Csongrád Megyei Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

Magyar szovjet barátsági nagygyűlés a Csepeli Sportcsarnokban st) külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártj­áé a döntő szó a ma­gyar politikában, a gazda­ságban, az élet minden terv­A Magyar Szocialista Munkás­párt, a mu­nkásosz­tályra támaszkodva, lelkesí­tő torlatokat nyitott az or­szág előtt, tömörítette az egész népet, az egész nem­zetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben min­denki kibontakoztathatja ké­pességeit, tehetségét, alkotó­­készségét. Nem először járok Ma­gyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fa­siszta iga alóli felszabadu­lásért folyó harcok napjai­ban; emlékszem, hogyan in­dult meg magyar földön a szocializmus építése; em­lékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különö­sen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, mennyire el­mélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szov­jet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden meg­próbáltatást, s a szocializ­mus és a kommunizmus diadaláért vívott közös har­cunkban edződött. Ez a ba­rátság áthatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fokon pártja­ink testvéri együttműködé­sében, pártszervezeteink szé­les körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki. A legjobb, a legbarátibb vi­szonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetővel. S különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlat­tá lett a szovjet és a ma­gyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezrei­nek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvé­nyes! Kedves elvtársak! Az Önök gyára testvérüzeme a mi magnyitogorszki kohá­szati üzemünknek, az Uráli Gépgyárnak, a Kirov-gyár­­nak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokat dolgoz­nak: a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásán, a tudományos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocia­lizmus előnyeivel, az irá­nyítás tökéletesítésén. Mi is, Önök is rendelkezünk ta­pasztalatokkal, e problémák megoldásában. E tapasztala­tok alkotó felhasználása kö­zös érdekünk, s ez is ösz­tönöz bennünket együttmű­ködésünk állandó mélyítésé­re. Újból és újból megbizo­nyosodunk arról, hogy ha egyesítjük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen páro­sul, hanem megsokszorozó­dik. Ezért, amikor manapság Magyarországról a Szovjet­unióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott ország nemzeti po­tenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket közös­ségünk, internacionalista szövetségünk nyújt vala­mennyiünknek. Természete­sen mindegyikünknek meg­vannak a maga tervei, si­kerei és örömei. Megvannak a magunk problémái, ne­letén. A munkásosztály ál­dozatos munkájával, öntuda­tával, fegyelmével, a szocia­lizmus magasztos eszményei iránti hűségével erősíti szö­vetségét a dolgozó paraszt­sággal és a népi értelmiség­gel, befolyást gyakorol az egész társadalomra és veze­ti azt. Kézségei is, amelyek olykor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mu­tatkoznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem kö­vetkezetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész közössé­günk gazdaságának állandó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari ter­melése az idén, a jelekből ítélve, csaknem nyolcszoro­san haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapita­lista országokban pedig, elő­zetes adatok szerint, ugyan­ezen idő alatt kb. három­szoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egyedül van, nehéz egy or­szágnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy eszmét valló népekkel, baráti államokkal. Erről elvtársak, saját tapasz­talatunk alapján győződhet­tünk meg, amikor hosszú éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrű­jében. Épp ezért örülünk an­nak, hogy ma már az egész világon vannak velünk ba­rátságban levő országok. Kü­lönösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri vi­szonyban levő, szocializmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szo­cialista család minden tag­ja. Egységben az erőnk, ez döntő tényezője annak, hogy sikeresen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös internacionalista fel­adatainkat! Az utóbbi években a test­vérországok kapcsolatai tar­talmasabbak és gyümölcsö­zőbbek, mint valaha voltak. Mélyül és egyre sokolda­lúbbá válik gazdasági együttműködésünk. Ezt vilá­gosan