Csongrád Megyei Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
Sajtótájékoztató Budapesten: Angela Davis - él jelkép Az amerikai filozófusnő húga elutazott Budapestről Tegnap, kedden délelőtt Budapesten, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség székházában sajtótájékoztatót rendezett a DÍVSZ. Ez alkalommal Alain Thérouse, a DÍVSZ új főtitkára ismertette Ayela Davis pillanatnyi helyzetét, majd a világhírű amerikai filozófusnő hazánkban tartózkodó húga, Fania Davis beszélt nővére helyzetéről. Alain Thérouse, a DVSZ főtitkára tájékoztatója bevezetőjében hangsúlyozta: az ártatlanságát bizonyító tények ereje nem nyitotta meg Angela Davis cellájának ajtaját. A fiatal filozófusnőt elítélték, mielőtt bíróság elé állították. Ügyéből politikai pert fabrikáltak, s noha erre az amerikai törvények módot adnának, jelentős öszszegű óvadék ellenében sem bocsátják szabadon. Nem, mert Angela Davis élő jelképe lett az antiimperialista harcnak, mert szabadságot követelt elnyomott testvéreinek, harcosa lett egy haladó társadalmi berendezkedés megteremtéséért vívott küzdelemnek. — Húga, Fania Davis, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség meghívására tesz európai körutat. S noha látogatásának mérlegét még korai lenne megvonni, anynyi mér most bizonyos: Európa-szerte annak az Amerikának a képviselőjeként üdvözölték, amely elítéli az imperializmust, harcol a fajgyűlölet, a népek megkülönböztetése ellen, elismeri a nemzetek önrendelkezési jogát. Noomi Chessmand, a DIVSZ amerikai titkára bejelentette: a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség irodája értesült arról, hogy Angela Davis perének újrafelvételét november elsejére tűzte ki a kaliforniai legfelsőbb bíróság. Nem adtak helyt a követeléseknek, így a pert San Francisco helyett várhatóan ismét az Angela Davis ellen felheccelt San Raphael-i esküdtszék előtt tárgyalják. A DIVSZ-iroda nyilatkozatban bélyegezte meg az USA reakciós igazságszolgáltatási rendszerét, s biztosította a világ fiataljainak szolidaritásáról Angela Davist. Tania Davis az újságírók kérdéseire válaszolva elmondotta: nővérét csaknem egy esztendeje tartják már egy szűk, ablaktalan cellában. Látása, egészségi állapota erősen leromlott. Az a veszély fenyegeti, hogy még a tárgyalás előtt meggyilkolják. Nem lehet nem összefüggésbe hozni a közelgő tárgyalást azzal a gyilkossággal, amely augusztus 21- én történt a San Quentin i fegy házban: megölték polgárjogi harcostársát, George Jacksont. De Angela Davis még él, a szabadságáért, életéért indított harcnak mind erősebb, mind szélesebb tábora van. A világ haladó közvéleménye egyre erőteljesebben hangoztatja követelését: szabadságot, igazságot Angela Davisnak! — Európai utam során meggyőződtem arról, hogy az az ügy, amelyet nővérem képvisel, ma már milliók ügye. Bízom abban, hogy a közvélemény ereje igazságot szolgáltat Angélának — mondotta Fania Davis. * Fania Davis kedden délután elutazott Budapestről. A DIVSZ vendégét a Ferihegyi repülőtéren a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség vezetői búcsúztatták. Fania Davis a kedd délelőtti sajtóértekezleten beszéd közben Leonyisz Brezsnyev és Georges Pompidou folytatta megbeszéléseit (Folytatás az 1. oldalról.) nyugati világhoz fűzi. A arckor szívélyes is volt, akár francia kormánynak azonosak annak a négyszemkó-ban világos szándéka, hogy zötti megbeszélésnek a lég barád kapcsolatokat tartson köre,amelyre hétfőn délfent minden országgal, barmán, került sor az SZKP TM?mengyen is, azok politikai, gazdasági és társadalmm főtitkára és a francia köztársasági elnök között. A hangulat azonban azon a díszvacsorán volt igazán emelkedett és közvetlen, amelyet Pompidou és felesége adott Brezsnyev és felesége tiszteletére. Az elhangzott pohárköszöntőkben a két államférfi kifejtette álláspontját országaik viszonyáról csakúgy, mint a nemzetközi politikai élet néhány fontos kérdéséről. Pompidou pohárköszöntője bevezetőjében nem titkolta: nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy Leonyid Brezsnyevet, az SZKP főtitkárát első nyugati útja Franciaországba vezette. Franciaországot társadalmi és gazdasági berendezése ugyan a mi rendszere. Ez megfelel a békés egymás mellett élés