Csongrád Megyei Hírlap, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Tv mandaságpolitikai fóruma Válaszok kérdésekre Megyénkből is számos olyan kérdés érkezett a te­levízió gazdaságpolitikai fórumához, amelyre­­ idő hiá­nyában választ nem adhattak. Mivel azonban közérdek­lődésre tarthat számot, folyamatosan ismertetjük a vá­laszokat. Pártszervezet és árpolitika KÉRDÉS: Mi a pártszerve­zetek szerepe a vállalati ér­és bérpolitika alakításában? VÁLASZOD: Juhász Já­nos, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa.­­ A pártszervezetek megkü­lönböztetett helyet foglalnak el a vállalati ár- és bérpoli­tika formálásában, s tegyük hozzá: ellenőrzésében. Alap­vetőnek kell tartanunk a következőket: érvényesítsék a meghirdetett jövedelempo­litikai elveket, azaz a bér szoros kapcsolatban álljon a végzett munkával. Továbbá: a béremelések fedezetét a vállalati tevékenység haté­konyságának javulása te­remtse elő, s ne különböző állami támogatás. Döntő a pártszervezetek szerepe ab­ban is, hogy senki ne jut­hasson olyan jövedelemhez, ami mögött nincs tényle­ges teljesítmény. Ugyanak­kor lássák azt is a kommu­nista közösségek, hogy a megfelelő bérpolitika kiala­kításához és folytatásához kellő üzem- és munkaszerve­zési színvonal is szükséges, mert a helyes elvek a gya­korlatban csakis így ölthet­­nek testet. Ami a vállalati árpolitikát illeti, itt elsősorban annak fontosságát hangsúlyozzák a pártszervezetek, hogy a termelő egyben fogyasztó is, azaz a megalapozatlan ár­emelés számára nemcsak előny, hanem­ hátránnyal is jár. Az Országos Anyag- és Árhivatal világosan megha­tározta, hogy mi tekinthető tisztességtelen haszonnak, ennek alapján a pártszerve­zetek tehát mérlegelhetik, mi a társadalmilag elfogad­ható nyereség, s mi lépi túl azt. Fontos teendője a kom­munista kollektíváknak, hogy elősegítsék az áraiva­t meghatározó költségek rend-­­ szeres elemzését, e költségek csökkentését, a gazdaságtalan termelés visszaszorítását, s mindezekkel annak érvénye­sítését, hogy az ár a vállalati munkát is ösztönözze, de a társadalmi érdekekkel is összhangban legyen. h­ad kezekben ■ határaink védelme Látogatás a nyugati szakaszon B­ékeidőben is harci fel­adatot látnak el a ha­tárőrök, akik éjjel­lappal vigyázzák 2219 kilo­méter hosszú államhatárun­kat, hogy azon illetéktelen se ki, se be ne mehessen, senki meg ne­ sérthesse ál­lami szuverenitásunkat. Eb- 301 a hosszú szakaszból 355 kilométer nyugati határunk­ra esik, amely nem egysze­rűen két ország érintkezési k­erülete, de két társadalmi rendszeré is, hiszen mint közismert, szomszédunk, Ausztria a tőkés világhoz, a­mi hazánk a szocialista vi­lágrendszerhez tartozik. Sze­rencsére állandóan javul a jószomszédi­ viszony, mégis ez a körülmény sajátossá te­szi Nyugat-Magyarországon a határvédelmet. S hogy mi­lyen kitűnően látják el itt a feladatot, az is bizonyítja, hogy négyszer — és most már véglegesen — elnyerték a KISZ Központi Bizottságá­nak vándorzászlaját. Szép élet, jó élet — mond­ja a nóta, de hozzátehet­nénk :­­egész embert is kíván. A feladat neheze éjszaka van, ekkor is helyt kell áll­ni. Igaz, a legkorszerűbb elektromos jelzőberendezés segíti a határőrt a vigyázás­­ban, valójában azonban itt is a legfontosabb a szerve­zettség, a lakossággal és a társfegyveres testületekkel való együttműködés. Ennek eredménye, hogy a határt il­legálisan átlépni igyekvők óriási többségét még a ha­tár megközelítése előtt lefü­lelik. S aztán a vizsgálat so­rán az is kiderül, hogy ezek jelentős részének már volt dolga a törvénnyel nem is egyszer. Erdőn, sík terepen, ingoványon és vízen keresz­tül húzódik az államhatár, de azok a fiatal katonák, akik a határőrségnél töltik katonai szolgálatukat, min­denütt kitűnően helytállnak. Amikor őrségbe mennek, tudják, hogy annak a határ­­szakasznak a sérthetetlensé­ge és biztonsága, amit rábíz­tak, tőlük függ, az ő éber­ségükön és helytállásukon múlik. E­rre a nyugati határ­­szakaszra számos át­kelőhely is esik. Eze­ken az ellenőrzött „kapukon” érkeznek hozzánk az utasok a nyugati országokból, s eze­ken át jutnak a magyar ál­lampolgárok is a nyugati or­szágokba. A nyugati határ­átkelőhelyen legfontosabb: Hegyeshalom. Itt a FEP (Forgalmi Ellenőrző Pont) óriási forgalmat bonyolít le. 1960-ban 343 000 fő, 1971- ben már 1 millió 300 ezren felül volt a belépők száma. 