Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

Látogatás Vásárhely nagy építkezésein Mint arról lapunkban beszámoltunk, a vásárhelyi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt héten meglátogatta a város nagy építkezéseit. A helyszíni tapasztalatok alapján egyöntetű volt a testület tagjai­nak véleménye: 1973 igen jelentős év Vá­sárhely fejlődésében. A sok előkészítő munkát igénylő beruházások most már kezdenek látványos formát is ölteni. De lássuk csak, mire alapozta megállapítását a város vezető testülete? AZ V- KERÜLETI PARTHÁZNÁL Az V. kerület meglehetősen távol esik a város központjától, mégis ez Vásárhely legnépesebb körzete — több mint 7 ezren laknak itt Érthető tehát, hogy sok száz szenvedélyes szószólója akadt az elmúlt években az igénynek: a romos, életveszé­lyessé nyilvánított pártház helyett minél előbb épüljön egy új, művelődési célokra is alkalmas párt- és tömegszervezeti szék­ház. Nos, a „csúcsiak” álma napjainkban teljesül. A társadalmi összefogást nagysze­rűen dokumentáló, 1 millió 700 ezer forint értékű, a Jókai és Rákóczi utca sarkán álló, kívülről is tetszetős épület műszaki átadása a napokban megkezdődött. Tóth István kerületi párttitkár tájékoztatója szerint már a berendezéseket is megvásá­rolták, és semmi akadályt nem lát az augusztus 20-ra kitűzött ünnepélyes át­adás­­előtt. A BÉKETELEPEN Amikor Vásárhely általános rendezési terve elkészült, a tervezők a Lőrinc pap utcánál húzták meg a város egyik határ­vonalát Az élet azonban régen áttörte a papíron meghúzott vonalat, a város erős mágnesként vonzza a tanyai lakosságot. A betelepülőknek pedig hely kell: alapköz­művekkel ellátott telek, méghozzá sok. És a Lőrinc pap utcán túl is sokasodnak már az új házak, örömöt és gondot okozva, öröm­: a Béketelepen kiosztott 523 telek közül 284-en már szép családi ház épült, a-■legtöbb előtt betonjárda csíkja húzódik, ott vannak a közkifolyók, s új oszlopok jelzik a közvilágítás terjedését. Gond: a sátortetős típusházak nyomasztó egyhan­gúságát még nem sikerült feloldani, a sok engedély nélkül épített melléképület pedig még tovább rontja az összképet. De ami a legnagyobb hiányosság: nem épül­tek még ki az úgynevezett fő gyűjtőutak, s így a gépjármű-közlekedés esős idősza­kokban lehetetlen. Szinte teljesen hiányzik a kereskedelmi hálózat is. Most már ez a két legfontosabb feladat itt, amit a városi tanácsnak meg kell oldani A KISTÓPART UTCÁNÁL A lakáskérdés mellett Vásárhely egyik legnagyobb gondja a sok rossz út. Egy reális fontossági sorrendet tulajdonképpen nem is lehet készíteni.­ A Kistópart utca felső szakaszának felújíttatása mégis a legésszerűbb döntés volt. Nemcsak az ott lakók hangulata, de a vasútállomásról ára­dó idegenforgalom és a közúti közlekedés szempontjából is. Az építés jól halad, a Közúti Építő Vállalat szeptember 30-ra fejezi be a munkát. Egy adat, amely magyarázattal szolgál­hat sokaknak, akik az útépítést minden elé helyeznék a városban: e rövid szakasz re­konstrukciója 3 millió 900 ezer forintba kerül! A KENYÉRGYÁRNÁL A vasúton túl, a FIM Majolikagyárával szemben mind méreteiben, mind költségei­ben is a jelenlegi két legtekintélyesebb be­ruházáson dolgoznak a CSOMIÉP, illetve az ALÉP