Csongrád Megyei Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-07 / 262. szám
Tégla . Házat akartam apuéni. Tégla kellett. Sok tégla. Már enyém volt a föld, ahol a falakat fel szándékoztam húzni, az entőszél '61 nem messze. Csak egy szomszédom volt, ígérte, hogy vigyáz majd a téglákre, míg összegyűlnek. Tavasszal elmentem a földmérőkhöz, járták a mezőket, falvak határát. Nyáron bele is izzadtunk, eső is megverte házunkat. Ősszel, mikor vége lett, fizettek. Vettem ezer téglát, haszelitem ki kocsimon. Télen nem lehetett dolgosit sehol Fűzfavesszőt szereztem, kosarat fontam. Kunyhómba bevert az eső, később elrekesztette a hó. Meleg ételt hetente egyszer ettem. A szomszéd olykor kijött, Mnakosm, meghalsz, hasoráig így élsz. Nem feleltem neki, attak magamban mondtam, könnyen beszél az, akinek már szép, nagy meleg háza van, kertje, mindene. De nekem előbb fél kell ópiumént. Ta vasasai eladtam a kosarakat, vettem, megint téglát. Aztán nekieredtem munkát keresni. Ahol kapálni keltett, kapáltam. Másutt csatornát ástam, mert azt ások, őszbe fordult már se idő, gyümölcsszedés ideje hitt, aztán szüret. Dolgoz-e vidáman, Zsebemben a pénz. Hatszor fordultam a kis fásifcoesínal a városból, míg hazavittem az összes téglát. Sok ezer állt már ott, háromba rakna. Mielőtt eljött omne a tél, letakartam addal, átkötöttem jó erősen. Aztán bementem a városba. Tányérokat mosogattam, fát éjszakákon át, délután meg csomagokat cipeltem a pályaudvaron, vagy vagonokat raktam ki. Nagyon fáznám. reggel fáradtan ébredtem, de tudtam, mindennap sok téglám mdót tudok félretenni. Nyáron megint sokszor fordultam a fepestel. Háznyi téglarakás várt rám, mikor utoljára jöttem. Testemben fáradtság lüktetett, még irigykedve néztem a szomszéd házát, milyen magas, fehér, tágas. De az enyém is olyan less, még olyanabb. Hiszen szükségem van rá. Én is élek, én is élni akarok. Annyit kínlódtam mit. Körülvevő futok melege, saját ablakon át látott világra, fölismert földecske naponta ezer lépései lemért látására vágyom. Egy házra, melyben én lakom, és nekifogtam. NEMERE ISTVÁN Szovjetunió: A tudósok száma hatévenként megkétszereződik A SZOVJETÜNK, Tatuoományok Akadémiája fennállásának 250. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat jubileumi ülésszaka a Kreml Kongresszusi Palota nagytermében október 7-én nyílt meg. A hatezer meghívott vendég között47 külföldi ország és valamennyi szovjet köztársaság képviselői foglaltak helyet. Ismeretes, hogy ma a tudomány határosja meg századunk jellegét. Ha a Földön valaha is élt tudósok számát 100 százaléknak veszszük, a szakemberek véleménye szerint közülük 00 százalék ma él és dolgozik. Bár a tudományos-technikai forradalom világjelenség, kifejeződési formái, mozgatóérói és társadalmi következményei lényegesen eltérőek a különböző társadalmi rendszerű országokban. A SZOCIALIZMUSBAN a tudományos-technikai forradalom fő jellemző vonása a tervszerűség. De vajon tervezhetők-e a tudományos felfedezések ! A kérdést nem így kell feltenni. Lehet és kell is tervezni a tudomány távlati fejlesztését éppen úgy, mint az éves, vagy öt- éves kutatási terveket — vallják a szovjet tudósok. Ezeket a terveket maguk a tudósok készítik el, de közben szigorúan figyelembe veszik az egész szovjet állam előtt álló legfontosabb konkrét feladatokat, és közreműködnek azok megvalósításában. Az ilyen tervezés nemcsak az élőerők és anyagi erőforrások koncentrálását