Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Gáspár Sándor: Munkásosztályunk nagy felelősséggel gyakorolja Egész társadalmunk nagy léptekkel ha­lad előre azon az úton, amelyet 1957 óta töretlen lendülettel járunk. Gyűlések ez­rein a dolgozók, az egész magyar nép ismét egyetértését és bizalmát fejezte ki pártunk politikája iránt. E nagy beszél­getéseken mérlegre kerültek politikánk elvei, céljai és megvalósulásuk eredmé­nyei. Politikai és társadalmi életünk, köz­életünk erényeiről és gyengeségeiről el­ismerő és bíráló hangon szóltak. A tagság számos olyan észrevételt és sok olyan javaslatot tett reálisan érté­kelve, de ugyanakkor kritizálva is mun­kánkat , amelyekre kötelességünk oda­figyelni és megoldásukon fáradozni. A párt X. kongresszusa elismeréssel szólt a magyar szakszervezetek tevé­kenységéről. Megállapította: jelentősen hozzájárultak a szocializmus építésében elért eredményeinkhez, nagy társadalmi céljaink megvalósításához. Hatékonyan képviselték és védték a dolgozók érde­keit. Részvétel a politika kialakításában A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb betöltése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felismerés — és ez az MSZMP történelmi érdeme —, hogy a szakszervezeteknek nemcsak az a feladatuk, hogy a forradalmi munkás­párt politikáját közvetítsék a dolgozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselek­vően rész­t vegyenek a politika alakítá­­sában. Ennek a politikának az érvényesítése növelte a szakszervezetek tekintélyét, szerepét a közéletben. Az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásá­val az országgyűlés törvényerőre emelte. Félünk, hogy a nemzeti jövedelem nö­vekedésével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. Életszínvonal-politikánk megvalósítása során most a fejlődés olyan szintjére ér­keztünk, amikor lehetségessé vált, hogy hosszabb távra szóló, fontosabb részlete­ket is figyelembe vevő fejlesztési elkép­zelést dolgozzunk ki. Ismeretes, hogy a szakszervezetek tá­mogatják a gazdaságirányítás mai for­máját. De a szakszervezetekre nagy fele­lősséget ró az, hogy figyelemmel kísér­jék, képviseljék, védelmezzék a külön­böző rétegérdekeket is. Úgy gondoljuk, gondoskodnunk kell arról, hogy minden vállalat dolgozója részesüljön — ha különböző arányban is —­ a fejlődő gazdaság eredményeiből. Másfelől minden ütemben érjék el a szociális, egészségügyi és kulturális in­tézmények elfogadható szintjét, normá­ját, és az előrehaladásra is meg kell le­gyen a lehetőségünk. Erre — ha más megoldást nem találunk — külön ala­pot szükséges létesíteni. A leghatározottabban igényeljük a szi­gorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással ve­szélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosab­ban szabályozzuk a megszerezhető jöve­delmek nagyságát, és megszerzésük tör­vényes, erkölcsileg is elfogadható mód­jait. A kisiparosok, kiskereskedők enge­délyeinek kiadásánál az összlakosság ellá­tási érdekeit kell alapul tekinteni. Szi­gorúan írjuk elő számukra az alkalmaz­ható munkavállalók számát, a felszámít­ható árakat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallásokat. A béreket, kereseteket szubjektív ala­pon nem szabad differenciálni. Ezt dön­tően a munkakörhöz és a teljesítmény­hez kell kötni. A szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának alakulását figyelem­mel kísérjék,­­ és szükség esetén intézke­déseket javasoljanak, így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Аж árak alakulását ellenőrizzük Az árak változásainak — mint már említettük — egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal-alakulásban. Az ed­dig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fo­gyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni, és előkészíteni, hogy эе ilyen intézkedéseknek ne legyen ne­gatív hatásuk az életszínvonalra. A tapasztalatok