Csongrád Megyei Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
Kormányalakítási tárgyalások Rómában Giulio Andreotti, olasz miniszterelnök-jelölt kedden Rómában megkezdte puhatolózó tárgyalásait. Először a Köztársasági Párt képviselőivel tanácskozott a négypárti koalíció esetleges újbóli megalakításáról. A Köztársasági Párt közölte, hogy hajlandó részt venni az új koalícióban, amennyiben az érdekelt politikai pártokkal ilyen megállapodás születik. 2 - Szívlel segítség Perunak Megérkezett Limába, Peru fővárosába az első A1J1— 12-es típusú szovjet repülőgép, fedélzetén az AEROFLOT szakembereivel és az első segélyszállítmánnyal a földrengés károsultjai részére. A következő napokban 65 szovjet repülőgép „bevetésével” légihidat létesítenek, hogy Peruba szállítsanak mintegy száz összeszerelhető házat, tábori kórházat személyzettel és helikopterekkel együtt, útépítő gépeket és más felszereléseket. Képünkön: a szovjet gép és pilótái, valamint az AEROFLOT szakemberei a megérkezés után Külpolitikai arcképcsarnok Giulio Andreotti olaszminiszterelnök-jelölt Giulio Andreotti 1919-ben született Rómában. 1941- ben fejezte be jogi tanulmányait. 1945-ben nősült, négy fia van. Egyetemista korában a katoolikus egyetemisták lapját szerkesztette. 1945-ben került be a képviselőházba, 1946 óta Róma és Lazio képviselője. 1947 és 1953 között De Casperi, illetve Pella titkára volt. 1955 és 1968 között a pénzügy-, a kincstárügyi-, a hadügy- és az iparügyi miniszteri tárcát töltötte be. 1968 vége óta a Kereszténydemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke. Néhány könyvet is írt, köztük egy történelemkönyvet az 1870-es Rómáról. Tizenöt éve szerkeszti a Concretezza című politikai folyóiratot. Andreotti min-denkor a Keresz-ténydemokrata Párt jobbszárnyához tartozott, az elmúlt évben azonban közeledett a párt balszárnyának álláspontjához.. Riportereink a nagyvilágban Barangolás Portugál-Guineában 2. Igények Burkelenben Bürkelén a mi viszonyaink között falunak is kicsi: öszszesen 75 lakosa van csupán. Még a lakosok sem tisztelik falunak, „tabanká”-nak mondják, ami itt „településit jelent. A szavannán másféle lakási lehetőség nincs is. Egyegy tabanka éppen hogy megél abból, ami a határán belül megtalálható. Több embert nem is tudna eltartani egy ilyen, négy-öt órai járást kitevő kör. Kevesebben sem igen tudnak megélni: fő terményük itt is a rizs, és ez a növény kollektív művelést kíván, így aztán Bürkelén — egyenlítőafrikai fogalmak szerint — amolyan átlagtelep. Majdnem mind ekkora. Bissau-Guinea felszabadult területén különösképpen így van ez. Ez az ország még portugál gyarmat. A térképen a „Portugál-Guinea” feliratot viseli. Valójában ez a megjelölés már nem helytálló: a portugál gyarmatosítók beszorultak a 10—30 ezer lakost számláló „városokba” és laktanyáikba. A hét és fél ezer portugál telepest 30 ezer katona védi. Ha ez nem így volna, már régen kiűzik őket erről a földről. Így aztán bizonyos megállapodottság jellemzi az országot: a város a portugáloké, a vidék a felszabadító nemzeti mozgalomé (PAIGC). Burkelentől 80 kilométernyire van egy ilyen portugál laktanya, Kabulra. Éjjel, ha az ember nem tud aludni a melegtől és a moszkitó-csípéstől, a szárnyas férgek örök zsongásától — hallja is az ágyúszót. Kabuka portugál helyőrsége sem pihenhet éjszaka. A felszabadító hadsereg tüzérsége szüntelenül tűz alatt tartja, és a gyarmattartók sem tűrik ezt tétlenül: visszalőnek abba az irányba, ahol a PAIGC-erőket sejtik. Bürkelény az európai vendég szemében egyébként nagyon szép és érdekes. Csúcsos szalmatetővel fedett kis házai korábban a kis erdő szélén álltak. Ott könnyebb az erdőtűzzel szemben a védekezés. A PAIGC fegyveres erői azonban jó két évvel ezelőtt már felszabadították ezt a környéket. Azóta megnőtt a légiveszély. A főváros, Bissau vidékén van egy portugál légitámaszpont. Onnan néha felszáll egy burkeleni rendeltetésű FIAT-gép. Ledobja