munkásai. A mintegy 40 millió forintba kerülő, 1975 végétől napi 22 tonna pékárut kibo­csátó központi kenyérgyár építéséhez csak tavasszal kezdtek hozzá, de a kéthajós csarnok tartópillérei már állnak. Ahogyan Török István, a CSOMIÉP igazgatója mon­dotta: a sütőipar fejlesztése országosan ki­emelt program, s itt azután tényleg nem lehet csúszni a határidőkkel . A GABONASILÓNÁL Az épülő kenyérgyár szomszédságában a 2 ezer vagonos gabonatároló látványos épí­tése már a befejezéshez közeledik. A vá­ros legmagasabb pontján, 58 méter ma­gasban, a zárófödém elkészítésén fára­doznak az építők. A 16, hatalmas cement­hengerből álló létesítményre már most is nagy szükség lenne, de csak 1974-ben lesz teljesen kész. Összköltsége: közel 60 mil­lió forint. A BELVÁROS REKONSTRUCIÓJANAL Vásárhely belvárosa az utóbbi 10 esz­tendőben alaposan megváltozott. A város­­központ rekonstrukciója azonban csak most kezd igazán izgalmassá válni. A DÉLÉP kivitelezésében épülő új áru­ház végső körvonalai kezdenek kialakulni. Az építők határozottan ígérik: a tél beáll­táig teljesen „lezárják” az épületet, hogy azután ne legyen akadálya a hideg a bel­ső szerelési munkáknak. És pontosan egy éven belül átadják a már nagyon hiányzó, modern áruházat, amely 16,5 millió fo­rintba kerül. Az áruház mögött tavasszal nagy „rom­bolás” folyt. Gyakorlatilag eltűnt a régi Oldalkosár, s végérvényesen a Lehel utca. De az elkerített, most még síknak tetsző építési területen már — két hatalmas gö­dörben — készül az első két 10 emeletes kockaház alapja, hogy még az idén össze­állíthassák házgyári elemekből a jövőre beköltözhető 120 új lakást. Ezért a két házért egyébként 43 milliót kell majd fi­zetni. A Bethlen Gábor Gimnáziummal szem­ben viszont augusztusra befejezik a ne­gyedik, úgynevezett középblokkos lakóépü­letet is. Az idén tehát 80 család költözik az Oldalkosár utcai új lakónegyedbe. A HÓDTÓI CSATORNÁNÁL A közeli napoktól kezdve az Ady Endre utca forgalma alaposan lelassul majd, mert az úttest alatt is ki kell építeni a hódtói csatorna zárt szelvényét. De ezzel a 16 millió forintos rekonstrukció nehezén túl is jut a Közúti Építő Vállalat, hiszen a város lakott részeit érintő 750 méteres csatornaszakasz befejezése után a vas­úti töltésig, illetve a Kenyere­ éri zsilipig már egyszerű a meder kotrása és a víz betonágyának elkészítése. Varga Árpád fő­építésvezető ezért is bizakodó: november 30-ig befejezik ezt a nagyon fontos mun­kát. S mint ahogyan Lehmaann István, a vá­rosi tanács főmérnöke a helyszínen emlí­tette, a zárt szakasz parkosításának terve is kész van már. Az egyre épülő Kertvá­rosban tehát rövid idő múltán nyoma sem marad a rosszemlékű csatornának. HÁROM MŰTERMES LAKÁSNÁL A csendes, kertvárosi Gosztonyi János utcában augusztus 15-re készül el újabb három műtermes lakás. A Művészeti Alap 1 millió, a városi tanács pedig 700 ezer forinttal járul hozzá a vásárhelyi képző­művészek lakáskörülményeinek további ja­vításához, az alkotás zavartalan feltételei­nek megteremtéséhez. AZ ÉPÜLŐ „ISKOLAVÁROSNAK” idézőjelbe tettük, pedig a kertvárosi va­lóság nagyon közel jár a fogalom igazi ér­telméhez — a CSOMIÉP 55 millió forintért egy 100 személyes óvodát, egy 8 tanter­mes általános iskolát