Csongrád Megyei Hírlap, 1974. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-08 / 105. szám
Bemutató a szegedi színházban Heltai: Naftalin A mérleg egyik serpenyőjében a nagy semmi, a másikban a szegedi színészek prózai társulata. Minden bizonnyal Heltai Jenő lila tintával írhatta a háromfelvonásos kis bohózatot életének derűsebb és éppen ráérő perceiben. Sokáig az volt az érzésem, mintha A szabin nőkelrablása című művecskefolytatását játszanék a színpadon, aztán rájöttem, hogy némely francia vígjátékíró kommersz darabjából látok készleteket Molnár Ferenc bábáskodása mellett. A naftalin szagú szekrény, amely jelen esetben főszerepet játszott a darabban, szvette volt és fehér. Minden, ami körülötte történt, inkább egy rosszízű kabaréra emlékeztetett, mint a jeles szerző bohózatára. Heltai Jenő úgy él a köztudatban, mint a könynyű, de virtuóz művek írója. Jó példa erre a Néma levente, vagy Az ezerkettedik éjszaka. A Naftalin viszont arra példa, hogyan tanult meg a szerző vígjátékot írni. A népes szereplőgárdából Király Levente játékát dicsérhetjük maradéktalanul, a többiek így vagy úgy megtették a magukét ezen a vizsgarendezésnek is beillő színházi premieren. A darab díszletét Sándor Lajos tervezte, a bohózatot Sándor János és Bagó László kettős rendezte. POLNER ZOLTÁN Déry Mária, Király Levente és Fogarassy Mária (Fotó: Hernádi Oszkár) A Makra Vásárhelyen Amikor a színházi előadás előtt újra kezembe vettem Kertész Ákos Makra című regényét, azon tűnődtem, lehet-e a Makrát, ezt az igazán mélyértelmű gondolati regényt egyáltalán színpadra tenni? Tovább fűzve gondolataim fonalát, kerestem azokat a csomópontokat, melyekközé a színpadi megjelenítésben Makra drámája sűríthető. Nehezen tudtam elképzelni, hogy az erősen monologizáló és a monológokban is filmszerűen pergetett ese- smények, a drámai túlfűtött- iség, az ellentmondások tragikus szituációi színpadra átültetve is kifejezhessék Kertész Ákos mondanivalóját. A Szolnoki Szigligeti Színház vasárnap esti vásárhelyi előadása sikert hozott. A cselekmény a regény végén kezdődik. Makra öngyilkosságával, s a regény stílusához hasonló az előadás filmszerű szerkezete is, viszszapergeti az eseményeket, bemutatva, hogyan is juthatott Makra idáig. A központi figura pedig (és Makra mellett mégis háttérben tud maradni), aki az öngyilkossághoz vezető okokat feltárja, Makra legjobb barátja, Zselényi Dezső. Az ő monológját szakítják meg a főhős életének azok a drámai csomópontjai, melyeknek feltétlenül szerepük volt a tragikus végkifejlet előidézésében. Kertész Ákos írja a szolnoki színház előadása elé: „Megpróbáltuk bátrabban vállalni azt, hogy ennek a darabnak az alapja regény. Az az olyan hosszú folyamat, ami nem szűkíthető össze térben és időben a hagyományos dráma törvényei szerint, amelynek csak jellemző drámai csomópontjait lehet a színpadon életre kelteni és felmutatni, és nem is mindig az események valóságos sorrendjéből, hanem olykor belső logikai összefüggései felé". Az író és Babarczy László rendező közös vállalkozása, nyugodtan kimondhatjuk: sikerült. Önmagában nézve is, de — és ez még nagyobb erénye az előadásnak — a regény platformján állva is. Kifejezésre jut benne az, amit Kertész Ákos írói hivatásának tekint, az ellentmondás tragikus tarthatatlanságának ábrázolása. Makra Ferenc becsületes, jóindulatú, megingathatatlan hitű munkásember, aki azonban olyan