Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-06 / 105. szám

Hamirissellenes tüntetések Washingtonban Szerdán Washingtonban, az Egyesült Államok főváro­sában folytatódtak a viet­nami háború elleni, minden eddiginél hatalmasabb mé­retű tüntetések. Eddig a rendőrség több, mint hét­ezer tüntetőt vett őrizetbe — ez letartóztatási rekord az Egyesült Államokban! —, és meghiúsította a tüntetőknek azt a tervét, hogy a Poto­­mac folyón (ez halad ke­resztül Washingtonon) át­vezető hat híd forgalmát né­hány órára lehetetlenné te­gyék. Több száz sebesültet is ápolnak az amerikai fővá­ros kórházaiban. Nixon elnök kedden szó­vivője útján dicséretben ré­szesítette a kormányhivata­lok tisztviselőit, akik — mint a dicséret hangoztatta — a háborúellenes tüntetők megmozdulása ellenére „nem riadtak vissza kötelezettsé­geik teljesítésétől”. Jellegzetes kép az amerikai fő­város utcáiról ezekben a napok­ban. A rendőrség durván bántal­mazza a tüntetőket Ma, csütörtökön, néhány napos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik a Szudáni Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Farouk Abu­ Eisa. * Rogers amerikai külügy­miniszter szerdán Kairóban csaknem három órát tanács­kozott egyiptomi kollegáján­­al, Mahmud Riaddal, ez­után mindketten a kormány épületébe hajtattak, ahol Rogers találkozott Mahmud Favzi miniszterelnökkel. A találkozón egyiptomi részről jelen volt Mahmud Riad, külügyminiszter, Hasszán el-Zajjat ENSZ-fődelegátus, Asraf Ghorbal, az egyiptomi érdekképviselet vezetője Washingtonban, Abdel Ma­gid államminiszter és Mo­hamed Riad, a külügymi­nisztérium kabinetfőnöke.­­ Szerdán megalakult az új kambodzsai kormány. A miniszterelnöki tisztséget to­vábbra is Lan Nol tábornok tölti be és három minisz­terelnök-helyettese lesz. Ezek közül egyik Sirik Matak, a kambodzsai jobboldali erők vezéralakja. Sirik Matak lé­nyegében teljhatalmat gya­korolhat, hiszen ő ellenőrzi a külügyminisztériumot, a tájékoztatásügyi miniszté­riumot és ő lesz a Phnom Penh-i hadsereg főparancs­noka, valamint vezérkari fő­nöke is. * Az Apollból'S 'űrhajósai legközelebbi holdútjuk so­rán hegymászással is meg­próbálkoznak. James Irwin, az Apollo—15 egyik űrhajó­sa szerdai sajtóértekezletén kijelentette: „Azt hiszem, nagyon érdekes lenne, ha olyan magasra másznánk, amilyenre csak lehet és on­nan néznénk le a holdfel­színre”. Az Apollo—15 a tervek szerint július 26-án kezdi­­ meg útját és a 4500 méter­ magas Appenin-hegység­­ térségében ereszkedik le a holdfelszínre. * Italosban: NSZEP-kogresszus Erich Honecker terjeszti elő a KB beszámolóját Az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland teg­napi, szerdai számában ismerteti az NSZEP KB hétfői plénumának határozatát a párt júniusi nyolcadik kong­resszusának napirendjéről, és az ötéves terv irányelveiről, amelyeket a határozat alapján most országos vitára bo­csátanak. Az NSZEP nyolcadik kongresszusát Walter Ulbricht nyitja meg, majd Erich Honecker előterjeszti a Központi Bizottság beszámolóját. Ezt követően Kurt Seibt ismerteti a revíziós bizottság jelentését, és Willi Stoph beszámol a népgazdaság fejlesztésének 1971—75-re szóló irányelvei­ről. A beszámolók után választják meg a vezető szerveket. Az ötéves terv közzétett irányelvei szerint 1971—75 között a nemzeti jövedelemnek 26­—28 százalékkal kell emelkednie, és 1975-re 136—138 milliárd márka értéket kell elérnie. Az ipari termelésnek 34—36 százalékkal, a munka termelékenységének 35—37 százalékkal kell nö­vekednie. Tanácskoznak Szarajevóban a jugoszláv önigazgatók Szarajevóban, Bosznia- Hercegovina