Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

MI TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN? CKP-nyilatkozat Visszhangok a chilei katonai puccskísérletről SANTIAGO — TASZSZ, AFP, MTI A Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottsága a pén­teki katohfti zendülést „a fegyveres erők, a törvényes kormány, a chilei nép és a függetlenség elleni áruló tá­madásnak” minősítette. A párt szombati nyilatkozata rámutat, hogy az ország el­lenségei polgárháborút akar­tak kirobbantani, és bűnös szándékukról továbbra sem tettek le. A dokumentum leszögezi: a puccskísérlet nem elszige­telt­­jelenség, hanem a Chile ellen irányuló aknamunka szerves része. A Politikai Bizottság fel­hívja a munkásosztályt, az egész chilei népet, hogy le­gyen éber és összeforrott, és álljon készen a reakciós kí­sérletek bármely pillanatban történő meghiúsítására. Az AFP hírügynökség chi­lei kormánykörökből szár­mazó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldo­zata van. A fegyveres erők főpa­rancsnokságának utasítására szombaton betiltották a Cooperativa Vitalbca és a Minerra ellenzéki rádióállo­mások működését. Pablo Rodriguez, a Haza és Szabadság nevű fasiszta szervezet vezetője és öt tár­sa az államcsínykísérlet után politikai menedéket kért Ecuador santiagói nagykö­vetségén. Egyelőre nem is­meretes, vajon a chilei szél­sőséges elemeket befogad­­ják-e. A lázadás sikeres elfojtása alkalmából táviratban kö­szöntötte dr. Salvador Al­­lende elnököt Fidel Castro kubai miniszterelnök, Hector Campora argentin és Luis Debeverria mexikói elnök. Feszült a helyzet Cipruson NICOSIA — TASZSZ, MTI Iyiakariosz érsek, ciprusi elnök pénteken újságírója előtt elemezte az ország bel­ső helyzete kiéleződésének okait. Mint elmondotta: a Ciprusi Köztársaság kor­mánya olyan dokumentumok bitokába jutott, amelyek megerősítik, hogy Grivasz tábornok bűnös terveket sző az országgal kapcsolatban. Ha ezek a tervek megvaló­sulnának — mutat rá Ma­­kariosz —, ez elkerülhetet­lenül polgárháborúhoz ve­zetne. A kormány további intézkedéseket tesz az or­szág biztonságának megerő­sítésére. Az elnök elmondotta, hogy az ország belső helyzetének alkotmányos aspektusairól folytatott del-ciprusi tárgya­lásokon sikerült haladást el­érni, azonban a helyi köz­­igazgatás kérdésében még komoly nézeteltérések me­rülnek fel. Saigon tovább szabotálja a dél-vietnami fogolycserét HANOI / MTI A dél-vietnami felek két­oldalú katonai vegyes bizott­ságának fogolykérdésekkel foglalkozó albizottságában a június 16—27. között meg­tartott négy ülésen a saigoni fél hibájából egy tapodtat sem haladt előbbre :a pol­gári és katonai foglyok át­adásának kérdése, s nem si­került dűlőre jutni azzal kapcsolatban sem, hogy meghívják a lengyel és a kanadai Vöröskereszt kép­viselőit, keressék fel a kü­lönféle fogolytáborokat — jelenti a Dél-vietnami Fel­­szabadulás Hírügynökség. A saigoni kormányzat kül­döttsége közölte, hogy olyan utasítást kapott, hogy csak 500 polgári és 33 katonai fo­goly átadásához járuljon hozzá. A fogolycsere elodá­zása érdekében a saigoni küldöttség különféle vitákat kezdeményezett a csere le­bonyolításával és színhelyei­vel kapcsolatban. Riportereink a nagyvilágban 5. A lehetséges és a lehetetlen — Megkínálhatom magu­kat valami frissítővel? — kérdezi a fehér ruhás, vé­kony férfi, N. E. Balaram, Az Indiai Kommunista Párt keralai főtitkára. Árnyas szobában ülünk. Hatalmas fákkal teliültetett kert köze­pén áll a székház, nagy szo­báinak ablakai tárva-nyitva. A hűsítő Itt, Dél-Indiában mindig jólesik. Bólintunk hát a kérdésre. Egy fiatal fiú felpattan az ajtó mellett álló székéről. Egy lendülettel kiugrik az ablakon, és mint valami macska, neki az első pálma­fának. Magyarországon cir­kuszban fizetnének a látvá­nyért, ahogy a fiatalember meztelen talpaival, fölfelé rohan a nyílegyenes törzsön, a levelekig. Ott széles képi­­vel levág kettőt a gyümöl­csök­ közül, már lenn is van­ a földön, lecsapja a kókusz­diók végeit, és alig