Csongrád Megyei Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK, vásárhelyi kiadás CSONGRÁD MEGYEI MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA A lapzárta belföldi híreiből Nő a művelődési otthonok társadalmi szerepe — állapította meg az országgyűlés kulturális bizottsága keddi ülésén Minisztériumi és tanácsi vezetők, népművelési szakemberek, a társadalmi szervek képviselőinek részvételével elemezte kedden a Parlamentben a művelődési otthonok helyzetét és társadalmi szerepét az országgyűlés kulturális bizottsága, dr. Ortutay Gyula elnökletével. Garamvölgyi József, művelődésügyi miniszterhelyettes beszámolójában többek között hangsúlyozta: napjainkban több mint 3300 művelődési otthon működik hazánkban, közülük azonban csak alig kétezer alkalmas funkciója betöltésére. Látogatóinak száma tíz év alatt 42 millióról évi 49 millióra emelkedett, s figyelemre méltó, hogy az érdeklődők 70 százaléka a fiatalok közül kerül ki. Főleg az ifjúság kezdeményezésére a művelődési otthonokon kívül is létesültek klubok az iskolákban, társadalmi szervezetekben, üzemekben, termelőszövetkezetekben. A művelődési otthonok tevékenységének tartalmát lassú minőségi javulás jellemzi. Jelentős szerepet vállaltak például a szocialista családi és társadalmi ünnepek szokásának terjesztésében, az ismeretterjesztésben, a művészeti nevelésben. Az intézményekben jelenleg 9 ezer amatőr együttes működik 200 ezer taggal. A műsorokban erősödött a közvetlen társadalmi, közéleti témaválasztás. Az eredmények mellett számos ellentmondás is jellemzi a művelődési otthonok mai helyzetét. Bár az utóbbi tíz évben az állam, a tanácsok, az üzemek nagy erőfeszítéseket tettek az intézmények működési feltételeinek javítására, nagy részük anyagilag mégis rosszul ellátott. Gondot jelent, hogy még ma is sok helyen képzetlen embereket alkalmaznak művelődési otthonokban. A beszámolót élénk vita követte. Dr. Dömötör János, megyénk országgyűlési képviselője felszólalásában hangsúlyozta: A szabad idő növekedése a művelődési házak szerepét is hangsúlyozottabbá tette. Az sem mindegy, hogy milyen környezetben töltik el a dolgozók szabad idejüket. A környezet esztétikája is nevelő hatású, s ez ma még számos művelődési otthonban kívánni valót hagy maga után — mondotta egyebek között. A korszerű ellátás alapja az élelmiszeripar fő munkája Dolgozók, szb-titkárok és minisztériumi vezetők eszmecseréje a MÉM ben Kedden miniszteri szinten folytatódott az az eszmecsere-sorozat, amely az ÉDOSZ kezdeményezésére az élelmiszeripari üzemekben kezdődött, a vállalati, szakszervezeti vezetők, valamint a dolgozók között. Az ÉDOSZ budapesti, Gorkij fasori székházában megrendezett tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára — egész sor olyan kérdés került napirendre, amely manapság élénken foglalkoztatja az üzemi kollektívákat. Az üzemi kollektívák bíráló észrevételeit és javaslatait az iparági szakszervezeti vezetők és üzemi küldöttek ezúttal a tárca vezetésének, személy szerint dr. Dimény Imre miniszternek tették fel. Az érdekes eszmecserét dr. Tamás István főtitkár nyitotta meg, aki kifejtette: az ÉDOSZ és a MÉM vezetői rendszeresen kicserélik tapasztalataikat, egyeztetik terveiket olyannyira, hogy egymás tudta nélkül fontosabb, a dolgozókat érintő kérdésekben nem hoznak döntéseket. Mégis előfordul, hogy egy-egy kérdésben nem tudnak előbbre jutni — még közös erőfeszítéssel sem —, és ezek a problémák foglalkoztatják nap mint nap a dolgozókat. Dr. Dimény Imre a kérdésekre adott válaszában kifejtette: minden eddiginél jobb, kielégítőbb lakossági élelmiszer-ellátás jórészt az élelmiszeripari dolgozóknak köszönhető, akik tavaly 8 százalékkal adtak többet, mint 1970-ben. Ez tette lehetővé a nyugodt, kiegyensúlyozott élelmiszerpiacot, amelynek kínálata is kedvezően változott meg. Az öszszes kalóriafogyasztás nem nőtt tovább, ugyanakkor azonban több fehérje fogyott és főleg az állati eredetű fehérjetartalmú élelmiszerekből, ami lehetővé tette az egészségesebb táplálkozást. Ilyen