Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Dr. Korom Mihály: Áttekinthetőbbé válik az igazságszolgáltatás rendszere — Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak — kezdte beszédét dr. Korom Mihály. Alkotmányunk 5. fejezete tartalmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alapelveit, a részletes szabályok megalkotását pedig törvényre utalja. Az előterjesztett törvényjavaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatáskörével összefüggő kérdéseket. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jogrendszerünk minden■ becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. A jelenleg hatályban levő bírósági szervezeti törvényt csaknem két évtizeddel ezelőtt alkotta meg országgyűlésünk. A mostani törvényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával, a jelen és a jövő követelményeinek figyelembevételével készítettük elő. Rendelkezései arra hivatottak, hogy egész igazságszolgáltatásunk munkája hatékonyabbá váljék. Ezután dr. Korom Mihály arról a munkáról beszélt, amelyet a bíróságok és a döntőbizottságok végeznek. "— A bíróságok és döntőbizottságok évente az ügyek százezreivel foglalkoznak. 1971-ben első fokon csaknem 100 000 büntető és 200 000 polgári peres ügy indult a bíróságokon. A gazdasági döntőbizottságok több mint 35 000, a területi munkaügyi döntőbizottságok pedig mintegy 14 000 munkaügyi vitában hoztak megfelelő határozatot. A bíróságokon és döntőbizottságokon évente több millió állampolgár fordul meg. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és áttekinthetőbbé tesszük az igazságszolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, párhuzamosságot, a széttagoltságot. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el, és iktassa az ország törvényei közé — mondotta befejezésül dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter. Dr. Szénási Géza Az ügyészi szervek hozzájárulnak a szocialista törvényesség biztosításához Szénási Géza bevezetőben rámutatott: a törvényjavaslat nem csupán az ügyészi szervek tevékenysége szempontjából nagy jelentőségű, hanem kiemelkedő fontossága van alkotmányjogi vonatkozásban is. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvény — a tanácstörvénnyel és a bíróságokról szóló törvénnyel együtt — ama törvényeink közé tartozik, amelyek elkészítését az alkotmány írta elő. Aláhúzta a szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelveket. Ezek az alapelvek: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; a törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése, valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai, erkölcsi és politikai követelmények. A felsorolt alapelvek — a baráti szocialista országok ügyészi törvényeihez hasonlóan — maradéktalanul érvényre jutnak a javaslat rendelkezéseiben is.-' ....... .-*■ -*t-A törvényjavaslat szerint az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. E rendelkezés célja: annak biztosítása, hogy az ügyészi szervezeten belül egységes jogszabályértelmezés és egységes jogpolitikai szemlélet érvényesüljön. Nyomatékosan hangsúlyozta : az ügyészség és a helyi szervek viszonyát nem egyedül az a negatív tényező határozza meg, hogy az ügyészségek nem tartoznak a helyi népképviseleti szervek alárendeltségébe, azok tehát az ügyésznek utasítást nem adhatnak. Van a kapcsolatnak egy pozitív oldala is, nevezetesen az, hogy az ügyészségek a törvényességi felügyelet ellátása során sajátos eszközeikkel segítik a tanácsokat. Szólt arról is, hogy az ügyészség a jövőben sem vállalhatja magára más szervek feladatait és felelősségét a jogszabályok megtartása és megtartatása terén. Ezt azért hangsúlyozom — tette hozzá —, mert egyes szervek részéről