fővárosában, szerda délután megnyílt Ju­goszlávia idei legnagyobb szabásúra tervezett belpoliti­kai eseménye, az önigazga­tók II. kongresszusa. Hason­ló rendezvényre — az I. kongresszusra — utoljára 14 évvel ezelőtt került sor Ju­goszláviában. A kongresszus hármas fel­adata: a szocialista építés 20 éves sajátos jugoszláv útjá­nak felmérése, a mai politi­kai és gazdasági helyzet ér­tékelése, s az önigazgatás jövőbeni fejlődése, aminek jugoszláv részről fontos el­méleti jelentőséget tulajdo­nítanak. A kongresszus meg­kezdésekor azonban elsősor­ban a jelenlegi helyzet, a JKSZ elnökségének múlt héten megtartott brioni ülé­se, s az ott hozott határo­zatok kapták a legnagyobb hangsúlyt. Az állásfoglalá­sok kivétel nélkül aláhúz­zák a „Tito-irányvonal” tá­mogatásának fontosságát. Az önigazgatók kongresz­­szusa — a brioni határoza­tok szellemében — külön határozatban foglal állást a jugoszláv alkotmányreform­ról, s az össznépi védelem­ről. A kongresszus ezenkívül még 25 határozati javaslat­ról dönt. Riportereink a nagyvilágban ,­s lengyel televízióban HADD MONDJAK EL két dolgot a lengyel főváros­ról, mielőtt­ belépnék a lengyel televízió kapuján. Az egyik a város dicséretre méltó tisztasága. Fogalmam sincs, hogy miképpen csinálják, de a tisztaságához kétség nem férhet. Ez nagyon tetszett. A másik, a varsói közlekedés. A forgalom hatalmas, a járművezetők életveszélyesen ka­nyarodnak, fékeznek, a sárgára már indulnak. Kötve hi­szem, hogy van­ valamilyen KRESZ is Varsóban. Az autók jobbra-balra bujkálnak, bujkálna a villamos, ha tehetne. Véleményem szerint egy ma­gyar közlekedési rendőr a helyszínen elájulna, ami ott egy forgalmas kereszteződés­ben történik. Szóval, ez nem tetszett. . A televízióban Irene Boh­uc, a színházi osztály fő­szerkesztő-helyettese fogad. A lengyel televízió irodal­mi műsorairól, színházi közvetítéseiről, esztrádadásairól és a vetítésre kerülő filmekről beszélgetünk. A lengyel te­levízióról mindenekelőtt tudni kell, hogy kétcsatornás. Az első csatornán 1953 óta adnak rendszeresen műsort, a második — hétfő és csütörtök kivételével — 1970. október 1. óta sugároz. Míg az első csatorna mindenütt fogható az országban, addig a második csak Varsóban, Lódzban, Krakowban, Katowicében, és most május elsejétől Poz­nanban is. Az első csatorna profilja a népszerű adások jegyében történik. Természetesen ebben szerepel az Is­kolatelevízió is, a második a tudományos ismeretterjesz­tés jegyeit viseli magán. — Varsón kívül — mondja Irene Boh­uc — hét vi­déki városnak van önálló tévé-stúdiója. Lodz, Szczecin, Krakow, Gdansk, Katowice, Poznan, Wroclaw rendelkezik saját programmal. Ez azonban mindössze fél óra önálló műsort jelent, amely beleépül a központi adásba. — Hány előfizetője van a­ televíziónak? — Négymillió. Ezt néggyel szorozzuk, azaz 16 millió állandó nézője. — Hány órát sugároznak naponta? — Az első csatornán naponta 10 órát, a másodikon 30 órát hetenként. — Nem sok ez? — Amiről nálunk beszélnek, az mind kapcsolatos va­lamiképpen a televízió műsorával. Mondhatnám, a leg­népszerűbb tömegkommunikációs eszköz, óriás táborral és lelkes levelezésekél. — A kedves néző önöknél is megírja a véleményét? — De még mennyire. Például a delfinekről mutat­tunk be egy filmet, amelyben vadásznak erre az okos állatra. A nézők felháborodott hangú leveleket írtak, és számonkérték, hogy miért vadásznak a delfinre, amikor az az ember barátja. — És hogy indult a Kloss-sorozat hódító útjára? — Nagyon érdekesen. Az eredeti szövegkönyv sze­rint 6 előadásra terveztük a történetet, amelynek a