1967-ben épült az új vám­ház, de a forgalom máris meghaladja. Most készülnek a tervek arra, hogy leválasz­­szák a teherforgalmat a személyforgalomtól, gyors­­forgalmi utat építsenek, hogy minél kevesebbet kell­jen az utasnak várakoznia. Itt Hegyeshalmon egyébként rendkívül gyors és udvarias az utasellenőrzés. Pedig év­ről­ évre nőnek a feladatok. Számon tartanak olyan napot — turista csúcsidényben —, amikor egyetlen nap 3789 személykocsi, mintegy 17 ezer utassal lépett itt ki és be az országból. Ez volt ed­dig a rekord. De most is na­ponta négy (nyáron naponta 8) nemzetközi gyorsvonat, valamint 1000—1200 sze­mélykocsi lépi át az állam­határt, s a forgalom átlag 4—5 százalékkal növekszik. De felkészültek itt akár na­pi ötezer kocsi átbocsátásá­­ra is. Növeli a feladatok sú­lyát, hogy ma már Hegyes­halmon a nyugatról érkező utas számára vízumot is ki­adnak. Tavaly itt 240 000 ví­zumkérelmet teljesített a ha­tárátkelőhely személyzete. S még egy adat: 1971-ben az ország összes átkelőhelyein — oda és vissza — autón és vonaton 16 millió embert bo­csátottak át. S a zöme má­justól szeptemberig terjedő időre koncentrálódott, és felkészült, nyelve­ket beszélő, udvarias határőr tiszti állomány látja el itt az utasellenőr­zést. A jó felkészültségre több szempontból szükség van, hiszen a világ legkülön­bözőbb országaiból érkező utasok a legkülönbözőbb úti­­okmányokkal is rendelkeznek, amelyekben el kell tudni igazodni, gyorsan meg kell állapítani valódiságukat, nem szabad az utast felesle­gesen feltartani. De ahol ilyen nagy az utasáramlás, akadnak, akik igyekeznek kihasználni: hamis útleve­lekkel, fényképcserékkel, arany- és kábítószer-csempé­széssel, sőt — akad ember­­csempészet is! S miután sen­kinek sincs ráírva az orrára, hogy tisztességes ember-e vagy sem, fontos, a szakérte­lem az ilyen esetek megkü­lönböztetésére és leleplezésé­re. A­­­llamhatáraink védel­mét földön és levegő­ben a határövezetben a rend biztosítását, valamint a határátkelőhelyek forgal­mának ellenőrzését végzik a határőrök, akiknek ellátásá­ról, felszereléséről megfele­lően gondoskodik az ország. Korszerű technikai eszközö­ket, fegyvereket és kitűnő el­látást biztosítanak a nehéz szolgálatot teljesítő határ­őröknek. Minderről azon a tájékoztatón értesültünk, amelyet Szabó Gusztáv ha­tárőr vezérőrnagy tartott a nyugati határon a sajtó kép­viselőinek. S itt hangzott el az a bejelentés is — amely bizonyára sok családban örö­met okoz —, hogy a néphad­sereghez hasonlóan a határ­őrségnél is áttérnek az ed­digi 27 hónap helyett a 24 havi szolgálati időre. RÁCZ LAJOS ! VASÁRNAP, 22. ,MAILS 14. Feladatvállalás és példamutatás Eredményesen működő szocialista brigádok a szentesi Felszabadulás Tsz°ben Nyolc éve kezdett kibonta­kozni a szocialista brigád­mozgalom a szentesi Felsza­badulás Termelőszövetkezet kertészeti üzemegységében, ak­kor még kisebb létszám­mal, váltakozó sikerrel. Az idén megnövekedett területtel, bővülő létszámmal, megsokasodott feladattal igyekeznek előrelépni. Réder György — fiatal technikus — brigádja mintegy százötven főt számlál. Célul tűzték ki, hogy az eddigi legnagyobb mennyi­ségű, 15 millió 300 ezer fo­rint értékű kertészeti árut adnak az országnak. A mezőgazdaság­­ szocialista