szerint a legmegnyug­tatóbbnak látszó módszer erre az érin­tettek pénzjövedelmének megfelelő ará­nyú növelése. Az áremelkedéseket még így is többnyire az áremeléseknél lénye­gesen nagyobb jövedelememeléssel lehet csak ellensúlyozni. Ez még inkább óva­tosságra kell, hogy misen bennünket a fogyasztói árak módosításánál, a hatalmat ismét leszögezzük, hogy mi nem aka­runk az árképzésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az alacsonyabb árú termékek a ke­resletnek megfelelően legyenek kapha­tók. Erre a legalacsonyabb jövedelműek, a legnehezebben élők joggal érzékenyek. Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás for­májában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent mun­kaképességűek, az­ alacsony jövedelmű, a több gyermekes családok, a munkából ki­öregedett, idős emberek és ellátatlanok. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfe­­­­lelő nyugdíjszínvonal kialakítása. A ne­­­­gyedik ötéves terv céljai között szerepel­­ az alacsony összegű nyugdíjak további­­ emelése. Az új vírunk és nemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyer­mekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a több gyermekes csa­ládok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formá­jában felemeljük. A tervidőszakban mintegy 400 ezer la­kást kell felépíteni. Úgy védjük, ezzel az építési ütemmel belátható időn belül, 1980 l­9 85 körül a lakásviszonyok olyanná te­­­­hetők, hogy a lakáskérdés nem jelent többé alapvető feszültsége­t a társadalom­ban. A politika elsődlegessége A tapasztalatok alapján joggal állapít­hatjuk meg, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Előrehaladásunk érdekében tovább kell fejleszteni a tervszerűséget, tovább kell erősíteni a politikai elsődlegességének le­nini elvét. Bármennyire okos, célszerű és hasznos egy gazdasági javaslat, előfordul­hat, hogy mégsem szabad megvalósítani, ha politikai érdekkel ütközik. Az utóbbi években a gyakori munka-­­ hely-változtatás fejlődésünk egyik gátló­­ tényezőjévé vált. A párt, a kormány fon-­­­tosnak tartja egyes iparágak, vagy üze- l mek különleges fejlesztését és erre mil­ l­liárdokat fordít, de átgondoltabb terve­i szerint figyelemmel kell lenni arra is,­­ hogy ezek az iparágak, üzemek, a legjobb­­ szakmunkások számára is vonzóak legye­nek mind a bérek, mind pedig szociális­­ ellátottság tekintetében. Gyakran halljuk, hogy a munkások tu­lajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a­­ vállalat az övé is, de érzi-e ezt a munkás­­ a napi munka gyakorlatában? Nem érzi , kellőképpen. Éspedig azért nem, mert­­ nem teremtettünk mindig olyan helyzetet,­­ amelyben ez számára magától értetődő­­ lenne. A szocialista munkaverseny nem egyszerűen a gazdasági feladatok meg­oldásának egyik eszköze. Sokkal több an­nál! A szocialista brigádmozgalmat kell továbbra is a munkaverseny fő formájá­nak tekinteni, mert ez a legalkalmasabb arra, hogy a hatékonyabb termelőmunkát és a szocialista emberideál kialakí­tását együttesen segítse. A munkásosztály forradalmi céljainak megvalósítása szükségszerűen igényli kul­turális és szellemi felemelkedését. Fej­lődés nyomon követésének feltétele mun­kások nagyobb kulturáltsága, a dolgozók állandó művelődése. A dolgozó jogát nem szabad megsérteni Szóvá kell tenni a szakszervezeti jogok nem elég határozott gyakorlását is. A jo­gok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szüksé­ges esetekben bátran élnek is. Ismét hangsúlyozzuk, nem szabad megengedni, hogy hazánkban a munkások, a dolgozók jogait bárki is következmények nélkül megsérthesse! Ezért minden szakszervezeti tisztségviselő a maga szintjén felelős. Gáspár Sándor befejezésül arról be­szélt, hogy soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tevékenységünkért a világ dolgozói előtt is felelősek vagyunk. Nekünk is szükségünk van arra, hogy