ezen a vidéken a bombaterhét, aztán, mint, aki jól végezte dolgát, visszatér támaszpontjára. A tabanka lakóinak van fegyvere, de nem lőnek repülőgépre. A házakat jól rejtik el az erdő fái, csak felhívnák magukra a figyelmet. A házak berendezése afféle állattani múzeumra emlékeztet. A padlót birka- és kecskebőrök borítják. Az ágyon azonban gyakran látni oroszlán-, feketepárduc-, vagy leopárdbundát. A ház előtt üldögélők székükre antilopbőrt terítenek, hogy az puhább legyen. Az óriáskígyó bőre is becses tárgy errefelé: sapka, lábbeli, fegyvermarkolat készül belőle. A vadászok azonban nem lőfegyverrel, hanem csapdával zsákmányolnak. A lőszer drága, nehezen pótolható — ráadásul kell is a legkegyetlenebb fenevad, a portugál hadsereg sakkbantartásához. Hányadik században él Bürkelén? A XIX. században semmiesetre, hiszen a villanynak hírét se hallották. A XVIII. század technikai fejlettségét sem érték még el, nincs szövőszékük. Európa XV., de még XI. századi kultúrájának sincs nyoma: tanító híján a gyerekek nem járhatnak iskolába. Út nem vezet ide, csak ösvény — talán a II., III. században élhettek ilyen elszigeteltségben a mostani Magyar Alföld akkori lakói, mint most a burkeleniek. Az elzártságnak néhány évszázaddal ezelőtt nagy előnyei is voltak: a rabszolgakereskedők nem jöttek el ilyen meszszire a tengertől. Féltek is a szárazföld rejtett telepeseitől, ráadásul innen az élőáru szállítási költsége is túl magas lett volna. A szállítmány fele biztosan elhullik, mire a szűzmáriás lobogóval díszített hajóhoz ér. Most is van ennek előnye: olyan végtelen csend és nyugalom van Burkelenben és vidékén, hogy a tam-tam kilométerekre elhallatszik. Sokat beszélgettem a tabanka vendégszerető fekete lakóival. Különösen az érdekelt, mit tesznek majd, ha véget ér a háború. Hogyan modernizálják Burkelent? Autósztrádát építenek? Vagy előbb a villanyt vezetik be? Kultúrház épül biztosan, benne tv-készülék. Lesz kórház, iskola, mozi... Hiába élesztettem a szunnyadó igényeket. Igen, vala, mivel több iparcikk kellene. Egy orvos is idejöhetne néha ... De az a sokféle új dolog ... Burkelennek nincs ilyen igénye. MÁTÉ GYÖRGY következik: MIÉRT NEM ŐSZÜLNEK? Ülésezik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Kedden a Kremlben megkezdte munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának első ülésszaka. Helyi idő szerint délelőtt tíz órakor nyitotta meg a Szövetségi Tanács ülését Konsztantyin Fegyin író, a tanács egyik legrégibb tagja. A Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsa kedd délelőtti ülésén egyhangúlag Alekszej Sityikovot választotta meg elnökévé. Sityikov 58 éves, a gorkiji mezőgazdasági főiskolán tanult, majd elvégezte az SZKP KB mellett működő pártfőiskolát. A háború után a szovjet Távol-Kelet pártszervezeteiben töltött be vezető funkciókat. 1057-ben választották meg a habarovszki határterületi pártbizottság első titkárának. A Szövetségi Tanács délelőtti ülésén részt vett Leonyid Brezsnyev, Gennagyij Voronov, Andrej Kirilenko, Konsztantyin Mazurov, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Pjotr Seleszt, és más szovjet vezetők. Ugyancsak a Kremlben kezdődött meg kedden délelőtt a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának ülésszaka is. A Nemzetiségi Tanács elnökévé egyhangúlag Jadgar Naszriggyinova képviselőnőt, az Üzbég SZSZSZK Legfelsőbb Tanács elnökségénekelnökét választották meg. Az új elnök 50 éves. A Nemzetiségi Tanács ülése részt vett Alekszej Koszi-gin, Arvid Pelse, Dmitrij Poljanszkij, Alekszandr Selepin. Az újonnan megválasztott szovjet parlament kedden megnyílt ülésszakán a két ka- mara — a Szövetségi és a Nemzetiségi Tanács — délután ismét külön-külön ülést tartott. A képviselők meghallgatták és egyhangúlag jóváhagyták a mandátumvzsgáló bizottságok jelentéseit A parlament ugyancsak délután megválasztotta az állandó bizottságok tagjait. A két kamara külügyi bizottságának