elvének, mint ahogy azt szovjet részről megfogalmazták — mondotta. Ezt követően Pompidou hangsúlyozta az európai biztonsági értekezlet megtartásának szükségességét, miután a négy nagyhatalomnak sikerült kielégítő megállapodásra jutnia a nyugat-berlini kérdésben, miután a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések tartós és kölcsönösen elfogadott létet biztosítanak Közép-Európában a háború nyomán kialakult határoknak és mivel a németek közötti tárgyalások normális kapcsolatok létesítésével kecsegtetnek az NSZK és az NDK között az ezzel járó összes nemzetközi következményekkel együtt „úgy véljük, immár semmi sem akadályozza, hogy Helsinkiben a legrövidebb időn belül megkezdődjék a konferencia előkészítésének sokoldalú szakasza’’. Az elnök kiemelte, hogy a Szovjetunió és Franciaország együttműködésére van szükség az indokínai válság és a közel-keleti helyzet rendezése érdekében csakúgy, mint ahogyan a leszerelés előmozdítása terén is együtt kell haladniuk. Mint mondotta, francia részről kedvezően fogadták az öt nukleáris hatalom értekezletére, majd pedig egy általános konferenciára irányuló szovjet javaslatokat. Pompidou elnök végül hangsúlyozta, hogy a francia-szovjet egyetértésnek az „európai épület mestergerendájává” kell válnia. * Együttműködés a legtöbb területen Leonyid Brezsnyev pohárköszörítőjében, miután megköszönte a meleg fogadtatást, amelyet a szovjet küldöttség franciaországi tartózkodásának már első óráiban is tapasztalt, rámutatott:. Látogatásunk logikus folytatása annak a politikai vonalnak, amely a szovjet— francia kapcsolatok minden területre való kiterjesztését és megerősítését célozza, amelynek alapjait de Gaulle tábornok mindannyiunk számára emlékezetes, 1966. évi moszkvai tárgyalásai során raktuk le, s amely oly világosan kifejezésre jutott az önnel folytatott múlt évi tanácskozásaink során, elnök úr. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az elmúlt évek során a Szovjetunió és Franciaország nem kis utat tett meg sikerrel egymás irányában.m"aapcsolatok terén jó szerepet jántünk egy évvel nők úr szovjet mszogatása során aláírókönyv a rendszeres inzultációkról. Ez fontos eszközzé vált országaink számára a nemzetközi küzdőtéren való együttműködésben. Brezsnyev ezután kifejezte: egyetért az elnöknek a szovjet—francia viszonyról adott értékelésével, majd aláhúzta: a találkozóra olyan időpontban kerül sor, amikor Európa történetének fordulópontjához érkezett. Megszilárdultak ugyanis azok az erők, amelyek az enyhülést, a biztonság szilárdabbá tételét, az európai népek jobb jövőjét akarják. E megállapítás bizonyságaként említette a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződéseket, a Nyugat-Berlinről nemrégen aláírt négyhatalmi megállapodást és rámutatott, milyen nagy fontosságúnak ígérkezik az európai biztonságot szolgáló értekezlet, amely Kanada és az Egyesült Államok részvételével kerül sorra, és amely biztosíthatja a feltételeket Európa г"" •,’i-*k " forgodt t- i.r- 'V£boz. Szólt az SZTrr> "' főtitkára a nemzetközi politikai helyzet veszélygócairól, így a vietnami háborúról, a közel-keleti válságról, e problémák együttes erővel történő rendezésének lehetőségeiről, majd arról beszélt, hogy közvetlenül a második világháború győzelmes befejezése után több bajtársával együtt konkrét tervük volt a francia fővárosba való látogatás. Bajtársaival együtt azonban abban a megtiszteltetésben részesült, hogy részt vehetett Moszkvában, a Vörös téren rendezett győzelmi parádén, s erre fel kellett készülni. „Így történt, hogy Párizzsal való találkozásom egy negyed évszázados halasztást szenvedett” — mondotta Brezsnyev, és hozzátettte: „most rendkívül elégedett vagyok, hogy mégis létrejött, mégpedig az erősödő szovjet—francia barátság jegyében”. Utalt befejezésül arra, hogy ez a barátság és együttműködés ma már a nemzetközi élet egyik komoly tényezője. Legyen ez az együttműködés az államok — rendszerüktől független — békés együttélés elvei aktív és széles körű megvalósításának jó példája — mondotta Leonyid Brezsnyev. Magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások Kedden délután a Külügyminisztériumban folytatódtak a hétfőn megkezdett magyar—NDK külügyminiszteri tárgyalások. Péter