a más országokban élő osztálytestvéreink tudjanak arról, hogyan gyakorolja a mi országunk munkásosztálya a kezében le­vő hatalmat. A szakszervezet, amely nálunk a mun­kásosztálynak csaknem egészét, a bérből - fizetésből élő dolgozók 93 százalékát tö­­­­möríti, joggal érzi magát felelősnek a­­ munkáshatalomért, és népünk jövőjéért —­­ mondotta befejezésül Gáspár Sándor. " SZERDA, mi. május . A végrehajtó bítóség május 20-ára hívta össze a megyei tanács alakuló ülését A megyei tanács végrehajtó bizottság­a kedden tartott ülésén az előterjesztett beszámoló alapján értékellte a mezőgazda­sági és élelmezésügyi osztályok ágazat­­irányító tevékenységét, majd az iskolai és az úttörőszervezetekben folyó nevelő­munka egységéről és hatékonyságáról ka­szított jelentést, vitatta meg, s fogadta el. Több előterjesztésben is állást foglalt a vb, így többi között a megye sütőipará­nak 1975-ig történő fejlesztése tervét fogadta el, jóváhagyta az 1971—1975. évekre szóló lakossági szolgáltatás fejlesztésének tervét, a megyei tanács rendelkezésére álló szolgáltatásfejlesztési alap felhasznál­ását tartalmazó programot. Ez alkalom­mal hagyta jóvá a vb az 1971—1975. évi középtávú felújítási tervet, valamint, az ez évi felújítások programját. A végrehajtó bizottság — a törvényb­en előírtaknak megfelelően — határozott arról, hogy 1971. május 20-án délelőtt 9 ór­ára összehívja a Csongrád megyei tanács alakuló ülését. Mint ismeretes, május 10-ig megyénk­ben mindenhol megalakulnak a helyi ta­nácsok, amelyekben egyben jelölik, illetv­e megválasztják a megyei tanács tagjait. A vb előtt elhangzott tájékoztatás szerint a kedd déli összesített adatok alapján megyénkben eddig 19 megyei tanácstagot jelölt, és megválasztott 15 község tanácsa és a szentesi városi tanács. Ezenkívül öt megyei tanácstagot jelöltek 13 községben a helyi tanácsok; néhány napon belül kerül sor e helyeken — újabb tanácsülésen — a jelölt személy megválasztására. A már megválasztott 19 megyei taná­cstagból 14 helyi tanácstag, míg öten a különböző szervek által delegáltak és a Hazafias Népfront megyei elnöksége által javasolt személyek. A 19-ből 9 az új tan­ácstag, azaz először képviseli majd váro­sát, községét a területi tanácsban. A meg­választottak között öt a nő, s ez is jelzi, hogy ez alkalommal nagyobb képviseletet kapnak a megyei tanácsban a nők, hi­szen az előző ciklusban mindössze 10 szá­zalékos arányban szerepeltek. Az adatokból az is kitűnik, hogy a már megválasztott 19 megyei tanácstag jelölésében és választásában, továbbá öt megyei tanácstagjelölt jelölésében 705 helyi — városi-községi — tanácstag vett részt. A leadott 705 szavazatból érvény­telen volt egy. Az érvényes szavazatokból a jelölt (jelöltek) ellen leadott szavaza­tok száma 37, így 667 szavazattal válasz­tották meg a megyei tanácstagokat. Megalakult a szentesi tanács Kedden délelőtt Nagy Já­nos megnyitó beszédével kezdődött Szentesen az új­jáválasztott városi tanács alakuló ülése. Az elnökség­ben foglalt helyet Török László, a megyei tanács vb elnöke, Labádi Sándor, az MSZMP Szentes városi bi­zottságának titkára, Molnár Sándor, a Hazafias Népfront megyei mb. titkára, Mag Pál Szentes országgyűlési képviselője. Gáspár Mihály városi népfrontelnök, a szentesi választási elnökség elnöke ismertette az április 25-i választások helyi eredmé­nyeit, majd köszöntötte az új tanácstagokat és sok si­kert kíván a munkájukhoz. A tanács megalakította az ügyrendi bizottságot, és a számvizsgáló bizottságot. Az ügyrendi bizottság nevé­ben Nagy György tett je­lentést, majd Gáspár Mihály nyújtotta át a tanácstagok­nak a megbízóleveleket. A tanácstagokat úttörők kö­szöntötték virággal és az üdvözlő szavakban az a ké­rés is elhangzott: az új ta­nács tegye Szentest az Al­föld egyik legrendezettebb, legtisztább városává. A tanács jóváhagyta, hogy 11 tagú legyen a vég­rehajtó