Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-23 / 220. szám

­4 Márta főhadnagytól Racine Phaedrájáig Egy színésznő útja Azt is írhatnánk alcímül: Vásárhelytől Vásárhelyig. Fogarassy Mária ugyan­is a szegedi színház tagja­ként ott kezdte a pályát, a népkerti faszínházban. Tün­döklő primadonnaként is­merte meg a vásárhelyi kö­zönség, s most — minthogy az évad végén ismét játszik a szegedi társulat Vásárhe­lyen — hősnőként, vaalószí­­nűleg nagy prózai szerepben találkozhat vele ismét. A helységnevek azonban csak az ember számára fontosak, a színész pályáján az alko­tás, a szerep jelzi a meg­tett mérföldeket. Ezért szem­léletesebb, ha Fogarassy Má­ria nagy karrierjei szere­pekkel bizonyítjuk. — Karrier? — kérdi ke­sernyés mosollyal a művész­nő. — Hiszen nem vagyok fővárosi színész. Egész pá­lyafutásom alatt vidéken játszottam. De milyen sok helyen! Békéscsaba és Ka­posvár kivételével minden magyar városban, ahol szín­ház van. De valóban igaz: karrier ez. Bár nem a szok­ványos értelemben. Az ope­rettszínpadról igen hamar távoztam. Előbb a Szent­­ivánéji álom Titániáját, majd Desdemonát játszot­tam Debrecenben, aztán végképp megmaradtam a drámai színpadon , jöttek a nagy szerepek: Júlia, Ofélia, Karenina Anna, majd Me­linda és a többiek. — Veszprémben modern darabokban is fellépett — Igen. Tennessee Wil­liams A vágy villamosa és az Orfeusz alászáll. De ját­szottam Az ifjúság édes ma­darában is. Életem legizgal­masabb feladata mégis Racin Phedrája volt, amelyet ta­valy játszottam. Igen nehéz feladat, a legtöbb színésznő — így én is — félelemmel kezd hozzá. Mégis nagyon szeretném Szegeden is el­játszani. Máris új témánál vagyunk. A Szegedi Nemzeti Színház­nál bekövetkezett forradalmi változásoknál. Fogarassy Mária férjével, Bicskei Ká­rollyal ez elsők között szer­ződött ide az új évadra. Bi­zonyára nem könnyű egyér­telmű és gyors választ adni a kérdésre, mégis feltesz­­szük: miért? — Nem erre nehéz a vá­lasz. Akkor tudnék nehezeb­ben felelni, ha azt kérdezné, miért , nem jöttem vissza eddig? Hiszen Szeged, Vá­sárhely, s egyáltalán, ez a vidék annyira kedves szá­momra, hogy magam sem értem, miért nem jöttünk hamarabb. Hogy most mégis itt vagyunk, azt elsősorban Lendvay Ferencnek, az új igazgatónak köszönhetjük, akivel több színháznál dol­goztunk már együtt, s igen­igen bízunk benne. Ha si­kerül, amit velünk együtt tervez, akkor itt értelmes, izgalmas, jó színházat tu­dunk csinálni. — Mi az első feladata az új évadban? — Hunyady Sándor: Fe­keteszárú cseresznye című darabjának női főszerepét játszom. Mondanom sem kell, izgalommal, s nagy fe­lelősségel készülök rá. Sze­retném, ha régi közönségem nem csalódna bennem. Ha­­ ezzel a darabbal szerepel­nénk Vásárhelyen az évad végén, az megint külön izgalmat jelentene. Remé­lem, a nézőknek is. — Ne hallgassuk el, hogy Fogarassy Mária gyakran szerepel a rádió­ban, s több filmben is játszott. Mi a véleménye ezekről a feladatokról? — Volt egy filmszerepem, amelyet szívesen csináltam. A Sodrásban című, Gáli Ist­ván alkotásáról beszélek. Ennek ellenére a filmet ma­gamtól kicsit idegen műfaj­nak tartom. A rádió más. Ott a feladat szépségét az adja, hogy a