Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-24 / 147. szám

Nagyon elhanyagolt volt Makón, a Farkas Imre Ál­talános Iskola előtti Szent István tér. Most az iskola tanulói, valamint számos szülő és néhány válla­lat (a József Attila Tsz, az Úti­­gépjavító Vállalat) elhatá­rozták, hogy­ rendbe hozzák a parkot. A­ munka a most befejeződött tanévben csak elkezdődött, és ősszel fejezik be. Mintegy 350 gyerek dol­gozik itt majd néhány órát. Képünk éppen azt mutatja, hogy a gyerekek egy cso­portja — Kátai Ferencné úttörő-csapatvezető felügye­letével — ássa a keményre taposott kertet. Az iskola mellett egyébként — ugyan­csak társadalmi munkával — kézilabdapályát, 60 mé­teres futópályát és magasug­­rópályát is létesítenek. 4 Tudósítóink jutalmazása Egész évi fáradozásuk el­ismeréseként két-két szép könyvet kapott Hevesi Ka­talin őrsvezető, a mindszen­ti Központi Általános Isko­la tanulója, akiről érdemes még elmondani, hogy ismét kitűnő tanulmányi ered­ményt ért el. Ugyancsak könyvjutalmat kaptak a sze­gedi Madách Imre Általános Iskola riporter őrsének tag­jai közül Engi Edit, Hideg­­héty Katalin, Lengyel Gyöngyi és Nagypál Erika pajtások. Találd ki! TÍZFORDULÓS NYÁRI REJTVÉNYPÁLYÁZAT Mai számunktól kezdve gépkocsik jelzése 8. 70, 9. tíz héten át keresztrejtve- Vízitündér. 12.­­Traktor. 14. nyékét találhattok Pajtáshír- Gondolja. 20. Vissza, üdvöz­­adónkban. Reméljük, ezek a tettel, röviden. 2. Kiejtett rejtvények hetenként nem­ mássalhangzó. 24. Lakott csak jó szórakozást jelentő- hely, település. 26. Mintául nem számotokra, hanem szolgáló forma. 28. Kérdő­hasznos tudnivalókat is el-­szó. 29. Vissza: itt egyesül a sajátítotok, illetve félésévé- Fehér és Fekete Tisza. 30. Eítitek a segítségükkel. A Folt betűi keverve. 33. Fél megfejtéseket hetenként ér- litet. 34. Leapadó páratlan tékelyük, és a helyes meg­fejtők között minden héten 7 szép könyvet sorsolunk ki. 1. HOBBY A nyári vakációban sokan hódolnak kedvenc szórako­zásuknak, hobbyjuknak. A vízszintes 1. sorból megtud­játok, mi Pista hobbyja, a vízszintes 38. sorban Kati gyűjtőszenvedélyét rejtettük el, míg a függőleges 16. és 18. sorokban Péter hobbyja rejlik. VÍZSZINTES. 10. Ilyen ál­lat a ló. 11. Rév szélei. 13. Küzdőtér. 14. Egymást köve­tő betűk. 15. ... és Magóg. 17. Divat egynemű betűi. 18. Irány. 19. Ragasztó. 21. Láb­beli. 22. Okos. 23. SMZ. 24. Két növény. 25. Díszes. 27. Matat közepe. 28. Merre? 31. Nem mögé. 32. Háziállat. 33. Szalad. 35. Ifjúsági Maga­zin. 36. A Szahara is ez. FÜGGŐLEGES: 1. Mozgé­kony, gyors. 2. Mutatószó. 3. Vissza, a koponyában szé­kel. 4. Vágó fegyver. 5. Pár év. 6. Aprótermetű ló. 7. Spanyol, norvég és osztrák betűi. 36. Kettős betű. 35. Garat szélei. A megfejtéseket június 29-ig küldjétek be szerkesz­tőségünk címére (Csongrád megyei Hírlap Szerkesztősé­ge, Szeged, Magyar Tanács­­köztársaság útja 10., Sajtó­ház). A borítékra írjátok rá: „Találd ki!” •ÍJ­Az elmúlt heti rejtvé­nyünk helyes megfejtése: Bánk bán. A helyes megfej­tés beküldők közül sorsolás­sal könyvjutalmat nyertek: Vass Ilona (Makó, Szilágyi Dezső u. 6.), Rudner Péter (Hódmezővásárhely, Lenin u. 6.), Strincz János (Fábiánse­­bestyén, Köztársaság u. 81.), Kádár Zsuzsa (Hódmezővá­sárhely, Moszkva u. 32.), Süli Kálmán (Nagyér, Petőfi u. 17.), Mencser Julianna (Csongrád, Mikszáth Kálmán u. 6.), Árva Edit (Maroslele, Béke u. 7.), Kertész Ágnes (Szentes, dr. Lakos Imre út 13.), és Bitó Erika (Hódme­zővásárhely, Csalogány utca 22.) A