Csongrád Megyei Hírlap, 1975. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-22 / 170. szám
A XVI. Szegedi Nyári Tárlat Az ország — és a megye — képzőművészeti életének eseménye a Szegedi Ünnepi Hetek alatt megnyíló tárlat. A XVI. Szegedi Nyári Tárlat ünnepélyes megnyitásán részt vett dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke, Török József, a szegedi pártbizottság első titkára, a társadalmi szervek számos vezetője, és társadalmi életünk sok közéleti személyisége. A beküldött több mint 400 alkotás közül a képző- és iparművészeti lektorátus bíráló bizottságának döntése alapján 118 művész 228 alkotása került a közönség elé. A tárlaton 75, festmény, 80 grafika és 73 szobrászati alkotás szerepel, amelyet Szamosi Ferenc művészettörténész rendezett. Dr. Trogmayer Ottónak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatójának megnyitó szavai után D. Fehér Zsuzsa művészettörténész nyitotta meg a kiállítást, majd Papp Gyula, a szegedi megyei városi tanács elnöke nyújtotta át a szegedi városi tanács alkotó nagydíját (10 ezer forint) Szatmáry Györgyi szobrászművésznek. A Szegedi Fesztivál Bizottság nagydíját (10 000 Ft) Dácsi Mihály grafikusművész kapta. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa alkotódíját (10 000 Ft) dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára nyújtotta át Szalay Ferenc festőművésznek. Nívódíjban (5000 Ft) részesült ezúttal Kiss Nagy András szobrászművész, Pásztor Gábor grafikusművész és Dér István festőművész. A kiállítás megnyitása előtt a város tanácsának elnöke, Papp Gyula fogadást adott a kiállító művészek tiszteletére a városi tanács székházában. A július 12-én kezdődött Felszabadulási Nemzetközi Néptáncfesztivál folklórbemutatójának befejezése alkalmával színpompás záróünnepséget rendeztek vasárnap Szegeden, a Széchenyi téren. A fesztiválon részt vett kilenc hazai és hét külföldi együttes mintegy hétszáz tagja látványos menettánccal vonult fel a Kárász utcán át a Széchenyi térre. A csoportok, a részt vevő nemzetek lobogóival díszített tanácsháza előtt sorakoztak fel. Itt Papp Gyula, a városi tanács elnöke köszönte meg az együttesek művészi műso- A megnyitás pillanata. Balról jobbra: dr. Ágoston József, Papp Gyula, Dr Fehér Zsuzsa, rart, kívánt további sikereket a folklórhagyományokat megőrző munkájukhoz. Ké-Szamosi Ferenc (Fotó: Enyedi) pünkönt a plovdivi bolgár táncegyüttes. Újabb Bánk bán a szegedi Dáni téren „Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkatra fából mindenekelőtt magyar darabokat tűztünk műsorra, vagy olyan darabokat, amelyeknek a szabadság gondolatához nagyon sok közük van. Mi nem idegenkedünk a hagyományoktól, nálunk az alapkoncepció az, hogy népszínház vagyónk, ami lényegében azt jelenti: a legmagasabb színvonalon nyújtsunk drámát, operát minél szélesebb közönségnek. Nekem meggyőződésem, hogy az elmúlt 17 év alatt éppen ezért vált a mi színházunk „ népszínházzá”. (Részlet Papp Gyula nyilatkozatából.) A szegedi szabadtéri színháznak sajátos varázsa van — ezt érzi és érzékeli minden egyes előadáson az a hatezres nézősereg, amikor meghallja a — már annyira jól ismert — nézőtérre hívó szignált. A múlt szombat esti nyitóelőadást különösen nagy érdeklődéssel figyeltük, hiszen újra legszebb nemzeti operáink egyike, Erkel „Bánk bán”-ja került Magyarország legnagyobb színpadára. Az elmúlt 17 év alatt ötödször szerepel Erkel remekműve a Dóm téri színpadon. A nézőnek-figyelőnek tehát alkalma van öszszehasonlításokat tenni az egyes produkciók között azzal a szándékkal, hogyanmiként lehet megközelíteni egy remekművet, hogy az mindig újként hasson, ezernyi erényéből hol ez, hol amaz csillogjon és váljon köztulajdonná éppen a népszínház alapkoncepciójának eredményeként. A most látott Bánk bán egyike a legjobb előadásoknak, amit a Dóm téren láttunk. (Ezt azzal a megjegyzéssel tesszük, hogy nem halványodott el az emlékezetben