színész csupán a hangjára hagyatkozhat. Csupán hanggal kell karak­tert formálnia, s ez nem könnyű. Bizonyára ezért szép. Legjobban persze élő színházban érzem jól ma­gam, s ezért nem találok ennél szebbet. Fogarassy Mária tehát visszatért. Még néhány hét, s megjelenik a reflektorok fénykéréjében. Ismét itthon tapsolhatnak művészetének egykori rajongói és — bizo­nyára szép számú — új hí­vei. ANNUS JÓZSEF 1946. ködös, nyúlós * • február eleji nap, reg­gel 8 óra. Ébred a város. Az ablakokon itt-ott még látszik az elsötétítő függöny, de a legtöbb helyen híre-hamva sincs a háború jellegzetessé­gének. A kisvasút az előbb szaladt be. Egyszeriben be­népesült a tér, a járdákon sietős léptek zaja szaporo­dott, és az üzletek redőnyét felnyitogatták. Egy-egy elké­sett ember futásnak ered. A szegedi autóbusz először ka­nyarodik be a Főtéren, a végállomásra. Nem hangos az utca, nem igen állnak le beszélgetni az emberek. A városháza bejáratánál he­gyes kucsmájú kisparasztok csoportja toporog. Van, aki behúzódik a kapu védett sarkába, van aki szótlanul le-föl jár, ám a legtöbbje ütemesen verdesi csizmáját a kőhöz, hogy meg ne der­medjen a lábai. Lehetnek, vagy kétszázan. Többen. Élénk taglejtéssel tárgyalnak valamiről. Negyed kilenc tájban a Nemzeti Parasztpárt főtérre nyíló székházának kapuja is szélesre tárul, s özönlik a nép belülről. Három-négy­ezer főnyi tömeg indul ren­dezett sorokban a városháza felé. Öt-hat tábla magasodik az égnek.­ A táblákon fel­kiáltójeles mondatok: „Elég volt a cselédsorból!” Másutt vörösen izzó be­tűkkel : „Aki a földünkhöz nyúl, meghal, vagy mi halunk meg!” Közben a tömeg hangja is felcsap, különböző jelmonda­tokat zúgnak ütemesen: „Földet vissza nem adunk!” „Elég volt a cselédsorból!” Kilenc óra tájban a vá­rosszéli üzemek felől is fe­gyelmezett menetoszlopok tűnnek fel a főtér felé tartó utcákban. Sok ezer üzemi dolgozó lépte alatt dobognak az utcakövek. A járókelők ijedten tekint­­getnek jobbra, balra. Percek alatt néptelenednek el az utcák. A főtér annál inkább feketénik az emberektől. A Mercur-gyáriak tömött sorai érkeznek leghamarabb. Élü­kön asszonyok, lányok, mun­kásfiatalok, legelöl: Bujdosó Etelka. Kezében magasra emeli a transzparenst: „Le a földesurak protek­­toraival!” A körülötte álló fiatalok megrészegülten kiabálják Tucával együtt: „Le a földesurak protekto­­raival!” „Munkások kezébe a ha­talmat!” Tuca rettenthetetlen volt és kemény. Büszke tartással, kihúzott derékkal haladt az élen. Tuca elemében volt. Észre se vette, mikor lett a tömeg vezére, csak azt érez­te, hogy féktelen gyűlölet szakad fel benne minden volt kiszipolyozó, minden burzsoá ellen. Végérvénye­sen le akart számolni, teljes elszántsággal Kővágóval is — és Marikával! Ha Andrisnak nincs hozzá ereje, a leszámo­lásnál ott lesz hát ő. Hisz kézzelfoghatóan világos, hogy Kővágónak megnőtt a szarva. Kővágó aktívan dolgozik — ellenük. Ugyan miért vállal el minden olyan­ ügyet, amely a földek visszaperlésével fog­lalkozik? Az egyház külön busásan fizeti, amiért állan­dóan a földek visszaperlését forszírozza. Volt birtokosok és földhözjuttatottak egyfor­mán ismerik Kővágó nevét. Háromnegyed tíz táján Ja­­nota