Csongrád Megyei Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Komplex távközlő rendszer A vízügyi ágazat távköz­lésének fejlesztése jelentős állomásához érkezett. 1969- ben kezdte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Mikrohul­lámú Híradástechnikai Tan­széke olyan komplex távköz­lőrendszer tervezését, amely egységes hálózattal a vízgaz­dálkodás teljes információ­­átviteli igényét kielégíti. A létesítendő rendszer nem­csak beszédösszeköttetésre, hanem vízállások és egyéb hidrológiai adatok távjelzé­sére, gép- és képtávíró át­vitelre is alkalma­s lesz. A munka során kísérle­teket folytatnak ipari tele­vízióval is, amely az árvíz­védelmi figyelőszolgálat ré­szére könnyíti meg a mun­kát. A­ napokban a jégelvonu­lás miatt veszélyeztetett szeghalmi hidak térségéből adtak kísérleti televízió­adást a védelemvezetés deb­receni és budapesti központi ügyeletére. Képünkön: a központ URH adóvevő-készülékkel tartja a központ a kapcsolatot a­­ szeghalmi térséggel. (MTI fotó: Molnár Edit).­­ Egy év alatt? 116 milliárd forint értékű építőmunka Az elmúlt évben is számos intézkedés szolgálta a beruházás megvalósításának gyorsítását. Több intézkedést hoztak az építőipari kapacitás növelésére, az építő­munka eredményességének fokozására is. A megyében tavaly 16 fontosabb beruhá­zást kellett volna befejezni, de közülük csak 7 került üzembe helyezésre. Nem fe­jezték be a Szegedi Tejüzem építését, a paprikafeldolgozó vállalat rekonstrukció­ját, a szegedi gépkocsi komplextelep be­ruházását. Hódmezővásárhelyen és Csong­­rádon a vízvezeték építését, Makón, Csong­­rádon és Hódmezővásárhelyen pedig az ipariegyed csatornázását. Elmaradás ta­pasztalható a derekegyházi hűtőtároló, a szegedi fedett uszoda és a hódmezővásár­helyi iparitanuló-iskola építésében is. Az algyői olajmezőn a technológiai ipar­telep kivitelezésénél sem a vártnak meg­­felelően haladtak az építkezések. A ter­vezettnél lassabb ütemű a biológiai kuta­tótelep építési munkája. A beruházás a jelenlegi ismeretek szerint az eredetileg tervezettnél 50—60 millió forinttal, mint­egy 20 százalékkal többe kerül. Viszont a tervezettnél gyorsabban épül a szegedi házgyár. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy év alatt 630 millió forintot fordítottak beruházásokra. A termelőszövetkezeti be­ruházások több mint fele Szentesre és a szentesi járásra koncentrálódott. Az észlelt nehézségek ellenére az épí­tőipari szervezetek Csongrád megyében 1969-ben 1,6 milliárd forint értékű építési­szerelési munkát végeztek. Az előző évek­hez hasonlóan igen jelentős — 27 száza­lékos — a megyén kívüli építőipari vál­lalatok Csongrád megyében végzett tevé­kenysége. Az építési igényeket még így sem tudták kielégíteni. A megye építő­ipari vállalatai 1969-ben kapacitásuk 20 százalékánál nagyobb építési igényt uta­sítottak el. Az építőipari árak részben a piaci fe­szültség hatására 4,5 százalékkal meg­haladták az 1963. évit. Mivel az egész évi termelés az előző esztendő szintjén ma­radt, s a foglalkoztatottak száma 10 szá­zalékkal emelkedett, jelentősen visszaesett az építőipari munka termelékenysége. Mindez annak ellenére következett be, hogy az építőipari vállalatok gépállomá­nya 9 százalékkal, a gépek teljesítőképes­sége pedig egy százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben. K­esztyűk a földön E cím — természetesen — jelképes. Hogy közelebb juthassunk az elemezni kívánt problémakör érdemi lé­nyegéhez, a példálódzás mentségéhez kell folyamodnunk. Látogassunk el például mondjuk egy vállalati értekezlet­re, ahol valaki kemény szavakkal ostorozza a meglevő hiányosságokat. Ráadásul nem is csak úgy „általában”, hanem nagyon is konkrétan: tényeket, sőt neveket említ­ve, eseteket idézve, faktumokat felsorakoztatva. Aztán a felszólaló — mint aki megtette a magáét — leül, a hall­gatóság pedig feszülten várja a fejleményeket, öt, tíz, esetleg száz szempár kereszttüzébe kerülnek az érintettek, a név szerint említettek. Akiktől a többiek most azt, vár­ják, hogy felálljanak, elmondják a maguk véleményét, ér­veket, ellenérveket sorakoztassanak fel, igyekezzenek meg­cáfolni — esetleg elfogadni — a bírálatot. Azaz: magyarán