Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Riportereink a nagyvilágban • Varsói beszélgetések NAPFÉNYES IDŐ, modern vonatú repülőtér és fiatal nyírfák fogadják Varsóban az érkezőt. Tolmácsunk a Len­gyel Rádió riportere, Barbara Kamykova, aki örömmel „fedez fe­l” a kulturális delegáció tagjai között, mint sze­gedit. Jól ismeri a szabadtéri játékok igazgatóhelyettesét, Horváth Mihályt és Szegedre készül, hogy az idei előadá­sokról riportot készítsen a rádió számára. Két órával ez­előtt még Budapesten kavargattam a feketémet, és most mintegy negyedórás autóút után, a város központjában, az Európa Szálló bisztrójában váltom meg az újabb blokkot. Úgy látszik, korán érkeztünk. A szobákat csak délután két órakor lehet elfoglalni, addig városnézéssel töltjük majd az időt. Ennél jobban nem is kezdődhet egy ötnapos program. Amit az ismertetők és a térképek nem tudnak biztosítani, azt most néhány órás városnézés sietve pótol­ja. Legalábbis valamilyen felületes ismeretanyaggal ren­delkezem majd Varsóról, a látvány­ ismeretével, és bár­honnan visszatalálok a szállodába, a Krakowskie Przed­­mi­scie egyik sarkán magasodó, szecessziós stílusban épült Bristolba. Előbb Wilanówba látogatunk, majd Varsó „ékszeres dobozát” az Óvárost járjuk végig. Wilanów — a lengyel királyok híres nyári kastélya. Az ősi, egyemeletes nemesi udvarházat az olasz származású lengyel építész, Augustin Locci építette újjá. 1679-ben a törökverő Sobieski János király már a kastélyban töltötte a nyarat. A palota 1731- ben Czartorski, 1766-ban Lubomirski, a XVIII. század vé­gén pedig — hozományként — a Potocki család kezébe került. Potocki építészével, Aignerrel, neogótikus temető­­kápolnát, majd a palota előtt neogótikus síremléket épít­tetett. Amikor elolvasom a dúsgazdag lengyel gróf nevét, a síremléken, Kellér Andor anekdotája ötlik eszembe. A sztorit a Zöld asztal, zöld gyep című regényében írta meg, egy bécsi kártyabotrány eseményét idézve. Potocki, aki maga is részese volt ennek az ügynek, előtte Párizsban egymillió frankot vesztett egy este. Nem volt nála pénz, hazasürgönyzett a kijevi bankihoz, küldjék azonnal a milliót. A kijevi bank kasszájában nem volt elegendő pénz és az orosz állami bankhoz fordult segítségért. Az ottani elnök megijedt. Visszasürgönyzött, miért van szük­ség ilyen nagy összegre? Mire a kijevi bank igazgatója rövid táviratban adta tudtára az állami bank elnökének az igazságot: „József játszik.” . A KASTÉLY MA múzeum, de szobái még mindig lak­hatók, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy itt lakott de Gaulle is lengyelországi látogatása idején. Varsó leghangulatosabb, legfestőibb része a turisták ál­tal oly sokszor látogatott Óváros, a Stare Miasto. Az Óvá­ros tulajdonképpen a Zsigm­ond-szobornál kezdődik, innen nem messze láthatók a királyi vár romjainak maradvá­nyai. A második világháború kezdetén leégett a palota teteje, az épület is súlyosan megrongálódott, a varsói fel­kelés leverése után a németek vandál módon felrobban­tották az egész épületet. A királyi vár újjáépítéséhez ha­marosan hozzákezdenek, ezzel az Óváros újabb látványos­sággal gazdagodik, a varsóiak és természetesen a turisták örömére. Késő délután volt már, amikor felkerestük a Wspol­­czesnosc szerkesztőségét. A lengyel újság a fiatal írók fóruma, és a címét valahogy így lehetne magyarra fordí­tani legjobban: Jelenkor. Marek Jaworski, a kéthetenként megjelenő irodalmi lap főszerkesztő-helyettese