Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
A módosított alkotmány gyorsítja Jugoszlávia fejlődését Tito elnök beszéde bosznia-hercegovinai körútja során Tito jugoszláv elnök e hét elején megkezdett bosznia-hercegovinai körútja során., Bugojnóban beszédet mondott, amelyben azt a meggyőződését hangoztatta, hogy Jugoszlávia „gyorsan előre fog haladni” azt követően, hogy a szövetségi nemzetgyűlés elfogadja az alkotmány kiegészítését, vagyis a jelenleginél lényegesen nagyobb önállóságot kapnak Jugoszlávia tagköztársaságai. A cél az — mondotta Tito elnök —, hogy „tiszta lapot nyissunk, s így minden köztársaság, minden nemzet tudja, mivel rendelkezik”, és ne mondhassa, hogy mások kizsákmányolják„A kérdés ma az, ki fogadja el, és ki nem az alkotmány kiegészítését. Vannak, akik nem nagy barátai a szocializmus fejlődésének Jugoszláviában, vagy akik még mindig a régi álláspontot vallják, s meg akarják őrizni a status quot, de ők sem beszélhetnek nyíltan a módosítások ellen. Ezért a bírálat eszközeinek felhasználásával és más módokon próbálják megakadályozni a módosításokat, a nemzeti gyűlölet tüzét szítják, s gyakran nemzeti lepelbe bújtatják a gazdasági problémákat és a nehézségeket” — jelentette ki a JKSZ elnöke, aki elutasította az olyan véleményeket, amelyek szerint az alkotmányreform Jugoszlávia, a szocialista Jugoszláv állam felbomlásához vezetne. A jugoszláv elnök felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmányvita során jelentkezett az osztályellenség, felbukkantak a szocalista- és kommunistaellenes elemek, nacionalisták és soviniszták. Tito elnök ismét kijelentette: ellenzi, hogy Jugoszlávia konföderációvá váljék. A jugoszláv államfő elégedettségét fejezte ki afölött, hogy Bosznia- Hercegovinában „nyugodtan tekintenek a dolgokra és nincsenek összetűzések”, ami „példaként szolgálhat egész Jugoszlávia számára”. Tito röviden foglalkozott a jugoszláv gazdaságmegszilárdítási program állásával is. Megállapította, hogy annak végrehajtása „sokkal nehezebben és lassabban megy, mint ahogyan kezdetben elképzeltük”. Válságos a stockholmi jugoszláv nagykövet állapota A legújabb hírek szerint Bosovics stockholmi jugoszláv nagykövet állapota csütörtök reggel még mindig válságos volt és az orvosok elmondották, hogy további bonyodalmakra lehet számítani. Szerda este a svéd fővárosba érkezett a jugoszláv légierő egyik repülőgépe, fedélzetén Jugoszlávia egyik híres sebészével, a jugoszláv nagykövet fiával és bátyjával, egy külügyminiszter-helyettessel, valamint tíz más személylyel Mint ismeretes, a merényletet két horvát terrorista követte el Először betömték a nagykövet száját, megkötözték őt, majd ezután adták le a lövéseket. Mind a három golyó Rolovics nagykövet fejébe hatolt Az egyik golyó csak kisebb sérüléseket okozott, de a másik kettő megrekedt az agyban. Ezek közül az egyiket a svéd sebészek szerda este eltávolították, de a másik még mindig a nagyágyban van. A kiadott orvosi közlemény szerint a nagykövetség női dolgozója, akit a terroristák szintén megsebesítettek, túl van az életveszélyen. Vlagyimir Rolovics, stockholmi jugoszláv nagykövet Riportereink a nagyvilágban 4. Asztalos céh, szocialista módra HÁZIGAZDÁIM Poznanban meglepetésnek szánták a swarzedzi asztalosokkal való találkozást. Olyasmit fogok látni most — mondták — amilyet sehol a világon nem láthatok. Erre esküdött tavaly Swarzedzben India nagykövete is, amikor futó látogatása majd egy teljes napra terjedt. Piskorek Westher, a városka tanácselnöke a ház előtt fogadott, s már csak útközben volt ideje elmondani, hogy ez a Swarzedz a poznani vajdaság legkisebb városa. 