Csongrád Megyei Hírlap, 1973. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
mi történt a nagyvilágban ? —• mi történt a nagyon!" Tárgyalnak a VD Bizakodás és az USA szakértői 1973 iránt A VDK bejelentette: kész folytatni a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, a vietnami háború befejezéséről, és a béke helyreállításáról. A VDK ismételten kijelentette, csak akkor újítja fel a megbeszéléseket az Egyesült Államokkal, ha Washington visszaállítja az 1972. december 18-a előtti helyzetet. Miután az Egyesült Államok — mint arról már beszámoltunk olvasóinknak — közölte, hogy 1972. december 29-től beszünteti a 20. szélességi körtől északra fekvő területek bombázását, a VDK kész felújítani a tárgyalásokat egyrészt Le Duc Tho, a VDK Párizsban tárgyaló delegációjának különleges tanácsadója és dr. Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, másrészt a két fél szakértői között. Párizs elővárosában kedden folytatódtak a VDK és az Egyesült Államok december 23-án félbeszakadt tárgyalásait egyelőre szakértői szinten. A demokratikus Vietnam küldöttségét Nguyen Co Thach külügyminiszter-helyettes, az amerikai delegációt William Sullivan államtitkár vezeti. A két fél képviselői legutóbb 1972. december 23-án találkoztak. Akkor a demokratikus Vietnam szakértői tiltakozásul a VDK egész területe ellen felújított, példátlanul kegyetlen amerikai bombatámadások ellen, kivonultak az ülésteremből, s a megbeszéléseket bizonytalan időre elnapolták. A Reuter angol hírügynökség értesülése szerint Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, Le Duc Tho tárgyalópartnere, vidéki pihenéséről kedden tért vissza Washingtonba. Egész sor ,,beható megbeszélést” fog tartani Nixon elnökkel — írja az angol hírügynökség —, mielőtt Párizsba utaznék, ahol folytatja majd a bizalmas megbeszéléseket a VDK magas rangú képviselőivel. VI. Pál pápa vasárnap és hétfőn, újév napján a Vietnami béke érdekében mondott beszédet. Szavai megerősítették, hogy az elmúlt napokban a Vatikán diplomáciai lépéseket tett az érdekelt feleknél a bombázások megszüntetése, a béketárgyalások felújítása érdekeében. Az új tárgyalásokkal kapcsolatban a pápa annak a reménynek adott kifejezést, hogy ezek eredményesebbek lesznek az előzőknél, s hogy az új esztendő meghozza végre az igazságos és tartós békét Vietmumnak. Külpolitikái KISLEXIKON Közös Piac - '73 iasza. január elsejétől kezdve az Európai Közös Piacnak — hivatalos nevén az Európai Gazdasági Közösségek — kilenc tagja van. Az új tagállamok: Anglia, Írország és Dánia. A felsorolásból is kitűnik, hogy 1972. december 31-ig a Közös Piacnak hat tagja volt: Franciaország, Olaszország, az NSZK és a három Benelux-állam, vagyis Hollandia, Belgium és Luxemburg. Az említett hat ország 1957. március 25-én, Rómában állapodott meg abban, hogy egymás között fokozatosan megszüntetik a vámhatárokat, és végső célként, teljesen vámmentes kereskedelmet folytatnak. Ezen túlmenően az agrártermékekben is közös árakat alakítanak ki, sőt, állampolgáraiknak lehetővé teszik, hogy egymás országaiba költözzenek, minden előzetes, külön, engedély nélkül, s hogy ott munkát vállaljanak. A munkavállalók annak az országnak a társadalombiztosítási törvényei alapján részesülhetnek egészségügyi ellátásban, amelyben élnek, s munkanélküli segélyt is kaphatnak — ugyancsak a kérdéses ország előírásai szerint. Az első esztendők a Közös Piac életében várakozáson felül sikerültek, és a hat ország valóban sok eredményt ért el az együttműködés területén. Különösen Franciaország és Olaszország élvezi az együttműködés előnyeit, amelyek elsősorban a mezőgazdasági termékek magas árában jutnak kifejezésre. Anglia 1969 októberében harmadszor tett kísérletet a Közös Piacba való bejutásra — ezúttal sikerrel. Az angol közvélemény azonban nem lelkesedik túlságosan a közöspiaci tagságért, mivel a valamivel olcsóbb iparcikkek ellenében lényegesen drágábban jut majd az élelmiszerekhez, mint korábban. Anglia