János és Otto Winter kölcsönösen tájékoztatták egymást kormányaiknak a nemzetközi élet legfontosabb, időszerű kérdéseiben kialakított álláspontjáról. Behatóan tanulmányozták az európai politikai helyzetet, nagy figyelmet szentelve az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása kérdéseinek, s egyúttal megvizsgálták az ezzel kapcsolatos soron következő tennivalókat. Koszigin elutazott Kanadából és Kubába érkezett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki nyolcnapos hivatalos látogatást tett Kanadában, tegnap, kedd délután befejezte tárgyalásait a kanadai vezetőkkel, és megbeszéléseiről kiadott közös közlemény aláírása után elutazott a kanadai fővárosból. * A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának és a kubai kormánynak meghívására kedden baráti látogatásra Kubába érkezett Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. A havannai repülőtéren Fidel Castro, kubai miniszterelnök, a KKP KB első titkára és lelkes ünneplő tömeg fogadta. Ma: választás Egyiptomban Szerdán nyolcmillió választópolgár járul az urnákhoz, hogy megválasszák az egyiptomi parlament, a népi gyűlés 338 képviselőjét. A legutóbbi napokban bejelentett visszalépések után összesen 1630 képviselőjelölt indul a választásokon. A jelöltek a választási előírásoknak megfelelően az arab szocialista unió aktív tagjai közül kerülnek ki. il USK nyomást gyakorol az izraeli kormányra? Mose Dajan izraeli hadügyminiszter hétfőn azt mondotta: „az Egyesült Államok nyomást gyakorol Izraelre, azzal, hogy nem szállítja le a beígért Phantommintájú harci repülőgépeket”. Dajan közölte, hogy Izrael „ellenáll mindenfajta nyomásnak”. Nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy egy izraeli vezető most „nevezte először nevén a gyereket”. Dajan hozzátette: tart attól, hogy ez a nyomás „erősödni és szélesedni fog”. A hadügyminiszter szerint Izrael nemcsak arra képes, hogy az állítólagos amerikai nyomásnak ellenálljon, hanem arra is, hogy visszaverjen minden támadást, amely a Szuezi-csatorna egyiptomi oldaláról érkezik. Dajan elmondotta azt is, hogy Izrael nem fogad el egyetlen olyan javaslatot sem, amelynek értelmében — egy közbenső rendezés esetén — egyiptomit csapatok kelnének át a Szuezi-csatorna keleti partjának az izraeliek által kiürített szakaszára. Meir miniszterelnök aszszony, hadügyminiszteréhez hasonlóan nyilatkozott. Mindkét izraeli vezető Amerikából, illetve Angliából érkezett „adománygyűjtő megbízottak” előtt beszélt. A találkozókra újságírókat nem hívtak meg; a Dajan és Meir által mondottakat hivatalos közlemény formájában hozták nyilvánosságra Peking ás Tajvan szerepcseléd az ЕШ-Sen Ü.TsAGiKE. A tajvani rendszert megdöbredtette az ENSZ- közgyűlés döntése. Sajátos visszhangot váltott ki az ENSZ-közgyűlés kedd hajnali azon döntése, hogy felveszi tagjai közé a Kínai Népköztársaságot és kizárja onnan a tajvani rendszert. Nyugaton ugyan számítottak arra, hogy a világszervezet felveszi tagjai közé a Kínai Népköztársaságot, nem remélték azonban, hogy a közgyűlés elveti azt az amerikai javaslatot, amely kétharmados többségű döntést kíván Tajvan kizárásával kapcsolatban. Az a gyorsaság azonban, ahogyan Tajvant — mint Washingtonban állítják — „kiütött fék”, megdöbbentő és váratlan volt. Ez az érem egyik oldala. Rá kell viszont mutatni arra — és ez az uralkodó vélemény világszerte! —, hogy a Kínai Népköztársaság felvétele a világszervezetbe nagyon is kedvező visszhangot keltett. Bárhogyan is viszonyult egy ország a Kínai Népköztársasághoz, azt nem vonhatta kétségbe, hogy az ENSZ-tagság a Kínai Népköztársaságot illeti meg, hiszen ő a kínai nép legális, reális és egyedül hivatott képviselője. Az ENSZ így, a Kínai Népköztársaság tagságával érte el lényegében az egyetemességet, jóllehet hátra van még — például — a kettéosztott országok ENSZ-tagságának eldöntése. Ez azonban már olyan kérdés, amelyben ENSZ-berkeken belül — a hírek szerint — előzetes megállapodás született és szinte bizonyos, hogy a két Németország, a két Korea és a két Vietnam 1972-ben az ENSZ tagja lesz. Figyelemre méltó, hogy disszonáns hangokat a közgyűlés kedd hajnali szavazásával kapcsolatban csak a tajvani rendszer külügyminisztere, illetve