vé­gén Kloss Gdanskban meghal. „Ennyi pontosan elég lesz — mondogattuk —, úgy sem lesz belőle valami nagy si­ker.” Azután gyorsan hozzá kellett költeni 8 fejezetet, és a legendás kapitányt feltámasztani, mert a nézők egyön­tetűen ezt követelték. Maguk is ezt tapasztalták? — Ha minket is megkérdeztek volna, akár 25 résszel is lehetett volna több. — Már készül a folytatás. — Köztudott, hogy igen sok filmet vetítenek. Szám szerint körülbelül mennyit? — Évente 300 filmet. A kedvelt és népszerű adások sorában az első helyen található a film. Az új filmek mellett sorozatban mutatjuk be a régi nagy sikereket. — A mozik nem sínylik meg a televízió vetítéseit? — De igen. Egyre csökken látogatottságuk. Reklám­célból minden új lengyel filmből részletet mutatunk be, de vetíteni csak a kétéves kivárás után­ vetítjük. A televízióban néhány héttel ezelőtt fejezték be a Forsyte Saga vetítését. Belelapozok a heti műsorba és egy lengyel, egy jugoszláv és két amerikai filmet találok műsoron. Az egyik amerikai film címe: Frankenstein, a másik „Wielki Caruso”. — És hogyan alakul a színházi közvetítések ideje? — Nálunk a hétfő a színházi nap. Évente mintegy 240 óra drámát közvetítünk. Klasszikusok és modernek egyaránt helyet kapnak a műsorban. Havonta 10—11 da­rabot mutatunk be. Ezek között sz­obári közvetítés és tévé­dráma egyaránt szerepel. A televíziónak is ki kell vennie a részét a színházi kultúra ápolásából..­­ . .izélgetésünk végeztével végigjártam a stúdiókat. A két új stúdió egyikében éppen egy krimi felvételei folytak. A népszerű monorok negyedik helyén ugyanis a Krimi­­színház áll... A televízióból a Varsótól 59 kilométerre­­ levő Zela­­zowa Wolába, Fridrik Chopin szülőfalujába indultunk. Útközben Napóleon kocsmájában ebédeltünk. A helyi ha­gyomány és a történelmi anekdota szerint Napóleon át­utazóban az itt álló csárdában szállt meg a múlt század elején. A történelmi névtől és helytől függetlenül kitűnő céklalevest ettem tésztával, és a vajban sült húsra bor­sos, nyers uborkára szívesen ittam két fél vodkát... Következik: A CURIE-MÚZEUMBAN A kocsma, ahol a hagyományok szerint Napóleon megszállt Valutaválság Nyugat-Európában? A nyugatnémet márka át­váltási árfolyamának sza­baddá tételével kapcsolatos spekulációk nyomán kedden tömeges devizabeáramlásra került sor az NSZK-ban. A nyugatnémet szövetségi bank kénytelen volt a 3,6300 nyugatnémet márka alsó beavatkozási ponton megvédeni a dollár árfo­lyamát, és mintegy 800 mil­lió dollárt vásárolni, szemben a hétfőn vásárolt 100 millió dollárral. Megfigyelők kedden este elkerülhetetlennek tartották a nyugatnémet márka felér­tékelését. A márka felértékelését csak a kormány határoz­hatja el, amely legközelebb ma, csütörtökön ül össze, Brandt kancellár nélkül, aki ma Londonban tartózkodik, hivatalos látogatáson. Szerdára a dollár meg­gyengülése által előidézett helyzet drámai lépésekhez vezetett az NSZK-ban és utána más nyugat-európai országokban is. A bonni kormány kérésé­re szerda délelőtt bezárták a valuta- és devizapiaco­kat és a bankok beszün­tették a dollár beváltását. Csupán turisták adhatták el dollárjukat, maximálisan 500 márka értékben. Néhány nap óta Brandt bonni kancellár és az illeté­kes miniszterek lázas tárgya­lásokat folytattak annak megállapítására, hogy milyen intézkedésekkel lehetne a gazdasági stabilitást helyre­állítani. Az óriási mértékű dollár­­beáramlás ugyanis tovább izzította a konjunktúrát és hozzájárult az áremelke­désekhez. Elhatározták: még ezen a héten további intézkedéseket tesznek a stabilitás helyre­­állítására. Erre