Csongrád Megyei Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
29. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1972. január 1., szombat MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP, HÉTKÖZNAP 8, VASÁRNAP 12 OLDALON Ára 1 forint Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. szám CSOHGRAD MEGYEI * Számvetés és előretekintés is írta: Győri Imre Ittmár hagyományossá vált pártmunkánkban, hogy az év végén áttekintjük a megtett utat, az elvégzett munkát, és számba vesszük az előttünk álló feladatokat. Ezt tette a megyei pártbizottság a közelmúltban, amikor megvitatta a megye gazdaságának helyzetét. Itt voltaképpen azt ellenőriztük, hogy jól tartjuk-e a X. kongresszus által megszabott irányt. Egy esztendővel ezelőtt, a X. kongresszuson pártunk megerősítette a szocializmus felépítéséért folytatott politikánkat, semmiféle fordulatot, látványos változtatást — helyesen — nem eszközölt, és ezt egész népünk egyetértésével nyugtázta. Ugyanakkor a X. kongresszus határozatai azt is követelményként jelölték meg, hogy építő munkánkat magasabb színvonalon folytassuk, annak érdekében, hogy hazánk a közepesen fejlett gazdasági országok sorából mielőbb a fejlett országok sorába lépjen, s eközben az életkörülmények is rendszeresen tovább javuljanak. Sokszor elmondtuk, ismételtük a kongresszusnak ezt a tézisét, igazán azonban most vesszük tudomásul, kezdjük érteni, hogy ez nem maradhat csak jelszó, jobb, színvonalasabb munkára van szükség, az élet minden területen magasabb követelményt állít velünk szemben. Nagyobb következetességre van szükség, jól bevált politikánk alapelveihez való ragaszkodásban, s a X. kongresszus arra is figyelmeztet, hogy a politika megvalósításakor vegyük figyelembe a változó valóságot, elveinket újra és újra szembesítsük a változó valósággal. Ebben a szellemben vizsgáltuk egy év gazdasági fejlődését megyénkben. Az 1971-es év a X. kongresszus határozatai végrehajtásának kezdetét jelentette, a IV. ötéves terv első évének, a gazdaságirányítás reformja mind teljesebb kibontakoztatásának az időszaka volt. A mögöttünk levő év sikerekben, eredményekben gazdag esztendő volt, így igaz ez az egész ország fejlődését tekintve, s megyénkre vonatkozóan is. Ezzel nem azt állítjuk, hogy gondtalan időszak áll mögöttünk, és hegyen-völgyön lakodalom az életünk. Nyugodtan elmondhatjuk azonban: sok örömet hozott az elmúlt év. Több foglalkoztatási ágazatban sikerült bérrendezést megvalósítani, a népgazdaság teherbíró képességeivel arányban. Ez természetesen az érintettek számára hozott elsősorban javulást, de jó érzéssel nyugtázta egész társadalmunk a pedagógusok, az egyészségügyi dolgozók, a fegyveres testületekben tevékenykedők, a postások, a vasutasok fizetésrendezését. A lakosság fogyasztása nagyobb választék mellett egy esztendő alatt a megyéinkben 7,3 százalékkal növekedett, ami ugyancsak azt fejezi ki, hogy minden társadalmi réteg jövedelme magasabb, mint az előző esztendőkben volt. Tovább gyarapodott iparunk elsősorban a szénhidrogénipar gyors fejlődése nyomán. Új létesítmények, intézmények kezdték el tevékenységüket, mint például a biológiai kutatóközpont, amelyet április 4-én vettek birtokba a tudomány emberei. A tervezettnél csaknem egy évvel korábban megvalósult a házgyár. Megyénkben 3500 új lakás készült el 1971-ben, ami azt mutatja, hogy a IV. ötéves terv lakásépítési ütemét eddig sikeresen tartjuk. Tucatnyi mezőgazdasági létesítmény, új sertéstelepek léptek termelésbe. Örvendetes, hogy a megye exporttermelésében gyorsabb az ütem, mint az előző esztendőben. A termelékenység kedvező alakulását az mutatja, hogy az iparban az elmúlt évinél mintegy 5 százalékkal magasabb termelés a tavalyinál kisebb létszámmal valósult meg. A gazdaság fejlődését elemezve szembetűnő egy lényeges, új tendencia. Az elmúlt tíz esztendőben megyénk iparának fejlődési üteme mindenkor meghaladta az országos szintet. Az elmúlt év már nem ezt mutatta, öszszességében éppen hogy az országos szinten mozog a meggye iparának fejlődése. Egyes ágazatokban az országost meghaladó az ütem, például az olaj- és gázipar fejlődésénél, másutt elmarad az országostól. Tény, hogy az ipar fejlődési üteme már nem olyan viharos, mint az előző években. Ennek több oka van. Új létesítmények már nem olyan nagy számban épülnek, mint korábban. Egy évtizeddel ezelőtt fő törekvésünk