teszi lehetővé a fő irányban, de a tudományosműszaki fejlődést is meggyorsítja, lehetővé teszi a különböző területeken kutató tudósok egyesítését egy egységes folyamatban, lehetőség nyílik az alkalmazott kutatási eredmények koordinálására, és ezek az eredmények a gyakorlatban gyorsan meg is valósíthatók, Ebben a folyamatban vehető szerepet játszik a szovjet Tudományos Akadémia, és éppen ez az, amiben gyökeresen eltér más hasonló intézménytől. AZ ORSZÁG tudománypolitikájának meghatározásában, vagy kutatásfejlesztési kérdésekben ezek a tudományos intézmények csupán mint konzultatív szervek működnek. Többségük nem is rendelkezik saját tudományos kutatóintézettel, bár egyes laboratóriumok, könyvtárak és levéltárak a tulajdonukban vannak. A szovjet Tudományos Akadémia, mint a Szovjetunió legmagasabb rangú tudományos intézménye hatalmas anyagi-technikai bázissal rendelkezik. Míg 1940-ben a Szovjetunió az egész nemzeti jövedelmének 9,8 százalékát (300 millió rubelt) költötte tudományos kutatásokra, az elmúlt öt év alatt a költségvetés 4 százalékát fordítják erre a célra. Ez évente körülbelül 16 milliárd rubelt tesz ki. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunió területén él a világ lakosságának 8 százaléka. Ugyanakkor a Szovjetunióban élő tudományos munkatársak és mérnökök száma — körülbelül 8 millió —, ami megfelel az egész földkerekség tudományos munkatársai 34 százalékának. összehasonlításképpen elegendő megemlíteni, hogy a nyugat-európai országokban él bolygónk lakosságának 9 százaléka, de az itt dolgozó tudományos munkatársak száma az egész világ tudósainak csupán a 14 százaléka. A szovjet Tudományos Akadémia irányítja a szovjet tudósok valamennyi alapvető kutatását a természettudományi és a humán ágazatokban. Ezenkívül országos szinten koordinálja a tudományos terveket. Az Akadémiához 290 tudományos intézmény tartozik, ezenkívül 16 szövetségi köztársaság rendelkezik saját nemzeti tudományos akadémiával, s itt újabb 409 tudományos intézet működik. Felmerül a kérdés: vagynak-e átfedések a tudományos akadémiák munkájában? Nincsenek. Itt azok a kutatások és ágazatok kerülnek fejlesztésre, amelyek az adott köztársaság számára a legfontosabbak, amelyek megfelelnek az ottani természeti viszonyoknak, a hagyományoknak és a tudományos iskoláknak. Ha valamely tudományágban vezető helyet foglal el a köztársasági tudományos akadémia, a többi köztársaság tudományos intézményeiben is ez a köztársaság irányítja a munkát. Jubileum alkalmából szokás az eredmények öszegetése, • ez alól nem kivétel a jelen ülésszak sem. A szovjet tudomány minden ágazata abban a helyzetben van, hogy felfedezéséről, eredményeiről hosszú listát állíthat össze, s erre jogosan lehet büszke. Szerepelhet itt az első atomerőmű, a kvantum-generátor lézerek, az új, természetben nem előforduló elemek szintézise, a Föld első mesterséges holdja, az űrrepülések. MOST Helsinki után a nemzetek közötti tudományos együttműködésnek még reálisabb az alapja. A helsinki értekezlet záródokumentuma a nemzetközi együttműködés fejlesztéséről szólva a tudomány és a műszaki haladás területét iS említi. A tudomány nagyfokú humánus missziója kap hangsúlyt ebben a dokumentumban és teljes mértékben megfelel a szovjet tudósok törekvéseinek, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája legjobb hagyományainak. VILNEN LJUSZTYIBERG (APN) A Tudós Társasága székháza Az alapításának 