Csongrád Megyei Hírlap, 1969. július (14. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

CSONGRAD MEGYEI * VILÁG proletárjai, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA ! Határőr­község lett Mórahalom Komócsin Zoltán és Győri Imre is részt vett az ünnepi nagygyűlésen Vasárnap ünnepséget és nagygyűlést rendeztek Mó­­rahalmon abból az alka­lomból, hogy a helység ha­tárőr­ község lett. A gyűlés elnökségében foglalt helyet többek között Komócsin Zoltán, a Politi­kai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, va­lamint Győri Imre, a KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára és Csu­­penszki István, a szegedi járási pártbizottság első tit­kára is. Az ünnepséget dr. Rózsa József, a községi pártbizott­ság titkára nyitotta meg, majd Dudás István határőr­­alezredes mondott beszédet, hangsúlyozva a mórahal­­miak eddig végzett jó mun­káját, és átadta a Közbiz­tonsági Érem arany foko­zatát dr . Rózsa Józsefnek és Németh Ferencnek, a 1­0? v.,c ’ tanpes el nöké­nek Kiváló Határőr jel­vénnyel tüntették ki Dants Zászlót, Bencsik Jánost, Hruszta Gézát és Börcsök Józsefet. Ugyancsak megju­talmazták Fodor Istvánt is, aki tizenkét határsértő el­fogásához nyújtott segítsé­get. Ezután Németh Ferenc átvette Dudás Istvántól a határőr-község név viselésé­re jogosító oklevelet. Az ünnepségen felszólalt Komócsin Zoltán is. Tolmá­csolta a KB, a kormány és Kádár János személyes üd­vözletét, majd időszerű bél­és külpolitikai kérdésekről tartott tájékoztatót. A nagygyűlés után lovas­bemutatót rendeztek, majd késő estig együtt szórako­zott a több ezer jelenlevő. Komócsin Zoltán is felszólalt az ünnepségen. (Fot­ó: Somogyi Károlyné) A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács hétfőn ülést tartott. A kormány el­nökének előterjesztése alap­ján elhatározta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága június 27-i ülésén elfo­gadott tudománypolitikai irányel­vekkel összhangban tudo­­­­mánypolitikai bizottságot hoz létre. A bizottság feladata a tudományos kutatás egységes állami irányítása, a nemzet­­­­közi tudományos kapcsola­­t­­okkal való összehangolása, a­­ Magyar Népköztársaság tu­­­­do­mánypolitikai elveinek ki­­­­alakítása és azok megvalósít, tásának szervezése. A Minisztertanács a tudo­mánypolitikai bizottság el­nökévé dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét ne­vezte ki. A kormány­ megvitatta és elfogadta a tudománypoliti­kai irányelvek végrehajtásá­hoz szükséges jogszabályok kidolgozásának ütemtervére tett javaslatot. A külkereskedelmi minisz­ter jelentést tett a külföldi hivatalos kiállításokon, vásá­rokon a magyar részvétel 1970. évi programjának bő­vüléséről és javaslatot ter­­j­­esztett elő az 1­971-ben meg­­­­rendezendő külföldi kiállítá­­s­­okon részvételünk prog-­­ ramjára. A vásárok és kiállí­­­­tások száma és jelentősége­­ világszerte növekszik és ha­­­­gyományos szerepük mellett , mindinkább műszaki, tudo­­­­mányos és gazdasági infor­­­­mációs központokká is vál­­­­nak. A magyar kiállítások külföldön — amelyeknek évente mintegy 10 millió lá­togatója van — jól szolgál­ják az ország gazdasági ér­dekeit és egyben hű képet adnak a mai Magyarország, életéről, alkotó műnkérta eredményeiről. A Miniszter­­tanács az előterjesztést el­tagadta­. A kormány megtárgyalta a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter jelentését a mezőgazdasági, üzentek kiegé­szítő tevékenységéről és a vi­ta alapján határozatokat fo­gadott el a kiegészítő üze­mi tevékenység további fej­lesztésére, az eredeti célok­kal ellentétes szabálytalansá­gok felszámolására. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. * A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének további rendeltetésszerű fej­lesztése és a szabálytalansá­gok megszüntetése érdekében a kormányhatározat előír­ja. A lakosság ellátásának ja­vítása céljából a tsz-ekben nagyobb ütemben kell fej­leszteni a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozását. Javí­tani kell az élelmiszeripari vállalatok és a mezőgazdasá­gi üzemek közötti kooperá­ciót, tovább egyszerűsíteni a termékforgalmazás rendjét és meg kell teremteni az álla­mi -szö­vetkezeti vegyes társu­lást.A-­li­xtik anyagi érdekelt­ségét biztosító közgazdasági és jogi előfeltételeket. Szükséges a mezőgazdasági üzemek közvetlen értékesítő tevékenységének fejlesztése, az értékesítéssel kapcsolatos engedélyezési eljárás egysze­rűsítése. Ugyanakkor szigorí­tani kell az egészségügyi és a minőségellenőrzést. A mezőgazdasági üzemek szolgáltató és egyéb ipari te­vékenységei közül elsősorban azokat kell fejleszteni, ame­lyek az élelmiszer-gazdasá­got, továbbá a helyi szükség­letek kielégítését segítik, a kedvező adottságú területe­ken pedig a helyi lakosság foglalkoztatottságának növe­lését teszik lehetővé. A mezőgazdasági üzemek építőipari kivitelezői jogo­sultságát és területi illetékes­ségét úgy kell módosítani, hogy elsősorban mezőgazda­­sági üzemekben és az élel­miszer-gazdaság egyéb terü­letein végezzenek építőipari munkát. Gondoskodni kell arról, hogy megismerkedjenek az építőipari kivitelezési szava­tosságra vonatkozó szabá­lyokkal. Szakmunkás-után­pótlásuk biztosításáról sa­ját munkásaik képzéséről a megfelelő szakmunkásképző­­intézetekkel együttműködve gondoskodjanak. A mezőgazdasági termelés­hez szorosan nem kapcsoló­dó ipari tevékenységet első­sorban ott indokolt fejlesz­teni, ahol a szabad munka­erő rendszeres foglalkoztatá­sa helyben a mezőgazdasági üzemen belül egyéb módon nem oldható meg. Ezeknek a területeknek a fejlesztését regionálisan, elsősorban ipa­ri nagyüzemekkel kooperál­va, kis- és egyes közép­üzemek kihelyezésével, te­lephelyek létesítésével, ál­talában az ipar hathatós tá­mogatásával célszerű megol­dani. A mezőgazdasági üzemek telephelyükön kívül végzett ipari jellegű tevékenységét, az építőipari tevékenység kivé­telével — a már vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítésére is figyelemmel — 1970. január 1-ig meg kell szüntetni. A kormány elren­delte, hogy az engedélyeket folyamatosan vonják vissza. Állami vállalatok és intéz­mények termelőszövetkezeti tagot és alkalmazottat telepi helyükön sem munkaerő­átengedéssel (munkaerő­kooperáció), sem bérmunká­val folyamatosan nem fog­lalkoztathatnak. Az ilyen jellegű foglalkoztatást és a mezőgazdasági üzemmel kö­tött szerződést a vállalat és az intézmény 1969. szeptem­ber 1-ig köteles megszüntet­ni. Felül kell vizsgálni a fő­városi termelőszövetkezetek­ben tevékenységi körük mé­­reteit és arányait. Ahol nem a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó munkáit teszik ki a termelési ér­ték nagyobb ré­szét, korlátozni kell ezt a te­­­vékenységet. A közvetlen értékesítő és feldolgozó tevékenységek kö­zül elsősorban a vidéki tej-, tejtermék- és kenyérellátást célszerű előnyben részesíteni. Külön figyelmet kell for­dítani a