Csongrád Megyei Hírlap, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI * 1064 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Kádár János látogatása Nyíregyházán és Fehérgyarmaton Kádár János, az MSZMP KB első titkára Szabolcs- Szatmár megyei látogatása során szerdán délelőtt a me­gyei pártbizottság székházá­ban találkozott a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­jaival. Dr. Tar Imre, a me­gyei pártbizottság első titká­ra köszöntötte és tájékoztat­ta Szabolcs-Szatmár helyze­téről, fejlődéséről, s a to­vábbi fejlesztés terveiről. Kádár János válaszában megköszönte a szívélyes fo­gadtatást, s visszaemlékezve korábbi látogatásaira, elis­meréssel szólt a megye éle­tének fejlődéséről, és beszélt a­ további haladás főbb teen­dőiről. Ezután a Taurus Gumiipa­ri Vállalat nyíregyházi gyár­egységébe látogatott. Dr. Horváth László, a Taurus Gumigyár vezérigazgatója és Gergely Ferenc, a nyíregy­házi gyár igazgatója tájékoz­tatta Kádár Jánost. A gyár jól példázza az iparosítás ha­tását az egykor elmaradott, szegény megye felemelkedé­sében, lakosainak boldogu­lásában. A 60-as évek ele­jén az egykori kukoricaföl­dek helyén nőtt ki a gyár, amely fennállásának rövid évei alatt nemzetközileg is jó hírnevet vívott ki magá­nak. Termékeit 30 országba exportálja, és egyebek kö­zött a világ kempingcikkei­nek 17 százalékát termeli. A megye életére is jelen­tős befolyást gyakorol a nyíregyházi gumigyár tevé­kenysége. Ezt a többi között az is mutatja, hogy 3 millió forinttal járult hozzá a nyír­egyházi bölcsődei és óvodai ellátás fejlesztéséhez. Az itt folyó munka színvonalára jellemző, hogy a magyar vegyiparban elsőnek vezették be a „Dolgozz Hibátlanul” mozgalmat. A gyárban dolgozó egyete­mi végzettségű műszaki és közgazdász szakemberek, ve­gyész-, gépész- és elektro­technikusok száma egyma­gában annyi, mint ahány ilyen tése idején az egész megyé­ben volt. A Taurus nyíregy­házi gumigyára már az V. ötéves tervben a magyar ne­hézvegyipar egyik fellegvára lesz. A mai gyár mellett két új üzem épül, ahol nagy mennyiségű gumiabroncsot gyártanak majd, a legkor­szerűbb technikával és tech­nológiával. Tóth Emil, a pártszervezet csúcstitkára ismertette ez­után a párt- és társadalmi szervezetek munkáját. Mol­nár Sándorné, a szakszerve­(Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a Taurus Gumigyár nyíregyházi üzemegysé­gének egyik részlegében tegnapi látogatásakor üdvözli a munkásnőket niöHenyhaiairato ünnepség lläsärhelyen A hódmezővásárhelyi Ker­tészeti Vállalat és a Főváro­si Kertészeti Vállalat közös beruházásaként 11 ezer 400 négyzetméteres növényház kivitelezési munkái fejeződ­tek be az elmúlt év decem­berében. Az országos jelen­tőségű létesítmény ünnepé­lyes felavatására tegnap, március 27-én került sor Ko­­páncson. Az ünnepi eseményen részt vett és felszólalt Török József, a vásárhelyi városi pártbizottság első titkára. Az elnökségben foglalt helyet Kovács Imre, a megye ta­nács elnökhelyettese, Sajti Imre, a vásárhelyi városi ta­nács elnöke és dr. Radó De­zső, a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója is. Rózsa Mátyás, a vállalat igazgatója ünnepi beszédé­ben egyebek között aláhúz­ta, hog­y a modern virágker­tészeti komplexum létreho­zása során felmerült nehéz­ségek leküzdésében nagy se­gítséget nyújtottak a megye párt- és állanti szervei, Vá­sárhely párt- és állami veze­tői. Köszönetét fejezte ki a támogatásért, maj­k­ külön ki­emelte a vállalat dolgozói­nak helytállását. Elmondta, u­gyon a Favarosi Kertészeti Vállalattal immár 15 éve