11 ezer 700 lakosa van csupán, van itt egy nagy állami bútorgyár és azon kívül 331 önálló asztalos műhely. Végig a főutcán, amerre mentünk, a járda fölé nyúló, pontosan egyazon méretű táblák, siltek végtelen sora alatt vezetett az utunk. Itt is, ott is beinvitáltak egy-egy műhelybe. Mikor megtudták, hogy magam is értek a mesterségükhöz, se szeri, se száma nem volt a kérdéseknek: hogy élnek, miféle bútorokat gyártanak a magyar asztalosok? Milyen szervezeteik vannak? Valahány műhelyt megtekintettünk, nagyjából egyformák voltak. Három-négy helyiségből állnak: gépüzem, kézi összeállító, enyvező részleg, fényező műhely, anyagraktár. Beszéltek arról, hogy ők, a swarzedzi asztalosok a kormány különleges támogatását élvezik. Például, ha egy iparos 30 ezer zlotyért faipari munkagépet vásárol, törvény van rá, hogy 15 ezer zlotyt folyamatosan elengednek az adójából. Vagyis lényegében a beruházások felét maga a lengyel állam viseli. Azután, hogy megérkeztünk az asztalos céh házába, itt ért az igazi meglepetés. Tulajdonképpen a látszat el-------------------lenére nem a kisebb-nagyobb asztalos műhelyek egymásutánja van itt, hanem egy különleges, egész városra kiterjedő, hatalmas bútorgyár, amely egyszerre kisipari, s ugyanakkor nagyüzem is. Olyan hatalmas gyár, melyet, ha általános gyárépítési fogalmak szerint kellene felépí teni, milliók kellenének hozzá, s ráadásul, soha nem tudná azt a bámulatos választékot nyújtani■ bútorokban, amit itt láttam. A céh-ház tulajdonképpen palota: 63 helyiségben állandó, tehát egész éven át tartó bútorkiállítás van. A mesterek az ország minden tájáról érkező vevőiket nem fogadhatják a műhelyeikben, csak a céh-palotában. A kiállított különféle bútorgarnitúrák százai között válogathatnak. S ha a bútor elkelt, a mester, aki készítette újat állít a helyére. Az állandó kiállítást évente kétszer teljesen felújítják, egyszer a poznani nemzetközi vásár idejére, tavasszal pedig az ifjú mesterek rendeznek önálló kiállítást. Ahány iparos, annyiféle tervezés, szerkesztés. A remekműveknek leginkább a fényűzésükben vannak közös vonásaik. Uralkodóak a világos színek, a széleken füstözött, fokozatosan tükrös feketébe való átmenettel. Mondják, most ez a divat. Jellemzőik még a nagyfokú variálhatóság: lehet sokféleképpen hozzájuk adni és elvenni belőlük, a lakószobák, helyiségek méreteitől függően. ......... A hatalmas, U-alakú épületet 50 esztendő alatt, egymást követő iparos generációk, a céhtagok építették. Épp tavaly, a jubileumra készült el a legújabb épületszámú, de már tervezik — 1975-re készen lesz — az asztalosok művelődési házát. SZEMLÉLVE a hatalmas csarnok kincseket érő készletét árra gondol a vendég, ezek a mesterek legalábbis mágnások. Egy-egy szobabútor árát magyar pénzben 25—40 ezer forintra taksálom. Mondtam is vendéglátóimnak: minálunk az a kisiparos, aki ilyen művekkel jelentkezik országos kiállításokon, az amolyan szocialista mágnás. Van autója — lehetőleg nyugati márka — üdülője a Balatonnál, de rendszerint nem itt piheni ki fáradalmait, hanem valamelyik tengerparton. Az öreg céhmester, vagyis a korelnök — aki funkciója mellett maga is termelő munkát végez —, meglepetéssel hallgatta, amit mondtam. Tömören ennyit mondott: nálunk ilyesmi nincsen. A 331 műhelytulajdonos közül 30 személynek van magángépkocsija. Ezek is többet futnak közösségi érdekből, mint magáncélból. A mi embereink, ha pénzük van, akkor a műhelyre, a mesterségre költik. Richlewski Sylvester „atyamester” később Stanislaw Pawlowski céh irodavezető szobájába kísért, itt már csaknem az egész vezető testület várt rám, még Raciejewski Franciszek, ipariszakiskola-igazgató is megérkezett a tiszteletemre. S most már végig arról folyt a szó, milyen szervezeti, gazdasági élet van ebben a