Csongrád Megyei Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

Lukács György átvette a Goethe-díjat Hétfőn a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának üléstermében átadták Lukács Györgynek a Goethe-díjat. Az eseményre — Sarlós Ist­vánnak, a fővárosi tanács vb elnökének meghívására — küldöttség érkezett a Majna menti Frankfurtból, Walter Möller főpolgármester veze­tésével. A Goethe-díjat és oklevelet Walter Möller nyújtotta át Lukács György­nek. Az ünnepségen részt vett tudományos és kulturá­lis életünk számos kiválósá­ga. (MTI) Megragadja-e a mai mű­­vészeket formálódó új éle­tünk? És ha igen, hogyan látják a festők, szobrászok, grafikusok a kortársi tár­sadalmat ? A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa által meghirdetett felszabadulási pályázatra beérkezett nagy­számú műalkotás egyértel­műen azt bizonyítja, hogy a kortársi művészeket fog­lalkoztatja a szocializmus építésének nagy „témája”, magasfokú művészi átélés­sel ábrázolják a dolgozók mai életét. Mint minden korban, életünkben is az lehet csak a művészeti igaz­ság egyetlen kritériuma, hogy tud-e valami lényege­set mondani a művészet formanyelvén az alkotó a ma emberéről, a ma embe­rének, tükröződik-e az alko­tásokban az emberért ér­zett felelősség, az élmény megkapó ereje, a társadal­mi elkötelezettség. A Budapesti Nemzeti Ga­lériában látható kiállítás egyértelműen igennel felel ezekre a kérdésekre, híven mutatja meg képzőművésze­tünk mai állapotát. Leg­alábbis azt az uralkodó ten­denciát, amely nem hódol be semmiféle nyugati izmus­divat előtt, nem akar for­mai játékkal és talányok­kal elkendőzni semmitmon­­dást és szakmai felkészü­letlenséget, amely nem esik hasra a kispolgári, sznob­izmus hamis képe előtt, ha­nem a magyar képzőmű­vészet progresszív vonalán tovább haladva, tanulva és építve a haladó hagyomá­­nyokr­a, mégis korszerű for­mavilággal kísérli meg tük­rözni korszerű társadalmun­kat és azok ellentmondá­sait. És külön öröm a néző számára, hogy a Galéria termeiben lépten-nyomon szembetalálkozik a vásár­helyi iskola köré tömörülő művészek alkotásaival. Ez a művészeti irányzat, művészi magatartás legerőteljeseb­ben abban különbözik más magyar műhelyektől, hogy mélyebben gyökeredzik a magyar valóságban, mint más iskolák, amelyek első­sorban az európai élgárdá­ra figyelnek. Másrészt közös vonásuk az itt születő mű­veknek, hogy egyszerűen és őszintén szólnak az ember­ről, a földről, a környezet­ről, realista szemlélettel. Almási Gyula Béla, Bara­­nya Sándor, Erdős Péter, Fodor József, Fülöp Erzsé­bet, Hézső Ferenc, Koszta Rozália, Kurucz D. István, Lelkes István, Németh Jó­zsef, Novotny E. Róbert, Óvári László, Somos Miklós, Szur­csik János és mások festményei. Csohány Kál­mán, Kajári Gyula grafikái, Szabó Iván, Kamotsay Ist­ván, Szabó Gábor, Tóth Sándor szobrai, Lisztes Ist­ván kitűnő éremsorozatai nélkül — hogy a teljesség nélkül csak a legjellemzőb­beket említsük — nem le­het mai szocialista művé­szetről beszélni. A mai szo­cialista művészet erős fá­jának ugyanis a vásárhelyi iskola alkotja az egyik leg­éltetőbb erejét, gyökerét, akár Vásárhelyen él a mű­vész, akár csak idejár időn­ként alkotni és kiállítani, akár nem is sorolja esetleg magát e csoport tagjai közé, művével azonban ezt a realista magatartást, szem­léletet tükrözi. A SZOT felszabadulási képzőművészeti pályázatán kiadott díjakban (Hézső Fe­­renc és Csohány Kálmán II. díja, Kajári Gyula, So­mos Miklós és Lisztes Ist­ván III. díja szintén ennek az iskolának szóló elisme­rést látják tükrözni. RÁCZ LAJOS Az új élet sodrában A vásárhelyi iskola sikere a SZOT felszabadulási pályázatán . Hézső Ferenc: Tűz körül A FEKETE A MACSKA VISSZATÉR 4 0 A szobában súlyos csend lett. • O* — Persze •— folytatta Ébert —, az igazi okot még nem ismerjük. Tény, hogy a kiképző tisztnél akko­riban semmiféle bizalmas irat nem volt. Semmi, amiért érdemes lett­ vol­na besurranni az irodába, s lemá­solni vagy