Csongrád Megyei Hírlap, 1970. április (15. évfolyam, 76-101. szám)
1970-04-08 / 81. szám
Nagyarányú fejlődés elült az alumíniumipar Dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter sajtótájékoztatója Kedden délután Budapesten a Magyar Alumíniumipari Tröszt székházában sajtótájékoztatót tartott az alumíniumipar központi fejlesztési programjáról dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter. Ezt a programot az elmúlt hetekben fogadta el a kormány. A miniszter hangsúlyozta, hogy az 1985-ig történő fejlesztés elfogadott irányszámai beszédesen bizonyítják, hogy bekapcsolódásunk a szocialista országok nemzetközi munkamegosztásába milyen nagy lehetőségeket rejt magában, miként képes népgazdaságunk elhárítani a fejlesztés útjából azokat az akadályokat, amelyek egy kis ország viszonylag szerény gazdasági erőforrásainak korlátaival és szűkre szabott belső piacából származnak. Az alumíniumipar központi fejlesztési programja olyan átfogó fejlesztési terv, amely felöleli a magyar alumíniumipar egészét, a bauxitbányászattól a timföldgyártáson, az alumíniumkohászaton, az öntvénygyártáson és a félgyártmányiparon át egészen a készáruk előállításáig. A program anyagellátásának bázisa — hangsúlyozta a miniszter — a magyar bauxitvagyon, amelynek további bővítésére jelenleg is intenzív földtani kutatás folyik. A timföld kohósításáról — a hazai alumíniumkohászat szerényebb mértékű fejlesztése mellett — a magyar—szovjet és a magyar—lengyel timföid-aluminiumegyezmények alapján megvalósuló nemzetközi munkamegosztással gondoskodunk. Az előzetes számítások szerint a belföldi aluminiumszükséglet 15 év múlva három és félszer akkora lesz, mint 1968-ban volt és eléri a fejenként 19,5 kilogrammot. A következő másfél évtizedben a várható becsült fogyasztás növekedés évenként 7 százalék lesz. Az átlagosnál nagyobb mértékben fog nőni a fogyasztás az építőiparban és a mezőgazdaságban, valamint a vegyi, élelmiszeripari csomagolás területén, és kisebb mértékben a járműiparban, a villamos-edény-háztartási és tömegcikkiparban. Jelentősen növekszik majd a lakosság által közvetlenül fogyasztott alumínium cikkek mennyisége is. Nagy fejlődés várható a csomagolóeszközök, a konzervdobozok, a kávéfőzők, a teflon bevonatú edények használatában. Az életszínvonal növekedése, a korszerű életforma elterjedése eredményeként egyre keresettebbek lesznek az alumínium készáruk. Gondoljunk csak az alumínium fólia felhasználásával korszerűen csomagolt, gyorsfagyasztott és előrecsomagolt élelmiszerekre, a fóliatálcában forgalomba hozott félkész ételekre, a könnyen nyitható, felléphető fedelű, tehát konzervnyitót nem igénylő csomagolású konzervekre, a tubusba csomagolt élelmiszerekre, az egyre kedveltebb háztartási fóliára, az alumínium dobozokba csomagolt könnyen szállítható, gyorsan lehűthető italokra. Ezután dr. Lévárdi Ferenc, az alumíniumipar egyes termékeinek az exportban játszott szerepéről szólt. Majd hangsúlyozta, hogy a nagyarányú program megvalósításának egyik fontos biztosítéka az alumíniumipar egyes ágazataiban felhalmozódott szakismeret. A negyedik ötéves tervben - fejezte be tájékoztatását a miniszter ,- mintegy 10 milliárd forintot költünk az alumíniumipar fejlesztésére. NAGY PÁL A közelgő Lenin-centenárium újabb kezdeményezésre serkentette a fiatalokat: a híres „kommunista szombatok” hagyományait felelevenítve április 12-én nemzetközi kommunista vasárnapot rendeznek — tájékoztatta az újságírókat kedden a budapesti Hotel Ifjúságban Ribánszki Róbert, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Elmondotta egyebek között, hogy az elmúlt esztendőkben, a szocialista országok Április 12., Kommunista vasárnap ifjúsági szervezeteinek tanácskozásán merült fel először a nemzetközi kommunista vasárnap gondolata, s a kezdeményezés mellett foglalt állást tavaly decemberi ülésén a KISZ Központi Bizottsága is. Az április 12-i kommunista vasárnapon, a KISZ-alapszervezetek, ifjúsági kollektívák munkával ünnepük Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulóját — ugyanúgy, ahogyan az ifjúkommunisták milliói a szocialista országok mindegyikében. A pártbizalmi javában folyt a munka az üzemcsarnokban, amikor egy ember odalépett a művezetőhöz: „Elvtárs! Jövő szerdán a taggyűlésen az éves tervről lesz szó. Gondolkodjál, mit tehetnétek még itt a műhelyben a múlt évi teljesítményekhez. Tagfelvételről is döntenünk kell, az új raktáros jelentkezett. Várunk és mondd el majd a véleményed." Ennyi történt, folytatódott tovább a munka. Az az ember, aki az üzenetet hozta, a pártbizalmi volt. Ezt a művezetőtől tudtam meg, aki a pártbizalmi funkcióját képletesen így jellemezte: „Ő az, aki itt őrzi a tüzet." őrizni a tüzet! Ez volt valaha az ember legfőbb mindennapi tennivalóinak egyike. A leghétköznapibb, a legközönségesebb feladat, amelytől mégis az élete függött, jelene, körülményeinek alakulása és ily módon a jövője is. Őrizni a tüzet, hogy mindig lobogjon, hogy a természettel, az életért folyó harcban az ember maradhasson felül őrizni a tüzet személyes, egyéni és közös, társadalmi érdekből egyszerre. Azt jelentette: a nap minden órájában törődni azzal, ami a közösség, ugyanakkor az egyén számára is a legfontosabb. Sokan azt gondolhatják, hogy ilyen mindennapi. És ugyanakkor mégis alapvetően örök, jelentéktelennek tűnő, s mégis a legfontosabbat, az egész emberi közösséget szolgáló, a mérhetetlen jövőt, a jelen perceivel összekapcsoló hivatás, kötelesség ma nincs. Mintha most nem kellene őriznünk a tüzet. Korunk mindenre kiterjedő forradalmi átalakulásának viharos menete, s mindenekelőtt az életkörülmények alakulása, a modern civilizáció megannyi ígérete, lehetősége a szabadságra, a kényelemre, a nyugalomra, az összkomfortos berendezkedésre, szinte elkápráztat bennünket. Valóban azt hihetjük, hogy a tűz, amelyből minden ered, most már nélkülünk is örökké égni fog? A nagy egészet, a társadalmat érintő egyéni tettek erejében és szükségességében néha mintha nem hinne ez a mi korunk, miközben pedig a legtöbb legalább egy arasznyival a többiek elé valónak tartja, vagy legalábbis kívánja önmagát. Vagy talán egy jó film, színdarab megtekintése, egy regény eloolvasása közben, vagy időnző álmodozások közben rossznak, nem pedig jónak, kártékonynak, nem pedig hasznosnak, gyávának, nem pedig hősnek álmodjuk magunkat? De hát miért beszélünk erről? Kiről, vagy kikről nem mondható el, hogy becsülettel őrzi a tüzet a maga helyén? Őrzi és nemcsak önmagáért, hanem egyszersmind tudatosan másokért. Mint a pártbizalmi. Miért ne volnának valóban ilyen emberek, akik bármi történjék is, nem önmagukra gondolnak először, pontosabban, akik sohasem képesek csak önmagukkal törődni, hanem vérükké, mindennapi szokásukká vált, alapvető, állandó életérzéssé formálódott bennük az, hogy a közösséggel együtt, annak tevékeny részecskéjeként lehet teljes az egyén élete, boldogulása? Ezért mindent megtesznek, ami tőlük telik a közösségért. Kétségtelen, hogy társadalmunk sok más hű szolgálatosával, önzetlen, hétköznapi frontharcosaival együtt ilyen emberek a pártbizalmiak. Valóban a legfőbb, a forradalmi tűz őrzői, élesztgetői ők. Annak a tűznek az őrzői, élesztgetői, amelyik nem kívül lángol, hanem belül izzik az ember szívében és nagy tettekre készteti. Elmondhatjuk: a kispolgár olykor legyint az ilyen emberekre, ha különben megérti a kommunizmus lényegét, akkor is. Legyint rájuk, mert az ilyen bizalmifélék örök nyughatatlanok, és néha másokat is „nyugtalanítanak”. Nem nézik el a henyélést, a kártevést, és sokszor megkísérlik az asztalra húzni azoknak a fejét, akik legszívesebben aládugják, mert ott érzik jobban magukat. És sokan azt kérdezik, mosolyognak is hozzá: ki az a bizalmi, miféle ember ,lehet az ilyen az űrhajózás korában? Hát lehetnek önzetlen emberek, társadalmi munkások ma, amikor a gazdasági mechanizmus mindenek elé helyezte az anyagi ösztönzést, a nyereséget? Lehet valakitől elvárni, hogy szívvel és ne zsörtölődve félretegye egy órára, kettőre a maga ügyeit, gondjait és elinduljon a szomszédba, vagy a másik műhelybe értesítéssel, pártbélyeggel, gyűlésre, akcióra szólítani az elvtársakat, információt, fontos tapasztalatokat gyűjteni a vezetőség számára? Törődni avval, hogy mindenki idejében megtudja, mikor lesz gyűlés, miről lesz szó, és ,kérje még az én véleményemet is. Nagy dolgokban, a párt nevében. Hiszen ma már úgyszólván mindig s mindenütt csak az anyagiakról folyik a szenvedélyes