Pali bácsi, a polgármes­ter lép a városháza erkélyé­re. Mellette Balázs Laji, Bászki Jani, s még néhányan a pártok, szakszervezetek küldötteiből. Laji föltartja a karját, be­leköhög a hangszóróba, s a tér elcsöndesül. —• Barátaim! — zeng fel Laji hangja. — Üzemi elv­társak, paraszttestvéreink! Veszedelmes játékba kezdett a reakció. A földreformot támadják! A demokrácia leg­nagyszerűbb vívmánya ellen zúdítják össztüzüket! — Le velük! Börtönbe az uszítókkal! „Le a burzsoá­ziával!” Vad kiáltozások röpködtek, félbeszakítva minduntalan Lajit. Pali bácsi egyetlen intésé­vel lecsöndesül a paraszto­kat. Rászegeződnek a mun­kás szemek is. — A helyzet az, hogy Mindszenty hercegprímás va­sárnap Pesten prédikációt tartott. Olyat, amilyen tőle telik. „Szentbeszéde­’ után vagy háromszázan, félreveze­tett hívők és közéjük csapó­dó csőcselék, a Nagykörúton Szálasit és Horthyt éltették. Követelték a föld visszaadá­sát a földbirtokosoknak. Nem véletlen eset ez... Nem vé­letlen, hogy nálunk is akad Mindszentyhez hasonló, pró­kátorunk egy ügyvéd szemé­lyében. — Börtönbe Kővágóval! Mindennek oka Kővágó úr! — harsant a kiáltás. Pali bá­csi is bólint, majd egy inté­sével újra elcsöndesíti az em­bereket. — Én is amondó vagyok ... — Ki a reakciósokkal a kisgazdapártból! A papok igét hirdessenek, ne politi­záljanak! Népuralmat aka­runk! — hallatszik közvetlen közelből. — Földet vissza nem adunk! — zúgja ütemesen a parasztpártiak kórusa. — Mindszentyék és Kővá­góék a földbirtokrendelet passzusára hivatkozva nálunk is vissza akarják adni a több­­száz hold földet a helybeli ka­tolikus és református egy­háznak. Azt hirdetik szélté­­ben-hosszában, arra hivatkoz­nak beadványaikban, hogy az itteni apátúr, meg h a Takso­nyi tiszteletes , hős ellenál­lók voltak, ők szervezték itt a mozgalmat.... Van aki nagyot nevet, de olyan is akad, aki felbőszül a mondottakon. Hiszen min­denki jól ismerte Taksonyi „ellenállását”, aki a felesége szoknyája mögött érzi a leg­jobban magát. És sokan lát­ták az apát urat is, aik egy szál targooncával futott a vá­rosból az oroszok elől... — Akárhogy is volt —­ folytatta beszédét Pali bácsi — elégedjen meg az egyház a törvényes 100 holddal, Krisztusnak annyi se volt... No, meg engedelmet, de én még nem láttam papot szán­tani ... Tehát azt üzenjük nekik: ne háborogjanak, ne engedjék, hogy Mindszenty­­félék, és a Kővágó-félék ki­hívják ellenük a nép harag­ját. Azt üzenjük, hogy a mi türelmünknek és megbocsáj­­tásunknak végeszakadt. Vagy ötven-hatvan föld­­hözjuttatott, s két-három munkás már a beszéd köze­petáján elszivárgott. A Kővá­gó-villa előtt gyülekeztek. Elől Tuca állt sudáran a transzparenssel: „Le a földesurak protek­­toraival!” (Vége következik.) ■> :■ -VŐ­­DÉR ENDRE: mm FORDUL A FÖLD ! (KISREGÉNY) 4 Gépírás — fény­­sugárral Súlyosan bénult, vagy ke­züket elvesztett emberek szá­mára különleges írógépet konstruáltak angol kutatók. A gép billentyűzetét a ké­pen látható előtér helyette­síti, melyen a betűknek, szá­moknak és jeleknek megfe­lelő számú kerek nyílás ta­lálható. Minden nyílás mö­gött egy-egy fényérzékeny cella foglal helyet, ami ösz­­szeköttetésben van az írógép mechanizmusának