körülmények között valóban felvetődhet a kérdés: az élelmiszeripari dolgozók jövedelme lassabban emelkedik, mint például a fogyasztói árak, keresetük alacsonyabb az ipari átlagnál. Ezen még azzal sem sikerült változtatni, hogy 1971- ben az iparágban mintegy 50 millió forint értékű bérkiegészítést folyósítottak. Idén ez az összeg várhatóan eléri majd a 70 millió forintot, ami hozzásegít majd a legszembetűnőbb bérfeszültségek feloldásához. A tervezett keresetszínvonal-emelkedés bizonyára kedvező visszhangot vált majd ki az üzemekben, és így a bérek idén nagyobb mértékben nőnek, mint a fogyasztói árak. Foglalkozott azzal, hogy egyes iparágakban a vállalati nyereség nem áll arányban a termelési eredményekkel, és emiatt nem képződik elegendő fejlesztési alap. A minisztérium ezért — az ÉDOSZ-szal egyetértésben — javaslatot dolgoz ki a fejlesztési források kisebb mértékű, nem vállalati erőből történő kibővítésére. Az élelmiszeripari vállalatok helyzetét és fejlesztési lehetőségeit egyébként rendszeresen figyelemmel kísérik, a tapasztalatokat összegezik és még az idén indítványokat terjesztenek majd a kormány Gazdasági Bizottsága elé. Ami már bizonyos, hogy a mezőgazdasági nyersanyagellátás hullámzása miatt egyes iparágakban célszerű lenne a bértömeg-gazdálkodás bevezetése. Végezetül a miniszter jogosnak tartotta a nem kielégítő szociális ellátottságra vonatkozó észrevételeket. 29. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 1972. március 1., szerda MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP. HÉTKÖZNAP 8. VASÁRNAP 12 OLDALON Ára: 80 fillér Címünk: Szeged, Sajtóház, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. szám 960 csatornás kábelrendszert helyeztek üzembe Röszkén: Korszerű telefon-összeüttetés Budapest és Belgrád között Két baráti ország postaszolgálatának vezetői, valamint az építésben részt vett munkások, mérnökök és technikusok találkoztak tegnap Röszkén, hogy tanúi legyenek a Budapest és Belgrád között megépített 960 csatornás, koaxiális telefonkábel üzembehelyezésének. Az ünnepségen megjelent dr. Horn Dezső, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a magyar posta, vezérigazgatója, Prvoslav Vasiljevic, a jugoszláv posta vezérigazgatója, Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság titkára és Kovács Imre, a megyei tanács elnökhelyettese. Avató beszédében a két vezérigazgató ismertette a most üzembehelyezett, nagy kapacitású telefonkábel létrejöttének körülményeit. Elmondották: a mostanáig üzemelt, mindössze tizenkét vonalat adó légvezeték már nem tudta kielégíteni a két baráti ország igényeit. Miután pedig a világ és különösen Európa különböző országai között egyre bővülnek az ipari és kommunikációs kapcsolatok, mind nagyobb szükség van a bármikor igénybe vehető, és megbízhatóan működő telefonösszeköttetésre. Sőt, a legújabb igények már arra is kiterjednek, hogy ne csak a távbeszélő hívást, de mindenkor igénybevehető távíró- és adatátviteli kapcsolatot is biztosítsanak a különböző országok postái. Ezeket az igényeket elégíti ki a magyar szakaszon ötvenmilliós beruházással két év alatt kiépített, és tegnap reggel felavatott 960 csatornás földalatti kábel. Az 1970-ben megkezdett kábelfektetést a két ország postásai lényegében egyszerre fejezték be. Sikerrel oldották meg a két országban használatos, különböző koaxiális rendszerekből adódó összekapcsolási feladatot is. Az átviteltechnikai méréseket már ez év január 25-én befejezték, s azóta próbaüzemel az új kábel — mindmáig hibátlanul. A tegnapi, ünnepélyes üzembehelyezéssel tehát hosszú időre biztosított hazánk és Jugoszlávia részvétele a legkorszerűbb nemzetközi hírközlési láncban. A röszkei átadási ünnepséget követően Szegeden, a Tisza Szállóban dr. Horn Dezső vezérigazgató fogadást adott a magyar és jugoszláv postai szakemberek tiszteletére. Felülvizsgálják a kommunális szolgáltatásokat Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban kedden miniszteri értekezletet tartottak, amelyen részt vett Fabók