a követke­zőket mondta a lap eddigi tevékenységéről: •­ Irodalmi lapunk a tizenhatodik évét tapossa. Annak idején a fiatalok egyre erőteljesebb követeléseként alakult meg egy magánlakásban. Négy főmunkatárssal. Honoráriumot és a nyomdát is közösen, fizettük. Azóta hi­vatalosan elismert orgánum lett belőle és tizennégy mun­katárssal dolgozik. Az ötvenes évek második felében in­dult költők, írók, kritikusok közül szinte valamennyi en­nél a lapnál jelentkezett először írásaival. Bátor, kritikus hang jellemezte az itt dolgozó fiatal írókat. Négy év óta már nemcsak a fiataloké a lap, hanem mindazoké, akik egy marxista kritikával felvértezett irodalmi lapban kívánnak hozzászólni a vitás kérdésekhez, érintse az a külföldi stí­lusirányzatokat, vagy a hazai, égetően fontos irodalom­politikai kérdéseket, vagy akár az egyház ideológiájával kapcsolatos problémákat. — Említene ,az innen induló közül néhány nevet? — Feltétlenül. Stanislaw Grochowiak, Ernest Bryl költő, dráma- és regényíró, Marek Nowakowski, Wlodzi­­mierz Odojewski, Jeny Krzysztok­ és a lap főszerkesztője, Józef Dénárt valamennyien regényírók, és 7—10 könyv jelent meg már tőlük. — Indít-e közérdeklődésre számottartó vitákat az új­ság? — Ez profiljába tartozik. A viták érintik a falusi fiatalok helyzetét, a faluról városba került munkások kul­turálódási problémáit, de a marxizmus és a vallás viszo­­­nyáról is rendeztünk már vitát. Ezek a polémiák több számban követik egymást és nagyon sok mindent tisz­táznak. — Mi jellemzi a mai lengyel költészetet? — Korunk problémáira való reagálás mellett azoknak a felfedezése, akik a háború alatt alkottak és műveik mind ez ideig még nem láttak napvilágot. Szinte minden írás megjelenik tőlük, hiszen nagy tehetségeket pusztí­tott el a világégés. AMIKOR ELBÚCSÚZOM Marek Jaworskitól egy megjelenő magyar antológiáról beszél, amelynek már el­kezdődtek fordítási műhelymunkái. POLNER ZOLTÁN következik: A LENGYEL TELEVÍZIÓBAN Varsó új városnegyede 2 Budapestén tart híziyilést a béke-vlágtanács Kedden az Országos Bé­­gozza ki és nagyszabású ketanács épületében nem­ akciókat kezdeményezzen,­zetközi sajtótájékoztatót együttműködve a legkülön­rendezett a Béke-világra­ közőbb békeerőkkel, az an­­nács egy hét óta Budapes­­ti imperialista világfront erő­sen működő titkársága. Rő­­sítéséért, a békéért, mes Csandra, a Béke-világ­ Ezt követően dr. Pesta tanács főtitkára adott Jájé­ László, a Hazafias Népfront koztatót a május 13-án — budapesti bizottságának al­­négynapos programmal — elnöke, a közgyűlés utáni összeülő közgyűlésről. Egyik napon, május 17-én sorra fontos feladata lesz a köz­­kerülő eseményről, az euró­­gyűlésnek — mondotta Ro­­pai fővárosok békemozgal­­mas Csandra —, hogy új, m­i képviselőinek találkozó­­nagy nemzetközi békemeg­­járói tájékoztatta az újság­­mozdulások programját dől- írókat. Képünkön: Romes Csab­dra, a BVT főtitkára, ismerteti a BUX- közgyűlés programját Az egyiptomi vezetők tanácskozása Kairóbal Az amerikai külügyminiszter megérkezett az EAK fővárosába Az egyiptomi vezetők ér­tekezlete, amelyet Szadat elnök hívott össze kedden, Rogers külügyminiszter Kairóba érkezésének nap­ján, részletesen megvitatta a közel-keleti politikai és katonai helyzetet — közölte a­z értekezlet után a kairói rádió. A résztvevők három órán keresztül alaposan megtár­gyalták az arab—izraeli konfliktus legutóbbi fejle­ményeit, valamint azt, hogy mi legyen az Egyesült Arab