Csongrád Megyei Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám
Átkötő munka egy pályázat jegyében... Pedagógus festőművészek tárlata Vásárhelyen Országos pályázatot hirdetett a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége pedagógus festőművészek számára hazánk felszabadulása 30. évfordulójának és a XI. pártkongresszus tiszteletére. A pályázat célja az, hogy önálló művészi alkotó munkára aktivizálja a rajzot oktató tanárokat, s a legjobb munkákból országos kiállítást rendezzenek. Hétfőn délután a pályázat Csoragrád megyei eseményeként nyílt meg Hódmezővásárhelyen a megye pedagógus festőművészeinek kiállítása a Vendéglátóipari Szakközépiskola aulájában, Ökrös János, a Pedagógusok Szakisemelete Csongrád megyei ■ Bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Turgonyi Lajosnét, a megyei pártbizottság munkatársát és dr. Csatordai Antalt, a vásárhelyi tanács elnökét, majd dr. Dömötör János, a Tornyai János Múzeum igazgatója mondott .sgnyitó beszédet Szólt egyebek között arról, hogy a képzőművész pedagógusok kiállítása fontos közművelődési célokat is szolgál, hiszen a művészi alkotó munkát végző rajztanárok eredményesebben, hatékonyabban tudják a művészet értésére, megszerettetésére, fejlettebb látáskultúrára nevelni tanítványaikat. A kiállításon 56 alkotást mutattak be. Rendkívül széles a skála, az általános iskolai rajztanártól a szegedi tanárképző főiskolán oldató pedagógusig. Szerepel a tárlaton a többi között Hézső Ferenc SZOT-díjas festőművész, Cs. Pataj Mihály és Szabó Miklós, a főiskola tanárai, Makóról Jámborné Balog Tünde és Takáts Győző, Szentesről Pavp György, Vásárhelyről Fodor József, hogy csak néhány nevet említsünk. A kiállítás anyagát értékelő zsűri 12 alkotást ítélt alkalmasnak arra, hogy a Szolnokon rendezendő területi kiállításon képviselje a Csongrád megyei alkotó pedagógusokat Barcsay Jenő kitüntetése A. Népköztársaság Elnöki tanácsa Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművésznek a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárának,*■ Magyar Népköztársaság kiváló művészének egész életműve, művészeti, művészetelméleti és pedagógiai munkássága elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje XI. fokozatú kitüntetést adományozta. A kitüntetést Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr.Korpidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetője és dr. Orbán László kulturális miniszter. 4 Jugoszláv festőművészek kiállítása A Tornyai János Múzeum és a Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-magyarországi területi szervezete közös rendezésében vasárnap jugoszláv festőművészek kiállítása nyílt Vásárhelyen, a Medgyessy-teremben. Ankrea Opremik és Milan Kerge festőművész házaspár képei szerepelnek a tárlatom Mindketten a zentál művésztelep tagjai. Immár másodszorra látogattak el Vásárhelyre, az első, bemutatkozó tárlatuk 1967. januárjában volt. A vajdasági táj és ember ihlette művészek, akik e vidéket mutatják be alkotásaikban, különleges látásmóddal, sajátos tematikával és egyedi kifejezésmóddal. A festmények már Európa több nagyvárosában Amsterdamban, Kijevben, Nizzában, Belgrádiján — számos kiállításon szerepeltek. A vásárhelyi képzűművészek tavalyi zentai tárlatát viszonozva fogadta most Vásárhely a jugoszláv festőművész házaspár kiállítását. Megnyitó beszédet Tripolszky Géza, a zentai múzeum igazgatója mondott. Új fonalak jelennek meg a boltokban A fonotkiscéssifőgyár termékbemutatója Kézimunkásdnál és termékbemutatót rendezett a Fonnikakészítő-gyár a budapesti Divatcsarnok Lotz-termében. A hétfői megnyitón elmondották, hogy a vevőszolgálati jellegű kiállítással a rendelkezésre álló választékról, a fonalak felhasználásának lehetőségeiről tájékoztatják a vásárlókat. A 10 napos bemutatón a nyitvatartás egész ideje alatt szaktanácsadással állnak az érdeklődők rendelkezésére. Mesteri kivitelű darabok tanúskodnak arról, hogy milyen szép és praktikus ruházati cikkek, lakástextíliák készíthetők foki-fonalakból. Különösen figyelemreméltóak azok a szőnyegek, és faliképek, amelyeket Hajdú Éva, a vállalat iparművésze tervezett A „kivitelezés” ugyancsak a foki dolgozóinak ügyességét dicséri, akik a kiállítás sikere érdekében szabad idejükben készítették el a kézimunkákat. 