és egy, 360 diák minden igényét kielégítő középiskolát épít, egy tömbben. Vagyis: a kertvárosi gyere­kek, ha úgy tetszik, 15 esztendőn keresztül egy helyen tanulhatnak majd, csak bizo­nyos időszakonként másik épületbe kell belépniük. A Vendéglátóipari Szakközépiskola ta­nulmányi épülete készül el leghamarabb: az 1973—74. évi tanévet már itt kezdik a diákok. Az év végéig folyamatosan adják át a 174 személyes kollégiumot, a kony­hát és éttermet, majd a nagy tornatermet Novemberre lesz kész az óvoda, s a jövő év őszére az általános iskola. Az építők határozottan állítják, hogy határidőre kész lesznek a munkákkal. Jelenleg naponta 180 munkás dolgozik — mondjuk ismét —, az „iskolavárosban”. A KÖZPONTI VÍZMŰNÉL A Kertváros még korántsem jutott el beépítésének utolsó szakaszához. Legkü­lönbözőbb pontjain, szinte egyik napról a másikra húznak fel új lakóépületeket. Ezek többségét az OTP építteti. Ebben az évben várhatóan 100 család költözik még be itt saját lakásába. A nagyarányú építkezések csak még na­gyobb hangsúlyt adnak annak, hogy a vá­ros vízellátását szolgáló központi vízmű­vet mielőbb be kell fejezni. Erről a léte­sítményről már nagyon sok szó esett, mert a 31 millió forintos munkát az ALEP ne­hézkesen, sok hibával végzi. A „fiatal”, alig hároméves múltra visszatekintő vál­lalat egyetlen mentsége lehet, hogy az or­szág egyik legkorszerűbb, automatikus rendszeren alapuló vízművét készíti. Sza­bó József igazgató szerint azonban a szer­ződésben rögzített határidőre, 1974. január 30-ig, teljesen befejezik a munkát. Ennek eredményeként a jelenlegi 3500 köbméter helyett napi 10 ezer köbméter víz jut majd a magasnyomású hálózatba. Ezek tehát az idén, vagy a jövőre befe­jeződő legfontosabb vásárhelyi építkezések. Nem sok, de tessék csak összeadni a kü­lönböző ráfordítási költségeket: 270 millió forintról van szó. Óriási összeg amelynek erkölcsi kihatásai szinte felmérhetetlenek lesznek a város életében. Érthető tehát, hogy a városi tanács vb tagjai örömmel, elégedetten nyilatkoznak a látottakról. Természetesen ennek a befektetett pénz­nek egy jelentős részét nem a városi ta­nács adja, hanem minisztériumok, vállala­tok és egyéb szervek. A lényegen azonban ez mit sem változtat. Sőt, aláhúzza, hogy Vásárhely nemcsak önmagára van utalva a fejlődést szorgalmazó törekvéseiben. ZÉKÁNY JÁNOS Tizenhat kiváló dolgozó, száznégy törzsgárdista Semmelweis-emlékünnepélyt rendeztek tegnap Tegnap délelőtt a hódme­zővásárhelyi egészségügyi dolgozók is ünnepélyes ke­retek között emlékeztek Semmelweis Ignácra, szüle­tésének 155. évfordulója al­kalmából. A Petőfi Művelődési Köz­pontban rendezett emlékün­nepélyen dr. Kassai Miklós, a vásárhelyi Orvos-Egészség­ügyi Dolgozók Szakszerveze­ti tanácsának titkára, a vér­ellátó osztály főorvosa üdvö­zölte a megjelenteket, köz­tük Török Józsefet, a váro­si pártbizottság első titkárát, dr. Rózsa Józsefet, a Csong­­rád megyei tanács vb egész­ségügyi osztályának vezető­jét és Balázs Ferencet, az Orvos-Egészségügyi Szak­­szervezet Csongrád megyei Bizottságának képviselőjét, majd méltatta Semmelweis Ignác érdemeit, hangsúlyoz­va, hogy emlékének ápolása a magyar egészségügy szol­gálatát jelenti. A megnyitó után Farkas László