bizottság, majd nyílt szavazással megválasz­totta a tisztségviselőket, a tanács elnökét és a tanács­elnök-helyettest. A vb tit­kárának kinevezésére a megyei tanács vb javasla­tát Gáspár Mihály terjesz­tette elő. Tanácselnökké választották Csorba Györ­gyöt tanácselnök-helyettes­sé dr. Kocsis Ferencet. A végrehajtó bizottság: Berta Ferenc, Csorba György, dr. Gilicze Lajos, Karikó T. Lajos, dr. Kocsis Ferenc, Kabádi Sándor, dr. Négyesi Jánosné, Papp Lajos, Pádár L­ászlóné, Pusztai József, Vecseri József. A tanács a vb titkárává nevezte ki dr. Gilicze Lajost. Tanácselnök: Csorba György, tanácselnökhe­lyettes: dr. Kocsis Fe­renc. A vb: Berta Ferenc, Csorba György, dr. Gi­licze Lajos, Karikó X. Lajos, dr. Kocsis Ferenc, Labádi Sándor, dr. Né­gyesi Jánosné, Papp La­jos, Pádár Lászlóné, Pusztai József, Vecseri József. Vb-titkár: dr. Gilicze i Lajos. Csorba György, a megvá­lasztott tanácselnök megkö­szönte a bizalmat és kérte a tanácsot, hogy ezután is ad­ja meg a segítséget a város általános fejlesztési felada­taihoz. A tanácstagok híven képviselték a lakosság ér­dekeit és kritikai megjegy­zéseit. A szentesi emberek az új tanácstagok megvá­lasztásával a párt politiká­jára is szavaztak és önálló­an, felelősséggel kell dol­gozni a közös célokért. A végrehajtó bizottság tagjainak eskütétele után megválasztotta a tanács bi­zottságait, ideiglenes jelleg­gel mindaddig, amíg az ügyrendi bizottság el nem készíti a tanács működési szabályzatát. A termelési és ellátási bizottság elnöke: Mécsei András, tagjai: Kal­már Ferencné, Markai La­­josné, Szarvas Pál, Vass Sándor. A műszaki és kom­munális bizottság elnöke: Höltl István, tagjai: Bod­rogi István, Krucsó László, Sipos Elek, Szalay József. Az igazgatási bizottság el­nöke: Nagy János, tagjai: Rákóczi László, Szabó Sán­dor, Szigeti Sándorné, Vígh Mihály. Az oktatási és köz­művelődési bizottság elnö­ke: Török József, tagjai: Házi Margit, Katona Kiss Béla, Kiss Hajdú Teréz, Oltyán Lajosné. Az egész­ségügyi és szociálpolitikai bizottság elnöke: dr. Stein Rudolf­né, tagjai: Faur Pé­ter, György Rókusné, Ka­­liska Pál, Szőke Mihályné. A közgazdasági bizottság elnöke: dr. Bajomi Sándor, tagjai: Dudás Sz. Lajos, Er­dei Éva, Forrai Ferenc, Tóth István. A szakigazgatási szervek vezetőiről szóló tájékozta­tás után sor került a me­gyei tanácstagok jelölésére és titkos szavazással a meg­választásukra. Az idevonat­kozó javaslatokat Molnár Sándor ismertette, aki egyben a megyei népfront­bizottság nevében üdvözölte a megalakult tanácsot. A szentesi tanács által válasz­tott hat megyei tanácstag a következő: dr. Bacskay Je­nő, Lantos Balázs, Markos Sándorné, Rácz János, Ve­cseri József városi tanács­tagok és Török László, a megyei tanács vb elnöke. Az újonnan megválasztott megyei tanácstagoknak Csorba György adta át a megbízólevelet. A megyei párt­ végrehaj­­tó bizottság és a megyei ta­nács nevében fejezte ki jó­kívánságait a megalakult tanácsnak Török László, és egyben köszönetét fejezte ki, hogy megválasztották Szentes megyei tanácstagjá­nak. Labádi Sándor, a városi pártbizottság titkára felszó­lalásában hangsúlyozta, hogy a lakosság igényes munkát vár a tanácstól. Valamennyi tisztségviselő feladata, hogy magasabb szinten tegyen eleget a ka­pott bizalomnak és töreked­jen annak megtartására. Mindenkit be kell vonni a városépítő munkába és az egységes cselekvés, az egy­séges szemlélet kialakításá­ban elsőrangú szerep vár a tanácstagokra a lakosság körében. SZABÓ RÓBERT líj gyáregység épül Ózdon Ózd­tól mintegy 2 km tá­volságban levő centeri tér­ségben megkezdték az Ózdi kohászati üzemek új gyárá­nak építését. Az építési te­rületen áthaladó Hangony­­patak medrét áttelepítik s egy egész hegyet bontanak le, hogy az így kitermelt földdel megteremtsék az új gyár alapjait. A felépült üzemben rúd- és dróthúzó gépsorokat állítanak munká­ba. (MTI fotó : KB) 3

Next