Csongrád Megyei Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

mi történt a nagyvilágban ? — mi történt a nagyvil Amerikai szenátor Moszkvában Edward Kennedy, az Egyesült Államok Massachussets államának, szenátora egyhetes látogatásra a Szovjetunió fővárosába, Moszkvába érkezett. A­ repülőtéren — ahol D. Gvisiani, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett működő Műszaki Tudományos Bi­zottság elnökhelyettese fogadta — nyilatkozatot adott. Mint mondotta, moszkvai tartózkodását a szovjet vezetők­kel való megbeszélésre használja fel. Képet kíván alkotni magának arról — mondotta —, hogyan látják a Szovjetunió vezetői és polgárai a világ állását, a megoldásra váró problémák alakulását, és a Szovjetunió, valamint az Egye­sült Államok viszonyának további alakulását. Végül kifejezte azt a reményét, hogy fogadja őt Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. A Moszkvába érkezett Edward Kennedy szenátort — ké­pünkön jobbról — D. Gvisiani, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa mellett működő tudományos és műszaki bizottság­ el­nökhelyettese fogadta a vnukovói repülőtéren. 2­1 • Tovább szélesednek az izraeli—szíriai harcok A Golán-magaslatok tér­­ségében húzódó szíriai—izra­eli frontvonalon immáron 39 napja dúló állóháború to­vábbi elmérgesedéséről szá­moltak be pénteken délután a hírügynökségek. A szíriai fővárosban ki­adott katonai közlemény ar­­ról számolt be, hogy a szíriai légierő elfogó va­dászai — az októberi háború óta első ízben — kénytelenek voltak közvet­len légiharcba bocsátkoz­ni­ a Szíriai állásokat mint­egy félszáz géppel támadó ellenséggel. A légiósaiéban számos izrae­li gép megsemmisült. A szíriai légierő egy gépet vesztett. Péntek egyébként fekete­napja volt az izraeli légi­erőnek , összesen tizenhét gépet, közöttük egy pilóta nélkü­li felderítő repülőgépet vesztett. A szíriai fél harci sikeréhez nagymértékben járult hozzá a korszerű légvédelem, amely egymaga tíz ellensé­ges gépet lőtt le a nap fo­lyamán. A damaszkuszi katonai közlemény egyidejűleg beje­lentette : a frontvonal hosszában és a Hermon-hegység körze­tében egész nap heves tü­zérségi összecsapások vol­tak, a szíriai légierő bom­bázta az ellenség állásait. Tel Avivban két izraeli gép elvesztését ismerték be, és a szíriai veszteségeket két gépben jelölték meg. SOROKBAN Háromnapos hivatalos lá­togatásra­ pénteken Algírba, érkezett Willy Brandt nyu­gatnémet kancellár. A ven­déget Rumedien köztársasági elnök és a kormány tagjai fogadták. 1962, tehát Algéria függet­lenné válása óta Brandt az első nyugati vezető, aki ide­látogat.* A chilei fasiszta junta új­­ra beismerte, hogy az or­szágban tovább folytatódik a fegyveres ellenállás. Oscar Bonilla tábornok, a junta belügyminisztere csütörtö­kön Valpargisóban a sajtó képviselői előtt ismételten fi­gyelmeztetett a katonai re­zsimmel szembenálló „balol­dali szélsőséges csoportok” veszélyességére.* Jugoszláviában változatlan hevességgel tartanak a tilta­kozások az olasz területi kö­vetelések miatt, különösen azt követően, hogy az olasz kormány ezen a héten újabb jegyzékben ismételte meg a volt trieszti szabad terület ..B” zónájára vonatkozó te­rületi igényeit.* A Togliatti autógyárban , elkészült az egymilliomodik normál kivitelezésű Zsiguli. A Szovjetunió legnagyobb autógyára jelenleg három vált­ozatban készíti a Zsigu­lit. A napi termelési kvóta több mint 2099 gépkocsi. Ez­zel az üzem közeledik a ter­vekben előirányzott évi 660 ezer gépkocsi előállítására vonatkozó kapacitáshoz. Rudolf Leid­ing, a Volks­wagen Művek elnöke a Wolfsburgi üzem részlegve­zetői előtt bejelentette, hogy a vállalat az idei évet eddig még nem tapasztalt veszte­séggel zárja majd. Közölte, hogy március végén 472 000 volt az eladatlan gépkocsik száma, 40 százalékkal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A vállalat el­nöke azt a véleményét han­goztatta, hogy nem számít a helyzet közeli javuláséra. * Méltatlankodást kelt és éberségre int az NSZK 1973- as statisztikai évkönyve, amit a Szövetségi Statiszti­kai Hivatal adott ki Wiesba­­denben. Az évkönyv ugyan­is egy olyan térképpel kez­dődik, ami a német biroda­lom 1937. december 31-i ha­tárait ábrázolja. Ez a tér­kép az immár több évtizede a Szovjetunióhoz és Lengyel­­országhoz tartozó területeket . ..Német Birodalom keleti területeiként” tünteti fel. Nyugat-Berlin pedig Nyugat- Németország 11-edik tarto­mányaként szerepel az év­könyv térképén.