1974-75-ben összesen 95 millió forintot fordítanak rekonstrukcióra. Már több külföldi gépet, berendezést szereztek be, s ezekre építettékterveiket a gyártmányfejlesztők is. A napokban jelenik meg a legfrissebb újdonság, a ,,Babuci” elnevezésű, puha tapintású, pasztell színekben készülő új bébiton a felsők között a Ferenc krt. 39. szám alatti szaküzletben. Ez év második felében hozzák forgalomba az importpótló új magyar bukléfonalakat, s az idén jelenik meg az arany-, az ezüst- és egyéb díszítő típusú foki-fonalak sora is. A szabad szombatok komoly feladatot rónak a tévék műsorának összeállítóira is. A meri a többi estékkel szemben megkétszereződő o*i*tá , bort figyel a képernyőre. B'obő! következik, az ezernyinél is több igeny az ipasor változatosságát illetően. Jó néhány hét tapasztalata azt a megállapítást sugallja,“ hogy a változatosságot illetően különösebb baj nincs.Példa erre az elmúlt szombati műsorszerkezet is. A teljesség nélküli felsorolás helyett utaljunk csak háromra, azai tetszett: az Egerről szóló riportfilmre, a Vándor Sándorról szóló portrérajzra, és a néprajzi sorozat „Földből lett házak"-ra. " A főműsor — természetesen — a „Szombat este .. .” című összeállítás volt, amely — a közvélemény szerint is — létjogosultságot nyer.. !erkesztése tudatosan célszerű: ízeií jót adni a különböző szórakoztató műfajokból, megspékelve valami érdekességgel. Nos, a mostani valóban figyelemre méltó volt, mert a „Tavasz 17 pillanata" rendezőnője, Tatjana Liozova tárta fel a tévéfilm keletkezésével, forgató-V. körülményeivel, a forgatókönyv megírásával és a film rendezéséhez szükséges dokumentumok felkutatásával kapcsolatos nehézségeket. Az viszont vitán felül áll, hogy a mostani tévéösszeállás legsikerültebb darabja a hitványi Károly által tévére alkalmazott Gádor Béla írásai voltak. Gádor Béla (1906—1961) írásaira még jól emlékszik az olvasó ember. Lélektani megfigyelésekre épülő humora soha sem tévesztett célt látvány! ezúttal 1958-ban megjelent „Néhány első szerelem története című kötetének néhány epizódját dolgozta fel, hadd tegyük nyomban hozzá — kitűnően, és hogy a produkció kedves bájjal hatott, abban a rendező, Mumcserov Frigyesnek is rém TELEVÍZIÓ A bőség kosara szó volt. A film dákhőse maga az író, aki még csak tétova félszegséggel nézi a szerelmet, de a légies érzelem után mind komolyabbak következnek. Olyan mindegy, hogy mikor lobban szerelemre a diák: 34-ben, 44- ben, 54-ben és így tovább — utólag nézve egyikből sem hiányzik a kedves humor, amin a már felnőtt mélabúsan mosolyog. A Színművészeti Főiskola növendékei kitűnően játszottak. Érdeklődéssel várta minden tévénéző annak a 13 részes dokumentumfilmnek első részét, amelyet „Hazánk, Magyarország" címen a MAFILM és a Televízió közösen forgatott felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megünneplésére. Az első rész vasárnap, a kora esti órákban „Beszélgetés a térképpel" címen került vetítésre. A térkép nagy találmány volt, és 1566-tól figyelemmel kísérhettük a magyar térképtudomány kialakulását és fejlődését a magyar történelem nagy korszakaiba ágyazva. Megszólalt — természetesen — a mai magyar térképészettudomány kiválósága, dr. Radó Sándor is, aki a magyar kartográfiát Magyhatalommá’ fejlesztette. A sorozat első része — noha tartalmazott néhány érdekességet — csalódást keltett a nézőben. Somló Tamásnak, a