előadta Ratkó József: Halott halot­­taim című megrázó erejű költeményét. Ezt követően dr. Nemes János kórházigazgató főor­vos tartott ünnepi beszédet „a Semmelweis-ünnepély al­kalmat ad arra — mondotta bevezetőben —, hogy átte­kintsem a város gyógyító­megelőző ellátásának hely­zetét, feladatait, és számot adjak az egészségügyi dol­gozók munkájáról.” A beszámoló az egészség­­ügyi törvény elveinek tükré­ben elemezte a "vásárhelyi egészségügyi ellátást, részle­tesen kitérve az egyes intéz­mények, osztályok munkájá­ra, és arra, hogy betegellá­tási rendszerünket hogyan lehetne a jövőben korszerű­en fejleszteni. Szólt egyebek között az egészségügyi dol­gozók körében is kialakult — és jól működő — szocia­listabrigád- és törzsgárda­­mozgalomról, hangsúlyozva, hogy a kórház-rendelőinté­zetnél — a mostani ünnepé­lyen avatandókkal együtt összesen 300 törzsgárdista van, s ez több mint egyhar­­mada az egészségügyi dolgo­zóknak. Befejezésül az igaz­gató főorvos külön tisztelet­tel köszöntötte azokat, sütik tíz, húsz, harminc, vagy már negyvenöt éve Vásár­helyen szolgálják hűséggel és becsülettel a magyar nép­­egészségügyet. Az emlékünnepély záróak­kordjaként dr. Hős Erzsé­bet városi főorvos átadta a kitüntetéseket és jutalmakat. Az „Egészségügy Kiváló Dol­gozója” címet tizenhatan ér­demelték ki: Kovács Károly élelmezési osztályvezető, dr. Kovács Pál osztályvezető főorvos (Kakasszék), Csák Józsefné diétásnővér, Kotro­­czó József labor­asszisztens, Laki István ápoló-laborasz­­szisztens, Varga Dénesné szakácsnő, Tóth Pálné ápo­lónő, Ladányi Andrásné konyhalány (Kakasszék), Né­meth Józsefné osztályvezető főnővér, Szikszai Lajos mű­tőssegéd, Bárkányi Sándorné gyermekápolónő, dr. Pánczél Márta szemészszakorvos, dr. Kozma János gyermekszak­orvos, Sármány Mihály szak­munkás, Ferenczi Pálné ta­karítónő és Béni Józsefné körzeti ápolónő. Ezenkívül összesen 104 egészségügyi dolgozót avattak törzsgárda­ taggá, jóval többet, mint a korábbi években. Továbbá dr. Nemes János igazgatói dicséretben részesített 11 dolgozót Földesi Imréje, a vásár­helyi 60. választókerület ta­nácstagja július 16-án, hét­főn délután 6 órakor a Le­nin utcai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép­­iskolában fogadóórát tart választói részére. Biró Józsefné tanácselnök - Tanácstagi fogadóórák helyettes, az 52. választóke­rület tanácstagja július 17- én, kedden délután 5 órakor tartja fogadóóráját a Város­gazdálkodási Vállalat Baj­csy-Zs. u. 20—22. szám alat­ti kultúrtermében. Lőkös Sándorné, a 13. vá­lasztókerület tanácstagja ugyancsak kedden tart foga­­dóórát választói részére dél­után 6 órakor, a III. kerüle­ti, Szerencse utcai pártház­ban. VASÁRNAP, MSB. JULIUS J5. Borotva — minden alkalomra A férfiak nagy többsége évszázadok, sőt évezredek óta reménytelen harcot vív a naponta kiselkedő szakállal. Századunk embere nem nyu­godott bele, hogy csak hely­hez kötötten végezheti el a­­szőrtelenítés műveletét. Min­denekelőtt a szappanhabot kellett valahogy kiküszöböl­nie a borotválkozás „tech­nológiai folyamatából”, ami sikerült is a forgó- vagy len­gőkéssel működő, hálózati árammal táplált ún. száraz borotvák konstruálásával. Innen már csak egy lépés volt a hasonló rendszerű, de