gondolatokból, magatartásbeli formákból alakítja ki válaszait az élet kérdéseire, amelyek nem felelnek meg azoknak a történelmi körülményeknek, amelyekben a darab cselekménye játszódik (az 1956 körüli időkben). Tragédiája éppen ebben rejlik: a régi, idejétmúlt erkölcsi normákhoz kötődik konok következetességgel akkor, amikor, ezek a normák éppen felbomlóban, átalakulóban vannak. Piróth Gyula érett alakítással, kellő dinamizmussal kelti életre a darab főhősét. Egyéni szerepfelfogását jól illeszti bele az egészbe, az egymásra utalt játékstílus hallatlan precíz kimunkálásával. Méltó partnere Csomós Mari Valija, közös játékuk kitűnően érzékelteti az ellentmondások, a szenvedélyek lobogását. Tetszett még a Zselényi Dezsőt alakító Iványi József játéka. A kétrészes dráma szinte ugyanazon díszletek között zajlik, a filmszerű megoldásnak megfelelően ötletesen „vágták össze” az egymásból logikai úton következő jeleneteket. JURÁNYI ANNA Június 2-án délelőtt 11 órakor az Egri Tanárképző Főiskola udvarán lesz az idei könyvhét országos vidéki megnyitója. Az egriek színes, változatos programmal készülnek az eseményre. A Magyar Rádió húszperces jubileumi „Könyvről könyvért” vetélkedőt közvetít a könyvudvarból. Ugyancsak az ünnepi könyvhéten rendezik meg a könyvtárosok és könyvterjesztők szakmai tanácskozását a megyei könyvtárban. Külön érdekességnek ígérkezik a gyerekek aszfaltrajzversenye az Egri csillagokról és a könyvhét záróprogramja, a műsoros könyvtombolajátékkal egybekötött könyvbár. A könyvhéttel kapcsolatos az a hír is, hogy több helyen új könyvesbolt nyílik. Szegeden a Tankönyvkiadó Vállalat támogatásával pedagógus szakkönyvesbolt létesül. II könyvhét programjából Két hangverseny Húszéves a Vásárhelyi Állami Zeneiskola. Az ebből az alkalomból rendezett jubileumi eseménysorozat ünnepi hangversennyel zárult. Az est szereplői az iskola tanárai voltak. Bebizonyították, hogy nemcsak zenepedagógusként kiválóak — mint azt szakmai bemutatóikkal is példázták —, hanem képesek előadóművészként igen értékes, színvonalas produkciót nyújtani. Jó vonósnégyesük Mozartés Haydn-játéka, valamint ügyes szólistáik. Fejes Katalin, Papp Zoltánná, Felletár Béla és Túri Béla műsora is ezt bizonyítja. Kiemelkedő élményt jelentett szonátapartnerként is kitűnő Kovács Pálné hangulatos Chopin-tolmácsolása (B-dúr polonaise). Hasonlóan nagy sikere volt Hegedűs János játékának. (Brácsán Schubert: Arpeggione szonátáját, hegedűn pedig Wieniawski: Legendáját adta elő.) Külön említést érdemel Szalai Györgyné műsorvezetése. Ügyes, értelmező mondatai egy csapásra megdöntötték a művészet „elitségéről” alkotott hamis képet, és lehetővé tették, hogy a hallgatóság zavartalanul gyönyörködjön az előadott művek valódi értékeiben. Az Állami Zeneiskolában folyó nevelőmunka eredményei mindenképpen azt bizonyítják, hogy akár az iskola nyitottságának kérdésében, akár a művészeti nevelés módszereinek korszerűsítésében, jó úton haladnak, összhangban az oktatáspolitikai határozatok és a készülő közművelődési törvény szellemével. A vásárhelyi Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola évzáró hangversenyét a Petőfi Művelődési Központban tartották meg. Dr. Laczó Katalin, a megyei tanács , vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője elmondotta ünnepi megnyitójában, hogy az intézmény immár 9 éve látja el kiválóan a feladatát, és sokat tett a