az 1968-as Szinetár—■ Vaszy produkció.) A mostani siker számos tényezője közül elöljáróban a legdöntőbbet említjük, azt a lefojtott drámaiságot, ami végighúzódik mind a színpadi játékon, mind a zenei anyag interpretálásán, s azt, hogy ez a koncepció következetesen érvényesül Bánk tragédiájának egész cselekménysorozatában. Úgy véljük — és meggyőződésünk —, hogy a rendező és díszlettervező Vámos László Kossuth-díjas, érdemes művészé az érdeme magas szintű Bánk-előadásért —, egy középkori tragédia komorsága úszik mindvégig az előadáson, amelyet nem zavar sem harsogó hang, sem túlszínezett játék, sem az oly csábító fényhatások lehetősége. Új karmester mutatkozott be Szegeden Pál Tamás személyében, aki — mint mondta — először vezényelte Bánk bánt. Erényéről a zenekar visszafogottsága azonosult a színpaddal, tiszta hangvétellel differenciált a verbunkban gyökerező Erkel-muzsika és az olaszos (Verdi) hatások között, vezénylése feszes, kemény vol. Csatát nyert... A kórus (karigazgató: Szalay Miklós) igen szépen szerepelt, a tánckar (koreográfus: Barkóczy Sándor) palotája mutatós volt és — ami ritkaság — „együtt volt”, a jelmezek (tervező: Márk Tivadart illően egyszerűek és komorak. Az énekesek közül feltétlenül Simándy József Kossuth-díjas, kiváló művészünk teljesítménye érdemel elsősorban említést. Szárnyaló, tiszta tenorja, nagyszerű technikai adottsága pompásan érvényesült Bánk szólamában. A „Hazám, hazám ...." megismétlésében a hangja és nem az áriak özkedveltsége érdemelte ki a közönség elismerését. Nem először gyönyörködtünk Radnay György ugyancsak Kossuth-díjas, kiváló művészünk nagyszerű Tiborcában és Komlóssy Erzsébet Kossuthdíjas erőteljesen megformált Gertrudjában. Moldován Stefánia érdemes művész Melindája kissé fakultabban indult, de fokozatosan feljavult és az operairodalom egyik legszebb áriáját (ölj meg engem Bánk...) már hangjának teljében énekelte. Szalma Ferenc (II. Endre), Sólyom Nagy Sándor (Petúr bán), Biberach (Gyimesi Kálmán), Sólom mester (Réti Csaba) egységesen illeszkedtek a produkcióba és részesei az előadás sikerének. Meglepetés volt Kovács József Ottója. Még találkozunk ezzel az énekessel a jövőben... „Nem idegenkedünk a hagyományoktól ..." — idéztük Papp Gyula nyilatkozatát — ne is idegenkedjünk; a szegedi népszínház kötött és követelt hagyománya legyen minden egyes évben Erkel zsenijének megcsillantása, hiszen éppúgy a miénké, mint a Dóm téri színpad. A népé, a dolgozó tömegeké. Különösen, ha ilyen előadásban kerül elénk? SZABÓ ENDRE Vasárnap este zsúfolt nézőtér előtt került sor a szegedi Dóm téri színpadon a nemzetközi néptáncfesztivál gálaestjére. A kétrészes táncegyvelegben részint a tavaszváró népszokásokra utaló táncokat, részint pedig e témakörtől független produkciókat mutattak be a fellépő NDK, lengyel, szovjet, cseh, román, horvát, bolgár és magyar együttesek. E táncbetéteket a Hidas mester és a Kisze-lány verses-kikiáltó szövege, illetve lírai dialógusa próbálta egységbe fogni. Jól felkészült együtteseket, színpompás ruhákat, érdekes produkciókat láthatott a szép számú közönség. A bemutató ezúttal is híven dokumentálta a szomszédos népek művészetében felelhető sajátosan egyéni, ugyanakkor egymással szegről-végről mégis rokonságban levő vonásokat, jelképezte, mintegy megtestesítette az e baráti népeket egybefűző testvériséget. Egy ilyen lehetőség —mint amilyet a néptáncfesztivál gálaestje minden alkalommal kínál — arra ösztönöz, hogy a benne rejlő lehetőségeket minél maximálisabban aknázzuk ki. Az egymás mellé illesztett táncbetétek értékét az összteljesítmény szempontjából nem lehet matematikai egységekként öszszeadni. Olyan ötletre van tehát szükség, ami megteremti, megteremtheti a szintézist, a részértékek összességéből egy minőségileg is plusszal rendelkező művészi végeredményt hoz létre. Olyan dramaturgiai fogásokra van tehát mindenekelőtt szükség, amelyek öszszefogják