Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
Cs. Pataj Mihály kamarakiállítása Tegnap este a szegedi Sajtóház Művészitlubjában kamarakiállítás nyílt Cs. Pataj Mihály festőművész alkotásaiból. A festőművész eddigi munkásságát és a kiállított képek jelentőségét Déri Endre József Attila-díjas író méltatta meleg hangú bevezetőjében. A festőművész most bemutatott mintegy 20 alkotása komoly fejlődésről, számottevő előrelépésről tesz tanúbizonyságot. Képeinek komponáltsága, színeinek egységes tónusa és mondanivalójának fontossága azt bizonyítja, hogy Cs. Patai tudatos művésszé ért, akinek realizmusa egyaránt meghatározó mondanivalója és témafelvetés szempontjából. Különösen figyelemre méltó alakjainak erőteljessége, drámaisága, és tárgyainak népművészeti dekorativitása. Kénéi — a Kivégzés után, a Halász, a Faluvégi házak. Kórus. Szószék. A mi városunk című alkotásai arról tanúskodnak, hogy Cs. Pataj, miközben bonyolultabb feladatokra vállalkozott, nem tévesztette szem elöl a megvalósítás legjelentősebb művészi követelményeit sem. Alkotásai egyértelműen közérthetők, szuggesztivitásuk a középpontba állított figura vagy figurák dinamizmusából ered, realizmusa azonban nem az egyszerűség realizmusa, hanem a problémák megoldásából fakad. POLNER ZOLTÁN Cs. Pataj Mihály: Kivégzés után Vaszy Viktor szerzői estje Mindenkor ritka élményt jelent a zenehallgatók számára, ha új művekkel ismerkedhetnek. Vaszy Viktor nevét elsősorban karmesteri tevékenysége tette ismertté, de előadói munkásságát is végigkíséri zenei alkotói tevékenysége is. Zeneszerzői diplomáját 1927- ben szerezte. Első műveit Richard Strauss stílusjegyei hatották át, majd Bartók és Kodály zenei nyelvújító mozgalmához csatlakozott. Vaszy Viktor zeneszerzői stílusában a Bartók és Kodály utáni generációk népdalszerű hangvétele szerencsésen egyesült a korabeli francia zene impresszionisztikus hangvételével és egyéniségével egybefonódva sajátos, kissé ködös színezetű hangzásvilágot alakított ki, melyben világosan felismerhető a pentatónia és az ereszkedő ősi népzenei jelleg az északi felvidéki népzenére jellemző líd hangnem, s a francia impreszszionizmusra jellemző egészhangúság. A péntek esti koncert első műsorszámakérrt a szép első és második tételű Vonósnégyest hallottuk a Tátrai-vonósnégyes kiegyenlített jó előadásában. A mű biztos, tiszta formai felépítése és a hangzás anyagszerűsége a koncert egyik legszebb élményét adta. Következő műsorszámként három dal hangzott el — Áldalak búval, vigalommal (József Attila verse), Gyermek temető (Juhász Gyula verse) és Emlék (Juhász Gyula verse) Lengyel Ildikó előadásában a zeneszerző zongorakíséretével. Szünet után Fuvola-hárfa szonáta két tételét hallottuk Román Zoltán (fuvola) és Weninger Richard (hárfa) a lehetőségekhez képest kitűnő előadásban. A hangszerösszetétel jelentős hangszerelési problémákat vetett fel és talán ebből a sajátosságból adódott a várt élmény teljességének hiánya annak ellenére, hogy a stílusjegyek szempontjából nem egységes első tétel után a második tétel teli volt szellemes, megkomponáltan véletlenszerű ötletekkel. A mű 1971-ben íródott és hangvételében erősen közelít a schönbergi 12 fokúságon alapuló hangzásvilághoz. A szerzői estet a szintén 1971- ben elkészült Shakespeareszonettekre írott négy Madrigál fejezte be — Az vagy nekem, Fáradt vagyok, Ki zene vagy, Vádolj. A szép, bensőséges hangvételű madrigálokat a Szegedi Tanárképző Főiskola női kara adta elő a zseniális szegedi karnagy, Kardos Pál nagyhatású vezényletével. A