volt: mindenképpen ipart teremteni a megyében, a megye városaiban. Túlzottan nem is válogattunk az ipartelepítésben, ha még oly korlátozott lehetőségek is mutatkoztak, ezt is igyekeztünk kihasználni. Hogy nem eredménytelenül, ezt jól mutatják a statisztikai adatok, amely szerint megyénk már nem agrármegye, hanem fejlett mezőgazdaságú ipari megyévé változott. Megyénk korábbi, még a múltból örökölt legégetőbb társadalmi problémája, a foglalkoztatottsági gondunk, a nagy számú fölös munkaerő munkával történő ellátása megoldódott, ezzel együtt a megye munkaképes korú lakosságának korábbi létbizonytalansága mindörökre a múlté. Ez persze nem azt jelenti, hogy megyénkben az iparosodás és az iparosítás befejeződött egyszer s mindenkorra. Meggyőződésünk, hogy a jövőben is tovább bővül az ipar a jelenlegi bázison, és az iparban foglalkoztatottak száma is növekedik. Új ipari létesítmények is születnek még a kedvező helyi adottságok (ipari és mezőgazdasági nyersanyagok, a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő stb.) bázisán az ország érdekeinek megfelelően. Feltétlenül növekedni fog a helyi tanácsi szolgáltató ipar és a kisipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek társadalmilag szükséges ipari tevékenysége is. A további iparosítás útját-módját kutatni, keresni, és a legjobb megoldásokra javaslatot tenni, ezután is kötelességünk, és a megyéért felelős párt-, állami, társadalmi tényezőknek mindenkor felelőssége is marad. Most azonban nem az az elsődleges kérdés, hogy minél több új ipari létesítmény szülessen, hanem az, hogy a meglevők a társadalmi igényeknek megfelelően, jó minőségben mind többet nyújtsanak, lehetőleg kevesebb ráfordítással, tehát olcsóbban. Annál is inkább ez áll előtérbe, mert ha az ipari fejlődési ütem lassulásának az elmondottakon kívüli egyéb okait is vizsgáljuk, azt látjuk, hogy meglevő vállalataink, üzemelme egy részénél — főleg a könnyű- és élelmiszeripari ágazatokban — a meglevő kapacitások sem kerültek megfelelően kihasználásra. E megállapításnál még az sem vigasztaló, hogy ez nem valami helyi jelenség csupán, hanem országosan ez tapasztalható. Az élelmiszeriparban alapvetően a mezőgazdasági termelés alakulásának függvényeként jelentkezett ez a tendencia. (Cukorrépa-termesztés és a zöldségtermesztés elmaradása.) Persze az élelmiszeripar nem minden vonalán mutatkozik elmaradás terveinktől, hiszen a sertésállomány gyors emelkedésének megfelelően, a húsipari termelés szinte ugrásszerű növekedést mutat. A könnyűiparban a külföldi piac és a belföldi nagykereskedelem érdektelenségét jelölik meg okként. Minden bizonnyal ennek is van szerepe, de nem kisebb közrejátszó tényező: milyen választékot kínál országon belül és a külföldnek is könnyűiparunk, és mennyire versenyképes árban, választékban, divatban a termékeivel. Megyénk ipari fejlődési ütemének alakulása azt mutatja, hogy a további előrehaladás, a jövőbeni fejlődés kulcsa, a hatékonyabb gazdálkodás megvalósítása a gazdaság minden szintjén és minden szférájában. Éppen ez jelenti a szocialista építő munkát magasabb szinten folytatni. Az elmúlt esztendő iparban szerzett tapasztalatai azt mutatták: csak ott szabad gyorsítani a termelést, fokozni az ütemet, ahol valóban gazdaságos az új termék előállítása, ahol nem raktárra, hanem a keresletnek megfelelő piaci igényekre történik a termelés. Itt tartani és fokozni kell az ütemet. Ott, ahol gazdaságtalan még a termelés, de piaci igények jelentkeznek, mielőbb gazdaságossá ket tervelm. a tevékenységei, ott, ahol nincs lehetőség a gazdaságosság eléréséhez, onnan a termelőerőket és a dolgozókat a gazdaságos és nyereséges ágazatokba kell irányítani. A fejlődést tehát nem annyira az ütem növekedésén, hanem a termelés és gazdálkodás eredményességén kell mérnünk, ha a X. kongresszus követelményeit komolyan vesszük. Természetesen nem mellékes továbbra sem a fejlődés tempója — ez azonban csak akkor lehet gyors, vagy gyorsabb, ha valóságos szükségletekre történik a termelés, és gazdaságos is.Kivéve néhány olyan esetet, amikor államérdekből ettől el lehet, illetve el kell tekinteni. Például a szénbányászat esetében, az ország kevés energiaforrása miatt nem mondhatunk le a hazai széntermelés növekedéséről még akkor sem, ha a minősége nem a legmegfelelőbb, és a kitermelés eléggé költséges.) Az 1971. év tapasztalati