ugyanis a Brit Nemzetközösség országaiból importált élelmiszereket a világpiaci árnál jelentősen kedvezőbb áron szerezte be Harold Wilson, az ellenzékben levő Munkáspárt vezetője azt mondotta: ha ■pártja a legközelebbi választáson hatalomra jut, kedvezőbb feltételekért fog folyamodni a Közös Piac vezető szerveihez. Anglia számára a közös piaci tagság jelenlegi formájában és lehetőségei között hátrányos — tette hozzá. Dánia és Írország — ellentétben Angliával — nyer anak, hogy a Közös Piac tagja lett. t SOROKBAN Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Moszkvában találkozott Georges Marchais-vel, a Francia Kommunista Párt főtitkárával, aki a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre érkezett a szovjet fővárosba. Hangsúlyozták, hogy nagy jelentőségű a Szovjetunió és Franciaország barátsága és együttműködése, s teljes mértékben ki kell használni a sokoldalú szovjet—francia együttműködés fejlesztésének nagy lehetőségeit. * Bestiális gyilkossággal kezdődött az új esztendő Írországban. Egy ismeretlen fegyveres hétfőn az Ír Köztársaság északi határa közelében agyonlőtt egy fiatal katolikus jegyespárt, majd perverz ötlettel a két holttestet kereszt alakban egymásra helyezve az úton hagyta. Az Egyesült Államok lakosságának száma — az amerikai népszámlálási hivatal jelentése szerint — 1972. december 31-én 319 millió 194 ezer 312 fő volt. Ez a népesség 1,6 millióval nagyobb, mint amekkorát az 1971-es esztendő végén számláltak. Több vezető politikus újj év alkalméból nyilatkozatban mondotta el, mit vár 1973-tól. E nyilatkozatokból közlünk néhányat. ALEKSZEI KOSZIGIN , a Szovjetunió Minisztertaná- csának elnöke nyilatkozatában ezután kifejezte a Szovjetunió közvéleményének azon követelését, hogy mielőbb fejeződjék be az imperializmus vietnami kalózkodása , hangsúlyozta: egészében sikeresen végrehajtjuk a szocialista gazdaság és kultúra továbbfejlesztésének a párt által kitűzött programját, s így következetesen megvalósul a kommunista pártnak a népjólét fokozására irányuló politikája. WILLY BRANDI nyugatnémet kancellár nyilatkozatában derűlátóan ítélte meg az 1973-as év kilátásait. Vasárnap este elhangzott rádió- és televíziós beszédében kifejezte reményét, hogy az NSZK-ban a kormánykoalíció és az ellenzék nyugodtabb légkörben, tárgyilagosabban folytathatja vitáját, majd arról beszélt, hogy a két német állam szerződéses kapcsolatrendezéseinek eredményeként ebben az esztendőben az NSZK és az NDK tagja lehet az ENSZ-nek. EDWARD CHEREK, a LEMP KB első titkára szintén bizakodással tekint az 1973-as esztendő kilátásai elé. Annál is inkább — mondotta —, mert 1972 nemcsak a feszült munka és a nagy erőfeszítések, hanem a további jó eredményekhez szükséges biztos alap megteremtésének éve volt. JPSZIP BROZTHO, jugoszláv köztársasági elnök az 1972-es esztendőről beszélt elsősorban. Ezaz, esztendő polt az egyik legjelentősebb, de ugyanakkor a legnehezebb is a felgyülemlett negatívumok, és hibák leküzdésében — mondotta. „Sikeresen folytattuk a nacionalizmus elleni harcot is 1972-ben — állapította meg Tito elnök. — Bízunk abban, hogy ezzel megteremtettük a további előrehaladás feltételeit is.” Az európ biztonsági konferencia idén megkezdheti Stefan Olszewski lengyel küüügyminiszter nyilatkozata .Hogyan látja Európa helyzetét 1971- ban?” Lapunk munkatársának e kérdésére ez alkalommal Stefan Olszewski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere válaszolt. Megállapításai azért is érdeklődésre tarthatnak számot, mert hiszen — mint ismeretes — az elmúlt évben ratifikálták, s így érvénybe lépett a lengyel— nyugatnémet szerződés, amely számottevő tényezője Európa biztonságának, és fontos hozzájárulása az európai szocialista országok és Nyuga-Európa jobb kapcsolatainak további kiállításához. Az alábbiakban közöljük a lengyel külügyminiszternek feltett kérdéseket és az arra adott válaszokat. — Az 1972-es év mely eseményeit tartja ön az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybehangolt és egységes fellépésére? — hangzott első kérdésünk. — Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából különleges jelentőségű eseményekben —■ – mondotta a külügyminiszter, majd így folytatta: — A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez vezettek, ami a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör, az enyhülésnek a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a világban. — Európa az enyhülés és a normalizálódás folyamatában jelentősen megelőzte a világ többi részét. Az 1972- es év Európa számára az országok közötti kapcsolatokban egy sor történelmi jelentőségű esemény eredményeképpen ii fordulat éve lett. 1972 júniusában életbeléptek a Szovjetunió és Lengyelország szerződései az NSZK-val, valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. Novemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatokról szóló szerződést. Ezek a szerződések a mai közép-európai határokat megkérdőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugatnémet körök által szított sok éves nyugtalanság időszakát zárták le. Európa életébe az enyhülése és a szilárdulás elemeit hozták, az európai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerződések a szocialista államok politikájának óriási vívmányát. — Európa viszonylatában egyáltalában nem mindennapi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítő megbeszéléseinek megkezdése 1972. novemberében Helsinkiben. Ennek a konferenciának az eszméje évekkel ezelőtt merült fel. 1972-ben értek véget a viták magáról az értekezés gondolatáról, amelyet az európai államok, valamint az Egyesült, Államok és Kanada végül is elfogadott. Ezután kezdődött el a nagy vállalkozás konkrét előkészítésének időszaka. — Mit vár Ön az 1972-as évtől? .......... — Mindenekelőtt az ew pai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gondoljuk, hogy a konferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdődniük. Úgy véljük, a konferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszéléseivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkord■ért pedig magas szintű álami képviselők találkozó járni. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jeentőségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbeli békés fejlődés számáig. Ahhoz, hogy az európai koferencia valóra válthassa a reményeket, ki kell dolgozza a biztonsági politika tündér vonatkozását a megölelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kll rögzíteni és meg kell említeni a fennálló európai futárok általános tiszteletben tarásának, a fegyveres erőszak alkalmazásáról való lenmdásnak, és a különböző rendszerű államok békés egmás mellett élésének alpelveit. Az európai biztosági és együttműködési koherencia tanácskozásainak temészetesen eredményezniük kel a széles körű gazdasgi-tudományos együttmödést és a nemzetközi esze más formáinak fejlődött, továbbá nagy vonalakba, a természeti környezet védmének kidolgozását. Azt számítunk, hogy 1973- ban a konferencia megfelelő hatrozatotkat hoz az említet kérdésekben, és létrehoz azt az állandó szervet, amíg tovább folytatja , mttkat az összeurópai bátorig és együttműködés rendszetének kiépítésén. “Az 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erői és a fegyverzet Európában végrehajtandó csökkentéssel foglalkozó tárgyalásseret. Az e téren mutatkozó eladást, az európai bizony egyensúlyának egyidei fenntartása mellett, nagy megelégedéssel fogadnám,— mondotta munkatársank kérdéseire adott válaszát Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter. Érdekegyeztetéssel a szántóföldi zöldségtermesztés fejlesztéséért AZ UTÓBBI NAPOKBAN „Egy ellentmondás nyomában”, „Mennyiségek, árak, nehézségek”, „Meddig partner a felvásárló?”, „Saját erőből nem megy!”, címekkel, négy írásunk foglalkozott a szántóföldi zöldségtermesztés problémáival. A dokumentációt — amelyen a cikkek alapultak — a makói és a hódmezővásárhelyi térség tsz-einek területi