Csongrád Megyei Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
A Szeged Lobogódíszbe öltöztek a középületek, a gyárak, a lakóházak Szegeden, s ebben az ünnepi köntösben köszöntötték május elsejét. A hűvös, bár verőfény® reggelen zeneszóra ébredt a város lakossága. Reggel hat órától hétig három zenekar járta a városrészeket: Újszegedet, Tarjánt, Rókust, Alsóvárost. Már jóval az ünnepség előtt ünneplőbe öltözött emberek siettek munkahelyükre, a gyülekezőhelyek felé, hogy vállalatuk, többi dolgozójával együtt érkezzenek a Széchenyi téri nagygyűlésre. A térre kilenc óra után indult meg a felvonulók áradata. A májusi menet a Kossuth Lajos sugárúton, a Mérey utcán, a Tolbuhin, a Petőfi Sándor, a József Attila, az Április 4. sugárúton és a közúti hídon keresztül érkezett a térre. A menetoszlopokban zászlóerdők, színes léggömbök, májusfák, jelszavas táblák emelkedtek a magasba. A végeláthatatlan oszlopsorok élén a kitüntetett üzemek, a kiváló gyárak és vállalatok haladtak. AZ elsők között érkeztek a térre a Csongrád megyei Építőipari Vállalat, a kábelgyár és a ruhagyár dolgozói. Alig valamivel később a Minisztertanács , és a SZOT Vörös Vándorzászlajával kitüntetett, Szocialista Munka Kiváló Vállalata, a konzervgyár színpompás menete tűnt fel. Vörös zászlóerdő emelkedett a magasba, májusra, s a piros zászlóerdő alatt a konzervgyárnak vakítóan fehér munkaköpenye adta a kontrasztot. A Minőségi Cipőgyár, mely ugyancsak a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját nyerte el, a Csongrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a paprikafeldolgozó, a kábelgyár, valamint a 10-es AKÖV, a DÉMÁSZ dolgozóinak menete egymást követve érkezett már fél 10-re a térre. Az EMERGE szegedi gyárának dolgozói színes léggömbökkel érkeztek a térre. Szeged iparosodását jelképezte az olajbányászok által magasba emelt transzparens. Az egyetemisták és főiskolások együtt vonultak fel profeszszoraikkal, oktatóikkal. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat dolgozói a gyár emblémáját vitték a menet élén, míg a Szegedi Kenderfonó Vállalat menete vörös zászlóerdő alatt érkezett a térre. A munkásőrség zenekara indulókat játszott. Azok pattogó ritmusa töltötte ki a várakozás perceit. Háromnegyed 10-re benépesült a Széchenyi tér. Mintegy hatvanezer szegedi dolgozó vonult fel a politikai gyűlés színhelyére, a megyeszékhelyen, ahol hagyományosan, 1890. óta minden évben megünnepelték május elsejét, a munkásság, a nemzetközi proletariátus nagy ünnepét. A jelenlevők tapssal köszöntötték a díszemelvényre lépő párt- és állami vezetőket, Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Sípos Gézát, a szegedi városi pártbizottság első titkárát, dr. Biczó Györgyöt, a Szeged mái városi tanács vb-elnökét. A téren összesereglett ünneplő dolgozókat Tombácz Imre, a munkásmozgalom veteránja köszöntötte, majd Komócsin Zoltán mondott ünnepi beszédet (melyet lapunk más helyén közlünk). A nagygyűlés végefelé félezer postagalamb emelkedett a magasba, s irt le egy kört a tér felett. Az ünneplő szegedieknek ezen a napon a szórakozásra sok alkalom kínálkozott. A Széchenyi téren a munkásőr zenekar játszott. A bábszínházban a kicsinyeknek délután előadást tartottak, s ezen a napon nem szedtek belépődíjat a Vidámparkban Újszegeden, ahol a ligetben sok-sok sátrat állítottak fel a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok. A