fél­­perc­cel­ a kínálás után, ott az asztalon a lemetszett csúcsú kókuszdió. Benne szalmaszál, és az a híres folyadék,­­ame­lyet az európaiak tejnek ne­veznek, de inkább a cukros vízre hasonlít. A kínálás szertartása befejeződött, a fiú elfoglalja helyét a szé­ken. Izmainak most más sze­repük van. A fiú ötödmagá­val a párt­­székházát védi. Mert bár nyitva az ajtó — ez a huzat miatt van —, olyan könnyen idegen nem jut be ide. Két kommunista párt működik Indiában, az egyik — amelynek székházában N. E. Balarammal ülünk — testvérpártunk, a CPI (In­dia Kommunista Pártja). Ez a fő kérdésekben támogatja a kormány politikáját, amely a kolonializmus- és imperia­­­­lizmusellenességen, valamint a szocialista országokkal va­ló barátságon alapul. Sürgeti a társadalmi fejlődést, célja: nemzeti demokratikus front­ba fogni össze a munkáso­kat, a parasztokat, a kispol­gárokat és a polgárságnak a monopóliumon" kívüli kö­reit. A párt véleménye sze­rint Indiában ilyenformán lehet megteremteni a szocia­lizmusba való békés átmenet feltételeit. De — teszi hozzá a párt programja — a for­radalmi erőknek fel kell ké­szülniük minden harci for­mára. A másik, a magát ugyancsak kommunistának nevező CPM (Marxista- Kommunista Párt) 1694 ok­tóber végén alakult. A két fő kérdés, amelyben nem ért egyet a CPI-vel, a Szovjet­unió nemzetközi szerepe és Indira Gandhi kormányának megítélése. Minden együtt­működést megtagad a kor­mánnyal, és valamiféle for­radalom-csodavárásra be­rendezkedve tagadja a hala­dás lehetőségét mindaddig, amíg burzsoá parlament mű­ködik, amíg burzsoá alkot­mány van érvényben, amíg a törvények jóváhagyásakor döntő szerepet játszó leg­felsőbb bíróság polgári érde­keket képvisel. — Nem nyilatkozatot ké­rek, a párt programja is­mert. Egy kommunista vé­leménye érdekelne Indiáról. A mai helyzetről, a jövőről. Józan célok — Nem kér egy kicsit túl sokat? — néz föl a főtitkár. — Erről könyvet kellene ír­ni. Az indiai helyzetet kép­telenség röviden összefoglal­ni. Egy­ szemüveget adnék magának, amivel szemlélheti. Mindent aszerint figyeljen, lehetséges-e nálunk, a mi körülményeink között, vagy lehetetlen. Egy ekkora or­szágban, mint mi, nagyon is figyelni­ kell a realitások leg­apróbb elemére is. — Ez a CPM-mel való vi­ta egyik leglényegesebb ele­me is? — Ők úgy fogalmaznak, nem vagyunk forradalmi párt, mert nem látunk rövid időn belül lehetőséget a tár­sadalmi viszonyok gyökeres, robbanásszerű megváltozta­tására. Ha az ember a rea­litásokból indul ki — az ország kiterjedéséből, a tö­megek elmaradottságából, a vezető erő, a munkásosztály hiányából, a viszonylag még mindig kis befolyással ren­delkező kommunista pártból, a régi India — a monopo­listák, nacionalisták, vallá­sosak — hatalmas vissza­húzóerejéből, lehetetlenség komolyan beszélni a küszö­bön álló forradalomról. Sok­kal józanabb célokat kell követnünk. — Véleménye szerint mi az, ami lehetséges? — Pártunknak, van mini­mális programja. A mező­gazdasági munká­sok bérét sikerült napi öt­ rúpiára emelni. Itt, Kera­­lában, ahol a CPI vezető tagja a kormánykoalí­ciónak. Mind több faluban van jó, egészséges ivóvíz. Lakásokat is épí­tünk. Elhatároz­tuk, hogy társa­dalmi munkában százezer otthont teremtünk. A CPM, amely azt mondta a forra­dalomra, hogy le­hetséges, erre azt mondta: lehetetlen. Tegnap adtuk át az első ezer lakást, 1973 végére elkészül az otthonok fele. A Kongresszuspárt korlátai — A távlatok? — A lehetőség jelenleg a haladásra nem sokkal több, mint ami a kormány 17 pon­tos programjában áll. A Kongresszuspárt tavaly ha­talmas többséget szerzett, és most nemigen szorul rá a központi parlamentben a kommunisták, a baloldal tá­mogatására. Így hát a kong­resszushoz tartozó jobboldal igyekszik saját programját szabotálni.’Amit tehetünk, a 17 pont kikényszerítése. Eb­ben sok emberrel együttmű­ködhetünk, nem kommunis­tákkal is. Kevés ennyi? Saj­nos, mi nem álmodozhatunk. Annál sokkal több a­­dol­­gunk. ' " KERESZTY ANDRÁS (Folytatjuk) Riksa Kun 2 80 éves