rendező-operatőrnek nem sikerült a rendelkezésére álló 23 percben a „Hazánk, Magyarország” sokat sejtető cím mögé igazán érdekes és sokat mondó tartamot sűríteni. A «prózát iránti bizalmunkat talán megerősíti a következő vasárnapi adás, amelynek címe: „Volt egyszür egy ^Viharsarok..." Ebben Békés, Csanád, Csongrád, a hajdani paraszti nyomor földjén a felszabadulást követő éves változásait láthatjuk mire! Rendezője Lakatos Vince, operatőrje Lakatos Iván. A vasárnapi este főműsorában Latabár Kálmán életútját láthattuk, gazdag archívanyaggal illusztrálva „Latyi” a híres Latabár színészdinasztia sarjaként választotta pályáját. Rákosi Sidi színiiskolájának elvégzése után a Várszínházban indult táncos-komikusként. A Fővárosi Operettszínház, vidéki színházak és Árpád vésésével külföldi turnék következtek. A 30-as évektől kezdődően filmkomikusként az egyre népszerűbb, a „folk Latyi” monoklija, összetéveszthetetlen „méltatlankodó” hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlenkedése”, egyéni humora sok sikert szerzett neki. Sodró lendületű groteszk fcomikétóma a hamisítatlan pesti he*mór sajátos megnyilvánulása lett. A felszabadulás után szinte minden operettnek szereplője volt. A Latabár színészdinasztia kiválóságai ezúttal is sok esterűs percek okozott nézőinek, s a vallomások e nagy samesz egyéniségéről egyben korrajzát leadták a világháború előtti és, utáni évek magyar szintművészeti életének. Gondoljunk csak Gáspár Margit vallomására. Az összeállítás egyaránt dicséri a forgatókönyvíró, Bános Tibort, és a szerkesztő-rendezőt, Csenterics Ágnest. szé re „a volt egyszer egy Viharsarok” ■ _ ______ című dokumentumfilmhől Orv «suté SasKtor kartográfus #’otó: kiebmann} , , .. — toszló lojos Uránbányászok Házigazdára, a ve ««• gyészkandidátus merre tart? Szabad szombatokon a szőlejében, a faházban néha gondol erre. — A kémiának van jövője. A mi speciális kutatásainknak, hisszük, hogy szintén van. De hogy ilyen összetört embernek, mint én, milyen jövője van, azt nem tudom. — Negyvennyolc éves. Az a kor, amikor az ember már képes a szintézisre. Kutatóknál a legtermékenyebb időszak. Felugrik, elém áll, összeveri a bokáját. — X. Y. elvtárs. Jelentem, a mai érckihozatalunk megint nem érte el a tervezettet...! így kellett csinálnom hét éven keresztül, mint egy gonosz mesében. És nem volt egy nyugodt éjszakám. — Üljön le — nyugtatgatom. — Elmúlt. Az, aki előtt bokázott, elment, maga a bányánál van. Megbecsült ember, tudományos kutató. — Igaza van, hajtja le a fejét. Ne haragudjék. Úgyis hallott már valamit az én dolgaimról, akkor engedje meg, hogy úgy mondjam el, ahogy megtörtént. — Az üvegekkel kezdem. Abból a sok kis üvegből énittam meg a tömény szeszt. Nem bírtam másképpen. A hatvanas évek legelején, de még inkább az ötvenes évek végén, nálunk elég sok képzett ember megfeneklett. Mondhatnám, tönkrement. — Két vegyészt vettek fel 1957 januárjában, az egyik én voltam. Senki sem ismerte a berendezéseket, amelyeket a gyárak szállítottak, viszont azt szerették volna, ha minél előbb termelünk. Érthető. De az nem, hogy miért nem kaptunk elegendő segítséget. Járt hozzánk egy főosztályvezető a minisztériumból, de az is csak fenyegetőzni tudott, a szakmához nem értett. Az akkori igazgató szintén azt akarta, hogy azonnal termeljünk, így ketten másztak ránk, ne haragudjon, hogy így fejesem ki magam. Az igazgató szinte félóránként telefonált, a főosztályvezető pedig éjszaka vert telet lakásomon, hogy mi az, már megint baj van? Én megértem, kellett az urán, akkor különösen, de embereket ennyire zaklatni.., Úgy se lett előbb dúsítás, semmivel se haladt jobban az érckinyerés. Sőt, a sok idegeskedés miatt késett a munka. Én el akartam menni, de nem engedtek. Meg éreztem is, hogy mi most olyat csinálunk, amit előttünk senki. Tudja, hogy van ez. — Mikor