hagyományokhoz híven a legtöbb szegedi a nagygyűlés után Újszegedet kereste fel, ahol késő estig tartott a vidám HVG- VARGA EDIT Moszkva Moszkvában L. Brezsnyev, az SZKP főtitkára mondott ünnepi beszédet, amelyben kifejezte a szovjet nép szolidaritását a hős vietnami hazafiak, az arab országok népei s mindazok iránt, akik fegyverrel a kézben védelmezik szabadságukat és függetlenségüket. Szólt a szocialista világrendszer jelentőségéről, majd így fejezte be beszédét: „Minden új társadalmi rendszer és minden szocialista ország további eredményeinek múlhatatlan feltétele: a szocialista közösség egysége”. A többi szocialista országokban is milliók tettek hitet a proletár internacionalizmus mellett, míg atőkés országokban tüntetések, sztrájkok révén adták tudtul követeléseiket a dolgozók az uralmon levő elnyomóknak. Budapest A fővárosban százezrek vonultak el a hatalmas — 25-ös számmal díszített, ötágú csillaggal ékesített — dísztribün előtt: a szám hazánk felszabadulásának évfordulóját idézte. Itt foglalt helyet Kádár János, , az MSZMP KB első titkára, Losonci Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, párt- és állami vezetőink, hazánk vendégei. Közel három órán át hömpölygött a felvonulók serege, míg az ünnep monumentális záróképére került a sor, amelyben fehér melegítős KISZ-esek kiformálták a záró jelmondatot: „Tovább a lenini úton”. Még javában folyt a felvonulás, amikor Kádár János nyilatkozott a tv riporterének. (A nyilatkozatot külön közöljük.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK CSOKGRÁD MEGYE! ★ 27. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. MÁJUS 4. HÉTFŐ Kádár János nyilatkozata Köszöntöin egész népünket Kádár János május 1-e alkalmából a következő nyilatkozatot adta: — A májusi seregszemlében — amely szemmel láthatóan az idén is szép és lelkes hangulatú ünnepség — mindig van valami állandó és egyben új vonás is. Szép hagyomány benne a munkásosztálynak immár nyolc évtizede megnyilvánuló nemzetközi szolidaritása, új vonását pedig az adott esztendő újabb és újabb eseményei jelentik. Idei május elsejénk például szorosan kapcsolódik hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójához, továbbá mindahhoz, ami ezekkel a jubileumokkal összefügg. — Szolidaritásunk, amely e lelkes tömegfelvonuláson kifejezésre jut, szintén kétoldalú. Pártunk, öntudatos munkásosztályunk, egész dolgozó népünk együttérez a szocialista országok népeivel, a nemzetközi munkásosztállyal, a szabadságukért küzdőkkel, bárhol is éljenek a világon. S érvényes ez fordítva is: a világ minden haladó embere szolidáris népünkkel, velünk érez és lelkesedik, sikert kíván nekünk. Ez minden nemzetközi találkozón — így legutóbb a moszkvai jubiláris Lenin-ünnepségen is — igen meggyőzően nyilvánult meg, s ez nagy erőforrás számunkra. — Híven tükrözi e seregszemle dolgozó népünk öntudatát és munkakészségét is. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmával készített számvetés megmutatta, hogy bár egyáltalán nem volt könnyű dolgunk az elmúlt negyedszázadban, a mérleg mégis kitűnő. Lehet és érdemes tehát dolgozni. S ha előre nézünk, gondoljunk mindig arra, hogy most már kitaposott úton járunk, kialakult, szilárd a politikai vonalunk, amelyet követünk, ezt fejlesztjük, erősítjük, s ennek megfelelően dolgozunk. Az idei első negyedév munkája biztatóan, jól indult — ezen az úton kell továbbmennünk. Egész népünkre értve mondhatjuk, hogy ahogyan dolgozunk, olyanok lesznek az eredményeink, örömeink, olyan lesz előrehaladásunk. — Ami engem illet, mint mindig, most is optimista vagyok, bizakodva tekintek, a jövőbe, és szerintem minden gondolkodó emberünk ezt teheti. Megragadom az alkalmat, és a munkásszolidaritás e nagy ünnepén szívből köszöntöm munkásosztályunkat, parasztságunkat, értelmiségünket, a kommunistákat és a pártonkívülieket, egész népünket, mindazokat, akik a szocializmusért készek — mint az eredmények mutatják —, tudnak is dolgozni — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. Komócsin Zoltán: Az antiimperialista egység jegyében — Május elseje, a proletár internacionalizmus eszmeipolitikai jelentőségének, tartalmának jelképes kifejezése a vörös zászló és az ötágú vörös csillag — mondotta beszéde bevezetőjében. — Ezek a jelképek minden országban a dolgozó osztályokhoz tartozó emberek számára ugyanazt jelentik. A vörös zászló és az ötágú vörös csillag országhatárokon és kontinenseken át, fajra, nemzetiségre, vallásra, bőrük színére való tekintet nélkül egyetlen nagy testvériségbe kapcsolják össze az elnyomottakat és kizsákmányoltakat egymással és a szocializmust építő, szabad népekkel. Büszkék vályánk rá, hogy népünk legjobbjai már akkor magukénak vallották mindazt, amit a vörös zászló és az ötágú vörös csillag jelképez, amikor még nem ismerhették a kommunizmus eszméjét és az osztályharc elméletét és gyakorlatát. Beszélt Komócsin Zoltán a tavaszi ünnepségsorozatról is, majd így folytatta: — Május elsejétől, a nemzetközi munkásünneptől csak egy hét választja el a fasizmus feletti győzelem 25. évfordulójának napját. Akkor is tudtuk, ma még erősebb meggyőződéssel valljuk: a második világháború legnagyobb terhét a Szovjetunió népe viselte, hatalmas öntudattal, áldozatkészséggel. A fasizmus felett aratott győzelem kivívásában a döntő érdem a Szovjet Hadseregé. Mint ahogy a Szovjetuniónak és korszerű fegyveres erőinek köszönhető elsősorban, hogy eddig sikerült — és remélhetőleg a jövőben is sikerülni fog — elhárítani a harmadik világháború veszélyét. A továbbiakban a jelenlegi külpolitikai helyzetet elemezte a nagygyűlés szónoka. — Javaslatunk kedvező visszhangra talált az európai kormányok többségénél. Nyíltan senki nem vállalja az európai biztonsági konferencia ellenzését. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország kormányai azonban halogatással, kivárással zátonyra akarják juttatni kezdeményezésünket. A Magyar Népköztársaság, szövetségeseinkkel együtt, továbbra is nagy erőfeszítéseket tesz a népek és kormányok meggyőzése érdekében az európai béke és biztonsági konferencia összehívásáért. Az európai béke és biztonság szempontjából óriási jelentősége van a német kérdésnek. Soha nem feledhetjük el, hogy az első és a második világháborút is a (Folytatás a 2. oldalon.) A Széchenyi téri nagygyűlés elnöksége (fotó: Heiman Ferenc) Mi történt a nagyvilágban? ■———IIII II IHII—— Illth———— AMERIKAI CSAPATOK TÁMADTAK KAMBODZSÁRA • SZOVJET KÜDÖTTSÉG UTAZIK RÖVIDESEN CSEHSZLOVÁKIÁBA • A NYUGATNÉMET KORMÁNY FELTŰNŐ ÁLLÁSFOGLALÁSA Részletes jelentéseink a 6. oldalon Hatalmas tömegek ünnepelték május elsejét Vágszerte nagy ünnepségekre került sor a — sorrendben immár — 80. május elsején. A szocialista világrendszer országaiban méltó külsőségek között emlékeztek meg a munka nagy ünnepéről.