1öd. évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémia a mai Roosevelt térre tekintő székházát 1862—1865 között építették meg egy berlini építész, bizonyos Friedrich August Stüler tervei alapján. Az ország legfontosabb művelődési intézményénél; építkezéséhez adományaikkal a kézművesek, parasztok, kisemberek éppúgy hozzájárultak, mint az arisztokrácia és a polgárság. Ha az épület stílusával kapcsolatban voltak is nézeteltérések, ez építés helyének megválasztását mindenki szerencsésnek találta. A Tudós Társaság székházának a Dunára, a Várra, a Lánchídra nyíló ablakain kitekintve Széchenyi álmának a színterén érezhetjük magunkat. Első kép: A Magyar Tulományis Akadémia székházának távlati képe. Második kép: Lépcsőházi részlet. ffiNTRK, MU NOVEMBEE * Tasnádi Vaffle Evő Ötvennyolc éve, hogy köztük jártam. Vállamon kattogott a fegyver. Téli palota ... barikádok ... s ott harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Vaskerítés ropogva Omlott, százezer narancsszínű fáklya Világított a véres Utcán a hóköpenyes asszonyokra s a konok cári palotára. És meghalt Keese Józsi bácsi, és meghalt a húszéves Gyurka, alig maradtunk már estére s komisszár Petrov szavát hittük: — Nem térünk vissza már a múltba’ Öreg zubbonyom máig őrlöm, ez adott erőt itthon élni, szervezkedés ... sztrájkok és börtön , mert sokan mondták itt a gyárban:^ ' — Nem maradhat tovább a régi! S megtalált a szebbi világ napja, tovább dolgoztam hát a gépen, munkás órák — siker — kudarcok , a közöny számos útvesztőjén kellett oly sokszor visszanéznem Hajam fehér — hitem a régi. Itt is munkásoké a fegyver... —1'ötvennyolc éve, hogy ifjú szívvel ott'' harcoltam én Szabó Péter a bolsevista hadsereggel. Szabó Péter története T Alkotók: Fekete lemos Mintha az esztergomi Bapitt-száz malom kerék asztal eré könyökölnék, vagy mintha Illyés Gyula tihanyi kertjében- ülnék a kőasztalnál, olyannyira hasonlatos hangulat ragad magával Fekete János vásárhelyi villájának öreg diófája alatt. A malomkő körül márvénydarabok, simára csiszolt ize, ittléte kövek, közöttük a fölfelé kapaszkodó fű. Az egyik márványdarabon mondattöredék — latinul: Cogito érg... a többi megszakad. „Gondolkozom, tehát vagyok.” A beszélgetés nehezen indul. Felállok, besétálok a műterembe, a műterem melletti polcon könyveit nézegetem. — Mit olvasol? — kérdezem, amikor ismét a malomkő asztalnál „hallgatunk". — Nagyon megszerettem Tömörkényt és Kodolényt kedvelem. Kitűnő írónak tartom. — Hol kezdődött művészi pályafutásod? — Erre nem tudott pontos választ adni. Bizonyára Somogyhámi Csurgói születésű vagyok. A fafaragást választottam először kedvenc műfajomnak, azután a szobrászat éppúgy kedvemre vele tett, mint a résdomborítás. A műterem, a kert zsúfolásig „tömve” szobrokkal, felejthetetlenül szép és kecses figurák, állatok. Mindenütt a terméssel és a művészi alkotás harmonikus rendje. Felemelő ez a művészi megfogalmazás, ez az aránytisztelet ahogy egy-egy mű beleépül a térbe, a fák, a virágok rend. Jébfc ■ v f ' /— Szüleid? • ; t ' i;-: — A szüleim — parasztemberek. Talán őtőlük örököl, tem a természet mérhetetlen szemetét és tiszteletét A tengóképzőben végzett évek után Budapesten folytattam tanulmányaimat, majd a Képzőművészeti Főiskolán kerámiát Gödör Istvánnál, a szobrászától pedig Borsos Miklósnál tanultam. A csurgói tanítóképző évek alatt orgonán és zon. Során te jól játszottam, arra azonban nem vállalkoztam, hogy énekeljek te, pedig nagyon kedvelem az énekművészetet — Mint keramikus, mit szeretsz jobban, melyik anya, gát? — Egyformán tisztelem és szeretem őket. A f*, a kő fém mind segíti elképzeléseim megvalósítását A főiskola elvégzése után egy ideig a zsolnai porcelángyárban dolgoztam. Épületkerámiás feladatokat oldottam meg. Persze azért megfordultam Vásárhelyen is. Itt jó agyag volt. Jöttem az agyag után, és itt telepedtem le ebben a különb, hangulatú alföldi városban. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat a munkába, azonban a folytatás..— Nem sikerült? — Nem! — Pedig, akik áthívtak, Ide Vásárhelyre, jol iMMMek és tudták, hogy szeretek dolgozni. — Mikor átütöttél ki utoljám Az ősei tárlatont • — Négy éve? — Azóta miért nemt — ?! Hallgat. Töpreng az elfogadható és udvarias válaszon . Becsületesebb és nyíltabb válaszokat vártam munkáim elbírálásánál. Érzékeny vagyok?! És melyikünk nem az! Egy ideig dühítettek ezek a dolgok, ma már tudom, hogy magam vagyok és rendületlenül csinálom a dolgomat. Készítem szobraimat, ráadom borításaimat Az önmegvalósítás reális célja lebeg a szemem előtt, mint ahogy a realizmus a legfőbb kifejezőeszközöm és művészi alapállásom — Talán hiúságod bántották meg? — szó sincs erről. Mindig is másodlagos vest, hogy értékelik munkáimat Nem tündökölni, használni — és a gondolat vezérelt. Úgy mondhatnák, hogy nem tartok közösségi kapcsolatot, az arra hivatottakkal. Eljutottam odáig, hogy az energiámra nekem is szükségem várt művégesi munkámhoz, és nem fordítom apró-cseprő ügyek „értelmezésére”. Művészi tudásomat akarom bzonyítani, mert számomra a legfontosabb. — Kitet keramikus, mit tartasz a scefémiamtívészetről, az önkifejezés tartalmi jegyeiről. — A valóság jegyeit „felemelni”, az absztrakció és a realitások alapján olyan szintézist létrehozni, amelyben kibontakozhat a mű sokszínűsége. — Mit jelent számodra az anyagtisztelet? — Ha fát faragok, a fát is szeretem látni, hogyan „dollgozik” a kész alkotásban. A kőnél a szín maga is hozzájárul a műalkotás kifejező szándékához. Kerámiában leginkább edényt csinálok, és elmegyek az absztrakcióig. A szobrok esetében már inkább a realizmus vezérel. — Milyen színeket használsz? — Nem szeretem a?, erős színeket. Az összhangot megteremtő színeket keresem és alkalmazom. — Eddig hol voltak kiállításaid? — Jugoszláviában, Franciaországban, Dániában, Cseh. Szlovákiában és számos hazai tárlaton szerepeltem. — Ha nem dolgozol itthon, mit csinálsz? — A szegedi Tömörkény István művészeti szakközép, iskolában tanítok. Egy héten háromszor. Kerémiaelmélet, népművészetóra nem igyekszem megnyerni a fiatalokat ennek a nagyon szép, de göröngyös pályának. A tanítás sok örömöt szerez. Felvillanyozódom, gazdagodom tőle. Jól érzem magam az iskolában. — És itt, Vásárhelyen? — Erről már beszéltünk, vagy mim ... — ?! — Felnőttem. Mi szükség, hogy egyesek „kötelező reggeli tornát írjanak elő...”. A műalkotás dönt, a többi „...szó, szó, szó...” Dolgozni kell! Fekete János Vásárhely egyik legérdekesebb egyéniségű alkotója. Szerény és visszahúzódó magatartása mögött nagyon te komoly szándék és még több valós munka húzódik meg. Rossz közérzetének nem ő az oka, életrel.frfel elszenvedi, bér tagadja Egy művész ezenban nyilvánosság nélkül nem élhet, ideig óráig tartja magát, és elzárkózik a hasztalan „dolgok” elől. Munkáival válaszol. Ezt teszi Fekete János is. Majd csak megértik mondatait... FÖLMÉR ZOLTÁN