már dolgozott a dúsító, inni kezdtem. Reggelenként vettem négy-öt féldecis üveget, s ahogy jártam ellenőrizni az üzemrészeket, felhajtottam egy-egy üveggel. Amint látja, a szivizomgyulladásig szép gyűjtemény jött össze. De a cigarettavégeket nem gyűjtöttem. Naponta két-három csomag Kossuthot szívtam el. A családom is kezdte már unni. Ruhám bazgott a dohány és a szesz szagától, éjszaka és mámorosan mentem haza. Már a feleségem szemrehányó tekintete is idegesített. — Egyszer váratlanul, este nyolckor értem haza. A feleségemnél ideget férfit *alál‘:)ro ! ét év ma’vi. f’hagyott Akkor A« • T1 •'**• még S akkor kezdett emberibb körülmények között dolgozni az üzemünk. S akkor dőltem en ágynak. Egy évig voltam kórházban. Aztán vettem ezt a kis gyümölcsöst, hozzátartozik pár tőkeszőlő. A házat az egyik barátom segítette összeverni. Megtanultam főzni. Azóta a hét végét, ha csak nincs zimankós idő, itt töltöm. Leginkább a pacsirtákat szeretem. Kár, hogy hideg van, ilyenkor elbújnak. Az idén már hallgattam pacsirtafüttyöt. — Kellemes a pacsirtafütty a bányagépek robaja után... — Én a bányagépek robajai nem hallom. Mindössze kétszer voltam lent, igen, hiába néz rám, nem járok a bányába. Nekem ott semmi dolgom. A két leszállás közül az egyik még 1944-ben történt. 3— Tudniillik az apám is bányász volt. Aknász. A háború alatt kezdtem az egyetemet. Negyvennégy őszen tagja lettem Pesten az egyetemi zászlóaljnak. A„ fővárosvédelmére” szántak bennünket, de a németek és a nyilasok ellen dolgoztunk. Támadásokat intéztünk a laktanyáik, a lőszerraktáraik fülén, aztán bevonulünk, és Tenettük, hogy slressen „harcoltunk” a bolsevisták élén. Négy hét után rájöttek, hogy kik vagyunk, öszsze akartak terelni bennünket. Mindenki igyekezett megszökni. Legtöbbünknek sikerült. Én a tatai bányákba mentem, ott több ismerőse volt az apámnak. Beöltöztem bányásznak. A német parancsnok még örült is, hogy eggyel több a munkás, és hogy olyan kipróbált ember kerül a bányába, aki majd ellensúlyozza a kommunista agitációt. Behívattak az irodába, és megbíztak : jelentsem, ha ellenséges tevékenységet vagy beszédet tapasztalok. Természetesen, vállaltam. Csakhogy az első leszállás alkalmával ismerőssel találkoztam. Az egyik nyilas egyetemi tanársegéd, szintén bányásznak öltözve, meglátott a felolvasóteremben. Nem tudom, felismert-e, de én annyira megijedtem, hogy a legközelebbi műszakra már nem jelentkeztem. Visszamentem Pestre, bujkáltam, cigarettát árusítottam, végül az egyik professszorom vett magához, aki a műszaki egyetem neves tanára volt, de a németeket gyűlölte. Ott ismerkedtem meg a lányával, *— Ő lett a feleségem. A movvjlomba is ■» vont be «n‘em. Kö ••zeV,:nü1 -¡ fe’s ’n' .a dulás után Szolnokon Párt* titkár voltam. Később börtönbe hurcoltak, mert egy újságíró megvádolt azzal, hogy Endre László különítményében szolgáltam. Nem is tartottak tárgyalást. Kiderült, hogy „tévedett” a riporter, aki egyébként szintén a feleségem kezére aspirált. Én akkor befejeztem a mozgalmi munkát, de továbbra is párttag maradtam, Pécsre kerültem az egyik mezőgazdasági üzembe vegyész-írek. Itt öreg,tehetségtelen, karrierista, vezető volt, aki minden alkalmat megragadott, hogy szabotőrnek kiáltson ki. Egyszer megpenészedett száz mázsa kukoricánk, ezt a nyakamba varrta. A bírósági eljárást az ötvenhatos ellenforradalom szakította félbe, akkor engem a munkástanács, mint sztálinistát leváltott a vegyészmérnöki beosztásból. Nézz e ne...! Felhők szállnak fölöttünk, a nap villan, majd eltűnik, pár másodperc múlva megint kivilágosodik. Az egyik alacsonyan szálló felhő furcsa, szirénázó hangon zúg el fölöttünk. A vegyész berohan a faházba, majd kiszalad. Kezében szalmafonatos kas, Futtában meg odakiált, hogy várjad, aztán feitűnik a szomszédos sző 15 fái között. (Folytatjuk.) i . KEDD *A! ,Web