céhkombinátban. Nagyon büszkék a demokratizmusukra. Háromtagú elnökség áll a céh élén, egy korelnök, az öreg Rychlewski ás két fiatal elnök. Összesen három nemzedéket képviselnek. A céhközösség pénzalapjait a jövedelmek alapján adják össze, 100 zlotyt személyenként havonta, ahányan dolgoznak egy-egy műhelyben. Ez a pénz ügyviteli célokat szolgál. Az évi forgalom további 3 százalékát fizetik be városfejlesztési alapra, fél százalékot fizetnek helyi és országos iparos segély alapra, s befizetnek továbbá öszszesen 12 millió zloty forgalmi adót. Ezeken túl a különféle nemzeti méretű gyűjtésekben, adakozásban is élen járnak. 250—300 között váltakozik a céhmesterek tanulóinak száma. 25—30 százalék a céhtagok fiú gyermekeiből verbuválódnak. Felszabadulásuk után is apjuk, nagyapjuk műhelyében maradnak. Az évente szabaduló ifjú mesterek fele azonban a helyben levő állami bútorgyárban vállal munkát. Az állami ipar- és a céhipar nagyon jól megfér egymás mellett. A gyár nagytömegű szériabútorokkal foglalkozik, a céh pedig egyedi bútorokat gyárt. Mindkettőre nagy szükség van. EMLÍTETTÉK, hogy Lengyelországban szinte minden jelesebb kézműiparnak van valahol céhvárosa például a cipészeknek is. Valóságos iparművészek népe nemzedékei élnek e városokban együtt. Büszkék a lengyel nemzeti iparban elfoglalt helyükre, rangjukra. CSÉPI JÓZSEF Tömegsztrájk Olaszországban Szerdán a három legnagyobb olasz szakszervezet egynapos sztrájkra szólította fel tagjait. A felhívásnak csaknem 11 millió dolgozó tett eleget, tiltakozva a kormány szociál- és lakásépítési politikája ellen. Képünkön: olasz parasztok traktoros tüntetése Rómában a Colosseum mellett Intézkedések az atomsorompó-szerződés végrehajtására Mint ismeretes, hazáink is csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez, amelynek célja a nukleáris fegyverek további terjedésének megakadályozása. A szerződésben — más atomfegyverrel nem rendelkező államok között —, hazánk is vállalta, hogy a szerződés betartásának ellenőrzéséről egyezményt köt a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Az atomsorompó-szerződés ugyanis előír az atombombák és más nukleáris robbanószerkezetek létrehozásához szükséges hasadóanyagokkal kapcsolatos korlátozásokat és ellenőrzéseket Ilyen hasadóanyagokkal — uránnal, plutóniummal, tóriummal — az atomfegyver nélküli országok is rendelkeznek, mi például békés célokra, kísérletekhez használjuk fel ezeket az anyagokat A szerződés azt is kimondja, hogy atomfegyverrel nem rendelkező államoknak csak akkor szabad szállítani nukleáris anyagot, vagy annak előállítására szolgáló speciális berendezéseket, ha azokat az illető országokban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség úgynevezett biztosítéki ellenőrzése alá helyezik. Hazánk kinyilvánította készségét a biztosítéki egyezmény megkötését szolgáló tárgyalások megindítására. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának különbizottsága elkészítette a tárgyalási alapként szolgáló egységes mintaszöveget E bizottság munkájában tevékenyen részt vett Straub F. Bruno profeszszor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, aki a tárgyalások során számos ülésen a bizottság elnöki tisztét töltötte be. A bizottság végül is olyan szöveget terjesztett az ügynökség kormányzótanácsa elé, amely biztosítja a nukleáris anyag feletti ellenőrzés kellő hatékonyságát, ugyanakkor az érintett országokra nem ró túlzott terheket Hazánk is e mintaszöveg alapján folytatja a közeljövőben az érdemi tárgyalásokat az atomenergia ügynökséggel. A nukleáris anyagoikra vonatkozó kötelezettségvállalások egyébként szükségessé teszik az anyagok nyilvántartására és mozgásuk ellenőrzésére alkalmas