Csongrád Megyei Hírlap, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
Nagyon elhanyagolt volt Makón, a Farkas Imre Általános Iskola előtti Szent István tér. Most az iskola tanulói, valamint számos szülő és néhány vállalat (a József Attila Tsz, az Útigépjavító Vállalat) elhatározták, hogy rendbe hozzák a parkot. A munka a most befejeződött tanévben csak elkezdődött, és ősszel fejezik be. Mintegy 350 gyerek dolgozik itt majd néhány órát. Képünk éppen azt mutatja, hogy a gyerekek egy csoportja — Kátai Ferencné úttörő-csapatvezető felügyeletével — ássa a keményre taposott kertet. Az iskola mellett egyébként — ugyancsak társadalmi munkával — kézilabdapályát, 60 méteres futópályát és magasugrópályát is létesítenek. 4 Tudósítóink jutalmazása Egész évi fáradozásuk elismeréseként két-két szép könyvet kapott Hevesi Katalin őrsvezető, a mindszenti Központi Általános Iskola tanulója, akiről érdemes még elmondani, hogy ismét kitűnő tanulmányi eredményt ért el. Ugyancsak könyvjutalmat kaptak a szegedi Madách Imre Általános Iskola riporter őrsének tagjai közül Engi Edit, Hideghéty Katalin, Lengyel Gyöngyi és Nagypál Erika pajtások. Találd ki! TÍZFORDULÓS NYÁRI REJTVÉNYPÁLYÁZAT Mai számunktól kezdve gépkocsik jelzése 8. 70, 9. tíz héten át keresztrejtve- Vízitündér. 12.Traktor. 14. nyékét találhattok Pajtáshír- Gondolja. 20. Vissza, üdvözadónkban. Reméljük, ezek a tettel, röviden. 2. Kiejtett rejtvények hetenként nem mássalhangzó. 24. Lakott csak jó szórakozást jelentő- hely, település. 26. Mintául nem számotokra, hanem szolgáló forma. 28. Kérdőhasznos tudnivalókat is el-szó. 29. Vissza: itt egyesül a sajátítotok, illetve félésévé- Fehér és Fekete Tisza. 30. Eítitek a segítségükkel. A Folt betűi keverve. 33. Fél megfejtéseket hetenként ér- litet. 34. Leapadó páratlan tékelyük, és a helyes megfejtők között minden héten 7 szép könyvet sorsolunk ki. 1. HOBBY A nyári vakációban sokan hódolnak kedvenc szórakozásuknak, hobbyjuknak. A vízszintes 1. sorból megtudjátok, mi Pista hobbyja, a vízszintes 38. sorban Kati gyűjtőszenvedélyét rejtettük el, míg a függőleges 16. és 18. sorokban Péter hobbyja rejlik. VÍZSZINTES. 10. Ilyen állat a ló. 11. Rév szélei. 13. Küzdőtér. 14. Egymást követő betűk. 15. ... és Magóg. 17. Divat egynemű betűi. 18. Irány. 19. Ragasztó. 21. Lábbeli. 22. Okos. 23. SMZ. 24. Két növény. 25. Díszes. 27. Matat közepe. 28. Merre? 31. Nem mögé. 32. Háziállat. 33. Szalad. 35. Ifjúsági Magazin. 36. A Szahara is ez. FÜGGŐLEGES: 1. Mozgékony, gyors. 2. Mutatószó. 3. Vissza, a koponyában székel. 4. Vágó fegyver. 5. Pár év. 6. Aprótermetű ló. 7. Spanyol, norvég és osztrák betűi. 36. Kettős betű. 35. Garat szélei. A megfejtéseket június 29-ig küldjétek be szerkesztőségünk címére (Csongrád megyei Hírlap Szerkesztősége, Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház). A borítékra írjátok rá: „Találd ki!” •ÍJAz elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Bánk bán. A helyes megfejtés beküldők közül sorsolással könyvjutalmat nyertek: Vass Ilona (Makó, Szilágyi Dezső u. 6.), Rudner Péter (Hódmezővásárhely, Lenin u. 6.), Strincz János (Fábiánsebestyén, Köztársaság u. 81.), Kádár Zsuzsa (Hódmezővásárhely, Moszkva u. 32.), Süli Kálmán (Nagyér, Petőfi u. 17.), Mencser Julianna (Csongrád, Mikszáth Kálmán u. 6.), Árva Edit (Maroslele, Béke u. 7.), Kertész Ágnes (Szentes, dr. Lakos Imre út 13.), és Bitó Erika (Hódmezővásárhely, Csalogány utca 22.) A vásárhelyi Zalka Máté Általános Iskola felső tagozatában 1966 óta a szaktantermi forma keretei között folyik a munka. Ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat adjuk most közre a szülőknek. A szaktermi munka végzésének ma két feltétele van: a szükséges tantermek száma az alapvető munkaeszközökkel, valamint a megváltozott szemléletű, a szervezés, a tevékenység rugalmasságának az érvényesülése. Ezek nélkül szaktantermi munkáról beszélni nem lehet. Ugyanis nem sokat ér az a szaktermi munka, ahol az iskolavezetés és a tantestület szemlélete a régi, a hagyományos rutinmunka keretei közé van szorítva. A nevelőt is nevelni kell, hogy valóban fel tudja használni a szaktantermek nyújtotta lehetőségeket. A szemléletváltozással azonos értékű a szaktantermi munka során a szervezőkészség fejlesztése is. Ez a munka a tanmenet készítésével kezdődik, és a negyedik év végén fejeződik be. Az úgynevezett „belterjes”, intenzív munka a szervezés, a tervezés terén az összefüggések áttekintőképességét követeli meg az adott közösség valamennyi tagjától. (Például a gyerek reggel a kabátot ott helyezze el, ahol az utolsó óra lesz. Az egyes A cím persze jelképes, ezért kár lenne szó szerint venni. Hiszen a Hello Dolly című kétrészes amerikai filmmusical, amelyet e napokban Vásárhelyen egyszerre két moziban is vetítenek a fényképezést tekintve káprázatos színekkel büszkélkedhet. Halványsága nem a külsőségekből, hanem lényegéből, tartalmából, így tehát a forgatókönyv gyengéiből fakad. Mert bizony, szó, ami szó, ez a szüzsé meglepetéssel egyáltalán nem szolgál, eredetiség alig van benne, s a rutin égisze alatt megformált jelenetek is meglehetősen másodlagosak, harmadlagosak. A muzsika sem olyan, amit az ilyen produkciók esetében megszoktunk. A fő szám, a Hello Dolly című valóban remek sláger , a többit azonban a suszterinasok aligha fogják fütyörészni az utcán. Nem túl igényes, nem fülbemászó, újszerű megoldásokkal nem kísérletező muzsika ez. Élet és iskola A szaktermes oktató- és nevelőmunka tapasztalatai órákat pontosan kell befejezni. A nyolcadik osztály gazdasági földrajza és a történelem KGST-anyagainak szinkronja érvényesüljön. A szemléletváltozás, a jó szervezőképesség koronája az aktív tartalmi tevékenység érvényesülése. A szemléletváltozás, a szervezőképesség csak az aktív tevékenység útján valósul meg. Ebből a fő munka az iskola igazgatójának, a munkaközösségek vezetőinek jut. Ezeknek nem szabad elfáradni, tudni kell újítani. Akik a hagyományos óravezetéshez hozzáadják a szaktantermi többletet, azok tudják, hogy most többszörös energiafogyasztást igényel egy óra, mint amennyit a 10 évvel ezelőtt megtartott órák kívántak. A szaktantermi oktatás azért több a hagyományosnál, mert nem rekedünk meg az ismeret befogadásának szintjén. Hosszú évek óta tapasztaljuk a gyerekeink egy részénél, hogy az ismeret megszerzésére a rendelkezésünkre álló idő az iskolában kevés. Ez különösen a gyengébb képességekkel rendelkező tanulókra vonatkozik. Szerintünk a szaktanterem adta lehetőségeknek elsősorban azokat kell segíteni, akik az órák új ismereteket közlő időszaka alatt nem értik az újat, nem tudják az új ismereteket a régibe beleágyazni. (Közben az olyan tehetségekről sem feledkezhetünk meg, mint Szabó Györgyi, Szentandrási Eszter, Varga Zoltán, vagy az irodalmi, ének és a közlekedés versenyeinek győzteseiről.) Itt segítenek a megértésben