és jelképesen mondva, várják, hogy — felvegyék a kesztyűt. Manapság azonban sok esetben tapasztalni, hogy ezek a kesztyűk a földön maradnak, ami a fenti példa nyelvére átfordítva gyakorlatilag annyit jelent, hogy a megbírált, érintett illetékesek — hallgatnak. Ülnek le­hajtott szemmel, lesütött szemmel, bámulják a padlózatot vagy társaikkal beszélgetnek, vagy sértődött v­agy nem­törődöm arccal bámulnak maguk elé... Mindenesetre bármit,tesznek, a bírálatot válasz nélkül hagyják. Mit lehet kiolvasni ebből a — sajnos elég gyakran felbukkanó — magatartásformából? Sok mindent. De legalábbis több mindent. Gondolhat az ember például arra, hogy a megbíráltaknak nincs a tarsolyukban elfogadható érv, ez esetben tehát hallgatá­suk azt jelképezi, hogy — a hallgatás­i beleegyezés — egyetértenek az elmondottakkal; az elhangzottakat nem tudják, nem akarják cáfolni. Ennek azonban — a gyakorlat tanúsága szerint — igen kicsi a valószínűsége. Ezért aztán tág tere nyílik a fantáziának, azt kinyomozandó és megállapítandó, mi is rejlik valójában e hallgatás mögött? Mert bizony ott bujkálhat mögötte a bíráló és a bírálat lebecsülésének, semmibe vevésének szándéka is. Meg aztán meghúzódhat e néma zugolyban az a szándék is, hogy: hallgassunk csak, hiszen minden csoda három napig tart. Az emberek egy darabig lázonganak, zajonga­­nak, emlegetik a hallottakat, aztán szép csöndesen el­felejtenek mindent, fátyol borul a múltra, csinálhatnak mindent úgy tovább, ahogy eddig csináltuk. Sőt, a hallgatás háta mögött ott settenkedhet az a fenyegető elhatározás is, hogy: no jó, te most beszéltél, pajtikám, de majd mi, akiket kipellengéreztél, majd megjegyzünk magunknak, és gondunk lesz arra, hogy le­szoktassunk erről a nagy beszédkedvről; majd rájössz, amikor hátul állsz a prémiumosztásnál, amikor nem vesznek észre az előléptetésnél, az egyszeri fizetésemelés­nél, amikor megfeledkeznek rólad a külföldi kiküldetés­nél, hogy hallgatni arany­t bírálni hátrányos. A fantázia a lehetőségek sok variációját összekubi­­kolhatná még, de elégedjünk meg ennyivel, hiszen a ve­szélyt, amire figyelmeztetni szerettünk volna, úgy hisz­­szük, e szűkre szabott példatár segítségével is sikerült felrajzolnunk. E veszély abban rejlik, hogy ha — tovább­ra is jelképesen szólva — földön maradnak a kesztyűk, akkor a bírálat devalválódik, ráadásul a bíráló — és egyáltalán mindenki — bizonytalanságban marad a je­lent­és és a jövőt illetően is. E tény megállapítása azonban csupán az első lépés lehet a megoldás felé vezető úton. A következőnek an­nak kell lenni, hogy elérjük: megszűnjön a hallgatás. Hogy olyan légkör alakuljon ki a munkahelyen, amely­­­ben a bírálat nem halhat el visszhangtalanul, ahol nem „három napig tartanak a csodák”, hanem egészen addig, amíg a gondokra, bajokra nem találnak gyógyírt, még­hozzá egy-egy konkrét és hatékony intézkedés formájában. Az egészséges légkör persze sokféle úton-módon ér­vényre juthat, éreztetheti hatását. Többek között például úgy, hogy akik a plénum előtt nem hajlandók megvédeni intézkedéseiket, azok a háttérben maradva, hogy úgy mondjuk, „négy­szemközt” se tevékenykedhessenek. Pon­tosabban: az érintett kollektíva ne engedje meg azok számára, akik nem hajlandók a nyilvánosság előtt színt vallani, hogy a „kulisszák mögött” megvédhessék repu­tációjukat, érdekeiket, cselekedeteik moralitását. Tudni­illik erre is sűrűn akad p­élda. Kesztyűk a földön. De jó lenne, ha nem lennének ott. He­ a bíráló ott, rögtön, helyben kapna választ, az il­letékesektől, az érintettektől. Ha a hibákat szóvá tevő újság­cikk se maradna oly sokszor visszhangtalan. Mondjuk, de jó lenne. Csakhogy ezért tenni is kell valamit. És semmiesetre sem azt a megoldást választani, hogy el­kedvetlenedünk, hogy felhagyunk a bírálattal, hogy el­hallgatunk mi magunk is. „Rövid távon” ugyanis előfordulhat, hogy „vereséget szenved” a bírálat, hogy nem veszik fel az odadobott kesztyűt. A „hosszú távot” tekintve azonban egyetlen pillanatig sem lehet kétséges a harc végkimenetele. A holnap, a holnapután, egyszóval a jövő nem a sumáko­toké, nem a választ elhallgatóké, hanem a becsületesen színt vallóké, azoké, akik „partnerei a bírálóknak” — mármint olyan értelemben, hogy mint azokat, úgy őket is az ügy iránti elhivatottság, felelősségtudat és lelkiis­meretesség vezérli cselekedeteikben. S akkor majd bizonyára csökkeni fog a földön he­verő kesztyűk száma a köz- és társadalmi élet különböző területein —a mi aktív közreműködésünkkel, mondhatni: munkánk, akarásunk eredményeként. PAPP ZOLTÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOM MEGYEI * 27. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. MÁRCIUS 1. VASÁRNAP KGST vb-ü­lésszak Moszkvában Moszkvában február 24 és 27 között megtartották a KGST vb. 45. ülésszakát. Az ülésszakon magyar részről Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese vett részt. Az ülésszakon folytatták azoknak a kérdéseknek a megvitatását, amelyek össze­függenek a KGST-tagálla­­mok közötti együttműködés további elmélyítése és töké­letesítése komplex távlati programtervezetének előké­szítésével. Megvitatták egye­bek között a végrehajtó bi­zottság elnöke és a tanács titkára által előkészített ja­vaslatokat e program minta­vázlatáról, struktúrájáról és előzetes tartalmáról, valamint esetleges jogi megfogalmazá­sáról. M. Bajbakov, az első mun­kacsoport elnöke, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának el­nöke a végrehajtó bizottság elé terjesztette a munkacso­port által elkészített anyago­kat a KGST-tagállamok mi­nisztériumai, hivatalai, gazda­sági szervezetei, tudomá­nyos kutatóintézetei és, ter­vező irodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésé­nek elveiről, rendjéről, szer­vezeti, gazdasági és jogi elő­feltételeiről a felek szerző­déses viszonya, anyagi érde­­­keltségének növelése és fe­lelőssége alapján. Ez a munkacsoport javas­latokat terjesztett elő az ér­dekelt országok által létesí­tendő nemzetközi szervezetek lehetséges szervezeti formái­ra és funkcióira vonatkozó­lag is. A végrehajtó bizott­ság jóváhagyta az e kérdé­sekről szóló beszámolót és elhatározta, hogy azt a ta­nács 24. ülésszéke elé ter­jeszti. A végrehajtó bizottság megvitatott néhány valutá­­ris­ pénzügyi és külkereske­delmi kérdést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó mun­kacsoport elnöke, a Magyar Népköztársaság külkereske­­­­delmi minisztere terjesztett elő. GAZDASÁGI TANÁCSKOZÁSOK A SZOVJETUNIÓBAN RÉSZLETES JELENTÉSEINK a 2. OLDALON Mi történt a nagyvilágban? ELHÚZÓDIK OLASZORSZÁGBAN AZ ÚJ KORMÁNY MEGALAKULÁSA • MA PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKAT TARTANAK AUSZTRIÁBAN • ­ Szerdára összehívták az országgyűlést A NÉPKÖZTÁRSASÁG ELNÖKI TANÁCSA AZ AL­KOTMÁNY 12. PARAGRAFUSÁNAK MÁSODIK BEKEZ­DÉSE ALAPJÁN AZ ORSZÁGGYŰLÉST 1970. MÁRCIUS 4-ÉN, SZERDÁN DÉLELŐTT 11 ÓRÁRA ÖSSZEHÍVTA. Gyűlés volt tegnap este Kiskundorozsmán Komócsin Zoltán és Katona Sándor tartott beszámolót Kiskundorozsmára látoga­tott tegnap este Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, országgyűlési képviselő. Vele együtt érkezett a köz­ségbe Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára, országgyűlési képvise­lő, valamint Szeged város és a szegedi járás politikai tár­sadalmi és állami életének több vezetője. Ugyancsak ott volt Katona Sándor, a 3. számú országgyűlési válasz­tókörzet képviselője. A látogatókat a dorozsmai pártbizottság titkára, Ambrus Péter elvtárs, valamint Tóth József eltárs, a tanács vb elnöke és Forgó András elv­társ, a Hazafias Népfront helyi elnöke fogadta a ta­nácsházán. Majd gyűlés zaj­lott le a művelődési házban, ahol először Katona Sándor mondta el képviselői beszá­molóját, Komócsin Zoltán pedig tájékoztatta a község népét az időszerű hazai, bel­politikai és nemzetközi kér­désekről Péter János hazautazott Belgiumból Péter János külügymi­niszter ötnapos hivatalos bel­giumi látogatását befejezve, szombaton délután hazauta­zott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli re­­­­­ülőtéren Pierre Harmel bel­­l­ga külügyminiszter és a bel­ga külügyminisztérium szá­mos vezető személyisége bú­csúztatta. Ott voltak Molnár László nagykövet vezetésével a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségének beosztottai. Péter János az esti órák­ban hazaérkezett Budapestre.

Next