lefényképezni. Némi túl­zással: Király annyi katonai titkot sem lophatott el abból az irodából, mint egy újságos bódéból! — Ez nem sok — mosolygott Be­ke. — Egy szobának azonban nem­csak a berendezése lehet fontos. Nemcsak az, amit ott talál valaki. — Hát mi ? — Ugyan, Paál! Éppen te kérde­zed ezt,­­aki hetente kitörsz a szom­szédod hangos rádiózása ellen? Egy szobának a fala is fontos lehet! Il­letve az, ami áthallatszik rajta. To­vábbá nagyon érdekes lehet... na­gyon érdekes lehet — Beke félrerán­totta a függönyt, és kimutatott az utcára: ...az ablaka is! Király, ter­mészetesen hazudott, amikor a vizs­gakérdéseket említette. De miért irá­nyította a figyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehetett számára. Nyilván­valóan azért,, hogy elterelje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, amiért felkereste az irodát. Mivel a kérdéseket már tizennyolcadikén ki­adta, ott kellett legyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hiszen a szom­szédos helyiségek üresek voltak. De, tegyük fel, hogy az ablakból látott valamit, ami izgatta, érdekelte, ami­re kíváncsi volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti házban! Egy lakásban, ahová beláthatott. Ébert keserű grimaszt vágott: — Végül kisül, hogy az őrmester holmi hálószobái sztriptíz kedvéért szökdösött be az irodába! Egy vetkő­ző széplány kedvéért. — Akik ismerik, ezt könnyen el tudják képzelni róla. Ez a gyengéje. — A nők? — Inkább a kislányok . .. — Kár — mondta Ébert. — Ha így van, akkor az ügy mégiscsak ér­dektelen. — Ki tudja? Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt felkeresem a ki­képző lisztet,, és megismerkedem a kilátással. Ti pedig induljatok, és tisztázzátok a sorompó ügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lépve, rög­tön az ablakhoz ment. — Elnézést — mondta az íróasz­talnál dolgozó tisztnek —, a rácso­kat szeretném megvizsgálni ... — Tessék. Erős rácsok, de egyéb­ként sem tartunk itt bizalmasat. Semmit, ami titkos. — Értem !— bólintott Beke. Nézte az utcát, a szemközti házak ablakait. Délre járt, a nyárias hőség­ben üresen nyújtóztak az utca jár­dái. Beke már el is fordult volna az ablaktól, amikor a sarkon feltűnt egy asszony. Az őrnagy erre mégiscsak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szemközti járdán, szi­kár, ötven év körüli, vöröshajú és szeplős asszony volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egy­szerre felismerte. A kapun Sárkány tanárnő lépett be. Az iroda ablakából jól látta, amint Sárkány tanárnő helyet foglal a szemközti lakás ebédlőjének asztala mellett, s likőrrel meg süteményei kínálják. Az­ ablak nyitva volt, a füg­gönyt nem húzták be, a szoba nap­fényben fürdött. A helyzet korántsem egy illegális találkára emlékeztetett. A hölgy után, aki a tanárnőt be­tessékelte, csakhamar két kislány is feltűnt, ők is leültek, s a beszélgetés most már négyesben folyt. A kép bé­kés és polgári volt, s Beke szinte il­letlenségnek érezte, hogy mindezt te­lefonkagylóval a kezében, a kapi­tánysági ügyelet információját hall­gatva, nézi... Csakhamar kitűnt, hogy a tanárnő násfai megjelenése minden titokza­tosságot nélkülöz: családlátogatásra érkezett. A szemközti házban ugyan­is két tanítványa is lakik, két kis­lány az I/h-ből. Név szerint Balogh Erika, és barátnője, Medgyes Kata­lin, aki albérlő Erika szüleinél. Beke visszaemlékezett a dolgozatra: „Mivel Kati a barátnőm, én sem tudtam többé örülni a defektnek ...” — Baloghék — mondta a vasárna­pi ügyeletet tartó rendőrtiszt — régi és megbízható násfai család. A férfi patikus, felesége a járási tanácsnál dolgozik ... Beke látta, amint a paralízises kis­lány torz, esetlen léptekkel, de mo­solygó arccal átvonszolja magát a szemközti szobán. A többiek éppen fölemelték a likőrös poharukat. — Az albérlő? — kérdezte. — Medgyes Katalin — hangzott a telefonból — szeptember tizedikén­­jelentkezett be Baloghékhoz. Előző lakhelye