Köztársaság álláspontja az amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon az egyes kérdésekben. A Rogers­­látogatással kapcsolatban Mahmud Riad külügymi­niszter tartott részletes be­számolót. A kairói rádió szerint az értekezlet világosan meghatározta az EAK ál­láspontját nemcsak a Ro­­gersszel folytatandó tárgya­lásokra, hanem az esetleges jövőbeni fejleményeket il­letően is. Lapzárta előtt érkezett je­lentés szerint Rogers ameri­kai külügyminiszter kedden délután megérkezett Kairó­ba. A külügyminisztert ma délelőtt fogadja Anvar Sza­dat köztársasági elnök, majd Mahmud Favzi mi­niszterelnök és Mahmud Riad külügyminiszter kezdi meg tárgyalásait Rogersszel. Moszkvába érkezett a francia külügyminiszter Eszmecserét folytat Andrej Gromikóval Schumann francia külügy­miniszter kedden reggel há­romnapos látogatásra Moszk­vába utazott, hogy az ősszel létrejött szovjet,a francia konzultációs megállapodás keretében megbeszélést tart­son Gromiko szovjet külügy­miniszterrel. A francia külügyminiszter Moszkvába indulása előtt a francia sajtónak hangsúlyoz­ta, hogy — bár alacsonyabb szinten már volt konzultá­ciós eszmecsere a két kül­ügyminisztérium képviselői között — tulajdonképpen Schumarin mostani látogatá­sa lesz az igazi „premier” a két ország diplomáciai kon­zultációjában, s a francia fő­városban nagy várakozással tekintenek a látogatás elé. A megbeszélések napirend­jén a kétoldalú politikai,­s gazdasági kapcsolatok, vala­mint a világpolitika nagy problémái szerepelnek. Ami a politikai kérdése­ket illeti, előreláthatólag el­sősorban az európai bizton­sági értekezlet, és a Közel-Kelet problémája szerepel a konzultációs megbeszélések napirendjén. Találkozó: május 12-én A nyugat-berlini szenátus­lamtitkár és Müller szenátu­szóvivőjének keddi bejelen­­si irodaigazgató legközelebbi rése szerint a szenátus első­ találkozójára május 6. me­gadta az NDK javaslatát,­lyett május 12-én kerüljön hogy Kohrt NDK külügyi ál- sor az NDK fővárosában. Külpolitikai arcképcsarnok шшшяшшшшишяшят- щйтшшшштшшяшшшвшяшшшаш Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára A most 59. évé­ben levő Erich Honecker 1912. augusztus 25-én született a Saar­­vidéki Neun­­kirchenben. Apja bányász volt és tagja a Német KP-nak. Viszonylag fia­talon, 1929-ben lett tagja a Né­met Kommunista Pártnak, miután kitanulta a tető­fedő szakmát. Fiatal kommunis­taként került Moszkvába 1930- ban, a Kommu­nista Ifjúsági In­ternational egy­éves iskolájába, majd visszatérve a Saar-vidéki ifjú­kommunisták ve­zetőségének titká­ra lett. Hitler uralomra jutása után még erőtel­jesebben vetette magát a fasiszták elleni harcba. 1935 decemberé­ben letartóztatták, börtönbe vetet­ték és csak a fel­szabadító szovjet harcosok révén került ki tízéves rabságából. Németország felszabadítása után az NKP if­júsági mozgalmá­ban a KB ifjúsági titkára lett, majd a Központi Ifjú­sági Vezetőség titkárává válasz­tották. Egyik megalakítója a Szabad Német If­júság, az FDJ szervezetének és 1946-tól 1955-ig az FDJ Központi Tanácsának elnö­ke volt. 1946-ban az NKP Központi Bizottságának tagja lett és részt vett a két mun­káspárt egyesíté­sének előkészüle­teiben és végre­hajtásában. Erich­ Honecker 1950 óta tagja a párt Politikai Bi­zottságának. 