vásárhelyi Zalka Máté Általános Iskola felső tagozatában 1966 óta a szaktantermi forma kere­tei között folyik a munka. Ezzel kapcsolatos tapaszta­latainkat adjuk most közre a szülőknek. A szaktermi munka vég­zésének ma két feltétele van: a szükséges tantermek száma az alapvető munka­eszközökkel, valamint a meg­változott szemléletű, a szer­vezés, a tevékenység rugal­masságának az érvényesülé­se. Ezek nélkül szaktantermi munkáról beszélni nem le­het. Ugyanis nem sokat ér az a szaktermi munka, ahol az iskolavezetés és a tantes­tület szemlélete a régi, a hagyományos rutinmunka keretei közé van szorítva. A nevelőt is nevelni kell, hogy valóban fel tudja használni a szaktantermek nyújtotta lehetőségeket. A szemléletváltozással azo­nos értékű a szaktantermi munka során a szervező­­készség fejlesztése is. Ez a munka a tanmenet készíté­sével kezdődik, és a negye­dik év végén fejeződik be. Az úgynevezett „belterjes”, intenzív munka a szervezés, a tervezés terén az össze­függések áttekintőképességét követeli meg az adott kö­zösség valamennyi tagjától. (Például a gyerek reggel a kabátot ott helyezze el, ahol az utolsó óra lesz. Az egyes A cím persze jelképes, ezért kár lenne szó szerint venni. Hiszen a Hello Dolly című kétrészes amerikai filmmusical, amelyet e na­pokban Vásárhelyen egy­szerre két moziban is vetí­tenek a fényképezést tekint­ve káprázatos színekkel büszkélkedhet. Halványsága nem a külsőségekből, hanem lényegéből, tartalmából, így tehát a forgatókönyv gyen­géiből fakad. Mert bizony, szó, ami szó, ez a szüzsé meglepetéssel egyáltalán nem szolgál, eredetiség alig van benne, s a rutin égisze alatt megformált jelenetek is meglehetősen másodlago­sak, harmadlagosak. A muzsika sem olyan, amit az ilyen produkciók esetében megszoktunk. A fő szám, a Hello Dolly című valóban remek sláger , a többit azonban a suszter­inasok aligha fogják fütyö­­részni az utcán. Nem túl igényes, nem fülbemászó, újszerű megoldásokkal nem kísérletező muzsika ez. Élet és iskola A szaktermes oktató- és nevelőmunka tapasztalatai órákat pontosan kell befejez­ni. A nyolcadik osztály gaz­dasági földrajza és a törté­nelem KGST-anyagainak szinkronja érvényesüljön. A szemléletváltozás, a jó szervezőképesség koro­nája az aktív tartalmi tevékenység érvényesülése. A szemléletváltozás, a szerve­zőképesség csak az aktív te­vékenység útján valósul meg. Ebből a fő munka az iskola igazgatójának, a mun­kaközösségek vezetőinek jut. Ezeknek nem szabad elfá­radni, tudni kell újítani. Akik a hagyományos órave­zetéshez hozzáadják a szak­tantermi többletet, azok tudják, hogy most többszö­rös energiafogyasztást igé­nyel egy óra, mint amennyit a 10 évvel ezelőtt megtar­tott órák kívántak. A szaktantermi oktatás azért több a hagyományos­nál, mert nem rekedünk meg az ismeret befogadásá­nak szintjén. Hosszú évek óta tapasz­taljuk a gyerekeink egy ré­szénél, hogy az ismeret meg­szerzésére a rendelkezésünk­re álló idő az iskolában ke­vés. Ez különösen a gyen­gébb képességekkel rendel­kező tanulókra vonatkozik. S­zerintünk a szaktan­­terem adta lehetősé­geknek elsősorban azokat kell segíteni, akik az órák új ismereteket közlő időszaka alatt nem értik az újat, nem tudják az új is­mereteket a régibe bele­ágyazni. (Közben az olyan tehetségekről sem feledkez­hetünk meg, mint Szabó Györgyi, Szentandrási Eszter, Varga Zoltán, vagy az iro­dalmi, ének és a közlekedés versenyeinek győzteseiről.) Itt segítenek a megértésben az okosan használt eszkö­zök