az okosan használt eszközök abban, hogy az ismeretet az emlékezetbe rögzítsék. A jobb képességűek természetesen az iskolai és az otthoni segítséggel a készségek és képességek szintjéig is eljutnak. A tanárnak és a szülőnek bizonyos igényszintet kell kialakítani az ismeret, az átadó-, az ellenőrzőképesség terén. A tanulás és ellenőrzés segítését szolgálta a szülői munkaközösséggel folytatott tanácskozásunk is. Sok esetben nem az elméleti ismeretekben van a hiba — a 2-es, 3-as tanulók esetében sem —, hanem a gyakorlatban való alkalmazásban. Ezt csak a nevelő és az ellenőrzést végző szülő segítségével oldhatják meg az esetek többségében. A fenti okok miatt kell a tanítás, tanulás, ellenőrzés során a hagyományos, a csoportos, főleg a differenciált módszeres eljárásokat alkalmazni az iskolában. S ugyanakkor a szaktantermes oktató-nevelő munka során a személyiségformáló tevékenységet fokozni lehet, hogy szocialista típusú embereket neveljünk. A dinamikus mozgásra, a tematikus összefüggések komplex meglátására kell az új kabinetszerű munkának ösztönözni. Erre törekednek szaktantermi közösségeink, ezt tükrözik iskolánk szaktermei. Ezek nélkül nem beszélhetünk szemléleti, szervezési, tevékenységi változásokról a szaktantermi oktató-nevelő munka érdekében. KURUNCZI MIHÁLY igazgató, Hódmezővásárhely FILM Világsiker — halvány színekkel Van aztán még egy hatalmas baj, erről persze már a magyar filmforgalmazók tehetnek. Szinte alig lehet olvasni a szöveget. S aki három órán keresztül mégis megpróbálkozik a szöveg silabizálásával, hát az bizony fejfájósan, szédelegve tántorog ki a moziból, és joggal gondolja, huszonötöt kéne üttetni arra a filmforgalmazó szakemberre, aki ilyen feliratozású filmeket közönség elé mer bocsátani. (A botbüntetés eltörlése következtében viszont tán egy fegyelmi is megtenné.) A Hello Dolly ezek, sőt mindezek ellenére siker, még annál is több: világsiker. Miért? Mert minden a szenzációs képességekkel rendelkező Barbra Streisandra van alapozva, aki már a Funny girlt is világsikerré varázsolta. De a producer arra is ügyelt, hogy minden a nagy sláger — a Hello Dolly — előadását készítse elő. A látottak alapján úgy tűnik, hogy minden, ami több órán át a filmen történik, tulajdonképpen azért van, hogy a nagy slágert elénekelhessék, dallamára remekül koreografált táncot ropjanak — ki tudja, hányszor megismételve, eközben a tényleg elkoptathatatlan refrént, hogy: Hello, Dolly Egy strófát énekel Louis Amstrong is. E röpke idő is elegendő számára, hogy feledhetetlen alakítást nyújtson, s a nézőnek eszébe juttassa: halálával, azzal, hogy ez az utánozhatatlanul rekedt hang mindörökre elhallgatott, milyen fájdalmas űr támadt a mai művészetben. Walter Matthau az amerikai, úgynevezett száraz humort képviseli. Jól, de nem olyan kitűnően, mint amennyire azt képességei alapján elvárnánk tőle. Néha úgy tűnik, fáradt ő is, mint a cselekmény, amely meglehetősen tunya sebességgel csordogál a végkifejletnek aligha nevezhető „Vége” felírás felé. A többiek megfelelnek. A rendező különben Gene Kelly volt. Ez meg is látszik a koreográfián. Ahol viszont dialógusok voltak, ott képtelen volt a ritmust tartani. PAPP ZOLTÁN SZŰTS DÉNES SEDEDENEESEH a Kaszinó utcában? A piros Mercedes me■ redek oldalú völgyben rohant. A magas fák eltakarták a kőbányát, ahonnan hirtelen robbanás szakította meg az egyhangú csendet. Szászné a lövésszerű zajra összerezzent. Egyedül