ráadásként újra elhangzó Az vagy nekem című kórusmű méltó befejezése volt a sikeres szerzői estnek. KÁTAI LÁSZLÓ * Ugyancsak Vaszy Viktor szerzői estjére került sor tegnap este a szegedi újságíróklub Művészklubjában, ahol dr. Nikolényi István beszélgetett el a neves zeneszerzővel munkásságáról, valamint a vidéki opera jelenlegi helyzetéről. Az esten közreműködött Lengyel Ildikó operaénekes és Román Zoltán (fuvola), Wehninger Rudolf (hárfa), akik Vaszy Viktor műveit tolmácsolták nagy sikerrel. sz. Lukács Imre 1 -----—..... - — ------------ 1 ] Csodaföld A rügyek duzzadtak, hangosan szaladtak a traktorok, megszinesedett a határ. Pölös Gábor kertészetben kezdte a munkát, idősebbek piszmogtak mellette, alig haladtak valamicskét. Megállott mellettük István apánk, az elnök. — Hogy mondja a föld? — Mondaná, meg nem is. Nincsen, aki értse. — Maga se, bátyám? — Érteni érteném, ha az enyém lenne. — Ebből élünk. Visszaút nincsen. Soha többé. Anna is kijárt, Gáborkát reggelenként iskolába küldte, munka után mosott, vasalt, fáradtan esett ágyba. Keze : eldurvult, sarkán kirepedezett a bőr, elhasznált ruha lötyögött rajta. Szombatonként fiát ünneplőbe öltöztette, csirkét vágt gált, vizet melegített. Befutott a vicinális, égett már a lámpa. — Mit hoztál? — ugrott a gyerek apjához. Vacsoráztak, Pölös Gábor keveset maradt a szobában, átvonult a kisrégibe. Gáborka hamar elaludt, Anna elfújta a lámpát, odabújt urához. Sok virággal jött a húsvét, jó szagokkal. Erősen zöldült az árok partja, napos időben a föld és fű szaga csapódott, Anna fodrászhoz szaladt, telehozta a bekötött üveget. Boldi kölnit vett fiának. Pendő Bélával a Nyugatiban találkozott. Vonatindulásig a kis presszóban söröztek. Csinos felszolgálónő hozta az italt. — Nem rossz. — Igazán helyes. — Meglocsolnám. A vonatot is elengedném. — Te hiányzol éppen Nevettek, ittak, cigarettáztak. — Nem is te anná poharakat rakott az asztalra, sonkát és süteményt. Szép húsvét volt, tele hassal ültek a szobában, itták az olcsó bort. Gáborka festett tojásokat hozott. Együtt volt a család. — Jó tavasz jár. Csak a nyár is kedvezzen. — Silány a munka. Nem hoz áldást. Kimegyek nyolckor, még senki. Aztán jönnek a többiek. Hozzákezdünk, egyik cigarettázik, másik leül, dél van. Eszünk, alszunk, már jöhetünk vissza. Ez István apánk szövetkezete, a Vörös Csillag? — Befogják még magukat. Attól ne féljen. Ingyen sehol se fizetnek. Anna megviseltnek, elcsigázottnak látszott. Férje szabadnapot kapott, elment a presszóba. A felszolgálónőnek konyakot rendelt. Hazakísérte, de semmi se történt. Találkozgattak. Irén elvált férjétől, elegánsan járt, barátokat tartott. Megbűvölte a gyönyörű asszony. Ha közelében volt, nem létezett más, csak ő, szavát figyelte, mozdulatai, de nem telt vele. Őrült vagy kergette. Űzte és visszafogta a szegényszavú kicsinyesség, gátlásosság. Egyre jobban érezte, magához kell láncolnia, de tanácstalan volt, és gyáva. Hetekig járt estéről estére a presszóba, és semmi. Hihetetlenül fogadta be először. Meleg, fullasztó este volt, üres és kicsi helyiség. Bezárták az ajtót, készülődtek, Irén ledobta köpenyét, és nyári ruhájáért nyúlt. Boldi igézve, megszégyenülten állt ott, tudta, ha előre lép, elég az örömtől, ha marad, megöli a kívánkozás. Lépett. Maga alá gyúrta a nőt, odafeszítette a preszszógép pultjához. Amikor elszállt belőlük az orom és az erő, Irén kicsit bosszúsan, kicsit ingerkedően szólt: — Kakaskám! Mindent módjával. A jól berendezett lakásban fürdőköpenyt vett elő, megmutatta a fürdőszobát. Feküdtek. A