* Az amerikai külügymi­nisztérium csütörtökön enge­délyezte a General Motors, s Ford és a Chrysler autó­gyárak argentínai leányvál­lalatainak, hogy gépkocsikat exportáljanak Kubába. * Kubát is meghívják­­ Argentínába Csütörtökön Washington­ban véget ért a 23 latin­amerikai, illetve karib-ten­­geri ország külügyminiszte­reinek kétnapos értekezlete. A tanácskozáson Henry Kissinger, az Egyesült Álla­mok külügyminisztere is részt vett. Az értekezleten úgy dön­töttek, hogy Kubát is meg­hívják a Buenos Airesben, Argentína fővárosában 1975 márciusában megrendezendő újabb — immár harmadik — tárgyalási szakaszára. A javaslatot Emilio O. Rabasa mexikói, illetve Alberto Vignas argentin külügymi­niszter terjesztette elő. A vitában Peru, Jamaica, Guayana, Venezuela és Cos­ta Rica támogatta javaslatu­kat. Brazília, Paraguay és Chile tartózkodott a szava­zástól. A Prensa Latina hírügy­nökség ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy Kuba, amelyet 1962-ben zártak ki az Amerikai Államok Szer­vezetéből, nem fog vissza­térni a szervezetbe, de részt vesz az Amerikai Államok Szervezetének keretein kívül tartandó tanácskozásokon. Mint­ a Prensa Latina a továbbiakban rámutatott: ..A Mexikóvárosban febru­árban tartott Tlatelolco-kon­­ferenciával az Amerikai Ál­lamok Szervezetétől teljesen független latin-amerikai gé­pezet alakult ki.” A szub­kontinens különböző orszá­gai javasolták, hogy ezt, mint a latin-amerikai és karib-tengeri országok poli­tikai szervét tartsák fenn. Kuba 12 év óta először, március elején vett részt egyenrangú tagállamként egy latin-amerikai értekez­leten az uruguay-i Punta del Estében. Akkor a latin­­amerikai és a karib-tengeri országok gazdasági és keres­kedelmi miniszterei az ÉGIK képviselőivel tárgyaltak, és élesen bírálták a nemzetkö­zi monopóliumok diszkrimi­nációs gazdasági és kereske­delmi gyakorlatát. A francia elnök­­jelöltek listája A francia hivatalos köz­löny pénteken reggel közöl­te az elnökjelöltek listáját. Az Alkotmányjogi Tanács a kedden éjfélig jelentkezett 14 jelölt közül 12 ajánlásait találta rendben levőnek, s így a május 5-én tartandó elnökválasztáson a követke­zők vesznek részt: Jacques Chaban-Delmas, volt miniszterelnök; René Dumont professzor, aki a környezet megvédésé­nek programjával lép fel a választáson; Valéry Giscard d: Est aing gazdasági és pénzügyminisz­ter, a független köztársasá­giak vezére; Guy Héraud egyetemi ta­nár, aki az „európai föde­­ráció” jelszavával lép fel; Alain Krivine, a „Kommu­nista Liga” nevű, feloszla­tott trockista szervezet volt vezetője; Arlette Lagui­er, a „Mun­kásküzdelem­” nevű trockis­ta szervezet jelöltje; Jean-Marie Le Pen, volt ejtőernyős tiszt, a szélső­­jobboldali „Nemzeti Front” elnöke; Francois Mitterrand, a Szocialista Párt első titkára, a baloldal közös jelöltje; Emile Muller nemzetgyű­lési képviselő, a „reforme­rek” mozgalmához tartozó Szociáldemokrata Párt elnö­ke; Bertrand Renouvin újság­író, a királypárti mozgalom jelöltje; Jean Royer volt kereske­delmi, jelenleg posta- és távközlésügyi miniszter; Jean-Claude Sebag, a kö­zös piaci integrációt sürgető „Európai Federalista Moz­galom” egyik vezetője. ­ Negyed évszázada folyik az „élet csatája“ „Felkészültünk és elszántuk magunkat, hogy megnyerjük a béke csatáját, az élet csatáját." Huszonöt esztendővel ezelőtt hangzottak el ezek a drámai szavak, a párizsi Pleyel-terem szószékéről. S vissza­tekintve egy mozgalmas, nem kevés vál­tozást hozó negyedszázad távlatából, megállapíthatjuk: történelmi jelentőségű esemény zajlott a francia fővárosban, lét­rejött a világméretű, szervezett békemoz­galom. A második világháború befejeződését, a fasiszta barbárság felett aratott győzelmet a népek azzal a meggyőződéssel ünnepel­ték, hogy az antifasiszta összefogást a bé­ke időszakában is folytatják. Sajnos, alig némultak el azonban a fegyverek. Chur­chill hírhedt beszédével felhangzott a hi­degháború első, fultoni nyitánya: Truman amerikai elnök meghirdette doktrínáját az Egyesült Államok világcsendőri szerepé­nek jegyében. Ilyen körülmények között, a romokból alighogy ocsúdó Wroclateban, a szovjet, francia és lengyel értelmiségiek kezdeményezésére, békekongresszust tar­tottak. Az 1948 augusztusában tartott ta­nácskozáson összekötő bizottság alakult. Ez volt az a mag — a bizottság tagjai között olyan személyiségek szerepeltek, mint Jolid­­ Curie, Fagyejev, Neruda és Robeson —, amely az első béke-világkong­resszus összehívását kezdeményezte. A hidegháború tovább jegesedett, és 1949 április elején megkötötték az atlanti szerződést, megszületett a NATO-blok­k. Tizenhat nappal később Párizsban össze­ült a Béke Híveinek Világkongresszusa, amelynek munkájában 72 ország 2038 kül­dötte vett részt, s határozatait hatszázmil­lió szervezett békeharcos nevében hozta. A kongresszus rendkívüli nehézségek kö­zepette kezdte meg munkáját. A francia hatóságok megtagadták a vízumot a len­gyel, bolgár és kínai delegátusoktól, más esetekben korlátozásokat léptettek életbe. A 38 tagú magyar küldöttségből csupán nyolcan kapták meg a beutazási enge­délyt. Ezért a kongresszus résztvevőinek egy csoportja Prágában ült össze, a vita párhuzamosan folyt. Párizs és Prága csak a harc kezdetét jelentette. Következett az állandó bizott­ság ülésszaka a svéd fővárosban, ahol el­fogadták a nevezetes stockholmi felhívást, s megkezdődött a nagyszabású aláírási gyűjtés az atomfegyverek betiltását köve­telve. Az 1950 novemberében megrende­zett második, varsói béke-világkongresszu­son alakították ki a Béke Világtanácsot, amelynek elnöke, 1958-ban bekövetkezett haláláig a felejthetetlen Frederic­ Joliot- Curie volt. Kongresszusok és tanácskozá­sok követték egymást: nem egyszer Buda­pestről kelteződtek a hírek. A szervezett békemozgalom harca tehát felfelé ivelt, s így érkezett el az eddigi csúcsponthoz, a Béke Erőinek Világkong­resszusához, amelyet tavaly ősszel rendez­tek meg Moszkvában. A Kreml kong­resz­­szusi termében tartott seregszemle, felhí­vásával és tizennégy határozatával, a ha­ladó nemzetközi közvélemény felelősség­­teljes állásfoglalását, tolmácsolta a vilá­gunk előtt álló összes lényeges kérdések­­ben. Különösen megnövelte a kongresszus súlyát az a két és fél órás beszéd, amely­­lyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtit­kára — éppen egy válságos időszakban, hiszen tartott még a közel-keleti háború — értékelte a nemzetközi viszonyokat és ki­fejtette a békemozgalom feladatait. Huszonöt év alatt alapvetően megválto­zott Földünk politikai arculata, az erővi­szonyokban jelentős eltolódás következett be a béke és haladás erőinek javára. Az élet csatája, a béke csatája még ma sem fejeződött be. Ám­ egy negyedszázad múl­tán, minden eddiginél jobb feltételek mel­lett vívhatjuk ezt a csatát. Az évforduló ezért tisztelgés a huszonöt évvel ezelőtti zászló­bontók , mindazok előtt, akik elkö­telezték magukat a béke megvédése mel­lett, akik a béke védelmezői, a béke építői- A varsói értekezlet nyilatkozatai (Folytatás az 1. oldalról.)­getlenség, a demokrácia és a semlegesség útján, előmoz­dítja a politikai légkör álta­lános javulását az Indokínai­félszigeten és egész Délkelet- Ázsiában. A tanácskozás résztvevői egyidejűleg megállapítják, hogy a külső imperialista erők támogatását élvező sai­­goni adminisztráció minden eszközzel a párizsi egyez­mény­­ megvalósításának megakadályozására, a politi­kai rendezés meghiúsítására törekszik. Az ülés résztvevői határozottan elítélik a sai­­goni adminisztráció bom­lasztó tevékenységét, rend­szeres fegyveres provokációit a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának ellenőrzése alatt álló területek ellen. A tanácskozáson részt vett országok teljes mértékben támogatják a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mánya és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya irányvo­nalát, amely a párizsi egyez­ménynek valamennyi aláíró fél által történő szigorú és feltétlen teljesítésén alapul, valamint a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormányának 1974. március 22-i új konstruktív kezdeményezését. A teljes tűzszünet, a demokratikus szabadságjogok