nem volt képes a világgal, sőt saját életével szemben érzett fásultságát szétzúzni. Alfred Flossburger mint férfi nem gyakorolt rá különösebb hatást, nem volt ellenszenves, de rokonszenves sem. Éva előtt nem rajzolódtak ki még az elérhető eredmények. Szerette Dánielt, de sokszor már unalmasnak találta, hogy a siker időpontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes lakásuk, bútoruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsillantott előtte valamit, de Évának esze ágába se jutott volna tartós kapcsolatot kezdeni vele. Közben megérkeztek a hegyi vendéglőhöz, ahol három-négy szobát is kiadtak a rászoruló vendégeknek. Szászné és Flossburger tölgyfákból hasított asztalok mellé, tömzsi faszékekre telepedett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott nekik. Vacsorára halat ajánlott. Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a kedves vendégek kívánják, két szép darabot megsüt roston. — Maga miatt megszegem a fogadalmamat, és visszaszorítom utálatomat — mondta édeskésen Flessburger, és lehajtott egy nyelésnyi italt. — Proszit... Látom, maga jól bírja. Férfiasan iszik. — Flessburger közben arra gondolt, micsoda pikantéria, hogy Balátai Jenő lányával hozta össze a sorsa. Elszánt erőfeszítéssel kényszerítette magát, hogy megfeledkezzék erről. Megvacsoráztak. Elsétáltak a kilátóig. Flessburger megkísérelte levenni lábáról az asszonyt, az asszony megkísérelte a lehető legkedvezőbb feltételeket kicsikarni, ha már beleegyezését adja. A fogadó felé haladtakban, Flossburger elvesztette türelmét, megragadta az asszony karját, és magához húzta. — Őrülten kívánom, kérem akarom... Szászné nem lökte el, inkább gyengéden eltolta, és tagadólag rázta a fejét. — Nem, ne nyúljon hozzám — kérte. Majd: — Menjünk — mondta a férfinak —, még a férjem és a nagyanyám félreértik távolmaradásunkat. — Hangja határozott és kemény volt. Flossburger szótlanul fizetett és távoztak. A kocsiját azonban nem a szálló felé, hanem a kikötőhöz kormányozta. — Csak egy rövid kerülő — magyarázta. Az öbölben megállt, leállította a motort és kinyújtott, karral az egyik, a móló mellett horgonyzó hatalmas testű motorcsónakra mutatott. — Kár lenne magának hazamenni Magyarországra. A tisztelt bárónőt és önt átvinném Olaszországba, aztán én majd ide visszajövök. Kocsival nem mehetünk, mert a jugoszlávok feltartóztatnának bennünket, de így felelek a sikerért. Nyugaton olyan életet élhetne, amilyet akar. Nem követelem, hogy hozzám jöjjön feleségül. Teljes szabadsága lenne, s én anyagilag támogatnám. Mi vár önre a kommunisták alatt?.. Robot, kevés pénz, ön szép, érdekes asszony. Ha tökéletesen megtanulja a nyelvet, tőlem függetlenül is nagyon jó pénzért elhelyezkedhet, mint geológus. Balátai Jenő lányának még nálunk is... Szászné egy pillanatra úgy érezte, kővé fagy, megdermed a kocsiban. — Honnan tudja maga, hogy én kinek a lánya vagyok? A férfi zavartan köhécselt, de aztán gyorsan visszanyerte nyugalmát. — Semmi, hát a beszélgetésekből ... Azt hiszem, nagyanyja említette, vagy Szász úr... Lényeges ez?... — És mit kér ezért? — fordult feléje, kicsit mosolyogva. Ez már játék volt, izgalmas mérkőzés, amelynek kimenete már csak rajta múlott. Flossburger olyan mélyen hajolt le, hogy ősz haja majdnem az asszony ruháját súrolta. Megcsókolta a kezét. — Én nagyon türelmes vagyok, és várok, amíg ön parancsolja. (Folytatjuk.) SZOMBAT, ia72 mvnis ii.