abban, hogy az ismere­tet az emlékezetbe rögzítsék. A jobb képességűek termé­szetesen az iskolai és az ott­honi segítséggel a készségek és képességek szintjéig is el­jutnak. A tanárnak és a szülőnek bizonyos igényszintet kell kialakítani az ismeret, az át­adó-, az ellenőrzőképesség terén. A tanulás és ellenőr­zés segítését szolgálta a szü­lői munkaközösséggel folyta­tott tanácskozásunk is. Sok esetben nem az elmé­leti ismeretekben van a hi­ba — a 2-es, 3-as tanulók esetében sem —, hanem a gyakorlatban való alkalma­zásban. Ezt csak a nevelő és az ellenőrzést végző szülő segítségével oldhatják meg az esetek többségében. A fenti okok miatt kell a tanítás, tanulás, ellenőrzés során a hagyományos, a csoportos, főleg a differen­ciált módszeres eljárásokat alkalmazni az iskolában. S ugyanakkor a szaktantermes oktató-nevelő munka során a személyiségformáló tevé­kenységet fokozni lehet, hogy szocialista típusú em­bereket neveljünk. A dinamikus mozgásra, a tematikus összefüggé­sek komplex meglá­tására kell az új kabinetsze­rű munkának ösztönözni. Erre törekednek szaktanter­­mi közösségeink, ezt tükrö­zik iskolánk szaktermei. Ezek nélkül nem beszélhe­tünk szemléleti, szervezési, tevékenységi változásokról a szaktantermi oktató-nevelő munka érdekében. KURUNCZI MIHÁLY igazgató, Hódmezővásárhely FILM Világsiker — halvány színekkel Van aztán még egy hatal­mas baj, erről persze már a magyar filmforgal­mazók tehetnek. Szinte alig lehet olvasni a szöveget. S aki három órán keresztül mégis megpróbálkozik a szö­veg silabizálásával, hát az bizony fejfájósan, szédeleg­­ve tántorog ki a moziból, és joggal gondolja, huszonötöt kéne üttetni arra a filmfor­galmazó szakemberre, aki ilyen feliratozású filmeket közönség elé mer bocsátani. (A botbüntetés eltörlése kö­vetkeztében viszont tán egy fegyelmi is megtenné.) A Hello Dolly ezek, sőt mindezek ellenére siker, még annál is több: világsi­ker. Miért? Mert minden a szenzációs képességekkel rendelkező Barbra Strei­­sandra van alapozva, aki már a Funny girlt is világ­sikerré varázsolta. De a pro­ducer arra is ügyelt, hogy minden a nagy sláger — a Hello Dolly — előadását ké­szítse elő. A látottak alap­ján úgy tűnik, hogy min­den, ami több órán át a filmen történik, tulajdon­képpen azért van, hogy a nagy slágert elénekelhessék, dallamára remekül koreog­­rafált táncot ropjanak — ki tudja, hányszor megismé­telve, eközben a tényleg el­­koptathatatlan refrént, hogy: Hello, Dolly Egy strófát énekel Louis Amstrong is. E röpke idő is elegendő számára, hogy fe­ledhetetlen alakítást nyújt­son, s a nézőnek eszébe jut­tassa: halálával, azzal, hogy ez az utánozhatatlanul re­kedt hang mindörökre el­hallgatott, milyen fájdalmas űr támadt a mai művészet­ben. Walter Matthau az ameri­kai, úgynevezett száraz hu­mort képviseli. Jól, de nem olyan kitűnően, mint amennyire azt képességei alapján elvárnánk tőle. Né­ha úgy tűnik, fáradt ő is, mint a cselekmény, amely meglehetősen tunya sebes­séggel csordogál a végkifej­letnek aligha nevezhető „Vége” felírás felé. A többiek megfelelnek. A rendező különben Gene Kelly volt. Ez meg is látszik a koreográfián. Ahol vi­szont dialógusok voltak, ott képtelen volt a ritmust tar­tani. PAPP ZOLTÁN SZŰTS DÉNES SEDEDENEESEH a Kaszinó ut­­cában? A piros Mercedes me­­■ redek oldalú völgyben rohant. A magas fák eltakar­ták a kőbányát, ahonnan hir­telen robbanás szakította meg az egyhangú csendet. Szászné a lövésszerű zajra összerezzent. Egyedül nem