Zoltán, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkára is. A miniszteri értekezlet megtárgyalta a kommunális ellátás és szolgáltatás szervezeteinek helyzetéről készített jelentést. Az előterjesztés rámutatott arra, hogy a köztisztasági, a zöldterület-ellátási, a kéményseprési, a takarítási, a díjbeszedési és egyéb szolgáltatásoknál gyorsabb ütemű fejlesztés szükséges, és indokolt felszámolni a meglevő aránytalanságokat is. A miniszteri értekezlet az előterjesztés alapján szükségesnek ítélte, hogy felülvizsgálják és továbbfejlesszék a kommunális szolgáltatószervek működési mechanizmusának szervezési és működési irányelveit. MŰBŐRGYÁÁR GYŐRÖTT (MTI- fotó: Hadas János) A győri GRABOPLAST Műbőrgyárat 1969-ben kezdték fejleszteni, és 1973-ra fejezik be a fejlesztést. A gyár bővítésére, illetve korszerűsítésére több mint egymilliárd forintot használnak fel. A korszerűsítésnek máris jelentős eredményei vannak. Elkészült és részben termel a több mint 6090 négyzetméter alapterületű új üzemcsarnok. A győri GRABOPLAST 3973-ra Közép-Európa egyik legnagyobb működő műbőrgyára lesz, ahol 15 hatalmas gépsor állítja elő a különféle műbőrtermékeket, így többek között kárpitanyagokat, divatszöveteket, bőrdíszmű alapanyagot. Képünkön: az új üzemcsarnok MAI TÉMÁNK Édesanyának lenni saládtervezés. Divatos kifejezés ez, sokszor az az érzésem, hogy többször használjuk is, mint kellene, s még gyakrabban nem azt értjük rajta, amit kellene. Mielőtt még valaki félreértene: nem a családtervezés ellen vagyok, hanem az ellen, hogy értelmét leszűkítsük arra, mikor, miért, hogyan ne legyen gyerek a családban, hiszen — ellentétben sok-sok más országgal — nálunk igazán nem fenyeget a túlnépesedés veszélye. Jól tudjuk, hogy Csongrád megye sem igen vezet a természetes szaporulat statisztikájában, s székhelye, Szeged éppen ott jár a 0-pont közelében. Bár az utóbbi években némileg javult a helyzet, mégis a családtervezés kérdésének alapvetően úgy kell felvetődnie nálunk: legyen gyerek minél több családban, s lehetőleg minél több gyerek. A gyerek gondja és öröme elsősorban az édesanyáké, nekik kell tehát vállalniuk. A nők helyzetéről szóló párthatározat, a szocialista állam törvényeinek és rendelkezéseinek egész sora lényegében megteremtik a politikai és társadalmi segítség kereteit. A kiterjedt terhesgondozás, a világon szinte páratlan, csaknem öthónapos szülési szabadság, az eredeti elgondolás alapján bevezetett, és jól sikerült gyermekgondozási segély; mind-mind az édesanyákat és a jövő generációt szolgálják. A központi rendelkezések, állásfoglalások azonban bármennyire is progresszívek, önmagukban még nem elegendőek. Sokat javult a helyzet az utóbbi években, de azért gondoljunk csak bele, milyen kevés az igényekhez képest a bölcsődei és óvodai helyek száma, s a termelés érdekében mennyi textilipari üzemben kénytelenek még fenntartani a három műszakot, ami mind igen nagy terheket ró a lányokra, asszonyokra, édesanyákra. Az eddig napirenden volt, hogy egy-egy új lakónegyed mellől kimaradt a bölcsőde, óvoda, iskola, üzlethálózat felépítése. De csak most, beruházási politikánk szigorú és tárgyilagos felülvizsgálata után hallottunk először hírt arról, hogy irodaház építését halasztották el... É édesanyának lenni mindazonáltal nem anyagi, s nem tárgyi feltételek kérdése, hanem szubjektív kérdés: meri-e valaki vállalni, akarja-e vállalni az anyaságot, képes-e lemondani viszonylagos kényelméről, s hallgatni szívére, mely évezredek óta minden asszonynak azt súgja: csak gyermekkel teljes az élet. Az erre adott igen a családtervezésnek, sőt magának a családnak is az alapja. Az igent kimondani, gyermeket szülni, gyermeket nevelni nyilván nem könnyű. Hogy anya létemre elfogultsággal ne vádolhasson senki. Kádár János egyik mondatát idézem a X. pártkongresszuson elmondott záróbeszédéből: „Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni és ha a szó fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki, és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára.” VARGA EMI L