napfényes szobában hihetetlennek tűnt minden, a földig érő függönyök, választékos bútorok, a szép testű asszony. — Volt valakid? — Soha. Csodálatos napok érkeztek, ragyogott minden, elfelejtette övéit, a falut, meg nem élt fiatalabb évei jöttek el hozzá. Pesttől, hirtelen jött boldogságától már nem tudott megválni, az elűző szegénység rongyait levetette. (Folytatjuk.) • 4 Fiatal grafikusok tárlata Vasárnap délelőtt „A kor- szerű linóleummetszés útjám” címmel fiatal szegedi grafikusoknak nyílt kiállíttása a Bartók Béla Művelődési Központban. A kiállító fiatalok valamennyien a művelődési központ keretében működő kisgrafikai metszőklub tagjai. Kiállításukon a hagyományos linóleummetszés mellett kísérleteiket is bemutatták, azt a , színes monotípiai módszert, amelynek kikísérletezője tanáruk, Kopasz Márta grafikus volt. A kiállítás anyagából Rácz Valéria, Módis Éva, Sebestyén Zsuzsa, Orbán György, Hofgesang Zsuzsa, Kovács Albert alkotásai figyelemreméltóak. ogy RábaiMiklósnál Rábai Miklós Kossuth-díjas érdemes művész a napokban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból a televízió riportot készített a neves koreográfussal. Rábai Miklóssal riportot készíteni azonban nem jelenthet mást, mint bemutatni sikereinek főszereplőjét, az Állami Népi Együttest. Jól választott a szerkesztő Lengyelfi Miklós, és a kérdező Szilágyi János, amikor így beszélgetett el Rábai Miklóssal. Örömmel fedeztük fel a műsorban a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Állami Népi Együttes legsikeresebb számainak egy-egy jelenetét, és azokat is, amelyeket még nem láthattunk. Rábai Miklós beszélt a szegedi egyetemi évekről, a tánccal, a népi kultúra ápolásával kapcsolatos egykori terveiről és természetesen koreográfus hitvallásáról amely már egy hagyományokon alapuló új minőséget jelent. Számbavette az együttesnél művészi munkával eltöltött éveket és azon elképzeléseinek megvalósítását, amely népi tánckultúránk megújítója is lehet egyben. Szavait az együttes nagyszerű bemutatói példázták. A modern korcog-ifiású Lotnnka-ballada, a Misztériumjáték, a Tér és az Aratóünnep, mind azt bizonyították, hogy a néptánc is alkalmazkodik a kor követelményeihez, jóllehet motívumainak forrása mint eddig is a nép művészetéből ered. Jelenet a musrról *Аг édesanyák köszöntése Zenés irodalmi összeállítással köszöntötte a televízió az édesanyákat. A jól összeállított műsorban Gorkij, József Attila, Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor versei hangzottak el, jeles előadók tolmácsolásában. A versek közötti szünetet ezúttal is zene — magyar népdalok — töltötték ki. A meleg hangú, gondolatokat és érzelmeket ébresztő költemények méltóképpen adóztak az anyáknak. Dicséret illeti a rádiót is Versek az édesanyáról című műsorának összeállításáért, bár talán több időt is szentelhettek volna a műsorból erre a célra. Elmaradt folytatás Valami baj van a tv-játékok körül. Ezt példázta a pénteken este látott Neveletlenek című is. Miért? Kapós Dezső, a tv-játék írója kitűnő alapötletből indítja útjára darabját. A város peremén élő munkás egymaga neveli fel három gyermekét, minden szeretetét, alkatából fakadó humorát átadva nekik, hogy minél kevesebbet érezzenek az élet nehézségeiből, és megszeressék az életet, úgy ahogyan ő megszerette és szereti. Ám mi a folytatás? A már felnőtt gyerekek úgy elszakadnak a munkásédesapától, a város peremétől — ami önmagában nem baj, de szemléletétől is —, hogy az már talán nem is igaz. A legkisebbről szántó szó sem esik, noha azt