mezőgazdasági üzemek­ben a bérezésre, a munka­időre, a kooperációra, a bér­munkára, a munkavédelemre és a büntetlen előéletre vo­natkozó érvényes jogszabá­lyok betartásának ellenőrzé­sére. Biztosítani kell, hogy a ter­­m­ezzőszövetkezeti alapszabá­lyokban és az érvényes bér­ügyi rendelkezésekben meg­határozott béreken és jutta­tásokon felül semmiféle cí­men bért vagy juttatást ne fizessenek. A kormány felkéri a Szak­szervezetek Országos Taná­csának főtitkárát, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa és az OKISZ el­nökét, hogy állásfoglalásuk­kal, hatékonyabb ellenőrzés­sel segítsék e határozat vég­rehajtását. (MTI) A Minisztertanács határozata alapján. Szabályozzák a tsz-ek melléküzemági tevékenységét Tudománypolitikai bizottságot hoznak létre Együttes erővel örömmel újságolta a minap a vásárhelyi Május 1 Tsz elnöke, hogy egy gépjavító közös vállalkozást hoztak létre a székkutasi Új Élet Tsz-szel. „Már régebben is összedol­goztunk a szomszédokkal — mondotta —, de most alap­szabályban rögzítettük az együttműködést. Mindkét szö­vetkezet, de elsősorban mi, a gyengébbek nyerünk az ügy­leten.” Újabban mind több ilyen kooperáció születik megyénk­ben. A gazdaságok felismerték, hogy nagy lehetőségek rejlenek a termelési együttműködésben, a pénzügyi, anya­gi erők közös felhasználásban. A gazdálkodás gyors üte­mű fejlesztése ugyanis nagy beruházásokat igényel és egy­­egy szövetkezet, a maga erejéből csak ritkán tud megbir­kózni a több milliós, sőt több tízmilliós befektetésekkel. Két vagy három hasonló profilú gazdaság viszont minden nagyobb megterhelés nélkül megépíthet egy állattenyész­tési kombinátot, gyümölcsfeldolgozót, hűtőtárolót vagy éppen körzeti gépjavító centrumot. A gazdaságirányítás reformjából eredő agrár- és hitel­­politika adott nagy lökést a termelési erők koncentrálásá­hoz. Az állattenyésztés fejlesztésének a lehetőségét szinte tálcán tette a kormány a gazdaságok elé azzal, hogy 70 százalékos ártámogatást szavazott meg a nagyüzemi szarvasmarha-, sertéstelepek létesítéséhez. A hitelpolitika szigorú szabályok szerint viszont bizonyos mértékű saját erőt is fel kell mutatni a beruházásokhoz, mert csak ak­kor lehet számítani bankkölcsönre,­s ártámogatásra. Több gazdaságnak kellett tehát társulni, hogy meglegyen az in­duláshoz szükséges saját erő és a nagyon kedvező, 70 szá­zalékos beruházási dotáció. A szövetkezetek nem is késle­kedtek az együttműködés megszervezésével, mert amint ismeretes Fábiánsebestyénen 20 ezres, a makói­ vásárhe­lyi TESZÖV területén összesen 48 ezres évi termelési ka­pacitású sertéskombinátok épülnek. De ugyanilyen szövet­kezeti összefogással készül Csanyteleken üvegház, a sze­gedi járásban több hűtőtároló és sok egyéb szolgáltató, feldolgozó melléküzem. Nehéz pontosan körülhatárolni a termelési erők kon­centrálásának a változatait, de az alapvető együttműködést a társ-termelőszövetkezetek kooperációja jelenti. A vál­lalkozásokhoz, vagy beruházásokhoz szükséges anyagiakat az illető tsz-ek helyzetükhöz mérten adják össze és a jö­vedelemből is eszerint részesednek. Végeredményben min­den társulás a közös részesedés növelésére és a tagság rendszeres foglalkoztatására alakul, de van a termelési együttműködésnek népgazdasági jelentősége is. A közös hizlalókból, üvegházakból, hűtőtárolókból kikerülő áru­cikkek az ország exportját növelik és a devizát a népgaz­daság és ezen belül a szövetkezeti termelés továbbfejlesz­tésére