biztosítása a lakosság számára, a két dél­vietnami fél tárgyalásainak mielőbbi megtartása a Nem­zeti Megbékélés és Egyetér­tés Tanácsának létrehozásá­ról azzal a céllal, hogy ked­vező feltételeket , teremtse­nek az általános választások lebonyolításához — ez a bé­ke megszilárdításának, a helyzet normalizálásának re­ális útja Dél-Vietnamban. A tanácskozás résztvevői megerősítik szolidaritásukat a vietnami néppel, és kifeje­zik szilárd meggyőződésüket, hogy a testvéri szocialista or­szágok, minden haladó erő támogatására támaszkodva a vietnami nép sikereket ér el a szocializmus építésében az­ ország északi részében, a belpolitikai problémák meg­oldásában délen, a békés, egységes, független, demok­ratikus Vietnam megterem­tésében. A proletár internacionaliz­mus elvei szellemében te­vékenykedve a jelen ülésen részt vevő államok továbbra is sokoldalú támogatást és segítséget nyújtanak a viet­nami népnek a béke, a sza­badság és a függetlenség biz­tosításában, igazságos törek­vései megvalósításában előt­te álló legfontosabb felada­tok megoldásához. Varsó, 1974. április 18. tt Vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Cik­kében! A Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácsko­zó Testületének varsói ülé­sén a Bolgár Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép­köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kép­viselői mély nyugtalanságu­kat fejezik ki a Népi Egység alkotmányos kormányának 1973. szeptemberében történt megdöntésével Chilében ki­alakult helyzet miatt, és ha­tározottan elítélik a chilei katonai junta önkényét, a demokraták üldözését, a jun­ta garázdálkodását és tör­vénytelenségeit, amelyek durván megsértik az ENSZ alapokmányát, az ENSZ ál­tal elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, az emberi jogokról szóló nem­zetközi egyezményeket. Több mint fél év telt el a Chilében végrehajtott fa­siszta katonai államcsíny óta, melynek első áldozata Salvador Allende, a törvé­­­­nyesen megválasztott elnök,­­ a nemzeti­ felszabadító moz­­­­galom egyik kiemelkedő sze­mélyisége lett, aki egész­­ életét a chilei nép szabadsá­­­ ga ügyének szentelte. Az­ országban fenntartják a rendkívüli állapotot, ke­gyetlen terror szabadult el, elnyomják a chilei társa­dalom valamennyi haladó erejét, betiltották az összes politikai pártot, szakszerve­zetet és társadalmi szerve­zetet. Dawson, Murriquina, Chacabuco, Pisagua és sok más helység koncentrációs táboraiban chilei hazafiak ezrei sínylődnek, akiknek egyetlen bűne, hogy szeretik hazájukat, és hűek a haladás és a demokrácia eszményei­hez. A katonai junta kínzó­kamráiban embertelen kö­rülmények között tartják fogva a chilei nép kiemel­kedő képviselőit, Luis Cor­­valánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, a szocialista Clodomiro Almeydát, volt külügyminisztert, Anselmo Sülét, a Radikális Párt el­nökét, a Népi Egység párt­jainak és kormányának más képviselőit. Az országban felszámolták­ a dolgozók szo­ciális vívmányait, tömege­sen bocsátják el azokat, akik haladó nézeteket vallanak. A világ közvéleménye, s ezen belül Latin-Amerika haladó, szabadságszerető erői elítélték a chilei katonai jun­ta bűntetteit. A chilei nép harcában a jövőben is számíthat a szo­cialista országok népeinek következetes támogatására. A tanácskozás résztvevői ha­tározottan követelik Luis Corvalán, Clodomiro Al­­meyda, Anselmo Sule, va­lamennyi bebörtönzött chi­lei demokrata és hazafi ha­ladéktalan szabadon bocsá­tását. A jelen tanácskozáson résztvevő országok felhív­ják mindazon államokat, amelyeknek drága földün­kön a haladás ügye, hogy lépjenek fel az alapvető em­beri jogok, az emberi mél­tóság, és személyiség érté­keinek védelmében Chilé­ben. Felhívással fordulnak a világ közvéleményéhez, hogy még szélesebben bontakoz­tassa ki a nemzetközi szo­lidaritás mozgalmát a chilei nép iránt, amely harcot folytat hazájában a véres terror ellen, a demokratikus és szabadságjogok helyreál­lításáért. Az ülés résztvevői kife­jezik mély meggyőződésüket, hogy a chilei nép a demok­rácia visszaállításáért, és Chile igazi függetlenségéért vívott harcában győzelmet arat. Varsó, 1974. április 18. SZOMBAT, u­m. ÁPRILIS 11.

Next