1958-ban válasz­tották meg a Köz­ponti Bizottság titkárává. Tagja, illetve képviselő­je az NDK Népi Kamarájának, a német munkásál­lam törvényhozá­sának. Mindketten tiltakoztak A­kik tiltakoztak, azok a két Kína „illetékesei” voltak, ami miatt tiltakoztak, az pedig az a nyilatkozat volt, melyet Charles Bray, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője adott az elmúlt héten. Charles Bray akkor azt a kijelentést tette, hogy Taj­van helyzete „rendezetlen kérdés”, s utalt arra, hogy az ügyet a tajvani vezetőknek és a Kínai Népköztársaság kormányának kell megoldani. A szóvivő egyébként azt a hivatalos nixoni álláspontot fejtette ki, hogy a két Kíná­nak tárgyalnia kell egymással egymás elismeréséről, vagy­is viszonyuk rendezéséről, amibe „az Egyesült Államok nem szól bele”. Az első tiltakozó a tajvani rezsim külügyminisztere volt, aki május elsején a magához hivatott amerikai nagy­követ előtt Tajpejben, a „Kínai Köztársaság­’ fővárosában kijelentette: „súlyosan aggódik” az idézett kitétel miatt („Tajvan helyzete rendezetlen”), és nyomatékosan utalt arra, hogy Tajvan szembehelyezkedik mindenfajta tárgya­lással, amelyet Pekinggel kellene folytatnia. Ez a tiltakozás várható volt, hiszen az úgynevezett pingpong-diplomácia megkezdése óta nyilvánvaló volt, hogy Tajvan a lehető legbarátságtalanabb lépésnek tekinti Washington részéről a Pekinghez való közeledést, illetve a Kínai Népköztársaság elismerésének fontolóra vételét Annál nagyobb volt Washington meglepetése a pekingi Zsenmínzsipao című központi lap tegnapi cikke miatt, amely élesen bírálta az Egyesült Államokat a külügymi­nisztérium szóvivőjének említett nyilatkozata miatt, Kína belügyeibe való illetéktelen beavatkozással vádolta a wa­shingtoni kormányt és ismételten utalt az amerikai im­perializmus képtelen magatartására. Az egész eset csak azért érdemel említést, mert hiszen a Fehér Ház biztató híreket várt — és a jelek szerint vár is — Pekingből. Valami viszonzásfélét remél Nixon „nagy­lelkű gesztusával” szemben, azt, hogy miután az amerikai elnök „előlegzett gazdasági kedvezményeket” hirdetett meg Csou En-lajék felé, a népi Kína vezetői legalábbis türe­lemmel hallgatják Washington „hangos gondolkodását” és a „megoldáshoz” — mármint a két Kína-elv elfogadásá­hoz — vezető út „egyengetését”. Úgy látszik, Peking nem méltányolja Nixonék „fára­dozásait”. Vagy talán a Fehér Ház elképzelései bizonyulná­nak hiú reményeknek? A cél: a vegyi fegyverek teljes betiltása A magyar delegátus felszólalása a genfi leszerelési értekezleten A genfi leszerelési bizott­ság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmíves Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezető­je, aki a bakteriológiai fegy­verek betiltására vonatkozó ,­ március 30-án előterjesz­tett — szocialista egyezmény­­tervezettel kapcsolatos kom­mentárokkal foglalkozott. Üdvözölte azokat a kül­döttségeket, amelyek helye­sen úgy értékelték a terve­zetet, mint „a szocialista or­szágok újabb őszinte és ko­moly kísérletét arra, hogy a tárgyalásokat kivezessék abból a szinte reménytelen helyzetből, amely a bizottság többségének szándéka elle­nére alakult k­i”. A magyar küldöttség ve­zetője a különböző észrevé­telekre válaszolt, majd hang­súlyozta: az egyezmény-ter­vezet rendelkezései „előmoz­díthatják a vegyi fegyvereit betiltásáról szóló nemzetközi szerződés kidolgozását és megkötését biztosító további tárgyalásokat. A magyar küldöttség támogatja azt a javaslatot, hogy a vegyi fegyverek teljes tilalmára vonatkozó tárgyalások már a mostani tervezet vitájával egyi­dőben folyjanak” — mondotta dr. Kőmíves Imre. SZERDA, 19., MÁJUS 3.

Next