mutatja országaink példája is. A Szovjetunió és Magyarország egyesíti erő­feszítéseit az alumíniumter­­melésben csakúgy, mint a gépkocsigyártásban, az olaj­­feldolgozásban és az elekt­ronikus számítástechnika ki­­fejlesztésében. Munkánknak tág tere van. Minden lehető módon tovább erősítjük gaz­dasági kapcsolatainkat. Egyre szorosabb a szocia­lista államok politikai együttműködése. Minden fenntartás nélkül mondhat­juk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy hord­erejű akció sem a nemzet­közi küzdőtéren, amelyben ne lennénk egységesek. Ez növeli közös külpolitikánk eredményességét. Évről évre tökéletesedik katonai együttműködésünk. A szocialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO- tömb, meg fogjuk tenni az erőfeszítéseket ezen a terü­leten is. A munka tervsze­rűen folyik, és úgy gondo­lom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatóan őrzik or­szágaink, népeink békés munkáját, példája az országok közötti­­ új, a történelemben azelőtt­i ismeretlen kapcsolatokra, a­­ teljes egyenjogúságra, a köl­­­­­sönös segítségre és a kö­­s­zös célokat szolgáló kollektív­­ együttműködésre épülő vi­­­­szonynak.­­ A világ küzdőterén együt-­­­tesen fellépő szocialista álla­­­­mok segítik a társadalmi ha­­s­­adást, akcióik megfelelnek a­­ munkásosztály, valamennyi­­ dolgozó, a föld minden népe­s létérdekeinek. Nyíltan meg­­ kell mondanunk: az, hogy az­­ imperialisták nem mertek­­ kirobbantani új világhábo­­­­rút, mindenekelőtt a szocia­­­­lizmus világrendszerének , történelmi érdeme. Nélküle­­ más volna bolygónk arcula­­­­ta­ . Felsorolni is nehéz lenne­­ mindazt, amit a szocialista­­ országok a béke és a haladás érdekében tettek. Elég, ha­­ megemlítjük nemzetközi po­litikánk egyes alapvető cél­kitűzéseit a legutóbbi évek­ben. Ezek a következők: — a béke érezhető, érzé­kelhető megszilárdulása Eu­rópában; — a hős vietnami népnek nyújtott nagy és sokoldalú segítség az imperialista ag­resszió elleni sikeres harcá­hoz; — a haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Ame­­rika népeivel abban a jogos törekvésükben, hogy gazdái legyenek otthonuknak; — az India és Pakisztán közötti jószomszédi viszony kialakításának, és e körzet békéje helyreállításának te­vékeny segítése; é­s végül: eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodá­sáért a nemzetközi viszo­nyok egészében; harc a tar­tós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés fe­lé, a bizalmatlanságtól és a viszálytól a kölcsönösen elő­nyös együttműködés irányá­ba. Mindez, elvtársak, nem kulisszák mögötti diplomá­­ciai lépés, nem egyezkedés a népek háta mögött, hanem nyílt, következetes, becsüle­tes politika. S ez nem ígér­getés, nemcsak elmélet, ha­­nem gyakorlat. Ennek kapcsán szeretnék kitérni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismere­tes, parlamenti választáso­kat tartottak az NSZK-ban. Természetesen nem kívánom itt részletesen értékelni e választások eredményeit. Egy következtetést azonban bizonyára érdemes levonni. Akik keresztezik az enyhü­lés útját, és vissza szeret­nék téríteni Európát a hi­degháború napjaihoz, azok­tól a választók, megvonják a támogatást. A választók a békére, az enyhülésre, a reá­lis politikára szavaznak. S ez nemcsak Nyugat-Németor­­szágra érvényes, hanem szé­lesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát továbbra is a jó irányába változik. Ez szerintünk le­hetővé teszi, hogy már a kö­zeljövőben újabb hasznos lépések történjenek konti­nensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lé­pésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabá­lyozó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokratikus Köztársaság teljes és sokoldalú bevoná­sa a nemzetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe; a Csehszlovákia és valamennyi szocialista or­szág fontos állami érdekeit érintő müncheni diktátum kérdésének rendezése. Az események ilyen alakulása természetesen magával hoz­za a szocialista közösség or­szágai és az NSZK viszo­nyának további normalizálá­sát. Ezt valamennyien kívá­natosnak és hasznosnak tart­juk. Mint ismeretes, már régóta állást foglalunk e fel­adatok megoldása mellett, szolidárisan lépünk fel, an­nak tudatában, milyen nagy jelentőségűek ezek a tartós európai béke szempontjából. Amellett vagyunk, hogy megtisztítsuk az európai ta­lajt a múlt hordalékától. Ezt nagymértékben elő kell se­gítenie az összeurópai érte­kezletnek, amelynek sokol­dalú gyakorlati előkészítése —a­mint Kádár elvtárs is mondotta — már megkezdő­dött. A szocialista országok vi­lágosan kifejtették közös ál­láspontjuk lényegét a politi­kai tanácskozó testület prá­gai ülésének nyilatkozatá­ban. Azt várjuk az összeuró­pai értekezlettől, hogy meg­erősítse valamennyi európai állam egyenlő és tényleges biztonságának elveit. Elle­nezzük a megkülönböztetést az európai kereskedelemben és amellett vagyunk, hogy széles körben fejlődjék az európai államok egyenjogú érdemi együttműködése kü­lönböző területeken. Íme, ez elvi álláspontunk, amelyet szilárdan követtünk és kö­vetni fogunk. Ha messzebbre nézünk, azt látjuk, az európai politi­kai légkör javulása lehetővé teszi, hogy foglalkozni kezd­jünk egy olyan fontos fel­adat megoldásával, mint a fegyveres erők és a fegyver­zet csökkentése Európában. Nemrég még irreális volt nemcsak megoldani, de fel­vetni is ezt a problémát Most pedig úgy merül fel ez a kérdés, mint a kontinensen végbemenő általános politi­kai fejlődés természetes kö­vetkezménye. Ezt a kérdést komolyan és felelősséggel, s egymással konzultálva köze­lítjük meg. Magától értető­dik, hogy a probléma nem egyszerű számos tényező fi­gyelembevételét, a különbö­ző államok szuverén jogai­nak és érdekeinek kellő tisz­teletben tartását követeli meg. Nem akarok itt jöven­dölésekbe bocsátkozni mind­ezek megvalósításának konk­rét formáit illetően. De bí­zunk abban, hogy a felek jó szándékával meg lehet majd találni a konstruktív megol­dást. Elvtársak! A szocialista államok külpolitikája mind nagyobb elismerésre és tá­mogatásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommu­nistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi törekszünk, megfe­lel a béke, minden dolgozó érdekeinek. S nem véletlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak uralko­dik, ahol kifosztják a mun­ka emberét, úgy tekintenek a népek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére, állunk, és ellenségeink min­den eszközzel igyekeznek akadályozni országaink sike­res fejlődését, gyengíteni egységünket. A szocialista országok ha­tározott visszautasítással, egybeforrottságunk, testvéri szövetségünk sokoldalú meg­szilárdításával válaszoltak és fognak válaszolni az impe­rialisták és szekértolóik min­den kísérletére. Az imperialisták nem kis reményeket fűznek a kínai vezetésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irá­nyában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai vezetők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érde­keivel, s ez teljes mértékben megfelel az imperialista re­akciónak. Szovjetellenes kiagyalása­ikkal Pekingben olyan ab­szurd állításokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadására készülne. Aligha feltételezhető azon­ban, hogy e koholmányok szerzői komolyan hinnék ezt. Nem ártana, ha a kínai ve­zetők gondosabban kutat­nák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szov­jetunióval és más szocialis­ta országokkal. Akkor bizo­nyára rájönnének, hogy ez a forrás ott található a kínai fővárosban, saját politiká­jukban, amelynek célja az államok közötti viszony ki­élezése, szakadás előidézése a szocialista rendszerben, és az antiimperialista erő meg­osztása. Kínának ez a politiká­ja nem segítheti elő a szo­cialista országokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismé­telten hangoztattuk — a Kí­nai Népköztársasággal való viszony normalizálása mel­lett foglal állást. Elvi irány­vonalunkat Kína viszonyla­tában világosan megszab­ták az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatai. S megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is teljes az egysé­günk a Magyar Népköztár­sasággal és más testvéri szo­cialista országokkal. Le­gesítő zavatok PÉNTEK, 1903. DECEMBER 1- A szocializmus meghatározó szerepe Még három évtized sem telt el a szocializmus világ­­rendszerének létrejötte óta. Aránylag rövid idő ez, de mekkora és sok tekintetben meghatározó szerepet tölt be a világon a népeknek ez az új közössége. A szocialista világrendszer Az imperialista és egyéb mesterkedésekről Tisztában vagyunk ezzel a történelmi felelősséggel, és tovább fokozzuk erőfeszíté­seinket a béke, a szabadság és a szocializmus ügyének diadala érdekében. De a harc az harc, és nem feled­kezhetünk meg arról, hogy a régi világ is igyekszik hatni ránk saját érdekében. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvet­len agressziótól kezdve — mint ahogyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmön­fontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a nacionalista előítéletek felélesztése és a szocialista országok interna­cionalista szolidaritásától való bármilyen eltérés ösz­tönzése. Olykor gazdasági előnyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s ezt ma már nem tudják elkerülni —, feltétle­nül mérget is kevernek hoz­zá. Ez érthető is. Mi velük ellentétes osztályalapokon Amiben biztosak lehetünk Elvtársak! A szovjet párt­os kormányküldöttség láto­gatása a Magyar Népköz­­társaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializ­mus erőinek általános erő­södéséhez, a béke megszi­lárdításához a világban. Újabb, jelentős lépést tet­tünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére. Tovább erősödött a kapcso­latainkra oly jellemző őszin­teség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlatokat vá­zoltunk fel együttműködé­sünk minden fontos terüle­tén, és kétségtelen, hogy kapcsolataink az elkövetke­ző években még gyümölcsö­zőbbek és szorosabbak lesz­nek. Vagyis, elvtársak, minden alapunk megvan ah­hoz, hogy elégedettek le­gyünk a látogatás eredmé­nyeivel. Erről beszéltek itt a magyar elvtársak is, és mi teljes mértékben egyetértünk velük. Kedves barátaink! Delegá­ciónk tagjai a látogatás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kollektíváival, a népi értel­miség képviselőivel. Reáli­san érzékelhettük teremtő munkájuk, a fejlett szocia­lista társadalom építése so­rán felmerülő problémák legjobb megoldása kitartó keresésének légkörét , önökkel együtt bizonyosak vagyunk abban, hogy orszá­guk dolgozói a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezeté­sével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött feladatokat. Magyarország kommunis­tái, munkásosztálya megér­demelt tekintélynek örvend a világ kommunista és mun­kásmozgalmában: a közös antiimperialista front erősí­téséért küzdő harcosok első soraiban haladva cselekvően részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunista ta­nácskozás megállapításainak és eszméinek megvalósításá­ért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás elő­készítésében általános elis­merést nyert. Elvtársak! Felszólalásomban nem be­széltem országunk belső fej­lődéséről. Erről az évről annyit mondanék, hogy a szovjet nép, pártunk a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója előkészüle­teinek jegyében él és dolgo­zik. A munkásosztály, a kolhozparasztság és az értel­miség arra törekszik, hogy újabb munkasikerekkel kö­szöntse ezt a nagy ünnepet, és biztosítsa az SZKP XXIV. kongresszusán felvázolt ter­vek sikeres teljesítését. Engedjék meg, elvtársak, hogy élve e kellemes talál­kozás lehetőségével, kifejez­zük elismerésünket a test­véri Magyarország munká­sainak, parasztságának, ér­telmiségének és valamennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készülnek megünnepelni a Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri érzelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszö­­netünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a Magyar Népköztár­saság kormányának, mind­­annyiuknak, kedves baráta­im, a testvéri fogadtatásért. Újabb sikereket kívánunk Csepel munkáskollektívájá­nak, Budapest lakóinak, Ma­gyarország minden dolgozó­jának a szocializmus építé­sében. Boldogságot, egészsé­get és jólétet minden ma­gyar családnak! Éljen az MSZMP vezeté­sével a szocialista társadal­mat építő magyar nép! Éljen a magyar munkás­­osztály — a szocialista Ma­gyarország vezető ereje! Éljen kipróbált harci él­csapata — a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! Éljen a szovjet—magyar barátság és a szocialista ál­lamok internacionalista egy­sége! Éljen a béke és a kommu­nizmus! Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, meg­bonthatatlan egységünk je­léül átnyújtsam önöknek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szobrász „Zászlót tartó mun­kás” című alkotását. * Kádár János és Leonyid Brezsnyev szavait sűrűn sza­kította félbe a nagygyűlés résztvevőinek tapsa. A forró hangulatú nagy­gyűlés Németh Károly zár­szavával és az Internacio­­nálé hangjaival fejeződött be. A moszkvai tv is közvetítette a csepeli nagygyűlés eseményeit A moszkvai televízió csü­törtökön a késő délutáni órákban csaknem kétórás helyszíni közvetítés kereté­ben „élő adásban” sugározta a csepeli magyar—szovjet barátsági nagygyűlést. A közvetítést az egész szovjet televíziós adóhálózat átvet­te. 3

Next