megfelelő részével. Ha a beteg hasz­nálni akarja az írógépet, ce­ruzaszerű, keskeny fénynya­lábot kibocsátó lámpát erő­sít a fejére (szemüvegszálra csatolható vagy körponttal a homlokra helyezhető kivitel­ben). A fénysugarat mindig a soron következő nyílásra kell irányítania, a gép ek­kor működésbe lép, leüti a kívánt betűt. A mindkét irá­nyú soremelésnek, a vissza­váltásnak és a kocsifuttatás­nak is természetesen külön nyílásai vannak. Egyszerűség kedvéért a fénysugárral ve­zérelhető írógép csak nagy­betűkkel ír. A gép papírellátá­sa folyamatos, tekercsről tör­­ténik, így kellő gyakorlattal akár egy egész könyv kéz­irata is elkészíthető a fény­írógép segítségével. Rövidebb szöveg — például levél — megírása után rendszerint egy segítőtársra vár a fel­adat, hogy a tekercsről le­tépje a megfelelő hosszúságú darabot és borítékolja azt. Mikor kell a felmondási időt letölteni? Sz. S. makói olvasónk szakmai képzettségének megfelelő munkahelyet ta­lált, ezért munkaviszonyát felmondta. A felmondást vállalatánál elfogadták és közölték vele, hogy négy hét eltelte után a munka­könyvét kiadják, addig még dolgoznia kell. Olvasónk sze­retné tudni, jogosan köte­lezi-e őt a vállalat a négy hét letöltésére, mikor tudo­mása szerint a felmondási idő két hét? Olvasónk tájékozottsága a felmondási időről téves. A Munka Törvénykönyve ren­delkezései szerint a felmon­dási idő 15 naptól 6 hóna­pig terjedhet. Ezen belül a felmondási idő mértékét a vállalati kollektív szerződés határozza meg. Ha a kollek­tív szerződés, vagy a felek megállapodása hosszabb időt nem szab meg, akkor a 15 napos felmondási idő a kö­vetkezőképpen alakult a dol­gozó által munkaviszonyban töltött 10 év után négy, 20 év után öt, 30 év után hat hétre emelkedik. Ezen túl a részesedési alap felosztása szempontjából a második kategóriába sorolt dolgozók­nál további két héttel, az el­ső kategóriában levőknél pe­dig négy héttel hosszabbodik meg a felmondási idő. Olvasónknak azt tanácsol­juk, hogy kérje el a válla­lat kollektív szerződését és abban megtalálja, mennyi felmondási időt köteles le­tölteni. Egyébként nincs aka­dálya annak sem, hogy a vállalat és a dolgozó közös megegyezéssel eltekintsen a felmondási idő letöltésétől. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a munkavi­szony megszűnése mindkét félnek érdeke. Ezt követelni azonban nem lehet. Olva­sónk esetében a felmondási idő pontos mértékét a kol­lektív szerződés határozza meg. Ha a dolgozó munka­­viszonyát felmondással szün­teti meg, akkor a vállalat jogosan követelheti a kollek­tív szerződésben előírt fel­mondási idő letöltését. ■I.NUI'IW.N HÍRLAP Az egyedülálló, kisgyermekes apa is kaphat táppénzt! H. I. vásárhelyi olvasónk felesége meghalt, s így 16 hónapos kisfiát egyedül ne­veli. Gyermeke többször volt beteg, az esetenkénti gondozása pedig keresetvesz­teséggel járt. Olvasónk úgy hallotta, hogy a beteg gye­rek ápolásakor nemcsak az anyát, hanem az apát is megilleti a táppénz. Kérdezi: van-e lehetőség arra, hogy amikor a gyerek beteg, mint egyedülálló szülő táppénzt kapjon? Olvasónk értesülése he­lyes, az elmúlt évben ha­tályba lépett új társadalom­­biztosítási rendelkezés