szövetsége készítette, dicséretre méltó alapossággal. A cikksorozat elsősorban a makói, a vásárhelyi kistáj problémáit tárgyalta, de akár megyei vagy országos is lehetne. MINDENEKELŐTT — így igaz, „lent” és „fent” teljes nézetazonosságot kell teremteni mielőbb abban, hogy a termelői áraknak az eddigiek ,nél jóval nagyobb fokú stabilitásával erősítsük a termelési biztonságot. Az üzemek csak így mernek hosszú távon is berendezkedni — netán szakosodni is — a szántóföldi zöldségtermesztésre. Ez a módszer — a felvásárlási árak stabilizálása — jól bevált az ország kenyerének hazai termésből való biztosításában, a húsprogram megalapozásában is. Pártunk Központi Biizottsága egyértelműen megadta ehhez a „felhatalmazást" a zöldségtémában is, amikor 1972. novemberi, állásfoglalásában kimondotta: „A termelői áraknál a rögzített, a limitált és a szabad árak mellett, széles körben be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét”. Az állásfoglalás e mondatából az is kitűnik, hogy a központi vezérelvek igenis jók, csupán az a döntő kérdés, hogy a következő esztendőkben mennyire tudjuk az adott közgazdasági kelteteket a napi gyakorlatot jelentő tartalommal kitölteni? Ehhez az első, s talán a legfontosabb feladat mind a termelő gazdaságok, mind pedig a kereskedelem és az ipar részéről az egymás érdekeinek, helyzetének alapos ismerete. Mert csak így alakulhat ki olyan gazdasági miliő, melyben egészséges és erős vertikális integráció bontakozik iá. Talán a legfontosabb: félretenni azt a politikailag is mélységesen hibás termelői szemléletet, miszerint minden bajnak a kereskedelem és a feldolgozóipar lenne az oka, mert „kénye-kzedve szerint” vásárol, mert „saját biztonsági okokból” többre szerződnek, mint amennyi terméssel elbírnak, és azután a „felesleget” a tér, melók nyakán hagyják. Ezzel szemben a másik fél vagy felek pedig azt hangoztatják: tévedni tetszenek, a termés még nem áru, akkor lesz áru, amikor fogyasztókra talált, akik hajlandók fizetni! S ez is igaz! Mélységesen félrevezető dolog például messzemenő — már-már gyanúsításig fajuló — következtetéseket levonni, most például abból, hogy miért volt 5 forint a zöldségesboltokban — az ősz folyamán — az a karfiol, amelyért egy forintot fizettek a téeszekkek? Mi több: a termés egy részét fel sem vásárolták, le kellett szántani. Tipikus esete ez annak, amikor a termésem válhat áruvá. Karfiolunknak ezletileg svéd vevői voltak, és a terelőüzemek mintegy 8 forintos kilogmmonkénti egységárat is elérhettek vna, ha a drága munkával és sok isződséggel megtermelt karfiol fehér ltt volna és nem sárga. A karfiol Bonban, bizonyos szakmai, termelői mulasztásokból eredően, sárga lett olyan, amilyet a megrendelők ingyt sem vesznek át. Így keletkezett az idei „karfioltúitermelés a fogyas” pedig azért fizetett 5 forintot, mert termelőket — akárcsak egy forin erejéig is — kártalanítani kellett. Ezen az üzlen vesztett a MÉK is, a népgazdaság is, és, a termelők is , PÉLDÁVÁ azért foglalkoztam részletesebűten, mert pellengérre szeretném állítani mennyire hibás állapotokat idéz .E napjainkban a kellő gazdasági infomációk hiánya, amikor árrésekről, ellűtétekről tamáskodva, nem ott gyújtjatják a tüzet, ahol az érdekek kezelik egymást. Hanem — a rések befedte helyett —■ jámbor jószándékkal iább feszegetjük azokat. A kereskedem és az ipar szitokát ha már réi nóta, abba kellene hagyni! A makói Otiteusz 1973-ban mintegy megkétszerzi — 800 kataszteri holdra növeli szántóföldi zöldségtermesztését, tól függetlenül, hogy ők is leszántotta idei karfioltermésül nagy részét, a segedi konzervgyárat, éppúgy, mint a MÉK Vállalatot, kiváló partnereket tekintik. Velük 1972. ben sok kérdésen sikerült közös nevezőre jutniuk,settől jártak jól. Végső fokon csak a közelgő zárszámadáskor derül ki, hgy mekkora nyereséget hozott az Ütöző Tsz gazdáinak a szántóföldi zöldégtermesztés. Egyet azonban már Idusán tudnak, hogy az egy hektárt vetíthető nyereség SZERDA, JANUÁR )