Bakonyfürt, vasútállomás. Született 1953-ban, Szolnok megyé­ben ... — Köszönöm — mondta az őrnagy, és helyére tette a kagylót. (Folytatjuk) - ---------------------­ Segítenek az úttörők „Úttörők az­ árvízkárosult iskolákért” elnevezésű moz­galom feladatainak rögzítésére, s az együttműködési meg­állapodás ünnepélyes aláírására került sor hétfőn délelőtt Budapesten a MÉH Tröszt vezérigazgatóságán. Az árvíz­károsultak megsegítésére indított, immár társadalmi ügy­­gyé vált mozgalomba ezúttal úttörőink, az ország több mint négyezer úttörő­csapatának pajtásai kapcsolódnak be. A két hónapra szóló megállapodás szerint a segélyakció célja a tönkrement iskolai felszerelések pótlása, kiegészí­tése, az árvízkárosult iskolák úttörőcsapatait ért károk eny­hítése, s az arra rászoruló pajtások megsegítése. A mozga­lomban részt vevő úttörők fokozott hulladékgyűjtési ak­cióba kezdenek. Ugyanakkor felajánlják iskolai rendezvé­nyeik bevételeit, s „átutalják” a különféle társadalmi mun­kájukért kapott pénzösszegeket is. (MTI) Hordozható fertőtlenítő doboz A brnói Hirana gyár az osztrák Awisa-céggel együtt fertőtlenítő dobozt gyárt kór­házak és laboratóriumok szá­mára. A doboz belső terét baktériumölő lámpa sterili­zálja és egy 60 wattos vil­­hét kapcsolni, lányégő világítja meg. A fer­tőtlenítésre szánt anyagok behelyezésére szánt nyíláso­kat úgy alakították ki, hogy több ilyen dobozt, egybe le­ Egy portréfilm Úgy látszik, népdal­kincsünk minden interpretátor számára korlátlan lehetőségek­e­t kínál: ki-ki saját egyénisége és él­ményvilága szerint másképp énekelheti a népdalt, ám ha az eredeti mondandót érti és érzi, maradandó élményt ad hallga­tóinak. Török Erzsébet a hagyo­mányteremtő népdalénekesek közé tartozik. A művészasszon­y gazdag pályája során szinte az összes magyar népzenei dialek­tus tolmácsolásában példát mu­tatott. A tv vasárnap esti vállal­kozása Csenterics Ágnes port­réfilmje a szűkre szabott időben is fel tudta villantani egy mű­­­vészarc legfontosabb, legmar­kánsabb színeit, a műsorvezető Dalos László kitűnő kalauznak és kellemes csevegőnek bizo­nyult. A közreműködők közül a kalocsai ének-zene tagozatú ál­talános iskola kis énekeseit és táncosait kell kiemelni. P. F. ­*• HÍRLAP - TI RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ József dicsérete Lengyel A Nyitott könyv péntek esti adásá­ban Lengyel Jó­zsef: Újra a kez­det című regényé­vel ismerkedhet­tek meg a nézők. Ezúttal — sajnos — bármennyire is furcsán hangzik, kevesebb szó esett a regényről, mint az íróról. A mű bírálói és értelme­zői — Dersi Ta­más, Almási Mik­lós, Ungvári Ta­más — „heves” vi­tába kezdtek a re­gény fölött. A regényt, il­lusztráló jelenetek , a maguk "tömörsé­gében és monda­­­­nivalójuk sokrétű- s­ségében felkeltet­ték a figyelmet, a téma kifejtéséhez azonban sokkal részletesebb is­mertetésre lett volna szükség. Il­lusztrált ismerte­tésre. Nem pedig annak a megálla­pítására, hogy Lengyel József ki­tűnő író — ez kü­lönben a bemuta­tott részletekből is kiderült! —, hogy Lengyel Józsefet nem ismerjük és nem becsüljük eléggé. A vita is túlságosan „csi­nált” volt. Mintha a három kritikus egy előre elkészí­tett forgatókönyv alapján vitázott volna. Érezni le­hetett a kiszámí­tott kérdésekből, hogy tulajdonkép­pen a kérdésekre adott válaszok már régen megfo­galmazódtak. Csu­pán elmondásukra adott alkalmat a péntek esti be­szélgetés. Persze a kérdések maguk is olyanok voltak, amire egy mon­dattal nem lett volna szabad vá­laszolni. Sokkal bonyolultabb és összetettebb prob­lémák kerültek te­rítékre. Így azután a beszélgetésből inkább a bemuta­tott részletekre emlékezünk szíve­sen, mintsem a vitára, amely ez­úttal lapos, unal­mas és szenve­­délytelen volt. Lengyel József műve ennek elle­nére pontosan megfogalmazta az író mondanivaló­ját. A feszes, bal­ladás tömörségű jelenetekben jól érvényesült Besse­nyei Ferenc, Györffy György, Tyll Attila, Gel­­ley Kornél és Pá­los Zsuzsa alakí­tása. Hiányosságai el­lenére is az írót dicsérte a Nyitott könyv péntek esti „száma". Polner Zoltán JOGI TANÁCSOK ^---.