elméletileg három lehetősége van Bon­­nnak: 1. A márka felértékelése; 2. A devizaárfolyamok sza­baddá tétele, ami gyakorlati­lag szintén a felértékelésnek felel meg; 3. A külkereskedelmi tör­vény egy bizonyos szakaszá­nak alkalmazása, amely kor­látozza a tőkeforgalmat. Jól informált helyen han­goztatják, hogy a 2. számú megoldást, a devizaárfolya­mok szabaddá tételét tart­ják valószínűnek. * Az események hátteréből A francia külügyminiszter megbecszélései Moszkvában­ ­ Gaulle mondotta még 1966- ban, hogy semmi sem történhet Eu­rópában, ami ne érintené közvetve, vagy közvetlenül Franciaországot és a Szovjetuniót, s ez az érdekeltség a közös érdekek elsőszámú tartó­oszlopa. E megál­lapítás igazsága ugyan jó néhány évtized óta köztu­dott, mégsem ment át mind­eddig annyira a mindennapi külpolitikai alapigazságokba, mint az utóbbi két-három esztendőben. Hozzá kell eh­hez még tenni, hogy nem­csak Európában, de a világ­­politika pillanatnyilag két „legmelegebb” pontján, a Közel-Keleten és Déllkelet- Ázsiában is fennáll ez az érdekazonosság, azzal a jel­lemzővel, hogy Moszkva is, Párizs is azonos, illetve egymáshoz nagyon közel­álló nézeteket vall és ennek megfelelő álláspontokat is képvisel. Érthető tehát, hogy az elmúlt év őszén Pompidou moszkvai látoga­tásakor olyan megállapodás született, hogy a Szovjet­unió és Franciaország magas szinten évenként legalább két alkalommal konzultációs eszmecseréket folytat kap­csolataik alakulásáról és a nemzetközi politika legfonto­sabb kérdéseiről. E megál­lapodás értelmében tanács­kozik Schumann Moszkvá­ban, szovjet vendéglátóival. Három napra tervezett látogatása az első pillanatra rövidnek tűnhet. Ha azon­ban figyelembe vesszük, hogy Schumann moszkvai tartózkodásának időpontjá­ban tesz Rogers amerikai külügyminiszter körutat Közel- Keleten, hogy — állítása szerint — elősegítse az arab —izraeli közele­dést, miközben Nixon tűkön ülve várja a népi Kína vezetőinek vala­miféle gesztusát annak alátámasz­tására, hogy Pe­king a pinpong­­diplomácián is túl kész kapcsolato­kat kialakítani Washington­nal, akkor nyilvánvaló, hogy a­ szinkron jelleg, vagyis az egyidejűség ténye nem pusz­ta véletlen műve. Ha eh­hez még hozzávesszük, hogy — bonni vélemények szerint — a Nyugat-Berlinről, négy­hatalmi és nagyköveti szin­ten folyó tárgyalások döntő szakaszukhoz érkeztek el, mi sem tűnhet természetesebb­nek, mint az, hogy a két európai nagyhatalom szem­ügyre veszi az új világpoli­tikai fejleményeket, egyez­teti álláspontjait, s közös „lépésterveket” készít. Nem véletlen természete­sen az sem, hogy az AFP francia hírügynökség moszkvai tudósítója éppen Schumann külügyminiszter érkezése előtti napon muta­tott rá a francia—szovjet­viszony „felhőtlen” voltára, arra, hogy a két ország kapcsolatai a második vi­lágháború befejezése óta még sohasem voltak olyan jók, mint most. Ez különö­sen fontos abban az idő­szakban, amikor a nagy fon­tosságú döntések egész sorára lehet számítani, fel­tehetően a most folyó moszkvai megbeszélések egyik eredményeként. PERÉNYI ISTVÁN Schumann francia külügyminiszter Szerdán délelőtt Schu­mann francia külügyminisz­ter és vendéglátója, Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere megkezd­ték tanácskozásaikat. Gromiko délben villásreg­gelit adott Schumann tiszte­letére. Ez alkalommal mind­két külügyminiszter rövid beszédet mondott. Rámutat­tak országaik baráti kapcso­latainak továbbfejlődésére és arra, hogy a két ország együttműködése mind fon­tosabb tényezője a nemzet­közi politikai helyzet alakí­tásának. CSÜTÖRTÖK, 1971. MÁJUS 9.

Next