brigádjainak helyzete nehe­zebb, mint az üzemieké. Vál­lalásuk már kora tavasszal többször forgott veszélyben az időjárás viszontagságai miatt. Először a szárazság jelentett gondot, de meg­szervezték az állandó öntö­zést, a berendezések terv­szerű telepítését. Később az április végi fagyokkal küz­döttek meg­ ugyancsak esőz­­tetés segítségével: az öntöző víz fagyáshörével óvták a kiültetett gyenge palántákat. A kétszáz hold szabadföl­di és 65 ezer négyzetméter fedett kertészetben gaz­dálkodó brigád a nagy do­logidőben tízórás műszak­ban dolgozik, olykor ünnepnapokon is, ha sürget a munka. Közös szó­rakozásra, megbeszélésre a nagy létszám miatt is rit­kán nyílik lehetőség s eddig főleg csak a munkacsapatok „tartottak össze”. Most meg­teremtik a nagyobb, közös összejövetelek házon belüli lehetőségét. Társadalmi munkában parkot építenek a kertészeti központban. Pa­dokkal, asztalokkal „bútoroz­zák be” a négyszáz négy­szögöl területet, amelynek táncoló helyét már kibeto­nozták. Néhány hét múlva, amikor a legsürgősebb teen­dőkön túl lesznek, szabad­idejükben itt találkozhat a főként fiatalokból álló zöld­ségtermelő család. A brigád tagjai közül sokan képezik magukat. A korábbi évek­ben harmincan, az idén pe­dig tizenöten tettek szak­munkás vizsgát. A HÍRLAP interpellációi leszállították az áru­ - eltűnt a boltokból Ó. Istvánná vásárhe­lyi olvasónk panaszolja: — Eltűnt a T­elta Kereske­delmi Vállalat boltjaiból a­mit otthon szőkítő hajfesték. Ezt annál is inkább fur­csának tartom, mert tudo­­máásora szerint ennek az árucikknek csökkentették az eladási árát. Vajon, mi a­ hiány oka? Schmidt Bálint, a Del­ta Kereskedelmi Vállalat áruforgalmi előadója vála­szolt: — Az NDK-importból származó Zit otthon szőkítő a Belkereskedelmi Minisztéri­um rendelete értelmében 1 500, más cikkhez hasonlóan 1972. január 3-tól megválto­zott áron került forgalom­ba: a korábbi 27 forint 10 fillér helyett 16 forint 20 fillérért. A vállalatunkhoz tartozó Lenin utcai illatszer­boltban az árváltozás idő­pontjában 126 doboz­oit otthon szőkítő volt, ez hama­rosan el is fogyott. Azóta, sajnos, nem kaptunk ebből az áruból, sem Budapesten, sem Szegeden, illetve a más városokban levő nagykeres­kedelmi vállalatoknál sem található a raktáron. Így nem ígérhetek gyors válto­zást, sőt, az is előfordulhat — az import kozmetikai cik­kek csökkenése miatt —, hogy többet nem is találkoz­hatnak vele a vásárlók bolt­jainkban. al tervezett átkötő út szerepe Mindszenten Mindszenti levélírónk kérdezi: — Milyen közlekedésbiz­tonsági szempontok alap­ján építik a tervezett át­kötő utat a vasútállomás környékén, mert erről so­kat vitatkoznak a nagy­községben ? P­a­p­p Sándor, a mind­szenti nagyközségi tanács elnöke válaszolt: — A negyedik ötéves terv során a jelenleg földes Áchim András utcában kor­szerű burkolatot kap az út­test közel 800 méteres sza­kaszon. Ez az átkötő út le­hetővé teszi, hogy átmenő forgalom esetében a Szen­tes—Szegvár—Mártély— Vásárhely úton közlekedő járműveknek nem kell a nagyközség központján át­­haladniok. Most ez a kerü­lő fennáll. Ez is szükségessé teszi a szóban forgó útitest korszerűsítését az Áchim András utcában, mivel a probléma megoldásának szempontjából ez a legrövi­debb útvonal és anyagilag is kisebb ráfordítást igényel, szemben más elképzelések­kel. Egyébként az út meg­építése után megfelelő for­galmi táblákat helyezünk el a vasútállomás környékén levő útkereszteződéseknél a balesetmentes közlekedés ér­dekében. Arról is szó van, hogy a TÜZÉP-telep a jövő­ben nem a vasútállomáshoz vezető úton bonyolítja le a szállításait, hanem a Nyo­más soron, ezzel is biztonsá­gosabbá téve a közúti for­galmat. Lehet-e szennyvizet utcára önteni? Az utóbbi időben több csongrádi lakos fordult a tanács illetékes osztályá­hoz a