Walter Ulbricht BERLIN — MTI Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke szombaton délelőtt az Állam­tanács Marx—Engels téri épületében fogadta a gratu­­lálókat, akik 80. születésnap­ja alkalmával meleg jókí­vánságaikat tolmácsolták. Először az NSZEP Politi­kai Bizottságénak tagjai ke­resték fel az államelnököt, s nevükben valamint a párt összes tagjai nevében Erich Honecker, az NSZEP első titkára fejezte ki jókívánsá­gait a nemzetközi munkás­­mozgalom kimagasló harco­sának. Az NDK Miniszter­­tanácsának küldöttséget Wil­li Stoph miniszterelnök ve­zette. Erich Honecker a je­lenlevők nagy tapsa közepet­te átnyújtotta a jubilánsnak a Népek Barátsága Érdem­rend nagy csillagát. Ezután az NDK-beli szov­jet nagykövetség és a Né­metországban állomásozó szovjet csapatok vezetői gra­tuláltak Walter Ulbrichtnak 80. születésnapjához. Mihail Jerremov nagykövet átnyúj­totta a Népek barátsága Rend kitüntetést, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége adomá­nyozott Walter Ulbrichtnak. A diplomáciai testület együttesen fejezte ki jókí­vánságait a 80 éves államel­nöknek. Kovács Imre, ha­zánk berlini nagykövete át­adta Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének Wal­ter Ubriccht részére küldött ajándékát. Kompromisszum WASHINGTON — MTI Az amerikai kongresszus­rn Nixon elnök kompromisz­­szumot kötött az indokínai amerikai hadviselés kérdésé­ben, és ezzel elhárult a fe­nyegetőnek tekintett alkot­mányos válság. A kompro­misszum lényege az, hogy a törvényhozás nem július 1-től, hanem csak augusz­tus 15-től kezdődően fosztja meg a kormányzatot az in­dokínai hadviselés pénzalap­jaitól Mint Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke magyarázta, az így kialakult kompromisz­­szum következtében augusz­tus 15-e után a hadművele­tekben való részvételre csak a kongresszus jóváhagyásá­val kerülhet sor. Hozzáfűzte, a törvényhozás arra számít, hogy a haladékként kapott 43 napot a kormányzat nem használja fel a légiháború­­ eszkalálására. ■­­ Hét nap VILÁGHÍRADÓ eseménykrónikája A szovjet—amerikai csúcstalálkozó után Előtérben Európa biztonsága AZOk a diplomaták, akik az európai haderők és fegy­verzetük csökkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vi­tatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadság­ra. A hivatalosan csak kon­zultációnak nevezett tárgya­lássorozatban 17 európai or­szág — köztük hazánk és két óceántúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy-egy po­hár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... A hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év októ­ber 30-tól kezdve a tulajdon­képpeni haderő és fegyver­zetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték a konferencia kez­detének napját, meghatároz­ták a résztvevők körét, meg­állapították, milyen ügy­rend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással le­het tekinteni a konferencia elé is, és ugyancsak szük­séges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a kül­földi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csa­patok visszavonását, a fegy­verzet csökkentését. 1986- ban, a Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé­nek bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mos­tanáig több NATO-ülésen látta-hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti" or­szágok vágya­ elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapata csökkentésről. Azt remélték­, hogy a­ haderők létszámának leapasztása, a külföldi csa­patok visszavonása az ő ja­vukra mehet végbe, magya­rán : egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet ka­tona távozását akarták el­érni! A KÖLCSÖNÖS haderő­és fegyverzetcsökkentés ter­mészetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” el­képzelések eleve elfogadha­tatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan OTrtAfölielö rtéOTÓtft*!! tfÖDot« kozzék, ahol szovjet egysé­gek állomásoznak, de ne ír­ja alá a megállapodást min­den olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú­­ és teljes elkötelezettségű tag­jai közül, így a Magyar Nép­­köztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelő­ként, különleges státussal... (Ne feledjük, Itália nem Csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „Cit­rom virágzik”, hanem a NA­TO déli szárnyának­ kulcs­állama, tele NATO-repülőte­­rekkel, NATO-támaszpon­­tokkal, NATO-parancsnoksá­­gokkal! Ha­ ' Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű meg­állapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Fin­­landia-palotában, az összeu­rópai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, kül­ügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékezhetünk a szocialista diplomácia­­ sok­éves erőfeszítéseire. 1969. márciusában a „Budapesti, felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, az­óta sok-sok kétoldalú tár­gyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szov­jetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev— Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev—Pompidou találkozókhoz vezetett — megteremtette a kedvező fel­tételeket a konferencia össze­ültéhez.­­ BREZSNYEV a hét elején fejezte be­­a mank­ai­­hivatalos látogatását, kedden-szerdán a Párizs közelében levő Ram­­bouillet-ban tárgyalt a fran­cia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista­ Pártja főtitkárának utazását a világon szinte minden hír­magyarázó,­ a kínaiakat­­ ki­véve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tartama alatt, törté­nelmi jelentőségűnek minő­sítette. A szovjet vélemé­nyekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakori VASÁRNAP, Brezsnyev és Ni­xon­ befejezte tárgyalásait. — Tito jugoszláv államelnök, a JKSZ főtitkára jugoszláviai lá­­togatásra hívta meg Kádár ,Zá­­­nest, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkárét. HÉTFŐ: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba. Nyilvánosságra hozták a szov­jet—amerikai közös közleményt. KF­DD! Brezsnyev—Pompidou tárgyalások Rambouillet-ban. ,A közös piaci külügyminiszte­rek vitája és megegyezés L­u­­xemburgban. SZERDA: Általános sztrájk Uruguayban. Brezsnyev hazaérkezett Moszk­vába. Újabb kínai nukleáris robban­tás.CSÜTÖRTÖK: Bécsben befeje­ződött a haderőccsökkentési tár­gyalásokat előkészítő konzultá­ció. A Dél-vietnami Ideiglenes For­radalmi Kormány­­új javaslata a párizsi tárgyalásokon. PENTEK ..Ping-pong”-diplo­ mácia Peking és Tajvan között. Meghiúsult katonai lázadás Chilében. Felértékelték a márkát. SZOMBAT: A helsinki bizton­sági értekezlet utolsó előkészítő aktusai. Kormányalakítási tárgyalások Rómában.­lazilag új, minőségileg ma­gasabb fokozatot értek el. Hozzátehetjük, hogy változás­­sok járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen ízem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erővi­szonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári poli­tikusokét is. Egy lengyel lap megjegy­zését idézzük: Kína első rea­gálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást , hajtott végre. Mindenesetre , ez furcsa fényt vet a kínai politikára, és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia né­peivel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennye­ződés aggodalommal töltötte el a japánokat éppúgy, mint az ausztrálokat, új-zélandia­­kat, akik pedig eddig in­kább a francia kísérleti rob­­bantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva... . A HÉT LEGFŐBB, nem­zetközi v­esészse­nyei háttérbe szorítottak számos olyan Torn­dulatot, amely ped­ig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uruguayi katodiai akciók, a chilei szélsőjobbol­dal újabb rohama, a Közel- Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága, és a nyugatnémet márka felérté­kelése mind-mind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesz­nek új következményei! Napjaink történetének kró­nikása így a végére odaírhat­ja: „folytatása következik!” PÁLFY JÓZSEF VASÁRNAP, 1973. JÚLIUS 1.

Next