elnöke Mihail Szasilov, illetve Borisz Ponomarjov lett — mindketten a párt Központi Bizottságának titkárai. A jelenlegi ülésszakon létrehoztak egy új állandó bizottságot is, amely a fajermészet védelmével foglalkozik. A szovjet parlament az elfogadott napirend értelmében ma, szerdán választja meg a Legfelsőbb Tanács elnökségét és a Minisztertanácsot. Bizonyosra vehető, hogy az új kormány elnökéül ismét Alekszej Koszigint jelölik. A napirenden ezenkívül a munkatörvénykönyv tervezetének megvitatása szerepel. KÜLPOLITIKAI HÍREK KOMMUNISTA TARTOMÁNYI ELNÖK TOSCANÁBAN Hétfőn este — a szocialista szavazatok segítségével — a kommunista Eli Gabbuggianit választották az olaszországi toscanai tartományi gyűlés elnökévé. 1947 óta ez az első eset, hogy a tartományban kommunista személyiség ilyen magas tisztséget tölt be. Gabibuggiani ötven szavazatból 26-ot kapott. A NYUGATNÉMET KANCELLÁR VISSZAÉRKEZETT RÓMÁBÓL Willy Brandt n nyugatnémet kancellár kedden délben visszaérkezett Bonnba Rómában tett rövid látogatásáról. A szövetségi kancellár különrepülőgépe röviddel 12 óra után érkezett meg a keingbonni repülőtérre. Brandt Rómában tárgyalt a pápával és Rumor ügyvezető miniszterelnökkel. PÉTER JÁNOS ÜDVÖZÖLTE A KNDK ÚJ KÜLÜGYMINISZTERÉT Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Ho Dámot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság újonnan kinevezett külügyminiszterét. SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK BÉCSBEN A bécsi amerikai nagykövetség épületében kedden megtartották a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai megbeszélések 24. munkaülését. A tanácskozás 40 percig tartott, majd a küldöttek — már hagyományossá váló — nem hivatalos közös ebéden vettek részt. A keddi megbeszélésről a szokásoknak megfelelően semmilyen részletet sem közöltek. A legközelebbi munkaülést jövő kedden tartják meg. -• hírlap KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ A Közel-Kelet - Moszkvából nézve ÚJSÁGHÍR: Ma a szovjet vezetők folytatják megbeszéléseiket a Moszkvában tartózkodó Nasszer egyiptomi elnökkel. Azóta, hogy Nasszer egyiptomi elnök Moszkvában tartózkodik, (június 29-én érkezett oda) világszerte nagy érdeklődéssel kísérik a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseit, s a nemzetközi sajtó naponta közöl kommentárokat, cikkeket a tanácskozások várható eredményeiről, a közel-keleti helyzet feltételezhető alakulásáról. Tény, hogy ezek a megbeszélések nagy fontosságúak, hiszen az ezek eredményeként kialakult álláspontok döntően határozzák majd meg, mi történik az arabok és az izraeliek „hadüzenet nélküli háborújában”. A tanácskozások meghatározó jelentőségére utal, hogy Gromiko és Riad vezetésével külügyi, Grecsko marsall és Favzi vezetésével pedig katonai bizottság készíti elő a tárgyalások anyagát. Feltehető, hogy ezek a tárgyalások e hét végén befejeződnek. A tanácskozások vezető témája minden bizonnyal az, hogyan lehetne szovjet vagy arab kezdeményezéssel, illetve bátorítással elősegíteni a közel-keleti válság békés eszközökkel történő rendezését. Emellett nyilvánvalóan szó esik arról is, milyen további védelmi fegyvereket igényel az egyiptomi haderő. Végül témája lehet az eszmecserének Egyiptom gazdasági támogatása is. Gyakran utalnak nyugati jelentések arra is, hogy Moszkvában most állást foglalnak, illetve alakítanak ki az amerikai kormány úgynevezett békejavaslatával kapcsolatban, s ezt az állásfoglalást Nasszer elutazásakor hivatalosan is bejelentik. Sajátos módon a nyugati kommentátorok hágy töbtt&l^^siyftté''* a legutóbbi időkig általában tárgyilagosanközelítené meg... a moszkvai megbeszélések témakörét, várható eredményeit, és azon a véleményen volt, hogy ezek az eszmecserék végül is kedvezően befolyásolják majd a Közel-Kelettel kapcsolatos fejleményeket. A kommentárok hangneme — érezhetően — vasárnap óta változott, lényegében Sisco, a közel-keleti kérdésekben illetékes