a cselekményt, meghatározzák annak dinamikus ritmusát. Az egymásra következő tablóképeknél ma már többet kíván a rohanó világban felnőtt, s esztétikai elvárásait is annak ritmusához igazító néző. Akiben nagy igény van — többek között — a „cselekményességre” is. Elvárja tehát, hogy az együttesek mozgatása összetettebb, többsíkú legyen. Hogy ne csak egymásutániságnak, hanem egymásmellettiségnek is tanúja lehessen, tehát hogy jóval többet kapjon a közreműködőket fölvonultató leltárnál. Nagy dramaturgiai funkcója van-lehet az összekötőszövegnek is. Régi törvény: mentől kevesebb az alapprodukcióban a cselekmény, annál nagyobb szerepet kap az izgalomkeltésben, a játékpörgetésben az élőszó. Ha viszont egy meglehetősen statikus táncképsor igencsak állapotszerű lírai kommentárt kap, ez a teljesítmény további lelassulását eredményezheti. A nemzetközi néptáncfesztivál nagyszerű alkalom arra, hogy a baráti országok népművészetének reprezentatív fóruma lehessen — a gálaesttel legalább egy produkció erejéig. Illő arra törekednünk, hogy ne elégedjék meg a néptáncfesztivál versenyeinek és szakbemutatóinak egész estét betöltő keresztmetszetével, hanem próbáljon ennél többet, a maga nemében önálló, egységes produkciót nyújtani. Úgy hiszszük, ehhez van nálunk bőven, színházi tapasztalat és ugyanilyen mértékben érőt színházi szakember is. PAPP ZOLTÁN :Májusjárás” - Szegeden A nemzetközi néptáncfesztivál gálaestje SZEGEDI ÜNNEPI HETEK — 1973 Radnay György (Tiborc) és Simándy József (Bánk bán) (Fotó: Enyedi) A CIOFf * Özfftf ülése Napirenden az új alapszabály kidolgozása A Nemzetközi Folklórfesztiválokat Rendezők Világtanácsa (CIOFF) közgyűlésének résztvevői a vasárnapi rövid tájékoztató és a Felszabadulási Nemzetközi Néptáncfesztivál gálaestjének megtekintése után tegnap délután Szegeden, a Technika Házában megkezdték hivatalos tanácskozásukat. Ács Miklósné, a Népművelési Intézet igazgatója köszöntötte a 28 országból érkezett szakembereket, majd Henri Coursaget, a CIOFF elnöke vette át a szót. Az elnöki köszöntő után Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet munkatársa az UNESCO üdvözletét tolmácsolta a testületnek. A tanácskozás érdemi részében Henri Coursaget a CIOFF UNESCO-ba történő felvételének időszerű feladatairól szólt. Az 1970-ben megalakult nemzetközi szervezetet ugyanis, az ez év őszén Torontóban sorra kerülő UNESCO-ülésen iktatja majd tagjai sorába a világszervezet. A CÍM, a Nemzetközi Zenei Tanács tagjaként vesz majd részt az UNESCO munkájában a CIOFF. Ez évi közgyűlésük legfontosabb célkitűzése tehát a szervezet új alapszabályának és munkaprogramjának kidolgozása. Az alapszabály-tervezet — melyet a háromnapos közgyűlésen, megvitatás után, hagynak jóvá a tagországok — a Szervezet alapvető feladatának a népek közötti barátság továbbszélesítését és a tagországok közötti információcsere fokozását határozza meg. A szervezet tevékenységének hatékonyságát növeli az is, hogy a tagországok nemzeti bizottságokat alakítanak a programok egyeztetése érdekében. A további munka segítésére született meg az a javaslat is, hogy a tagországok minden év szeptemberéig küldjék meg a világtanácsnak az országukban lebonyolításra kerülő fesztiválok tervét. A szegedi tanácskozáson megvitatják a CIOFF és távoli kontinensek fesztiváljainak viszonyát, a kapcsolatok kialakításának lehetőségét. Azon túl, hogy a tagországok küldöttei beszámolnak a múlt évi közgyűlés óta történt eseményekről, változásokról, megvitatják az együttesek színvonalas elhelyezésének lehetőségét is az egyes országokban. Az ülések után gazdag program várja a külföldi szakembereket. Látogatást tesznek a Juhász Gyula Művelődési Központban, ahol megtekintik az ÉDOSZ-táncegyüttes bemutatóját, és a fiatalok körében népszerű táncházat. Ma, kedden délután fogadást ad tiszteletükre Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke. KEDD, 1933. JÚLIUS 22,