sejti az ember, hogy ott még megmarad valami a „régi”-ből, de a mérnök úr már a polgárnál is polgáribb, hogy legnagyobbról, a hippiről már ne is szóljunk, mert az a divatos, nagy olasz filmek képsoraiból való. Nos, ebben a környezetben az édesapja, a munkás a gyerekek között találja meg örömét, mert talajtalanná vált övéi között. Az álhelyzetek sorozata teljes egészében megbontja ezt a tv-játékot. Gyárkapu — anélkül, hogy munkások világához valami köze is volna, munkásgyerekek — szétpukkanó léggömbök a polgári világ kicsinyességeiben és a hippi tanya nihilizmusában, társadalomszemlélet — a sematizmusnál is rosszabb, jelképrendszer — üres fecsegés. Főleg az utolsó képek egyike, amikor a rendőr — háttérben az Országházával — megnyugtat: a dolgok rendben mennek. Valóban: a valóságban igen, a darabban annál kevésbé, mert a kezdetben előre jelzett valóságproblémákból mi sem marad a végére, mint az öreg munkás megható — bár kétségbe vonható — gyermetegsége. (Liebmann felv.) p esti ,s márpesti módra A Rádió Kabarészínházának szombat esti adása semmivel sem volt jobb az eddigieknél. Nem is lehetett, hiszen szinte valamennyi műsorszám a régiek új tartalommal való ismétlése. Kérdés most már, hogy milyen volt a régi? A válasz ilyen játékos: is—is. Gugyerák helyett most kivételesen Gugyerák Lajosnét, a nagybecsű hitvest hallhattuk, azonkívül játszhattuk a szerzőkkel a népszerű Kicsoda- Micsoda ?-játékot végighallgattuk a Montemorgói filmfesztiválról közvetített fogadást, valamint Angyal János tolmácsolásában a Rádió önkabaréját és Major Tamás— Psota Irén szellemdús csevegését. Mindezt a 6-os stúdióból, amelyet a hálás jelenlevők harsány kacagásokkal kísértek. A magyar—francia lab-darúgó-mérkőzés paródiája többek között azért tetszett.,, met a nézőik olyan sokat nevettek „benne”. Fogalmam sem volt, hogy min csukladoznak akkorákat, csupán merő szolidaritásból velük nevettem, pedig istenbocsá’ egyetlen valamire való poén sem volt benne, hacsak az nem, hogy jó, hogy akkor ki nem kaptunk. Mintha túlságosan is pestire méretezett kabarét hallottunk volna! Úgy tűnik, mintha másféle humorra is szükség lenne! De hát ezt nem is szabadna szóvá tenni. Elvégre pestiek írják a pestieknek. Országos meghallgatás végett, leginkább. gratulálunk ! Fehér-feketében láttuk szombaton a színes filmre készült „Éneklő ország” című produkciót, mellyel a tv az írországi Dublinban megrendezésre kerülő „Arany hárfa" folklór fesztiválon vesz részt. Gratulálunk a rendező Takács Gábornak és a zenei vezető Vass Lajosnak. Hangulata van ennek az összeállításnak. Reméljük a siker nem marad el... dia: 4 Az írás ördöge Az elmúlt napokban országszerte — megyénkben, különösen Vásárhelyen — melegen ünnepelték a hetvenéves Németh Lászlót. A jubileumra készülve a Szegedi Nemzeti Színház az író egyik jelentős darabját, Az írás ördögét tűzte műsorára. Németh Lászlónak, a magyar szellemtörténet I nagyjainak életét feldolgozó drámai sorában Semmelweis tragédiája különösen fontos helyet foglal el, mert példabeszéd, amelynek mondatai mögött az író vall önmagáról is. A szegedi társulat parádés szereposztásban — ősbemutatóként — Vásárhelyen játszotta először Németh drámáját az író jelenlétében. A vásárhelyi, majd a szegedi siker igazolta a dráma iránti várakozást. A té ma, kedden este 20.00 órai kezdettel sugározza a szegedi előadások egyikén készült filmet. A főszerepeket Nagy Attila, Bicskei Károly és Lőrinczy Éva alakítja. Felhívjuk olvasóink figyelmét a tv 2 jelentős értékű műsorszámára. « EDI», I9TI MAI» 4