——.^....■ - - 1 ' Jár-e az özvegyi és a saját jogú nyugdíj együttesen? B. S.-né nyugdíjas olvasónknak meghalt a férje, aki szintén nyugdíjas volt. Ismerőseitől hallotta, hogy ilyen esetben mind a két nyugdíjra jogosult. Kérdése: lehetsé­ges-e, hogy saját jogú nyugdíja mellett a férje után az öz­vegyi nyugdíjat is megkaphassa? A nyugdíjtörvény rendelkezései szerint a dolgozónak általában csak egyféle címen lehet nyugdíjat megállapíta­ni és folyósítani. Az, aki több címen jogosult nyugdíjra, közülük a legkedvezőbbet választhatja. Ez a szabály azonban az özvegyekre bizonyos eltéréssel vonatkozik. A dolgozók, vagy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok nyugdíjtörvénye szerint özvegyi nyugdíjra és saját jogú nyugellátásra (rokkantsági, öregségi nyugdíjra, bal­eseti járadékra) is jogosult özvegy választhat, hogy me­lyiknek megállapítását kéri. Ha a választott nyugellátás összege a havonkénti 800 forintot nem éri el, akkor kér­heti, hogy azt a másik címen járó nyugellátásból leg­feljebb havi 800 forintra egészítsék ki. Viszont az az özvegy, aki az özvegyi és a saját jogú nyugdíjra is­­ jogosult, de az egyikre a kisipari nyugdíjtörvény szerint,­­ a választott nyugdíjnak a másikból történő kiegészítését­­ legfeljebb 700 forintig kérheti. 1970. március 1-től a havi 1600 forintot el nem érő nyugdíjak kiegészítésre kerültek. Annak az özvegynek az együttes nyugdíja, aki ez év március 1-e előtt részesült özvegyi és saját jogú nyugellátásban, az 1970 márciusi ki­egészítéssel az összeg meghaladhatja az említett havon­kénti 800, illetve a 700 forintot. Ha azonban az özvegyi és a saját jogú nyugdíjat, vagy ezek közül bármelyiket 1970. március 1-e után állapították meg vagy állapítják meg, a kétféle nyugellátás együttesen legfeljebb havi 800, illetve 700 forint összegben folyósítható. Olvasónk férje — ahogyan ez leveléből kitűnik — 1970. március 1-e után halt meg, ezért kérheti, hogy sa­ját jogú nyugdíját havi 800 forintra egészítsék ki. Munkakönyvi bejegyzésekről G. M. olvasónk levelében arról írt, hogy alkalmi (ra­kodó) munkákat szokott vállalni. Bár munkakönyve van, mégis az így eltöltött munkaviszonyait egyik munkaadója sem vezette be munkakönyvébe. Tudomása szerint a dol­gozót munkakönyv nélkül foglalkoztatni tilos és a mun­kaviszonyt minden esetben be kell vezetni a munka­könyvbe. Olvasónk tájékozódása nem pontos. A Munka Tör­vénykönyve végrehajtásáról szóló rendelkezések szerint munkakönyv nélkül is foglalkoztatható az a dolgozó, akit az összefüggően 1i munkanapot meg nem haladó időtarta­mú munkára vettek fel. Továbbá a mező- és erdőgazda­sági, valamint az ilyen termékeket, feldolgozó vállalatnál az, aki idénymunkát szabadsága ideje alatt vállalt, azaz más vállalatnál munkaviszonyban áll, és igazolja, hogy a szabadságát tölti az adott időben. Ugyancsak munkakönyvi­­ bejegyzés nélkül foglalkoztathatók az építőipari, a kő- és kavicsipari, a tégla- és cserépipari, valamint az egyes kommunális vállalatok munkásállományú dolgozói a téli fagyszünet ideje alatt. Természetesen ebben az esetben a téli munkaszünetről kiállított igazolást kell felmutatniok. A termelőszövetkezeti tagok a szövetkezet elnökének írá­sos engedélyével, az abban meghatározott időtartamra ugyancsak munkát vállalhatnak. Munkakönyv nélkül fog­lalkoztathatók a szünidő tartama alatt vagy azon túl, de az iskola (egyetem, főiskola) vezetője által adott írásbeli engedéllyel a tanulók, a hallgatók. A rendelet kimondja azt is, hogy amennyiben a dol­gozó kéri, ak­kor a munkav­iszonyt a fent felsorolt esetek­ben is be keérl vezetni a munkakönyvbe. Olvasónk tehát a fentiek alapján bármikor kérheti hogy a rövid ideig tartó munkaviszonyait is írják be a munkakönyvébe, azt a vállalat vagy a foglalkoztató mun­káltató is köteles bejegyezni. Dr. VÁRADI MÁRTON KEDD, 1970. SZEPTEMBER 1.

Next