volt kép­es a világgal, sőt sa­ját életével szemben érzett fásultságát szétzúzni. Alfred Flossburger mint férfi nem gyakorolt rá különösebb ha­tást, nem volt ellenszenves, de rokonszenves sem. Éva előtt nem rajzolódtak ki még az elérhető eredmények. Sze­rette Dánielt, de sokszor már unalmasnak találta, hogy a siker időpontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes la­kásuk, bútoruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsillantott előtte valamit, de Évának esze ágába se ju­tott volna tartós kapcsolatot kezdeni vele. Közben megérkeztek a he­gyi vendéglőhöz, ahol há­rom-négy szobát is kiadtak a rászoruló vendégeknek. Szászné és Flossburger tölgy­fákból hasított asztalok mel­lé, tömzsi faszékekre telepe­dett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott ne­kik. Vacsorára halat aján­lott. Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a kedves vendégek kívánják, két szép darabot megsüt ros­ton. — Maga miatt megszegem a fogadalmamat, és vissza­szorítom utálatomat — mond­ta édeskésen Flessburger, és lehajtott egy nyelésnyi italt. — Proszit... Látom, maga jól bírja. Férfiasan iszik. — Flessburger közben arra gon­dolt, micsoda pikantéria, hogy Balátai Jenő lányával hoz­ta össze a sorsa. Elszánt erő­feszítéssel kényszerítette ma­gát, hogy megfeledkezzék er­ről. Megvacsoráztak. Elsétáltak a kilátóig. Flessburger megkísérelte levenni lábáról az asszonyt, az asszony megkísérelte a lehető legkedvezőbb feltéte­leket kicsikarni, ha már be­leegyezését adja. A fogadó felé haladtakban, Flossbur­­ger elvesztette türelmét, meg­ragadta az asszony karját, és magához húzta. — Őrülten kívánom, kérem akarom... Szászné nem lökte el, in­kább gyengéden eltolta, és tagadólag rázta a fejét. — Nem, ne nyúljon hoz­zám — kérte. Majd: — Menjünk — mondta a férfi­nak —, még a férjem és a nagyanyám félreértik távol­­maradásunkat. — Hangja ha­tározott és kemény volt. Flossburger szótlanul fize­tett és távoztak. A kocsiját azonban nem a szálló felé, hanem a kikötőhöz kormá­nyozta. — Csak egy rövid kerülő — magyarázta. Az öbölben megállt, leállította a motort és kinyújtott, karral az egyik, a móló mellett hor­gonyzó hatalmas testű mo­torcsónakra mutatott. — Kár lenne magának ha­zamenni Magyarországra. A tisztelt bárónőt és önt átvin­ném Olaszországba, aztán én majd ide visszajövök. Kocsi­val nem mehetünk, mert a jugoszlávok feltartóztatnának bennünket, de így felelek a sikerért. Nyugaton olyan éle­tet élhetne, amilyet akar. Nem követelem, hogy hoz­zám jöjjön feleségül. Teljes szabadsága lenne, s én anya­gilag támogatnám. Mi vár önre a kommunisták alatt?.. Robot, kevés pénz, ön szép, érdekes asszony. Ha tökélete­sen megtanulja a nyelvet, tő­lem függetlenül is nagyon jó pénzért elhelyezkedhet, mint geológus. Balátai Jenő lányá­nak még nálunk is... Szászné egy pillanatra úgy érezte, kővé fagy, megder­med a kocsiban. — Honnan tudja maga, hogy én kinek a lánya va­gyok? A férfi zavartan köhécselt, de aztán gyorsan visszanyer­te nyugalmát. — Semmi, hát a beszélge­tésekből ... Azt hiszem, nagyanyja említette, vagy Szász úr... Lényeges ez?... — És mit kér ezért? — fordult feléje, kicsit moso­lyogva. Ez már játék volt, iz­galmas mérkőzés, amelynek kimenete már csak rajta mú­lott. Flossburger olyan mélyen hajolt le, hogy ősz haja majdnem az asszony ruháját súrolta. Megcsókolta a kezét. — Én nagyon türelmes va­gyok, és várok, amíg ön pa­rancsolja. (Folytatjuk.) SZOMBAT, ia72 mvnis ii.

Next