következő kérdéssel: — Miért nem akadályoz­zák meg, hogy a Keseryes­­telepen — és más utcák­ban is — egyesek a szenny­vizet az utcákra öntsék vagy eresszék, hiszen ez nem för össze a városi életmód szabályaival? Újvári József és dr. Csongrádi József, a vá­rosi tanács illetékes osztá­lyainak előadóitól a követ­kező választ kaptuk: — Jogosan kifogásolják azok a csongrádi polgárok, akik az említett jelenségre fölfigyeltek. Ugyanis rende­let tiltja meg, hogy a szennyvizet a város terüle­tén bárki az utcára öntse, vagy engedje. Egyrészt a parkőrök feladata, hogy er­re felfigyeljenek és figyel­meztessék a szabálysértőket, de a közegészségügyi ellen­őrök is fokozott gonddal igyekeznek megakadályozni. Mégis előfordul. A jövőben szabálysértési eljárás indul azok ellen, akik a figyel­meztetés után sem hajlan­dók a szabály szerint eljárni, és adott esetben pénzbírság­gal is sújthatók. Pénzhiány miatt szünetel a vízbekötés Több makói olvasónk kérdezi: — A város szélén lévő ut­cák egy részébe még mindig nem vezették be az ivóvizet. Vonatkozik ez a kenderföldi részre is, ahol új lakónegyed épül. A tej­üzem környékén hasonló a helyzet. A háztulajdo­nosok a vízműtársulathoz befizették az úgynevezett hozzájárulási költséget, fel­ajánlották az áruk társa­dalmi munkában történő kiásását is. A vízműtársu­­lat miért idegenkedik a kérések teljesítésétől, a víz­vezetékcsövek lefektetésé­­sétől? Erdei Antal, a makói vízműtársulat elnökének vá­lasza: — Ismertek a panaszok. Tudunk arról is, hogy az érintett területeken a lakos­ság társadalmi munkát vál­lalt. Sajnos, nem tudunk eleget tenni kérésüknek, mert a társulatnak nincs pénze, s így fizetésképtelen. A kivitelező, a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a közelmúltban fel­bontotta a szerződést, elállt a tervezett munkák végzésétől, mivel nem tudják kifizetni részükre a munka díját. A társulat évekkel ezelőtt bankhitelt vett fel, s ma már azt is törleszteni kell. A közbejött árváltozások mi­att a korábban tervezett ösz­­szeg kevésnek bizonyult; a munkákat csak akkor tud­juk folytatni, ha a lakosság a hozzájárulást időben, ké­sedelem nélkül fizeti. Véle­ményem szerint 1972-ben a tervezettnél kevesebb cső­­fektetést tudunk elvégeztet­ni, s ez azt jelenti, hogy a kenderföldi részen várni kell még a vízvezeték-háló­zat megépítésére. A pana­szokat továbbítjuk az ATI­­VIZIG-hez és az OVH-hoz, remélve, hogy támogatást kapunk. tlz épület nem, de a park az úttörőké Csongrádi olvasónk, G­u­­lyás János kérdezte: — Milyen célra használják az utóbbi időben a Czaj­­lik-féle üdülőt, mert tu­domásom szerint oda nem lehet bemenni az úttörők­nek? A csongrádi tanács vb pénzügyi, terv- és mun­kaügyi osztályának válasza: —­ A Czajlik-féle telken, az úttörőtábor területén he­lyezkedik el a központi épü­let, amelyet belső elrendezé­se miatt gyerekfoglalkozta­tásra nem célszerű használ­ni. Ennek az épületnek a jelenlegi kialakításakor sem volt ez a cél. Az épületet el­sősorban a városba vendég­ként érkező művészek elhe­lyezésére, alkotótevékenysé­gük nyugodt körülményei­nek megteremtésére és ese­tenként a város intézmé­nyeinek meghívására érke­ző személyek elszállásolásá­ra használják. Ezt az is in­dokolja, hogy a városban nincs megfelelő színvonalú szálloda, s adott esetben en­nek hiányát is pótolja. Az elmúlt hónapokban — a fen­tiek ellenére — kétszer sor került arra, hogy időleges lakáshiány miatt az épület szobáit a művelődésügyi osz­tály olyan személyeknek ad­ta ki, akik a városba jöttek dolgozni, de lakáshoz csak később jutottak. A jövőben — a művelődésügyi osztály információja szerint — nem lesz lehetőség arra, hogy a központi épületet a további­akban lakásnak használják. Megjegyzendő: az épületet körülvevő parkot az úttörők továbbra is látogathatják. ----5

Next