hazai rendszer kiépítését E rendszer megteremtésével, továbbá a biztosítéki egyezmény létrehozását szolgáló tárgyalások folytatásával bízta meg a csütörtöki ülésen a kormány az Országos Atomenergia Bizottság elnökét. Nixon ismét "magyarázta" indokínai politikáját csütörtök hajnalban elhangzott újabb beszédében Nixon elnök szerdán este (magyar idő szerint csütörtökön hajnalban) elmondott rádió- és tv-beszédében bejelentette, hogy az idén május 1. és december 1. között további százezer amerikai katona kivonásával 184 000-re csökkenti a Dél-Vietnamban levő amerikai fegyveres erők létszámát. Az amerikai elnök 20 perces beszéde mindvégig rendkívül védekező, sőt mentegetőző hangvételű volt, s helyenként annyira érzelmes és kérlelő, hogy Nixon elcsukló hangon valósággal könyörgött a közvélemény bizalmáért, nehogy — mint mondotta — „hiábavalónak bizonyuljanak az amerikai katonák hősies áldozatai”. Mindazonáltal az elnök szinte változatlan megfogalmazásban ismételte meg „vietnamizálási” politikájának célkitűzéseit. Elismerte: minden oldalról növekvő nyomás nehezedik a Fehér Házra, hogy végleges határidőt szabjon a háború befejezésére és valamennyi amerikai katona kivonására. Laosz és Kambodzsa A továbbiakban nagy nyomatékkal azt bizonygatta, hogy „a vietnamizálás sikeres volt”, és „eredményes volt a laoszi akció is”, a „kambodzsai behatoláshoz” hasonlóan. Hozzáfűzte: nem indokolt a laoszi hadműveletet kudarcnak, vereségnek minősíteni, mert „mint Kambodzsa esetében, ezúttal is csak később fog bebizonyosodni, hogy a döntés helyes volt”. Nixon elismerte, hogy tárgyalások útján hasonlíthatatlanul gyorsabban lehetne a háborúnak véget vetni, mint a „vietnamizálással”. Beszéde végén Nixon elnök állást foglalt a Calley hadnagy ügyében hozott ítélet nyomán kialakult országos vitában. „Tudom — mondotta —, hogy az országban mély a nyugtalanság a brutalitásokról szóló vietnami jelentések miatt. Magam is sokszor ellátogattam Vietnamba, és mint az amerikai fegyveres erők főparancsnoka, kötelességemnek érzem, hogy szót emeljek két és fél millió nagyszerű amerikai nevében, akik Vietnamban szolgáltak.” „Nem engedhetjük meg, hogy bátorságukra és önfeláldozásukra árnyékot vessenek egyedi esetekkel kapcsolatos atrocitásvádak... Nem megvetést, hanem csodálatot érdemelnek ezek a férfiak” — mondotta Nixon elnök. Érthetetlen magabiztosság A továbbiakban ismét azt ígérgette: véget vet az amerikai részvételnek a vietnami háborúban. „Ígéretemet betartom és számítok arra, hogy az amerikai népinek kell felelnem azért, ha kudarcot vallok” — állította magabiztosan. * A beszédet követő első kommentárok rámutattak, hogy bár az elnök az amerikai csapatok kivonásának „gyorsított üteméről” beszélt, lényegében arról van szó, hogy százezres kontingenst nem az év hátralevő 8 hónapjára (ami a jelenlegi ütemet változatlanul hagyná), hanem csupán a december 1-ig terjedő 7 hónapra osztották el. Puccskísérlet Laoszban Vientianéban, Laosz fővárosában a Souvanna Phouma-kormány rendőrsége puccskísérletet fojtott el, amelyet valószínűleg a még ettől a kormánytól is jobbra álló erők kezdeményeztek. Souvanna Phouma királyi kormányából, amely még mindig semlegesnek és egységkormánynak nevezi magát, már régen kizárták a baloldali minisztereket, illetve azok — a kormánypolitika elleni tiltakozásul — kiléptek. Ezt a kormányt — vientianei katonai körök szerint — a királyi laoszi hadsereg „néhány” tisztiiskolai parancsnoka akarta megbuktatni (őrnagytól felfelé, ezredesig), de letartóztatták őket. A szélsőjobboldali katonatisztek azt követelték, hogy Laosz alakítson ki együttműködést az Egyesült Államokkal, valamint más nyugati hatalmakkal. PÉNTEK, 1671. ÁPRILIS 3.