tapasztalható olyan törekvés, hogy saját ellenőrzési és felügyeleti feladataikat megpróbálják az ügyészre áthárítani. Saját munkaterületén minden szerv maga legyen a törvényesség első számú őre és felelőse. Dr. Szénási Géza végül kérte, hogy az ügyészségről szóló törvényjavaslatot, valamint az ügyészi szervezet kétéves munkájáról szóló beszámolót az országgyűlés fogadja el. Z Befejeződött az országgyűlés júniusi A lapzárta belföldi híreiből A vízszükséglet biztosítása víztárolók segítségével Az Országos Vízügyi Hivatal számítása szerint a mezőgazdaság vízigényének kielégítésére 1985-ig szükségessé teszi víztárolók építését. A most épülő kiskörei vízlépcső után épül a csongrádi és a hozzá csatlakozó alpári víztároló. Valószínűleg még ebben a tervidőszakban megkezdődik a Sebes-Körösön a körösladányi vízlépcső kivitelezése is. Napirenden a mezőgazdasági szakcsoportok fejlesztése A fogyasztási szövetkezetek legutóbbi, VI. kongreszszusának határozataira alapozva, a SZÖVOSZ-nál a közelmúltban napirendre került a mezőgazdasági szakcsoportok továbbfejlesztése. Közismert a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének népgazdasági jelentősége: évente mintegy 40 milliárd forintnyi termékkel járulnak hozzá a lakosság ellátásához, illetve az exportszállításokhoz. Azonban a napjainkban egymillióra tehető kistermelőből ma még csupán 80 ezren tömörültek szakcsoportba. Így termelésül hatékonyabb szervezésére szükségessé vált a szakcsoportok taglétszámának jelentős növelése. Azokon a helyeken, ahol az önálló szövetkezet alakulásának feltételei már adottak — a kongresszus határozatának megfelelően —, a SZÖVOSZ-ban célszerűnek tartják speciális beszerzési és értékesítési feladatokra külön szövetkezet alakítását. Létrehozásának alsó határát IS alapítóban és körülbelül 10 millió forint várható értékforgalomban jelölték meg. Új törvények születtek. Azt is rögtön hozzátehetjük, a megszokott körülmények között. A szakbizottságok, a minisztérium széles körű , vizsgálódása alapján életé szült törvényjavaslatokra az országgyűlés rámondta az igent. Valószínű, hogy az olvasóban reflexszerűen felvetődik az a kérdés: mi tette szükségessé 1972-ben Magyarországon, hogy a bíróságok és az ügyészségek működésével, munkájával kapcsolatban új törvényt alkossunk. Az igazságszolgáltatás, a bírói, ügyészi munka az államigazgatásnak szerves része. Az erőteljesen kibontakozó általános fejlődés nap mint nap figyelmeztet, hogy ezzel az államigazgatásnak is lépést kell tartania, tehát szervezetileg és működésben fejlődnie kell, azért, hogy a közélet porondját át tudja tekinteni. De az államigazgatás fejlődése azt is jelenti, hogy a szocialista demokrácia is izmosodik, hiszen növekszik az állampolgárok jogainak és kötelezettségeinek jogi biztosítéka. A bíróság működésének alapelveit ez ideig az 1954. évi II. törvény, ez ügyészségét pedig egy 1959-ben ayitett törvényerejű rendelet szabályozta. A paragrafusokból kitűnik, hogy az új törvény az igazságszolgáltatás egységesítését szorgalmazza. Egyik főbb alapelve: az állampolgárok és a vállalatok jogaitában — bűnügyi, polgári, családjogi, munkaügyi vitákban — a jövőben a bíróságok döntenek. A bírók választásának elvét az alkotmány és az 1954. II. törvény már magában foglalta. Ennek megvalósítására csak a népi ülnökök esetében került sor, és a bírók kinevezéssel látták el tisztségüket. Az új törvénynek a másik fontos eleme, hogy a bírákat az Elnöki Tanács választja. Ez nemcsak a független bíráskodás garanciáját jelenti, hanem azt is, hogy a bírók hazánkban különösen kiemelkedő és fontos munkát végeznek. Az ügyészségről szóló törvénynek elsősorban a szellemére kívánnék utalni. A törvényesség biztosítása, a