zene iránti érdeklődés és igény felkeltéséért, elsősorban az ifjúság körében. A megnyitó után „Ki ne hadd halni a parazsat” címmel rendkívül magas színvonalú irodalmi összeállítás következett, Kiss Lajos gyűjtéséből. Drazsay Zsigmondné rendezésében. Az iskola kórusa, kicsinyek és nagyok egyaránt, a tőlük megszokott kiváló teljesítményt nyújtották, Győri Sára, Lányi Lajos és Varga István vezetésével. Különben jól sikerült Mozart: Alkonyóra című művének tolmácsolása. Az ügyes, mutatós gyermekjátékok, valamint a 6. és 7. osztályosok nagy sikert aratott Párnás tánca Rohony Pálné hozzáértő, értékes munkáját dicséri. A hangverseny vendégművésze Hegedűs Endre volt, aki ragyogó technikájú, árnyalatokban gazdag játékával (Debussy: Prelüd, Liszt: XV. Magyar Rapszódia) ebben a tanévben is jelentősen hozzájárult a rendezvény nagy sikeréhez. KIRÁLYHEGYI ATTILA ,,Én, örökké Lebegő, Legkisebb, örömrontó Isten, Váratlanul Jelentkező (Rólam emlékeznek meg gyászszál a Történelmi Közérzet örömünnepein” — írja Páskándi Géza, a neves , romániai magyar író egyik versében. E sorokat akár mottóul is írhatta volna egyik nagy gondolkodónkról, s népnevelőnkről szerzett, Tornyot választok című drámája elé. A darab, amelynek tv-változata rövidesen elkészül, Apáczai Csere Jánosról szól, akit korábban itthon, majd külhoni útján is megérintett az üldözött egyházpolitikai irányzat, a puritanizmus szelleme. Hazatérte után azzal is megvádolták, hogy rokonszenvez az angol forradalommal... A tv-dráma ezt a mozzanatot dolgozza fel. Szűcs Andor dramaturgiai munkája nyomán és Harag György rendező irányításával — a IV-es stúdióban. KÉSZÜL AZ „EMBERSIRATÓ” Megcsontosodott gondolatok, középpontjukban a szerzés ösztöne. Csak bukás lehet sorsa annak a régi paraszti világhoz kötődő, lehetőségeit lehorgonyzó embernek, aki egyszer és mindenkorra eljegyezte magát egy túlhaladott, értelmetlenné vált szemlélettel. Rémiás Gyula rendezi majd képernyőre H. Barta Lajos Embersiratóját, amely e címmel bizonyára nem oktalanul idézi emlékezetünkbe Federico Garcia Lorca Torreádorsiratóját, vagy Devecseri Gábor Bikasiratóját. Csakhogy ez alkalommal a realista mű cseppet sem elvont „jelképes”. Hús-vér realista, köznapi tragédiát rajzol a forgatókönyv. Jóval vidámabb históriát sejtet viszont a Sós György —Bágya András—Szenes Iván szerzőhármas zenés krimivígjátéka. „Ecet és Aranka” — ezt a nevet nyerte el a készülő tv-produkció a műsorkeresztségben. A címbe írt különös név nem az ételízesítőre utal, hanem Ecetre, a darab fiatal katonna-fő .SZÜTS LÁSZLÓ ÉG A GÁZ 1 KISREGÉNY 2 Ezt nem szerettem Flóriánban, ezt az állandó jómodort. A fene nagy önfegyelmet, amit aztán miránk is át akart ruházni. Az élete rendezettségét, amelyen soha egy folt, egy szakadás nem eshetett. A józanságot, meg az ügybuzgalmat, hogy minket is hasonlónak tudhasson. Az ember olyan, amilyen, de Flóri folyton faragni akart bennünket. Mi szüksége volt erre? Látta, ugye, hogy a fúrótorony egy szőlőföldben állt? Akad ott néhány korai szőlőfajta. A többiek néha csipegették, közülünk soha senki. Mit számított a szövetkezetnek az már! Belefúrtunk a szőlőföldjükbe, megfizették nekik. De mi nem szakíthattunk még egy fürt szőlőt sem. Mi egymást követő két héten át magunkra vállaltuk az éjszakai műszakot, ha kellett. Mert mi voltunk, az „Apostolok”, így csúfoltak már bennünket a többiek. Az apostolok. Ha nem is