amerikai államtitkár nyilatkozatának elhangzásával. Sisco általánosságban magáévá tette az izraeli kormány ismeretes érveit, azt állítva, hogy a Szovjetunió, az Egyiptomnak nyújtott támogatás címén „beavatkozik a közel-keleti háborúba” és „veszedelmesen halad az amerikaiakkal való konfrontáció kirobbantása felé”. Siscót nem zavarta az a múlt hét elején Washingtonban kialakult, szinte hivatalosnak tekinthető kormánynézet, hogy a Szovjetunió katonai segítsége az egyiptomi légvédelmet tette a korábbinál lényegesen hatékonyabbá és hogy nem bizonyult valónak az az izraeli részről "kezdeményezett vádaskodás, hogy szovjet pilóták vívnak harcot az izraeli Phantomok legénységével a Szuezi-csatorna mentén. Az sem tekinthető véletlennek, hogy az izraeli propaganda — ugyancsak vasárnap óta — erőteljesen támadja U Thant ENSZ-főtitkárt és részrehajlással vádolja, amennyiben a főtitkár Moszkvából New Yorkba történt visszaérkezése után adott nyilatkozatában kedvezően vélekedett a szovjet vezetőknek Közel- Kelettel kapcsolatban kialakított békülékeny álláspontjukról, ilyen értelmű elhatározottságukról. Az amerikai és az izraeli magatartásban bekövetkezett változás, illetve fokozódó hisztérikusság annak bizonyítéka, hogy az események alakulása, a várható fejlemények legtöbbje nem kedvez terveiknek. Az egyiptomi védelem megszilárdulása katonai síkon belátható időn belül offenzív kezdeményezések kiinduló pontja lehet, ami más szavakkal azt jelenti, hogy Izraelnek előbb-utóbb fel kell adnia közel-keleti hegemonisztikus terveit. Ennél is nagyobb probléma azonban az amerikaiak számára az, hogy Egyiptom katonai és gazdasági helyzetének megszilárdulásával a haladó álláspontokat valló arab országok pozíciója válik uralkodóvá a Szuezi-csatorna óriási stratégiai jelentőségű környezetében. Ez pedig a közel-keleti olaj és közlekedés tekintetében jelent teljesen új helyzetet. Moszkvából nézve azonban nem is ez a közel-keleti helyzet lényege. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a közel-keleti térség határos a Szovjetunióval, tehát a négy nagyhatalom közül a Szovjetunió a legközvetlenebbül érdekelt abban, hogy ebben m ariétség béri hosszú távon, elsősorban az ott levő országok között , megvalósuljanak a békés együttélés feltételei. Túl ezeken, a Szovjetunió arra is törekszik, hogy az Egyesült Államokkal egyetértésben alakítsa ki e térség békéjét, hiszen ez a szovjet —amerikai viszony tovább javításának is meghatározó „kelléke”. Nem véletlen tehát, hogy a legutóbbi időkben a Nixon-adminisztráció szemmel láthatóan fékezni igyekezett az izraeli katonai akciókat. Most, hogy Moszkvában konkretizálják a megbeszélések eredményeit, a szovjet—egyiptomi együttműködés további alakulását, Washington és Tel-Aviv szükségesnek tartja, hogy „határozottabb magatartással” befolyásolja a moszkvai elhatározásokat. Az utóbbiak lényege — s ez teljes bizonyossággal állítható — a békés rendezés koncepciójának erősítése lesz azzal, hogy továbbra sem enged teret az izraeli katonai „megoldásnak”. S bármenynyire is nem tetszik ez az elhatározás Tel-Avivnak, az idők múlásával mégis kénytelen lesz tudomásul venni, hogy tárgyalnia kell. PERÉNYI ISTVÁN Osztrák kezdeményezés az európai biztonság kérdésében Az osztrák minisztertanács kedden emlékiratot hagyott jóvá az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatban. A memorandumot valamennyi érdekelt országnak el kívánják juttatni. Kirchschläger külügyminiszter kijelentette: ez a dokumentum elősegíti majd az európai kontinens biztonsága szempontjából szükséges enyhülési politikát. A Varsói Szerződés tagországai külügyminisztereinek budapesti nyilatkozata óta — mutatott rá az osztrák külügyminiszter — az értekezleten résztvevő országok körével kapcsolatos probléma már rendezettnek tekinthető. Az összes európai országokon kívül részt vesz az értekezleten az Egyesült Államok és Kanada is. x SZERDA, W70. JÚLIUS 15.