jövője azon múlik, képesek vagyunk-e összefogni a lakossággal a legközösebb és a legérdekfeszítőbb kérdések megoldásában. Néhány példa azt mutatja, hogy képesek vagyunk erre. De most már a néhány példánál tovább kell lépnünk az általánosság irányában, mert vezető szerveink mindenütt képesek erre és parasztságunk, munkásságunk, értelmiségünk is hajlandó közreműködni olyan közhasznú dolgokban, amelyek egyénileg is hasznosak. D. A. Általában csend honol a szentesi víztorony tájékán. Általában elkészült és általában a lakosság vízfogyasztását szolgálja. Hogy mi a helyzet konkrétan? Konkrétan sokat beszélnek az építés hibáiról, arról, hogy a tűztorony nem működik és konkrétan nincs semmi szerepe a vízszolgáltatásban. A legnagyobb baj, hogy víztorony — érdekes családba tartozhat — nem bírja a vizet. Olyan szokást vett fel, hogy a beléje tárolt vizet ittott átengedi a betonfalon és ez nem kellemes dolog műszaki szempontból. Az szinte már mellékes, hogy mennyi ideig épült, mióta áll kihasználatlanul és milyen nagy összeggel marad le a beruházási költségek törlesztésében? Talán megbocsátható, hogy az ember kíváncsiskodik a víztorony tájékán és tájékozódni próbál a meglevő építési hibák kijavításában. Titok a víztoronyban A víztorony építésvezetőjét Csongrádon lehet megtalálni és innen szól Szentesre, telefonon keresztül. Azt mondja, hogy neki nincs felhatalmazása nyilatkozni, különben menjünk vagy forduljunk a vállalat Budapesten levő termelési osztályához. Annyit még jóindulatúan elárult az építésvezető, hogy a szentesi víztorony hibájával a budapesti műszaki egyetemen is foglalkoznak. Elgondolkodtam, hogy csak gazdag országban élek: röpke telefon Budapestre, vagy kiszállással egybekötött utazás és az ember megismerkedik a szentesi víztorony jövőjével! Mert mi is lenne, ha a Hídépítő Vállalat építésvezetője elmondhatná az igazságot vagy a víztorony átadási időpontját? Legfeljebb megnyugodna a közvélemény, eltűnne a sok kósza rosszindulatú hír és legfeljebb nem vennék államtitoknak a víztorony működését... Tartok tőle, hogy a budapesti termelési osztály sem ad információt. Érzésem szerint először Szentesre kell látogatniok, hogy a víztoronytól megkapják a „felhatalmazást” a válasz megadására. Elvégre rend a lelke mindennek. Hogy velem mi lesz? Levelet írok az ENSZ illetékes termelési osztályához a szentesi víztorony sorsával kapcsolatban. Ezért vagyok nyugodt és optimista a kíváncsiságommal együtt. SZABÓ RÓBERT HÍRLAP 3 1968. március 1. péntek