bizonyítják: az eredményességet, a nyereséget nemcsak a beruházások növelésével, új létszám beállításával, a termelés ilyen módon történő felfuttatásával lehet növelni, hanem termelékenyebb munkával, a meglevő modern technika jobb kihasználásával, a költségek csökkentésével, a választék bővítésével, a termékstruktúra kedvező alakításával, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésével, a szocialista munkaverseny-mozgalom érdemibbé tételével. Nincs is már lehetőség (vagy legalább is nagyon korlátozott) a korábbi módon előrehaladni. Az extenzív út számunkra is lezárult Áttérni a fejlesztés és a fejlődés intenzív szakaszára, nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra, és nem is zökkenőmentes. Ezt tapasztalhattuk az elmúlt évben is. Hogy mennyi idő alatt, gyorsabban, vagy lassabban sikerül-e az átmeneti zökkenőket leküzdenünk, ez nagymértékben tőlünk függ. Türelmetlenségre nincs ok, kapkodással semmit nem lehet megoldani, kitartó, szívós munkával viszont mindent el lehet érni. Erre kell berendezkedni. A hatékonyabb, eredményesebb munka tartalékai megyénk ipari vállalatainál, üzemeinél is adottak. Nemcsak sok új üzem létesült az elmúlt évtizedben, de tízezrével váltak munkássá fiatalok és idősebbek, és ma már nagy termelési tapasztalattal is rendelkeznek. Jelentősek az üzemszervezés tartalékai is, mert amíg alapvetően a fejlesztés extenzív útján haladtunk, alig javítottuk a termelés, az irányítás szervezettségét. Jó, hozzáértő vezetéssel ezeket a tartalékokat mind kihasználhatjuk. Ez az útja annak, hogy megalapozottabbá tegyük az életkörülmények további javítását, és ezzel járulhatunk hozzá a népgazdaságban jelentkező és nálunk is ható feszültségek, gondok megoldásához, a költségvetés egyensúlya megteremtéséhez, a nemzetközi fizetési mérleg kedvező .........■■■ ■■ .....................................................— .........................■ .... ^ Néhány héttel a hivatalos avatás után már több mint 200 lakáshoz szükséges épületelem vár szállításra a szegedi házépítő konbinát tárolóterén. A darupályáról képpek a különleges kikériezési trailerbe helyezik az épületetemeket (Fotó: Enyted* Zottájfcjf VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA alakulásához, a beruházási egyenetlenségek kiküszöböléséhez. A mezőgazdaság fejlődése mit mutat? Csongrád megye szocialista mezőgazdasága az elmúlt évtizedben gyors fejlődésen ment át. A jó természeti feltételek, kedvező közgazdasági tényezők következtében itt gyorsabban szilárdultak meg a termelőszövetkezetek, ,a gazdálkodás eredményei, a magasabb termésátlagok alapján a tsz-ek dolgozóinak közösből származó jövedelme magasabb szintre emelkedett, mint az ország más területén. Kivételt tulajdonképpen csak a szegedi járás homokvidékének gyengébb adottságú termelőszövetkezetet jelentettek, de itt is megközelítette a tsz-tagok jövedelme az országos átlagot. Ami az 1971-es évben a mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok eredményeit illeti, egészében ezzel is elégedettek lehetünk. A mezőgazdasági termelési érték és a termésátlagok a legtöbb esetben 15—20 százalékkal emelkedtek 1970-hez képest, és meghaladják az 1969-es rekord év szintjét megyénkben. Minden eddiginél nagyobb a búza és kukorica termésátlaga. Jó termést takarítottak be hagymából, bár összességében a zöldségtermelő terület visszaesett. Az állattenyésztés egyes ágazatai, mint pl. a baromfitenyésztés és a sertéshústermelés kiugró eredményeket hozott. Nem esett vissza a szarvasmarha létszáma, jóllehet, kevesebb tejet termelnek a megyében, mint egy évvel korábban. A mezőgazdaság dolgozóinak szorgalmas munkája nyomán az árvízi kiesések több mint felét bepótolták a termelőszövetkezetekben, és hogy mennyire egészséges termelő alakulatok, azt az is bizonyítja, hogy saját jövedelmük emelése mellett is az elmúlt évben több mint százmillió forintot törlesztettek vissza az államtól korábban kapott hitelek kiegyenlítésére. Az átlagszámok nem leplezhetik el azonban a fejlődés olyan gyengeségeit, amelyekre komolyan oda kell figyelnünk. 1971-ben a tsz-ek közel egyharmada mérleg- és alaphiányos szövetkezetté vált. Méghozzá ezek között többségükben olyanok is vannak, amelyek a korábbi években sohasem voltak mérleghiányosak. Ha az okokat ke (Folytatás a 2. oldalon.) Boldog új évet kívánunk lapunk minden kedves olvasójának!