értel­mében kaphat táppénzt Ugyanis, ha az egyedülálló dolgozó nő vagy férfi egy évnél idősebb, de két évnél fiatalabb, beteg gyermeké­nek ápolása miatt nem foly­tathatja kereső foglalkozását, akkor részére legfeljebb 60 napon át jár táppénz. A gyermek otthoni ápolása mi­att a táppénzre jogosultsá­got csak akkor lehet megál­lapítani, ha a gyermek ápo­lását a dolgozóval közös ház­tartásban élő más, az ápo­lásra alkalmas családtag ke­resetveszteség nélkül nem tudja ellátni. A Rendelkezés szerint egyedülállónak azt kell te­kinteni: aki nem él házas­ságban — hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, vagy házas­társától külön él —, akinek férje sorkatonai szolgálatot teljesít; házastársa letartóz­tatásban van, szabadság­­vesztés büntetését tölti; tes­ti vagy szellemi fogyatékos­sága vagy betegsége miatt előreláthatóan legalább 6 hónapig teljesen munkakép­telen; felsőfokú intézmény — egyetem, főiskola — nappali tagozatának hallgatója; kényszergyógykezelés alatt áll és keresete — jövedelme — nem haladja meg a havi 500 forintot. Olvasónk gyermekének be­tegsége esetén — annak két­éves koráig, de legfeljebb 60 napon át táppénzre jogosult, ha az ismertetett feltételek­kel rendelkezik. Terhes nő és a túlóráztatás szabad olyan munkakörben foglalkoztatni, amely káros lehet az egészségére. Túl ezen, terhességének negyedik­ hónapjától a szoptatás ha­­todik hónapjának végéig ké­­relmére is, de az orvosi vé­lemény alapján is állapotá­nak egészségügyi szempont­­ból megfelelő munkakörön kell áthelyezni. A dolgozói nőt terhességének negyedik hónapjától, gyermeke egy­éves koráig nem lehet köte­lezni más helységben vég­zendő munkára. A terhes nőt ugyanis az említett időpon­tokon belül csak beleegyezé­sével lehet más helységben foglalkoztatni. A dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjától gyer­meke hathónapos koráig egyáltalán nem, s gyerme­kének egyéves koráig pedig csak beleegyezésével szabad túlmunkára igénybe venni.­­­ Éjszakai munkára a gyerek egyéves koráig ugyancsak nem kötelezhető. Az úgyne­vezett „készenlétre” sem ve­­­­hető igénybe, melynek ér­­­­telmében a dolgozó munka­­i időn kívül is köteles meg­határozott ideig és megha­tározott helyen munkavég­zésre készen állni. Az is tény, hogy a nőket terhessé­gük negyedik hónapjától a gyerek egyéves koráig lehe­tőleg délelőtti műszakba kell beosztani. Olvasónk esetében a válla­lat törvénysértést követ el, amikor túlóráztatja, mert , gyerekének hathónapos ko­­­­ráig egyáltalán nem szabad a túlmunkára, a napi munka­idejét meghaladó kötelezett­­s­­égre rászorítani. Azt taná­­­­csoljuk, hogy munkahelyén­­ jelentse be, hogy négyhóna­ I­pos terhes már elmúlt és a­­ túlóráztatás aló­ mentsék fel. I­fr. VÁR­ADI MARTON N. J.-né vásárhelyi olva­sónk 5 hónapos terhes. Mun­kabeosztása olyan, hogy he­tente 2—3 alkalommal is túlóráznia kell. Tudomása szerint azonban a terhes nőt túlóráztatni nem szabad. Ké­ri, ismertessük, hogy mikor vehető igénybe a terhes nő túlmunkára, s milyen ked­vezmények illetik meg? A Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint a ter­hes nőt terhességének meg­állapításától kezdve nem KEDD, SMS, m­int MBig as.

Next