Csongrád Megyei Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Komplex távközlő rendszer A vízügyi ágazat távközlésének fejlesztése jelentős állomásához érkezett. 1969- ben kezdte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszéke olyan komplex távközlőrendszer tervezését, amely egységes hálózattal a vízgazdálkodás teljes információátviteli igényét kielégíti. A létesítendő rendszer nemcsak beszédösszeköttetésre, hanem vízállások és egyéb hidrológiai adatok távjelzésére, gép- és képtávíró átvitelre is alkalmas lesz. A munka során kísérleteket folytatnak ipari televízióval is, amely az árvízvédelmi figyelőszolgálat részére könnyíti meg a munkát. A napokban a jégelvonulás miatt veszélyeztetett szeghalmi hidak térségéből adtak kísérleti televízióadást a védelemvezetés debreceni és budapesti központi ügyeletére. Képünkön: a központ URH adóvevő-készülékkel tartja a központ a kapcsolatot a szeghalmi térséggel. (MTI fotó: Molnár Edit). Egy év alatt? 116 milliárd forint értékű építőmunka Az elmúlt évben is számos intézkedés szolgálta a beruházás megvalósításának gyorsítását. Több intézkedést hoztak az építőipari kapacitás növelésére, az építőmunka eredményességének fokozására is. A megyében tavaly 16 fontosabb beruházást kellett volna befejezni, de közülük csak 7 került üzembe helyezésre. Nem fejezték be a Szegedi Tejüzem építését, a paprikafeldolgozó vállalat rekonstrukcióját, a szegedi gépkocsi komplextelep beruházását. Hódmezővásárhelyen és Csongrádon a vízvezeték építését, Makón, Csongrádon és Hódmezővásárhelyen pedig az ipariegyed csatornázását. Elmaradás tapasztalható a derekegyházi hűtőtároló, a szegedi fedett uszoda és a hódmezővásárhelyi iparitanuló-iskola építésében is. Az algyői olajmezőn a technológiai ipartelep kivitelezésénél sem a vártnak megfelelően haladtak az építkezések. A tervezettnél lassabb ütemű a biológiai kutatótelep építési munkája. A beruházás a jelenlegi ismeretek szerint az eredetileg tervezettnél 50—60 millió forinttal, mintegy 20 százalékkal többe kerül. Viszont a tervezettnél gyorsabban épül a szegedi házgyár. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy év alatt 630 millió forintot fordítottak beruházásokra. A termelőszövetkezeti beruházások több mint fele Szentesre és a szentesi járásra koncentrálódott. Az észlelt nehézségek ellenére az építőipari szervezetek Csongrád megyében 1969-ben 1,6 milliárd forint értékű építésiszerelési munkát végeztek. Az előző évekhez hasonlóan igen jelentős — 27 százalékos — a megyén kívüli építőipari vállalatok Csongrád megyében végzett tevékenysége. Az építési igényeket még így sem tudták kielégíteni. A megye építőipari vállalatai 1969-ben kapacitásuk 20 százalékánál nagyobb építési igényt utasítottak el. Az építőipari árak részben a piaci feszültség hatására 4,5 százalékkal meghaladták az 1963. évit. Mivel az egész évi termelés az előző esztendő szintjén maradt, s a foglalkoztatottak száma 10 százalékkal emelkedett, jelentősen visszaesett az építőipari munka termelékenysége. Mindez annak ellenére következett be, hogy az építőipari vállalatok gépállománya 9 százalékkal, a gépek teljesítőképessége pedig egy százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben. Kesztyűk a földön E cím — természetesen — jelképes. Hogy közelebb juthassunk az elemezni kívánt problémakör érdemi lényegéhez, a példálódzás mentségéhez kell folyamodnunk. Látogassunk el például mondjuk egy vállalati értekezletre, ahol valaki kemény szavakkal ostorozza a meglevő hiányosságokat. Ráadásul nem is csak úgy „általában”, hanem nagyon is konkrétan: tényeket, sőt neveket említve, eseteket idézve, faktumokat felsorakoztatva. Aztán a felszólaló — mint aki megtette a magáét — leül, a hallgatóság pedig feszülten várja a fejleményeket, öt, tíz, esetleg száz szempár kereszttüzébe kerülnek az érintettek, a név szerint említettek. Akiktől a többiek most azt, várják, hogy felálljanak, elmondják a maguk véleményét, érveket, ellenérveket sorakoztassanak fel, igyekezzenek megcáfolni — esetleg elfogadni — a bírálatot. Azaz: magyarán és jelképesen mondva, várják, hogy — felvegyék a kesztyűt. Manapság azonban sok esetben tapasztalni, hogy ezek a kesztyűk a földön maradnak, ami a fenti példa nyelvére átfordítva gyakorlatilag annyit jelent, hogy a megbírált, érintett illetékesek — hallgatnak. Ülnek lehajtott szemmel, lesütött szemmel, bámulják a padlózatot vagy társaikkal beszélgetnek, vagy sértődött vagy nemtörődöm arccal bámulnak maguk elé... Mindenesetre bármit,tesznek, a bírálatot válasz nélkül hagyják. Mit lehet kiolvasni ebből a — sajnos elég gyakran felbukkanó — magatartásformából? Sok mindent. De legalábbis több mindent. Gondolhat az ember például arra, hogy a megbíráltaknak nincs a tarsolyukban elfogadható érv, ez esetben tehát hallgatásuk azt jelképezi, hogy — a hallgatási beleegyezés — egyetértenek az elmondottakkal; az elhangzottakat nem tudják, nem akarják cáfolni. Ennek azonban — a gyakorlat tanúsága szerint — igen kicsi a valószínűsége. Ezért aztán tág tere nyílik a fantáziának, azt kinyomozandó és megállapítandó, mi is rejlik valójában e hallgatás mögött? Mert bizony ott bujkálhat mögötte a bíráló és a bírálat lebecsülésének, semmibe vevésének szándéka is. Meg aztán meghúzódhat e néma zugolyban az a szándék is, hogy: hallgassunk csak, hiszen minden csoda három napig tart. Az emberek egy darabig lázonganak, zajonganak, emlegetik a hallottakat, aztán szép csöndesen elfelejtenek mindent, fátyol borul a múltra, csinálhatnak mindent úgy tovább, ahogy eddig csináltuk. Sőt, a hallgatás háta mögött ott settenkedhet az a fenyegető elhatározás is, hogy: no jó, te most beszéltél, pajtikám, de majd mi, akiket kipellengéreztél, majd megjegyzünk magunknak, és gondunk lesz arra, hogy leszoktassunk erről a nagy beszédkedvről; majd rájössz, amikor hátul állsz a prémiumosztásnál, amikor nem vesznek észre az előléptetésnél, az egyszeri fizetésemelésnél, amikor megfeledkeznek rólad a külföldi kiküldetésnél, hogy hallgatni aranyt bírálni hátrányos. A fantázia a lehetőségek sok variációját összekubikolhatná még, de elégedjünk meg ennyivel, hiszen a veszélyt, amire figyelmeztetni szerettünk volna, úgy hiszszük, e szűkre szabott példatár segítségével is sikerült felrajzolnunk. E veszély abban rejlik, hogy ha — továbbra is jelképesen szólva — földön maradnak a kesztyűk, akkor a bírálat devalválódik, ráadásul a bíráló — és egyáltalán mindenki — bizonytalanságban marad a jelentés és a jövőt illetően is. E tény megállapítása azonban csupán az első lépés lehet a megoldás felé vezető úton. A következőnek annak kell lenni, hogy elérjük: megszűnjön a hallgatás. Hogy olyan légkör alakuljon ki a munkahelyen, amelyben a bírálat nem halhat el visszhangtalanul, ahol nem „három napig tartanak a csodák”, hanem egészen addig, amíg a gondokra, bajokra nem találnak gyógyírt, méghozzá egy-egy konkrét és hatékony intézkedés formájában. Az egészséges légkör persze sokféle úton-módon érvényre juthat, éreztetheti hatását. Többek között például úgy, hogy akik a plénum előtt nem hajlandók megvédeni intézkedéseiket, azok a háttérben maradva, hogy úgy mondjuk, „négyszemközt” se tevékenykedhessenek. Pontosabban: az érintett kollektíva ne engedje meg azok számára, akik nem hajlandók a nyilvánosság előtt színt vallani, hogy a „kulisszák mögött” megvédhessék reputációjukat, érdekeiket, cselekedeteik moralitását. Tudniillik erre is sűrűn akad példa. Kesztyűk a földön. De jó lenne, ha nem lennének ott. He a bíráló ott, rögtön, helyben kapna választ, az illetékesektől, az érintettektől. Ha a hibákat szóvá tevő újságcikk se maradna oly sokszor visszhangtalan. Mondjuk, de jó lenne. Csakhogy ezért tenni is kell valamit. És semmiesetre sem azt a megoldást választani, hogy elkedvetlenedünk, hogy felhagyunk a bírálattal, hogy elhallgatunk mi magunk is. „Rövid távon” ugyanis előfordulhat, hogy „vereséget szenved” a bírálat, hogy nem veszik fel az odadobott kesztyűt. A „hosszú távot” tekintve azonban egyetlen pillanatig sem lehet kétséges a harc végkimenetele. A holnap, a holnapután, egyszóval a jövő nem a sumákotoké, nem a választ elhallgatóké, hanem a becsületesen színt vallóké, azoké, akik „partnerei a bírálóknak” — mármint olyan értelemben, hogy mint azokat, úgy őket is az ügy iránti elhivatottság, felelősségtudat és lelkiismeretesség vezérli cselekedeteikben. S akkor majd bizonyára csökkeni fog a földön heverő kesztyűk száma a köz- és társadalmi élet különböző területein —a mi aktív közreműködésünkkel, mondhatni: munkánk, akarásunk eredményeként. PAPP ZOLTÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOM MEGYEI * 27. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP KGST vb-ülésszak Moszkvában Moszkvában február 24 és 27 között megtartották a KGST vb. 45. ülésszakát. Az ülésszakon magyar részről Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vett részt. Az ülésszakon folytatták azoknak a kérdéseknek a megvitatását, amelyek összefüggenek a KGST-tagállamok közötti együttműködés további elmélyítése és tökéletesítése komplex távlati programtervezetének előkészítésével. Megvitatták egyebek között a végrehajtó bizottság elnöke és a tanács titkára által előkészített javaslatokat e program mintavázlatáról, struktúrájáról és előzetes tartalmáról, valamint esetleges jogi megfogalmazásáról. M. Bajbakov, az első munkacsoport elnöke, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke a végrehajtó bizottság elé terjesztette a munkacsoport által elkészített anyagokat a KGST-tagállamok minisztériumai, hivatalai, gazdasági szervezetei, tudományos kutatóintézetei és, tervező irodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésének elveiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és felelőssége alapján. Ez a munkacsoport javaslatokat terjesztett elő az érdekelt országok által létesítendő nemzetközi szervezetek lehetséges szervezeti formáira és funkcióira vonatkozólag is. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az e kérdésekről szóló beszámolót és elhatározta, hogy azt a tanács 24. ülésszéke elé terjeszti. A végrehajtó bizottság megvitatott néhány valutáris pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere terjesztett elő. GAZDASÁGI TANÁCSKOZÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN RÉSZLETES JELENTÉSEINK a 2. OLDALON Mi történt a nagyvilágban? ELHÚZÓDIK OLASZORSZÁGBAN AZ ÚJ KORMÁNY MEGALAKULÁSA • MA PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKAT TARTANAK AUSZTRIÁBAN • Szerdára összehívták az országgyűlést A NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA AZ ALKOTMÁNY 12. PARAGRAFUSÁNAK MÁSODIK BEKEZDÉSE ALAPJÁN AZ ORSZÁGGYŰLÉST 1970. MÁRCIUS 4-ÉN, SZERDÁN DÉLELŐTT 11 ÓRÁRA ÖSSZEHÍVTA. Gyűlés volt tegnap este Kiskundorozsmán Komócsin Zoltán és Katona Sándor tartott beszámolót Kiskundorozsmára látogatott tegnap este Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, országgyűlési képviselő. Vele együtt érkezett a községbe Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő, valamint Szeged város és a szegedi járás politikai társadalmi és állami életének több vezetője. Ugyancsak ott volt Katona Sándor, a 3. számú országgyűlési választókörzet képviselője. A látogatókat a dorozsmai pártbizottság titkára, Ambrus Péter elvtárs, valamint Tóth József eltárs, a tanács vb elnöke és Forgó András elvtárs, a Hazafias Népfront helyi elnöke fogadta a tanácsházán. Majd gyűlés zajlott le a művelődési házban, ahol először Katona Sándor mondta el képviselői beszámolóját, Komócsin Zoltán pedig tájékoztatta a község népét az időszerű hazai, belpolitikai és nemzetközi kérdésekről Péter János hazautazott Belgiumból Péter János külügyminiszter ötnapos hivatalos belgiumi látogatását befejezve, szombaton délután hazautazott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli reülőtéren Pierre Harmel bellga külügyminiszter és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúztatta. Ott voltak Molnár László nagykövet vezetésével a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségének beosztottai. Péter János az esti órákban hazaérkezett Budapestre.