voltunk tizenketten, hanem csak kilencen. És Flóri csinált belőlünk apostolokat. De ő maga az volt-e? II. Mi ketten egy szálláson laktunk mindig, az előző munkahelyeken is. Én voltam a legtöbbet együtt vele, mégsem tudtam róla semmit. Az apostolok mindent tudtak egymásról. De Flóriról csak annyit tudtunk, hogy messze lakik és ritkán jár haza. Pedig fiatal felesége van, állította róla Kelemen. Maga Flóri még ezzel sem dicsekedett el. Szikora mertyasszonyát már úgy ismertem, mint TELEVÍZIÓ szereplőjére, aki véletlen folytán — hőssé válik. Mindez számos mulatságos jelenetben — és „énekszóval” — jut majd a nézők tudomására. Ecet alakítója Márton András, partnere: Galambos Erzsi, Kenyeres Gábor operatőr kamerája Bán Róbert rendezői utasításait követve eleveníti meg a vidám bűnügyi játék képeit (és melódiáit) májusban. * Lassacskán klasszikusaink valahány műve filmre, vagy képernyőre „kéredzkedik”. Az Egri csillagok moziváltozata után most Gárdonyi Géza Ida regénye című könyve kerül a tv-kamerák elé. A történet — egy fiatal lány századeleji küzdelme emberi és női jogaiért, vagyis a boldogságért és szerelemért. A televízióváltozat főszereplői: Venczel Vera, Oszter Sándor, Bessenyei Ferenc, Vörös Eszter, Simor Erzsi, Marschek Gabi, Papp Éva és Szersén Gyula. Félix László rendező irányításával májusban kezdik a forgatást. A Gobbi Hilda szerető gondoskodásával, irányításával bővülő-gazdagodó Bajor Gizi emlékmúzeumról a közelmúltban láthattunk tvbeszámolta: mint ismeretes ez a néhány helyiséggel bővülő színészmúzeum most újabb művészek emlékét rögzítheti képekben, kosztümökben, tárlókban elhelyezett más relikviákban. A televízió Színészmúzeuma szerencsére nem küszködik helyiséggondokkal, s választéka az egész magyar teátrum- (és film) történelem. Az eddigi „dobozmúzeum” most tovább bővül: a két világháború közti legnagyobb magyar komika, Gombaszögi Ella kerül képernyőre. A művészetét, emberi alakját megidéző műsorban közreműködik Mátrai-Betegh Béla és Királyha én készültem volna feleségül venni. Sóvárgó gyerekeiről tudtam, melyik mikor beteg. Puskás özvegy anyjának házát megtaláltam volna a falujában. És gyűlöltem kis Gyurka nevelőapját, aki a surmó legénykéből akart megélni. Egyikőjük családjánál sem jártam, egyikőjüket sem látogatta a családjuk. De tudja, milyenek a férfiak, ha együtt kényszerülnek élni?! Szabadidőben kézrőlkézre jártak a fényképek, néha még a levelek is, és akármiről folyt a szó, a végén mindig az otthoniakra terelődött. Csak Flórián nem mutatott soha fényképet, s hallgatott mindig, ha levele jött. Kivéve most, hogy táviratot kapott. Ezért lett az apostoloknakis nagy napjuk az a szombat, amikor Flóri feleségének szokatlan látogatását vártuk. Összebeszéltünk, hogy mi is kimegyünk eléje az állomásra. Fogadni kellett azt az asszonyt, aki oly messziről eljön a férje után. Flóri mitsem sejtett a tervünkről. Amikor otthagytuk Tóth néni kapujában, az apostolok még megnyugtatták: — Ne féltsd te Belamit! Talál magának ágyat, bízd csak rá! Köztünk mindenkinek volt valami gúnyneve. Énrám ezt a Belamit Deutsch ragasztotta. Nyomta a bögyét, hogy nekem, ahány helyen megfordultunk, mindenütt akadt valakim. Neki is akadt volna, csak a nős emberek gyakorlatlanságával mindig elügyetlenkedte a dolgát. Mindig későn jött rá, hogy megkaphatta volna, amit akart. Lassan mozgott, mint a csiga. Én meg hát elneveztem