az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusa hallatott. Előbbi azt állította, hogy ezzel a döntéssel „egy képtelen szakasz” kezdődött az ENSZ életében, olyan szakasz, amikor a „zűrzavar és káosz lesz az uralkodó a világszervezetben”. Bush amerikai delegátus azt a képtelen állítást kockáztatta meg, hogy „ez a döntés a szégyen pillanata volt”. Pedig Bushnak tudnia kellett, mennyire képmutató játszmát játszik kormánya, amikor javaslatait előterjesztette az ENSZ-ben. Álszent módon ugyan síkraszállt a tajvani rendszer tagságának megmaradása ellen, de tisztában kellett lennie, hogy Tajvan megmaradása az ENSZ-ben és Peking felvétele a világszervezetbe egyidejűleg nem képzelhető el. Azt ugyanis Washingtonban is tudják, hogy a Kínai Népköztársaság nélkül az ENSZ egyszerűen nem tudja már feladatait megoldani. Nem véletlen az sem, hogy Kissinger, Nixon elnök első számú tanácsadója megvárta az ENSZ-közgyűlés szavazatának eredményét csak azután utazott el a kínai fővárosból. Így valószínűlen szót érthetett a kínai vezetőkkel arról is, hogy Peking küldöttei mikor akarják elfoglalni helyüket a világszervezetben, illetve, hogy a Kínai Népköztársaság Vezetői miként képzelik el tevékenységük első időszakát az ENSZ-ben. Erről tehát be is számolhat Nixon elnöknek, akinek így ennek ismeretében lesz módjában tárgyalnia a Kínai NK illetékeseivel. Most természetesen arról esik a legtöbb szó, hogy mit fog tevékenykedni a Kínai Népköztársaság az ENSZ- ben, akadályozza vagy elősegíti annak tevékenységét. A pesszimisták hajlamosak arra, hogy sötéten lássák az elkövetkező néhány évet az ENSZ életéből, arra gondolva, hogy Peking majd „megkeveri a kártyákat” a Hudson-parti üvegpalotában és inkább fékjévé, mint lendítőjévé válik az ENSZ tevékenységének. A reálisabb szemléletűek viszont abbeli meggyőződésüknek adnak hangot: Peking a világszervezetben kénytelen lesz a vele szemben előlegezett bizalomnak megfelelően tevékenykedni, vagyis „a világ szeme előtt", a Kínai Népköztársaság képviselői nagyvonalúan és országuk jó hírnevének kialakításáért fáradozva látrnak majd munkához. Természetesen értelmetlen dolog volna előre így, vagy úgy esküdni arra, ami még csak ezután következik. Egy bizonyos: a Kínai Népköztársaságnak alapvető érdeke, hogy a realitásoknak és az alkotó koncepcióknak megfelelően illeszkedjék be az ENSZ tevékenységébe. Feltehetően tisztában vannak egy ilyen magatartás szükségességével Pekingben is, hiszen elmúlt már az az idő — az Egyesült Államok hegemonikus törekvéseinek kudarca jó példa erre —, amikor egy ország a maga képére formálhatta a világszervezetet. Mindent egybevéve: az, hogy a Kínai Népköztársaság tagja lett az ENSZ-пек, történelmi jelentőségű előrelépés azon az úton, amelyen a világszervezetnek a nagyfontosságú kérdések megoldásában előbbre kell jutnia. Bizonyos, hogy ha Peking „belerázódik” abba az ENSZ- be, amelytől az emberiség — megalakulásától kezdve — a fejlődést és a haladást gátló, sőt sokszor lehetetlenné tevő nehézségek leküzdésében való legszélesebb körű részvételt követeli meg, akkor — s ebben nincs okunk kétkedni — elmondhatjuk: nem várt mértékben meggyorsulhat az oly erőteljesen áhított nagy célok elérése. PERÉNYI ISTVÁN Kissinger Pekingből hazautazott Washingtonba Henry Kissinger, Nixon elnök tanácsadója nemzetbiztonsági kérdésekben, kedden hajnalban Pekingből hazarepült Washingtonba. Kissinger nem sokkal azután indult vissza Washingtonba, hogy az ENSZ-közgyűlés megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Nixon fő tanácsadóját kedden az esti órákban várták a Washington melletti Andrews légitámaszpontra. Kissingernek és kísérete tagjainak pekingi tárgyalásairól részletek nem ismeretesek. Washingtonban azonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház rövidesen bejelenti Nixon pekingi látogatásának pontos idejét. Az utazásra előreláthatólag három hónapon belül sor kerül. Megfigyelők véleménye szerint a kínai képviselet kérdésében az ENSZ-közgyűlésében megtartott szavazás kimenetele bizonyos értelemben lényegesen megkönnyíti Nixon elnök pekingi látogatását, mivel az Egyesült Államoknak már nem kell ragaszkodnia a Peking által ellenséges aktusnak minősített „két Kína” elvhez. SZERDA, 1971. OKTÓBER 37.