párbeszéd. A nyereségről, a pénzről vitáznak, még a nagy emberek körében is. Mit számít ilyenkor egy kis bizalmi ? Bizony, a látszat, a külsőségek alapján könnyen megfogalmazhatunk ilyen kérdéseket. De a valóság mégis az, hogy a hétköznapi tömegek hétköznapi munkája tartja fenn és viszi előre az ügyet, az országét, a világét, és ebben a nagy folyamatban a párt mindig számít azokra, akik társadalmi munkát vállalnak, akik bizalmiak a tömegek között. Szükség van arra, hogy mindennap ismét és ismét útrakeljen a bizalmi. Hogy meglátogassa az elvtársakat a gép mellett, a földeken, vagy otthon. Szükséges, hogy megújítsa a tagság és az alapszervezet kapcsolatait. Mozgósítsa az embereket arra, ami kell: gyűlésre, tanfolyamra, társadalmi akcióra, a közösség nevében. Hogy élesztgesse bennük a haladás tüzét. Nélkülözhetetlen, felbecsülhetetlen értékű ez a munka. Létkérdés a pártban, a mozgalomban. Ezért érdemel meg minden megbecsülést és tiszteletet a pártbizalmiak népes serege. Mind, aki az élet ezernyi más gondja mellett is szakít időt arra, hogy elvigye a hírt oda, ahová kell. Mind, akinek része van abban, hogy a közhasznú akciókra, a társadalmi munkára, a taggyűlésre, meg a szemináriumra pontosan eljárnak az emberek. Jomd, akinek része van abban, hogy új arcok tűnnek fel a párt soraiban, mert ... szólt nekik valaki. Igen, a pártbizalmi korunk tűzőrzőinek egyike. Mert ma is, holnap is őriznünk kell a tüzet. Mind ama nemes tüzet őriznünk és élesztgetnünk kell, amelynek fényében, izzásában kikovácsolhatjuk, helyükre illeszthetjük az új világ hatalmas építményének tartószegeit, hogy végül is egybe álljon, eggyé formálódjék majd az egész — mindarnyiónk javára. KACZÚR ISTVÁN VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK11 CSEHGRAD MEGYEI ★ 27. ÉVFOLYAM. ,81. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. ÁPRILIS 8., SZERDA KGST-értekezlet Moszkvában Moszkvában kedden megnyílt a KGST végrehajtó bizottságának 46. ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vesznek a tagállamok miniszterelnök-helyettesei: Bulgária részéről Ivan Mihajlov, Csehszlovákia részéről Frantisek Hamouz, Lengyelország részéről Piotr Jaroszewicz, Magyarország részéről Apró Antal, Mongólia részéről Damdingijn Gombozsav, a Német Demokratikus Köztársaság részéről Gerhard Weiss, Románia részéről Gheorghe Radulescu, a Szovjetunió részéről pedig Mihail Leszecsko. Az első ülésen Piotr Jaroszewicz, Lengyelország képviselője elnökölt. Mi történt a nagyvilágban? •* I Magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások Bonnban • A guatemalai állapotok és az NSZK-nagykövet halála • Kormányalakítási megbízatás Finnországban • Peking — Szihanuk mellett Részletes tudósításunk a 2. oldalon Péter János Svédországba érkezett Péter János, hazánk külügyminisztere kedden délelőtt hivatalos látogatásra Svédországba utazott. Külügyminiszterünket a Ferihegyi repülőtéren Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, valamint a Külügyminisztérium több más vezető munkatársa búcsúztatta. A Péter Jánost és kíséretét szállító repülőgép kedden délután 16 óra 35 perckor szállt le Stockholm Arlanda repülőterén. A magyar és svéd zászlókkal feldíszített repülőtéren külügyminiszterünket és kíséretét Torsten Nilsson svéd külügyminiszter és a svéd Külügyminisztérium több vezető munkatársa fogadta és üdvözölte. Jelen volt Nagy Béla, hazánk stockholmi nagykövete és Sigge Lilliehöck, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. A magyar vendégek a fogadtatás után a Stockholmtól 30 kilométerre levő repülőtérről szálláshelyükre, a 18. században épült Hagakastélyba hajtattak. Kedden este Torsten Nilsson a külügyminisztérium épületében díszvacsorát adott Péter János és kísérete tiszteletére. A hivatalos tárgyalások ma, szerdán délelőtt kezdődnek. • A kedd reggeli stockholmi lapok közül a Svenska Dagbladet közli Péter János fényképét, életrajzát és ismerteti a látogatás teljes programját. A termálvíz utóhasznosítása burgonyacsíráztatáshoz. A forráskúti Haladás Tsz-ben mintegy 600 holdon foktatnak burgonyatermelést és az üvegházak fűtéséhez használt termálenergia másodszori hasznosításával csíráztatják a vetőanyagot egy alkalmi üvegházban. (Fotó: Enyedi)