Csigának. No, szóval, szétszéledtünk, ki-ki a maga szállása felé. Igyekeztek lefeküdni az apostolok, hogy délutánig kialhassák magukat. A vendéglő előtt már csak ketten búcsúzkodtunk. — Aztán vekkert a füled mellé! — mondta Csiga, de tudtam, hogy azt gondolja: MOZAIK hegyi Pál. A „bevágott” filmekben ismét láthatjuk majd többek között Kabos Gyulát és Mály Gerőt. A gazdag dokumentumanyagot is közlő Gombaszögi Ellafilm szerkesztő-rendezője Csenterics Ágnes. Az operatőr: Kecskés László. * KORUNK TUDOMÁNYA — SOROZAT Főszerepben, a KGST keretében megvalósuló műszaki-tudományos együttműködés. S a műsor, amelyben mindez a közönség elé kerül júniusban, a Korunk tudománya című tv-adás, mely kéthavonta tájékoztatja a nézőket a közelmúlt legjelentősebb hazai és külföldi tudományos eseményeiről. Néhány címszó a készülő adás tartalmából: A paksi atomerőmű; Alumíniumkutatás; alumíniumegyezmény; Űrkutatás; Tudományos hírek. SZEMLE „A toronyház alapkövéről, a teknősbéka haspáncéljáról és a Nagy - Borsóhaj igájéról” — ezzel a különös alcímmel írt előszót helyettesítő gondolatokat Deme Gábor egy nemrég megjelent könyvecske elé. A kötet az MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontjának kiadványa, Sípos Tamás Irodalom a képernyőn című műhelytanulmánya. Amint e cím is utal rá, a szerző klasszikus és modern szerzők műveinek tévéadaptációiról ír. Pontosabban: saját, módszeréről, tapasztalatairól szól. Joggal teheti, hiszen munkásságában többek között Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című műve, az egyik legsikeresebb tv-feldolgozás is szerepel. Az új kiadvány függelékében megjelent néhány dramatizálás szövegkönyve is. (Vercors: A tenger csendje, L. Tolsztoj: Iván Iljics halála). NÁDOR TAMÁS úgysem alszol te máma egy szemhunyást sem. Piri délelőttös volt. Benéztem az étterembe, egy-két buszra váró vendég teázott csak az asztaloknál. Nem ültem le, mert akkor Piri nem engedett volna fizetni. Az ilyesmit pedig rühellem nagyon. Blokkot váltottam a söntésben, s vittem a pohárpálinkát az étterembe. Akkor már jött is az asszony. Nem lépett mindjárt hozzám, előbb kiszolgálta a vendéget, még időzött is az asztalánál. Aztán úgy jött oda, mintha csak arra akarna figyelmeztetni, hogy ülve nem fogyaszthatok, csak ha nála rendeltem. — Nem feküdtél le? — kérdezte. Belenéztem a szemébe. De úgy ám, hogy abból értsen. Nem esett nehezemre (pedig aznap szívesen elengedtem volna Pirit), megtanultam én rég a hurokvetést. S az asszony már benne is volt a hurokban. — Le kell feküdnöd! — mondta, mialatt a zsebében kotorászott. Néhányan oda pislogtak, hát vigyáznia kellett. Értette a dolgát. Rendezgetve az asztalt, közelebb hajolt. — Vigyázz, hogy meg ne lássanak! Kettőkor végzek. És az asztalon ott maradt előttem a kulcs. Nem először kerültem Piri ágyába, de így még soha. Rendszerint akkor mentem, ha éjfélre végeztünk. Éjszaka. S az asszony olyankor ébren várt. Otthon. A falu közepén lakott, egy kis közben, zsákutcában, ahova világos nappal nem mehettem be feltűnés nélkül. A kertek alá kellett kerülni. Piri a fiával élt a házban, a fia éppen látogatóban volt az apjánál, Kanadában. Piri idősebb nálam, közel jár már a negyvenhez, de jól tartja magát. Még molettnek sem mondható, mégis minden ruha szétpattan rajta. Csak úgy feszülnek a mozdulatai. Siettem hát, hogy legalább kettőig alhassak. (Folytatjuk.) * * SZERDA, 1974. MÁJUS8.