lehet felhasználni. Nagy jövő rejlik, főleg a helyi ellátás javítására a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek gaz­dasági társulásaiban is. Ezen a téren még gyerekcipőben jár az együttműködés, de éppen a MESZÖV választmányá­nak legutóbbi ülésén hangzott el, hogy sürgetni kell a két szövetkezeti szektor széles körű kapcsolatának a kiépíté­sét. Szerződéses megállapodásokkal, jó szervezéssel el le­het érni, hogy a nagy zöldségtermelő szövetkezetek túra­járatokat indítsanak az ellátatlan községekbe, s a fogyasz­tási szövetkezetek boltjaiban értékesítsék terményeiket. Több helyen már üzemel is a fogyasztási, illetve a termelő­­szövetkezet közös zöldség-, gyümölcsárudája. Algyőn ter­melési, feldolgozási és értékesítési megállapodás is létre­jött a két szövetkezeti szektor között. Kialakulóban van az együttműködés a tsz-ek és a kü­lönböző felvásárló, feldolgozó vállalatok között is. Az álla­mi pincegazdaság, a MÉK, több szegedi vállalat, sőt kisz beruházási, termékfeldolgozási vagy éppen bérfuvarozási megállapodást kötött az együttműködésben érdekelt szö­vetkezetekkel. Nincs akadálya az állami gazdaságok és a szövetkezetek kooperációjának sem, ami néhol már ki is alakult. A Gorzsai Állami Gazdaság például a szikáncsi Vörös Csillag Tsz-szel áll szoros termelési kapcsolatban. Elképzelhető például, hogy egy nagy pillangós területtel rendelkező állami gazdaság és több környékbeli szövetke­zet közösen épít fel egy forrólevegős lucerna szárítót. A közös vállalkozásokat létesítő szövetkezetek minden téren megtartják szervezeti önállóságukat, de előfordul olyan is, hogy éppen a termelési együttműködés során is­merik fel az egyesülés előnyeit. Ez történt például Apát­­falván. Az anyagi erők koncentrálásának viszont nem ez az elsődleges célja, hanem a termelés fejlesztése, a gaz­dálkodás bővítése, korszerűsítése. TÓTH JÓZSEF "mi lőném a nagyvilágban ? CEAU­SESCU FOGADTA KATONAI KÜLDÖTTSÉGÜNKET • MA HIVATALBA LÉP AZ NSZK ÚJ ELNÖKE • MEGHALT CSŐMBE A ROBBANÁS TEL A­VI­VB­AN Részletes hírszolgálatunk a 2. oldalon T­anácsi feBasiast less a népizérészörűs lebonyolítása Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn ülést tar­tott. A Minisztertanács előterjesztésére törvényerejű ren­deletet alkotott népszámlálás tartásáról jövő­ben. A törvényerejű rendelet kimondja: Magyarország te­rületén az 1969. december 31. és az 1970. január 1 közöt­ti éjféli állapot alapulvételével általános népszámlálást kell tartani. A népszámlálással egyidejűleg össze kell írni a la­kásokat és az intézeti háztartásokat (kórházakat, munkás­­szállásokat, diákotthonokat, stb.), a lakóházakat, az intézeti és egyéb lakott épületeket. A népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos össze­írások körébe tartozó adatgyűjtés a tanácsok végrehajtó bizottságainak feladata. Az e munkában résztvevőket ten­nivalóik ellátásában hivatalos személyeknek kell tekinte­ni. Az adatgyűjtés szakmai irányítását, az adatok feldol­gozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi. A népszámlálás, valamint az ezzel kapcsolatos össze­írások körébe tartozó adatokat mindenki köteles a való­ságnak megfelelően, a kívánt határidőben megadni. Az Elnöki Tanács elrendelte, Mátészalka várossá ala­kítását, továbbá a csengeri,­­a szentgotthárdi és a vasvári járás megszüntetését. Az Elnöki Tanács ezután egyéni kegyelmi ügyekben döntött, majd folyamatban levő ügyeket tárgyalt (MTI)

Next