elemmel működő elektro­mos borotvák elkészítése és használatba vétele. Szovjet mérnökök fel­os­­ható rugóval üzemeltethető, körkéses borotvát is tervez­tek, a­ „Szputnyik—3”-at. A rugó mintegy 7—8 percig forgatja egyenletes sebeség­gel a szőrszálakat elmetsző, a perforált lemez mögötti háromélű körkést. Orvosi előadás Aktuális egészségügyi prob­lémákról szervez orvosi elő­adást 16-án, hétfőn este 7 órai kezdettel a vásárhelyi, III. kerületi Vöröskereszt­szervezet. Az előadás helye: a Szerencse utcai pártház. Foglalkozások — emberek Asztalosok Nem hiszem, hogy van ember, aki ne szeretné a fenyő illatát. Sze­retjük a fenyőer­dők semmihez se hasonlítható leve­gőjét, de szeretjük a fenyődeszka fi­nom gyantaillatát is, amit akkor lehel ki igazán magá­ból, ha fűrész, gyalu vág bele a húsába. Az asztalos szakma szépsé­geivel elég ko­rán megismer­kedtem. Élt a kö­zelünkben egy hajlott hátú, na­gyon öreg mester, szívesen vette, ha beállítottam hozzá a munkájában gyönyörködni. — Nem az teszi az igazi mestert — magyarázta több­ször —, képe­tud osztott, ágyat, szekrényt csinálni, hanem az, ha szép rajzolatokat hoz ki a furnérból. Szép rajzolatot pedig bőségesen láttam nála. Ren­delt valaki példá­ud egy berakásos asztalt, az öreg nekiült rajzolni, alkotni, aztán ne­kifogott a finom­­vonalú berakások­nak. Volt ehhez a munkához jó né­hány keskeny pengéjű kése, ap­ró ilyen-olyan gya­­luja. — Ez az igazi — mondogatta, mikor megcsodál­tam a körben szabályosan ki­alakuló cikkelye­ket. — Minden csak akkor ér va­lamit, ha szépre kigondoljuk. Azóta módom­ban állt múzeu­mokban, hajdani főúri kastélyok­ban, templomok­ban nagy aszta­losmesterek mun­káiban gyönyör­ködni. Nemrégen másfél órán át né­zegettem a fertődi kastély műkincse­it, a névtelen asz­talosok remekmű­veit, a csodálatos intarziákat, s a vaskos hitvesi ágyat, amely ti­zenhat mázsát nyom , s megint kalapot emeltem az asztalosmester­ség nagyjainak emléke előtt. Kicsit elégstens­­hangvételűnek tűnhet ez az em­lékezés, s ez nem is csoda, hiszen a szakma igazi le­hetőségei látszatra elhalványulnak lassan. A modern otthonokba for­mára és minőség­re a régiektől erő­sen elütő bútoro­kat állítunk, az asztalosok zöme faipari üzemek­ben, gyárakban dolgozik, a kis­iparosok főként javításokkal fog­lalkoznak. Meg­néztem egyszer egy falusi aszta­losműhelyt, a mester egymaga dolgozott benne, mesélte, hogy évek óta jóformán semmi bútorféle­séget se készített, ezzel szemben új ajtókkal, ablakok­kal látta el a falu korszerűsített há­zainak százait. Csodálkoztam ezen a számon, elővette a köny­veit, s bebizonyí­totta, hogy tíz esztendő alatt több mint kétszáz ajtót, ablakot bo­csátott ki a mű­helyéből. Ha ezeket nem is csodálja meg az Utókor, mint a fertődi­­­astély, s más műemlékhá­­zak asztalosreme­keit, az új kor­nak megfelelő hangszereléssel ezek is benne van­nak a szakma tör­ténetének nagy­könyvében. Nagyon öreg pepecselő meste­rek bajlódnak el csak a ritkán elő­forduló finom munkával, fiata­labb egyre ke­vesebb akad, aki egy-egy ódon in­tarzia, vagy felhó­­lyagosodott nemes furnér rendbeho­zásához hozzáfog­na. Más intarziá­kat, furnérokat igényel ez a kor, s ez a fejlődés természetes vele­járója. ORMOS GEKtt 5

Next