törvényesség feletti őrködés nem kizárólag az ügyészség feladata. * A Parlament folyosóin a szünetekben élénk eszmecserére adott okot a bíróságokról és az ügyészségekről szóló törvény mind a képviselők, mind az újságírók között. A nagy „forgalom” közepette kértünk interjút dr. Antalffy Györgytől, a Csongrád megyei 8. választókerület (Kistelek) országgyűlési képviselőjétől. — Élénk figyelmet keltett az igazságügyi miniszter és a Legfelsőbb Bíróság jogkörének elhatárolása. Miért vált ez szükségessé? — Tulajdonképpen ez eddig is el volt határolva, csak a törvény ezt még jobban kiemeli. Az utóbbi évek gyakorlatát önti törvényformába. A bíróságok ítélkezéseinek elvi irányítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. Irányelveket szab az alsóbb fokú bíróságok részére, amelyek útmutatásul szolgálnak. A Legfelsőbb Bíróságon és a megyei bíróságokon gazdasági kollégium létesül. Előreláthatólag ezeknek munkája mennyire befolyásolja közéletünket, és milyen hatásával lehet számolni? — Összegezik a gazdasági ügyekben hozott ítéleteket és a jogalkalmazási gyakorlatot. Az állami vezetés számára is tanulságul szolgálhat. Ugyanis a bíróságnak kötelessége rámutatni azokra a körülményekre, amelyek útján a jogsértés létrejött. — Tehát a gazdasági döntőbizottságok megszületésével a gazdasági bűncselekmények egy sajátos prevenciója is létrejöhet? — Hogyne, feltétlenül. — Az ügyészségi törvény milyen döntő változást hoz az igazságszolgáltatásban? — Az ügyészségeknek megváltozik az állam életében betöltött szerepe, mert a fő feladata a bűnüldözés, a bűncselekmények felderítése lesz. Tehát a „klasszikus” ügyészi feladatok válnak uralkodóvá és megszűnik az ügyészségnek a bíróságok feletti „felügyelete”. * Új törvények születtek. Változik, bővül, halad a világunk, mert az új törvények ezt is jelentik. HALÁSZ MIKLÓS Igazságszolgáltatás - korszerűen Dr.Petri Gábor: Hatékonyabban javítani az egészségügyi ellátást Dr. Petri Gábor egyetemi tanár, a szegedi I. számú sebészeti klinika igazgatója, a Csongrád megyei 2. választókerület (Szeged) országgyűlési képviselője e szavakkal kezdte parlamenti felszólalását: — A beterjesztett törvényjavaslat, valamint a kiegészítő szóbeli és írásos tájékoztatás világos képet ad a múlt évi költségvetés végrehajtásáról, sőt ezen túl népgazdaságunk pillanatnyi helyzetéről. A tájékoztatás alapossága és őszintesége azt a megnyugtató érzést kelti bennünk, hogy a kormány nemcsak alapos ismerője, hanem egyúttal ura is a helyzetnek, és így a népgazdaság fejlődése várhatóan a negyedik ötéves terv programja szerint folyhat tovább. A törvényjavaslatot mindezek alapján elfogadom. A beszámoló egy egészségügyi és egy szociálpolitikai vonatkozására igyekszem felhívni a tisztelt Országgyűlé, illetve a kormány figyelmét. A képviselő a továbbiakban elsősorban az egészségügyet irányító szakembereket érdeklő kérdést elemzett. Ismert az egészségügyi ellátás három szintje: körzeti orvosi, rendelőintézeti és fekvőbeteg-intézeti munka. Az Egészségügyi Minisztérium 1970. évi kimutatása szerint az említett évben a körzeti ellátásban, valamint a rendelőintézetekben különkülön több mint 54 millió betegvizsgálat történt, a kórházakban pedig több mint 1,7 millió beteget ápoltak. Ezek szerint minden magyar állampolgár évenként legalább öt ízben járt a közeti orvosnál, valamint ugyanannyiszor a rendelőintézetekben, és minden 6. állampolgár feküdt kórházban. E számok nem azt jelentik, hogy olyan „rettenetesen betegek” volnánk, hanem jelzik — a korszerű követelményekből kiindulva — a struktúra felülvizsgálatának szükségességét, az egészségügyi ellátásban egymásra épülő intézmények között a megfelelő arányok kialakítását. — Igen