fennálló jó kapcsolat új ál­lomása a közös beruházással létrehozott növényház. Dr. Radó Dezső, a Főváro­si Kertészeti Vállalat igazga­tója méltatta a létesítmény jelentőségét, majd Török Jó­zsef, a városi pártbizottság elismerését tolmácsolta a nagy munka minden részt­vevőjének. Külön köszönetet mondott az elképzelés for­mába öntőinek és a kétkezi munkásoknak, akik nélkül a növényház nem készülhetett volna el az előírt minőség­ben és határidőre. Végül Rózsa Mátyás, vál­lalati igazgató kitüntetéseket és jutalmakat adott át a munkában kiváló teljesít­ményt nyújtott munkabrigá­doknak és dolgozóknak, Pánczél Tamásné, Szirbik István, Dunai János és Ko­­kovai Gábor Kiváló Dolgo­­zó-kitüntetést kapott. Kivál­­ó munkája elismeréséül 52 dolgozó részesült pénzjuta­lomban, köztük a Fővárosi Kertészeti Vállalat két sze­relője. Az ünnepség után a válla­lat vezetői és dolgozói üzemlátogatáson mutattak be az új létesítmény*ven­dégeknek. Az MWS- netemherc­tton üzemelő új, korszerű leien külső krile­re, * létesítmény fon­toss­ágáról „árulkodik” Vásárhelyi kiadás 31. ÉVFOLYAM 73. SZÁM 1­974. március 28., csütörtök Ára: 80 fillér Kedvezőek a makói szövetkezetek további fejlődési lehetőségei Ülést tartott a városi tanács vb Tegnap délelőtt ülést tartott a makói tanács végre­hajtó bizottsága, dr. Forgó István tanácselnök elnökleté­vel. A tanácskozáson részt vett dr. Paczuk István, a me­gyei tanács elnökhelyettese is. Először a város szövetke­zeteinek zárszámadásairól készített tájékoztató jelentést tárgyalták meg, melyet Bálint János, az élelmiszer-gazda­sági, ipari és kereskedelmi osztály vezetője terjesztett elő. A beszámoló a mezőgazda- Szövetkezet eredményesen jogi, az ipari szövetkezetek, zárta 1973-at. Az ÁFÉSZ valamint az általános fő­­szerepe a város ellátásában gyasztási és értékesítő szó- jelentősebbé vált. Javították­vetkezet elmúlt évi gazdái- a lakosság zöldség-gyümölcs kotlását elemezte. Olyan kép ellátásának színvonalát, rá­­tárult a testület elé, mely a­lamint a húsellátásban a fa­­város szövetkezeti mozgal­­ját hizlalású sertések számá­­ráról az eredményeket, hi­­nak növekedésével ugyan­­bákat egyaránt tartalmazza, csak komolyan kivették ré- A mezőgazdasági szövetke­ sza kéts­zetek 1972. őszén az 1973-as A vb ajánlotta a tsz-ek­­gazdasági évet jól előkészí­­nek: az eddiginél összedan­­tették, a József Attila Tsz voltabban szükséges együtt­­kivételével, ahol új vezető­ működniük ahhoz, hogy fel­­ség választására került sor.­lődésük megfeleljen mind a A tsz-ek vezetőségei a párt népgazdasági, mind a város- és a kormány gazdaságpoli- politikai követelményeknek, tikai célkitűzéseinek megva- Az ipari szövetkezetekben a­lósítását igyekeztek munka­­vezetés színvonalának, a juk során érvényre juttatni, műszaki fejlesztésnek, az E téren születtek eredmé- üzem- és munkaszervezésnek nyélt, így a zöldségfélék­re­ egyaránt fontos szerepe van. tésterületének 1965 óta tar- várospolitikai szempontból jó csökkenése 1973-ban még­­pedig szolgáltató, javító te­szűnt, s a korábbi évekhez vékenységük elodázhatatlan viszonyítva több mint száz feladat, hektárral emelkedett. Második napirendként az A város szövetkezeti ipar 1973—1975. és 1976—1978. rának termelése a tervezett­ évekre szóló szanálási tervet­nél nagyobb mértékben, tárgyalta meg a vb, melyet csaknem 10 százalékkal Bakos Zoltán tanácselnök­emelkedett 1972. évhez vj- helyettes terjesztett elő b­szonyítva. A testület többi között sze-A szövetkezeti iparnak is­­mélyi kérdésekben döntött: már hagyományai vannak a makói városi