célszerűnek tartanám olyan rendelőintézeti kivizsgáló központok létesítését — mondotta —, amelyek kifogástalan berendezéssel, gyors és véglegesen megbízható leleteket szolgáltatnának a vizsgáló orvos számára, akinek így több ideje lenne a beteggel foglalkozni. Ugyanígy szükség lenne koncentráltan dolgozó sebészeti üzemekre, hogy a rendelőintézetek technikai fogyatékosságai miatt ne a kórházakat és a klinikákat terheljék a kisebb jelentőségű operációkkal. Az objektív feltételek mellett a szubjektívek döntő fontosságát hangsúlyoznám : az orvosok kiképzésében és nevelésében is oda kell hatnunk, hogy a fiatalok a kórházon kívüli munkát is olyannak érezzék, amelyben hivatásuk magaslatán állhatnak, és érezhetik a jól végzett munka örömét. Hagsúlyozta Petri Gábor professzor, hogy a szocialista betegellátás alapelvének megfelelően következetesen meg kell valósítani a kórház-rendelőintézeti egységet. A rendelőintézetekben kell olyan feltételeket teremteni, hogy a legmagasabb szintű ellátást nyújtsák a járóbetegeknek. A nemzetközi viszonyokban és itthon is egyre költségesebb eszközök és anyagok biztosítása elengedhetetlen a betegellátás korszerűsítéséhez. Ezután arról szólt a képviselő, hogy a legfontosabb feladatok egyike a kórházak zsúfoltságának csökkentése és — ami nem nagy dicsőség Semmelweis hazájában — a higiénés viszonyok gyökeres megjavítása. Javasolta a bonyolult vagy a divatos építészeti megoldások helyett a könnyen kezelhető, tisztán tartható épületek, barakk-, vagy más néven pavilonintézetek létesítését. Erre az építési módra annál is inkább szükség van, mert például az elmebetegek elhelyezésére szolgáló ágyak nyomasztó hiányát pótolni más megoldással még megpróbálni sem lehet. Javaslatait azzal indokolta Petri Gábor professzor, hogy a lehetőségeinkhez szabott átfogó és hosszabb távú tervek az egészségügyben is ugyanúgy szükségesek, mint más ágazatban. E területen is fontos a struktúra és a hatékonyság öszszefüggésének és a gazdaságosságnak tudományos szintű és konkrét elemzése. Ezután a képviselő az öregek problémájával foglalkozott. Elmondotta, hogy sajnálatos módon, a hosszabb élet nem jelent egyben jó egészséget, mert a magas életkor sokszor egyértelmű a betegséggel: egyre több ember szorul gondozásra, ápolásra, de legenyhébb esetben is mások segítségére. Nem hazai specialitás, világjelenség az, hogy a társadalmi fejlődés iránya, a lakáshiány, a kenyérkeresők számának a családon belüli növekedése átalakította a családi élet hagyományos rendjét, és az elaggott szülőkkel egyre kevésbé tudnak, vagy éppen hajlandók törődni, ami még csak fokozza a magas életkorral amúgy is együtt járó bajt, nyomorúságot. Ennek az emberileg eléggé szomorú jelenségnek az enyhítésére szolgál a szociálisotthon-hálózat, amelyek között korszemek, de rossz állapotban levők is találhatók. Helyenként már tapasztalható az idős embereknek nyújtott, társadalmi úton megszervezett házigondozás. — Az öregeken mindenképpen segíteni kell — mondotta. — Lehetne egy új biztosítási ágat alkalmazni, amely szerint — mondjuk — 25 évi díjfizetés árán egy kis szociális otthoni lakást nyújtana a biztosítottnak. Amikor az idős ember ide beköltözik, addigi lakását átadná a tanácsnak, majd amikor meghal, a szociális otthoni lakása is a tanács tulajdonába kerülhetne. A befizetett díjak és kamataik hozzájárulhatnának az otthonok létesítéséhez, melynek költségei ilyen módon mérséklődnének, míg a fenntartási költségek egy részét a nyugdíjakból lehetne fedezni. — Emberségből, a társadalom iránt érzett felelősségérzetből, sőt, még magunkra gondolva is többet törődjünk az öregekkel "– hangsúlyozta felszólalása befejezéseként dr. Petri Gábor. SZOMBAT, 1972. JÚNIUS 34.