tanács kór- Makón. A város ipara tér-­háza igazgató főorvosává melési értékének egynegye- április 1-től a laborfőorvosi dét ők produkálják, állásának meghagyása mel-A Maros menti Általános lett, 4 éves időtartamra, dr. Fogyasztási és Értékesítő Somló Györgyöt nevezte ki. Dr. Miklós Imre államtitkár Szegeden Tegnap párt- és állami aktivisták előtt előadást tar­tott Szegeden időszerű egy­házpolitikai kérdésekről dr. Miklós Imre államtitkár, az Állam- és Egyházügyi Hiva­tal elnöke. A tanácskozáson részt vettek Szabó Sándor és dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkárai is. Az értekezlet további ré­szében időszerű ideológiai feladatokról dr. Koncz Já­nos, a megyei pártbizottság osztályvezetője adott tájé­koztatót. MAI TÉMÁNK A hangnem­ ­­­ keletű, divatba jött kiszólás dívik egyik­másik üzemben. Ér­demes is idézni: „Minél ki­sebb a rang — annál nagyobb a hang!’’ Már első hallásra felkelti az ember kíváncsi­ságát, valójában mit is takar ez a kiszólás? Nem kell nagy fáradság hozzá, könnyen a végére járhat az ember. Igen, a kisebb, de nem lényegtelen posztokat betöltő tisztségvi­selőkre, újsütetű csoportveze­tőkre alkalmazzák a munká­sok előszeretettel ezt a meg­jegyzést. Olyanokra, akik né­hány hónappal ezelőtt még velük együtt dolgoztak, s a sürgető, nem éppen udvarias felszólításokra éppúgy mé­reggel kapták fel a fejüket, mint a többiek. Embere válogatja, kinek mikor, hogyan száll fejébe a dicsőség, s feledkezik meg arról, hogy társadalmi meg­bízatása, munkahelyi beosz­tása munkatársaitól is függ. Pedig elfeledkeznek erről, amikor a funkció birtokában előkerül ez a kitétel: „Az is­tenfáját magának”, majd folytatódik azzal, hogy mit csináljon, hova menjen át dolgozni, mert átcsoportosí­­­tották. Egyszóval: káromkod­va, sértő, bántó módon jut­­­­tatnak egyes emberek kifeje­zésekre intézkedéseket, szab­ják meg, hogy mi a teendő. Jogosan vetődik fel a kérdés: nem lehetne ezt másképpen? Dehogyisnem! Az egyik mun­kásasszony ellenpéldát is ál­lított egy beszélgetés során: nála, a raktárban sokszor kell rakodni, pakolni, s az ott dolgozó munkásasszo­nyok nem minden bálát tud­nak megmozgatni. Az udva­ron álló szállító-, vagy ra­kodó munkások szép szó el­lenében könnyen kaphatók a segítségre. Mert a hangvé­tel, a szép szó, a kérem szé­­pen — bármily nehéz is egyeseknek kimondani — sokszor egy-két száz forint­nál többet ér. P­ersze ebből sem szabad általánosítani, mert van aki a szép szóból, a kérem szépenből, vagy ne­tán a legyen szívesből nem ért, nála csak a kiabálás, a gorombaság használ. De nem ezekből a kevesekből kell kiindulni, hanem a nagytöbb­ségből, a kollektívából, aki az emberséges hangnemből ért. Hiszen a többséget a jó­érzésű emberek jelentik, akik tudják, hogy mi a munkájuk, mi az, amit éppen meg kell csinálni — nem is kell haj­­csárkodni a hátuk mögött állva. Megválogatni, kinek mi jár, kinél mi használ. De hogy mikor, kivel, ho­gyan beszélünk, azt nem szab­hatja meg frissen kapott funkció, a pozíció, melyet be­toltunk. M­ég ha el is kap valakit az indulat, akkor sem árt tudnia, hogy go­rombasággal csak megbán­tani, megalázni lehet embe­reket, de célt érni aligha. El kell jutni oda, hogy az ud­variasság, az egymás iránt érzett tisztelet, megbecsülés — lett­ légyen bármi az a ■munkakör, amit betöltünk — a napi érintkezési formánk­ban a munkahelyen éppúgy, mint a gyárkapun kívül na­gyobb jelentőség k­­apjon. Az udvarsepregetővel szemben épp úgy, mint a művezetővel, a portással, vagy’ az igazga­tóval való megbeszéléseink során. U VARGA EDIT

Next